Gal 4,8-21

Testvéreim! Korábban, amikor még nem ismertétek Istent, olyasmiknek szolgáltatok, amik lényegüket tekintve nem istenek. Most azonban, minthogy ismeritek Istent, pontosabban Isten ismer benneteket, hogyan térhettek vissza ismét az erőtlen és alantas elemekhez? Ismét rabjaikká akartok-e válni? Aggódva figyeltek napokra, hónapokra, évszakokra és esztendőkre. Attól félek, hogy talán hiába fáradoztam értetek. Testvérek, kérlek titeket, legyetek olyanok, mint én, mert én is olyan lettem, mint ti! Semmivel sem bántottatok meg, hiszen tudjátok, hogy az első alkalommal testi erőtlenségemben hirdettem nektek az evangéliumot, és ti mégsem engedtetek a kísértésnek, hogy engem testi erőtlenségem miatt megvessetek vagy megutáljatok. Ellenkezőleg, úgy fogadtatok, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust. Hova lett egykori örömötök? Tanúsítom ugyanis: ha lehetett volna, a szemeteket is kivájtátok és nekem adtátok volna. Most meg talán az ellenségetek lettem, mert az igazat mondom nektek? Nem jó szándékkal serénykednek értetek, hanem el akarnak titeket szigetelni, hogy aztán csak értük lelkesedjetek. Dicséretes, ha valaki mindenkor a jóért buzgólkodik, és nem csak akkor, amikor nálatok vagyok. Gyermekeim, a szülés fájdalmait szenvedem újra értetek, amíg Krisztus ki nem formálódik bennetek. Bárcsak most nálatok lehetnék, és más hangon szólhatnék hozzátok, mert bizonytalanságban vagyok felőletek. Mondjátok hát meg nekem ti, akik a Törvény alatt akartok lenni, nem halljátok-e a Törvényt?

Mk 6,45-53

Abban az időben Jézus kényszerítette a tanítványokat, hogy szálljanak bárkába, és keljenek át a túlsó partra, Betszaidával szembe, amíg ő elbocsátja a tömeget. Miután elengedte őket is, fölment a hegyre imádkozni. Közben beesteledett. A bárka a tenger közepén járt. Ő ott maradt egyedül a parton. Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel, - mert ellenszelük volt -, a negyedik éjszakai őrváltás órájában elindult feléjük a vízen járva. El akarta őket kerülni. Amikor látták, hogy a vízen jár, azt vélték, hogy kísértet, és elkezdtek kiabálni, mert mindnyájan látták, és megrémültek. Ő azonban rögtön szólt hozzájuk: „Bátorság! Én vagyok. Ne féljetek!” Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, és a szél elállt. Az ámulattól megdöbbenve csodálkoztak, mert még a kenyerek csodáját sem fogták fel, a szívük még érzéketlen volt. Átkelve a tavon Genezáret földjére érkeztek.

Szent Trofimosz, Szavvátiosz és Dorimedón

Antióchiában e napon nagy ünnepséget rendeztek Apolló isten tiszteletére. Ekkor érkezett a városba két ismeretlen vándor: a keresztény Trofimosz és Szavvátiosz. Mivel a helybeliek látták, hogy nem törődnek istenükkel, elfogták, és megkötözve a bíró elé vitték őket, ahol mindketten kereszténynek vallották magukat. Szavvátioszt fára függesztették, és vassal szaggatták a testét, ezután visszaadta a lelkét az Istennek. Trofimoszt pedig kegyetlenül megverték, és átvitték börtönbe Szinnadé városába. Élt akkor ott egy Dorimedón nevű szenátor, aki titokban keresztény volt. Gyakran meglátogatta Trofimoszt, és gondoskodott róla. Egy napon a város elöljárója elfogatta Dorimedónt, és miután megtudta, hogy keresztény, hittagadásra akarta bírni, de nem ért el eredményt. Ezért Trofimoszt és Dorimedónt a cirkuszban vadállatok elé vetették, de azok szelíden viselkedtek velük. Ezután mindketten lefejezéssel végezték be életüket 276-körül.