Ef 3,8-21

Testvéreim! Nekem, a szentek legkisebbikének adatott meg a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem Krisztus kifürkészhetetlen gazdagságát, hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának rendje, amely öröktől fogva rejtve volt Istenben, mindenek teremtőjében; és hogy most ismertté legyen az Egyház által a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt Isten sokszínű bölcsessége, összhangban azzal az örök tervvel, amelyet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban elhatározott. Benne van bátorságunk és szabad utunk, hogy hűsége révén bizalommal közeledjünk Istenhez. Kérlek tehát titeket, el ne csüggedjetek értetek viselt megpróbáltatásaim miatt, ugyanis dicsőségetekre szolgálnak.
Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, akitől nevét kapja minden nemzetség mennyben és földön, és kérem, hogy adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy Lelke által hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember; hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, s a szeretetben meggyökerezve és megalapozva meg tudjátok érteni minden szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység; és megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, és így mind jobban elteljetek Isten mindent átfogó teljességével.
Annak pedig, aki a bennünk munkálkodó erő által mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, dicsőség az Egyházban és Krisztus Jézusban nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Amen.

Mk 11,22-26

Így szólt az Úr: „Higgyetek Istenben! Bizony, mondom nektek, hogyha valaki azt mondja ennek a hegynek: »Emelkedjél fel, és vesd magad a tengerbe!«, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik; amit csak mond, az csakugyan meglesz neki. Ezért mondom nektek, mindazt, amit imádkozva kértek, higgyétek, hogy megkapjátok, és meglesz nektek. Amikor pedig felálltok imádkozni, bocsássatok meg, ha valami sérelmetek van valaki ellen, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa vétkeiteket! De ha ti nem bocsátotok meg, akkor mennyei Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket.”

Szent Eusztáthiosz nagyvértanú és felesége: Theopiszta; két fiuk: Agápiosz és Theopisztosz

A hagyomány szerint Eusztáthiosz, aki Traianus császár hadvezére volt, egy vadászat közben tért meg, amikor a vele szemben megálló szarvas agancsai között keresztet látott. Családjával együtt keresztény lett, ám nemsokára mindenét elveszítette, és szégyenében Egyiptomba akart menekülni. Útközben feleségét és fiait elrabolták. Egyedül maradt, és 15 évig földművesként dolgozott, aztán a császár megkerestette, mert szüksége volt katonai tudására. Visszatért Itáliába, és csodálatos módon megtalálta feleségét és fiait is. Aztán győzelmet aratott hadvezérként, és diadalmenetben vonult Rómába, ám, amikor nem akart áldozatot bemutatni a pogány isteneknek, kiderült, hogy keresztény. Ekkor Traianus császár az egész családot egy feltüzesített ércbikába záratta. Így szenvedtek vértanúságot 112 és 118 között.