Ef 1,22-2,3

Testvéreim! Isten az ő Fia lába alá vetett mindent, és őt tette mindenek fölött való fővé az Egyházban, amely az ő teste, teljessége annak, akit Isten teljesen betölt. Ti is halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben egykor éltetek e világ istene szerint, igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik. Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követve a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk emberi természetünk szerint éppúgy, mint a többiek.

Mk 10,46b-52

Abban az időben, amikor tanítványai és nagy tömeg kíséretében Jézus elhagyta Jerikót, Timeus fia, a vak Bartimeus az útszélen ült kéregetve. Hallva, hogy a názáreti Jézus van ott, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Sokan csitították, hogy hallgasson. Ő annál inkább kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus megállt, és odahívatta. Szóltak a vaknak: „Bízzál, kelj fel, téged hív!” Az eldobta köntösét, fölkelt, és odasietett Jézushoz. Erre Jézus azt mondta: „Mit tegyek veled?” A vak pedig így szólt: „Rabbi, hogy lássak.” Jézus ezt mondta: „Menj, a hited meggyógyított!” Nyomban visszakapta látását, és követte Jézust az úton.

Szentéletű Cirjék (Küriakosz) remete atya

Korintusi papcsaládból származott. 18 évesen Palesztinába ment, ahol 466-ban Szent Eutim kezéből vette föl a szerzetesi öltözéket. Több helyen volt remete, aztán 486-ban Theoktisztosz szerzeteseivel a Szúka nevű lavrába ment, ahol pappá szentelték, és nem sokkal ezután ismét remeteségbe vonult. 107 éves korában halt meg Szent Kharitón barlangjában. Szküthopoliszi (Szent) Kürillosz írta meg az életrajzát.