Pol. Piusz fp. – Antimosz fszvt., Teoktisztosz szé.
◀︎ 
 szeptember 3. 
 ▶︎
Korábbi hangos utasítások >
 
Korábbi zsolozsma szövegek >
2Kor 1,21-2,4

Atyámfiai! Aki megerősít minket veletek együtt Krisztusban és aki felkent minket, az Isten az, s ő az, aki pecsétjével megjelölt minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe. Én pedig Istent hívom tanúnak magam mellett, hogy irántatok való kíméletből nem mentem el eddig Korintusba. Mert nem uralkodni akarunk hiteteken, hanem örömötök segítői vagyunk, hiszen a hitben erősen álltok. Azt tettem fel magamban, hogy nem megyek ismét szomorúsággal hozzátok. Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, aki megörvendeztet engem, ha az nem, akit én megszomorítok? És azt a dolgot is azért írtam nektek, hogy amikor majd odamegyek, ne érjen szomorúság azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert meg vagyok győződve mindnyájatokról, hogy az én örömöm mindnyájatok öröme. Hiszen szívemnek nagy szorongatásából és aggodalmából írtam nektek sok könnyhullatás között, nem azért, hogy szomorúságot okozzak nektek, hanem hogy megismerjétek, milyen szeretettel vagyok kiváltképpen irántatok.

Zsid 13,17-21

Atyámfiai! Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, kövessétek őket, mert ők vigyáznak rátok, abban a tudatban, hogy számot adnak lelketekről. Bárcsak örömmel tehetnék, nem sóhajtozva, mert hisz az nem válnék javatokra. Imádkozzatok értünk! Meg vagyunk győződve, hogy lelkiismeretünk tiszta, hiszen minden tekintetben törekszünk a helyes életre. Főleg azért kérlek erre benneteket, hogy mielőbb visszakerüljek hozzátok. A békesség Istene, aki Jézust, a mi Urunkat, a juhok nagy pásztorát az örök szövetség vére által feltámasztotta a halálból, tegyen készségessé titeket minden jóra, hogy teljesítsétek akaratát. Munkálja bennünk Jézus Krisztus által mindazt, ami kedves előtte. Dicsőség neki mindörökké! Ámen.

Mt 22,2-14

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Hasonló a mennyek országa egy király emberhez, aki menyegzőt készített a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre, de azok nem akartak eljönni. Erre más szolgákat küldött e szavakkal: »Mondjátok meg a meghívottaknak: íme, lakomámat elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat leölettem, minden készen van, jöjjetek a menyegzőre!« De azok nem törődtek vele, az egyik a földjére ment, a másik meg az üzlete után, a többiek pedig nekiestek a szolgáknak, bántalmazták és megölték őket. A király ennek hallatára haragra lobbant. Elküldte csapatait, a gyilkosokat felkoncoltatta, városukat pedig fölégette. Aztán így szólt szolgáihoz: »A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek ezért ki az útkereszteződésekre, és akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre!« Azok a szolgák ki is mentek az utakra, és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a menyegzős terem vendégekkel. Amikor a király bejött, hogy lássa a vendégeket, észrevett egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve. Megszólította: »Barátom, hogy jöttél ide be, amikor nincs menyegzői ruhád?« Az hallgatott, a király pedig azt mondta a szolgáknak: »Kötözzétek meg kezét-lábát, és dobjátok ki őt a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás.« Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”

Lk 6,17-23a

Abban az időben Jézus megállt egy sík helyen. Vele volt tanítványainak nagy csoportja és hatalmas népsokaság egész Júdeából és Jeruzsálemből, valamint Tírusz és Szidón tengermellékéről, akik eljöttek, hogy hallgassák őt, és meggyógyuljanak betegségeikből; és akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak. Az egész tömeg igyekezett megérinteni őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított. Ekkor tanítványaira emelte tekintetét, és így szólt: „Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd megelégíttettek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. Boldogok lesztek, amikor gyűlölnek titeket az emberek, amikor kirekesztenek és szidalmaznak, és kivetik neveteket mint gonoszat az Emberfia miatt. Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok, mert íme, bőséges a jutalmatok a mennyben!”

Szent Antimosz nikodémiai püspök

A Bizánc melletti Nikodémia püspöke volt. Miután Maximianus császár keresztényüldöző rendeletére lerombolták a templomát, hegyvidéken rejtőzködött, a helytartó katonákat küldött az elfogatására, akiket először vendégül látott, aztán felfedte előttük kilétét, és amikor el akarták engedni, meggyőzte őket, hogy vigyék a helytartó elé. Útközben megtérítette és megkeresztelte katonai kíséretét. Aztán a helytartó megkínoztatta, és 302-ben lefejeztette tíz társával együtt.


Szentéletű Teoktisztosz

Szentföldön, Fárán lavrájában volt szerzetes az V. század első felében. Nagy Szent Eutim az öreg jeruzsálemi szerzetes bizalmas barátjává fogadta, és rábízta a szerzetesjelöltekről való gondoskodást. Később ő lett az egész palesztin szerzetesség atyja. Igen öreg korában halt meg 467-ben.