Pol. Piusz fp. – Antimosz fszvt., Teoktisztosz szé.
◀︎ 
 szeptember 3. 
 ▶︎
Zsid 13,17-21

Atyámfiai! Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, kövessétek őket, mert ők vigyáznak rátok, abban a tudatban, hogy számot adnak lelketekről. Bárcsak örömmel tehetnék, nem sóhajtozva, mert hisz az nem válnék javatokra. Imádkozzatok értünk! Meg vagyunk győződve, hogy lelkiismeretünk tiszta, hiszen minden tekintetben törekszünk a helyes életre. Főleg azért kérlek erre benneteket, hogy mielőbb visszakerüljek hozzátok. A békesség Istene, aki Jézust, a mi Urunkat, a juhok nagy pásztorát az örök szövetség vére által feltámasztotta a halálból, tegyen készségessé titeket minden jóra, hogy teljesítsétek akaratát. Munkálja bennünk Jézus Krisztus által mindazt, ami kedves előtte. Dicsőség neki mindörökké! Ámen.

Lk 6,17-23b

Abban az időben Jézus megállt egy sík helyen. Vele volt tanítványainak nagy csoportja és hatalmas népsokaság egész Júdeából és Jeruzsálemből, valamint Tirusz és Szidon tengermellékéről, akik eljöttek, hogy hallgassák őt, és meggyógyuljanak betegségeikből; és akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak. Az egész tömeg igyekezett megérinteni őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított. Ekkor tanítványaira emelte tekintetét, és így szólt: „Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd megelégíttettek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. Boldogok lesztek, amikor gyűlölnek titeket az emberek, amikor kirekesztenek és szidalmaznak, és kivetik neveteket, mint gonoszat az Emberfia miatt. Örüljetek azon a napon és ujjongjatok, mert íme, bőséges a jutalmatok a mennyben!”

Szent Antimosz nikodémiai püspök

A Bizánc melletti Nikodémia püspöke volt. Miután Maximianus császár keresztényüldöző rendeletére lerombolták a templomát, hegyvidéken rejtőzködött, a helytartó katonákat küldött az elfogatására, akiket először vendégül látott, aztán felfedte előttük kilétét, és amikor el akarták engedni, meggyőzte őket, hogy vigyék a helytartó elé. Útközben megtérítette és megkeresztelte katonai kíséretét. Aztán a helytartó megkínoztatta, és 302-ben lefejeztette tíz társával együtt.


Szentéletű Teoktisztosz

Szentföldön, Fárán lavrájában volt szerzetes az V. század első felében. Nagy Szent Eutim az öreg jeruzsálemi szerzetes bizalmas barátjává fogadta, és rábízta a szerzetesjelöltekről való gondoskodást. Később ő lett az egész palesztin szerzetesség atyja. Igen öreg korában halt meg 467-ben.