Babilasz fszvt., Mózes pr.
◀︎ 
 szeptember 4. 
 ▶︎
Gal 2,6-10

Atyámfiai! Azok, akik tekintélyesek voltak - milyenek voltak valamikor, nem tartozik rám; Isten nem nézi az ember személyét -, azok a tekintélyesek engem semmivel sem terheltek meg. Sőt inkább mikor látták, hogy rám van bízva a körülmetéletlenek evangéliuma, mint ahogy Péterre a körülmetélteké - mert aki erőt adott Péternek a körülmetéltek apostolságára, nekem is erőt adott a pogányok között -, és mikor megismerték a nekem adott kegyelmet, Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek, a közösség jeléül jobbot nyújtottak nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok között apostolkodjunk, ők pedig a körülmetéltek között. Csak legyen gondunk a szegényekre, amit én törekedtem is megtenni.

Szent Babilasz antióchiai püspök

Antióchia 12. püspöke volt. Egy ünnepen Babilász összegyűjtötte a keresztényeket a templomba, hogy vérontásnélküli áldozatot mutassanak be Istennek. Decius császár szeretett volna a keresztény templomba kíváncsiságból szétnézni. Babilász főpap a templom ajtajában várta, nem engedte, hogy belépjen, és megrótta a bálványimádása miatt. A császár távozott, mert látta a jelenlevő keresztények sokaságát. Bosszúból felgyújtatta a keresztények templomát, és magához rendelte Babilászt. Először hízelgéssel akarta rávenni a bálványimádásra. Aztán börtönbe záratta, megkínoztatta, végül karddal lefejeztette a főpapot és három tanítványát. Mindezek a III. század második felében történtek.


Mózes próféta

Izrael népének legnagyobb vezére és törvényhozója, aki másfélezer évvel Krisztus előtt Egyiptomban született, és a fáraó leánya nevelte fel. Felnőtt korában parancsot kapott Istentől az égő csipkebokorból, hogy Isten népét vezesse az Ígéret földjére. Mózes bátyjával, Áronnal együtt elment a fáraóhoz, hogy engedje el a zsidó népet. Ő eleinte hallani sem akart erről, ám az egyiptomi 10 csapás után a fáraó engedett. A zsidók Mózes vezetésével csodálatosan keltek át a Vörös-tengeren, majd elindultak az Ígéret földje felé. Istentől két kőtáblát kaptak, amin Isten parancsai állottak. A vándorló nép olykor Mózes ellen, de Isten ellen is fellázadt. Büntetésül 40 évig bolyongtak a pusztában, és a nép lázadó tagjai nem mehettek be az Ígéret földjére. Mózes a pusztai vándorlás végén a Nebo hegyén halt meg.