Gal 3,15-22

Testvéreim! Egy emberi példával élek. Egy ember hatályos végrendeletét senki sem teheti érvénytelenné, s nem egészítheti ki. Az ígéretek pedig Ábrahámnak és utódának szóltak. Nem így mondja az Írás: „és az ő utódainak”, mintha sokakról szólna, hanem csak egyről, és a te utódodnak, aki Krisztus.
Ezt pedig így értem. A szövetséget, amelyet Isten korábban megerősített, nem teszi érvénytelenné a négyszázharminc esztendővel később kapott Törvény, vagyis ez nem törli el az ígéretet. Ha ugyanis a Törvény alapján van az örökség, akkor már nem az ígéret alapján van, Ábrahámnak viszont Isten ígéret által ajándékozta azt.
Akkor hát miért a Törvény? A vétkek miatt adatott – angyalok révén és közvetítő által –, amíg el nem jön az utód, akinek az ígéret szól. Ahol nincs két fél, ott viszont nincs szükség közvetítőre. Isten pedig egy. A Törvény tehát szemben áll az ígéretekkel? Szó sincs róla! Ha olyan Törvény adatott volna, amely képes életet adni, akkor valóban a Törvény alapján jönne létre a megigazulás. De az Írás szerint minden a bűn uralma alatt áll, hogy az ígéret a Jézus Krisztusba vetett hit alapján adassék a hívőknek.

Zsid 2,2-10

Testvéreim! Ha az angyalok által hirdetett ige hatályba lépett, és minden törvényszegés és engedetlenség megkapta jogos büntetését, akkor hogyan menekülünk meg mi, ha semmibe veszünk egy ilyen nagy üdvösséget? Ezt először az Úr hirdette, és azok, akik hallották, megerősítették számunkra, Isten pedig velük együtt tett tanúságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét.
Ugyanis nem angyalok uralma alá rendelte az eljövendő világot, amelyről beszélünk. Sőt valahol valaki így tett tanúságot: Mi az ember, hogy megemlékezel róla, vagy az ember fia, hogy gondot viselsz rá? Egy kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál. Dicsőséggel és méltósággal koronáztad, és mindent a lába alá vetettél. Ha pedig mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most még nem látjuk, hogy minden az uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy Jézus, aki egy kevéssel lett kisebbé az angyaloknál, a halál elszenvedése által dicsőséggel és méltósággal koronáztatott meg, mivel Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált.
Mert helyénvaló volt, hogy akiért és aki által van minden, s aki számos fiát dicsőségre vezeti, üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.

Mk 6,7-13

Abban az időben Jézus magához hívta a tizenkettőt, és elkezdte őket kettesével szétküldeni, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött. Meghagyta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot; se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt az övükben. Sarut viszont kössenek, de két köntöst ne vegyenek magukra. Azután folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem mentek onnét! Ha nem fogadnak be, és nem hallgatnak meg titeket, kimenvén onnan még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük! Bizony, mondom nektek, Szodoma és Gomorra földjének elviselhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint annak a városnak.” Azok elmentek, és hirdették, hogy tartsanak bűnbánatot, sok ördögöt űztek ki, és olajjal megkenve sok beteget gyógyítottak meg.

Lk 10,16-21

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg, aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.” Amikor a hetven visszatért, örömmel mondták: „Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre.” Így válaszolt nekik: „Láttam a sátánt: mint villám bukott le az égből. Íme, hatalmat adok nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, és az ellenség minden ereje fölött, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyekben!” Abban az órában Jézus felujjongott a Lélekben, és így szólt: „Hálát adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, mert így tetszett neked.”

Szent Mihály főangyal Kolosszé városában tett csodájának emléke

Szent Mihály arkangyalnak Kolosszé mellett volt szentélye, ahol csodák történtek, de az irigyei, hogy ezt megszüntessék, vízzel akarták elárasztani. Egyúttal az oda gyakran járó Arkhippusz atyát is el akarták pusztítani. Ám az arkangyal megjelent Arkhippusznak, és arra bíztatta, hogy botjával üssön a sziklára. Ő így is tett, erre a szikla meghasadt, és a vízár lefolyt rajta. Azóta ezen a helyen a folyam átfolyik a sziklahasadékon.