Dox. Mihály főangyal kolosszei csodája
◀︎ 
 szeptember 6. 
 ▶︎
Szent Liturgia énekek és vecsernye szövegek:2019.03.24. - Hangos kiegészítés a szertartási utasításhoz
Zsid 2,2-10

Atyámfiai! Ha már az angyalok által hirdetett ige is olyan hatalmas volt, hogy minden bűn és engedetlenség elnyerte igazságos, megérdemelt büntetését, hogyan fogunk megmenekülni mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel? Ezt, miután kezdetét vette az Úr tanításával, azok, akik hallották, megerősítették számunkra, s Isten is velük együtt tanúságot tett jelekkel és csodákkal, sokféle erőmegnyilvánulással és a Szentlélek közléseivel akarata szerint. Mert nem angyaloknak vetette alá Isten az eljövendő világot, amelyről beszélünk. Sőt, valaki egy helyen tanúságot is tett erről: »Mi az ember, hogy megemlékezel róla, s az ember fia, hogy meglátogatod? Kevéssel tetted kisebbé az angyaloknál; dicsőséggel és tisztelettel koronáztad, a kezed műve fölé állítottad, s mindent lábai alá vetettél«. Mert azzal, hogy mindent alávetett, semmit sem hagyott, ami ne lenne alávetetve neki. Most azonban még nem látjuk, hogy minden alá van vetve neki. Azt azonban, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, Jézust, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztelettel koronázta, hogy Isten kegyelme szerint mindenkiért megízlelje a halált. Mert illett ahhoz, akiért és aki által minden van, s aki sok fiat akart a dicsőségbe vezetni, hogy üdvösségük szerzőjét szenvedés által vezesse el a teljességre.

2Kor 11,5-21a

Atyámfiai! Azt gondolom, hogy semmivel sem vagyok kisebb a „fő-fő apostoloknál”. Ha a beszédben fogyatékos vagyok is, a tudásban nem. Ezt egyébként minden tekintetben részletesen megismertétek. Vagy talán hibáztam azzal, amikor megaláztam magamat, hogy fölmagasztaljalak titeket, mivel Isten evangéliumát ingyen hirdettem köztetek? Más egyházakat fosztottam ki, amikor támogatást fogadtam el, csak hogy nektek szolgálhassak. Amikor pedig nálatok voltam és szükséget szenvedtem, nem voltam senkinek terhére. Amiben ugyanis hiányt szenvedtem, azt a Makedóniából érkezett testvérek pótolták. Minden tekintetben ügyeltem tehát arra, hogy terhetekre ne legyek, és a jövőben is ügyelek. Krisztus igaza áll mellettem: ezen a dicsőségen Achája tájain sem eshetik csorba! Ugyan miért? Azért mert nem szeretlek titeket? Isten a tudója! De amit most teszek, a jövőben is megteszem, hogy alkalmat ne adjak azoknak, akik alkalmat keresnek arra, hogy dicsekvésükkel olyanoknak tűnjenek föl, mint mi. Az ilyenek álapostolok, álnok munkások, akik csak tettetik magukat Krisztus apostolainak. Nem is csoda, hiszen maga a sátán is a világosság angyalának tetteti magát. Nem is olyan nagy dolog tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak tettetik magukat. Végük méltó lesz tetteikhez. Megismétlem: senki se tartson oktalannak. De ha mégis annak tartotok, fogadjatok el hát mint oktalant, hogy én is dicsekedhessem egy kissé. Amit most mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem oktalanul, amennyiben ilyen dolgokkal dicsekszem. Mivel olyan sokan dicsekszenek test szerint, én is dicsekszem. Hiszen örömest eltűritek az oktalanokat, mert ti okosak vagytok. Eltűritek, ha valaki titeket szolgaságra vet, ha kifoszt, ha kihasznál, ha fölétek kerekedik, ha arcul ver. Szégyenkezve vallom be, hogy mi ettől tartózkodtunk.

Lk 10,16-21

Mondta az Úr tanítványainak: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg, aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.” Amikor a hetven visszatért, örömmel mondták: „Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre.” Így válaszolt nekik: „Láttam a sátánt: mint villám bukott le az égből. Íme, hatalmat adok nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, és az ellenség minden ereje fölött, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyekben!” Abban az órában Jézus felujjongott a Lélekben, és így szólt: „Hálát adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, mert így tetszett neked.”

Mk 4,1-9

Abban az időben Jézus tanítani kezdett a tengernél. Nagy tömeg gyűlt köré, ezért beszállt a bárkába, így ő a tavon volt, az egész tömeg pedig a tengerparton. Példabeszédekben tanította őket sok mindenre, és tanításában ezt mondta nekik: „Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, történt, hogy némely mag az útszélre hullott. Jöttek a madarak és felcsipegették. Egy másik köves talajra hullott, ahol nem volt elég földje. Gyorsan kikelt, mert nem került mélyre a földbe. Amikor azonban felkelt a nap, megperzselődött és elszáradt, mert nem volt gyökere. Ismét másik a tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek, elfojtották, és nem hozott termést. A többi pedig a jó földbe hullott, majd kikelve és kifejlődve termést hozott. Az egyik harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik százszorosat.” És ezt mondta nekik: „Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”

Szent Mihály főangyal Kolosszé városában tett csodájának emléke

Szent Mihály arkangyalnak Kolosszé mellett volt szentélye, ahol csodák történtek, de az irigyei, hogy ezt megszüntessék, vízzel akarták elárasztani. Egyúttal az oda gyakran járó Arkhippusz atyát is el akarták pusztítani. Ám az arkangyal megjelent Arkhippusznak, és arra bíztatta, hogy botjával üssön a sziklára. Ő így is tett, erre a szikla meghasadt, és a vízár lefolyt rajta. Azóta ezen a helyen a folyam átfolyik a sziklahasadékon.