1Kor 2,6-9

Testvéreim! Az érettek között bölcsességet szólunk, de nem e világnak, sem e világ pusztulásra ítélt fejedelmeinek bölcsességét, hanem Isten titokteljes bölcsességét közvetítjük, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet Isten öröktől fogva dicsőségünkre rendelt. Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte föl, mert ha fölismerték volna, nem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát. Ezzel szemben, amint meg van írva: Amit szem nem látott, fül nem hallott, és emberi szív meg sem sejtett, mindezt elkészítette Isten azoknak, akik őt szeretik.

Zsid 2,2-10

Testvéreim! Ha az angyalok által hirdetett ige hatályba lépett, és minden törvényszegés és engedetlenség megkapta jogos büntetését, akkor hogyan menekülünk meg mi, ha semmibe veszünk egy ilyen nagy üdvösséget? Ezt először az Úr hirdette, és azok, akik hallották, megerősítették számunkra, Isten pedig velük együtt tett tanúságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét. Ugyanis nem angyalok uralma alá rendelte az eljövendő világot, amelyről beszélünk. Sőt valahol valaki így tett tanúságot: Mi az ember, hogy megemlékezel róla, vagy az ember fia, hogy gondot viselsz rá? Egy kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál. Dicsőséggel és méltósággal koronáztad, és mindent a lába alá vetettél. Ha pedig mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most még nem látjuk, hogy minden az uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy Jézus, aki egy kevéssel lett kisebbé az angyaloknál, a halál elszenvedése által dicsőséggel és méltósággal koronáztatott meg, mivel Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált. Mert helyénvaló volt, hogy akiért és aki által van minden, s aki számos fiát dicsőségre vezeti, üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.

Mt 22,15-22

Abban az időben a farizeusok megtárgyalták, hogyan csalják tőrbe Jézust szóval. Odaküldték hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt, akik azt mondták: „Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, az Isten útját az igazságban tanítod, és senkire nem vagy tekintettel, mert nem igazodsz emberi tekintélyhez. Mondd meg tehát nekünk, mi a véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?” Jézus azonban felismerve gonoszságukat így szólt: „Mit kísértetek engem, képmutatók? Mutassátok meg nekem az adópénzt!” Azok odanyújtottak neki egy dénárt. Ekkor megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és a felirata ez?” Azt mondták neki: „A császáré.” Erre azt mondta nekik: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” Azok ezt hallva elcsodálkoztak, otthagyták őt, és elmentek.

Lk 10,16-21

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg, aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.” Amikor a hetven visszatért, örömmel mondták: „Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre.” Így válaszolt nekik: „Láttam a sátánt: mint villám bukott le az égből. Íme, hatalmat adok nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, és az ellenség minden ereje fölött, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyekben!” Abban az órában Jézus felujjongott a Lélekben, és így szólt: „Hálát adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, mert így tetszett neked.”

Szent Mihály főangyal Kolosszé városában tett csodájának emléke

Szent Mihály arkangyalnak Kolosszé mellett volt szentélye, ahol csodák történtek, de az irigyei, hogy ezt megszüntessék, vízzel akarták elárasztani. Egyúttal az oda gyakran járó Arkhippusz atyát is el akarták pusztítani. Ám az arkangyal megjelent Arkhippusznak, és arra bíztatta, hogy botjával üssön a sziklára. Ő így is tett, erre a szikla meghasadt, és a vízár lefolyt rajta. Azóta ezen a helyen a folyam átfolyik a sziklahasadékon.