Szózon vt.
◀︎ 
 szeptember 7. 
 ▶︎
Gal 2,11-16

Atyámfiai! Amikor Kéfás Antiochiába jött, nyíltan szembeszálltam vele, mert méltó volt a feddésre. Mielőtt ugyanis némelyek Jakabtól odaérkeztek volna, együtt szokott étkezni a pogányokkal; de amikor azok odaérkeztek, visszavonult és különvált tőlük, mert félt azoktól, akik a körülmetélésből valók voltak. Tettetését követte a többi zsidó is, úgyhogy Barnabást is belevitték tettetésükbe. De amikor láttam, hogy nem járnak egyenesen az evangélium igazsága szerint, azt mondtam Kéfásnak mindnyájuk előtt: »Ha te zsidó létedre pogány módon élsz és nem zsidó módon, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó módon éljenek?« Mi természet szerint zsidók vagyunk, és nem a pogányok közül való bűnösök. Mivel pedig tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedeteiből igazul meg, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk Krisztus hite, és nem a törvény cselekedetei által, mert a törvény cselekedeteiből egy ember sem igazul meg.

Mk 5,24-34

Abban az időben Jézust nagy sokaság követte és ott tolongtak körülötte. Volt egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, és sokat kiállt az orvosoktól, mindenét rájuk költötte, de semmi javulás nem mutatkozott, inkább romlott az állapota. Hallott Jézusról, azért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Azt mondta ugyanis magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Rögtön meg is szűnt a vérfolyása, érezte testében, hogy meggyógyult betegségéből. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordulva a tömegben így szólt: „Ki érintette meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, mégis kérdezed: Ki érintett meg?” De ő körülnézett, hogy lássa, ki tette. Az asszony pedig, aki tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve előjött, leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot. Ő pedig ezt felelte: „Leányom, hited megszabadított. Menj békével, szűnjék a bajod, és légy egészséges!”

Szent Szózon vértanú

Kisázsiából származott, pásztor volt. Egy napon bement a közeli városba a klikiai Pompeiopoliszba, és letörte az egyik arany bálványszobor karját, eztán összetörte és szétosztotta a szegények között. A hatóság kereste a rongálót, aki feladta magát, és úgy indokolta tettét, hogy látni akarta védekezik-e a bálványisten. Mivel nem segített magán, ez bizonyítja, hogy csak emberi kezek alkották. Ezután megkínozták, amibe belehalt. Testét el akarták égetni, de eső keletkezett, és így sértetlen maradt. Éjszaka hívek jöttek, elvitték, és eltemették a vértanú testét, sírjánál később sok csoda történt. Mindez Maximosz prefektus és Diocletianus keresztényüldözése idején 304-ben volt.