Szózon vt.
◀︎ 
 szeptember 7. 
 ▶︎
Korábbi hangos utasítások >
 
Korábbi zsolozsma szövegek >
Gal 3,23-4,5

Atyámfiai! Mielőtt elérkezett a hit, a törvény őrizete alatt voltunk, egybezárva a hit számára, amely majd kinyilatkoztatást nyer. Ennélfogva a törvény nekünk nevelőnk volt Krisztusra, hogy a hit által igazuljunk meg. De miután elérkezett a hit, már nem vagyunk a nevelő alatt. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a hit által Krisztus Jézusban. Mert mindannyian, akik Krisztusra megkeresztelkedtetek, Krisztust öltöttétek magatokra: nincs többé zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban. Ha pedig ti Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, az ígéret szerint való örökösök. Mondom pedig: Míg az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, bár mindennek ura, hanem gyámok és gondviselők alatt van az apjától előre meghatározott időig. Így mi is, míg kiskorúak voltunk, a világ elemeinek szolgasága alatt voltunk. De amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és a törvény alattvalója lett, hogy azokat, akik a törvény alatt voltak, megváltsa, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük.

Mk 6,30-45

Abban az időben az apostolok Jézushoz gyűltek, és beszámoltak róla, mi mindent tettek és tanítottak. Ő pedig így szólt hozzájuk: „Gyertek velem külön valamilyen puszta helyre, és pihenjetek egy kicsit!” Mert annyian felkeresték őket, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elvonultak egy puszta helyre egyedül. A sokaság látta, amikor elindultak, és sokan fölismerték őt. Erre a városokból mindenünnen gyalog odasiettek, megelőzték őket, és hozzá gyűltek. Amikor Jézus kiszállt, és látta a népsokaságot, megesett rajtuk a szíve, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Sok mindenre kezdte őket tanítani. Már későre járt az idő, tanítványai azért odamentek, és szóltak neki: „A hely puszta, és már késő van. Bocsásd el őket, hogy elmehessenek a környék tanyáira és falvaiba ennivalót venni!” Ő azonban így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni!” Azok ezt felelték: „Talán elmenjünk, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adjunk nekik?” Erre megkérdezte: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” Megtudták és jelentették: „Öt kenyerünk és két halunk.” Erre meghagyta nekik, hogy csoportonként telepítsenek le mindenkit a zöld gyepre. Le is telepedtek százas és ötvenes csoportokban. Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott. Megtörte a kenyereket, és odaadta a tanítványoknak, hogy osszák szét. A két halat is szétosztotta mindenkinek. Ettek is mindannyian, és jóllaktak. A maradék kenyérből és halból tizenkét kosarat szedtek tele. A kenyérből csak férfiak ötezren ettek. Ezután mindjárt kényszerítette a tanítványokat, hogy szálljanak bárkába, és keljenek át a túlsó partra, Betszaidával szembe, amíg ő elbocsátja a tömeget.

Szent Szózon vértanú

Kisázsiából származott, pásztor volt. Egy napon bement a közeli városba a klikiai Pompeiopoliszba, és letörte az egyik arany bálványszobor karját, eztán összetörte és szétosztotta a szegények között. A hatóság kereste a rongálót, aki feladta magát, és úgy indokolta tettét, hogy látni akarta védekezik-e a bálványisten. Mivel nem segített magán, ez bizonyítja, hogy csak emberi kezek alkották. Ezután megkínozták, amibe belehalt. Testét el akarták égetni, de eső keletkezett, és így sértetlen maradt. Éjszaka hívek jöttek, elvitték, és eltemették a vértanú testét, sírjánál később sok csoda történt. Mindez Maximosz prefektus és Diocletianus keresztényüldözése idején 304-ben volt.