Fil 2,5-11

Atyámfiai! Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt. Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.

Lk 10,38-42; 11,27-28

Abban az időben Jézus betért egy faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Volt neki egy Mária nevű húga, aki Jézus lábához ülve hallgatta a szavát. Márta pedig sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt, és így szólt: „Uram, nem törődsz-e vele, hogy húgom egyedül hagy engem szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen nekem!” Az Úr azonban így válaszolt neki: „Márta, Márta, sok mindenre van gondod, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a legjobb részt választotta, amely nem is vétetik el tőle.” Történt, hogy miközben ezeket mondta, egy asszony a tömegből felkiáltott: „Boldog a méh, amely hordozott, és az emlő, amelyet szoptál!” Ő pedig ezt mondta: „Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát, és meg is tartják!”

Az Istenszülő Szűz Mária születésének emléke

Mária születésének körülményeiről a hiteles evangéliumokban semmiféle híradást nem találunk. A II. században keletkezett Jakab ősevangélium mond el az Istenszülő életéről is nagyon sok dolgot. Ebből tudjuk meg, hogy Mária szülei: Joákim és Anna öregkorukig gyermektelenek voltak. Isten angyala felkereste a pusztában szomorkodó Joákimot és az otthon sírdogáló Annát Isten üzenetével, hogy olyan gyermekük születik, akiről az egész földkerekségen beszélni fognak. Amikor hónapjai beteltek és szült, így szólt a bábához: Mit szültem? Az így válaszolt: Leányt. Lelke igen megörvendezett ezen a napon és pólyába csavarta őt. Majd letöltötte Anna, tisztulásának napjait, táplálta gyermekét és a Mária nevet adta neki.

Hagyomány:

Fontos búcsújáró nap, sok településről ekkor mennek gyalogosan Máriapócsra a búcsúba. Régen a gyalogos zarándoklatot vagy processziót a legtöbb település megtette. A távolságtól függően egy-két vagy három nappal korábban indultak, a templomban gyülekeztek. A csoport élén valaki a feszületet vitte, utána haladt a búcsúvezető, az előénekes. Gyakran a búcsúsok templomi zászlókat is vittek, ha egy másik búcsús menettel találkoztak, a zászlókat egymás felé meghajtották. Éjszakára csűrökben aludtak ott, ahol rájuk esteledett. Azokban a falvakban, ahol elhaladtak, sok helyen a kapu előtt kancsóval várták a búcsúsokat, és vízzel kínálták azt, aki megszomjazott. Útközben máriapócsi énekeket énekeltek, ha útszéli kereszt vagy templom előtt haladtak el, letérdeltek és imádkoztak. Pócsra érve a lobogókat a templom oldalához támasztották, a búcsúsok szokása volt, hogy térden megkerülték a kegytemplomot. A búcsúban meggyóntak, megáldoztak, részt vettek az ünnepi misén. Aztán kegytárgyakat és ajándékokat vásároltak. Sok helyen induláskor a falu határáig kísérték a processziót az otthon maradók (volt úgy, hogy a római hívek a görögöket, ha Máriapócsra mentek, és a görögök a rómaiakat, mert nem egy ünnepen zarándokoltak), és érkezéskor pedig ugyanitt várták őket.

Kisasszony napján azt tartották országszerte, hogy aki nézi a napfelkeltét, meglátja benne Máriát, és a nap rózsát dob az Istenszülő tiszteletére.

Női dologtiltó nap.

Hagyományos vetőnap, mert ilyenkor a gabonát nem érheti baj; Kisasszony előtt gyűjtött tojásból keltetnek csirkét; régen ezen a napon a templomban szénát, kukoricát és almát szenteltettek, mert ezeket a jószág betegségei ellen hatásosnak vélték.