Fil 2,5-11

Testvéreim! Az az érzület legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt!
Ő, jóllehet Istenhez hasonló,
Istennel való egyenlőségét nem a saját javára használta fel,
hanem rabszolgasorsot öltve magára
kiüresítette önmagát.
Emberekhez lett hasonló,
és magatartásában is embernek bizonyult.
Megalázta magát:
engedelmeskedett a halálig,
mégpedig a kereszthalálig.
Ezért magasztalta fel Isten mindenek fölé,
és olyan nevet adott neki,
amely minden név fölött áll,
hogy Jézus nevére
minden térd meghajoljon
a mennyben, a földön és az alvilágban;
és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus úr
az Atyaisten dicsőségére.

Lk 10,38-42; 11,27-28

Abban az időben Jézus betért egy faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Volt neki egy Mária nevű húga, aki Jézus lábához ülve hallgatta a szavát. Márta pedig sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt, és így szólt: „Uram, nem törődsz-e vele, hogy húgom egyedül hagy engem szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen nekem!” Az Úr azonban így válaszolt neki: „Márta, Márta, sok mindenre van gondod, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a legjobb részt választotta, amely nem is vétetik el tőle.” Történt, hogy miközben ezeket mondta, egy asszony a tömegből felkiáltott: „Boldog a méh, amely hordozott, és az emlő, amelyet szoptál!” Ő pedig ezt mondta: „Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát, és meg is tartják!”

Az Istenszülő Szűz Mária születésének emléke

Mária születésének körülményeiről a hiteles evangéliumokban semmiféle híradást nem találunk. A II. században keletkezett Jakab ősevangélium mond el az Istenszülő életéről is nagyon sok dolgot. Ebből tudjuk meg, hogy Mária szülei: Joákim és Anna öregkorukig gyermektelenek voltak. Isten angyala felkereste a pusztában szomorkodó Joákimot és az otthon sírdogáló Annát Isten üzenetével, hogy olyan gyermekük születik, akiről az egész földkerekségen beszélni fognak. Amikor hónapjai beteltek és szült, így szólt a bábához: Mit szültem? Az így válaszolt: Leányt. Lelke igen megörvendezett ezen a napon és pólyába csavarta őt. Majd letöltötte Anna, tisztulásának napjait, táplálta gyermekét és a Mária nevet adta neki.

Hagyomány:

Fontos búcsújáró nap, sok településről ekkor mennek gyalogosan Máriapócsra a búcsúba. Régen a gyalogos zarándoklatot vagy processziót a legtöbb település megtette. A távolságtól függően egy-két vagy három nappal korábban indultak, a templomban gyülekeztek. A csoport élén valaki a feszületet vitte, utána haladt a búcsúvezető, az előénekes. Gyakran a búcsúsok templomi zászlókat is vittek, ha egy másik búcsús menettel találkoztak, a zászlókat egymás felé meghajtották. Éjszakára csűrökben aludtak ott, ahol rájuk esteledett. Azokban a falvakban, ahol elhaladtak, sok helyen a kapu előtt kancsóval várták a búcsúsokat, és vízzel kínálták azt, aki megszomjazott. Útközben máriapócsi énekeket énekeltek, ha útszéli kereszt vagy templom előtt haladtak el, letérdeltek és imádkoztak. Pócsra érve a lobogókat a templom oldalához támasztották, a búcsúsok szokása volt, hogy térden megkerülték a kegytemplomot. A búcsúban meggyóntak, megáldoztak, részt vettek az ünnepi misén. Aztán kegytárgyakat és ajándékokat vásároltak. Sok helyen induláskor a falu határáig kísérték a processziót az otthon maradók (volt úgy, hogy a római hívek a görögöket, ha Máriapócsra mentek, és a görögök a rómaiakat, mert nem egy ünnepen zarándokoltak), és érkezéskor pedig ugyanitt várták őket.

Kisasszony napján azt tartották országszerte, hogy aki nézi a napfelkeltét, meglátja benne Máriát, és a nap rózsát dob az Istenszülő tiszteletére.

Női dologtiltó nap.

Hagyományos vetőnap, mert ilyenkor a gabonát nem érheti baj; Kisasszony előtt gyűjtött tojásból keltetnek csirkét; régen ezen a napon a templomban szénát, kukoricát és almát szenteltettek, mert ezeket a jószág betegségei ellen hatásosnak vélték.