ApCsel 3,19-26

Azokban a napokban Péter szólt a néphez: – Tartsatok bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek bűneitek; hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje, és elküldje, akit Messiásul rendelt nektek, Jézust, akit az égnek kell befogadnia minden dolog helyreállításának napjáig, amiről Isten öröktől fogva szólt szent prófétái ajka által. Mózes azt mondta: Prófétát támaszt nektek testvéreitek közül az Úr, a ti Istenetek, olyat, mint én. Rá hallgassatok mindenben, amit mond nektek! Mindazt, aki nem hallgat erre a prófétára, ki kell irtani a nép közül. Valamennyi próféta – Sámueltől és az utána következőktől fogva –, akik csak szóltak, mind ezekről a napokról jövendöltek. Ti fiai vagytok a prófétáknak és a szövetségnek, melyet Isten atyáitokkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: Utódodban nyer áldást a föld minden nemzetsége. Isten elsősorban nektek támasztotta fel, és küldte el Szolgáját, aki megáld titeket azzal, hogy mindenkit megtérít a maga gonoszságából.

Jn 2,1-11

Abban az időben menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre tanítványaival együtt. Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja ezt mondta neki: „Nincs boruk.” Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, asszony? Még nem jött el az én órám.” Anyja szólt a szolgáknak: „Bármit mond nektek, tegyétek meg!” Volt ott hat kőkorsó a zsidók tisztálkodása céljára, mindegyik két- vagy hárommérős. Jézus szólt nekik: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Meg is töltötték azokat színültig. Ekkor azt mondta nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak!” Ők pedig odavitték. Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, és nem tudta honnan való - a szolgák azonban tudták, akik a vizet merítették -, odahívta a násznagy a vőlegényt. Azt mondta neki: „Minden ember először a jó bort teszi fel, és csak amikor megittasodtak, akkor a silányabbat, te pedig mostanáig tartogattad a jó bort.” Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne.

Szent Márton, római püspök, hitvalló

Márton pápa a VII. század közepén rendkívül válságos helyzetben 649-ben került az egyház élére. A monotheléták eretneksége annyira előtérbe került, hogy a bizánci császári udvartól az összes keleti patriarkátusig minden jelentősebb vezetőre befolyást gyakorolt. Márton pápa ezért Maximosz hitvalló segítségével gyorsan zsinatot szervezett a lateráni palotába, s ott a jelenlévő püspökök aláírták a nagyobb részben a szent hitvalló által szerkesztett igazhitű hitvallást. Ezért azonban a pápa 655-ben az életével fizetett, s néhány év múlva szent Maximoszt is megcsonkítva, megkínozva küldték száműzetésbe, ahol hamarosan (662-ben) maga is meghalt.