ApCsel 6,1-7

Azokban a napokban, mivel egyre nőtt a tanítványok száma, zúgolódás támadt a görögül beszélő zsidók között a héberül beszélők ellen, hogy ezek nem juttatnak a mindennapi segélyből a görögül beszélők köréhez tartozó özvegyeknek. Ekkor a Tizenkettő összehívta a tanítványok egész gyülekezetét, és ezt mondták nekik: „Nem helyénvaló, hogy Isten igéjét elhanyagolva az asztalnál szolgáljunk. Válasszatok ki magatok közül, testvérek, hét jó hírben álló, Lélekkel és bölcsességgel eltelt férfit! Őket állítjuk ebbe a munkába, mi pedig az imának és az ige szolgálatának szenteljük magunkat.” Tetszett ez a beszéd az egész gyülekezetnek, és kiválasztották Istvánt, aki hittel és Szentlélekkel eltelt férfi volt, valamint Fülöpöt, Prokhoroszt, Nikánort, Timónt, Parmenászt és Miklóst, egy antiókhiai prozelitát. Az apostolok elé állították őket, akik miután imádkoztak, rájuk tették kezüket. Isten igéje terjedt. A tanítványok száma gyorsan növekedett Jeruzsálemben, és igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek.

Mk 15,43-16,8

Abban az időben jött egy előkelő tanácsos, az Arimateából való József, aki maga is várta az Isten országát. Bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus csodálkozott, hogy már meghalt. Magához hívatta a századost, és megkérdezte, valóban meghalt-e. Miután a századostól megbizonyosodott róla, Józsefnek ajándékozta a testet. Az pedig gyolcsot vásárolt, majd levette Jézust a keresztről, begöngyölte a gyolcsba, és sziklába vájt sírboltba helyezte, és a sír bejárata elé követ hengerített. Mária Magdolna és Mária, József anyja pedig látták, hogy hová temette.
Amikor pedig elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja, és Szalóme illatszereket vásároltak, és elmentek, hogy megkenjék Jézust. A hét első napján kora reggel, napkeltekor kimentek a sírhoz. Egymás közt így beszélgettek: „Ki fogja elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, jóllehet igen nagy volt. Amint bementek a sírba, jobbról egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült, és megdöbbentek. De az így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadott, nincs itt! Nézzétek, itt a hely, ahová tették! Menjetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek: előttetek megy Galileába, ott majd meglátjátok, amint mondotta nektek.” Erre kijöttek a sírból és elfutottak, mert rettegés és ámulat fogta el őket, de senkinek sem mondtak semmit, mert féltek.

Szentéletű Pafnutiosz vértanú

Az egyiptomi Gentüriából származott. Életének nagy részét a sivatagban töltötte, s ott sok pogányt térített meg. Diocletianus uralkodása idején (284-305.) Arianosz kormányzó elfogatta, és kegyetlen kínzások után kivégeztette. Más források szerint Pafnutiosz püspök volt Egyiptomban, és több más keresztény társával együtt valamelyik palesztinai bányában halt meg kényszermunkán. Emléke egyes szinaxárionokban szeptember 25-én, másokban április 20-án található.

Szentéletű ólavrai János

Élete sokban hasonlít a tegnap ünnepelt Szentéletű Jánoséhoz. Ő is a VIII. században számos helyen folytatott aszketikus életet, míg végül a jeruzsálemi Kariton monostorba került, ahol csöndesen megpihent az Úrban.