ApCsel 8,5-17

Azokban a napokban Fülöp lement Szamaria egyik városába, és ott hirdette Krisztust. A sokaság egy szívvel figyelt arra, amit Fülöp mondott, mivel hallottak a csodákról és jelekről, amiket tett, és maguk is látták ezeket. A tisztátalan lelkek ugyanis sokakból hangosan kiáltozva kimentek, és sok béna és sánta is meggyógyult. Nagy öröm volt abban a városban. Már régóta abban a városban élt egy Simon nevű férfi, aki varázslással foglalkozott, és ámulatba ejtette Szamaria népét, és azt állította magáról, hogy igen nagy ember. A város apraja-nagyja hallgatott rá, és ezt mondták: „Ő az az isteni erő, aminek a neve Hatalmas.” Hallgattak rá, mert varázslásával már jó ideje ámulatba ejtette őket. De amikor hittek Fülöpnek, aki az Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló örömhírt hirdette, megkeresztelkedtek. Férfiak és nők egyaránt. Maga Simon is hívő lett, majd miután megkeresztelkedett, Fülöp mellé szegődött, és amikor látta, hogy jelek és nagy csodák történnek, egészen elámult. Amikor meghallották a Jeruzsálemben levő apostolok, hogy Szamaria befogadta Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost, akik el is mentek, és imádkoztak értük, hogy megkapják a Szentlelket. Ugyanis még egyikükre sem szállt rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. Rájuk tették a kezüket, és megkapták a Szentlelket.

Jn 6,27-33

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Ne romlandó eledelért fáradozzatok, hanem olyan eledelért, amely megmarad az örök életre! Ezt az Emberfia adja nektek, akit maga az Atya, az Isten jelölt meg pecsétjével.” Erre megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy az Isten szerinti tetteket vigyük végbe?” Jézus ezt felelte: „Az Isten szerinti tett az, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.” De ők így folytatták: „Hadd lássuk, milyen csodajelet viszel végbe! Akkor majd hiszünk neked. Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: »Mennyei kenyeret adott nekik enni.«” Jézus erre azt mondta: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret a mennyből, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az az Isten kenyere, aki alászáll a mennyből, és életet ad a világnak.”

Szent Január fölszentel vértanú és társai

A közép-itáliai Beneventum püspöke volt, társait pedig a szinaxárionok diakónusokként említik. Diocletianus császár keresztényüldözése idején, valószínűleg 305-ben szent Januáriuszt elfogták, és Timotheus campaniai kormányzó elé vezették. Mivel a püspök keményen kitartott keresztény hite mellett, a kormányzó tüzes kemencébe vettette, azonban a főpap sértetlenül került ki onnan. Amikor ezután a kormányzó parancsára kikötve vas vesszőkel verték, úgy, hogy már a csontjai is kilátszottak, a tömegben jelenlévő egyházi férfiak és a két világi elárulták magukat együttérzésükkel, mire őket is elfogták, s Puteoli város börtönébe vetették, majd a püspökkel együtt a cirkuszban vadállatok elé dobták. Januáriusz és társai onnan is bántatlanul kerültek ki, úgyhogy a kormányzó végül is valamennyiüket lefejeztette.