ApCsel 8,18-25

Azokban a napokban, amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátételével adatik a Lélek, pénzt ajánlott fel nekik, és így szólt: – Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, az megkapja a Szentlelket! Péter azonban ezt mondta neki: – Pénzed vesszen veled együtt, amiért azt gondoltad, hogy pénzen megszerezheted Isten ajándékát! Sem részed, sem örökséged nem lehet ebből, mert a szíved nem egyenes Isten előtt. Tarts bűnbánatot e gazságod miatt, és könyörögj az Úrhoz! Talán megbocsátja szíved szándékát. Látom, hogy keserű epe és gonoszság fogságába estél. Simon így válaszolt: – Könyörögjetek értem az Úrhoz, hogy semmi se történjék velem abból, amit mondtatok! Így tettek tanúságot, és hirdették az Úr igéjét, majd visszaindultak Jeruzsálem felé, és közben sok szamariai faluban hirdették az örömhírt.

Jn 6,35-39

Ezt mondta az Úr a benne hívő zsidóknak: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik, és aki bennem hisz, nem szomjazik soha. De megmondtam, hogy bár láttok engem, mégsem hisztek. Mindaz, akit nekem ad az Atya, hozzám jön. És aki hozzám jön, nem taszítom el. Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött. Atyámnak, aki küldött engem, az az akarata, hogy amit nekem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon.”

Szikeóta Szent Tivadar püspök

A galáciai Szikeó községből származott egy bizonyos Mária nevű kéjnőnek és Kozmasz császári követnek házasságon kívüli gyermekeként. 13 éves korában monostorba vonult, majd 18 évesen Theodosziosz anasztasziupoliszi püspök diakónussá és pappá szentelte. Ismételten megfordult a Szentföldön, ahol a hodzevai monostorban letette a nagy szerzetes fogadalmat. Visszatérve a saját monostorába, szigorú aszkézisben élt, majd Timotheosz püspök halála után Pál ankürai érsek őt szentelte föl anasztasziupoliszi püspöknek. Szent Tivadar azonban inkább az aszketikus élet felé vonzódott, s püspökként is sűrűn látogatta a különböző szentföldi monostorokat, s végül le is mondott püspöki rangjáról, hogy szabadabban élhessen szerzetesi hivatásának. Miután megfordult Konstantinápolyban is, visszavonult a maga monostorába, ahol békében halt meg 613-ban.