ApCsel 8,40-9,19a

Azokban a napokban Fülöp Azótoszban találta magát, és míg Cezáreába nem ért, valamennyi városban hirdette az örömhírt. Eközben Saul még mindig gyűlölettől égett, és halállal fenyegette az Úr tanítványait. Elment a főpaphoz, és levelet kért tőle a damaszkuszi zsinagógákhoz, hogy megkötözve Jeruzsálembe hozhassa azokat a férfiakat és nőket, akiket ott talál ennek az Útnak a követői közül. De amint az útján haladt, és Damaszkuszhoz közeledett, történt, hogy hirtelen fényesség ragyogta körül az égből. Földre rogyott, és hangot hallott, amely ezt mondta neki: – Saul, Saul, miért üldözöl engem? Erre megkérdezte: – Ki vagy te, uram? Az így felelt: – Jézus vagyok, akit te üldözöl! De kelj föl, és menj be a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned! A férfiak, akik vele voltak, álmélkodva álltak. Hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak. Saul pedig fölkelt a földről, de amikor kinyitotta a szemét, semmit sem látott. Úgy vezették be kézen fogva Damaszkuszba. Három napig nem látott, nem evett, és nem ivott semmit. Volt Damaszkuszban egy Ananiás nevű tanítvány, akihez az Úr látomásban így szólt: – Ananiás! – Itt vagyok, Uram! – válaszolta. Az Úr így folytatta: – Kelj föl – folytatta az Úr –, menj el az úgynevezett Egyenes utcába, keress föl Júdás házában egy Saul nevű tarzuszi embert! Íme, épp imádkozik, és egy Ananiás nevű férfit lát, aki belép hozzá, és ráteszi a kezét, hogy visszanyerje látását. Ananiás azonban azt felelte: – Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, hogy mennyi gonoszat tett szentjeiddel Jeruzsálemben. Most meg felhatalmazása van a főpapoktól, hogy megkötözze mindazokat, akik segítségül hívják nevedet. De az Úr azt mondta neki: – Menj csak, mert kiválasztott edényem ő, hogy hordozza nevemet a pogányok, a királyok és Izrael fiai előtt, ugyanis megmutatom majd neki, mennyit kell szenvednie a nevemért. Ananiás elment, belépett a házba, rátette a kezét, és ezt mondta neki: „Saul testvér, az Úr küldött engem, Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, hogy láss, és eltelj Szentlélekkel.” Erre azonnal halpikkelyszerű valami hullott le a szeméről. Visszanyerte a szeme világát, fölkelt és megkeresztelkedett. Azután ételt vett magához, és megerősödött.

Jn 6,48-54

Ezt mondta az Úr a benne hívő zsidóknak: „Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. Ez a mennyből alászálló kenyér, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon. Én vagyok a mennyből alászállott, élő kenyér. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért.” Erre viszály támadt a zsidók közt: „Hogyan adhatja ez nekünk a testét eledelül?” Jézus ezt mondta nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek, ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.”

Szent Száva vértanú

Valens kelet-római császár idején élt. A gótok vidékéről származott. Gyermekkorától keresztényként nevelkedett, s megtagadta a bálványoknak bemutatandó áldozatot, sőt akik ilyet akartak bemutatni, azokat is visszatartotta ettől a keresztény hit kifejtésével. Így szavára sokan megtértek. Később viszont Athanarik gót király keresztényüldözést kezdett. Szávát is elfogták, és sok kínzás során szekérrúdhoz kötözve fölakasztották, majd pedig vízbe vetették, ahol 38 éves korában 372. április 13-án halt meg.

Szent Erzsébet szentéletű anya

Csodatevő asszony volt, aki fiatal korától fogva egy Konstantinápoly közelében lévő kolostorban élt és csak zöldségfélével táplálkozott, a Nagyböjtöt pedig étlen vezekelte végig. Teljesen leromlott testi állapotban csöndesen hunyt el.