ApCsel 9,19b-31

Azokban a napokban Saul néhány napot a damaszkuszi tanítványokkal töltött, és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia. Mindenki, aki hallotta, álmélkodott, és így szóltak: „Hát nem ő az, aki Jeruzsálemben üldözte azokat, akik segítségül hívják ezt a nevet, és aki ide is azért jött, hogy megkötözve a főpapok elé vigye őket?” De Saul egyre erőteljesebben lépett föl, és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, mert bebizonyította nekik, hogy Jézus a Messiás. Jó néhány nap elmúltával a zsidók elhatározták, hogy végeznek vele. Saulnak azonban tudomására jutott a merénylet terve. A kapukat is éjjel-nappal megfigyelés alatt tartották, hogy megölhessék. Tanítványai azonban elvitték, és éjjel egy kosárban leeresztették a városfalon. Amikor Jeruzsálembe ért, csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindenki félt tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány. Barnabás azonban maga mellé vette. Elvitte az apostolokhoz, és elmondta nekik, hogyan látta az Urat az úton, hogyan beszélt vele, és milyen nyíltan szólt Damaszkuszban Jézus nevében. Ettől fogva velük járt-kelt Jeruzsálemben, és bátran beszélt az Úr nevében. Vitába szállt a görög nyelvűekkel, de azok az életére törtek. Amikor ez a testvérek tudomására jutott, levitték Cezáreába, és elküldték Tarzuszba. Az egyház egész Júdeában, Galileában és Szamariában békében élt és erősödött. Az Úr félelmében járt, és a Szentlélek segítségével számban is gyarapodott.

1Pét 5,6-14

Szeretteim! Alázzátok meg magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy annak idején majd felmagasztaljon titeket! Minden gondotokat vessétek őrá, mert neki gondja van rátok! Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár-kel, keresve, kit faljon fel. Álljatok neki ellen szilárdan a hitben, hiszen tudjátok, hogy ugyanezeken a szenvedéseken mennek keresztül szerte a világon testvéreitek. Az összes kegyelem Istene, aki Krisztusban örök dicsőségére hívott meg titeket – rövid szenvedés után – maga fog nektek elégtételt szolgáltatni, benneteket megszilárdítani, megerősíteni és biztos alapra helyezni. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Amen. Szilvánusz által, akit hű testvéreteknek tartok, röviden írtam, bátorítva titeket és tanúságot téve arról, hogy ez Isten igazi kegyelme. Álljatok szilárdan benne! Köszönt titeket a veletek együtt kiválasztott babiloni egyház, és Márk, a fiam. Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával! Béke mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok!

Jn 15,17-16,2

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást. Ha gyűlöl majd benneteket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket! Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ. Emlékezzetek a tőlem kapott igére: »Nem nagyobb a szolga uránál.« Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én igémet megtartották, a tieteket is megtartják. Mindezt azonban az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem. Ha nem jöttem, és nem beszéltem volna nekik, nem volna bűnük. De így nincs mentségük bűneikre. Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli. Ha nem vittem volna végbe olyan tetteket közöttük, amilyeneket senki más nem vitt végbe, nem volna bűnük. Most pedig látták ezeket, mégis gyűlölnek engem is, Atyámat is, azért, hogy beteljesedjék az ige, amely a törvényükben meg van írva: »Ok nélkül gyűlöltek engem.« Amikor eljön a Vigasztaló, akit én küldök az Atyától, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem vagytok! Azért mondtam el ezeket, nehogy megbotránkozzatok. Kizárnak benneteket a zsinagógákból, és eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, úgy hiszi, hogy szolgálatot tesz vele az Istennek.”

Lk 10,16-21

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg, aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.” Amikor a hetven visszatért, örömmel mondták: „Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre.” Így válaszolt nekik: „Láttam a sátánt: mint villám bukott le az égből. Íme, hatalmat adok nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, és az ellenség minden ereje fölött, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyekben!” Abban az órában Jézus felujjongott a Lélekben, és így szólt: „Hálát adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, mert így tetszett neked.”

Szent Márk apostol és evangélista

A neve alatt fennmaradt evangélium szerzője. Jeruzsálemi lehetett, s a hagyomány szerint rokona volt Szent Barnabás apostolnak és közeli munkatársa lett Szent Péter és Pál apostoloknak is. Velük együtt eljutott Ciprusra, Szíriába, Kisázsiába és a római birodalom más tartományaiba is. A hagyomány szerint ő volt az az ifjú, aki Jézus elfogatásakor követni akarta az elfogott Mestert, de amikor a fegyveresek az ingénél fogva megragadták,ő meztelenül elmenekült. Tőle maradt ránk az első ma is ismert teljes evangélium, amennyiben Szent Máté ma is ismert görög nyelvű szövege valamivel később íródhatott, s a Szent Márkét megelőző esetleg arám nyelven terjesztett változatokból nem maradt ránk kézirat.
További hagyományok szerint 42-62 között ő lehetett Alexandria első püspöke, akit a kopt egyház alapítójaként tisztel, és aki ott vértanúhalált is halt. Vértanúságának módjáról azt tartják, hogy a pogányok összekötözve hurcolták sziklákon keresztül, amíg a teste szét nem roncsolódott és ki nem lehelte a lelkét. 310-ben a keresztények a sírja fölött templomot emeltek. Később 820-ban, amikor a muzulmánok uralma Egyiptomban is állandósult, a keresztények átmentették Szent Márk testét Velencébe, ahol most is nyugszik a neki szentelt székesegyházban. Így nemcsak a kopt egyház, hanem nyugat és kelet nagyon sok közössége tiszteli őt védőszentjeként és pártfogójaként.