ApCsel 10,21-33

Azokban a napokban Péter lement a hozzá érkező férfiakhoz, és így szólt: – Íme, én vagyok az, akit kerestek. Milyen ügyben jártok itt? Azok így feleltek: – Kornéliusz százados, igaz és istenfélő ember, aki jó hírben áll az egész zsidó nép körében, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg, amit mondasz. Erre behívta, és vendégül látta őket. Másnap aztán velük együtt útra kelt, és a joppéi testvérek közül is vele tartottak néhányan. Másnap megérkeztek Cezáreába. Kornéliusz eközben összegyűjtötte rokonait és legjobb barátait, és úgy várta őket. Amint Péter belépett, Kornéliusz eléje ment, és leborult a lába előtt. Péter azonban fölemelte, és így szólt: – Állj fel, én is ember vagyok! Amikor beszélgetve bement vele, sok embert talált ott összegyűlve. Ekkor így szólt hozzájuk: – Tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó embernek idegennel kapcsolatot tartani vagy hozzá bemenni. Nekem azonban Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak biztosan vagy esetleg tisztátalannak. Ezért ellenkezés nélkül jöttem, amikor értem küldtetek. Most pedig hadd kérdezzem meg, miért küldtetek értem. Ekkor Kornéliusz így szólt: – Éppen négy nappal ezelőtt, délután három órakor itthon imádkoztam, és íme, egy férfi állt elém fénylő ruhában, és azt mondta: „Kornéliusz, imádságod meghallgatásra talált, és alamizsnáidat emlékezetbe idézték Isten előtt. Küldj el Joppéba, és hívasd át a Péternek is nevezett Simont! Simon tímár házában szállt meg a tengerparton.” Nyomban elküldtem tehát érted, és nagyon kedves tőled, hogy eljöttél. Most tehát mind itt vagyunk Isten színe előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit rád bízott az Úr.

Jn 7,1-13

Abban az időben Jézus bejárta Galileát. Nem akart ugyanis Júdeába menni, mert a zsidók az életére törtek. Közel volt a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep. Ezért testvérei így szóltak hozzá: „Kelj útra, és menj el Júdeába, hogy tanítványaid is lássák tetteidet, amelyeket véghezviszel. Hiszen senki sem működik titokban, ha azt akarja, hogy tudomást szerezzenek róla. Ha ilyeneket teszel, akkor nyilatkoztasd ki magad a világ előtt!” Testvérei sem hittek ugyanis benne. Jézus ezt válaszolta nekik: „Nekem még nincs itt az időm, de nektek mindig megfelelő az idő. Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert tanúskodom róla, hogy a tettei gonoszak. Menjetek hát föl az ünnepre, én még nem megyek föl erre az ünnepre, mert az én időm még nem telt be!” Ezt mondta nekik, és Galileában maradt. Miután azonban testvérei fölmentek az ünnepre, akkor ő maga is fölment, csak nem nyilvánosan, hanem mintegy titokban. A zsidók pedig keresték az ünnepen, és kérdezgették: „Hol van ő?” A nép körében is sokat suttogtak róla. Némelyek azt mondták, hogy jó ember, mások meg azt, hogy nem, hanem félrevezeti a népet. Ám a zsidóktól való félelem miatt senki sem beszélt nyíltan róla.

Jázon és Szozipáter apostolok

Jázon Jézus első tanítványai közé tartozott, Szozipáter pedig Akhájából származott, és mindketten Szent Pál tanítványa lettek. Mindketten a Rómaiaknak írt levél végén szerepelnek. Miután megszervezték egyházaikat, a hagyomány szerint Kerküra (Korfu) szigetére mentek, ahol monostort alapítottak Sz. István első vértanú tiszteletére. Néró alatt szenvedhettek vértanúságot, illetve más hagyományok szerint magas kort elérve békeségben hunytak el. Sírjukat Korfu szigetén tisztelik.