ApCsel 10,34-43

Azokban a napokban Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: – Most kezdem igazán megérteni, hogy Isten nem személyválogató, hanem mindenki kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik, bármelyik néphez tartozzék is. Ezt a tanítást küldte Izrael fiainak, amikor a béke örömhírét meghirdette Jézus Krisztus, a mindenek Ura által. Tudjátok, mi történt Galileából kiindulva a János által hirdetett keresztség után. A Názáreti Jézust fölkente Isten Szentlélekkel és erővel, és ő jót tett, bejárta az egész területet, és meggyógyított mindenkit, akiket megnyomorított az ördög, mert Isten vele volt. Mi tanúi vagyunk mindannak, amit ő tett a zsidók tartományában és Jeruzsálemben. Őt, akit fára feszítve megöltek, Isten harmadnapon feltámasztotta, és megadta neki, hogy láthatóan megjelenjék, de nem az egész népnek, hanem csak azoknak a tanúknak, akiket Isten előre kiválasztott: nekünk, akik vele együtt ettünk és ittunk, miután feltámadt a halálból. Megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk tanúságot arról, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. Valamennyi próféta mellette tanúskodik: aki hisz benne, az ő neve által nyeri el bűnei bocsánatát.

ApCsel 12,1-11

Azokban a napokban Heródes király üldözni kezdte az egyház néhány tagját. Jakabot, János testvérét karddal kivégeztette. Amikor látta, hogy ez tetszik a zsidóknak, azzal folytatta, hogy elfogatta Pétert is. Akkor éppen a kovásztalan kenyerek ünnepe volt. Miután elfogatta, börtönbe vetette, és négy, egyenként négy katonából álló rajra bízta, hogy őrizzék, mert a pászkaünnep után akart nyilvános pert indítani. Pétert tehát a börtönben őrizték, az egyház pedig buzgón imádkozott érte Istenhez. Arra a napra virradó éjszakán, amikor Heródes elő akarta vezettetni, Péter két bilinccsel megkötözve két katona között aludt, az ajtó előtt pedig őrök strázsáltak. Íme, megjelent az Úr angyala, és világosság támadt a cellában. Oldalba bökte s fölébresztette Pétert, majd így szólt hozzá: „Kelj fel gyorsan!” Erre lehullottak a bilincsek a kezéről. Ezt mondta neki az angyal: „Övezd fel magad, és kösd fel sarudat!” Megtette. Ezt mondta neki: „Vedd fel köpenyed, és kövess engem!” Ekkor kiment, és követte, de nem fogta fel, hogy ami az angyal révén történik, valóság, hanem azt hitte, látomása van. Átmenve az első, majd a második őrségen, eljutottak a városba nyíló vaskapuhoz. Ez magától kinyílt előttük. Kimentek, és végighaladtak egy utcán. Akkor az angyal hirtelen eltávozott. Péter erre magához tért, és így szólt: „Most már tényleg tudom, hogy az Úr elküldte angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből, és mindabból, amire a zsidó nép számított.”

Jn 8,12-20

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” A farizeusok ezt mondták neki: „Te magad mellett teszel tanúságot, tanúságod tehát nem igaz.” Jézus megfelelt nekik: „Ha magam mellett teszek is tanúságot, igaz a tanúságom, mert tudom, honnan jövök, és hová megyek. Ti ellenben nem tudjátok, honnan jöttem, sem azt, hová megyek. Ti a test szerint ítéltek, én nem ítélkezem senki fölött. Ha pedig ítéletet mondok is, igaz az ítéletem, mert nem vagyok egyedül, hanem én és aki küldött engem, az Atya. Márpedig a ti törvényetekben az áll írva, hogy két ember tanúsága igaz. Én vagyok az, aki tanúságot teszek magamról, és tanúskodik mellettem az Atya is, aki küldött engem.” Erre megkérdezték tőle: „Hol van az Atyád?” Jézus így felelt: „Sem engem nem ismertek, sem Atyámat. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek.” Így beszélt Jézus a kincstárnál, amikor a templomban tanított, és senki sem fogta el őt, mert még nem jött el az ő órája.

Lk 9,1-6

Abban az időben Jézus összehívta a tizenkét tanítványát, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett és a betegségek gyógyítására. Aztán elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket. Ezt mondta nekik: „Semmit se vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt; két ingetek se legyen! Amelyik házba betértek, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább! Ha pedig valahol nem fogadnak be titeket, hagyjátok el azt a várost, és még a port is rázzátok le lábatokról bizonyságul ellenük!” Útra keltek tehát, bejárták a falvakat, mindenütt hirdették az evangéliumot, és gyógyítottak.

Szent Jakab apostol

Zebedeus fia és Szent János evangélista testvére, aki István diakónus után második keresztény vértanúként nyerte el a vértanúság koronáját. Mindketten olyan apostoli buzgóságot tanúsítottak, hogy az Úr „Boanergesz”-nek nevezte őket, ami azt jelenti: „Mennydörgés fiai”. A külön is kiválasztott három apostol közé tartoztak, s Péterrel együtt szemtanúi lehettek Urunk színeváltozásának. Heródes király végeztette ki húsvétkor, valószínűleg 36-ban (Ap.Csel. 12,1-2 beszámolója szerint).