Átölel az Isten: rendet kell tennünk magunkban! - Interjú

Ferenc pápa március 8-9-ét, nagyböjt negyedik vasárnapjának megelőző hétvégéjét jelölte ki a "Megbocsátás napjának". Egyházunk ehhez igazodva ezen a két napon "Átölel az Isten" címmel" ad lehetőséget a lelki megújulásra. Ez már a harmadik ilyen alkalom, amikor az ország egész területén, több mint harminc helyen várják a fölszentelt atyák gyónásra vagy lelki beszélgetésre a kereső embereket. Domokos Zsolt áldozópappal beszélgettünk a bűnbánat, gyónás, lelkibeszélgetés fontosságáról. 

- Legyünk őszinték, egy évben kétszer még azok is elmennek gyónni, akik nehezen veszik rá magukat: ez a karácsony és a húsvét előtti időszak. Fél év alatt azonban sok minden összegyűlik. Hogyan érdemes elkezdeni egy ilyen hosszú időintervallumot átgondolni, ha a vétkeinket vesszük számba? Vessük papírra, mérlegeljünk, csak a súlyos bűnöket mondjuk el a papnak, az apróságokkal már nem is foglalkozunk?

- Egy érdekességgel kezdeném, ha lehet. Kriminológia szakértők jegyezték meg, hogy a bűnelkövetők nagy százaléka, mindig hátrahagy valami aprócska jelet, ami alapján meg lehet találni az elkövetőt. Ez azért lehet érdekes a számunkra, mert maguk a komoly bűnözők is érzik, hogy vétettek a rend ellen és valahol tudatalatt vágynak arra, hogy a rend helyreálljon. Mindannyian így vagyunk ezzel, ha lehet mondani. A lelkiismertünk jelez, hogy valami nincs rendben. Sokszor az érzelmeinken, az indokolatlan reakcióinkon keresztül vehetjük észre, hogy rendet kell tennünk magunkban. Van, hogy már a testünk is jelez, fáradékonyabb vagyunk, nem alszunk olyan jól. Érdemes ezeket a jeleket komolyan venni és kicsit befeléfordulni. Ilyenkor alapvetően háromirányba kell megvizsgálnunk a gondolatinkat, tetteinket és mulasztásainkat: Istennel, a másik emberrel és önmagunkkal való viszonyunkat. Ha nem vagyunk gyakorlott gyónók, akkor érdemes használni a különböző lelki tükröket. Ebből találunk az imakönyveinkben is párat. Nagyon jó látni, amikor valaki cetlire felírja, hogy miket talált. Szép rituálé lehet az is, ha ezt a papírt a gyónás végén elégeti az illető. A bűneink, ahogy a papírlap is - semmivé válik Isten kegyelme által.

- Mi az, amit hiányolni szokott gyónáskor? Jellemző emberi gyarlóságok például, amik szinte mindenkinél kivétel nélkül előfordulnak, mégsem beszélnek róla: falánkság, irigység, rosszindulat..meg szoktuk gyónni ezeket is? Vagy csak az általános dolgokat mondjuk el? Például hazugság?

- Fontosnak tartom, hogy minden bűnünket tegyük le, ha gyónni megyünk, ne csak azt, amit súlyosnak ítélünk meg. Amiatt gondolom ezt, mert lehet, hogy az általunk aprónak tartott bűneink azok, amik árulkodhatnak arról, hogy miért nem szorosabb az istenkapcsolatunk és ebből kifolyólag miért van annyi konfliktus az életünkben. A falánkság talán nem olyan nagy bűn, de ha megpróbáljuk kibontani, ami e vágy mögött van, akkor észrevehetjük, hogy sokszor nem értékeljük magunkat és ezzel a kis örömforrással próbáljuk az alacsony önértékelésüket kompenzálni. Ennek a gyökere pedig az lehet, hogy nem hisszük el, hogy Isten végtelenül értékes személynek teremtett bennünket, akinek konkrét célt, feladatot, küldetést adott az életben. Ugye egy ilyen aprócskának tűnő bűn sok minden mást, más bűnöket, gyengeségeket bevonzhat maga mellé és akkor egyre több minden lesz, ami eltávolít bennünket a valódi énünktől.

- Mi az az optimális idő, amit javasolni lehet, hogy gyónni menjünk? Havonta egyszer?

- Az a tapasztalatom, hogy ez mindenkinél másképpen alakul, de a rendszeresség az nagyon fontos. Az évi kétszeri gyónás a kötelező minimum. Aki igényességre törekszik, aki már megérezte, hogy mennyivel könnyebb Istennel együtt élni a mindennapokat rendszeres gyónóként, az biztosan többször keresi ennek a lehetőségét. Talán amiatt is van, hogy az emberek ritkán gyónnak, mert félreértettük, hogy mi is ennek a lényege. A gyónás számvetés: visszatekintek, hogyan is teltek a mindennapjaim. Ezt akár minden este elvégezhetnénk. Igen, a mai napon ez és ez jól sikerült. (Nyugodtan elmondhatjuk a gyónásban azt is, amit sikerként könyvelünk el. Ez nem dicsekvés.) Viszont, itt meg itt nem a szeretetparancs szerint jártam el. Egy hónap alatt a sok örömteli győzelem mellett találunk javítani valót és azokat letehetjük. A gyónás megerősít, megtisztít, a pap szavai új perspektívákat adhatnak és ezáltal kijavíthatjuk a hibáinkat, tökéletesedhetünk az Isten felé vezető úton.

- Az is egy érdekes kérdés lehet, hogy miért nem szeretünk gyónni járni?

- Talán helytelen istenkép él bennünk. Úgy képzeljük el Istent, mint egy bírót, egy hivatalnokot. Isten Jézus Krisztus tanítása alapján - és remélhetően a saját tapasztalataink alapján is - szerető Atya. Ő nem elítélni akar bennünket, hanem hozzásegíteni bennünket, hogy igazán azok lehessünk, akiknek Ő megálmodott bennünket. A legtöbb bűnünk mögött valami szép, igaz vágy bújik meg, de gyengeségeink miatt, türelmetlenségünk következtében nem várjuk meg, hogy elérjük azt, hanem bűnnel, pótcselekvéssel, olcsó utánzathoz jutunk.

- Ha “jól” szeretnék gyónni és valóban letenni a lelki terhet, mennyi idő felkészülni erre? Mondjuk ha kéthavonta gyón valaki?

- Számomra mindig nagy öröm, ha valaki a reggeli Szent Liturgián bejön gyónni és így kezdi: „Nem rég gyóntam, de a napokban történt valami, ami bánt, fáj és nem szeretném hordozni…” Van, amikor ilyen rövid a felkészülési idő. Felismerjük, hogy tettünk, gondoltunk (vagy éppen mulasztással nem tettünk meg) valamit, ami belerondít a rendbe. A lelkünk, a kapcsolataink rendjébe és azonnal meg akarunk ettől szabadulni. Jó lenne, ha a felkészülés folyamatos lenne. Ahogy már korábban említettem is, jó lenne, ha minden nap találnánk legalább néhány percet, amikor megvizsgáljuk, hogyan voltunk jelen a mai napban, hogyan próbáltuk behívni Istent a mindennapi eseményekbe. Hol volt olyan, hogy kizártuk…

- Gyakori kérdés szokott lenni, hogy miért gyónjak meg valamit, ha úgyis újra elkövetem?

- Vannak visszatérő bűneink. Vannak, amelyek akár évtizedekig is elkísérhetnek minket. A gyónásban nagyon fontos motívum a szándék. Tudom, hogy gyenge vagyok, de ennek ellenére most azzal a szándékkal teszem le, hogy többet ne vétkezzek ezen a téren. Ez már önmagában megerősít, mert ad egy alap magatartást a gyarlóságainkkal szemben. Másfelől ezt úgy tudnám szemléltetni, hogy az, hogy valamit újra és újra meggyónunk olyan, mintha egy csigalépcsőn haladnánk felfelé. Sokszor vagyunk ugyanazon pont felett, de mindig magasabban. Minél magasabbra jutok, annál inkább látom az egészet, megérthetem, hogy mi vezet engem újra és újra oda, hogy beleessek abba a csapdába és egyszer eljöhet a pillanat, hogy minden összeáll és le tudom tenni azt a nehézséget.

- Ezen a hétvégén lelki beszélgetsére lesz lehetősége azoknak, akik ellátogatnak valamelyik helyszínre. Ez mivel adhat többet, mint egy gyónás? Van alkalom kivesézni egy-egy konkrét esetet ilyenkor? Arra hogyan készüljünk fel?

- A lelki beszélgetés és a gyónás két külön műfaj, persze lehet együtt is alkalmazni azokat. A lelki beszélgetésben nem csupán a bűneinket mondjuk ki, hanem közösen megvizsgáljuk a lelki atyával, hogy mi vezethetett oda. Hogyan válhatna szorosabbá a Teremtővel való kapcsolatunk. Amikor nem külön kérünk időpontot az atyától, hanem például a templomi szertartások alatt szeretnénk meggyónni, akkor annak megvan a veszélye, hogy nem tudjuk alaposan átbeszélni a gyónás tartalmát, mert hosszú a sor és áldozásig mindenki szeretne sorra kerülni. A lelki beszélgetésbe életünk minden területét belevihetjük. Ahogy említettük is már korábban, egy ilyen alkalommal odaállunk Isten elé: nézd itt vagyok. Ezzel állok előtted. Nézzük meg, hogy mi az, ami jó és mi az, ami nem. Ahol sok a konfliktusom, ott valószínűleg nem látjuk reálisan magunkat, a kompetenciáinkat, ott még inkább Isten segítségére van szükségünk. Ebben állunk rendelkezésre ezen a hétvégén az Átölel az Isten keretében.

- Miért lehet jó alkalom a hétvégi esemény, miért érdemes ellátogatni egy-egy lelki atyához?

- Most hirtelen az jutott az eszembe, hogy van lehetőségünk megválasztani az atyát, akinél gyónni szeretnénk. Mondjuk nem kellene, hogy automatikusan szégyenérzet kövesse a bűneinket, hanem csak bűnbánat, de ennek ellenére sokszor szégyent is érzünk és ebből kifolyólag nehezen megyünk el a helyi paphoz gyónni. Sajnos emiatt is hosszú idő telhet el, mire sikerül letenni a bűneinket. Másfelől, mivel ez a nap erre van szánva, így nem kell sietni, nyugodtan át lehet beszélni az örömeinket, nehézségeinket. Nyugodtan lehet hosszan siratni valamit, hogy utána megkönnyebbülve álljunk fel és vegyük fel újra kesztyűt. Mindenkit csak buzdítani tudok.

A Megbocsátás napja lehetőség egy kiadós gyónásra, ráérős lelki beszélgetésre, meghallgatásra, befogadásra. Egy nap, amikor beszélgetésre várjuk azokat, akik régóta vágynak erre, de azokat is, akik talán hirtelen ötlettel veszik rá magukat, hogy most leüljenek egy pap mellé. Várjuk azokat, akik hiányolják a gyónás kegyelmét, valamint azokat is, akik még nem érzik át annak fontosságát. Várjuk azokat is, akik nem gyónni, hanem csak beszélgetni szeretnének. Egyszóval várjuk mindazokat, akik szeretnék megtapasztalni azt az éltető, erőt adó, felemelő, bátorító, szabadító, békét hozó felismerést, hogy Isten végelen szeretetével átöleli minket. A március 8-9-én zajló eseményen a lelki beszélgetést azok is igénybe vehetik, akik a gyónás szentségéhez nem járulhatnak. (Pl.: akik nem szentségi házasságban élnek) Ők is felkereshetik az atyákat, nem csak most ezen a két napon, hanem az évben bármikor, hogy az életüket, kérdéseiket Isten elé vigyék. 

Az Átölel az Isten eseményéről és a helyszínekről ITT olvashatnak bővebben.