Elmélkedés: az Úr találkozása Simeonnal

Simeon kit láttál, milyen csodát tapasztaltál? - tehetjük föl magunknak is a kérdést.

Kit látott Simeon, hogy elbocsátását kérte, miért és miként tört elő belőle a „Most bocsátod el, Uram, szolgádat…” (Lk 2,29)? Simeon felkiáltása az öröm szavakba öntése, amikor a reményteli, várakozó ember a Szentlélek vezetése mellett felismeri a beteljesedés pillanatát. Az élettel, tapasztalatokkal, bölcsességgel eltelt ember lelkének belső történése fejeződik ki Lukács evangélista sorai által. Az elbocsátás kifejezését többféleképpen értelmezhetjük: elbocsátás az életből, a szolgaságból, a várakozásból, a megszokottból…

Akár mi is megtapasztalhatunk hasonló érzéseket, amikor besokallunk életünk hétköznapi történései közepette.

Szent Jakab apostol levelében ezt írja:

„Szenved valaki közületek? Imádkozzék! Vidám valaki? Énekeljen zsoltárokat!” (Jak 5, 13)

Pontosan erre indította a Lélek Simeont is:

„…mert látták szemeim üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél világosságul a nemzetek megvilágosítására…” (Lk 30-32)

Örömének, hálaadásának mondatait imádkozzuk vecsernyéinken és ennek a világ világosságával való találkozásnak a szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása. A gyertya már az őskeresztény korban Jézus Krisztus jelképe volt, mivel természetéből fakadóan önmagát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson. A gyertya, jelként a bölcsőtől a koporsóig kíséri az embert főbb életeseményei során. Minden életállapotban adódik egy halvány gyertyaláng, mely életünk legnagyobb sötétségeiben világosan vezet minket. Rajtunk múlik, hogy mire helyezünk fókuszt. Észrevesszük-e a sötét mélységekből kivezető lángnyalábot vagy hagyjuk, hogy lehúzzon, megbénítson és fogva tartson a sötétség.

Simeon áldotta Istent, amiért megélhette azt a boldog napot, melyen találkozhatott Jézussal és felismerte a kisdedben az üdvösség hordozóját, Simeon karjaiba vehette a kisdedet, nem csupán megfogta, hanem elfogadta Őt, aki engedte magát empirikus módon is megismerni a hozzá szeretettel, imával közeledő ember számára. Uram, ennél több nem történhet az én életemben sem!

Simeon jellemét két szóval írja le az evangélista: „igaz és istenfélő” (vö. Lk 2, 25). Milyen szép lenne, ha életünk beteljesedésekor hasonló mélységű szavakkal jellemeznének minket is...