Fülöp metropolita köszöntője Tódor munkácsi püspök szentelésén

Excellenciás Teodor atya! Kedves Püspöktestvérem!

Nagyon köszönjük, hogy mindhárman meghívást kaptunk erre a csodálatos eseményre. Atanáz és Ábel püspök atya nevében is szeretném kifejezni hálánkat és örömünket, hogy osztozhatunk veletek a mai nap kegyelmében. Természetesen szívünk legmélyéből mi is érezzük, hogy itt a helyünk, veletek együtt ünnepelni, hálát adni, hiszen évszázadok óta osztozunk Veletek sorsotokban, örömeitekben és megpróbáltatásaitokban.

A teljes elnyomatás hosszú évei alatt csak tehetetlen együttérzésünkkel tudtunk veletek lenni, magunk is részesei lévén ennek az elnyomatásnak, ha nem is olyan súlyos mértékben, mint amit Nektek kellett elviselnetek. Az Isten áldotta felszabadulás kezdeti éveiben nagyra becsült elődöm, Keresztes Szilárd püspök úr és papjai (köztük az akkori Orosz László atya, mostani Atanáz miskolci püspök) nagy erőfeszítéseket tettek, hogy az újraéledés gyakorlati lépéseiben segítségetekre legyenek. Azóta azonban Kárpátalján, egész Ukrajnában és a szomszédos országokban is valóságos föltámadást élhettünk meg. Ebből a föltámadásból azóta is élünk. Ma már újra, mint a régi korokban, mi tanulunk Tőletek, ámulva és talán egy kis irigykedéssel is látva népetek buzgóságát, ahogyan a súlyos nehézségek közepette is kitartotok Krisztus és Egyháza iránti szeretetben. Milán püspök atya talán történelmi rekordot állított fel a közel kétszáz templom fölépítésével. Ezt az egyházépítést folytatta Nílus püspök atya a maga szerény, csöndes de szívós munkájával. S persze, említhetnénk még a korábbi elődöket is, akiknek a nyomába kell lépned, hogy irányítsd, vezesd Kárpátalja drága népeé.

Nem csak sorsunk, de közös liturgikus hagyományaink is összekötnek Veletek. Ez a mi erőnk, a mi nyelvünk, a mi kibontakozásunk. Mi így szeretjük Istent, így szeretjük az Egyházat, ezen keresztül tudunk fejlődni a hitben, Isten és egymás iránti szeretetben. Milyen különös, hogy bár nem egy nyelvet beszélünk, mégis, amikor közösen imádkozunk, akkor értjük egymást. Bízunk abban, hogy nem csak a földrajzi közelség, de ezek a közös hagyományok, a közös célok, a közös örömök – s ha kell a közös fájdalmak – továbbra is összekötnek minket, együtt tesznek erőssé bennünket.

Mi mindig úgy tekintettünk a Munkácsi egyházmegyénkre, mint anyánkra, amelyből származunk. Adja Isten, hogy a történelmi fejlődés, melynek során a Ti egyházmegyétekből újabb metropóliák születtek, tovább folytatódjék! Imádkozunk azért, hogy legyen minél előbb vége ennek az értelmetlen háborúnak, hogy újra templomok, közösségek épülhessenek, hogy egész Ukrajnában a családok együtt élhessenek, növekedhessenek a hitben és egymás iránti szeretetben. Ebben a nagy munkában Neked, Teodor püspök atya, nagy szereped lesz. Ehhez kérjük a Mindenható áldását és a Máriapócsi Istenszülő védelmező szeretetét.