Itt mindig történik valami – hármas ünnep a tócóskerti görögkatolikusoknál

Hunyadi Gábor nagylelkű felajánlást tett az elmúlt hónapokban: két harangot is felajánlott a görögkatolikus egyház javára. Az egyiket a józsai, a másikat a tócóskerti templomunkban helyezték el. Mind a kettőt november utolsó hétvégéjén áldotta meg Kocsis Fülöp metropolita. A józsai szentelésről itt olvashatnak: A harangot nekünk kell életre kelteni! – harangszentelést ünnepeltek Debrecen-Józsa görögkatolikusai

A metropolita szerint ezzel a haranggal lett teljes a templom hivatása, hogy vonzzon bennünket Istenhez, hívjon minket az imára, a keresztény életre, a Krisztus-követésre. Mint fogalmazott, meghívásunk nem csak erre az egy vasárnapra szól. Meg vagyunk hívva a keresztény életre, a Krisztus-követésre. S ehhez méltóan kell élnünk „teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel.” Azt is mondhatjuk, hogy erre kaptunk meghívást, hogy alázattal, szelídséggel és türelemmel éljük az életünket. Bizony, ez már a mennyország lenne, ha mindnyájan így tudnánk élni. Prédikációját teljes terjedelmében itt olvashatják:

Az ünnepi Szent Liturgia végén nem maradhattak el a hála szavai sem: Szilvási János világi elnök köszöntőjében felidézte, hogyan járta be a templom a megújulás útját az állványok felállításától a falképek megszületéséig. Megemlítette a Szentháromság-ikon érkezését, a templomkert megszépülését, a díszfák és felajánlások sorát, valamint a nagylelkű adományt, amelynek köszönhetően a közösség ma már saját harangját ünnepelheti. Szavai szerint mindez annak a sok kéznek és szívnek az eredménye, amelyek csendesen, szorgalmasan, sokszor láthatatlanul dolgoztak a templomért.

Az elnök hálával szólt az ikonfestők művészi áldozatvállalásáról, a segítők odaadó munkájáról, és külön köszöntötte azokat az asszonyokat, akik „láthatatlan hadseregként” tartják éltető rendben a közösség mindennapjait. Felidézte a közös élményeket – a kerékpártároló építését, a jótékonysági bál sikerét, a zarándoklatokat, kirándulásokat – és fájdalmas, mégis hálás szívvel emlékezett Kapin István atyára, akinek emlékére a harmadik harangszó szólt.

Jaczkó Dániel parókus hálát adott azoknak, akik hozzájárultak a belső falfestés megvalósulásához. Méltatta Fülöp metropolita gondos irányítását és kitartó jelenlétét, amely az első ecsetvonástól az utolsóig kísérte a folyamatot. A parókus hálájának jeléül ünnepélyesen átadta a közösség ajándékát: a püspöki címert – ünnepi kivitelben.

Megköszönte a közel száz jótevő nagylelkű adományait, amelyekből – az állványozás költségeivel együtt – a falképek teljes összege összegyűlt. Külön ajándékokkal tisztelte meg az ikonfestő művészeket, a tolmácsot, az adománygyűjtés elindítóit, a befogadókat és mindazokat, akik szívvel-lélekkel szolgálták a templom szépségének kibontakozását.

„Szent a te templomod, csodálatos az igazságban.” (Zsolt 64,6)

A közös ünnep üzenete, hogy a templom nem pusztán épület, hanem lelki otthon és „töltőpont”: hely, ahol mindenki megújulhat, és ahol a Jóisten kegyelme a közösség munkáján keresztül válik láthatóvá. A harangszentelés napja a hála és az összetartozás méltó megkoronázása lett. Jaczkó Dániel hangsúlyozta, hogy a templom a három esztendő alatt valóban lelki otthonná vált.