Nemcsak művészi, de tudományos tevékenység - restaurálás a főszékesegyházban

Többek között a Parlament delegációs terme, a Szent István Bazilika, a Kecskeméti városháza díszterme vagy éppen a gödöllői Királyi kastély színházterme is az ő keze munkáját dicséri. Győri Lajos és csapata most a debreceni Istenszülő Oltalma Görögkatolikus Főszékesegyház restaurálásán dolgozik. Vele beszélgettünk a munkálatokról.

Mi is az a restaurálás?

A restaurálás legfontosabb célja a műalkotások állapotának megóvása, élettartamának meghosszabbítása és esztétikai értékének a megőrzése. Régen a festők, szobrászok foglalkoztak restaurálással, mert ők ismerték az anyagokat, a művészi technikákat, és megfelelő művészi adottságokkal rendelkeztek a feladat ellátásához. Mára a restaurátorok feladatköre rendkívül kiszélesedett. A szakterület mára tudományosan meghatározott, módszertanában kidolgozott, és művészeti egyetemen oktatják.

- Győri Lajos, okleveles festő-restaurátor művész, a Magyar Restaurátor Kamara és a MAOE tagja. Munkája során az épített környezetben található, valamint múzeumi, gyűjteményi műtárgyak - falképek, vászonképek és fatáblára készült festmények - átfogó helyreállítását végzi. Mit is jelent ez? És hogyan valósul meg a gyakorlatban, mondjuk a debreceni főszékesegyházban?

- Ez egy rendkívül összetett folyamat. Amikor templomi restaurálást végzünk, nagy négyzetméter felülettel dolgozunk, minőségi festésről van szó, ami ugye igényli a sok kollégát. Ilyenkor van, hogy négy, öt, akár tíz restaurátor is dolgozhat egy időben, igazi csapatmunka. Hiszen záros határidőn belül szeretnénk végezni a munkával, és persze jó minőségben. Arról nem is beszélve, hogy minden restaurálást megelőz egy kutatási fázis, úgyhogy mire ténylegesen elkezdődik a munka, addigra már tudnia kell a szakembereknek, mi várhat rájuk, ha fölmennek az állványra. Ezeket a kutatásokat jóval korábban el kell végezni, ennek van egy dokumentációja, ez alapján meg lehet írni a restaurálási terveket. A kutatások alapján megtudhatjuk, hogy milyen kötőanyagokat használtak az évek során, mennyire porlódnak, esetleg hol találunk belefestéseket. Majd engedélyeztetni kell a Műemlékvédelmi Hivatallal, az engedély után pedig jöhet az állványozás és kezdődhet a munka. Mielőtt belevágunk, tudnom kell, hogy hol vannak leszakadásra hajlamos részek, akkor azokat már elő kell konzerválni, injektálni kell, ha azok megvannak, akkor 1-2-3 hét múlva azokat már lehet tisztítani. Ahol nincsenek leszakadási problémák vagy félelmek, akkor ott már rögtön lehet a tisztítási fázisokkal kezdeni.

- Milyen a helyzet a debreceni templomban? Milyen eredményt mutattak a kutatási munkálatok?

- A második világháború során sok helyen megsérült a festés a templomban, így az ’50-es években javításokat eszközöltek, sok helyen átfestéstettek dolgokat. Ezek meg lesznek újítva a következő hónapok alatt, érdemes azonban tudni, hogy sok felület egy másik tematika szerint lesz újraálmodva. Megmaradtak viszont a kupola festett felületei, ezek még az első festett periódusból valók. Ezeket majd restaurálni kell: közel fél év, egy év alatt.

- Egy igen érdekes videót osztott meg velünk. Ez még az előkészületi munkálatokhoz tartozik. Egy festményt választott le a falról. Nagyon izgalmas folyamat a laikusok számára. Ez az 1914-es bombamerénylet áldozatairól készült kép. Hogyan zajlik egy ilyen leválasztás?

- Ha hiszik, ha nem, ez egy több ezer éves történet. A falkép technika az egyik legősibb festészeti, díszítési módszer az emberiség történetében. Már évekkel ezelőtt is megvolt az igény rá, hogy költözéskor magukkal vigyék az ókoriak a faliképeket. Akik ugyanis ezt meg tudták festeni, azok le is tudták választani. Tulajdonképpen az akkori technikákat, az akkori anyagokat használjuk most is. Csontenyvet, most már teszünk bele egy kis lágyító anyagot is, hogy rugalmasabb legyen a csontenyv. Vékony vásznat használtak régen, mi most gézt alkalmazunk több rétegben. Ezt a csontenyvet felmelegítjük, átkeverjük, a falra fölkenjük, a gézt belefektetjük, megint rákenjük ezt az enyvet. És amikor már két-három rétegben ott fönn van a falon ez a vászon, egy-két rétegben meg az enyv, akkor tulajdonképpen ez egy igen erős ragasztóanyag, és a vászon arra kell, hogy úgymond le lehessen tépni a falról, mint egy matricát. A freskóból minimális marad csak a falon. A 90%-a általában leszokott jönni. Ezt le lehet választani vakolattal együtt is persze, leragasztja az ember a színét a falnak, és szép lassan megbontja egy helyen, és vakolattal együtt leválasztja. Ez a húsában való leválasztás, amit viszont én alkalmaztam, az a bőrében való leválasztás, olyan, mintha egy bőrt szednék csak le a felületről a pigment réteggel együtt.

A merénylet története

1914. február 23-án, hétfőn 10 óra körül csomag érkezett Miklósy István görögkatolikus püspök Werbőczy utca 2. szám alatti rezidenciájára, a Kereskedelmi és Iparkamara épületének 1. emeleti püspöki szobájába. A küldeményt Szina Sándor postás kocsin szállította ki. Számítottak a küldeményre, hiszen az érkezését megelőző héten a püspök meleg hangú levelet kapott Kovács Anna nagykárolyi származású hívétől. A bukovinai Csernoviczban feladott levél szerint csomagot szeretne eljuttatni a püspöknek, amely tartalmaz 100 koronát, a főpap személyes használatára egy leopárdbőrt, valamint a templom javára egy aranyozott ezüst gyertyatartót. A küldeményekért cserébe azt kérte, hogy elhunytjairól a szentmisén emlékezzen meg. Levele végén a szent atya áldásától kísért „hosszú és hűséges” életet kívánt a püspöknek. A kézbesített tárgy alakját nézve faládát sejtetett. A 60-70 centiméter hosszú, 30-40 centiméter szélességű 2 kg 30 dkg súlyú csomag a leírás alapján ajándéktárgyakat tartalmazott 1300 korona értékben. A magyar nyelvű címzésen ez állt: „Méltóságos görög katholikus püspöknek Miklóssy Istvánnak.”

Miután Miklósy átvette a csomagot, távozott a szobából, mivel egy sürgős telefonhívást kellett elintéznie. Előtte azonban megkérte Kriskó Elek írnokot, bontsa fel azt. A szobában Kriskón kívül Jackovics Mihály püspöki vikárius, Slepkovszky János püspöki titkár és dr. Csatth Sándor egyházmegyei ügyész tartózkodott. A felbontás közben lépett be a szobába Dávid József ügyvédbojtár. Csatth és Kriskó hozzáláttak, hogy a csomagolásként használt leopárdbőrt lefejtsék. Miután ez sikerült, azt a dívány elé a földre terítették. Slepkovszky egy baltával látott hozzá a doboz felbontásához. Amint belevágott, hatalmas robbanás következett be. Slepkovszky és Jackovics, akik a csomaghoz legközelebb álltak, azonnal szörnyethaltak.

- Most az a helyzet, hogy ilyenkor a színét ragasztjuk le, és a fonákját látjuk ugye hátulról, amikor leválasztjuk. Hogyan láthatjuk újra a színét?

- Le kell konzerválni először hátulról, két rétegben, akkor újra előkerül a géz vagy vászon, rákenek egy rugalmas festékanyagot, és akkor abba bedobom a gézt. Ha megszáradt, még egyszer megcsinálom ugyanezt. Amikor már három réteg benne van, és ez a rugalmas anyag a konzerváló anyaggal együtt fogja a pigmenteket a hátoldalról, akkor megfordítom, és lemosom róla azt az enyvet, amit akkor kentem rá, amikor még a falom volt a festmény. Ha jól csináltuk, akkor átragasztottuk az egyik oldalról a másik oldalra a pigmenteket. Lemosás után a freskó ott marad a gézen és innentől kezdve rá lehet ragasztani egy nagyobb vászonra, vagy egy merev hordózóra, egy fatáblára, és akár vissza is lehető a falra, vagy külön mobil tárgyként lehet használni, és ki lehet rakni egy szobába, stb. Ezt az egyetemen egyébként tanítják is, a restaurátor képző intézetben, a képzőművészeti egyetemen. Ezt minden tanulónak meg kell tanulnia a harmadévben.

A leválasztott kép a bombamerénylet áldozatairól

- Mi lesz a sorsa ennek a képnek?

- Most a műteremben van a kép, Budafokon. Éppen most csinálom azokat a fázisokat, hogy a hátoldalt konzerváltam, és teszem bele ezt a kicsit rugalmasabb festékbe a gézt, ha ez megszárad, akkor talán a héten már lemoshatom róla azt az enyvet, amit december végén fölkentünk az első rétegekben. Ha ez sikeresen megtörténik, akkor boldogság van! Ugyanoda viszont nem tud visszakerülni ez a kép, mert ott ugye az ’50-es években a szentélyben található ablakokat befalazták és erre a vakolatra került fel ez a kép. Azért is kellett most levenni, mert az ablakokat újra meg akarták nyitni. Ha jól tudom, ki lesz állítva valahol.

- Minden szakember megcsodálja a megbizatás befejeztével a munkáját. Milyen érzés egy sajátkezűleg újrafestett templomba belépni?

- Mindig el szoktam menni a templomok ismételt megáldására, nagyon jó érzés ott lenni a hívők között, hogy együtt vagyunk a liturgikus térben. Az ember ilyenkor felnéz, és eszébe jut, hogy egy-két részen mennyit dolgozott, vagy boldog, hogy még nem ázott be, vagy nem színeződött el...Ez azért megelégedéssel tudja eltölteni az embert, hogy szép munkát végzett a csapat. Erre mondom, hogy elhivatottságból érdemes és lehet igazán jól végezni ezt a munkát.

A leválasztási folyamatról készült videót itt lehet megtekinteni: