Püspöki szinódus magyar résztvevői: a katolikus egyház képes változni

Az egyház élő közösség, és ahol élet van, ott változás van - mondta Németh Norbert, a Pápai Magyar Intézet rektora, a püspöki szinódus magyar résztvevői nyilvános kerekasztal-beszélgetésének moderátora, amelyet a tanácskozás utolsó előtti napján, csütörtök este tartottak Rómában. Németh Norbert hozzátette: a Vatikánban október 4-én kezdődött, és most vasárnap befejeződő püspöki szinódus az egyház jövőjéről szólt, arról, "mennyire képes, mennyire tud és akar az egyház reflektálni a világban végbemenő változásokra úgy, hogy Krisztus hiteles tanúja maradjon".

A magyar zarándokházként ismert Szent István Házban rendezett beszélgetésen a szinóduson részt vevő Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök, Kocsis Fülöp metropolita, Német László belgrádi érsek, Pál József Csaba temesvári püspök, Csiszár Klára Antónia pasztorálteológus, a linzi katolikus egyetem rektorhelyettese, valamint Szabó Péter kánonjogász, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog és Államtudományi Karának tanszékvezetője számolt be tapasztalatairól. A szinódus eredményeit tartalmazó dokumentumot, a zárójelentést a közel négyszáz fős püspöki tanácskozás vége után adják át a pápának.

Mohos Gábor hangsúlyozta: a szinódus valóban a világ változásaira kíván reagálni, de folyamatról van szó. A vatikáni tanácskozáson a mai sokszínű egyház képviseltette magát - mondta -, megjegyezve, hogy Afrikában az egyház mennyire élettel teli, miközben Európában éppen ez hiányzik, az egyház a fáradtság jeleit mutatja. Megjegyezte, hogy a globális egyházban a hívők száma nem csökkent. Úgy vélte, az egyház "szellemi harc" korát éli bizonyos ideológiák támadásának tüzében, amelynek "kőkeményen ellen kell állnunk, ha meg akarjuk tartani a keresztény egyházat".

Görögkatolikus egyházunkat képviselő Kocsis Fülöp rendkívül szakszerűnek nevezte a szinódus szervezését. A tanácskozás közel negyven munkacsoportban zajlott a vatikáni audiencia-teremben felállított asztaloknál. A csoportokban tíz-tizenkét résztvevő dolgozott előre kiválasztott témakörökben: újdonságot jelentett a személyre szóló táblagép, és az is, hogy mindenkinek alkalmanként négy perc felszólalási ideje volt. A vita helyett a másik résztvevő meghallgatása számított fontosnak - mondta el Kocsis Fülöp. A csoportok munkáját úgynevezett facilitátorok segítették, akiket kommunikációs vagy közösségépítő képességeik miatt választottak. Volt közöttük szerzetes és családanya is. Kocsis Fülöp hangsúlyozta: a szinódusi folyamat nem ér véget a vatikáni tanácskozással, "nagyon sok múlik rajtunk, hogy mennyit tudunk átadni abból, amit itt meghallgattunk, tanultunk". 

Csiszár Klára elmondta, hogy a munkacsoportok összegzéseit huszonnyolc teológus, egyetemi professzor, hittudományi doktor elemzi. Kiemelte, hogy a szakértők között öt volt a laikus nő, és történelminek nevezte, hogy most először a nők is szavazati joggal bírnak. A szinódus nem pillanatnyi eseménynek számít az egyház történetében, eredményei utat mutatnak majd a papnevelésben és a hitoktatók felkészítésében, és erősítik a nők szerepét a teológiában - mondta.

A temesvári püspök kifejtette: először vett részt szinóduson, és a tanácskozás azt bizonyítja, hogy az egyház közösségibbé, testvériesebbé vált. "A szinodalitás a II. Vatikáni Zsinat nagyon erős alkalmazása. Jelzés az ember és Isten, az ember és ember közötti közösségnek" - mondta Pál József Csaba. Megjegyezte: az argentín püspök kollegák feladata könnyebb, mivel, ahogyan ők mondják, a latin-amerikai egyházban szinodalitás nélkül nem is tudnak élni.

A már több szinóduson részt vevő belgrádi érsek úgy vélte, a mostani tanácskozás fordulatot képvisel a korábban megszokott klasszikus egyházi férfivilághoz képest, mivel most több fiatal, nő és világi volt jelen. Példaként idézte az ő csoportjában dolgozó tizennyolc éves amerikai teológus hallgatót. Német László szerint a mostani szinódus élénk, dinamikus, kereső egyházat mutat. Kifejtette: a szinóduson Európa képviselteti magát a legtöbb küldöttel, mégis az öreg kontinens számít a leggyengébbnek, "a mi egyházaink hangja hallatszik a legkevésbé". A befogadás jelentőségét hangsúlyozta, azt, hogy az egyház valóban mindenki előtt nyitott legyen.

Szabó Péter szerint a szinódus ecclesiológiai (egyháztani) fordulatot képvisel, melyben a részegyházak szerepe erősödik. Rámutatott, hogy az egyház évezredes történetében visszatérő a változás, ahogyan az a gregorián reform vagy a trentói zsinat idején történt. Megjegyezte: a hittudós Joseph Ratzinger, a néhai XVI. Benedek pápa már húsz évvel ezelőtt kimondta, hogy helyi kommunió nélkül nincsen egyetemes közösség.