Kisboldogasszony-napi búcsú

Szeptember 10-én tartottuk Máriapócsi Nemzeti Kegyhelyünkön a Kisboldogasszony-napi búcsút. Az ünnepi hétvége csúcspontja a vasárnapi Szent Liturgia volt. A szertartást Orosz Atanáz, miskolci püspök vezette. A Mária születését ünneplő zarándokok száma meghaladta a 8-9 ezret. 

„Egy gyermek születése mindig nagy öröm a családban, és ma Istenszülő születése napján örömünnepre jöttünk össze” – kezdte prédikációját Kocsis Fülöp metropolita. „Az Evangéliumban Jézus a keresztről beszél: ha majd felmagasztalom a keresztre, mindenkit magamhoz vonzok. A mai napon tehát nemcsak az örömről, hanem a keresztről is elmélkedünk. Hamarosan Szent Kereszt felmagasztalása lesz, szeptember 14-én, amikor kitesszük a keresztet a templom közepére. A napokban tehát a keresztre figyelünk…a keresztet nem tudjuk megúszni, ezzel szembesülnünk kell…ahogy Jézus mondja: aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét! A kereszthordozás nélkülözhetetlen a Krisztus-követésben, ettől nem kell félnünk. Ezzel nem valami nyűgöt tesz a jó Isten a nyakunkba, hanem megajándékoz azzal, hogy még szorosabbra fűződik a kapcsolatunk vele. A kereszten mutatta meg nekünk, hogy mennyire szeret minket! Amikor bármikor keresztet látunk, akár egy templomon, mindig jusson eszünkbe: az Isten úgy szeret minket, hogy egyszülött Fiát adta értünk. A kereszt mindig Isten szeretetének üzenete. Hogyan lehet ez? Hiszen a kereszt nehéz. Csak akkor nem lesz nehéz, ha Krisztussal együtt visszük! Azt ugyanis nem kérte tőlünk, hogy egyedül cipeljük! Soha nem kéri tőlünk, hogy a terhet, betegséget, fájdalmat egyedül hordozzuk. Vegyük észre, hogy Jézus minden pillanatban ott van velünk. Ez az egyik fontos tanácsom… 

Egy másik tanácsom abban, hogy ne egyedül hordjuk a keresztet, hogy beszélgessünk az Istennel. Szólítsuk meg bátran! Erre a keleti atyák egy nagyon szép imát tanítottak, ez a Jézus-ima. Így szól: Uram, Jézus Krisztus könyörülj rajtam! Milyen könnyű ezt kimondani: ezt a fohászt többször is elmondhatjuk, akár séta vagy vezetés közben. Szokjunk hozzá, hogy minél többször szólítsuk meg Jézust, és akkor érezni fogjuk, hogy nem vagyunk egyedül! 

A másik tanácsom, hogy ne csak szólítgassuk az Urat, hanem köszönjük is meg neki, amit kaptunk tőle. Gyakran fordulunk az Úrhoz a kéréseinkkel, de észrevettük már? Sokkal ritkábban, ha meg akarunk köszönni neki valamit. Többször kellene hálát adnunk neki, mert sokkal többet ad nekünk, mint amit kérünk! Ha gyakran hálát adok, akkor egyre jobban megtanulok hálaadó lelkülettel élni. Mindenről az jut majd eszembe, hogy ez ajándék. De ahhoz, hogy minél gyakrabban meg tudjam szólítani az Istent, ehhez arra is szükség van, hogy fokozatosan el tudjak távolodni a világtól. Ha csak a világi örömöket keresem, az azt eredményezi, hogy elfeledkezem az Istenről.Közeleg egy olyan ünnep, a Szent Kereszt felmagasztalása, amikor mi görögkatolikusok böjtölünk. Ünnepelünk, mert az Isten a keresztben üzenetét küldi, hogy szeret minket. Mi pedig böjtölünk, ezzel kifejezve, hogy nem a világi örömöket keressük, és le tudunk mondani arról, amit a világ ad nekünk. Ha gyakran fordulok az Istenhez, ha gyakran adok hálát Neki és nem félek a lemondásoktól, akkor egyre világosabbá válik számomra az Isten jelenléte” – fejezte be gondolatait a metropolita. 

Lélekemelő volt átélni, hogy az Istenszülő Szűz ilyen hatalmas számban gyűjti maga köré az imára, lelki ajándékra vágyó embereket. Az ünnepi Liturgia a szokásos körmenetel zárult.