Kedves Lelkiatya! Az elkeseredettség és a félelem indított a levelem megírásához!!! 17 évesen férjéhez mentem Görög katolikus szertartás szerint! Hat hónap múlva elváltunk igazából azt se tudom miért házasodtunk össze és azt se tudom miért váltunk el 20 évesen megismerkedtem a jelenlegi férjemel ez a házaság már 25 éve tart 2 felnőt gyerek lett belőle lassan 6 éve hogy nincs közötünk szexuális együttlét Mivel feloldozást kaptam így járok gyóni, áldozni viszont nagyon félek hogy a halálos bűn állapotába járulok a szentségekhez és ebből a bűnből nincs kiút!!! Nincs feloldozás!!! Sokszor irigylem a nővérem egész életében egy kicsapongó életet élt Nincs Szentségi házasága Ő bármikor tudna Bűnbánatot tartani bármikor tudna gyóni,áldozni és ővé a mennyek országa!!! Pió Atya egyszer úgy fogalmazott hogy a válás útlevél a pokolba!!! Ettől a bűntől nem tudok meg szabadulni!!!! Hiába tartok bűnbánatot Hiába nem élünk házaséletet és nincs közötünk szexuális együtlét Mindenütt az jön elém hogy halálos bűn állapotába vagyok Ezerszer meg bántam az első házaságomat megbántam a vállásomat Ezerszer meg bántam hogy 20 évesen újra férjhez mentem azért mert ez alól nincs feloldozás ezt elviszem magamal az ítéletre!!! És olvasom itt hogy nem én vagyok az egyetlen aki ugyan így félelemben él.
Semmi nem indokolja, hogy Ön ne részesüljön a szentségekben, a szentgyónásban, az Eucharisztiában. Az első házassága minden bizonnyal érvénytelen volt, ha így beszél róla, hogy azt sem tudja, 17 évesen miért ment hozzá ahhoz a férfihoz, és ráadásul el is váltak nagyon gyorsan. Persze, ezt egyházi bíróságnak kell megvizsgálnia, de ha beadja az erre vonatkozó kérelmét, szerintem néhány hónap, de legföljebb egy jó félév alatt igazolodni fog, amit itt írok, hogy az Ön első házassága érvénytelenül volt megkötve. Tehát Ön szabad állapotú. Persze, ha újra van férje, és vele még nem kötöttek egyházi házasságot, akkor ez valóban akadálya volna a szentségi életnek, de ezért van az egyházi bíróság, hogy az ilyen eseteken segítsen. Viszont Ön azt mondja, hogy nincs Önök között testi kapcsolat. Ez is megoldás szokott lenni, hogy az újabb, csak polgári módon megkötött házasságban tartózkodnak a testi kapcsolattól. Mivel Önök így élnek, már ez is indokolja, hogy Ön részesülhet a szentségekben. Tehát már akár mától ezt megteheti. Ezzel együtt azt javaslom, minél előbb adja be a kérelmét az első házasságának vizsgálatára. Egyszerűen jelezze ezt a parókusánál/plébánosánál. Ezek után pedig, lehetőleg rendezzék a jelenlegi házasságukat. Nyilván nem kell lagzit csapni, csupán ketten, még két másik tanúval a templomban elvégzik az ehhöz szükséges imádságot. Ráadásul még arra is van lehetőség, hogy a férje tudta nélkül, templomi szertartás nélkül rendezzék a házasságkötést. Ezt hívják gyökeres orvoslásnak, amelyet a püspök adhat meg. Több féle módja is van annak, hogy a szentségi állapotát helyrehozza. Az Egyház igyekszik segíteni ezekben. De ismétlem, akár mától is részesülhet a szentségekben.
Kedves Lelkiatya! Különös kérdéssel fordulok Önhöz. Amennyire tudom, az erotikus gondolat lehet bűn, de nem mindig az. A gondolatok akkor bűnök, amikor ténylegesen beleegyezünk. Mi van akkor, ha valakinek erotikus gondolatai vannak valakiről és egy darabig nem is múlik el teljesen (mondjuk tart este, megjelenik éjszaka is) és nehezen szabadul tőle, de nem a bűnös vágy vezérli, hanem más? Konkrétan arra gondolok, amikor valaki azért gondol a testi együttlétre valakivel, mert fél a dologtól és stresszel. Olyan esetekre gondolok, amikor egyébként nem lenne bűn ez a testi egyesülés, csak még nincs itt az ideje. Tegyük fel, ha van egy menyasszony, aki, mivel házasságra készül, tudja, hogy egyesülni fog a vőlegényével majd annak idejében és nem provokálja most ezt a dolgot és nem irányíthatatlan vágyak miatt gondol rá, hanem azért, mert hirtelen félni kezd az egésztől, bűnt követ el vagy nem? Nem tudom, mennyire tűnik furcsának a kérdés, de még ha szereti is az ember azt, akit szeret, esetleg megjelenhet benne félelem és feszültség is, nem? Nem kitaláltam ezt a kérdést, a saját tapasztalatom ihlette, bár minden részletet nem szeretnék feltárni és nem szeretnék mindent pontosítani. A szerelem alapvetően jó dolog, a testi egyesülés jó dolog, de van valami ijesztő is abban, hogy azzal lesz "együtt" az ember, akire vágyik régen, aki neki olyan különleges, aki az egyetlen, van benne valami csodálatos és felfoghatatlan is. Az szerintem szintén hasonló, amikor az ember azt érzékeli, hogy közeledik ez az alkalom. Illetve, bizonyosan nem tudhatja, hogy hogy fog történni vagy mi fog történni, de a lehetőség, az alkalom, közeledik. Más dolog vágyni valamire és más dolog, amikor megtörténik. Én többször tapasztaltam, hogy amikor nagyon szerettem volna egy kegyelmet és nem volt biztos, hogy megkapom, vagy csak éppen megtudtam, hogy megkapom, akkor csak a vágyakozás volt bennem, de amikor közeledett az ideje, féltem is, mert akkor már jobban éreztem a "súlyát" és volt bennem egy bizonytalan bizonyosság. Amikor az ember tud valamit, érez valamit, vár valamit, de hogy az a valami igazán milyen lesz, az majd csak akkor derül ki. Szóval, a fent említett esetben bűnbe esik egy megijedt nő az erotikus gondolataival? Amikor megjelenik egy félelem, nem könnyű csak úgy kikapcsolni meg irányítani a gondolatokat.
Ez a kérdés abból származhat, hogy nagy általánosságban mindent bűnnek gondolunk, ami az erotikával kapcsolatos. Lássuk be, maga a szó is szinte bűnösnek tűnik. Pedig egyáltalán nem kellene, hogy így legyen. Az erotika is Isten ajándéka, gyönyörű dolog, mely éppen úgy, mint minden más isteni ajándék a maga helyén tud a saját rendjének megfelelően kibontakozni, de abból kiszakítva válhat ugyanannak kifordított változatává. Tehát a nászéjszakára gondolni egyáltalán nem bűn. Sem annak, aki például szállodát tart fenn, és berendezi erre a szobát, sem annak a szülőnek vagy nagyszülőnek, akinek a gyermeke, unokája készül az esküvőre. S természetesen a vőlegénynek és menyasszonynak sem bűn erre a nagyon izgalmas, valóban sok-sok ismeretlenséget hordozó, rendkívüli eseményre gondolni. Félni tőle nem kell, de természetes, hogy aki arra készül, abban rengeteg izgalom, bizonytalanság, ebből fakadó félelem is van. Nyilván ez a félelem sem bűnös dolog. Emberi érzés, melynek megvan a maga helye az életünkben. Sok mindentől visszatarthat, sok mindenre megtaníthat.
Mi az álláspontja az egyháznak a földönkívüliekkel kapcsolatban? Létezhetnek vagy sem?
Ez természettudományos kérdés, erről az Egyháznak nincsen tanítóhivatali állásfoglalása.
Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy Isten akkor se hagy magunkra minket a szenvedés idején ha mi elhagytuk Őt és bűnösök vagyunk? Most nagyon fáj minden és könyörögni kezdtem Hozzá hogy ne haragudjon hogy folyamatosan bűnöket követek el és ne hagyjon el! Onegirl
A hit talán éppen az, hogy fölfedezzük, fölismerjük, hogy Isten mindig velünk van. Még akkor is, amikor mi elhagytuk őt. Ő sohasem. Csak ebben az elhagyásos időszakban nem vesszük észre a jelenlétét, a fölkínált segítségét. De mindig ott van, mindig azonnal visszafogad, mihelyst őszintén bocsánatot kérünk. Sőt, még amikor nem is sikerül nagyon mélyen és őszintén bűnbánatot tartanunk, de legalábbis törekszünk rá, ő már azt is látja, észreveszi és értékeli. Higgyük el, hogy ő mindig szeret, mindig segít, mindig velünk van! Hatalmas lehetőség áll előttünk.
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Holnap lehet még húst enni?
Sajnos, ritkán vagyok naprakész a válasszal. A görögkatolikusoknál idén február 16-án, hétfőn kezdődött el a nagyböjt. Ez szigorú böjti nap, nem csak húst nem eszünk, hanem semmi állati eredetűt. (A méz nem számít annak.) Ettől kezdve az előírás az, hogy szerdán és pénteken nem fogyasztunk húst. Hogy úgy mondjam, ez a minium. Ennél lehet azért odaadóbb böjtöt is tartani. Kérjük Isten áldását a böjtünkre, és minden lemondásunkat ajánljuk föl Jézusnak!
Tisztelt Lelkiatya!
Tiszta hétfőn lehet halat enni? Azt hirdették a templomba, de én bizonytalan vagyok benne.
Köszönöm!
A szigorú előírás szerint nem, csak tisztán növényi eredetű étkek fogyaszthatók. De aki más módon böjtöl, az is jól teszi, az Úr szívesen veszi a fölajánlását.
hol van Isten a szenvedésben?
Annak legmélyén, a legsűrűjében. Ha elhisszük, hogy Isten szeret minket - márpedig más forgatókönyv egész egyszerűen nem létezik, hisz mi másért is teremtett volna meg minket, mint szeretetből? - nos, ha Isten szeret minket, akkor egészen bizonyosan nem akar nekünk rosszat, és nem hagy magunkra éppen a legnagyobb nehézségek közepette. Bizonyára ismerős az a tantörténet, amelyben egy ember visszatekintve életútjára azt látja, hogy épp a legnehezebb időszakokban csak egy lábnyom látható, de nem azért, mert ekkor magára hagyta volna Isten, hanem azért, mert ekkor irgalomból és könyörületből az ölében vitte.
A szenvedésben élő embernek nehéz tanácsot adni, erre Jób könyve a legjobb példa. Mégis a szenvedés kapcsán annyit mondhatok, hogy Isten egészen bizonyosan nem hagy magunkra ilyenkor. Ezért kell minél erősebb Isten-kapcsolatot kiépíteni az imaéletünkön keresztül, hogy amikor nehéz szakaszhoz érünk, akkor is legyen világos és egyértelmű, hogy ő ott van velünk, segít nekünk. Ha hiányzik vagy hiányos ez az Isten-kapcsolat, akkor ezek a nehéz időszakok nagyon ki tudják kezdeni a hitünket, belé vetett bizalmunkat. Azt javaslom, azért imádkozzék, hogy kapjon megvilágosodást, kapjon világos jelet arról, hogy Isten nem hagyja Önt magára, hogy gondot visel mindig, de különösen is a nehéz időszakokban. Bátran kérjen erre jelet, s persze, még inkább erőt, hogy tovább tudjon lépni a súlyos nehézségek közepette is. Én is imádkozom ezért, imádkozom Önért.
Kedves Lelkiatya!
Akik úgynevezett "lelki nyavalyákkal" küzdenek, ők is meg fognak gyógyulni ugye, majd odaát, a Mennyországban? Az Isten majd letöröl a szemünkről minden könnyet, igaz?
Előre is köszönöm szépen.
Hogyne! Ebben teljesen bizonyos lehet. Odaátra már semmit nem viszünk át az itteni batyuból. De éppen ezért érdemes azzal a szemlélettel élni, hogy az örökélet, az Istennel való örök boldogság a keresztséggel már itt, a földön elkezdődött, mert akkor ez az isteni vígasztalás, amellyel letöröl szemünkről minden könnyet, már idelent is érzékelhető. Ez az igazi hit, ez az istenfélő élet, hogy fölismerjük Isten közelségét, gyógyító erejét, vígasztaló jelenlétét.
Kedves Lelkiatya!
Vannak akik szerint hiteltelen halálos bűnben élő görögkatolikus vagyok amiért a lítiás ünnepeinken nem veszek részt. Ez tényleg így van? A lítiás ünnepek olyan szinten vannak mint a vasárnapok és a nagy parancsolt ünnepek mint a húsvét, karácsony vízkereszt stb.? Hiteltelen keresztény vagyok és invalid az Istenkapcsolatom hogy eddig ezekről nem tudtam hogy parancsolt kötelező ünnepek a görögkatolikusoknak? Már belefoglalom a gyónásaimba azt is ha lítiás ünnepeken nem tudok liturgiára menni. Várom válaszát! Köszönöm!
A legtöbb esetben nem érdemes arra sokat adni, hogy más emberek milyen véleménnyel vannak rólunk. Van erről egy régi tanmese, amikor az apa, a fia meg a szamár nem tudták, hogy mi a jobb utazási forma, mert mindenki mást várt volna el tőlük. Egy vagy két emberre, a legközelebbi barátunkra, a lelkiatyára érdemes odafigyelni, másokat pedig meghallgatni, a véleményükön elgondolkodni, de nem adni neki túl nagy jelentőséget. Ezt mondhatom erről a helyzetről is. Ne az irányítsa a tetteit, hogy mások mit mondanak Önről, hanem figyeljen és ügyeljen a lelkiismeretére. Annak szavára hallgasson. Eleve azt is számba kell venni, hogy nem mindenkitől ugyanazt kéri, várja az Úr. Ezért nem szerencsés ilyen szabályokat megfogalmazni, mert nem ezen áll vagy bukik az ember lelki élete. Ha megteheti, hogy elmegy a hétköznapi ünnepekre, nagyon jól teszi. Ajánlom is Önnek, hiszen sokat segít a hitéletén, az Isten-kapcsolatán, az imaéletén. Ön látja, hogy mikor milyen akadályai vannak annak, hogy elmenjen templomba ezeken a napokon. Ha nincs akadálya, menjen el, ha akadálya van, megérti a mi kegyelmes és irgalmas Istenünk.
Üdvözletem!
Mikor van ez évben a böjt első napja?
Gábor
A görögkatolikusoknál idén február 16-a, tiszta hétfő a nagyböjt kezdete. Míg a római katolikusoknál két nappal később, 18-án, hamvazószerdán kezdődik a böjti idő.
Kedves Lelkiatya.
Olyan kérdésem lenne, hogy Krisna-völgy által írt bio farmos könyv olvasása bűn?
Vagy esetleg az ájurvédikus könyv olvasása?
Vannak ilyen könyveim is, kíváncsi voltam.
Köszönöm a választ.
Talán nem bűn, mégsem javaslom. Többnyire úgy vannak ezek a könyvek megírva, hogy miközben ártatlannak tűnő, jó tanácsokat adnak, azért óhatatlanul belevegyül vagy belevegyítik a maguk ideológiáját. Az ajurvédikus könyvek viszont nem is rejtik véka alá, hogy valamiféle bennünk rejlő isteni erővel gyógyíthatjuk önmagunkat. Egyfajta földi önmegváltást kínál. Tetszetős könyvek, tetszetős gondolatokkal. Csalogató portékák, amelyek végülis elcsalják az embert az igaz Isten közeléből. Erősen tanácsolom, hogy kerülje őket.
Kedves Lelkiatya! Azt hallotam hogy azok a párok akik nem tudnak Szentségi házaságot kötni mert elváltak és újraházasodotak Áldást kérhetnek a jelenlegi házaságukra Püspöki engedélyel Ez igaz??? És ha igen akkor mi ennek a menete??? Válaszát előre is köszönöm!!! Ildikó
Ilyenről nem tudok. Ezen a téren a püspök sem tehet többet, mint a fölszentelt pap. A kapcsolatukat, azt hiszem, nem áldhatja meg, de mindkettejüket, az életüket, gyermekeiket természetesen igen.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! Glutenerzekeny testvérem megszegyenult Máriapócson egyik ünnepen. Szólt és megtagadtak a szentáldozas lehetőségét. Sajnosl 10 hónapja nem akar jönni Szent Liturgiára. Mit tehetek ebben a helyzetben?
Nem is tudom, hogyan történhetett ez, hiszen éppen Máriapócson nagyon odafigyelnek erre. Minden vasárnap a 10 órakor kezdődő Szent Liturgián külön is áldoztatják a gluténérzékenyeket. Ha pedig másik Szent Liturgián szeretne részt venni, előtte szólni kell a sekrestyében, és minden gond nélkül megáldoztatják Szent Vérrel.
Jézus békéje és Mária szeretete. Én Carmo do Rio Claróból, Minas Geraisből, Brazíliából származom. A nevem Paulo Otávio de Souza Mendonça. Az az álmom és vágyam, hogy beléphessek egy Szemináriumba és pap lehessek, de sok akadályba és nehézségbe ütközöm, mind a saját részemről, mind az Egyház részéről, hogy pap lehessek. Autista vagyok, szorongással és depresszióval küzdök, és a társadalombiztosítás fog majd nyugdíjazni. Tudom, hogy emberek számára lehetetlen, hogy pap lehessek, de Isten számára lehetséges, mert Isten számára semmi sem lehetetlen. Ezért kérem, hogy imádkozzanak értem minden nap, soha ne álljanak meg, soha ne adják fel, amíg meg nem kapom a csodát; kérve, hogy minden akadály az autizmus, a szorongás, a depresszió, a társadalombiztosítás általi nyugdíjazás és minden olyan nehézség, ami megakadályozza, hogy beléphessek és jelen legyek egy Szemináriumban és pap lehessek, legyen elhárítva. Meg tudnák ezt tenni értem, úgy, ahogyan itt kértem? Pontosan meg tudnák tenni, amit itt kérek?
Legalábbis sokaknak továbbítom ezt az imakérését és magam is imádkozom Önért.
Kedves Lelkiatya! Mivel látom, hogy nagyon sokan írnak ide olyanok, akik az önkielégítés meg mindenféle más testi bűnökkel küzdenek, szeretnék nekik üzenni. Üzennék annak is, aki az agykontrollal akarja legyőzni ezt. Annak is, aki egyszerűen beleunt már abba, hogy mindig elbukik. Bárkinek, aki ezt olvassa és ilyesmivel küzd. Főleg 3 dolgot. Az egyik az az, hogy az isteni kegyelemben kell bízni. Semmilyen agykontroll meg Isten nélküli saját erőlködés és semmi más nem segít. A második az az, hogy Isten még mindig jobban örül annak, ha igyekszik valaki leküzdeni valamit és még nem sikerül neki, mint annak, ha meg se próbálná meg nem is akarná egyáltalán. A harmadik: ne vegye senki dicsekvésnek, de engem teljesen megszabadított az ilyen bűnöktől Isten. Hogy később milyen lesz a lelkiéletem, azt nem tudom, de én bízom benne, hogy jobb lesz és nem rosszabb és tisztább leszek és nem tisztátlanabb...
Köszönjük. Közzéteszem, legalábbis a levelének ezt a részét, valóban segíthet a küzdőtársaknak.
