Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi kettő meg kettő? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Pap miatt irok. Kapcsolatunk nem lépte át a testi határt igy fogadalma nem sérült. Lelki érzelmi síkon igyekeztünk maradni.. Kérdésem - Jézusnak is ottvolt Magdolna, Szűzanyának Szt József. Ezen az alapon - tisztán megőrizve a határokat - a lelki kapcsolat - barátság kommunikáció programok - maradhat -e nyugodt lelkiismerettel hisz alapigény minden embernél a kötödés a kapcsolat. köszönöm
Határozott tanácsom, hogy ne folytassák ezt a kapcsolatot. Rettentő veszélyes, és csak önáltatás, hogy - egyelőre! - nem lépte át a testi határt. Át fogja - ha nem szüntetik meg a kapcsolatot. S ugye, tudja, hogy ez mennyire veszélyes. Az atyának a hivatása forog kockán, és vele együtt sok hívő hite inoghat meg. Illetve az Ön élete sem rendeződik, hiszen amíg ez a kapcsolat tart, nem talál igazi párra, aki a férje, gyermekei édesapja lehetne. Az is az önáltatás része, hogy ezeket a bibliai szereplőket vizsgálja. Jézus és Mária Magdolna között nem volt szerelmi viszony. Ezt csak egyes hozzá nem értők próbálják beleolvasni a Bibliába. Mária és József kapcsolata egészen különleges volt, a világon egyedülálló. Minden bizonnyal szerették egymást, de hogy milyen volt közöttük ez az emberi kapcsolat, arról semmi ismeretünk nincsen, csak találgatni lehet. Tehát semmiképp sem szolgálhat például az Ön és az illető atya közötti barátságnak. Nagy kár, hogy érzelmileg eddig ment el a folyamat, mert minden bizonnyal jó munkatársak lehettek volna, de így már sajnos nem. Kérem, higgyen nekem. Ezt a kapcsolatot már nem lehet visszahűteni. Ha esetleg néhány év szünet után, s főként, ha már Ön talál magának igazi társat, akkor lehet esélye, hogy újra közelebbi jó viszonyba kerüljenek. De addig, nagyon kérem, kérüljék egymást. Más megoldás nincs. Lehet, hogy meglepő amit mondok, de mondok ennél egy még furcsábbat: Ne is imádkozzék érte! Amíg imádkozik ezért az atyáért, valójában érzelmileg is hordozza őt, a legjobb szándék mellett is. Tehát nem tud szabadulni ettől az érzelemtől. Márpedig nagyon fontos, hogy Ön is, ő is minél hamarabb kigyógyuljanak ebből az emberi érzelemből. Nem lehetnek egymáséi, mert ez az atya már Jézusnak adta magát végérvényesen. Vigyázzon, nehogy elszeresse őt tőle! Imádkozzék inkább az igazi társért, aki férje és gyermekeinek édesapja lehet.
Kedves Lelkiatya! 7 éve élek a férjemmel házasságban. Házasságom előtt éltünk nemi életet és járultam szentáldozáshoz. Már többször meggyóntam azt hogy éltem nemi életet, de nagyon bánt hogy nem mértem fel bűnöm súlyosságát, nem voltam tisztában vele és így áldoztam régen. Méltatlanul áldoztam és ez nagyon bánt. Az atya nem tiltott az áldozástól pedig meggyóntam a bűnöm. Kérem segítsen hogyan találhatók lelki békére?
Az atya, aki Önt gyóntatta, minden bizonnyal megfontoltan javasolta, hogy gyónás után áldozzék. Ezzel akarta Önt segíteni, hogy a bűne miatt ne távolodjék el Jézustól. Úgyhogy ez, egyáltalán nem hiba volt az Ön részéről, hanem nagyon is helyes cselekedet. De ami ennél még fontosabb, hogy mindez már elmúlt. Ha netán annak idején bűnös lélekkel áldozott is volna, vagy akár megátalkodottan, azóta nyilván már ezt is meggyónta, tehát nem terheli a lelkét. Az volna hiba, illetve egyelőre hiba is, hogy ezt most, 7 év távlatából még felhánytorgatja. Hinnie kell abban, hogy ezt az Úr Önnek már régen megbocsátotta. Akkor miért is hozná fel újra? Ez kísértés. A kísértő bombáz bennünket azzal a gondolattal, hogy Isten nem bocsátott meg, hogy nem elég hatalmas ahhoz, hogy minden bűnt megbocsásson. Meg kell még vizsgálnia azt is, hogy esetleg nem a mostani rossz hangulatai miatt tolul föl újra meg újra ez a régi gondolat. Vajon most a férjével kiegyensúlyozottan tudják megélni a házaséletet? Ha esetleg ebben vannak nehézségek, nem ezt vetíti vissza a régi idők hibájára? Persze, nem biztos, hogy így van, csak akár ez is lehet a háttérben, azért említem. S akkor csupán arról van szó, hogy a jelen nehézséget a múltba vetíti, de ezzel az nincs megoldva. Annak megoldását a jelenben kell keresni. Persze, talán ez egyáltalán nincs így, remélem is, hogy nincs, csak mint eshetőséget vetettem föl, hogy ezt is érdemes megvizsgálni.
Tisztelt Lelkiatya! Vallásos családból származom és gyerekkorom óta szerettem templomba járni. Az ima mindig belső nyugodtságot, reményt jelentett a nehéz élethelyzetekben, és különös boldogságot a hálaadás pillanataiban. Sajnos egy változást élek meg és emiatt írok, abban reménykedve, hogy némiképp segítségre találok. Tavaly júniusban kaptam egy üzenetet az egyik szintén vallásos családi barátunktól, akik arról szerettek volna minket értesíteni, hogy a pár hónapos kisbabájuk eltávozott az élők soraiból. Ez nagyon mély nyomott hagyott bennem. Csak arra tudtam gondolni, hogy biztos egy jobb helyen van és a Jóisten tudja, mit miért tesz. De hisz a legjobb hely az a szülei szerető környezete, nemde? A Jóisten rosszat nem tesz nekünk, mert akkor nem lenne Jóisten. Ezt esetleg az ördög teheti. De akkor hogyan lehetséges az, hogy imák milliói ellenére gyerekek szenvednek és halnak meg? Amikor szabad akaratot kaptunk, akkor igazából magunkra is maradtunk? Küzdök saját magammal is mert korábban ha valaki nekem ilyen kérdéseket tett volna fel, azt mondtam volna, hogy istenkáromló és ilyen kérdéseket fel sem szabad tegyen egy keresztény ember. De kívülállóként másképp láttam a dolgokat. Januárban az egyetlen kislányunk a kétéves születésnapja előtt a karjaimban örök álomra szenderült. Amit érzek, azt az eszem fel sem bírja fogni, és kiutat a valláson át keresek, de úgy érzem, hogy senki nem tudja megválaszolni a fenti kérdéseimet. Nem tudom, hogy mi értelme van az életnek ezek után?
Kérdéseket föltenni sohasem istenkáromlás. Főként ilyen kíméletlen helyzetben. Ez teljesen emberi, teljesen érthető, teljesen elfogadható. Vádaskodni talán nem érdemes, de igazából még azt is megérti a jóságos Isten. Sajnos, vannak kérdések, amelyekre nem tudjuk a választ. Ki kell mondani, hogy nem tudjuk. Az ártatlan gyermekek szenvedésére nincs választ. Nem tudjuk, hogy miért engedi meg Isten. A saját gyermekünk halálára nincs válasz. Teljesen természetes volna az az érvelés, hogy ha már ajándékozta az Úr, akkor miért vette el? Az ördög nem tudja elvenni az életünket. Az Isten kezében van. Mégsem hibáztathatjuk őt a halálért. Itt megtörik az emberi logika. Annyit tudok mondani Önnek, hogy volt két gyönyörű esztendő az életében. Ezt mindenképp köszönje meg. Lehetett volna még sok további gyönyörű esztendő, emberi számítás szerint. De itt most megtört az emberi logika. Isten logikája valami mást hozott ki, amit egyelőre nem értünk. Sokszor megtörtént már, hogy jóval később, néha 20-30 év múlva érti meg az ember, hogy akkor mi miért történt. De ez a jelenben nem vígasztal. Tudom, hogy Önt is ki fogja segíteni a gyermekkorában elmondott sok ima. Most, ha tud, csak annyit imádkozzék: "Te tudod, Uram, én nem." Ez is ima. Mert az Urat szólítja meg, és nem máshoz, nem tőle el fordul, hanem hozzá. Ha már eleget mondta ezt a furcsa fohászt, akkor egy idő után meg fog nyugodni a lelke. Belenyugodni talán sohasem fog. De nem is a fájdalmas ténybe kell belenyugodni, hanem Isten karjaiba. Ahol már ott van az Ön drága kislánya is. Bízom benne, hogy még majd születnek testvérkéi. Ha esetleg nem születhetnek, akkor bátran fogadjanak örökbe! Sok kis emberi élet van, akiknek szüksége van arra a nagy szeretetre, amelyet erre a csöpp lánykára pazaroltak volna. De bocsánat! Most nem erre kell gondolni. Gondoljon imádsággal a kislányára, aki már odaát van, az angyalokkal, szentekkel, Máriával és az Úrral. Ő már végtelenül boldog, legalább ez a tudat vígasztalja Önt!
Kedves Lelkiatya! Nagyon szeretnék egy vlagyimiri Istenanya ikont, de eddig nem láttam sehol. Tudna abban segíteni, hogy hol, kinél érdemes érdeklődni? Köszönettel: Zsolt
Nem tudom, milyen formában szeretne ilyen ikont. Ha festett ikont szeretne, akkor valószínű, erre föl kell kérni valamelyik ikonfestőnket. A velük való kapcsolatfelvételben a kegytárgyboltjaink tudnak közvetíteni. Ha az eredeti ikon fényképmásolatát keresi, akkor talán abban is a kegytárgyboltok tudnak segíteni (Budapest: Molnár u. 3; Debrecen: Petőfi tér 9.; Nyíregyháza: Bethlen G. u. 5.; Miskolc: Szeles u. 35.; Máriapócs: Kossuth tér 26.)
Kedves Lelkiatya! 18-60 év közötti krónikus betegként erkölcsileg megengedett-e felvennem az AstraZeneca vakcinát, melynek fejlesztése során abortált magzatok sejtjeit is felhasználták? Érvényes-e ebben az esetben az, hogy két rossz közül választom a kisebbik rosszat, ami morális szempontból lvédhető, vagy itt egy jó cél érdekében használok fel rossz eszközt, ami elítélendő cselekedet? Válaszát előre is köszönöm!
A betegnek az a dolga, hogy engedelmeskedjék az orvosnak. Hiszen az orvos azért tanult olyan sokat, hogy meg lehessen benne bízni. A világhálón keltett, egyébként egymással teljesen ellentmondó, komolynak tűnő híradások teljesen összezavarnak minket. Amikor valaki jelentkezik védőoltásra, akkor erkölcsileg nem feladata, hogy felülbírálja az orvos tudását, gyógyítani akarását. Más dolog, hogy a kutatóknak tilos az emberi magzatok sejtjeiből bármiféle, akár anyagi, akár tudományos hasznot húzni. De amikor a gyógyszer a beteghöz ér, neki már ez nem feladata, de nem is képes rá. Úgyhogy az Ön esetében, mint mindenki esetében azt javaslom, hogy ne vonakodjék elfogadni azt a védőoltást, amit éppen kap az orvostól.
Kedves Atya! Ön szerint normális, ha a hitoktató a gyereknek felszerelés hiányra egyest ad? Úgy, hogy ez a jegy beleszámít az osztályzatába.
Erre így nehéz válaszolni, hiszen minden pedagógusnak megvan a maga rendszere. Ha az Ön gyermekének a hitoktatója ilyen rendet alakított ki, azt javaslom, fogadja el. Ettől a gyermeke nem lesz kevesebb, sőt, talán ilyen módon rá tudja venni a gyermeket, hogy jobban figyeljen oda, jobban készüljön az órára. Az nagyon fontos, hogy a gyermek a szülőktől is azt kapja, hogy a pedagógusra - akár hitet akár bármi egyebet tanít - oda kell figyelni, neki engedelmeskedni kell, ő jót akar. Lehet, hogy rosszul esik a gyermeknek - s rajta keresztül a szülőnek - hogy ilyen csekélységek miatt az érdemjegyben is érzékelhető figyelmeztetést kap. Elhiszem. De mindenki akkor jár jól, a gyermek is, a szülő is, a pedagógus is, ha nem jelenik meg éles különbség a szülő és a pedagógus között. Mert ha igen, akkor önkéntelenül is elkezdi kijátszani egyiket a másikkal. Hol erre, hol arra hivatkozik. Ilyenkor nem rossz a gyermek, hanem műkdödik benne az a lélektani mechanizmus, amelyet a felnőttek közötti egymás meg nem értése táplál. Javaslom a szülőknek, hogy ha éppen nem is értenek egyet a pedagógus, akár hitoktató, akár más tanárról van is szó, nevelési elveivel, ezt ne a gyermekkel beszélje meg. Előtte ezt semmiképpen se tárja föl. Ha szükséges, beszéljen az illető pedagógussal, de a gyermek előtt a pedagógus tekintélyét egy árnyalatnyival se csorbítsa. Épp ellenkezőleg, ha szükséges, segítsen ráerősíteni, hogy a gyermek is minél jobban tisztelje a pedagógust. Ez majd gyógyítólag visszahat a szüleivel való kapcsolatára is.
Kedves Lelkiatya segítsen kérem! 1 éves kisgyermekünk van, és már most megőrül ha a kezébe kerül a telefon, hiába probáljuk elzárni előle, ha valahol telefont lát, már nyomkodja, pedig még a világáról sem tud. Testvérem gyermekei elől is elzárták a telefont, mert 10-12 évesen már hardcore pornót néztek rajta, de kiközösítik őket az iskolában, mert nincs mobiljuk. Mi a jó megoldás? Legszivesebben elbújnánk a világ elől annyira züllött lett, de ezt nem lehet. Mit tanácsol ez ügyben?
A két helyzet között jelentős különbséget lehet tenni. Hogy az egy éves gyermek kezébe kerül-e a telefon, ezt a szülők könnyedén, ismétlem, könnyedén irányítani tudják. Egyszerűen nem adjuk neki oda, és kész. Nem lehet, hogy a csöpp emberke irányítson minket. A gyermeknek azt kell követnie, amit a szülők mondanak neki. Ilyen pici korban még nem lehet hivatkozni a "többiekre", a "társadalmi hatásra", mert ekkor még teljesen a szülő kezében van a gyermek. És nagyon fontos, hogy ekkor mi is történik vele. Nagyon nagyon káros, ha a gyermek ilyen korban telefonozik. Nem szabad megengedni neki. Az agyműködésének a kialakulását is gátolja, visszafogja, ha ilyenkor ezeket a nem természetes, vibráló képeket nézegeti. Ha ekkor hagyjuk, hogy babráljon a készülékkel, előre beléje ültetjük a későbbi függés betegségét. Ha már ismeri a telefont, és követeli, akkor is le kell szoktatni róla. Csak ezt tudom Önnek ajánlani. Később is, nagyobb korban valamelyest kézben lehet tartani a gyermek érdeklődését, de tény, hogy akkor már nem olyan könnyű. Ha a szülők behódolnak a mai világ által diktált divatnak (haj és körömfestés, számítógép és telefonfüggés, stb.), akkor ne csodálkozzunk, hogy a gyermekeinkre is hat ez a világ. Ha a magam életében ki tudom alakítani a védelmi hálót, akkor ezzel tudok segíteni a gyermekeimen is.
Dicsősség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! A régi öregektől azt hallottam, ha fényes héten ajánlunk fel szentmisét a halottunkért, akkor a a mennyországba kerül a tisztitótűzből. Ezt azzal magyarázták, hogy nyítva van a mennynek kapuja. Mi erről a véleménye? Köszönöm.
Ha ezt is mondjuk, ez azért nem teológiai tanítás. Hogy mikor és hogyan kerülnek a mennybe a lelkek, ezt nem tudhatjuk. Ez a tanítás sokkal inkább nekünk, földön élő és küzdő keresztényeknek szól, és nem az odaát került testvéreinkről ad tudósítást. Hogy nyitva van a királyi ajtó, ez annak tudatát erősíti bennünk, hogy a föltámadás ünneplése mindent átjár, annak fénye, öröme átalakítja az életünket. Ez a különleges hét, ami közvetlenül a föltámadás ünnepe után következik, az egész évünket bearanyozza. A nyitott királyi ajtó azért különleges, mert különben egész évben zárva van az ajtó. Egész évben vágyakozunk a szentélybe, vagyis az mennyországba, amit jelképez a szentély, és ennek ajtaja a Szent Liturgia bizonyos pontjain meg is nyílik, de aztán vissza is zárul. Vannak pontok, amikor bepillanthatunk, pillanatok, amikor közel kerülhetünk, de még a földön tovább kell küzdenünk. E rendkívüli pillanatokat mintegy állandósítja a fényes hét, amikor nyitva marad az ajtó. Az ekkor mondott imáink is sokkal áthevültebbek, átszellemültebbek. Ha ilyenkor imádkozunk, akkor a lelkünk állapota miatt (is) hatéknyabb az imánk. De a mennyei Liturgiában mindig nyitva van a királyi ajtó. Isten folyamatosan hívja és fogadja az üdvözülni akarókat. Ez inkább ennek a vallási gyakorlatnak a tanítása.
Kedves Lelkiatya! Nagyon szeretnék egy összképet látni a gorogkatolikus szerzetességről! Hogyan működik kik lehetnek szerzetesek illetve milyen rendszerben működik ? Valami meg fogalmazódott bennem .. Van e erről akár írásos vagy vizuális bemutató valahol az interneten? Válaszát köszönöm! Ferenc
Ilyen bemutatóval nem rendelkezik a görögkatolikus szerzetességünk. A női közösségnek van egy kis bemutatkozása, de ők is igen szűkszavúak magukról. Íme, két rövid írás róluk: https://sajopalfala.hu/kenethozo-monostor/ https://regi.katolikus.hu/rendek.php?h=69 Persze, gondolom, Önt főként a férfi szerzetesség érdekli. Sajnos jelenleg mind a két monasztikus szerzetes püspöki szolgálatot lát el, így a monostoruk 10 éve üresen áll. Várja a jövő szerzeteseit. A két (püspöki szolgálatban lévő) szerzetes valamelyikével lehet fölvenni a kapcsolatot a lehetséges jövőbeli szerzetesség kiépítése érdekében. Érdemes is, mert hála Istennek vannak más érdeklődők, s lehet, hogy csak egymást kell megtalálniuk. Élnem még szerzetesek Máriapócson és Budapesten is. Ők a bazilita atyák. Őket is meg lehet keresni. A legfontosabb azonban ilyenkor is a belső hangra figyelni és azt követni.
Tisztelt Lelkiatya! Kérem segítsen. Mindig is nyugodt voltam mindenki szóvá tette milyen nyugotsaggal rendelkezem. Most 26 évesen 2 gyerekkel folyton ideges vagyok a kisebbik lányom 11 hónapos és nagyon rossz olyan hamar felidegesit hogy megrangatom és nagyon csúnya dolgokat mondok neki. Miközben tudom hogy ezt nem kellene. Késztetés érzek arra hogy csúnya dolgokat vágjak hozzá. A nagyobbik lányommal ezt nem tudom megcsinalni akár milyen rossz ő is. Kérem segítsen mit tegyek? Az ördög uralkodna rajtam?
Ez valóban különleges helyzet. Nem fognám az ördögre. Minden bizonnyal van ennek a szokatlan helyzetnek lélektani magyarázata. Érdemes ezt fölfejteni. Esetleg "nem kívánt", "hamar érkezett" baba? Olyan személyre emlékezteti, akit nehéz szeretnie (pl. a férje rokonai közül)? Netán a gyermeknek van már most jelentkező sajátos magatartása, amelyet egy szakember föl tud ismerni? Érdemes megkérdezni erről megfelelő szakembert. Addig pedig szépen gyakorolni kell a türelmet, békét. Korábban ez könnyen ment Önnek, most egy kicsit dolgoznia kell rajta. De lehet, ez lesz majd az értékesebb, a megküzdött béke, mint a gyermekkorából hozott természetes adottság. Kérje Isten segítségét, hogy ebben a nehezebb helyzetben is tudjon békés, nyugodt lenni! Erre jó alkalom most a böjti idő. Tegyen minden nap erőfeszítéséket, hogy megőrizze, ezt a nyugalmat, vagy legalábbis mindig vissza tudjon térni hozzá. Ugyanakkor érdemes megkérdeznie szakembert, hogy lehet-e valami orvosilag fölismerhető oka ennek a jelenségnek.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! Az lenne a kérdésem, hogy görögkatolikusként nyugati szerzetesrendbe be lehet lépni? Válaszát előre is köszönöm.
Igen, be lehet. Az illető megtartja a rítusát, de annak a közösségnek a rítusa szerint él, ahová belépett. Ez azt jelenti, hogy a zsolozsmát az adott közösséggel együtt végzi, de ha például pappá szentelik, akkor a saját rítusa szerint van a szentelés. Ugyanakkor nagy veszteségnek tartom, ha egy görögkatolikus személy nem saját rítusú rendbe lép be. Nagy szükség van nálunk is szerzetesekre. Hála Istennek, most már van lehetőség mind a nőknek, mind a férfiaknak, hogy görögkatolikus szerzetesek legyenek. Ha valaki tanácsot kér tőlem ezen a téren, mindig azt mondom, lehetőség szerint maradjon meg a rítusában, és hivatásával azt az egyházat gazdagítsa, ahová a kereszteléssel az Úr helyezte.
Tisztelt Lelkiatya! Az ha megbotránkoztat eggyes papok világias viselkedése és meg említem akkor az a Szent lélek elleni bűn?
Nem ez nem a Szentlélek elleni bűn. Ez inkább ítélkezés. Még ha jogosnak érzi is a méltatlankodását. Ha ilyet lát, s ezt rosszallja, akkor mondjon el egy imádságot az illető atyáért! Az sokkal hasznosabb. Neki is, Önnek is.
Kedves Lelkiatya! Ön ezt írta az egyik nemrégi válaszában : "Kárhozatra az jut, aki élete utolsó pillanatának döntésében elfordul Istentől." Jól értem, hogy életünk utolsó pillanatában, azaz amikor kileheljük a lelkünket, úgymond kérdés elé állunk? Istennel vagy ellene? Hogy kell ezt elképzelni?
Nem tudom megmondani, de szerintem nem is érdemes ezt elképzelni. Az biztos, hogy mindenkinek a saját kezében van a sorsa, az üdvössége. Ez Isten ajándéka, amelyet mindenkinek fölkínál. Azoknak is, akik nem keresztények, sohasem hallottak az üdvösségről. Hogy ez hogyan történik, nem tudhatjuk. De Isten megtalálja a módját. Nem a mikéntje a fontos, hanem maga a tény. Azzal kell nagyon komolyan számolni.
Kedves Lelkiatya! Megkezdődött a nagyböjti idő. Sokszor hallom, hogy ne együnk húst, meg hányszor ehetünk vagy nem ehetünk egy nap. Mit tehet az aki többre vágyik?
Az étkezés terén nagyon sok féle módon lehet böjtöt fogadni. A hústól való tartózkodás is ezen lehetőségek között van. Ugyanakkor nem sok értelme van, ha helyette valami egyéb finomságot fogyasztunk. Ennek ellenére nagyon jól teszi az a keresztény is, aki hústalan étrenddel fejezi ki Istenhöz tartozását. De lehet ennél többet is tenni. Lehet tartózkodni a hústól nem csak szerda és pénteki napon, hanem más napokon, esetleg minden hétkznap, vagy akár egész nagyböjt idején. A másik jól alkalmazható lemondás az édesség, csokoládé, sütemény. Néha ezt nehezebb félretenni, mint a húsos ételeket. Aztán lehet egyéb eledelekről lemondani, pl. kávé, vagy akár tejes eledelek, ez már nehezebb lehet. S akkor még nem beszéltünk a nem ételhöz kötődő lemondásokról: cigaretta, internet, fészbuk, telefonos vagy számítógépes játék, televízió, stb. De bármit is fogad meg és tart meg az ember, a legfontosabb, hogy mindegyikhöz kösse hozzá, hogy ezt Jézusért, Isten szeretetéért ajánlja föl. Mindig váltsuk imádsággá is a böjtünket!
Kedves Ĺelkiatya! A nagyböjt alatt elkövetett bűnök ugyanolyan besorolás alá esnek, mint egyébként? Valahogy sokkal nagyobb bűnnek érzem, ha nagyböjtben követünk el valamit, mint ha egyébként. Nem nagyobb szeretetlenség?
Érdekes fölvetés. Valóban, a körülmények jelentősen befolyásolják az elkövetett bűn súlyát. Ha meggondoljuk, hogy nagyböjtben több kegyelemben részesülünk, akkor ez esetleg súlyosbíthatja az ilyenkor elkövetett bűnt. De nyilván nem pusztán a naptár által meghatározott időszakról van szó. Sőt, valójában az a személy, aki számol a nagyböjt kegyelmeivel, vagyis komolyan veszi azt, ezzel már nagyon is jó dolgot tesz. Számol a böjt adta lehetőségekkel, vélhetően próbál is élni azokkal. Ha ilyenkor hanyagság vagy más gyarlóság miatt követ el a bűnt az ember, az leginkább a saját lelkiismeretében jelenik meg erősebben, mivel ő maga is szeretne ilyenkor többre törekedni. Talán azt a Jézustól származó figyelmeztetést lehet alkalmazni erre, hogy "aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól annál többet kívánnak". (Lk 12,48).
1
  2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 ...