Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi hat meg tizenegy? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya! Nekem ijesztő és fenyegető jellegű kényszergondolataim vannak amiktől van, hogy nagyon szorongok. Ezek csak felbukkannak a fejemben igazán nem is az enyémek mert nem szándékosan gondolok ilyet, egyszerűen egyszer csak eszembe jutnak dolgok. Nem rég azt hallottam, hogy Isten a gondolatainkon keresztül is próbál hozzánk szólni. Ehhez fog kapcsolódnia kérdésem. Egyszer még pár hete nagyon féltem attól, hogy elkövettem egy bűnt és akkor egy hang a fejemben (de azért ne ilyen skizofrén hangra gondoljon, annyira szerencsére nem rossz a helyzet) három napig folyamatosan böjtöt követelt tőlem, de ezt úgy tette, hogy a következő napról mint böjti napról soha nem volt szó de mégis amikor aznap reggel felkeltem ugyanúgy követelt, és azzal fenyegetett, hogy ha nem teszem akkor Isten nem bocsát meg. De Jézus mindent megbocsát. Akkor ezt nem értem. Jézus mindent megbocsát ha megbánjuk, feltétel nélkül. Ez már nem most történt csak arra emlékszem, hogy nagyon féltem enni, és ,hogy borzalmasan szorongtam abban a három napban. De van, hogy olyanok jutnak eszembe amiket akár ő is mondhatna. Egész hihetőek.A két kérdésem tehát ez. 1. Honnan tudom biztosra, hogy Isten szól hozzám? 2. Ha nem hallom Isten hangját az azt jelenti nem vagyok jó keresztény?
Úgy sejtem, hogy ezek a hangok, késztetések, csupán az Ön lelkéből fakadnak. Nem igazán egészeséges jelenség, érdemes egy lelkiatyával vagy akár pszichológussal (keresztény pszichológussal!) átbeszélni. Úgy tűnik, ezek kissé kényszeres gondolatok, amelyek túllépnek a normalitás vonalán. Mi lehet Önnél ennek az oka? Érdemes kideríteni. Mindenesetre az bizonyos, hogy ezek nem Istentől jövő gondolatok. főként, ha olyan dolgok fogalmazódnak meg, amelyek ellentétesek a kinyilatkoztatással. Például, hogy "Isten nem bocsát meg, ha ezt vagy azt meg nem teszed." Isten bocsánata mindig feltétel nélküli. Ha olyan gondolatok támadnak, amelyeket akár ő is mondhatna, ez egyáltalán nem igazolja, nem erősíti, hogy ezek tőle jövő gondolatok. 1. Ha Isten szól hozzánk, az teljesen nyilvánvaló tény. Ha ez megtörténik, akkor ahhoz nem fér semmi kétség, nem bizonytalankodik az ember, hogy ez vajon valóban Istentől érkezett-e. Tehát, ha Önben e téren bizonytalanságok vannak, biztosra veheti, hogy ezek a hangok, üzenetek nem Istentől érkeztek. 2. Ki a jó keresztény? Egyáltalán nem azzal mérhető a kereszténységünk minősége, hogy halljuk-e Isten szavát vagy sem. Kivált, ha ilyen különleges hangokra gondolunk. Isten legtöbbször a legtermészetesebb úton szól hozzánk. Inkáb sugall, terelget, késztet. Nem beszél emberi fül számára hallható módon, mert akkor halálra rémülnénk. Ettől megóv minket. Ért ahhoz, hogy a szívünkre beszéljen. Nekünk inkább az a dolgunk, hogy a szívünkre hallgassunk.
Kedves Lelkiatya! Sajnos az ember képes a bántásra mind szavak ,és tettek által is . Ha akit megbántottak nem tud gyorsan,azonnal megbocsájtani az nagyon nagy baj? Bűn ? Mert nekem úgy érzem ez még nagyon nem megy most,főleg ,hogy úgy látom nagyon nincs is rajta az illető, hogy jóvátegye a tettét. Én szeretnék megbocsájtani majd,de valahogy azok amiket velem tett ezt méginkább megnehezítik .Kértem Istent ha lehetséges, segítsen megbocsájtani . De egy hete szinte változatlan még. Nem tudom ez helyes segítséget adhat e ,de most úgy érzem jobb ha amennyire csak lehet nem beszélgetek vele,kerülöm őt ,kicsit távolabbra helyezkedem,hogy óvjam magam tőle, és még az is eszembe jutott ha megint szavakkal bántana kiabálna fogom magam és kilépek a helyzetből mondjuk kimegyek a szobából, vagy elmegyek biciklizni. Köszönöm a segítséget!!
Igen, helyes a hozzáállása. Nekünk legtöbbször időre van szükségünk ahhoz, hogy meg tudjunk bocsátani. Egyébként ez az oka annak is, hogy olyan nehezen tudjuk elhinni, hogy Isten azonnal és tökéletesen meg tud bocsátani, nem úgy, mint mi. Szóval, ez természetes jelenség. S ha az ember már elindult a megbocsátás folyamatában, ha törekszik erre, akkor már úton van, akkor már el is indult benne a megbocsátás. Hozzáteszem, nem kell, nem érdemes a másik bocsánatkéréséhöz kötni a magam megbocsátását. Az nem a másiktól függ, hogy én megbocsátok-e, vagyis, hogy az én lelkem elindul-e a gyógyulás útján. Nyilván az a helyesebb, ha egymástól bocsánatot kérünk. De ha arra várunk, hogy a másik kérjen bocsánatot, s majd akkor kezdek el ezen magamon dolgozni, az teljesen fölösleges időhúzás. A fizikai távolságtartás viszont okos gondolat. Nem végleges megoldás, de megfelelő hozzáállás. Belátva, hogy még gyönge vagyok, még nem tudok úgy megbocsátani, ahogyan Isten megbocsát nekem.
...Van egy kérdés, ami időről időre mindig felmerül bennem és eldöntöttem, nem halogatom tovább, megkérdezem az Ön véleményét. Bizonyára már egyértelmű lett, hogy nagyon szeretem Jézust. Ez alapvetően jó dolog, de néha kicsit megijedek, hogy esetleg ez nem jó. Ettől amiatt félek, mert annyira közel kerültem Jézushoz, úgy érzem, hogy...úgymond teljesen rabul ejtette a szívemet. Nehéz ezt nekem megfogalmazni, de megpróbálom. Arról van szó, hogy nekem ő olyan mint senki más. Egyik tényező az, hogy azután a rengeteg dolog és segítség és kegyelem után, amit kaptam tőle, nagyon hálás is vagyok neki. Úgy segített nekem az életem számos területén, ahogy senki más nem tudott volna. ... Nagyon sok mindent írtam Önnek, de kérdésem csak egy vagy kettő lenne: néha szégyellem, hogy így érzek. Kellene vagy nem? Azt szégyellem, nem mások előtt hanem Jézus előtt magamban, hogy mindenkinél közelebb állónak érzem magamhoz és hogy ennyire szereti a szívem. Az jut eszembe, lehet neki nincs igénye ennyire közel lenni hozzám, neki elég lenne ennél kevesebb. Arra is gondolok, hogy bár Jézus emberi testben emberi életet élt, mégsem vagyok vele egy szinten, soha nem leszek hozzá méltó mert ő a tökéletes ember is. Úgy ember, hogy közben tökéletes. Ezért küldte az Atya őt közénk a mennyből, az ő egyetlen fiát. Én meg tudom, hogy hozzá képest olyan kis semmilyen vagyok, nem méltó hozzá. ... Ön szerint jó vagy rossz az, ami Jézus kapcsán a szívemben van, hogy mindenkinél közelebb állónak érzem magamhoz? Kellene vagy nem kellene szégyenkeznem? Hogy küzdjem le a szégyenérzetem Jézus előtt? Nem illene ezt mondanom, de mikor olyan örömteli, meghitt, jó együttléteket tapasztaltam vele, akkor azután is az nekem olyan volt mint amikor tegyük fel tetszik nekem egy férfi, szerelmes vagyok belé és szégyellem ezt előtte, nem tudom mit érez és ő meg ahelyett, hogy elutasítana, virágot hozna nekem és rám mosolyogna. Nem szó szerint, csak a logikát akartam bemutatni. Hogy azok miatt még jobban vágyok Jézussal lenni, de közben meg bátortalan is vagyok és szégyellem magam. Baj az, hogy ez a szituáció ilyen? Szégyellem magam.... Sajnos hosszú lett a levelem, de azért szerettem volna véleményét kérni, mert nem tudom eltüntetni magamból ezt a Jézus iránti mindent elsöprő, örök nyomot hagyó mély szeretetet és vágyakozást, de közben aggódok is, hogy talán nem kellene, nem illik, Jézus nem akarja, Jézus előtt ciki.
Mint látja, jelentősen megrövidítettem a levelének tartalmát itt, ahol válaszolni tudok rá. Főként azokat a részeket hagytam ki, amelyekben a helyzetét, a hitét másokhoz hasonlítja. Elhiszem, hogy jelentős különbséget érez, de egyszerűen nem mondhatjuk azt, hogy mi közelebb vagyunk Jézushoz, mint más. Ezt nem tudjuk, nem tudhatjuk. Még ha még oly nyilvánvaló jeleit is észleljük ennek. Például a templomba járó hívek jó része azt gondolhatja, hogy ők közelebb vannak Jézushoz, mint akik nem járnak templomba. Holott ez egyáltalán nem biztos. Ahogy arra már korábban is utaltam az Önnek írt válaszaimban, én is nagyra értékelem azt a különleges kapcsolatot, amit Ön Jézussal megél. De tegyük hozzá hamar, mindenkinek különleges kapcsolata van Jézussal, mindenkinek megvan a maga személyes kapcsolata, amely nem hasonlítható senki máséhoz sem. Kérdése nem erre vonatkozott, de szükségesnek tartottam ezt is megemlíteni. A szégyenérzet részben jogos. Mindnyájan így vagyunk, hogy ha megérintett Isten szeretete, akkor méltatlannak tartjuk magunkat erre a hatalmas szeretetre. Érdekes és jó képnek tartom azt, amit a vége felé írt, hogy egy szerelmes leány örül az udvarlója szeretetének, de ha igazán szereti és becsüli azt a férfit, akkor valamiképp nem tartja magát méltónak arra a nagy viszont szeretetre. Ez érdekes jelenség a szeretet terén. Emberek között is érzékelhető, s még inkább az Istennel való szereretet kapcsolatban, ahol valóban óriási a különbség az ő szeretete és a mi szeretetünk között. Ugyanakkor azt nem mondanám, ahogyan fogalmazott, hogy nem volna illendő ez a nagy vágyakozás, főként, hogy Jézus nem akarja, hogy ez "ciki" lenne. Erről szó sincs. Jézus is nagyon vágyakozik utánunk. Ő sokkal jobban szeret, és nagyon örül, amikor viszont szeretetet talál. Úgyhogy nem kell visszafognia ezt a nagy szeretetét. Ez is ajándék, amelyet fogadjon hálás szívvel, éljen vele, erősítse tovább is az iránta való szeretetét az imádságban. De legalább ennyire forduljon embertársai felé is. Jézus bennük is ott van, ha bárkinek segít, azzal még inkább meg tudja mutatni Jézus iránti szeretetét. Adjon tehát hálát ezért a nagy szeretetért, erősítse azt továbbra is, legfőként a felebaráti szeretet gyakorlása által!
Kedves Lelkiatya! Hogy viselkedjünk egy olyan emberrel ,aki hazudik,elferdíti az igazságot,hogy jól jöjjön ki az adott helyzetben? Muszáj vele rendesnek kedvesnek lennem? Mert én nem akarok vele beszélgetni sem már ,közelében lenni,mert csak távolságtartással tudom védeni magam ellene. Köszönöm a segítséget!!
Talán ez a távolságtartás a legokosabb magatartás ilyen helyzetben. Nem mindenkiben van meg az a kellő erő, bátorság és tudás, hogy helyesen kezelje az ilyen személyeket. Egyrészt alapvetően meg kell őrizni az iránta való szeretetet. Ebben az esetben is igaz, hogy aki rosszat tesz, az leginkább szánalomra méltó, imádkozni kell érte és nem gyűlölni, haragudni rá. De ez a szeretet nem azt jelenti, hogy kiszolgáljuk a másik igényeit, követeléseit, alávetjük magunkat neki, hanem hogy tudunk érte imádkozni, a szívünkben nem tápláljuk a haragot vele szemben. Másrészt, aki erre képes, szembesítse az illetőt a magatartsáváal, mondja a szemébe: amit most mondasz, az nem igaz. De ismétlem, ezt nem mindenki tudja megtenni. Ilyenkor jobb a távolságtartás. De az érte mondott imádságot nagyon ajánlom. Ez az Ön lelkének is jót tesz, meg neki is valamilyen módon segít.
Kedves Lelkiatya! Sok a szegény ember ,mindig is volt ,és van is ,de honnan lehet megkülönböztetni ,hogy ki az igazán rászorult,mert mondani bármit lehet,sőt van aki kihasználja más kedvességét és kéreget,de én nem akarok olyannak adni aki árver,mégis honnan tudjam jó helyre adok e? Köszönöm szépen!
Ez örök dilemma. Van, aki úgy oldja meg, hogy nem nézi, mire használja az illető, csak adni kell, amikor és amennyit tehetünk. Nem kell többet, mint amennyit tehetünk. Az én véleményem az, hogy amikor adunk, akkor van felelősségünk, legalábbis közvetve, abban is, hogy az illető mire használja. Tehát tovább kell gondolnunk, már amennyire ez lehetséges, hogy az adományunk milyen célt fog szolgálni. Én az utcai kéregetőknek ezért soha nem adok pénzt. Élelmiszert, ruhát igen, ha arra van mód, de pénzt nem. Éppen azért, mert annak sorsa teljesen ellenőrizhetetlen. Vannak helyek, ahol erre egész kis alvilági piac épül ki, és a kéregetők bevételének csak egy kis része marad meg annál, aki kapta. A pénzbeli segítséget sokkal inkább szervezett módon érdemes kezelni, egyháznak, megbízható szeretetszolgálatnak adni, hogy az adomány valóban jó helyre kerüljön. Az Ön kérdése jogos. Bizony, nem könnyű eldönteni, hogy a kéregető valóban rászorul-e vagy sem. Ismert az a jelenség is, ezen az oldalon is többször beszéltünk róla, hogy a kéregetéshöz hozzászokott emberekben kialakuhat a követelés, sőt a manipuláció magatartása is. Nem azt mondom, hogy mindegyikükre ez jellemző, de ebben a nyomorúságos emberi helyzetben, sajnos kifejlődik ez a másik emberi nyomorúság is. Ezért én a szervezett segítség híve vagyok. Önnek is ezt tanácsolom.
Kedves Lelkiatya! Tegyük fel példaként december 24 - én elkapom az influenzát , vagy v.mi vírusfertőzést és nagyon beteg leszek ,az már olyan esemény amit már Isten ( előre látja,tudja,hogy én aznap betegen fogok majd feküdni)?? és hiába vár a család vendégségbe,nincs mit tenni ,ez most egy ilyen karácsony lesz ?? Azért kérdezem mert volt már ilyen ,és apukám nagyon szomorú volt,hogy nem jutottunk el,az volt élete egyik legszomorúbb karácsonya.Magány terén is. Isten tudta ,hogy az így fog történni már előre? Köszönöm szépen!!
Igen, természetesen. Isten mindent tud, és lát is előre. Ennek az az egyszerű magyarázata, hogy ő az időn kívül van. Ő állandó jelenben él, neki a múlt századi és múlt ezredekben történt dolgok éppen úgy a szeme előtt vannak a jelenben, mint a mi jelenünk és a jövőnk. Ez évszázados lépésekben és percekben is igaz. Minthogy ezt mi nem tudjuk elképzelni sem, vagy legalábbis nagyon töredékesen, ezért nehéz megértenünk, hogy mi a különbség Isten előre látása, és az életünkre gyakorolt hatása között. Elvárnánk, hogy ha látja előre a dolgokat, akkor szóljon. Bár, megjegyzem, sok esetben kapunk jelzést, csak legtöbbször nem figyelünk rá. Mindenesetre így van, ahogyan kérdezi, Isten mindent előre is lát.
Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy az baj ha a keresztlányommal elsősorban az áldozás miatt járunk misére?
Nagyon is helyes indítóok. Sok minden más is történik a szentmisén, de tény, hogy ez a legfontosabb. Ha most emiatt járnak - akár gyakrabban is - szentmisére, az nagyon jó. Abban lehet bízni, hogy idővel ez tovább alakul majd. Például jól meg kell érteni, hogy a szentáldozás nem csak egyéni buzgóság gyümölcse. Az Eucharisztia közösségi szentség, tehát miközben Krisztussal egyesülünk, a többiekkel is egyesülünk. Ezért nem lehet egyedül "misézni", csak közösségben. Tehát helyes irány, ha a szentáldozás iránti buzgóságuk a közösség iránti odaadással is gazdagodik. Ez a közösségbe ágyazódás egyszerre többrétegű, több irányú is lehet. Egyrészt a velünk közvetlen közösségben lévőkkel, a családtagokkal hoz közelebb. Aztán az egyházközség tagjaival, a pappal, a templomba járó többi emberrel. Aztán az egész egyházzal, részévé válunk egy világméretű nagy családnak. Sőt, a világnál is nagyobb családnak, mert a szentekkel való közösséget is hozza. A saját elhunyt szeretteinkhöz is köt, meg az egyház nagy szentjeihöz, védőszentjeinkhöz, a többi szentekhöz. További gyümölcsök még, hogy a Krisztussal való egyesülés tanít az imádságra is, hogy hogyan szólítsuk meg az Urat. Először leginkább az Úr Jézussal való közösséget tudjuk megélni, majd a Szentháromság többi személyeivel is elmélyül a kapcsolat. És még sorolhatnám, hogy mi mindent tud hozni a buzgó euchatisztikus lelkület. Úgyhogy folytassák nyugodtan ezt a lelkiséget, de akarjanak is ebben tovább fejlődni.
Tisztelt Lelkiatya! A hat éves kislányunknál észre vettem,hogy, hogy is fogalmazzak szololidabban,hason fekve mozgatja a kis testét,eleinte nem tudtam mi ez,de később kiderült azért mert az neki jó érzés ( lent) Mondtam neki ne csinálja ,ha látom próbálom kizökkenteni ,nem túl feltűnően,pl gyere csak hozd már ide nekem ezt ,vagy azt.... Hogy tudnám erről leszoktatni? Kicsi is még ,meg én tudom,hogy izgatni úgy magunkat bűn. Az ő kis korából kifolyólag annyit mondtam nem szabad,de hát úgy érzem ezzel nem érti majd meg. Tudna segíteni? Nagyon szépen köszönöm!!
Nagyon fontos, hogy erre a jelenségre odafigyeljen, és a gyermekét minél hamarabb szoktassa le erről a rossz szokásról. Sajnos egész életek tönkremehetnek ezzel, ha a gyermek valahogyan rájön, hogy ezzel "jó érzést" lehet generálni. Ebbe nagyon bele tud szűkülni. Főként olyan gyermekeknél lehet ez végzetes, ahol nincs mellette figyelmesen szerető felnőtt ember, ha nem törődnek a gyermekkel, ha nincs testvére, és sokat van egyedül. Ahogy említettem, ez nagyon mélyen rögzülhet benne, és egy idő után nem is tud tőle szabadulni, mindig ez jár a fejében, ezt a testi örömet keresi. Meg kell értetni a gyermekkel, hogy ez veszélyes, káros az egészségére, le kell róla szoktatni. Leginkább a figyelemeltereléssel lehet ezt elérni, sok élménnyel kell gazdagítani a gyermeki életét, amelyben a családján keresztül részesül.
Kedves Lelkiatya! Ön szerint elképzelhető, hogy a jó Isten meghallgatja az im?t valakit megáld olyan értelemben, hogy megismer anyukaként,egy olyan munkalehetőséget ( online) Amit otthonról is végezhet,és nem kell azon aggódnia,hogy pl ha felüti fejét gyermekbetegség,hogy jöjjön el a munkahelyéről szabadságra,táppénzre. Tehát nem kerül padhelyzetbe,hanem nyugodtan otthonról ellátja feladatait. Természetesen ez rendes cég ,nem tisztességtelen,semmi olyan munkát nem igényel amivel ártok,viszont ha szorgalmasan kitartóan végzem jól is lehet keresni ,mert ismerek olyan hölgyeket ,akik szépen eltartják vele a családjukat. Nekem nagy vágyam valamiért máshogy élni,nem idegeskedni,hanem úgy,hogy itthon legyek a kicsikéimmel mint régi időkben a nők. Nem voltak kiszolgáltatottság alatt,hogy most munkába elmenetel vagy beteg gyermekkel ki legyen. Mindent megoldtak otthonról. Köszönöm szépen , ha tud segíteni.
Ha az a kérdése, hogy vállalhat-e online munkát, hogy ebben megmutatkozhat-e Isten akarata, amellyel Önnek segíthet, a válaszom egyértelműen igen. Semmi rossz nincsen az ilyen munkában. Ma már egyre elterjedtebb ez a jelenség. Változik a világ, s ennek része, hogy ma már így is lehet komoly munkát végezni. Azt alaposan vizsgálja meg, hogy valóban tisztességes-e a munkaadó cég, ne legyen benne semmilyen kockázat, hanem tisztességes munkáért tisztességes fizetést kaphasson. Ha ilyen, akkor valóban nagy áldás lehet. (Arra azért ügyeljen, hogy ha elvállalja, akkor is sokat mozogjon, s ne csak a gép előtt töltse az egész idejét. S lehetőleg ne vállaljon többet napi 8 óránál.) Legyen rajta áldás!
Tisztelt Lelkiatya! Nagy a bizonytalanság és a félelem bennem! Meg probálok rövid lenni Az olvastam egy keresztény portálon hogy ha döntések előt állunk kérjük az Úr Jézust hogy jó döntéseket hozzunk és figyeljük a jeleket Egy szürővizsgalaton (Mamográfia)kiderült hogy rosszindulatú daganatom van így operálni kell ki volt tűzve az időpont a műtétre előte való este az udvaron úgy ELESTEM hogy kissé össze törtem magamat de azért lábra tudtam állni 1;jel!!! Reggel 6-ra kellet volna a klinikán megjeleni ELALUDTUNK majdnem 7-re értünk be!!! 2;jel!!! Nem volt gond fogadtak bennünket!!! Nagyon rosszul viseltem az altatást és mint utóbb kiderült a műtét Se sikerült jól!!! A Szövettani vizsgálaton kiderült hogy kis széleségbe lett kimetszve a tumor így szórodás történhetet Írány az onkologia onnan pedig az onkoradiologia ahol 33 súgárkezelést írtak elő!!! Közölték velünk hogy ha nem válaljuk a sugarat akkor 5 éven belül 100% hogy kiújúl ha bele egyezünk a kezelésbe 75%esélyem van arra hogy soha többet nem újul ki a rák Én bele egyeztem a kezelésbe és már egy páran túl is vagyok!!! És most félek hogy amiért nem figyeltem a jelekre az Úr Jézus magamra hagy Mi erről Tisztelendő Atya véleménye??? Várom válaszát amit előre is köszönök Ildikó
Kedves Ildikó! Bevezetésül idézem a Szentírást: "Tiszteld az orvost, mert jó szolgálatot tesz, meg hát az orvos is Isten teremtménye. A gyógyulás úgy jön a Magasságbelitől, mint az ajándék, amit a királytól kapsz. Tudása miatt az orvos emelt fővel járhat, még a hatalmasok körében is megcsodálják. A gyógyszereket a földből adja az Úr, és az okos ember nem veti meg őket." (Sir 38, 1-4) Olykor keresztény emberek azt vélik, hogy ha orvoshoz fordulnak, ezzel az Istenbe vetett bizalom ellen vétenek. Holott az orvostudományt, a nagy tudású emberek segítőkészségét is Isten adta, mégpedig azért, hogy éljünk vele. Az, hogy Ön gyógyíttatja magát, nagyon helyes dolog. Bűn volna nem így tenni. Én az elmondott esetekben egyáltalán nem jeleket látok, legalábbis arra biztosan nem, hogy nem kellett volna megműttetnie magát, vagy nem kellene vállalni az orvosi kezelést. Sajnos történnek ilyen bajok, amelyek hosszú távon mégiscsak valamiképp a javunkra válnak. Ilyen sok sugárkezelést biztosan nagyon nehéz lesz elszenvednie minden velejárójával együtt. De most ez a feladat. Azt javaslom, ajánlja föl ezeket. Ne úgy tekintsen rá, mint amit jobb lett volna elkerülni, kivált ne úgy, mintha ez valamiféle büntetés volna, mert nem jól döntött. Helyesen döntött, hogy alávetette magát a műtétnek, hiszen, ha nem teszi, a daganat még jobban, még biztosabban elterjedt volna. Most életének ez a szakasza következik, sok megpróbáltatással. Ajánlja föl ezeket a szenvedéseit a szeretteiért, a papokért, az ország vezetőiért, a háborúk miatt szenvedőkért! A szenvedés nagy kincs, most beletanulhat, hogy hogyan lehet Krisztushoz hasonlóan másokért elviselni.
Tisztelt Kedves Lelkiatya! Dicsértessék a Jézus Krisztus! Dicsőség Krisztus Királynak és a Szentháromságnak! Római katolikusok vagyunk. Azt szeretném kérdezni, hogy milyen szavakkal tudom vigasztalni kedves jó barátnőmet, aki sajnálatos módon megözvegyült hirtelen 40 éves boldog házasság után, mostanában pedig nagyon szeretett Édesanyját vesztette el - mindketten karjai között távoztak el - és ezek a szörnyű képek kísérik, nem tud szabadulni tőlük... Egy 80 éves hölgy néha istápolja, szerinte sokat segített neki, de rajta kívül és a lelkiismeretes háziorvosán kívül senkije nincsen, se rokona, se más barátnője rajtam kívül - én pedig csak telefonon szoktam vele beszélgetni, én is 70 fölött vagyok - mit tudok neki mondani ??? - én boldog házasságban élek - (ne is kiabáljam el...) - ő pedig ezek után a csapások után már nem tud hinni, szeretne ugyan (mikor rákérdeztem, ezt mondta...), de nem tud hinni már...mit lehet mondani neki? -azt szoktam tanácsolni - nem tudom, hogy jól teszem-e, hogy amikor kétségbeesetten felkiált s keresi övéit, hogy kiáltson : Istenem, segíts meg.... - Jól tettem, hogy ezt tanácsoltam....? Isten áldásával - Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Igen, én is ilyesmit tanácsolnék. Vélhetően vissza fog találni majd Istenhöz, de ez a gyászmunka nagyon nehéz. Önnek is azt mondom, legalább annyit imádkozzék érte, mint amennyit vele beszélget. Azt is lehet tanácsolni, hogy beszélgessen eltávozott szeretteivel, akik már - minden bizonnyal - az Úr mellett vannak. Hogy ők, akik már színről színre látják az Urat, ők is segítsenek neki odafentről ebben a hitharcban. De ha csak beszélget vele, és meghallgatja, és nem is tud neki mit mondani, azzal is már segíti neki ezt a gyászmunkát.
Kedves Lelkiatya! Autista a barátnőm. Gondjai vannak a hitélettel. Nem mer szólni egyik atyának sem. Óriási a szociális szorongása. Mit tegyek?
Nem tudom, van-e lehetősége atyák között válogatni. Ha igen (ha nagy városban él), akkor keresni kell olyan atyát, aki ebben járatos. Többen is végeztek már mentálhigiéniás képzést. Ha az atya tudja, hogy milyen nehézséggel küzdő személyről van szó, ő maga próbálkozhat, hogy megszólítsa. Ha ez nem járható út, akkor lehet, hogy Önre vár, hogy segítsen neki. Imádkozzék vele közösen. Szerezzen neki olyan élményt, amely segít neki az Istennel való kapcsolatában. Ha nem tud elmenni templomba, sok ember közé, akkor akár távkapcsolati közvetítésen is vehetnek részt együtt, ami után beszélgetnek, hogy ott mi történik. Ha nem lehet vele beszélgetni, akkor érzelmi élményekhöz kell hozzásegíteni. Nyilván egyáltalán nem könnyű ezt megoldani, meg kell próbálni leleményesnek lenni annak érdekében, hogy Istennel alakuljon a kapcsolata. Persze, legalább annyit kell Istennek beszélni róla (érte imádkozni), mint neki beszélni Istenről. Bátorítom, hogy ha már Ön ilyen élethelyzetbe került, akkor ismerje föl ennek kapcsán a saját feladatát, felelősségét. Én is imádkozom Önökért.
Kedves Lelkiatya! A levélíró vagyok, aki üzent annak a válaszolónak, aki a szentekről írt (hogy nekik könnyű mert látták az Urat). Megengedné, hogy üzenjek egy másik levélírónak is? Természetesen nem szeretném mindig elvenni a szót, hogy így mondjam, nem vagyok lelkiatya, pap, nincs annyi tudásom mint Önnek, így kicsit restellem is, hogy írni bátorkodtam és főleg azt, hogy nem először. Csak azért tettem meg, mert a másik kérdező levele a saját tapasztalatomat juttatta eszembe és arra gondoltam, hogy hátha segítene rajta ez is. Gondoltam, ha tudok valamit, ami talán segít neki, csak meg kellene vele osztanom. Nem az Ön tanácsai helyett, hanem azok mellett. Természetesen ha Ön elolvassa ezt, amit most írok és nem tartja megfelelő tanácsnak, igazat fogok adni Önnek, mert bár engem a jó szándék vezérel, Ön ezt jobban el tudja dönteni. Az illető azt írta, hogy nem tud imádkozni, hosszabb ideig különösen nem, mert 2 percig tart a mondandója ha saját szavaival imádkozik, a kötött szövegű imák ismétlése pedig álmosítja. Két javaslatom lenne számára saját imaéletemből kiindulva. Először hadd kezdjem a kötött imák problémájával. Én magam naponta többször szoktam kötött szövegű imákat imádkozni, de mindig másikat szóval nem egy kötött imát mondok egész nap. A napomat szinte már ébredés után imával kezdem, általában a Miatyánkot és a Hiszekegyet mondom, mert valahogy én ezt jónak tartom, így minden nap már mielőtt bármit tennék, bármi történne megvallom a hitemet Istennek. Nekem jó, hogy ezzel kezdődik a nap. Mint a másik válaszban is írtam, szoktam a rózsafüzért imádkozni. Ez egy hosszabb ima, bár tudtommal nem muszáj az egészet egyszerre, de én egyszerre szoktam végig. Szerintem ez a levélírónak lehet tetszene, mert annak ellenére, hogy kötött szövegű ima, kifejezetten változatos ha szabad így mondanom. Van benne Hiszekegy, Miatyánk, Üdvözlégy és az Üdvözlégy kiegészül az úgynevezett titkokkal, melyekből több is van egy rózsafüzérben és maga az egész rózsafüzér tartalma naponként eltérő. Úgy értem, hétfőn is más 5 titkot mondunk és csütörtökön is. Ha ismétlődnek is, akkor sem egymás után tehát a szerdait legközelebb pénteken mondjuk. Remélem ezt helyesen írom, én így találtam és így szoktam imádkozni. Szoktam még imádkozni a Jézus-imát, az is jó választás lehet mert ha jól gondolom, addig imádkozhatjuk amíg akarjuk. Az interneten azt olvastam, hogy akár naponta többször is lehet, akár csak egyszerre csak egyszer vagy háromszor elismételni a szövegét (?Uram, Jézus Krisztus, Élő Isten Fia, könyörülj rajtam bűnösön!?). Ezt azért szerettem volna a levélírónak javasolni, mert tulajdonképpen ha egy nap sokszor mondaná ezt az egy mondatot, vagy több alkalommal és minden alkalommal 3x, akkor ezzel úgy tudna imádkozni, hogy sokat imádkozna, de nem egyszerre sokat hanem elosztva időben és így biztosan nem találná unalmasnak, és ami szerintem még jobb, átszőné a napját az imádság. Egyszerű ima, de nagyon fontos tartalommal. Nekem csotkim is van, ami megkönnyíti az imát, ad egy keretet az egésznek. Szoktam imádkozni azokat az imákat is, melyeket Ön írt nekem, kedves Lelkiatya, mikor itt a fórumon egyszer érdeklődtem. Olyan imákat szerettem volna, melyekkel kifejezetten az Atyát szólíthatom meg. Utólag is köszönöm Önnek a segítségét ennek kapcsán, az említett imákat azóta is imádkozom. A levelem fennmaradó részében szeretnék írni a saját szavakkal végzett imáról. A kérdezőhöz hasonlóan én is szoktam hálát adni, kérni, dicsőíteni (bár utóbbiban lehet fejlődhetnék még és éppen mostanság gondolkodtam a zsoltárokon, hogy beilleszthetném azokat az imaéletembe), viszont ő nem említett valamit, amit én rendszeresen teszek és hasznosnak tartok. Ami engem illet, én bizalommal szoktam imádkozni. Ez alatt azt értem, hogy elmondom az imáimban azt is, ami történik velem, ha problémám van, beszámolok róla, ha valamivel kapcsolatban érzéseim vannak, azt is elmondom. Nem tudom, jó-e ez, de én nagyon sokszor csináltam már olyat, hogy ha valami bántott, akkor Jézusnak elmondtam, hogy mi az ami bánt, miért bánt, részletesen elmondtam neki, hogy ha valaki megbántott, elmondtam annak az illetőnek az álláspontját is, elmondtam mi az ami nekem fáj és miért. Amikor féltem valamitől, akkor azt mondtam el neki, nagyon bíztam benne, kértem is a segítségét és valami hatalmas segítséget adott, ez volt a vérvételes eset. A saját hitemet is szoktam vizsgálni előtte, elmondom neki, hogy én hogyan látom saját magamat, honnan jutottam hova, milyennek tartom most magam, hova szeretnék jutni. Arról is szoktam reflektálni, hogy ő milyen hatással volt az életemre és ezt neki is elmondom. Ahogy írtam a másik levelemben is, mostanában egyre többet imádkozok, voltam önkéntes munkám, pont most 1-2 napja, járok szentségimádásra is. Ennek kapcsán például azt mondtam el Jézusnak, hogy ezeket miért teszem, hogy hogy sikerült, hogy milyen érzések voltak bennem közben. Szóval részletesen beszámolok neki dolgokról, mintha magamban reflektálnék magamról de igazából nem magamban csinálom hanem megosztom vele. Ahogy egyre közelebb kerültem Jézushoz, úgy fordult elő egyre gyakrabban, hogy bizalommal imádkoztam. Neki úgy mondtam el az érzéseim, gondolataim, problémáim, örömeim ahogy senki másnak. Hagytam, hogy mindent lásson belőlem. Amikor örültem, akkor ima közben annyira őszinte volt az örömöm, szó szerint mosolyogtam Jézusra, nem fontolgattam hogy fogalmazzam, amit mondok, bátran elmondtam neki mennyire szeretem. Amikor pedig szomorú voltam, akkor kisírtam magam előtte vagy ha közben sírtam el magam véletlenül, nem takargattam a könnyeim, nem szégyelltem előtte. Azt akartam ezzel mondani, hogy engedtem Jézusnak, hogy úgy lásson ahogy mások nem. Hogy jobban és tisztábban lásson mint bárki. Bíztam benne és őszinte voltam. Tény, hogy ehhez az is hozzájárult, hogy valóban ő ért meg legjobban és nem csak azért mert tökéletes hanem azért is, mert tényleg egyedül vagyok sok mindenben és a környezetem nagyon máshogy gondolkodik, nincs olyan erős hitük mint nekem vagy egyáltalán nincs és ezért érzem Jézust közelebb magamhoz mint ezeket az embereket mert tényleg Jézus az, aki megért. Én a magam részéről úgy találom, hogy akkor a legjobb az imaéletem, vagyis én akkor érzem kiegyensúlyozottnak, ha a kötött imák mellett megvan az is, amit írtam, ezek a saját szavakkal mondott imák. Nekem mindkettő szükséges. Remélem nem fogalmazok tiszteletlenül, de nekem a Jézussal töltött idő már sokszor olyan mint egy beszélgetés a legjobb barátommal egy kávé mellett és tényleg úgy is érzem, hogy nekem ő a legjobb barátom. Nem vagyok vele tiszteletlen de közben mégis közvetlen vagyok vele és nagyon elmélyült kapcsolatom lett vele. Nekem többször írta már Lelkiatya, hogy Isten ajándéka nekem, hogy Jézushoz ennyire közel tudtam kerülni, írtam azt a rengeteg segítséget is, amit kaptam tőle, meg azt az örömöt is, ami átjár ha vele vagyok. Természetesen ez lehet befolyásol engem és nem biztos, hogy ha nem kaptam volna meg ezt a kegyelmet, akkor is így tudnék imádkozni, szerintem biztosan nem, és nem biztos, hogy mindenki pont úgy fog tudni ahogyan én vagy annyira közel lesz Jézushoz, valakinek több, valakinek kevesebb idő kell ehhez, talán nem is mindenki kap ilyen kegyelmet, valaki lehet olyan kegyelmet kap ehelyett amit meg én nem kaptam, ez szerintem mindenkinél kiderül, hogy hogy lesz, de azt hiszem, a maga szintjén mindenki megpróbálkozhat azokkal a dolgokkal, amiket én is írtam. És aztán majd látja, hogy mi hogyan alakul. Nem tudhatom, hogy a másik levél írójával mi fog és mi nem fog történni, csak kiindulópontnak szerettem volna leírni a tanácsaim. Remélem, hogy semmi sértő dolgot nem írtam és nem tűntem kérkedőnek sem, mert nem volt ilyen szándékom, csak abban bíztam, hogy tudok én is ezekkel segíteni Lelkiatya válasza mellett. Csak arra gondoltam, Jézus is biztos örülne ha megosztanék valamit a másikkal, ami eszembe jut és segíthet neki, mert biztos szeretné, hogy segítsük egymást hiszen ő szereti azt a másik kérdezőt is, akkor biztos annak örül ha én is szeretem.
Szívesen közzéteszem ezt az írását is. Adja Isten, hogy ez is segítsen annak, akinek szánta!
Kedves Lelkiatya! Mostanában Fábry Kornél atya előadásait követve (youtube-on) néztem egy pár előadást az Emmanuel Közösségtől is. Egy Mijo Barada nevű előad?t?l a területfelszabad?t? imár?l olvastam. (Amikor egy bizonyos területen egy ház, vagy bármilyen hely, amihez emberi szenvedések és gonosztettek kötődhetnek -egy megadott imasort kell elmondani). Nálunk a nagyszüleim házához sajnos rengeteg bűn kötődik (s?lyos bántalmazások, szenvedélybetegségek, gyilkosság), ami a mai napig sem szűnt meg. Olyan, mintha ezek a bűnök generáci?r?l generációra szállnának. Görögkatolikusként érdemes-e ezzel az imával foglalkozni? Vagy esetleg házszentelést végeztetni? (Az imát elolvasva én kicsinek tartom magam ehhez.) Köszönöm a választ!
Eddig nem hallottam róla. Kicsit utána olvasva azt mondhatom el, hogy nekem erős túlzásnak tűnik ez az imamód. Isten nem annak mértékében adja segítő, gyógyító kegyelmét, hogy mennyire pontosan, gondosan tartottuk be a forgatókönyvet. Lehetetlennek tűnő dolgokat is kér. Nevezetesen, hogy gondoljuk át az elmúlt évszázadok, évezredek során elkövetett eseményeket. Olyan csekély az, amit az emberi emlékezet föl tud idézni, hogy ez a szándék szinte nevetségesnek tűnik. Mit tudhatunk arról, hogy akárcsak néhány száz évvel ezelőtt mik történtek egy-egy adott helyen? No, nem részletezem tovább a kétségeimet. Ha már föltette a kérdést, én azt mondom Önnek, s remélem, hogy görögkatolikusként egész egyszerűen kérjen házszentelést az atyától. Főként, ha még nem volt megszentelve, akkor az új ház megszentelésének szertartását. Ezen felül pedig végeztessen Szent Liturgiát az őseiért, azokért akikről tudja vagy sejti, hogy bűnöket követtek el ezen a helyen vagy bárhol másutt az életükben. A Szent Liturgia egészen bizonyosan jóval többet ér, mint ez a részletesen előírt imamód. Természetesen ezen a Szent Liturgián áldozzon is, s ha szükséges, előtte gyónjon meg. Ha mostantól rendszeresen él ezekkel a szentségekkel (gyónás, szentáldozás), akkor sokkal hathatósabb védelmet és támaszt kap, mint amit az említett ima elmondása ígér.
Tisztelt Lelkiatya! Házas vagyok ,van 3 gyermekem. Ez mellett kezdő cukorbeteg is vagyok. Szegyelek elmenni a templomba,hogy majd mint gondol rólam a két atya és az emberek. Nincs olyan ruhám se amibe menjek. Meghiztam elege 150 cm vagyok és közel 100 kg. Tele vagyok borhibakal és ezért nem merek elmenni. Egész életemben éreztem hogy selejt vagyok de valahogy nem merek templomba menni . Úgy érzem majdnmise közbe az atyák azt gondolják hogy mi csúnya vagyok stb.
Istenem! Önnek van már három gyermeke, és értéktelennek érzi magát? Olyan, mintha egy görbe tükörben látná önmagát, amely a rossz dolgokat felnagyítja, a jó dolgokat meg lekicsinyíti. Legfőbb támasza az legyen, hogy Isten nagyon jól ismeri Önt és nagyon szereti. Úgy, ahogy van. Nagyra értékeli a küzdelmeit, törekvéseit, mindenki másnál jobban megérti a gyöngeségeit, bukásait. Ez számít egyedül, minden mást csak ennek fényében érdemes szemlélni és értelmezni. Egyik fontos kérdésem, hogy a férjével jól megértik-e egymást. Ez nyilván szintén fontos elem. Itt már, persze, lehet csalódás, nem úgy, mint Isten szeretetében. De ha jól megértik egymást, akkor ez azt jelenti, hogy a férje is úgy szereti Önt, ahogyan van. Ha esetleg vannak elvárásai, netán követelései, ezek igen megnehezítik a helyzetét, de ebben az esetben is ott van Önnek Isten, aki a férjénél és mindenki másnál hatalmasabb. Oka tehát egyáltalán nincs a félelemre, szégyenkezésre. Aztán ott vannak a gyermekei. Ők egészen biztosan szeretik Önt, fölnéznek az édesanyjukra, még ha esetleg a fejére is nőttek. Nem tudom, milyen idősek. Szóval, rengeteg érték van az Ön életében, nagyon sok szeretet veszi körül. Semmi oka nincs a szégyenkezésre. Ez egy teljesen hazug gondolat, melyet a sátán ültetett a fejébe, csakis azért, hogy távol tartsa Önt a templomtól, a szentségektől, Istentől. Holnap mindenképpen menjen el a templomba, és ott nagyon szép élményekben lesz része. Ha már régen gyónt, lehetőleg gyónjon is meg és a szentáldozásban is részesüljön. Hozzáteszem, a gyermekeinek is nagy szüksége van arra, hogy az édesanyjuk minden vasárnap ott legyen a templomban. Csakis így érheti el, hogy ők is templombajáró emberek legyenek. Már csak értük is meg kell hoznia ezt az áldozatot, hogy legyőzni magában ezt az egyébként is ok nélküli szégyenkezést. De méginkább saját magáért, Istenbe vetett bizalma kifejezéseként menjen el a templomba. Örülök, hogy írt, mert ennek kapcsán én is leírhattam Önnek ezt a nagyon erőteljesnek szánt buzdítást. Holnap menjen el, s innentől változzék meg az élete! Ha van még Önben viszolygás, ellenérv, akkor kérje a Szentlelket, hogy adjon Önnek tiszta, világos látást, és bátorságot, hogy Isten akaratát tudja teljesíteni. Ami egyértelműen nem más, mint az, hogy Önnel találkozhasson a templomban, az Eucharisztiában teljesen egyesülhessen Önnel. Az Istenszülő Mária is szeretne Önnek segíteni ebben, tőle is kérhet segítséget ehhöz a lépéshöz.
1
  2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 ...