Nem is arról van szó, hogy bűn, hanem, hogy félrevezet, ezért érdemes kerülni. A pohár víz technikát kínálja az Istenre figyelés, az imádság helyett. Hát, ezt egyáltalán nem javaslom. A három ujj technika is hasonló, de talán ott értelmesebb okot lehet találni arra, hogy az agyunkat jobban összpontosítsuk. De ezek nem csoda technikák. Sokkal inkább javaslom, hogy ugyanennyi idő és energia ráfordítással az imádságban igyekezzék elmélyülni, abban gyakorlatot szerezni. Persze, nehezebb, hosszabb idő kell, de legalább annyival hatékonyabb és értékesebb is. Én is hallottam néhány szerzetes atyáról, jezsuitáról és ferencesről is, akik használják. Ez azonban még nem hitelesíti a dolgot. Az Egyház álláspontja ebben is egyértelmű, tartózkodjunk tőle. Bizonyos technikák kétségtelenül használhatók belőle, de az egésznek bölcseleti alapja mögött egy nagyon torz Isten-kép és vallásszemlélet áll.

Úgy tudom, jelenleg csak a november-december és a július-augusztus Ménea van meg, illetve a húsvéti énektár, a Pentekosztárion. Az új kiadványok a Zsoltároskönyv és az Imaórák könyve. Ezen az oldalon körül lehet nézni: https://szentatanazbolt.hu/content/7-termekeink

Ha csak lehet, gyónja meg, hogy a szívében harag támadt. Ha nincs lehetősége szentgyónásra, úgy értem, valódi akadálya van, tehát nem Önön múlik, akkor tartson bűnbánatot és áldozzon meg. Ebben a szentáldozásban kérje Isten bocsánatát, de a segítő erejét is, hogy tudja hitelesen képviselni őt ebben a világban. Ugyanakkor a lányára ne haragudjon. Sok összetevője lehet, hogy most így gondolkodik. Ez még nem a végleges életállapota, még sokat fog változni, meg fog komolyodni, sokkal felelősebben fog gondolkodni, mint most. Nyugodjon meg emiatt. Ezért is nem érdemes nagy hajcihőt csapni. Most így gondolkodik a gyermeke, rendben van, nagyon nincs mit vele tenni. Ha kiabál vele, veszekedik, ettől egyáltalán nem fogja megváltoztatni a véleményét. Épp ellenkezőleg, csak dacosan még erősebben fújja a magáét. Adjon neki szabadságot ebben. Ha beszélgetnek, minél több higgadt érvet hozzon föl amellett, hogy mekkora butaságba rángatták bele őt is, mint sok kortársát, de emiatt ne haragudjon rá. Sokkal inkább szánnia kell, nem? Persze, ne is éreztesse vele, hogy "lesajnálja". Tisztelje a felnőtt korát - gondolom, elmúlt 18 éves -, adjon neki szabadáságot és szeresse őt úgy, ahogy van. Ezzel tud neki a legtöbbet segíteni. Ja, és a szentáldozás. Amikor megáldozik, mindehhöz sok erőt is fog kapni, ha kéri.

A katolikus egyház álláspontja teljesen világos ebben a kérdésben: Nem kell félni a védőoltástól. Sőt, ha nem a magam, akkor a környezetemben lévők védelme miatt fogadjam el a védőoltást. Kizárt dolognak tartom, hogy az Úr ilyen faramuci helyzet elé állítana bármelyikünket is, hogy a világhálón érkező tények, adatok, ismeretek alapján kellene eldöntenünk, hogy mi bűnös és mi nem az. Lehet, hogy vannak magukat katolikus csoportnak tartó közösségek, amelyek azt állítják, hogy a globális covid oltás bűn, de attól ez még nem a katolikus egyház tanítása. Lehet, hogy a látnok ilyet mond, hogy hagyjuk ott a munkánkat, de Jézus ezt nem mondja. Ennél sokkal súlyosabb visszaélések, erkölcstelenségek vannak egy-egy munkahelyen, amely miatt az ilyen szélsőségesen gondolkodók szintén mondhatnák, hogy ott kell hagyni, mert cinkosság miatt ez is bűn. Természetesen a bűnnel megalkudni egyetlen pillanatra sem lehet. De ez nem jelentheti azt, hogy ki kell vonulnunk a világból. Ügyeljünk, hogy kísértésbe ne essünk, hogy azokat tartsuk távol magunktól, de egy védőoltást elfogadni nem kísértés, nem bűn, hanem egy orvosi cselekedet.

Imádsággal. Ha az ember elé tárul egy lehetőség, s azt gyanítja, hogy ez akár kísértés is legyen, imádkozzék. Az atyák közül van, aki azt tanácsolja, a nehéz esetekben háromszor kell imádkozni, és a harmadik után megnyílik a dolog, és egyértelművé válik, hogy merre kell lépni. Ezt tanácsolom én is Önnek.

Nem tagadom, zavarbaejtő kérdés. Azt mondom Önnek, imádkozzék úgy, ahogy jólesik. Ha szereti az Urat, bármit megtehet. Ugyanakkor arra ügyeljen, hogy ez valódi imádság legyen. Azért mondom ezt, mert ha mélyre jut az ember az imádságban, akkor nagyon átérzi a méltatlanságát, és azt keresi, hogy hogyan tud a legméltóbb módon az Úr elé állni. Van olyan, aki állva imádkozik, mert ezzel is kifejezi tőle telhető odaadását, és még csak le sem ül, mert azt méltatlannak tartja. Nem vagyunk egyformák. Van, aki mezítláb imádkozik, van, aki papucsban vagy saruban, van, aki cipőben. Van, aki teljes szerzetesi ruházatban (bármilyen meleg is van), van, aki egyszerű ruhában, van, aki pizsamában. Az Ön által említett öltözék, pontosabban annak teljes hiánya legalábbis nem szokványos, de nem tudom azt sem mondani, hogy tilos. Ismétlem, imádkozzék, ahogy Önnek jólesik, ahogy a lelke indítja, csak figyeljen oda ezekre az indíttatásokra.

Igen, ez egy nagyon fontos mondat. Isten igéje gyógyító erővel bír. Nem csak annak értelme. Vagyis fontos, hogy meg is értsük azt, amit mond nekünk, fontos megmagyarázni, azon elgondolkodni. De annál is sokkal többet ad nekünk az IGE. Ha csak hallgatjuk, már az is kegyelemközvetítő. Ha bűnbánattal hallgatjuk, akkor bűnösségünket gyógyítja. Ezért fogadjuk állva az Evangélium üzenetét, mert még az elhangzott szavaknak is tiszteletet adunk. A keleti egyházban ez még erősebben kifejeződik. Ha a pap azért fohászkodik, hogy az evangélium tanítása legyen bűneink bocsánatára, ezzel egyfajta gyógyító erejű áldást ad ránk.

Nem ismerem nagyon őket. Amerikában nagyon szeretik ezeket, s az az érdekes, hogy amikor Magyarországon megjelenik hasonló, akkor legtöbbször hozzák az amerikai stílust. Ezt nagyon elgondolkodtatónak tartom. A kereszténységnek egyik fontos alapeleme, hogy független a kultúrától, a kultúrát nem megváltoztatja, hanem megkereszteli, megszenteli. Amikor egy vallás hozza a maga kultúráját, az nekem mindig gyanús. Ha valaki követni akar egy távolkeleti vallást, akkor azon a nyelven kell megtanulnia, annak az országnak a ruháiba kell öltöznie, azokat az ételeket kell ennie? Ez szerintem alapvetően megkérdőjelezi az adott vallás hitelességét, legalábbis a saját kultúrájától idegen helyen. Így látom az amerikás vallási megnyilvánulásokat is. Hogy Ferenc pápa az említett vallási vezetővel is keresi a kapcsolatot, ezen nem csodálkozom. Neki mindenkivel ki kell jönnie. Ahogyan Isten is elfogad mindenkit.

A fölszentelt pap minden esetben érvényesen és isteni erővel végzi a szent áldozat bemutatását, függetlenül az ő lelki vagy erkölcsi állapotától. Egyáltalán nem függ tőle. Ezt fontos leszögezni. Ha nem így volna, akkor a legszentebb áldozat, amelyet Krisztus adott nekünk, egyszerű emberi hozzáállásnak volna kiszolgáltatva. A szentséget nem a pap adja, hanem az Egyház, az Egyházon keresztül Krisztus. Hogy mi van az ilyen hadarós atyákkal, azt nehéz megmondani. Talán nem is kell feszegetni. Isten óvjon minden papot attól, hogy ilyenné váljék! De sajnos előfordul. Imádkozzunk, hogy a lélektelen munkásból szent szolgálattevő legyen!

Talán meglepő lesz az egyszerű válaszom: beszélgetéssel. Beszélgessenek sokat egymással. Ami a kérdését illeti, éppen ezekről a dolgokról is beszélgessenek. Amikor valamelyiküket efféle kísértés éri, akár személytől jövő (pl. egy csábos munkatárs), akár más módon (internetes képek, filmek, stb.), beszéljék meg egymás között, hogy ki hogyan viszonyul, hogyan tudja legyőzni, vagy éppen, ha elbukott, hogyan álljon föl belőle. Ha ezt nyíltan, szeretettel tudják egymás között kezelni, ez nagyon segítséget jelent, hogy jól is bánjanak vele. Ha elhallgatják egymás előtt, akkor sokkal erősebb a métely, sokkal nehezebb az ellene való küzdelem. A másik egyszerű tanácsom a napi közös imádság. Amelyik pár rendszeresen együtt imádkozik, azt a házasságot nem tudja kikezdeni a sátán.

Imádkozzék érte, majd egy kis idő múlva hívja meg bátorítva, hogy nincs semmi oka annak, hogy ne jöjjön a templomba. Nyilván nagy kár, hogy voltak, akik szeretetlenül viselkedtek egy ilyen helyzetben, de az is nagy kár, ha valaki emiatt úgy megbántódik, hogy emberek miatt a leglényegesebbtől fosztja meg magát. Tehát imádság, idő, bíztató meghívás és utána már jönni fog újra.

Úgy gondolom, két különböző dologról van szó, ezért a választ is külön választom. Noha persze, minden bizonnyal van összefüggés a kettő között. Előbb az egyszerűbbel, a másodikkal kezdem. Ez függés, amely ma már nagyon sok embernél kialakult, rengetegen szenvednek tőle. S az már jó, ha belátják, kimondják,hogy ez szenvedés, hogy ennek nem így kellene lennie. A világhálós tartalmak nagy része eleve úgy van fölépítve, hogy az ember ne tudja abbahagyni a böngészést. Egyik hír kínálja a másikat. Persze, ezt nem nehéz kialakítani, hiszen az embernek arra a gyengéjére épít, hogy szinte ösztönösen hajtja a kiváncsiság. S eltelik néhány óra, és észre sem vette, hogy mennyire beleragadt. Ön ugyan nem erről ír, de úgy gondolom, hogy amit említ, annak a jelenségnek is itt van a gyökere. Mára már szokássá rögzült, nem is kell, hogy ilyen érdeklődést csiklandó tartalmak kerüljenek a szeme elé, életének, tetteinek megszokott része lett, hogy mindig reagál, hol jót, hol rosszat. Igen, ennek egyszer s mindenkorra véget kell vetnie. Ezt jól látja. S ki kell mondanom, hogy ez elhatározás kérdése. Nyilván kérni kell hozzá erőt az Úrtól, de az elhatározást Önnek kell megtennie. Ha nem sikerült elsőre, mert hamar belebukott, gyónja meg és tegye meg újra az elhatározást. Egészen addig, amíg végre nem rögzült, hogy ennek így semmi keresnivalója nincs az Ön életében. Mindkét említett dologra azt mondhatom, hogy már nagy eredmény, hogy ki tudja mondani: szabadulni szeretne ettől a rossz szokástól. Ez a második - a levelében az első - már nem olyan könnyen kezelhető egy elhatározással. Ez mélyebb tulajdonság. Minden bizonnyal vannak lélektani gyökerei, lehet, hogy örökölte, lehet, hogy valami gyermekkori élmény vagy élmények miatt erősödött föl Önben. Azt tanácsolom, hogy az imádságon túl tudatosan gyakorolja a veszítést. Lépjen bele olyan dolgokba, ahol előre tudja, hogy veszíteni fog, s erre készüljön is föl. Sosem javasoltam még senkinem, hogy játsszék a számítógépes játékokkal, de most el tudom képzelni, hogy erre Ön fölhasználhatja. Válasszon ki egy nagyon nehéz játékot, vagy egy sakk programot a legnehezebb fokozattal. Játssza el, hogy veszít. Játssza el sokszor, és figyelje meg az érzést, amit kelt Önben. Ez játékos dolognak tűnik, de lehet, hogy segít. A másik dolog, amit mondani tudok, hogy a veszítésben az ember megszégyenül. Lehet, hogy nagyon mélyen ott van Önben a gőg, mások megvetése. Csakhogy ez mindig gyöngeség, mindig egyfajta védekezés. Az néz le másokat, aki nem bizonyos önmagában, s ezért van szüksége arra, hogy ebben a lenézésben mások fölé kerekedjék. Mennyire tud alázatos lenni más helyzetekben? Gyakorolhatja az alázatot. Bocsánatot kér, amikor egy boltban olyan helyzet adódik. Nem a maga igazát keresi, hanem "eljátssza", hogy most alázatos, és a másiknak ad igazat. Ez is játéknak tűnik, de ha kitart benne, nagyon szép eredményeket hozhat. A legjobb a gyakori gyónás. Egy ideig akár hetente is gyónhat, mindig szóba hozva azokat a helyzeteket, amikor nem tudott alázatos lenni. Ezek tehát az emberi cselekvések. De adjon teret Istennek is ennek a munkában. Állhatatosan és bizalommal kérje, hogy gyógyítsa meg ezekből a gyöngeségekből. Persze, nem kizárt, hogy hasonló választ fog kapni, mint Szent Pál, hogy elég neked az én kegyelmem...", és nem vette el tőle a gyöngeséget, pedig háromszor is kérte. Talán azért, mert miközben ezeken dolgozik, ebben a folyamatban még sokkal jobban érlelődik a lelke, mint ha egycsapásra megszabadulna ezektől a gyöngeségektől.

Igen. Az Ön legkedvesebb és legmegértőbb édesanya az Istenszülő Szűz Mária, a Szűzanya. Jézus nekünk adta az Édesanyját, hogy legyen egy tökéletes, égi édesanyánk. A földi anyák sohasem lehetnek tökéletesek. Ha szeretjük égi édesanyánkat, ha hozzá fordulunk, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy Jézust nem, vagy akárcsak kevésbé szeretnénk. Szó sincs róla. Épp ellenkezőleg. A Szűzanya iránti szeretetünk erősíti a Szent Fia iránti szeretetünket. Nagyon súlyos szavakat írt le, s ennek minden bizonnyal megvan az oka, a gyerekkorában átélt előzménye. Önt senkisem gyűlöli. Ha a saját édesanyjáról ezt föltételezi, ezt érzi, az egy súlyos seb, s nagyon nehéz is gyógyítani. De fontos tudnia, hogy ez lehetséges! Ezen dolgoznia kell. Lehet, hogy nem most azonnal, de idővel igen. Önt a világra hozta az édesanyja, ezt meg kell neki köszönnie. Lehet, hogy annak idején nem is akarta, lehet, hogy csalódott, hogy leánya lett fiú helyett. Ezek az ő súlyos tévedései, amelyek természetesen az Ön életére is nagyon erősen kihatnak. De mondom, ez az ő tévedése. A másik ember tévedése nem befolyásolhatja az én életemet. Abból tanulhatok, azt fölismerhetem, azt meg kell tanulnom kezelni. De nem határozhatja meg az én életemet, az én gondolkodásomat. Persze, mondom, ezen sokat kell dolgoznia, hogy ez a súlyos seb, amely az Ön lelkét érte, s amelyet kénytelen hordozni, ez gyógyulni tudjon. Ezt tökéletesen csak az Úr tudja begyógyítani. Egy pszichológus is segíthet, segít föltárni a részleteket, tanácsokat adhat, hogy tudatosan hogyan kezelje, de ez még nem hoz gyógyulást. Imádkozzék tehát ezért, hogy gyógyulni tudjon a lelke! Ha a Szűzanyához fordul imádságban, ez a legjobb. Mert őt érzelmileg is tudja szeretni, és hitével is meg tudja erősíteni ezt a kötődést. Hangsúlyozom újra, hogy Mária sohasem Jézus nélkül segít. Ő csak közvetít, könnyebbé teszi az imánkat. De nyilván végső soron maga Isten, a Mindenható segít. Mária csak közvetíti Isten szeretetét és gyógyító erejét. Önt senkisem gyűlöli. Az égi hatalmasságok pedig nem is képesek gyűlölni, csak szeretni. Minél szorosabban kapcsolódik az Úrhoz, Márián keresztül vagy közvetlenül, annál inkább fölfedezi, hogy csak a szeretet létezik. Ami gyűlöletnek tűnik, az a szeretet fájdalmas hiánya. Önt nagyon szereti az Úr, ebben egészen bizonyos lehet. Nagy bizalommal forduljon tehát hozzá, és tőle kérje lelke gyógyulását!

Van igazság abban amit mond, de néhány pontosítást kell tenni. Ha végigolvassuk Szent Márk evangéliumában a keresztelésre vonatkozó missziós parancsot, akkor egy fontos részletre is rátalálunk. Így hangzik pontosan (a Simon Tamás féle legújabb katolikus fordítás szerint: "Aki hisz, és megkeresztelkedik, megmenekül, aki pedig nem hisz, elítéltetik." (Mk 16,16) A talán jobban ismert Békés-Dalos fordítás szerint: "Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki nem hisz, elkárhozik". Tehát csak az üdvözülés mellé mondja Jézus, hogy "aki hisz és megkeresztelkedik", az elítélés, elkárhozás mellé nem teszi oda a keresztség feltételét, csak annyit mond: "aki nem hisz...". Ez nagyon fontos különbségtétel, melyet az egyházatyák sokszor hangsúlyoznak. Ugyanis, ha valaki önhibáján kívül nem keresztelkedik meg, annak számára még adott lehet az üdvösség. Olyan viszont nem létezik, hogy valaki önhibáján kívül nem hisz. Ugyanis a hitnek nagyon sok megnyilvánulása lehet. Ezt csak maga Isten tudja és látja, mi nem látunk bele a másik ember lelkébe. Abban igaza van, hogy ha valaki játszik a keresztséggel, és már fölismerte annak szükségességét, de vonakodik azt fölvenni, s valóban anélkül hal meg, az minden bizonnyal súlyos ítélet alá esik, mert nem követte a lelkiismeret szavát, hanem okoskodott, számítgatott. De aki az evangélium szerint éli az életét, az a szívében igenis hisz, annak köze van Jézushoz, az valamiképpen kapcsolódik hozzá, csak esetleg mi nem tudjuk, nem látjuk. De őt is nem a tettei viszik a mennyországba, hanem ez az önkéntelen, vagy öntudatlan hit, amelyet csak Isten ismer. Hit nélkül tehát nem lehet üdvözülni, de keresztség nélkül azért lehetséges. Ezt tanítja az Egyház.

Kedves Renáta! Ha kérdéseink vannak Istennel kapcsolatban, ez mindenképpen jó jel. Ezeket föl is kell tenni, magunknak vagy megbízható embereknek. Keresni kell a válaszokat. Ezekről beszélgetni nagyon sokat jelent a léleknek és az értelemnek egyaránt. Lehetőleg ne elégedjünk meg földi válaszokkal. Az a teológia tévedése, ha égi kérdésekre földi válaszokat akar adni. Sokszor megtörténik ez, azért mondom. Illetve akkor nem is a teológia válaszol, hanem pusztán az emberi értelem. A földi válaszok csak ideig-óráig nyugtatják meg az embert. S a helyes hitérzék észre is veszi ezt. Az igazi válaszok, az Istenhöz közelebb vivő válaszok mindig nagy békét adnak. Lehet, hogy újabb kérdéseket szülnek, de ez megintcsak a továbblépés jó jele.