Kedves Lelkiatya! Kérem, levelemet ne közölje, csak a válaszát! Köszönöm előre is!
...
A kérdésem ezeknek fényében az lenne, hogy mi a véleménye erről az egészről és magáról a döntésről, továbbá mit javasol a jövőmet tekintve?
Hogy édesapjával megszüntette a kapcsolatot, ez a leírásából érthető, én sem tanácsolnék mást Önnek. Ugyanakkor lehet, érdemes az édesapja egyes családtagjai között különbséget tenni. Nem biztos, hogy ennyire radikális megoldást kell választani. De ha így van, ezt sem helytelenítem, csak fölhívom a figyelmét, hogy érdemes a finom különbségtételekre is odafigyelni. Nem biztos, hogy az édesapja családtagjainak mindegyikétől rosszat kap. Sőt, lehet, hogy jobban segítene az édesapja elfogadásában – még ha nem is tartanak kapcsolatot – ha az ő családjában találna olyan személyt, akivel mégis ki tud jönni.
Azt azonban kicsit félrevezető gondolatnak tartom, hogy szeretné magát olyan emberekkel körülvenni, akik nem rombolnak, hanem ilyen-olyan módon építenek. Az emberek körülöttünk nem azért vannak, hogy ránk jó hatással legyenek. Akik körülöttünk vannak, ők ajándék és feladat az életünkben, hogy velük, rajtuk keresztül, általuk megéljük a szeretetet. Megértem, hogy a sok elszenvedett negatív hatás ezt a hozzáállást fogalmazta meg a lelkében, hogy nem szeretne másoktól most már bántásokat kapni. De ez így önmagában nem előre vivő irány. Ez egyfajta védekezés, nem építkezés. Az a tanácsom, hogy ne nagyon válogasson a személyekben. Élje az életét, végezze a munkáját, és akikkel találkozik, mindegyikükben Isten ajándékát lássa, akit lehet szeretni, akit lehet szolgálni, akin lehet segíteni. Ez egy erős szemléletváltás, ami nem fog menni egyik napról a másikra, de érdemes ezen dolgozni, inkább ebben az irányban tenni erőfeszítéseket.
Tisztelt Lelkiatya!
Súlyos bűnök terhelnek. Lelki nehézségeim miatt kitértem hitemből. Korábbi rossz anyagi helyzetem miatt feng shui-hoz folyamodtam. Egy okkult netes oldalon olyanra találtam, hogy múlt megváltoztatása fejben. Ezért kitaláltam egy történetet a megbánt régmúlt korszakom behelyettesítésére. Úgy érzem, mindezért az Úr büntetését szenvedem, mivel egy olyan év köszöntött rám, hogy rengeteg csapás ér és nem látok belőle kiutat. A legszorongatottam helyzetemben kezdtem újra imádkozni, Bibliát olvasni. Már meggyóntam a bűneimet augusztusban, de minden változatlanul rossz. Majdnem minden nap sírok. Szemben érzem magamat az árral. Félek, hogy ebből nincs kiút. Elérhetem még valamikor az Úr kegyelmét és bocsánatát? Várom a Lelkiatya kedves válaszát.
Tisztelettel. Beáta
Kedves Beáta! Nemhogy van kiút, de már abba az irányba sodródik, csak még nem látja a kanyar után a partot, ahol megpihenhet. Jól meg kell értenie, hogy az Úr Önt nem bünteti ezért az eltévelyedésért. Jól tudja, hogy bőven elegendő az a büntetés, amelyet a félrelépése eredményezett. Voltaképpen ennek terhét cipeli még pszichésen, nem az Úr haragját. Ne féljen, nem lesz semmi baj. Hamarosan megérkezik az érezhető megnyugvás is. Ennek egyik fontos pillére a napi szentírásolvasás. Valamint ha megteheti, ne csak vasárnap menjen el templomba, hanem hétköznap is. Ha Ön görögkatolikus, akkor javaslom, hogy kapcsolódjék be a zsolozsmába. Tehát minél több oldalról kapjon valós megerősítést az Úr megbocsátó szeretetéből. Ne a saját gondolataival viaskodjék. A múlt lezárult. Egyetlen gyónással helyre tudjuk tenni Istennel való kapcsolatunkat. Ez megdöbbentő, de így van. Ami Önt terheli, az a saját lelkiismerete, s mivel nem talált még békére, ezért a körülötte lévő világ is békétlen arcát mutatja. Ha majd Isten megbocsátásának az első jeleit észreveszi, ebből már fölismerheti, hogy helyes irányban halad, és lesz változás. Előbb a lelkében, utána majd az életében is.
Kedves Lelkiatya! Köszönöm válaszát a tisztasággal kapcsolatos kérdésemre. Azt írta, hogy nem szabad az embernek magára maradni ebben és a testiséghez hasonlóan, az ezzel kapcsolatos küzdelmet is együtt kell megélni. Mit tanácsolna akkor ha ez sem működik? Sajnos, amikor elmondom a jegyesemnek, hogy mit érzek, mi zajlik bennem, akkor nem jobb lesz hanem rosszabb. Bocsánat a szóért, de vagy jobban felizgulok rá olyankor vagy egyszerűen nem lesz jobb és továbbra is ott van bennem a vágy és egy idő után nem tudok vele mit kezdeni. Szomorú is vagyok ezért, hogy pont az a megoldás nem működik, aminek alapvetően működnie kellene. Gondoltam arra, hogy esetleg a megfogalmazásaimmal van baj. Lehet jobb lenne nem azt mondanám neki, hogy "Kívánlak", hanem valami olyasmit, hogy "éppen borzalmasan küzdök, hogy megőrizzem magam tisztán neked"? Próbáljak máshogy fogalmazni és akkor könnyebb lesz? Neki ez nem okoz küzdelmet, őszintén szólva, csak nekem...és emiatt azt is érzem, hogy magamra hagy engem és egyedül kell ezzel megküzdeni. Ki tudja fejezni az érzéseit, akár nagyon erős szavakkal is, többször ki is mutatta nagyon is nyilvánvalóan, hogy vágyik rám, fogalmazzunk úgy, de ő megáll ennyinél és tud türelmes lenni, csak én gyötrődök. Neki nagyon megy az, hogy, bármennyire is szeretne valamit (engem vagy tőlem valamit), tud türelmes lenni és neki nagyon erőt ad meg megkönnyíti az, hogy a legnagyobb jó dolgokat, a dolgok igazi célját, a fontosabbat tudja a vágyakozása fölé helyezni...Próbálok arra gondolni, hogy ha szeretem őt, akkor hasonló legyek hozzá és próbáljak én is így, de nekem sokkal nehezebb. Mikor kettesben vagyok vele, olyankor van főleg a gyötrődés...de olyan is volt már, hogy nyilvános helyen is vágyakoztam iránta, csak nyilván igyekeztem leküzdeni ezt. De olyan is volt, hogy amikor találkoztam vele, egyébként nem kettesben voltunk, és nem szexuálisan, de azért intenzíven közeledett felém, valahogy közben olyan érzésem volt, mint....amikor, elnézést a szóért, de orgazmusa van valakinek.....Nem nyúltam magamhoz egy ujjal sem. Csak miatta. Van bennem egy borzalmas szégyenérzet... és az is rossz, hogy gyötrődök... és az is rossz, hogy úgy érzem, nincs megoldás a helyzetemre. Ha elmondom neki, az a baj; ha nem mondom el neki, az a baj. Sokat jelentenek nekem a bátorító szavak, amit múltkori levelében olvastam. Tényleg nagyon szomorú vagyok.
Annyi igaz, hogy túl sokat sem kell erről beszélni. Ezek szerint neki ez nem jelent olyan nagy küzdelmet. Ez egyébként indokolhatja az Ön fokozott szenvedését, a küzdelem nehezebbé válását. Kicsit olyan, mint amikor együtt futnak, és az egyiknek sokkal könnyedébben megy, a másiknak meg gyötrődés, alig bírja az iramot. Ebben majd a kedvesének is tanulnia kell, hogy tekinttel kell lenni a másikra is, a másik gyöngeségére. Hisz kétségtelen, hogy jobb együtt vívni ezt a küzdelmet és nehezebb egyedül. Tehát megértem, hogy ez Önnek mennyire nehéz. Ugyanakkor van ebben egy kis eltorzulás is. A szerelem nem merülhet ki a testi vágyakozásban. Hogy ez Önben ennyire erős, ez leginkább a többi sorstársának a helyzetéhöz hasonlít, akik szintén erősen küzdenek az érzéki vágyakkal, az önkielégítés kísértésével. Csak épp Ön számára szinte testi közelségbe kerül ez a kísértés. Ez tehát kísértés, amelyet fölerősít az adott élethelyzete, és nem igazán a házasságra készülés egészséges fázisának tekinthető. Azt tudom tanácsolni, hogy a kedvese iránti szerelmét próbálja meg más dolgokban kifejezni. A férfiaknál ez kézenfekvőbb, mert nekik kell udvarolni. Egy férfinek azt mondanám, halmozza el a kedvesét virágokkal, kisebb nagyobb ajándékokkal, amelyeknek igazán örül (feltéve, hogy a szeretetnyelve az ajándékozás). De a nő is nagyon sok finomsággal ki tudja fejezni a szeretetét, amelyekhöz még csak érintés sem szükséges. Azt javaslom, legyen minél több közös élményük, sokat sétáljanak az erdőben, túrázzanak, látogassanak múzumokat, hangversenyeket. Ezek a közös élmények másfelé terelik nem csak az Ön figyelmét, hanem a kapcsolatuk alakulásának az irányát és sebességét is. Ezt a kettőt tudom tehát Önnek ajánlani. Ne csodálkozzék az égő kísértésen, ezzel meg kell küzdeni, másrészt keresse, keressék, hogy a kapcsolatuk minél gazdagabb, minél sokoldalúbb legyen. Mindez Önt ne szomorúvá, hanem ujjongóan boldoggá tegye, hiszen ez a küzdelem szükséges ahhoz, hogy majd jó házasságuk legyen.
Tisztelt Lelkiatya!!! 47 éves vagyok számtalan hibát és bünt követtem el életembe!!! És ebből kifolyólag nagyon sokat eszembe jut hogy milyen jó lett volna ha életem első 6 évében meghalok akár betegség akár baleset miatt mert már rég az Úr Jézus ölelő karjába lennék és esélyem se lett volna bünt el követni!!! Bün az ilyen gondolat???
Legalábbis téves, félrevezető, ezért helytelen. Ne vegye komolyan! Nem meghalni kell, hanem élni. Ez feladat, ezt kaptuk Istentől. Igaz, nem kértük tőle, de nem is kérhetjük számon ezért. Elkeseredésében olykor mond ilyet az ember, hogy "Miért teremtettél?" Egy-egy nehéz helyzetben, vagy akár hosszú éveken át tartó kilátástalan időszakban akár érthető is, hogy az ember ilyesmire vetemedik, de jobb, ha inkább meggyónja, mert nem előrevivő, hanem hátráltató gondolat. Ne a korábbi életét nézze. Persze, az akkor elkövetett tetteinek megvannak a következményei, ezeket nem tudjuk kitörölni, de Isten mindig tud valami újat, valami jobbat fölkínálni. Ezt kell most Önnek megkeresnie. Ha vétkezett korábban, gyónja meg és felejtse el. Legalábbis ne gondoljon ezekre, mert Isten már elvette Öntől. Voltaképpen nem is ezek terhelik az Ön életét, hanem az a gondolat, amely ezeket újra előveszi. Nézzen körül, éljen a jelenben! Azt keresse, hogy hol tud segíteni, szolgálni másoknak. Ehhöz igazítsa az életét!
Kedves Lelkiatya!Mit lehet tenni abban az esetben,ha nincs vagy csak nagyon ritkán van szex a feleségemmel?Neki nincs rá igénye, én meg már nem annyira érzek gerjedelmet.Egy gazella volt mikor összeházasodtunk,de most inkább hasonlít egy bálnára.Én próbálok fitt maradni,de ő teljesen elhagyta magát.(a terhességek miatt rendkívül megváltozott a teste)Próbáltunk erről beszélni, de az volt a válasz h nekem mindig csak azon jár az eszem.Többször az önkielégítés bűnébe estem,ami szörnyű egy házasságban. Kezdem érteni miért van annyi megcsalás..
Ez alapvetően a kettejük kapcsolatának az elhidegülését jelzi. Ezen mindenképpen dolgozniok kell. Nem a szexről kell beszélni, hanem a kapcsolatukat építeni. Ennek sok módja van. Egyrészt fontos, hogy sokat beszélgessenek, mindenféléről, nem csak a kapcsolatukról. Sőt, arról inkább később. Legyenek közös élményeik kettesben, a gyermekek nélkül. Udvaroljon újra a feleségének, hozzon neki virágot, keresse a kedvét. Legyenek kedves gesztusai, símogatás, ölelés, csak úgy, minden egyéb folytatás nélkül. Aztán, ha elkezdenek beszélgetni a kapcsolatukról, esetleg más személyt is be lehet ebbe vonni, lelkiatyát vagy közvetítőt szakembert. De lehet, elég, ha közösen elolvasnak egy vagy több ilyen tartalmú könyvet. Tehát sokkal inkább a lelki kapcsolatot építse a feleségével, annak lesz majd eredménye, hogy testileg is harmóniára jutnak vagy legalábbis újra közelebb kerülnek egymáshoz.
Tisztelt Lelkiatya!
Hogyan lehet elkerülni, hogy másokért más legyek, mint aki vagyok? Vagy lehet hogy az a legnagyobb önfeláldozás, ha feladom saját habitusom másokért? Van olyan énidő, amelyre jogot ad az Isten?
Köszönöm!
Ez nagyon fontos kérdés, fontos, hogy helyesen kezeljük. A tetteink és viselkedésünk alapja és mozgatója az Isten iránti szeretetünk. Ez kell, hogy a legfontosabb legyen. Ha ez vezet, akkor elkerülhetjük azt, hogy az emberekhöz igazodjunk, akik viszont korántsem következetesek a velünk szemben támasztott elvárásokban. Teljesen szétesik az az ember, aki másoknak akar megfelelni. Ugyanakkor ez nem jelentheti azt, hogy ne törődnék mások érzékenységével, mások igényeivel, kéréseivel. De mindig akkor tudok nekik igazán megfelelni, ha az megfelel Isten szavának, parancsának. Ezért fontos, hogy az embernek legyen saját én-tudata, én-ismerete, önbecsülése. Ebből indulnak ki a saját tettei. Még a felebaráti szeretetnek is ez az alapja: úgy kell szeretni a másikat, mint saját magunkat. A kiindulás tehát ez, hogy kell tudni szeretni saját magunkat. Ez nem önzés, hanem Isten akaratának, Isten tekintetének az ismerete. Ő is szeret engem. Akkor én miért ne szeretném önmagamat. Csak hangsúlyozom, hogy ettől el kell választani az önzést. Ezért kell mindig Istenre figyelni, sokat imádkozni, olvasni a Szentírást, hogy egyre kivilágosodjék, mi az Isten akarata az életemben, ő mit vár tőlem. Akkor fogom meglátni azt is, hogy mi mindent ad nekem.
Kedves Lelkiatya! Ha valakinek van egy vőlegénye, akit nagyon szeret és miatta akarja tisztán megőrizni magát, de pont ő a kísértésének a tárgya, mit tehet ez ellen a kínlódás ellen? Azt nem jó megtenni, hogy ne is kommunikáljon meg ne találkozzon vele. Ha elhidegül, az se jó. Ha túl közel kerül, az se jó. Ilyesmi helyzettől szenvedek. Valamikor nagyon hirtelen jön egy kísértés...Valamikor egy alapvetően jó szándékú vagy ártatlannak induló dologból indul ki. Nem kell testi érintés hozzá. Elég egy beszélgetés. A legrosszabb, hogy ha vele nem élhetem meg ezt a dolgot, akkor meg jön a kísértés az önkielégítésre. Az is szokott lenni, hogy ha az elején még le is küzdöm a kísértést, ami rá irányul, az önkielégítés ellen már nem tudok győzni. El vagyok keseredve....szégyellem magam, már szinte utálom magam. Velem van a baj, én csinálok rosszul valamit? Jézus miért engedi ezt a próbatételt?
Ha már jegyes kapcsolat van közöttük, akkor nagyon fontos erről egymás között teljes nyíltsággal beszélni. Ez azért is fontos, mert később, a házasságban is elengedhetetlen, hogy erről a kérdésről, a testi kapcsolatról, annak részleteiről teljes őszinteséggel tudjanak beszélgetni. Ez nem mindig könnyű, ide el kell jutni. Ennek a folyamata már a jegyesség idején el kell, hogy kezdődjék. Ezt a harcot - amikor harc - együtt kell megélniük. Akkor lesz igazán közös az öröm is. Nagyon fontos, hogy a testi kapcsolatban ne maradjon magára az ember, azt ne egyedül élje meg, hanem megosztva a másikkal. Ez a küzdelem nagyon is szép időszak. A tisztaságot megtartani a jegyesség idején talán a legnehezebb. Már egészen közel vannak hozzá - egymáshoz is -, de ezen az időszakon nagyon sok múlik. A későbbi hűség is. Ha most megküzdik, később már lesz erről tapasztalatuk és a házasságon belül is lesz erejük a hűségért küzdeni. Az önkielégítésre irányuló kísértéssel is kellő határozottsággal kell bánni. Ha most engedne ennek, akkor beépülhet a kapcsolatukba, és később is, a házasságon belül is megtörténhet. Ez megint az egyik legrosszabb, ami súlyosan alááshatja a szerelmet. Így tekintsen tehát erre, hogy most talán a legerősebb ez a kísértés, de ki kell tartania a házasságkötésig. Ne legyen elkeseredve! Ez nagyon is természetes jelenség. Azért érzi nehéznek, mert fontos Önnek. Kortársai közül nagyon sokan igen hamar bedobják a törölközőt, ezzel aláásva a későbbi házasságuk kötelékét. Akkor volna könnyű, ha föladná ezt a küzdelmet. Jézus azért engedi meg ezt a próbatételt, mert ezzel akarja Önöket segíteni a házasságukban. Tőle kérjen segítséget, legyen erős, és ezzel nagyon sokat fog tenni a későbbi házasságuk érdekében. Így tekintsen erre a nehézségre, hogy ezzel erősítheti a későbbi szerelmüket, hogy az sokaáig megmaradjon, a maga természetességével tudjon fejlődni, formálódni egészen öregkorukig.
Kedves Lelkiatya!
Az 50. és a 103. zsoltárok legújabb fordítása is elérhető lesz a honlapon? Köszönöm a válaszát előre is!
Ezek már most is elérhetők, mégpedig jó ideje. A teljes Zsoltároskönyv megtalálható a honlapunkon a LITURGIA/ZSOLTÁROK címszó alatt (https://hd.gorogkatolikus.hu/liturgia-kathizmak-rendje). Olvasható vagy akár meghallgatható formában is. Ebben már, természetesen az a szöveg szerepel, amelyet a Nyíregyházi Egyházmegyében már kis lapokon közzétettek. Az Énekeskönyv szövegében még nem található ez a változtatás.
Tisztelt Lelki Atya! Nagyon rossz dolgot tettem. Amikor ezeket a szavakat kimondtam hogy "szünetet akarok venni Istentől" akkor egyben rosszul és jól éreztem magam. Rosszul azért mert tudom hogy Isten létezik és hogy probálok vele jó kapcsolatot építeni. Jól pedig azért mert reméltem hogy ezért megsajnál, reméltem hogy elveszi ezért ezeket a gondolatokat. Ez mennyire normális? Kihasználás ez, nagyon nagy bűn lehet. Élvezem hogy lemondok de közben kicsit szomorú vagyok. Félek ezektől a gondolatoktól, ahogy te mondtad nem szokványos tehát valami van velem. Lehet ez az OCD-ém? És semmi baj nincs csak az OCD-m ez? De akkor is, ki élvezi amikor le mond Istenről? Ki élvezi ezt? És drámának hívja? Emiatt lehet most mérges. Most is jöt egy olyan gondolat hogy "amúgy a gonosz az úr, öt kövesd meg hogy ő rá gondolj amikor valamit megérintesz vagy valamit csinálsz" ez milyen gondolat már? Nagyon rossz és félek hogy Isten megharagszik. Most elképzeltem amikor vissza tér Jézus és megkérdezi hogy követtem e őt vagy nem, és ott is jött ez hogy remélem megsajnál. Ezért mérges Isten?
Isten nem mérges és nem haragszik. Ezek csak merőben a mi elképzeléseink, téves gondolataink róla. Teljesen érthető, hogy van egyfajta jó érzés is arra a buta gondolatra, hogy "szünetet akarok venni". IIyenkor az történik, hogy elfog egyfajta hamis szabadság érzet. Ez az, amivel be akar minket csapni az ellenség. Fölerősíti ezt a téves Isten-képet. Sokat kell olvasni a Szentírást, hogy az ember Istenről alkotott képe tisztuljon. Meg sokszor menni templomba, részesülni a szentségekben. Szóval, a "jó érzésnek" ez az oka. Alapvetően ez is normális, vagyis inkább érthető. De azért van ott a szomorúság is, mert a szíve mélyén érzi, hogy nem ez a helyes út. Ismétlem, sokat kell olvasni a Bibliát, hogy az ember minél előbb el tudja dönteni, hogy melyik gondolat igazodik Isten szavához, és melyek a mi rosszra hajló emberi természetünk termékei. Istenhöz közeledve azt is megérti majd, hogy miért nem kell tőle, az ő haragjától félni. Minden pillanatban éljen szabadon! Isten mindig segít. Akkor is, amikor mi szembefordultunk vele. Olyan duzzogónak és szigorúnak gondoljuk, mint amilyenek mi vagyunk. De ő nem ilyen korlátolt ember, mint mi. Őbenne végtelen az irgalom, a megértés, az együttérzés. Mint amikor a legjobb barátommal meg tudok osztani mindent, az ég világon mindent! Soha ne akarjon szünetet venni az Istennel való kapcsolatában! Épp ellenkezőleg! Arra kell törekedni, hogy minél többet tudjunk Istenre gondolni, eljutni oda, hogy állandóan, szünet nélkül az ő jelenlétében tudom magam. Ez még messze van, de erre kell törekedni. Ha "szünetet akarna venni", ez olyan, mint amikor a helymászó lekapcsolja magát a biztosító kötélről. Éppen lehet így is haladni a sziklán, de életveszélyes! Isten tanít minket fölfelé haladni, de ott van a biztosító kötél, az ő figyelme, szeretete. Eszembe sincs, hogy erről lekapcsoljam magam!
Inkább az lehet, hogy arról a hamis Isten-képtől akar szabadulni, amely követel, haragszik, megsértődik, amely nehezíti az életét. Csakhogy ilyen isten nincsen. Ez csak a gondolatainak a kivetítése. Keresse az igaz Istent, aki végtelenül szereti Önt! Ettől fog megváltozni az élete.
Kedves lelki atya!
A scantoni únió Ókatolikusairól mi a véleménye,
Ők nem a Juhász Gergely féle Ókatolikusok?
Úgy tudom, hogy a Juhász Gergely féle ókatolikusok a Scrantoni Unióhoz tartoznak. Ismereteim szerint nincsenek szentségi közösségben a katolikus egyházzal. Az a véleményem, hogy kár volt elszakadni az Anyaszentegyháztól és külön szervezetet fölépíteni. Ez sem nekik, sem a jó szándékkal Istent keresőknek nem jó.
Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy hogyan lehet megszabadulni az önkielégítés bűnétől? Egy luzer vagyok és nem tudom elfogadni hogy egy ilyen ember vagyok.
Amíg nem tudja elfogadni Önmagát, addig nem fog tudni előrelépni a küzdelemben. Nem az a baj, hogy időről időre elköveti ezt a bűnt, hanem, hogy nem meri szeretni önmagát, nem tudja Isten szemével nézni az életét. Ezért bukdácsol időről időre. Isten tele van reménnyel, amikor Önre tekint. Erőt is tud adni, csak az Ön hitén múlik, hogy tud-e ezzel élni. Azt javaslom, hogy ezzel kezdje. Beszélje meg az Úrral: "Tényleg így van, Uram, te valóban szeretsz engem?" Kérdezze meg tőle bátran! Csak nehogy aztán rövidre zárva saját magának adja meg erre a választ! Istenre figyelni nem könnyű. Ahhoz nagy elszántság kell, sok csönd, nem kevés odaszánt idő. De megéri, sokszorosan megéri. Szóval, ezúttal nem arra adok Önnek tanácsot, amire kért, hanem erre szeretnék rávilágítani, hogy ezt a küzdelmet másutt kell kezdenie: önmaga megszeretésével, elfogadásával. Ebben fog segíteni Önnek, ha szorosabb kapcsolatra talál Istennel, ha az ő szeretetét kéri, ha azzal él, amit az Ön szívébe helyezett. Attól kezdve a gyönge teste nem ellensége lesz Önnek, hanem harcostársa.
Tisztelettel kérdezem egyházunk vezetőitől? Miért kockáztatják híveik egészségét?! Miért vezették vissza az egykanalas áldoztatást? Tombol megint a Covid, rengetegen megbetegszenek tőle. Egyre inkább azt hallom hívőközösségünk tagjaitól, hogy nem mernek emiatt áldozni. A másik, hogy az egykanalas áldoztatással rászoktattak miindenkit arra, sőt kérték, hogy teljes egészében a Szentséget két ajakkal szorítva vegyék magukhoz az áldozáshoz járulók.
Kérem, kövessék a híreket is, ne bújjanak saját eszméik mögé!
Egy nyíregyházi infektológus orvos
Kétségtelenül okozhat némi zavart, hogy eddig éppen azt kérték az atyák, hogy ajkunk zárásával segítsünk abban, hogy minél kevesebb szentségi anyag maradjon az áldoztató kanálon. Most meg, amikor visszatérünk a korábbi gyakorlathoz, akkor meg ennek ellenkezőjét kérik, hogy lehetőleg ne érintse ajkunk az aranykanalat. Az új helyzethöz igazodni kell, ez több figyelmet igényel mindnyájunktól. Istennek hála, a mostani fertőzésveszély meg sem közelíti azt a nehéz időszakot, mint amikor egyházunk kénytelen volt bevezetni a több kanalas áldoztatást. Nem kell bezárni intézményeket, iskolákat, nem tilos a gyülekezés, stb. Véleményem szerint infektológiai szempontból nem rosszabb a helyzet most, mint 5-10 évvel ezelőtt. Ha akkor jól tudtuk alkalmazni az egyetlen kanállal való áldoztatást, akkor most sincs annak akadálya, hogy ehhöz a korábbi gyakorlathoz visszatérjünk.
Dicsőség Jézus Krisztus, miért kell a kántori szakra érettségi dimpolma , úgy tudom hogy szent athanaz főiskola az nem egyetem,ha valaki kántornak szeretne tanulni és nincs érettségije hogy menyen oda 40 évesen ?, nem lehetne ki találni egy úgyan ilyen szakot csak más helyszínen és èrecsegi nélkül, nem tudok rá Jönni hogy miért ilyen nehéz oda be jutni mármint a főiskolára, úgy tudom hogy aki a görög katolikus egyházban kántorizálnak valakinek még érettségije sincs még is énekel, mert az dolga vagy tévedek egy szóval lennének jeleketők de nincs hová menyek mert nincs èrecsegi.
Valóban, a Szent Atanáz főiskolánk kántorszakán igen magas szintű zenei és teológiai oktatás folyik. Ehhöz elengedhetetlen az iskolai alapképzettség. Jogos ugyanakkor az az igény, hogy lehessen a kántori ismereteket egyszerűbb keretek között is elsajátítani. Volt is erre példa, amikor létrehozták a Szent Piroska felnőttképző iskolát, s annak részeként lehetett két éves kántori képzésben is részesülni. Ez valamilyen ok miatt megszűnt. Én is örülnék, ha ilyen vagy hasonló képzés újra elérhető lenne. Úgy tudom, az idei évtől kezdve Hajdúdorogon, a gimnázium szervezésében újra indul a kántorképzés. Nem tudom, abba van-e lehetősége bekapcsolódni. De tény, hogy jobb volna szélesebb körben elérhető képzést is létrehozni. Hátha lesz előrelépés ezen a téren.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Atya, Kétségbeesetten fordulok önhöz!Görögkatolikus anya vagyok, és mélyen hiszek is, ennek ellenére meggondolatlanul fogadtam valamit. Igazából csak fogyókúrázni akartam azzal hogy nem eszek esténként, amit nem sikerült betartanom,ezért gondoltam, ha Jézusnak ígérem akkor sikerül megtartani. Így annyit mondtam ki magamban hogy Jézusom este hat után nem eszem. Nem tudom hogy ez fogadalomnak számít e vagy sem , de ezt sem sikerül mindig betartanom például családi események alkalmával vagy ha előtte nem volt alkalmam enni. Így ha mégis eszek este akkor már este és éjszaka is rosszul érzem magam és bűntudatom van ami iszonyú szoringással párosul. Ebben szeretnék segítséget kérni mert Így egyszerűen folyamatos szorongásban vagyok egész nap hogy hany óra van ès hogy tudom betartani. Egyébként már tíz éve depresszióval és pánikbetegséggel küzdök ami ennek hatására csak fokozódik. Milyen megoldás lenne erre ? Nagyon szépen köszönöm előre is a válaszát. Üdvözlettel, Mária.
Kedves Mária! Jézussal végtelenül egyszerű ezt rendezni. Egy imádságban beszélje meg vele, hogy, Uram, nem ment, bocsáss meg nekem. Gyónja meg, és attól kezdve föl van szabadítva ettől a fogadalmától. Azért is tartom ennyire könnyen feloldhatónak, mert ez nem igazi fogadalom volt, hanem a fogyókúra szándékát próbálta ezzel megtámogatni. Az Úrral való kapcsolatunk nem arra való, hogy a saját elképzeléseinkbe ilyen módon vonjuk be őt, mintegy biztosítékul. Hogy az Úr is szurkol Önnek, sőt, segíteni is akar, hogy egészségesebb életet éljen, testi és lelki értelemben egyaránt, ezt biztosra vehetjük. Ugyanakkor mégsem ez a módja az Istenhöz fordulásnak. Inkább azt kell meggyónnia, hogy könnyelműen tett fogadalmat, de hangsúlyozom, ezt egyszerűen leteheti egy szentgyónással. Az mindig téves, ha Istennel való kapcsolatunkba szorongásos bűntudat férkőzik. Meg kell értenünk, hogy mi az Úr akarata, és azt követni, különösebb fogadkozások nélkül. Azt javaslom, továbbra is törekedjék arra, hogy este 6 után már nem eszik semmit, ehhöz kérje a Szentlélek segítségét, és amikor sikerül, azt mindig köszönje meg. Amikor meg nem, az, persze rossz, de nehogy azt képzelje, hogy ilyenkor a Jóisten felhúzza a szemöldökét, pláne azt ne, hogy megbünteti érte. Isten mindig az Ön oldalán van, sokkal megértőbb, mint Ön saját magával. Bukdácsolás esetén együtt szomorkodik velünk, és legberülről súgja, "nincs baj, állj föl, menj tovább!" Valahogy eképpen kapcsolja be a jóságos Isten segítségét ebbe a küzdelembe.
Dícsértesség a Jézus Krisztus! Kedves atyám azt szeretném kérdezni,hogy a különböző ünnepek mettől meddig tartanak és ilyenkor milyen imát kell imádkozni örvendetes,dícsőséges? Van erről könyv vagy hol tudnék utána nézni? Köszönöm a válaszát.
Abban sajnos nem tudok Önnek tanácsot adni, hogy mikor melyik titkokat kell használni a rózsafüzér imádkozásakor. Annyit mondhatok, hogy - ismereteim szerint - erre szigorú előírás nincsen, az ember nagyjából szabadon megválaszthatja hogy mikor melyik rózsfüzér titkokat imádkozza.
Ami a bizánci ünnepek körét illeti, ebben tudok némi eligazítást adni. A nagyobb ünnepeknek szokott lenni egy napos előünnepe. Ekkor már a liturgikus szövegek a következő ünnepre irányulnak. Majd az ünnep napján, és a rákövetkező 7 napon át vesszük az ünnep szövegeit. Ez az ünnepkör bizonyos esetekben meg is rövidülhet, tehát nem mindig tart ki az ünnepet is beleszámítva nyolc napon át. Természetesen ez alól kivétel a húsvét ünnepe, amelynek nagyon hosszú előkészülete van, és az utóünnepe is negyven napon át tart. A karácsony és a vízkereszt ünnepe is némileg eltér. Az ünnepkör ott nem hosszabb, mint nyolc nap, de az előkészület ezen esetekben is több napon át tart.
