Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizenhárom meg kettő? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya! Edesanyam halalavql mar csak egyedul vagyok romai katolikus a csaladunkban, a tobbiek pedig gorog katolikusok. Ebben a helyzetben lehetseges volna a ritus valtas? Valaszat elore is koszonom.
Ebben az esetben nem okoz nehézséget a rítusváltás. Minden bizonnyal a helyileg illetékes püspök atya első kérésre megadja a hozzájárulását. Bár nem tudom, hogy valóban szükséges-e ilyen formában váltania. Hiszen így is járhat görögkatolikus templomba, akár minden alkalommal részt vehet a szertartásainkon. De ha mégis valami ok miatt jogilag is szeretne a görögkatolikus egyházhoz tartozni, akkor egy erre vonatkozó kérelmet kell megírnia a helyileg illetékes megyéspüspökének, s amikor onnan megkapja az engedélyt, akkor ezt a levelet mellékelve írhatja meg a fölvételi kérelmét a görögkatolikus egyházba, abba az egyházmegyébe, ahová lakhelye szerint tartozik.
dicsoseg jezus krisztusnak lekiatya en gorogkatolikus valasu ember vagyok ,kerdesem az volna hogy van arra lehetoseg hogy mas gorogkatolikus egyhazkozoseghez tartozak ?,mert en ugy erzem masik faluba vagy varosban jobb volna nekem hogy lehet ezt eleni vagy mi kell ahozz hogy mas egyhaz kozoseghez tartozak? elore is kosznom a valaszt . v. sandor
Kedves Sándor! Az önmagában dicsérendő, hogy az életét ez határozza meg, hogy melyik görögkatolikus közösséghöz tartozzék. Hiszen, ha valaki parókiát akar váltani, akkor mindent meg kell hozzá változtatni. A parókiához tartozás ugyanis mindig lakóhely szerinti. Ahol lakik az ember, annak a területnek az egyházközségéhöz tartozik. Ezen csak úgy lehet változtatni, ha máshová költözik az ember. Esetleg felemás megoldás lehet az is, hogy ha egy-egy nagyobb városban esetleg több görögkatolikus parókia van, akkor nagyobb nehézség nélkül át lehet menni a másikba is. De azért én ezt sem javaslom. Minden bizonnyal lehetnek emberi ellentétek akár a parókus atyával, akár más szolgálattevővel az egyházközségben. Ez szinte elkerülhetetlen, hisz mindnyájan különböző személyiségek vagyunk. Mégis inkább azon érdemes dolgozni, hogy a meglévő ellentétek, feszültségek ellenére is tudjunk jól együttműködni, együtt dolgozni, együtt szolgálni az Urat és az ő egyházát. Tanácsom, javaslatom tehát sokkal inkább erre vonatkozik, hogy ne elmenekülni akarjon a saját helyéről, hanem inkább alkalmazkodni hozzá. Az emberi kapcsolatokon nagyon sokat lehet változtatni, s azok változnak is folyamatosan, még nélkülünk is. De hatással is lehetünk azokra. Azt javaslom, tehát, hogy inkább tisztázza önmagában, hogy ki az, és mi az az ok, amiért inkább szeretne elmenni, máshová tartozni, és ezt a gyengeséget igyekezzék orvosolni, erre találni megoldást.
Kedves Lelkiatya! Melyek a fő szabályok a böjttel kapcsolatban, melyek a szigorú böjti időszakok?Köszönöm előre is!
Keleti Egyházunkban négy böjti időszak van. Hamarosan kezdődik a karácsonyi böjt: november 15-től december 24-ig. A következő a nagyböjt, tiszta hétfőtől Lázár szombat előtti péntekig (most február 24-től április 3-ig). Pünkösd utáni vasárnapot követő hétfővel kezdődik az Apostolok böjtje, ez a főapostolok ünnepéig tart (idén június 8-tól június 28-ig). S végül a legrövidebb időszak a Boldogasszony böjtje: augusztus 1-től 14-éig. Ezekben az időszakokban annyi előírás van, hogy szerdán és pénteken tartózkodunk a húsos eledelektől. Ez persze, csak a legalja, ennél lehet buzgóbb böjtöt fogadni és tartani, de az előírás csupán ennyi. Ezen időszakokon kívül csak a pénteki napokon van hústilalom. Ezt a pénteki hústilalmat azonban semmi nem oldja föl, csak egyedül a szabad hetekre eső pénteken ehetünk húsos ételt. (Szabad hetek: karácsony, húsvét és pünkösd utáni hetek, illetve nagyböjt előtt a Vámos és farizeus vasárnapját követő hét.)
Kedves Lelkiatya! 24 éves katolikus lány vagyok, a barátommal jegyben járunk, nyáron lesz az esküvőnk. Addig tartjuk a tisztaságot, viszont van egy dolog, amitől mindketten félünk: a gyermekvállalás. Én óvónő vagyok, a vőlegényem tanár, mindketten kevesebbet keresünk még egy bolti eladónál vagy gyári munkásnál is. A szüleinktől nem várhatunk segítséget, mindketten sokgyermekes családból jövünk, szüleink anyagi helyzete sem túl fényes, így teljesen magunkra leszünk utalva ebben. Én most albérletben lakom egy 2 szobás lakásban 3 másik lánnyal, a barátom szintén albérletben pár ismerősével. Ha összeházasodunk szeretnénk összeköltözni, viszont nincs semmi megtakarításunk, így a nulláról kéne kezdenünk mindent új albérletben. A probléma a következő: kiszámoltuk, kettőnk fizetése együtt épp elég lesz kb a legolcsóbb albérlet, rezsi, étkezés, alapvető szükségletek (némi ruha, tusfürdők, mosogatószer, stb.) és a tömegközlekedés kifizetésére, de félrerakni ennyiből lehetetlen. Ennek ellenére nagyon szeretnénk gyerekeket, mindketten nagycsaládot terveztünk, de azt érezzük, hogy egy gyereket vállalni sem mernénk jelenleg. Borzalmas áron van minden, ami egy babának kell, képtelenek vagyunk ennyit előteremteni. Ráadásul később ha iskolába menne, sem lenne olcsóbb a helyzet. Pedig annyira vágyunk mindketten gyerekre, de ez valószínűleg csődbe vinne minket és úgy még albérletet sem tudnánk fizetni. Az Egyház uge tiltja a fogamzásgátlók használatát, így ha ez szerint szeretnénk élni, előbb-utóbb utcára kerülnénk a leendő gyermekeink meg állami gondozásba. Mit kéne tennünk?
Mit tegyenek? Bízzanak bátran az Úr Istenben! Az élet rengeteget változik, a legnagyobb része nem kiszámítható. Mindenekelőtt szeretném kifejezni Önök előtt tiszteletemet, mert ma már nagy kincs az olyan pár, akik ennyire komolyan veszik a házasságot, tisztán készülnek rá. Ebből fakad, hogy a gyermekvállalást is komolyan veszik, nem felelőtlenül. Csak elismeréssel tudok szólni erről. Ugyanakkor előrelátásuk ne váljék aggodalmaskodássá, félelemmé. Ha szeretik egymást és szeretik az Urat, akkor minden ehhöz a szeretethöz fog rendeződni. A gyermek áldás és nem teher. Isten ajándéka, amelytől nem menekülni kell, hanem befogadni s átölelni. A részleteket ugyan nem ismerem, de úgy tudom, hogy a mostani kormány annyira komolyan veszi a nagy családok fontosságát, hogy igen jelentős támogatásokat lehet kapni már akár a gyermekek vállalásakor is. De alapvetően nem erre utalok, hanem a jóságos Isten mindenhatóságára, a mindenható Isten jóságára. Ne féljenek! Persze, megtehetik, hogy bizonyos tervezéssel nem azonnal vállalnak gyermeket. Ennek megvannak a maga keresztény módszerei is. Azt mondják, ezt nem lehet száz százalékos bizonyossággal alkalmazni. Talán épp ettől keresztény, vagy legalábbis ez is fontos eleme, hogy az Úr Istennek is hagyunk esélyt, s azt is elfogadjuk, ha ő másként rendezi az életünket, mint mi tervezzük. Nem kell attól tartania, hogy az Isten Önöket földönfutóvá, gyermeküket meg állami gondozottá tenné. Nyugodtan házasodjanak össze, éljenek örömmel házaséletet, s persze, legyenek leleményesek is abban, hogy szépen fölépítsék az életüket. Higgyék el, a mindenható és jóságos Isten segíteni fog Önöknek!
Áldott Lelkiatya! Az alábbi evangéliumi résszel kapcsolatban szeretnék kérdezni. E világ fiai házasodnak és férjhez mennek. Azok pedig, akik méltók lesznek elnyerni a másik világot és a halálból való föltámadást, nem házasodnak, és férjhez sem mennek (Lk 20, 34-36). Ez azt jelenti, hogy a kizárólag Istennek szentelt élet hordozza magában a Mennyország azonnali ígéretét, a többiek elsőként mindenképp át kell essenek a tisztító tűzön? Barbara
Kedves Barbara! Ennek a szövegrésznek, mint a Szentírás minden részletének többféle értelmezési lehetősége is van. Tény, hogy ezt a jézusi mondatot az egyház történelme során leggyakrabban a szerzetesi életre értelmezték. Még jobban megértjük ezt, ha hozzávesszük az utána következő mondatot: "Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert a feltámadás fiai" (36). A szerzetesi életet emiatt nevezik sokszor "angyali életnek". Ám ne feledjük el, hogy ez az "angyali élet" sem küzdelemmentes. Épp ellenkezőleg, aki teljes egészében Krisztus követésére szánta el magát, annak számolnia kell a súlyos küzdelmekkel és adott esetben a bukás, bukások lehetőségével. Az tehát semmiképp sem olvasható ki e szavakból, hogy aki Istennek szentelt életet él, az magában hordozza a mennyország azonnali ígéretét. A szerzetesi élet nem bérlet a mennyországra. S hogy a halál után hogyan, mikor, miképp juthatunk az örök boldogságba, ez is rejtély marad, majd csak odaát fogjuk megtudni.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Tisztelt Lelkiatya! Tudomásomra jutott egy régi halotti virrasztási forma, miszerint ha az elhunyt áldozópap, virrasztáskor felolvassák a négy Evangéliumot, majd a 150 zsoltárt, ha pedig diakónus, akkor az Apostolok Cselekedeteit és a 150 zsoltárt. Gyakorlatban van ez még? A világi emberek temetésekor mit olvasnak fel a zsoltárok előtt? Van ennek a halotti virrasztásnak valamilyen konkrét istentiszteleti rendje? Köszönettel: Lóránt
Kedves Lóránt! Ez nem is csupán régi halotti virrasztási forma. Ma is van erre példa. Egyik változata, hogy amikor otthonában hal meg valaki, s amíg a holttestet el nem viszik, addig mellette érdemes Szentírást olvasni. Legjobb ilyenkor a zsoltárokat olvasni, mert talán ezek adnak legnagyobb vigasztalást és erőt a halott mellett gyászoló embereknek. S valóban, az áldozópapok mellett az Újszövetséget szokták olvasni, hiszen a fölszentelt papnak egész élete evangéliumhirdetés, így helyénvaló, hogy élete utolsó pillanataiban is ez hangozzék el. De hangsúlyozom, bárki személy mellett bármit olvashatunk a Szentírásból. Ez a lehető legjobb imádság, amíg mellettünk a halott. A másik helyzet, amikor a temetésre várunk és vagy a ravatalozóban van a holttest vagy a templomban, s amíg el nem kezdődik a szertartás, ekkor is olvashatunk a Szentírásból. Ekkor is lehet annak bármely részét olvasni, de legjobb talán, ha a zsoltárokat olvassuk. Ha egyszerű, se nem gyors, se nem lassú ütemben fennhangon olvassuk a Zsoltároskönyvet, az körülbelül hat órát vesz igénybe.
Tisztelt lelkiatya! Olvastam a háromnapos sötétségről Mi a véleménye a Katolikus egyháznak róla Lehet ebbe hinni??? Ez Krisztus második eljövetelével van összefüggésbe???
Badarság! Teljesen fölösleges efféle rémképekkel riogatni magunkat és egymást. Ha történetesen lesz valamikor három nap sötétség, ez miként befolyásolja a mai tetteimet? Mit teszek másként, ha lesz ez a sötétség, és mit nem? Nem érdemes ezekkel a butaságokkal törődni. Azzal igen, hogy ma, most mit vár tőlem az Úr, a mostani eseményeken keresztül mit akar nekem tanítani. Erre figyeljünk, s nem arra, hogy mi fog következni, világos lesz-e vagy sötét! Elég a napnak a maga baja (Mt 6,34).
Tisztelet Lelki atya! Ön szerint bűnnek számít az hogy olvastam Rhonda Brien -től a Titok című könyvet? Válaszát köszönöm! Ferenc
Kedves Ferenc! A könyvet nem ismerem, nem olvastam, csak sejtéseim vannak vele kapcsolatban. Ezt, bár sommásan hat is, azért elmondom. Elolvasni egy könyvet, valószínű, önmagában még nem bűn. Mindig a szándék minősíti a tettet. Ha jó szándékkal olvasta, amit nem kétlek, akkor nem is mondhatjuk, hogy Ön ezzel bűnt követett volna el. Más kérdés, hogy okos dolog-e ilyen könyveket olvasni. Az "ilyen" könyvek alatt azokat az öngyógyító, önfejlesztő könyvek legtöbbjét értem, amelyek remek utakat mutatnak arra, hogy hogyan tegyük rendbe az életünket, önmagunkat. Érdekes jelenség azonban, hogy ezeknek a könyveknek - és az általuk kínál megoldásoknak - a száma csak nőttön nő, mégsem azt látjuk, hogy az életünk, a világ dolgai egyre jobban rendbe jönnének körülöttünk. S véleményem szerint a két jelenség között van összefüggés. Valójában csak egyre nő a káosz az emberek fejében, hogy mit is kezdjünk önmagunkkal, a sebeinkkel, az adottságainkkal, a hiányainkkal. De azért nő a káosz, mert egyre jobban eltávolodunk az egyetlen és igaz úttól, ami nem más, mint maga Jézus Krisztus. Világosan kijelenthetjük, hogy azok a megoldások, amelyek nem Krisztushoz visznek közelebb, nem abban segítenek, hogy a Kinyilatkoztatást, az Isten szeretetét és igazságát egyre jobban megismerjük, azok mind félrevezetnek. Attól tartok, hogy ez a Titok könyv sem Krisztusról szól, hanem valami másról. Még az sem kizárt, hogy aki követi az abban foglalt tanácsokat, az valóban bizonyos eredményeket ér el, de hogy hosszú távon nem lesz tőle boldogabb, kiegyensúlyozottabb, a környezetét nem fogja tudni jobban segíteni, az egészen biztos. Föltett kérdésére visszatérve azt mondom, talán nem bűn, hogy elolvasta ezt a könyvet, de nagyon fontolja meg, hogy mit fogad el, mit fogad meg belőle. Esetleg egy lelki atyával érdemes átbeszélnie az abban foglaltakat, hogy világosabban lássa, mit kell tennie.
Tisztelt Lelkiatya! Lehet-e nemzeti érdekünk egy olyan offenzíva, ahol ártatlan civilek, nem ritkán gyerekek halnak meg. Nem ez a legfontosabb, de némelyek ezek közül keresztények, míg az agresszorok muszlimok. Ennek fényében keresztény ember támogathat-e olyan vezetőt, aki szerint ez nemzeti érdekünk? Épülhet-e nemzeti érdek halott kurd gyermekek holttestére? Őszinte érdeklődéssel, egy elkeseredett, gyakorló görögkatolikus hívő.
Nemzeti érdek nem épülhet halott kurd gyermekek holttestére. Ez vitán felül áll. Hogy azonban egy politikus kivel tárgyal, s mikor teszi ezt helyesen, mikor nem, ehhöz már nem tudok hozzászólni. Véleményem szerint más országok elnökei között is vannak olyanok, akik nem kevésbé ártatlanok a háborúkban, az emberek mérhetetlen szenvedéseiben, mégis kénytelenek vagyunk velük szóba állni, megállapodásokat, egyességeket kötni. De ehhöz én egyáltalán nem értek.
Kedves Lelkiatya! Sajnos egy szerencsetlen helyzet miatt, nem tudtam sztliturgiara menni, igy romai misere kellett menni, a ferences atya tudomast szerezve arrol, hogy glutenerzekeny vagyok, mas megoldast nem tudott, mint hogy a misen hasznalt kehelybol aldoztatott meg sztverrel. A mise utan, hozzam lepo holgy, banto es serto modon kovetelte, hogy vegezzem el a sztgyonasomat azonnal. Szerinte felhaborito, hogy igy gondoskodott a sztaldozasrol. Mit lehet ennek a holgynek mondani ebben a helyzetben?
Egészen meglepő, hogy mi zavarhatta abban az illető hölgyet, hogy ez a jóságos ferences atya ezt a megoldást kínálta föl. Szerintem a lehető legjobbat választotta. Ilyen helyzetben, azt hiszem, semmit nem lehet mondani ennek a hölgynek. Legokosabb talán mégis azt, hogy: Köszönöm, hölgyem a figyelmeztetést, igyekszem elmenni meggyónni. Ha ezt mondja, tüstént vége a perpatvarnak. Utána aztán, amikor van alkalma, jól is teszi, ha elmegy meggyónni, az mindig jót tesz az embernek.
Kedves Lelkiatya! Lehet, hogy aprósággal fordulok Önhöz, de engem ez zavar. Hogyan viszonyuljak az olyan nőkhöz, akik minden vasárnap más-és más ruhában-cipőben jelennek meg a templomban? Az arcfestésről és frizuráról már nem is beszélve. Már kételkedek az illetők hithez való közelállásában is. Azt a pénzt, amit erre a célra költenek, felhasználhatnák okosabban is! A templom nem divatbemutató! Egy egyszerűen öltözködő római katolikus nő vagyok. Tudom, hogy először a saját szememben kell keresni a gerendát, de nem tudom hová tenni ezeket a nőket. Nem tudok értük im?dkozni sem. M
Kedves M! Az komoly jelzés, ha nem tud értük imádkozni. Figyelmeztetés, ami Önnek szól. Hiszen a legbűnösebb emberért, az ellenségeinkért is kell tudnunk imádkozni. Éppen azért, mert az értük mondott ima kigyógyít minket a gyűlöletből és az ítélkezésből. Első és legfontosabb feladata tehát ezen a téren, hogy próbáljon meg és tanuljon meg értük imádkozni. Ha ezt nem tudja megtenni, akkor semmit sem fog tudni tenni sem értük, sem a helyzet javítása érdekében. De higgye el, sikerülni fog. Elég, ha csak rászánja magát, s esetleg el is mond ezért egy Szentlélekhöz szóló imát, hogy ő segítse meg Önt ebben az imájában. Kezdje tehát az imával. Csak utána következhetnek az érvek, hogy mit is lehet kezdeni ezzel a helyzettel, ezekkel az emberekkel. Ezek pedig a következők: Önt zavarja az öltözködésük, szépítkezésük. Nagyon valószínű, hogy erről ők nem tudnak, tehát egyáltalán nem is befolyásolja őket ez az ön rossz érzése velük kapcsolatban. Így tenni sem fognak ellene semmit. De még ha esetleg meg is tudnák, megismernék az Ön rosszallását, az esetek legnagyobb többségében ez sem eredményezne semmi változást. Legalábbis ez valószínűsíthető. Ők tehát ezen a téren nem fognak és nem is akarnak megváltozni. Nincs mit tenni: Önnek kell. Persze, nem azzal, hogy beáll a sorba, és Ön is elkezdi pazarolni a pénzt a divat követésére. Ezt minden bizonnyal nem is tudná megtenni, de nem is javaslom. Hisz, el kell, hogy mondjam, én is rosszallom ezt a jelenséget, hogy a divat ekkora költekezést diktál, s lassan már nem is látszik az arc a felhordott vakolat miatt, meg sem jelenik a személyiség a fölhasznált színkavalkád sűrűjében. Tehát ne hozzájuk igazodjék, ezt én sem javaslom. De azt igen, hogy fogadja el őket úgy, ahogy vannak, olyan színesnek, amilyennek mutatkoznak. Hiszen az Isten is elfogadja őket. Ez a legfőbb érv. Ha az Úr nem küldi ki őket a templomból, akkor nekünk sincs jogunk, egyszerűen nincs jogunk másként ítélni fölöttük. Sokat segít még a másik ember másságának az elfogadásában a saját bűneink, saját gyöngeségeink ismerete. Ha igaz bűnbánatot tart, akkor hangsúlyosabb lesz majd saját bűnbánatának szükségessége, az Isten irgalmára való rászorultsága, mint ezeknek az asszonytársaknak a viselkedése. És még egy lépés. Ha azt veszi észre önmagán, hogy zavarják ezek az emberi megnyilvánulások, akkor fordítsa tekintetét inkább az Istenre. Ott nem fogja csalódás érni. Legyen fontosabb Önnek az Isten, mint az emberek, inkább őrá figyeljen, mint rájuk. Amikor hajlamosak vagyunk ítélkezni, akkor ez annak is a jele, hogy a hitben felszínesek vagyunk. Szálljunk le mélyebben a szívünkbe, ahol Isten lakik, s onnan a mélységből már valóban csak az Isten látszik és nem az emberek a maguk cicomáival.
Tisztelt Lelkiatya! Orosz-magyar kettősállampolgárként szeretnék az ortodox vallásról a görögkatólikus vallásra áttérni. Kérdésem, hogyan vehetem fel a görögkatolikus vallást?
Javaslom, hogy keresse föl az Önhöz legközelebb található görög atyát, és beszélgessenek el. Ő majd segíteni fog Önnek. Vagy ha ez bármilyen nehézségbe ütközik, akkor írjon a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre.
Kedves Lelkiatya! A betegseg elviselhetetlen terhet jelent. Mit lehet tenni ekkor? Elofordul, hogy ez tart tavol a sztliturgiatol. Osszefugges van a betegseg es a sztaldozas kozott. Valaszat elore is koszonom.
Kedves Testvérem! Igen, tudom, a betegség iszonyú teher. Akkor is ha nekem magamnak kell hordoznom, de néha még rosszabb, ha tehetetlenül látom, hogy valamely szerettem szenved kegyetlenül. Mit is tehet ilyenkor az ember? Nagyon fontos alapelv, hogy a szenvedés, bármilyen hatalmas is, nem távolíthat el az Istentől, az imádságtól, a Szent Liturgiától, az Eucharisztiától. Időlegesen talán megérthető. De sokkal inkább azt hangsúlyozom, hogy nem szabad hagyni ezt a hangot eluralkodni magamban. Ez maga a kísértőnek a hangja, amely fölhasználja a testi-lelki gyöngeségemet, és ebben a sebzett állapotomban vesz rá arra, amire mindig is szeretne, hogy hagyjam el at templomot. Ha elhagyom a templomot, az imát, az Eucharisztiát, akkor még gyöngébb leszek. Következésképpen épp a gyógyulásom miatt fontos, hogy továbbra is kapaszkodjam ebbe az isteni erőbe.
Kedves Atya! Egy római katolikus Atyának pár évvel ezelőtt gyereke született egy fiatal lánytól, viszont az Atya továbbra is pap maradt, csak elhelyezték más településre. Az ottani hívek nem is tudnak erről. Nem igazán értetem a helyzetet. Ilyenkor az Egyház, a helyileg illetékes püspök dönt az Atya sorsáról, hogy pap maradhat-e vagy kilép és apuka lesz? Ilyen esetben a papnak nem a fiatal kismama mellett kéne lenni? És nem csak látogatás szintjén, hanem teljes mértékben, a napi teendőkben. Köszönöm a válaszát!
Ez a helyzet rendkívül nehéz, s a kérdésére is nagyon nehéz választ adni. Jó válasz nincs is. Minthogy jó megoldás sem. Mindenképpen mindenki sérül. Ha az édesanya oldaláról nézem, akkor a legkedvezőbb az lenne, ha a gyermekének az apja ott volna mellette. De valószínű, hogy sohasem lesz boldog az a férfi, aki a papságát ilyen módon, egy felelőtlen és bűnös lépése miatt elveszítette. Az Egyház megpróbálja irgalommal kezelni ezeket a helyzeteket. Ha a pap kéri a laicizálását (papi szolgálatából való elbocsátását), akkor azt általban megadja a papi ügyekért felelős kongregáció. De ez mindig sok évbe telik. Ugyanis sohasem szabad elkapkodni ezeket a lépéseket. A papságra legalább 6-7 évig készül az ember. Sajnos egy ballépés nagyon rövid időn belül megtörténhet, de ez még nem egyenlő azzal, hogy a pap föl is akar hagyni a szolgálatával. Tehát egy ilyen végleges döntést sem szabad túl gyorsan véglegesíteni. A másik oldalról megközelítve, ha a pap, eredeti, talán gyermekkorától táplált hivatásában szeretne megmaradni, nyilván ott marad a súlyos lelkiismereti teher, hogy neki gondoskodnia kell egy gyermekről és bizonyos mértékig a gyermek édesanyjáról is. Ebben az esetben azonban semmiképp sem tanácsos szoros kapcsolatot tartani, mert akkor mind a három szereplő élete megnyomorodik. A gyermeknek nem lesz igazi édesapja, az édesanyjának ez a férfi sohasem lesz igazi társa, a papnak nem lesz nyugodt, terhektől mentes papi élete. Jobb, ha végérvényesen lezárják a kapcsolatot, és a gyermek édesanyja, már egy gyermekkel, de új életet kezd. Hosszú távon mindenképpen ez tűnik jobb megoldásnak. Természetesen ilyenkor is megmarad az anyagi kötelezettsége az adott papnak.
DJK! Kedves Lelkiatya! A távolabbi ismeretségi körömben van egy hölgy, aki látónak vallja magát. Nagyon érdekes, hogy olyan dolgokat, információkat is tud rólam, mondott nekem, melyeket száz százalék, hogy más információforrástól nem tudhatott meg. Furcsa helyzet ez nekem. Sok ember jár hozzá rendszeresen beszélgetni, de hirdeti magát sehol, nem hangoztatja az ő állítólagos képességeit, nem beszél az egyház ellen, stb. Valóban felmerült bennem a kérdés, hogy lehetséges ez? Tényleg sokszor mondott olyan dolgokat, melyeket nem tudhatott, hanem valóban mintha belém látott volna... Tanácstalan vagyok. Vannak fenntartásaim, nehezen tudom ezt elhinni és összeegyeztetni az egyház hitével, tanításával, de elbizonytalanít az, amiket tud rólam, meg másokról is...
Igen, létezik ilyen parapszichológiai jelenség. Egyes emberek rendelkeznek ilyen képességgel. Az én véleményem az, hogy legjobb nem élni ezzel az adottsággal, nem használni, mert nagyon sok kockázatot hordoz magában. Maga a jelenség sem világos, hogy csupán pszichés adottság, vagy már ebben is vannak jelen szellemi erők. De ha csupán emberi képesség volna is, a legtöbb esetben, amikor elkezd vele élni az ember, akkor hamar belefut ezeknek a szellemi erőknek a markába. Hiszen lehetséges velük kapcsolatba kerülni, különböző dolgokat elérni, de ettől kezdve az már csak látszat, hogy az ember a kezében tartja a dolgokat. A szellemi erők összehasonlíthatatlanul hatalmasabbak nálunk. Azokat nem lehet ilyen vagy olyan bűbájos praktikákkal kézben tartani, szolgálatunkba állítani. Aki egyszer elkezd foglalkozni velük, az pillanatok alatt a hatalmukba kerül, s onna szabadulni csak nagy küzdelmek árán, bűnbánat, böjt, szentségekkel való élet útján, vagyis csak Krisztus segítségével lehet. Nem szabad belemenni ezekbe a veszélyes játékokba. Önnek nincs ezzel különösebb feladata. Nem is kell, hogy zavarja Önt az ismerősének ez a képessége. Kérdésére összegzésül ezt tudom válaszolni: igen, létezik ilyen jelenség. Maga a jelenség nem áll szemben az Egyház tanításával. De a fentebb vázolt figyelmeztetéseket mindenképp érdemes megfontolni.
1
  2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 ...