Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi nulla meg egy? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya! Görögkatolikus vagyok, igaz, hogy nem sikerül minden héten elmenni templomba, de azért ragaszkodok a hitemhez. Más vallásokat igyekszem "nagy ívben" kikerülni, főleg szektákat, nehogy összezavarják az embert. Ezzel kapcsolatban lenne a kérdésem, egy álláshirdetésről van szó. Más egyházhoz köthető szervezetnél lelkiismeretem nem engedné hogy munkát vállaljak. Helyes e ez? Konkrétan arról van szó, hogy a pünkösdi egyházhoz köthető Gordiusz intézmény népkonyhát nyitna városunkban, és irodai adminisztrátornak felvennének. Igy hogy megtudtam milyen hátterük van, nem érezném ott jól magam, hogy "lepaktálok velük". Ugyanakkor nagyon kevés a jövedelmem, 70000-et keresek, férjem, 60-at, és albérletet is kell fizetni, Dávid fiam egyetemen tanul, alig tudom segíteni, ráadásul súlyos beteg is volt (hasnyálmirigy gyulladás), meg kell műteni, diétáznia kell, szüleim is segítségre szorulnának. Szóval kellene a több jövedelem. Ugyanakkor nagyon kivagyok borulva idegileg, sok nehézségünk volt az elmúlt években. nem lenne jó egy feszült munkahelyi légkör ahol félek a munkáltatótól. Valószínüleg nem vállalom el, de mi a helyes hozzáállás? És megkérem Lelkiatyát, ha van egy kis ideje imádkozzon értünk. Köszönöm, Isten áldja! Mónika
Kedves Mónika! Megértem a helyzetét, bizony, nem könnyű ilyen döntést hozni. Mindenképp áldásos az a törekvése, hogy tartsa a hitét, és az ezt gyöngítő tényezőket igyekszik kerülni. Egyik fontos tanácsom, hogy vegye még komolyabban a hitét. Ha nem jár el minden vasárnap a templomba, akkor félő, hogy az Isten-kapcsolata is hiányokat hordoz. Hitében való buzgóságát ezen a téren is erősítse meg, ezt javaslom. Akkor könnyebb lesz tisztánlátása a világi dolgokban is. Alapvetően helyes az a törekvése, hogy bizonytalan eredetű és összetételű gyülekezetektől is próbálja magát távol tartani. Nem tudom, hogy ez az egyházi jellegű szervezet milyen ideológiát képvisel, de az jól látható, hogy igen kiterjedt intézményrendszerről van szó. Sajnos föltételezhető, hogy csupán ezt az intézményformát választották maguknak, mert Magyarországon sokan visszaélnek ezzel az adott helyzettel, hogy a Kormány igyekszik segíteni az egyházakat. Tehát nem kizárt, hogy inkább gazdasági szervezetről van szó. Ha ez igaz, nyilván erkölcsileg erősen kifogásolható ez a magatartás, de mint munkavállaló nem biztos, hogy ezt Önnek tekintetbe kell vennie. Ha így tenne, kifuthatna a világból, mert hol van az az emberi szervezet, amelybe nem keveredik bele ilyen vagy olyan hamisság. Ezzel együtt is Önnek kell mérlegelnie, hogy megpróbálja-e ezt a munkát vagy sem. Azt javaslom, hogy erősen imádkozza meg a dolgot, kérjen útmutatást a pócsi Édesanyánktól, s majd az imádság után hozza meg a döntését, illetve tegye meg az első lépéseket. Nem biztos, hogy eleve ki kell zárni ezt a lehetőséget. Ha elmegy hozzájuk, körbenéz, s úgy látja, hogy lehet velük együttműködni, akkor talán éppen Önre van ott szükség, aki képviseli az Urat, képviseli az Anyaszentegyházat. Ezért kell imádságban meghozni a döntést, amely lehet akár az addig megfontolásainkkal ellenkező is, hiszen, nagyon összetett a világunk. Ráadásul az Mindenható pedig áldást is tud hozni ott, ahol addig annak ellenkezője uralkodott. Természetesen imádkozom Önökért.
Kedves Lelkiatya! Az adományozás, alamizsna kapcsán van egy vissza-visszatérő dilemmám. Nem találom a megfelelő gyakorlatot, és persze a megfelelő belső hozzáállást sem a szegényekhez, illetve megsegítésükhöz. Ha csak adománygyűjtésen keresztül adok a fizetésemből valamennyit, azt személytelennek érzem, ha az utcán megszólítanak, vagy hallássérültek próbálnak a közlekedési eszközön eladni ezt-azt, akkor meg nem bízom benne, hogy jó helyre kerül, tényleg segítek vele. Harmadik lehetőségnek ott volna, hogy olyan tőlem szegényebbeknek segítsek, lehetőleg észrevétlenül, akik körülöttem élnek és ismerem is őket. Ennek valahogy lenne több lelki tartalma, de ennél a megoldásnál meg szégyellősködöm, "nehogy kiderüljön", félek, hogy valaki "rám ragad" és majd nem tudom kezelni... meg nem is vagyok elég kezdeményező, elszaladnak a hétköznapok az egyéb teendőkkel. aztán csak halogatom az egész kérdéskört. Ez nem keresztény magatartás. Azért írok, mert keresem a jó megoldást. Esetleg tudna jó gyakorlatokat megosztani? Biztosan sok félével találkozott már. Tetszik nagyon Ferenc pápa hozzáállása (még régebben olvastam, nem tudom, hogy még így tartja-e): mindazoknak akik kérnek, adjunk és ne mi akarjuk eldönteni, hogy mire van szükségük, ne ítéljük meg ezt helyettük. A lényeg a szeretet, a szolidaritás kifejezése lenne, de én egyik gyakorlatomban sem érzem, hogy ez megvalósulna. Köszönöm megvilágosító gondolatait, Naszja
Kedves Naszja! A szegényekkel való kapcsolatunkban egyik fontos elem a személyesség. Mindig szeretettel kell segítenünk, nem kényszerből vagy külső elvárásokat teljesítve. Ha hozzám fordul valaki, nem utasíthatom el, nem fordíthatom el az arcom, a figyelmem. Ez nem föltétlen azt jelenti, hogy azon nyomban meg is adom neki, amit éppen kér. A nagyobb figyelem része az is, hogy tovább is gondolom, hogy az, amit adok, az valóban segítség-e. Kétségtelen, ebben nem vagyunk egyformák. Szerintem az utcán kéregetőknek ne adjunk pénzt. Ezzel fenntartunk egy teljesen rossz és megalázó rendszert. Ha van lehetőségünk, akkor adjunk, amit tudunk, de ne pénzt. Van, aki kifejezetten erre a célra mindig tartogat magánál csokit, kekszet, magvakat. Ami a legfontosabb ilyenkor is, a személyesség. Álljunk szóba azzal, aki kéréssel hozzánk fordul. Ha csak néhány szó erejéig is elbeszélgetek vele, akkor emberséget, figyelmet, szeretetet kap tőlem, nem pedig odalökött néhány forintot. Ez azonban csak egyik része a szegények támogatásának. A segélyszervezetek lehetőséget adnak nekünk arra, hogy ennél jóval hatékonyabban segítsünk. Akár a helyi karitásznak, akár nagyobb, megbízható segélyszervezetnek adott adományunk olyan helyre kerül, ahol arra valóban szükség van. Azt hiszem, tartozunk azzal, hogy ha van állandó fizetésünk, akkor annak bizonyos részét ilyen módon a szegények megsegítésére fordítsuk. A legnehezebb a közvetlen nagyobb mértékű segítség, például egy-egy család gondjainak enyhítése. Adott esetben ettől sem szabad elzárkóznunk. Szent Bazil egyenesen azt mondja, ha van két ruhánk, a másnak meg egy sem, akkor kötelességünk az egyiket odaadnunk a nélkülöző testvérünknek. Ha ez így nem is könnyen megvalósítható, de tudatosítanunk kell magunkban, hogy ha sok mindennel rendelkezünk, akkor abból adnunk kell másoknak is. Attól nem kell félni, hogy valaki ránk akaszkodik. Ez, persze, könnyen előfordulhat, s ennek nem szabad engedni. Olykor határozottnak is kell lennünk, mert nem a másik ember diktál az én életemben. Nem ritkán van erre példa. De attól való félelmemben, hogy ezt majd nem fogom tudni kezelni, inkább mégsem adok, ez nem a szeretet magatartása. Ferenc pápa - igaz más összefüggésben - de erről is beszélt Csíksomlyón, hogy kockáztatnunk is kell az igaz szeretet érdekében.
Tisztelt Uram! Ima "módszerrel" kapcsolatban szeretnék választ, útmutatást . Mennyire jó, nem jó ha időnként Istenben "pihenek", az az például ülök vagy fekszem valahol és minden cselekvést abba hagyva Istenre, Szűz Anyára vagy szentekre gondolok, időzök ebben a közegben. Ilyenkor eszembe jut több Istennel kapcsolatos tény, dolog (irgalom, hogy szeret minket). Nyugodt vagyok, lelkileg szemlélek Nagyon nehéz kifejteni, mire gondolok, de így szoktam tenni néha, és ilyenkor mindig jó érzés tölt el, feltölt. De nem tudom ez mennyire helyes mód. (Természetesen "rendes" imát is szoktam végezni, erre úgy tekintek, mint egy csendes lét Istennel, örülök a jelenlétének ) Válaszát nagyon köszönöm! Isten áldja meg a munkáját!
Ez nagyon szép formája az imának. Talán az egyik legegyszerűbb, legtisztultabb módja, amikor nem kell már hozzá semmi eszköz, még szavak sem. Imádságra azt szoktuk mondani: beszélgetés az Istennel. Ez is az, de csöndes, szótlan beszélgetés. Akit nagyon szeretünk, azzal szeretünk csak úgy, együtt lenni, szavak nélkül a közelében tartózkodni. Nagy kegyelem, hogy Ön rátalált erre az imamódra. Akkor volna félrevezető, ha csak ebből állna az imádsága. Akkor idővel kiüresedhetne. Ugyanis nekünk, hús-vér embereknek szükségünk van a földi eszközökre is, a gesztusokra, szavakra, gondolatokra. Ezeket folyamatosan táplálni, erősíteni kell. A Szentírás olvasása ennek legjobb módja, de sok más imádság és templomi szertartás is táplálja a lelkünket, gazdagítja ima-eszköztárunkat. Ha ezek is megvannak, akkor ez, amiről Ön beszél, amit megtapasztal, nagyon mély Isten-kapcsolatról árulkodik.
Kedves Lelkiatya! Nemrégiben evangélikus istentisztelen vettem részt, amelyen volt úrvacsora osztás is. Bizonytalan voltam, ezért nem járultam oda. De szeretném tudni: részt vehetek az evangélikus úrvacsorán?
Ha katolikus, akkor jobban teszi, ha nem részesül az úrvacsorából a protestáns istentiszteleten. Önmagában, persze, szép gesztus volna, az összetartozásnak, az egységnek bizonyos kifejezője, de mivel nagyon közel áll a Eucharisztiához, a legszentebb titokhoz, ezért jobb, ha inkább más módon fejezzük ki protestáns testvéreinkkel az egységet, a lelki közösséget. Számunkra, ugyanis a protestáns úrvacsora nem Eucharisztia, nem valóságos Test és Vér, hiszen nem fölszentelt pap konszekrálja. Számukra azonban igen, az Utolsó vacsora emléke, megjelenítő jele, az Úrral való közösség eszköze. No mármost, ha én katolikusként magamhoz veszem az úrvacsorát, ezzel éppen azokat a protestáns testvéreimet tévesztem meg, akik számára ez maga az Eucharisztia, számomra azonban nem, csupán egy testvéri gesztus feléjük. Számunkra az továbbra is közönséges kenyér és bor, amelyet ugyan magunkhoz vehetünk imádságos lélekkel, mégsem azt jelenti számunkra, mint protestáns testvéreink számára. Ezért valójában nem az egységnek a kifejeződése volna, hanem a hit titkainak összemosása.
kedves lekiatya mostanaban a ordoguzesek filmjejit neztem es miota nem nezem folyton es van mar hogy imacsag kozben mezavar egem es van hogy en kel elkersem kisertest hgyan szabadujak meg a gonosztol ?
A következőt javaslom. Először is ne nézzen többet ilyen filmet. Akkor szépen ki fog tisztulni az elméje, a gondolkodása ezektől a hatásoktól. A Miatyánk imádsága legyen rendszeres a napjaiban. Naponta háromszor imádkozza el, reggel, délben és este. Nem kell a végére összpontosítania, hogy "szabadíts meg a gonosztól", mert ez csupán egy a kérések közül. Ebben az imádságban foglalt mind a hét kérés nagyon fontos, egyformán figyeljen oda rá minden egyes alkalommal, amikor imádkozza. Ha ezt követi, akkor az elmúlt rossz hatások, rossz élmények átfordulnak és a javára fognak válni, hiszen szorosabban kötődik majd az Istenhez.
Kedves Lelkiatya! Feleségem egy ritka, immunológiai eredetű szembetegségben szenved (a bal szemére majdnem megvakult). A kezelőorvos azt javasolta, hogy a betegség tüneti kezelésére alkalmazott immunszupresszáns mellett el kell kerülni a teherbeesést, mely célra szerinte a legbiztosabb, ha hormonális fogamzásgátlást alkalmazunk. (Véleménye szerint ezzel a rendszertelen menstruációt is kezelni lehet, ami régóta kínozza a páromat.) Az lenne a kérdésem, hogy egy ilyen esetben halálos bűnnek számít a fogamzásgátló tabletta használata? Válaszát előre is köszönöm!
A hormonális tablettának több hatása van: valóban lehet egyes esetekben jó hatással a nő hormonháztartás egyensúlyának beállítására, de lehet fogamzásgátló-abortív hatása is. Ha szükségesnek tűnik, hogy jó lenne élni a tabletta terápiás hatásával, ez ellen az egyháznak nincs kifogása. Az orvostudomány terápiás vívmányait az egyház mindig is tudja üdvözölni. Persze egy keresztény orvost is meg kellene kérdezni, hogy a hormonháztartás egyensúlyához ő mit javasol, talán nem fogamzásgátló tabletta kellene. A tablettának azonban van nem terápiás, hanem fogamzásgátló-abortív hatása is. Arra kell figyelni, hogy a tablettának ezt a hatását ne használják ki: magyarul, ne ölni akarjunk vele. Lehetőleg oldják meg a családtervezést más módon. Azt, hogy biztosra kell menni, ne tablettával oldják meg, hanem pl. a természetes családtervezés fokozottabb megtartásával, esetleg mechanikus védekezéssel, vagy akár a terápia idején teljes tartózkodással. Nincs olyan házasság, ahol ne fordulna elő, hogy akár hónapokig tartózkodni kell, míg egy terápia tart. Nincs az a jó lelkiismeret, amely el tudná viselni, hogy az egészség, akár a látás megőrzése érdekében gyermeket lehetne ölni.
Feltámadt Krisztus! Kedves Lelkiatya! A hajdúdorogi Metropóliai napon elhangzó előadásokról készítenek-e felvételt? Ha lehetőség van rá, tegyék majd megtekinthetővé azok számára is, akik nem vesznek részt a rendezvényen. Bizonyára sok ember hitét erősítenék. Köszönettel: István
Igen. A Görögkatolikus Médiaközpont oldalán. Itt összefoglaló található: https://www.youtube.com/watch?v=6TGWlM-QPAQ&feature=youtu.be&fbclid=IwAR0Gd-O1HtrB9nOyA03Ogin0TpZOF55qdVwzfGOR7EabAMPALbnmN0KNmB4 Ez pedig a metropolita atya előadása: https://www.youtube.com/watch?v=zAWTMrw_kn8
Kedves Atya! Ön ? egy olvasói kérdésre válaszolva? 2017-07-09 19:35:38 h-i bejegyzésében a következőt írta: a jógagyakorlatok "önmagukban nem károsak, nem ellentétesek a keresztény tanítással. ? [sőt bizonyos gyakorlat] nagyon sok élettani haszonnal is jár?. (https://hd.gorogkatolikus.hu/lelkiatya-valasz&id=a2e2ccc9e0b51b68ba886129006181f4) Az olvasói kérdésben hivatkozott filmek és írások azonban a jóga ártalmatlan voltát egyértelműen tagadják. Például a kérdező által is említett Verlinde atya (aki megtérése előtt maga is gyakorolta a jógát) ezt írja: ?A jóga, ahogyan gyakoroltuk, részét képezte egy nagy liturgiának. Ezzel szemben nálunk sok nyugati úgy jógázik, mintha relaxációs gyakorlatokat végezne. Amikor egy németországi út közben elmondtam azt a gurunak, hogy az európaiak azért jógáznak, hogy pihenjenek, hatalmasat nevetett. Aztán elgondolkodott egy pillanatra és azt mondta: ez nem fogja meggátolni a jógát abban, hogy kifejtse a hatását - és ez nagyon jelentős! A jóga hatása ugyanis szemben áll a keresztény magatartással, ami a másik befogadása, megengedni a másiknak, hogy megismerjen, hogy személyessé váljak számára a vele való találkozásban."
Meggyőződésem, hogy ha valaki rendszeresen például jóga-fejenállást gyakorol, ettől még nem távolodik el a Jóistentől. De még akkor sem, ha jóga ülésben elcsöndesedik, lelassítja a lélegzését, és így pihenteti az elméjét. Ezeket, persze, ne nevezzük imádságnak, ne keverjük össze vele, de saját tapasztalatomból mondhatom, hogy vannak olyan jóga-gyakorlatok, amelyek nem ártalmasak. Inkább hasonlíthatók ezek tornagyakorlathoz, mint vallásos tartalmú cselekvéshez. Abban igaza van, hogy ezt érdemes pontosítani. Ismétlem, ha egyfajta tornagyakorlatokról van szó, akkor nem veszélyesek, ha viszont bármilyen mértékben párosulnak szellemi törekvésekkel, tartalmakkal, akkor már igen. Nem kell mumust látni ott, ahol nincs. Sok mindent csinálhat az ember Istenben szabadon. Nyilván nagyon fontos a személyes Isten-kapcsolat, ez az alapja mindennek. Talán abban igaza van, hogy nem hangsúlyoztam eléggé, ha nincs meg ez a személyes Isten-kapcsolat, akkor akár a lélegzőgyakorlatok is tévútra vezethetnek.
Kedves Lelkiatya! Felvételeken észrevettem, hogy egyes görög templomokban köröznek a csillárral. Mi ennek a szimbolikája?
Panta rhei - minden mozog. Ez a Hérakleiosztól származó görög bölcsesség átvitt értelemben a Mindenható állandó jelenlétére, működésére, munkájára vonatkoztatható. A teremtett világ minden részlete a Teremtő kezében van, ő a létező valóságokat állandóan teremti, fönntartja. Ez állandó valóság, de vannak pillanatok, amikor a Teremtőnek ezt a minket is és az egész világot fenntartó műve, munkája még inkább érzékelhető, még érzékletesebb. Ilyenek a templomi szertartások, különösen is annak kiemelt részei. Érdekes liturgikus gyakorlat, hogy az utrenye végén, a nagy doxológia (nagy dicsőítés) éneklésekor belendítik a csillárt, a mécseseket. Akik ott jelen vannak, a lengő fényeket és arany lámpásokat látva még inkább átélhetik a Teremtőnek ezt a cselekvő jelenlétét. Talán erre utalhat ez a szokás.
Tisztelt Lelkiatya! Milyen egy katolikus anya feleség ? Néha kiborzulok mérges vagyok mert fáradt vagyok és nehéz mindent nap mint nap megcsinálni. Ez nagy bűn?
Nem vagyunk tökéletesek. Törekednünk kell rá, de el kell fogadnunk a tökéletlenségünket. Meg egymásét is! Elsősorban Önnek is azt tanácsolom ebben a helyzetében, mint minden emberi nehézségre, hogy imádkozzék többet, vigye az Úr elé a gondjait. Van valaki, aki megérti Önt, akinek elmondhatja búját-baját, s aki nem csak meghallgatja, de segíteni is tud, mégpedig a Mindenható. Ha rendszeresebbé, mélyebbé teszi az imaéletét, akkor a fáradság idején a gondjait nem elsősorban szeretteire borítja rá, hanem az Úrnak tárja föl, s az Ő kezében sokkal jobb helyen van, mint ha más emberek lelkét terheli vele. A kiborulás önmagában nem bűn, inkább ott kezdődik a bűn, ha ezt nem helyesen kezeli, ha hagyja, hogy eluralkodjék a lelkén, az életében. De ezért kell megtanulni azt helyesen kezelni. Érdemes időről időre meggyónni, nem csak azért, mert valóban van felelőssége ebben az embernek, hanem azért is, mert a gyóntató papnak elmondva is már megkönnyebbülést tapasztal. Természetesen a szentgyónásban sokkal több történik, mint egy pszichológus előtti kibeszélésben. Jól teszi, ha egy lelki atyával hosszabban is elbeszélget, hogy mit kezdjen ezzel az élethelyzetével. Valójában a rossz helyzetkezelés teszi elviselhetetlenné az életünket, nem pedig az adódó nehézségek, amelyek elkerülhetetlenül tarkítják az életünket. "Akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra válik." (Róm 8, 28)
Kedves Lelki atya! Görög pap misézhet római rítus szerint? Mennyire gyakori ez? Például koncelebrálhat?
Igen, a koncelebrációt engedélyezi a jog és a liturgikus előírások. Erre gyakran van példa, amikor például egy római katolikus esemény kapcsán a szentmisén a görögkatolikus pap is jelen van. Ilyenkor a pap engedélyt kér a saját püspökétől, aki ezt az engedélyt csaknem minden alkalommal meg is adja. Ez a magyarországi gyakorlat. Egyedül viszont csak akkor végezhet görög pap római katolikus szentmisét, ha erre különleges engedélye van. A Keleti Kongregáció adhatja meg ezt a birítusú engedélyt. Nálunk ez igen ritka. Ismereteim szerint a magyarországi mintegy 300 görögkatolikus pap közül mindössze néhányan rendelkeznek birítusú engedéllyel.
Tisztelt Lelkiatya! Imát szeretnék Öntől kérni az édesapám beteg. Alig bír menni. Én is imadkozom. Kérem ha van szabad ideje gondoljon ránk imaban köszönöm . Isten aldja
Imádkozom az édesapjáért és az egész családjukért.
Tisztelt lelkiatya!Négy éve házasodtunk össze ,pár hónap mulva teherbe estem én nagyon örültem.A férjemmel viszont történt valami. Nem akarta a sexszet ne hogy ártson a picinek. A kicsi már két éves és mindig nem sexeltünk.Mindig fáradt pihennie kell. A gyereket szinte egyedül gondozom nevelem.Szinte minden este külön szobába zárkózik cigizni és kikapcsolódni.Közös programban ritkán vesz részt és utána két nap kell hogy kipihenje magát.Számomra most derült ki hogy ""fűvezik".Próbáltam többször beszélni vele,de számára az a legfontosabb és nem tud lemondani róla.Közben már annyiszor megbántottuk egymást,hogy teljesen elhidegültünk egymástól.A kicsi érdekében fenntartjuk a házasságunkat de ez így senkinek nem jó."Katolikusoknál nincs válás". Én még szeretnék gyerekeket.Nem tudom mi lenne a megoldás.Váaszát köszönöm.Eszter
Kedves Eszter! Nagyon nehéz megmondani, hogy mi volna a jó megoldás. Mindenképpen azt javaslom, hogy keressen meg egy atyát, akiről erről el tud beszélgetni. Az alapvető elveket tudom csak megmondani, amelyek valamelyest segíthetnek az eligazodásban, de minden élethelyzet más és más, mindegyiknek saját megoldása van. Válni nem lehet, ez tény. Amit Isten összekötött, azt ember nem választhatja szét. Ez teljesen világos tanítás. Sajnos éppen azért mennek tönkre a házasságok, mert a mai ember vette magának a bátorságot, hogy megkérdőjelezze ezt az alapvető igazságot. Láthatjuk, hogy nem lett tőle jobb a világ. Viszont ennek az igazságnak alapvetően nem az a lényege, hogy amibe az ember egyszer belelépett, abból nem szabadulhat, hanem az, hogy nagyon fontolja meg minden fiú és minden leány, hogy kivel köti össze végérvényesen az életét. Minthogy sikerült megingatni az emberek gondolkodásában ezt az isteni igazságot, ezért a házasságok jó részét nem ezzel a tudattal kötik meg. Lehet, hogy ez nem az Ön esete, de mint alapvető tényt le kell szögeznünk. Nem tudom, mennyire ismerte jól a férjét a házasságkötés előtt. Mennyire volt tudatos ez a döntés. Hogyan telt, mennyire tudatosan formálódott a kapcsolatuk a házasság előtti időszakban. Az egyházunk azzal is próbál segíteni, hogy igyekszik alaposan megvizsgálni, hogy egyáltalán érvényes házasságkötés történt-e. Amikor a házasságkötés után hamar tönkremegy a kapcsolat, akkor feltételezhető, hogy nem is ismerték egymást, gyakorlatilag nem tudták, kivel kötik össze az életüket. Az Ön esetükben föltételezem, hogy ez nem így van. Akkor viszont a megoldást a házasságuk, a kapcsolatuk rendezése irányában kell keresni. Ez az érdeke a már megszületett gyermeküknek is. Nyilván amíg drogos függésben van a férje, addig nincs megoldás. Abból mindenképp ki kell szabadítani. Ennek is többféle útja, módja van, ez sem megy segítség nélkül, mindenképpen kell hozzá szakember vagy lelkiatya. Új alapokra kell helyezniük a kapcsolatukat. Önnek sem lehet az egyetlen cél az újabb gyermekek világrahozatala. Ez nyilván csak akkor jelent boldog életet, ha szerető férje van. Ennek legkevésbé járható útja az, hogy lecseréli a férjét. Semmi biztosíték nincs arra, hogy jobbat talál. Ezért elsősorban arra biztatom, hogy a házasságát igyekezzék megnyerni, újra meghódítani a férjét, egészséges, szerető közeget nyújtani számára, hogy ilyen pótszerekkel ne akarja azt másképpen összerakni magának. Ez is a mai világ hazugsága, hogy ilyet lehet csinálni. Ami azonban a legfontosabb, hogy imádkozzék a férjéért. Kérjen bölcsességet Istentől, hogy mit kell tennie, és kérjen erőt is hozzá, hogy meg is tudja tenni. Nem könnyű helyzetben van. Én is imádkozom Önért, Önökért.
Kedves Lelkiatya! Az evangéliumban azt olvassuk, hogy Jézus azt mondja: ?Ha szeretnétek örülnétek, mert az Atyához megyek és az Atya nagyobb nálam (Jn 14, 28). Hogy érti ezt Jézus? Vajon ez azért van, mert még a Passió és a Feltámadás előtt vagyunk? Köszönettel: Lívia
Kedves Lívia! Jézusnak ezekben a szavaiban - mint mindegyikben - kimeríthetetlen mélység, átláthatatlan gazdagság van. Csak egy megközelítést említek. Az, hogy Jézus az Atyához megy, nem más, mint hogy beteljesíti földi hivatását, elvégzi, amit az Atya rábízott. Neki is ez az öröme, hogy teljesítse az Atya akaratát. Aki őt szereti, az együtt örül vele ebben. De az ő szeretete azt is jelenti, hogy azonosul is vele, tud vele együtt gondolkodni, érti az ő szándékát. Vagyis az, aki szereti Jézust, az érti és látja ezt a folyamatot, tudja, hogy ami történik, az az üdvösség műve. Úgy is fogalmazhatnánk: Ha szeretnétek, akkor tudnátok igazán hinni, akkor értenétek mi az élet, mi a bűn, mi az üdvösség. Természetesen Jézus még a halála és feltámadása előtt mondja ezeket a szavakat, amelyek mennybemenetelkor be is teljesednek.
Kedves Lelkiatya! Hogy vélekedik az egyház a pénzről? A papoknak is fontos lehet a pénz? Válaszát köszönöm
Meglehetősen átfogó ez kérdés, aligha tudok rá kimerítően válaszolni. Előre is elnézést kérek ezért. A pénz önmagában csak egy semleges eszköz, amely lehetővé teszi, megkönnyíti a vagyontárgyak cseréjét. Önmagában tehát nem minősíthető. Az teljesen téves fölfogás, hogy a pénz rontotta volna meg az embert, az emberi kapcsolatokat. Az embert az engedetlenség, a bizalmatlanság, az Istennel való szembefordulás rontotta meg, ez az eredeti és áteredő bűn. Ez rontotta és rontja meg ma is az emberi kapcsolatokat, ennek következménye az önzés, és annak sok más származéka. Ezt tudja megjeleníteni a pénz, amely ilyen eszközként azonban fokozhatja is az önzést, de nem a sajátos volta, szerepe miatt, mert hisz ugyanilyen katalizátor, ráerősítő hatása van minden más birtokolható dolognak is. Ha valakinek több háza van, ez legtöbbször őt nem arra készteti, hogy több embert fogadjon be, hanem hogy ezekből az ingatlanokból még több hasznot hozzon ki magának. Így működik a pénz hatalma is. Tehát a pénz egy semleges eszköz, amelyet lehet jóra is és rosszra is használni. A papok életében ugyanaz a szerepe a pénznek, mint minden más embernél. A mai társadalmi élet rendszerében elengedhetetlen, hogy legyen pénz, amellyel a vagyontárgyakat cserélni tudjuk, amelynek segítségével a szükséges dolgokat beszerezhetjük. Persze, a papok éppen úgy ki vannak téve a pénz kísértésének, mint bárki más. Illetve még sokkal jobban, hiszen tudvalevő, hogy az Isten emberei sokkal nagyobb támadásoknak vannak kitéve, sokkal jobban támadja őket a sátán, mint más embereket. Pusztán azért, mert egy lelkiember bukása sok más emberre is ártó hatással van, ezért összpontosít rájuk jobban a gonosz. Nem szabad tehát, hogy fontos legyen a pénz, nem szabad gyűjtögetni, nem lehet cél, hogy minél több legyen. Amikor egy pap gyűjtést hirdet, akkor ennek nyilvánvaló célja nem az, hogy minél több pénz legyen a perselyben - ennek semmi értelme nem volna -, hanem az, hogy amire gyűjtöttek, azt közösen el tudják végezni.
1
  2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 ...