Kedves Lelkiatya! Nekem ijesztő és fenyegető jellegű kényszergondolataim vannak amiktől van, hogy nagyon szorongok. Ezek csak felbukkannak a fejemben igazán nem is az enyémek mert nem szándékosan gondolok ilyet, egyszerűen egyszer csak eszembe jutnak dolgok. Nem rég azt hallottam, hogy Isten a gondolatainkon keresztül is próbál hozzánk szólni. Ehhez fog kapcsolódnia kérdésem. Egyszer még pár hete nagyon féltem attól, hogy elkövettem egy bűnt és akkor egy hang a fejemben (de azért ne ilyen skizofrén hangra gondoljon, annyira szerencsére nem rossz a helyzet) három napig folyamatosan böjtöt követelt tőlem, de ezt úgy tette, hogy a következő napról mint böjti napról soha nem volt szó de mégis amikor aznap reggel felkeltem ugyanúgy követelt, és azzal fenyegetett, hogy ha nem teszem akkor Isten nem bocsát meg. De Jézus mindent megbocsát. Akkor ezt nem értem. Jézus mindent megbocsát ha megbánjuk, feltétel nélkül. Ez már nem most történt csak arra emlékszem, hogy nagyon féltem enni, és ,hogy borzalmasan szorongtam abban a három napban. De van, hogy olyanok jutnak eszembe amiket akár ő is mondhatna. Egész hihetőek.A két kérdésem tehát ez. 1. Honnan tudom biztosra, hogy Isten szól hozzám? 2. Ha nem hallom Isten hangját az azt jelenti nem vagyok jó keresztény?

Kedves Lelkiatya! Sajnos az ember képes a bántásra mind szavak ,és tettek által is . Ha akit megbántottak nem tud gyorsan,azonnal megbocsájtani az nagyon nagy baj? Bűn ? Mert nekem úgy érzem ez még nagyon nem megy most,főleg ,hogy úgy látom nagyon nincs is rajta az illető, hogy jóvátegye a tettét. Én szeretnék megbocsájtani majd,de valahogy azok amiket velem tett ezt méginkább megnehezítik .Kértem Istent ha lehetséges, segítsen megbocsájtani . De egy hete szinte változatlan még. Nem tudom ez helyes segítséget adhat e ,de most úgy érzem jobb ha amennyire csak lehet nem beszélgetek vele,kerülöm őt ,kicsit távolabbra helyezkedem,hogy óvjam magam tőle, és még az is eszembe jutott ha megint szavakkal bántana kiabálna fogom magam és kilépek a helyzetből mondjuk kimegyek a szobából, vagy elmegyek biciklizni. Köszönöm a segítséget!!

...Van egy kérdés, ami időről időre mindig felmerül bennem és eldöntöttem, nem halogatom tovább, megkérdezem az Ön véleményét. Bizonyára már egyértelmű lett, hogy nagyon szeretem Jézust. Ez alapvetően jó dolog, de néha kicsit megijedek, hogy esetleg ez nem jó. Ettől amiatt félek, mert annyira közel kerültem Jézushoz, úgy érzem, hogy...úgymond teljesen rabul ejtette a szívemet. Nehéz ezt nekem megfogalmazni, de megpróbálom. Arról van szó, hogy nekem ő olyan mint senki más. Egyik tényező az, hogy azután a rengeteg dolog és segítség és kegyelem után, amit kaptam tőle, nagyon hálás is vagyok neki. Úgy segített nekem az életem számos területén, ahogy senki más nem tudott volna. ... Nagyon sok mindent írtam Önnek, de kérdésem csak egy vagy kettő lenne: néha szégyellem, hogy így érzek. Kellene vagy nem? Azt szégyellem, nem mások előtt hanem Jézus előtt magamban, hogy mindenkinél közelebb állónak érzem magamhoz és hogy ennyire szereti a szívem. Az jut eszembe, lehet neki nincs igénye ennyire közel lenni hozzám, neki elég lenne ennél kevesebb. Arra is gondolok, hogy bár Jézus emberi testben emberi életet élt, mégsem vagyok vele egy szinten, soha nem leszek hozzá méltó mert ő a tökéletes ember is. Úgy ember, hogy közben tökéletes. Ezért küldte az Atya őt közénk a mennyből, az ő egyetlen fiát. Én meg tudom, hogy hozzá képest olyan kis semmilyen vagyok, nem méltó hozzá. ... Ön szerint jó vagy rossz az, ami Jézus kapcsán a szívemben van, hogy mindenkinél közelebb állónak érzem magamhoz? Kellene vagy nem kellene szégyenkeznem? Hogy küzdjem le a szégyenérzetem Jézus előtt? Nem illene ezt mondanom, de mikor olyan örömteli, meghitt, jó együttléteket tapasztaltam vele, akkor azután is az nekem olyan volt mint amikor tegyük fel tetszik nekem egy férfi, szerelmes vagyok belé és szégyellem ezt előtte, nem tudom mit érez és ő meg ahelyett, hogy elutasítana, virágot hozna nekem és rám mosolyogna. Nem szó szerint, csak a logikát akartam bemutatni. Hogy azok miatt még jobban vágyok Jézussal lenni, de közben meg bátortalan is vagyok és szégyellem magam. Baj az, hogy ez a szituáció ilyen? Szégyellem magam.... Sajnos hosszú lett a levelem, de azért szerettem volna véleményét kérni, mert nem tudom eltüntetni magamból ezt a Jézus iránti mindent elsöprő, örök nyomot hagyó mély szeretetet és vágyakozást, de közben aggódok is, hogy talán nem kellene, nem illik, Jézus nem akarja, Jézus előtt ciki.

Kedves Lelkiatya! Hogy viselkedjünk egy olyan emberrel ,aki hazudik,elferdíti az igazságot,hogy jól jöjjön ki az adott helyzetben? Muszáj vele rendesnek kedvesnek lennem? Mert én nem akarok vele beszélgetni sem már ,közelében lenni,mert csak távolságtartással tudom védeni magam ellene. Köszönöm a segítséget!!

Kedves Lelkiatya! Sok a szegény ember ,mindig is volt ,és van is ,de honnan lehet megkülönböztetni ,hogy ki az igazán rászorult,mert mondani bármit lehet,sőt van aki kihasználja más kedvességét és kéreget,de én nem akarok olyannak adni aki árver,mégis honnan tudjam jó helyre adok e? Köszönöm szépen!

Kedves Lelkiatya! Tegyük fel példaként december 24 - én elkapom az influenzát , vagy v.mi vírusfertőzést és nagyon beteg leszek ,az már olyan esemény amit már Isten ( előre látja,tudja,hogy én aznap betegen fogok majd feküdni)?? és hiába vár a család vendégségbe,nincs mit tenni ,ez most egy ilyen karácsony lesz ?? Azért kérdezem mert volt már ilyen ,és apukám nagyon szomorú volt,hogy nem jutottunk el,az volt élete egyik legszomorúbb karácsonya.Magány terén is. Isten tudta ,hogy az így fog történni már előre? Köszönöm szépen!!

Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy az baj ha a keresztlányommal elsősorban az áldozás miatt járunk misére?

Tisztelt Lelkiatya! A hat éves kislányunknál észre vettem,hogy, hogy is fogalmazzak szololidabban,hason fekve mozgatja a kis testét,eleinte nem tudtam mi ez,de később kiderült azért mert az neki jó érzés ( lent) Mondtam neki ne csinálja ,ha látom próbálom kizökkenteni ,nem túl feltűnően,pl gyere csak hozd már ide nekem ezt ,vagy azt.... Hogy tudnám erről leszoktatni? Kicsi is még ,meg én tudom,hogy izgatni úgy magunkat bűn. Az ő kis korából kifolyólag annyit mondtam nem szabad,de hát úgy érzem ezzel nem érti majd meg. Tudna segíteni? Nagyon szépen köszönöm!!

Kedves Lelkiatya! Ön szerint elképzelhető, hogy a jó Isten meghallgatja az im?t valakit megáld olyan értelemben, hogy megismer anyukaként,egy olyan munkalehetőséget ( online) Amit otthonról is végezhet,és nem kell azon aggódnia,hogy pl ha felüti fejét gyermekbetegség,hogy jöjjön el a munkahelyéről szabadságra,táppénzre. Tehát nem kerül padhelyzetbe,hanem nyugodtan otthonról ellátja feladatait. Természetesen ez rendes cég ,nem tisztességtelen,semmi olyan munkát nem igényel amivel ártok,viszont ha szorgalmasan kitartóan végzem jól is lehet keresni ,mert ismerek olyan hölgyeket ,akik szépen eltartják vele a családjukat. Nekem nagy vágyam valamiért máshogy élni,nem idegeskedni,hanem úgy,hogy itthon legyek a kicsikéimmel mint régi időkben a nők. Nem voltak kiszolgáltatottság alatt,hogy most munkába elmenetel vagy beteg gyermekkel ki legyen. Mindent megoldtak otthonról. Köszönöm szépen , ha tud segíteni.

Tisztelt Lelkiatya! Nagy a bizonytalanság és a félelem bennem! Meg probálok rövid lenni Az olvastam egy keresztény portálon hogy ha döntések előt állunk kérjük az Úr Jézust hogy jó döntéseket hozzunk és figyeljük a jeleket Egy szürővizsgalaton (Mamográfia)kiderült hogy rosszindulatú daganatom van így operálni kell ki volt tűzve az időpont a műtétre előte való este az udvaron úgy ELESTEM hogy kissé össze törtem magamat de azért lábra tudtam állni 1;jel!!! Reggel 6-ra kellet volna a klinikán megjeleni ELALUDTUNK majdnem 7-re értünk be!!! 2;jel!!! Nem volt gond fogadtak bennünket!!! Nagyon rosszul viseltem az altatást és mint utóbb kiderült a műtét Se sikerült jól!!! A Szövettani vizsgálaton kiderült hogy kis széleségbe lett kimetszve a tumor így szórodás történhetet Írány az onkologia onnan pedig az onkoradiologia ahol 33 súgárkezelést írtak elő!!! Közölték velünk hogy ha nem válaljuk a sugarat akkor 5 éven belül 100% hogy kiújúl ha bele egyezünk a kezelésbe 75%esélyem van arra hogy soha többet nem újul ki a rák Én bele egyeztem a kezelésbe és már egy páran túl is vagyok!!! És most félek hogy amiért nem figyeltem a jelekre az Úr Jézus magamra hagy Mi erről Tisztelendő Atya véleménye??? Várom válaszát amit előre is köszönök Ildikó

Tisztelt Kedves Lelkiatya! Dicsértessék a Jézus Krisztus! Dicsőség Krisztus Királynak és a Szentháromságnak! Római katolikusok vagyunk. Azt szeretném kérdezni, hogy milyen szavakkal tudom vigasztalni kedves jó barátnőmet, aki sajnálatos módon megözvegyült hirtelen 40 éves boldog házasság után, mostanában pedig nagyon szeretett Édesanyját vesztette el - mindketten karjai között távoztak el - és ezek a szörnyű képek kísérik, nem tud szabadulni tőlük... Egy 80 éves hölgy néha istápolja, szerinte sokat segített neki, de rajta kívül és a lelkiismeretes háziorvosán kívül senkije nincsen, se rokona, se más barátnője rajtam kívül - én pedig csak telefonon szoktam vele beszélgetni, én is 70 fölött vagyok - mit tudok neki mondani ??? - én boldog házasságban élek - (ne is kiabáljam el...) - ő pedig ezek után a csapások után már nem tud hinni, szeretne ugyan (mikor rákérdeztem, ezt mondta...), de nem tud hinni már...mit lehet mondani neki? -azt szoktam tanácsolni - nem tudom, hogy jól teszem-e, hogy amikor kétségbeesetten felkiált s keresi övéit, hogy kiáltson : Istenem, segíts meg.... - Jól tettem, hogy ezt tanácsoltam....? Isten áldásával - Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Kedves Lelkiatya! Autista a barátnőm. Gondjai vannak a hitélettel. Nem mer szólni egyik atyának sem. Óriási a szociális szorongása. Mit tegyek?

Kedves Lelkiatya! A levélíró vagyok, aki üzent annak a válaszolónak, aki a szentekről írt (hogy nekik könnyű mert látták az Urat). Megengedné, hogy üzenjek egy másik levélírónak is? Természetesen nem szeretném mindig elvenni a szót, hogy így mondjam, nem vagyok lelkiatya, pap, nincs annyi tudásom mint Önnek, így kicsit restellem is, hogy írni bátorkodtam és főleg azt, hogy nem először. Csak azért tettem meg, mert a másik kérdező levele a saját tapasztalatomat juttatta eszembe és arra gondoltam, hogy hátha segítene rajta ez is. Gondoltam, ha tudok valamit, ami talán segít neki, csak meg kellene vele osztanom. Nem az Ön tanácsai helyett, hanem azok mellett. Természetesen ha Ön elolvassa ezt, amit most írok és nem tartja megfelelő tanácsnak, igazat fogok adni Önnek, mert bár engem a jó szándék vezérel, Ön ezt jobban el tudja dönteni. Az illető azt írta, hogy nem tud imádkozni, hosszabb ideig különösen nem, mert 2 percig tart a mondandója ha saját szavaival imádkozik, a kötött szövegű imák ismétlése pedig álmosítja. Két javaslatom lenne számára saját imaéletemből kiindulva. Először hadd kezdjem a kötött imák problémájával. Én magam naponta többször szoktam kötött szövegű imákat imádkozni, de mindig másikat szóval nem egy kötött imát mondok egész nap. A napomat szinte már ébredés után imával kezdem, általában a Miatyánkot és a Hiszekegyet mondom, mert valahogy én ezt jónak tartom, így minden nap már mielőtt bármit tennék, bármi történne megvallom a hitemet Istennek. Nekem jó, hogy ezzel kezdődik a nap. Mint a másik válaszban is írtam, szoktam a rózsafüzért imádkozni. Ez egy hosszabb ima, bár tudtommal nem muszáj az egészet egyszerre, de én egyszerre szoktam végig. Szerintem ez a levélírónak lehet tetszene, mert annak ellenére, hogy kötött szövegű ima, kifejezetten változatos ha szabad így mondanom. Van benne Hiszekegy, Miatyánk, Üdvözlégy és az Üdvözlégy kiegészül az úgynevezett titkokkal, melyekből több is van egy rózsafüzérben és maga az egész rózsafüzér tartalma naponként eltérő. Úgy értem, hétfőn is más 5 titkot mondunk és csütörtökön is. Ha ismétlődnek is, akkor sem egymás után tehát a szerdait legközelebb pénteken mondjuk. Remélem ezt helyesen írom, én így találtam és így szoktam imádkozni. Szoktam még imádkozni a Jézus-imát, az is jó választás lehet mert ha jól gondolom, addig imádkozhatjuk amíg akarjuk. Az interneten azt olvastam, hogy akár naponta többször is lehet, akár csak egyszerre csak egyszer vagy háromszor elismételni a szövegét (?Uram, Jézus Krisztus, Élő Isten Fia, könyörülj rajtam bűnösön!?). Ezt azért szerettem volna a levélírónak javasolni, mert tulajdonképpen ha egy nap sokszor mondaná ezt az egy mondatot, vagy több alkalommal és minden alkalommal 3x, akkor ezzel úgy tudna imádkozni, hogy sokat imádkozna, de nem egyszerre sokat hanem elosztva időben és így biztosan nem találná unalmasnak, és ami szerintem még jobb, átszőné a napját az imádság. Egyszerű ima, de nagyon fontos tartalommal. Nekem csotkim is van, ami megkönnyíti az imát, ad egy keretet az egésznek. Szoktam imádkozni azokat az imákat is, melyeket Ön írt nekem, kedves Lelkiatya, mikor itt a fórumon egyszer érdeklődtem. Olyan imákat szerettem volna, melyekkel kifejezetten az Atyát szólíthatom meg. Utólag is köszönöm Önnek a segítségét ennek kapcsán, az említett imákat azóta is imádkozom. A levelem fennmaradó részében szeretnék írni a saját szavakkal végzett imáról. A kérdezőhöz hasonlóan én is szoktam hálát adni, kérni, dicsőíteni (bár utóbbiban lehet fejlődhetnék még és éppen mostanság gondolkodtam a zsoltárokon, hogy beilleszthetném azokat az imaéletembe), viszont ő nem említett valamit, amit én rendszeresen teszek és hasznosnak tartok. Ami engem illet, én bizalommal szoktam imádkozni. Ez alatt azt értem, hogy elmondom az imáimban azt is, ami történik velem, ha problémám van, beszámolok róla, ha valamivel kapcsolatban érzéseim vannak, azt is elmondom. Nem tudom, jó-e ez, de én nagyon sokszor csináltam már olyat, hogy ha valami bántott, akkor Jézusnak elmondtam, hogy mi az ami bánt, miért bánt, részletesen elmondtam neki, hogy ha valaki megbántott, elmondtam annak az illetőnek az álláspontját is, elmondtam mi az ami nekem fáj és miért. Amikor féltem valamitől, akkor azt mondtam el neki, nagyon bíztam benne, kértem is a segítségét és valami hatalmas segítséget adott, ez volt a vérvételes eset. A saját hitemet is szoktam vizsgálni előtte, elmondom neki, hogy én hogyan látom saját magamat, honnan jutottam hova, milyennek tartom most magam, hova szeretnék jutni. Arról is szoktam reflektálni, hogy ő milyen hatással volt az életemre és ezt neki is elmondom. Ahogy írtam a másik levelemben is, mostanában egyre többet imádkozok, voltam önkéntes munkám, pont most 1-2 napja, járok szentségimádásra is. Ennek kapcsán például azt mondtam el Jézusnak, hogy ezeket miért teszem, hogy hogy sikerült, hogy milyen érzések voltak bennem közben. Szóval részletesen beszámolok neki dolgokról, mintha magamban reflektálnék magamról de igazából nem magamban csinálom hanem megosztom vele. Ahogy egyre közelebb kerültem Jézushoz, úgy fordult elő egyre gyakrabban, hogy bizalommal imádkoztam. Neki úgy mondtam el az érzéseim, gondolataim, problémáim, örömeim ahogy senki másnak. Hagytam, hogy mindent lásson belőlem. Amikor örültem, akkor ima közben annyira őszinte volt az örömöm, szó szerint mosolyogtam Jézusra, nem fontolgattam hogy fogalmazzam, amit mondok, bátran elmondtam neki mennyire szeretem. Amikor pedig szomorú voltam, akkor kisírtam magam előtte vagy ha közben sírtam el magam véletlenül, nem takargattam a könnyeim, nem szégyelltem előtte. Azt akartam ezzel mondani, hogy engedtem Jézusnak, hogy úgy lásson ahogy mások nem. Hogy jobban és tisztábban lásson mint bárki. Bíztam benne és őszinte voltam. Tény, hogy ehhez az is hozzájárult, hogy valóban ő ért meg legjobban és nem csak azért mert tökéletes hanem azért is, mert tényleg egyedül vagyok sok mindenben és a környezetem nagyon máshogy gondolkodik, nincs olyan erős hitük mint nekem vagy egyáltalán nincs és ezért érzem Jézust közelebb magamhoz mint ezeket az embereket mert tényleg Jézus az, aki megért. Én a magam részéről úgy találom, hogy akkor a legjobb az imaéletem, vagyis én akkor érzem kiegyensúlyozottnak, ha a kötött imák mellett megvan az is, amit írtam, ezek a saját szavakkal mondott imák. Nekem mindkettő szükséges. Remélem nem fogalmazok tiszteletlenül, de nekem a Jézussal töltött idő már sokszor olyan mint egy beszélgetés a legjobb barátommal egy kávé mellett és tényleg úgy is érzem, hogy nekem ő a legjobb barátom. Nem vagyok vele tiszteletlen de közben mégis közvetlen vagyok vele és nagyon elmélyült kapcsolatom lett vele. Nekem többször írta már Lelkiatya, hogy Isten ajándéka nekem, hogy Jézushoz ennyire közel tudtam kerülni, írtam azt a rengeteg segítséget is, amit kaptam tőle, meg azt az örömöt is, ami átjár ha vele vagyok. Természetesen ez lehet befolyásol engem és nem biztos, hogy ha nem kaptam volna meg ezt a kegyelmet, akkor is így tudnék imádkozni, szerintem biztosan nem, és nem biztos, hogy mindenki pont úgy fog tudni ahogyan én vagy annyira közel lesz Jézushoz, valakinek több, valakinek kevesebb idő kell ehhez, talán nem is mindenki kap ilyen kegyelmet, valaki lehet olyan kegyelmet kap ehelyett amit meg én nem kaptam, ez szerintem mindenkinél kiderül, hogy hogy lesz, de azt hiszem, a maga szintjén mindenki megpróbálkozhat azokkal a dolgokkal, amiket én is írtam. És aztán majd látja, hogy mi hogyan alakul. Nem tudhatom, hogy a másik levél írójával mi fog és mi nem fog történni, csak kiindulópontnak szerettem volna leírni a tanácsaim. Remélem, hogy semmi sértő dolgot nem írtam és nem tűntem kérkedőnek sem, mert nem volt ilyen szándékom, csak abban bíztam, hogy tudok én is ezekkel segíteni Lelkiatya válasza mellett. Csak arra gondoltam, Jézus is biztos örülne ha megosztanék valamit a másikkal, ami eszembe jut és segíthet neki, mert biztos szeretné, hogy segítsük egymást hiszen ő szereti azt a másik kérdezőt is, akkor biztos annak örül ha én is szeretem.

Kedves Lelkiatya! Mostanában Fábry Kornél atya előadásait követve (youtube-on) néztem egy pár előadást az Emmanuel Közösségtől is. Egy Mijo Barada nevű előad?t?l a területfelszabad?t? imár?l olvastam. (Amikor egy bizonyos területen egy ház, vagy bármilyen hely, amihez emberi szenvedések és gonosztettek kötődhetnek -egy megadott imasort kell elmondani). Nálunk a nagyszüleim házához sajnos rengeteg bűn kötődik (s?lyos bántalmazások, szenvedélybetegségek, gyilkosság), ami a mai napig sem szűnt meg. Olyan, mintha ezek a bűnök generáci?r?l generációra szállnának. Görögkatolikusként érdemes-e ezzel az imával foglalkozni? Vagy esetleg házszentelést végeztetni? (Az imát elolvasva én kicsinek tartom magam ehhez.) Köszönöm a választ!

Tisztelt Lelkiatya! Házas vagyok ,van 3 gyermekem. Ez mellett kezdő cukorbeteg is vagyok. Szegyelek elmenni a templomba,hogy majd mint gondol rólam a két atya és az emberek. Nincs olyan ruhám se amibe menjek. Meghiztam elege 150 cm vagyok és közel 100 kg. Tele vagyok borhibakal és ezért nem merek elmenni. Egész életemben éreztem hogy selejt vagyok de valahogy nem merek templomba menni . Úgy érzem majdnmise közbe az atyák azt gondolják hogy mi csúnya vagyok stb.