Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizennégy meg húsz? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Mennyi nulla meg tizenhét?
Bár nem kifejezetten lelki természetű kérdésről van szó, de erre azért tudom a választ: 17 (számmal írandó!)
Kedves Atya! Milyen kereszteny ket gyermekes anya ?
Hogy milyen legyen? Föltételezem, hogy a gyermekek még kicsik. Minden este imádkozzanak közösen, minden vasárnap vigye el őket a templomba. Ezt tartsa meg egészen 18 éves korig. Az esti imát 14-16 éves kor után csak akkor, ha szívesen teszik a gyermekek is. A templomba azonban mindenképpen 18 éves korukig vigye el őket, minden nyafogás, ellenkezés ellenére. Az én véleményem szerint ezt 18 éves korig megteheti a szülő. Utána már ne tegye! Hasznos tanács, hogy amikor már nagyon éles a vita, hogy a gyermek nem akar elmenni a templomba, akkor azzal vigasztalja, hogy ennek 18 éves koráig így kell lennie, utána már dönthet másként. Ezt nagyjából elfogadják, mert látszik a vége, s úgy gondolják, addig kibírják. (Csöndesen mondom: hátha addigra maga is belátja, hogy érdemes az Úr közelében maradni.) Talán csodálkozik, hogy csupán a templomra, az imádságra vonatkozó tanácsokat mondok, nem pedig a megfelelő magaviseletre. Ez azért van, mert jól meg kell értenie: a kereszténység elsősorban élet, Isten-kapcsolat, és csak másodsorban, mintegy ennek következményeként a helyes magaviselet. Tehát elsősorban a minél mélyebb Isten-kapcsolatra vezesse el a gyermekeit.
Kedves Atya! Mi a különbség a hívő és a vallásos ember között?
A hívő ember a hitből él, a vallásos a vallásból. A hit személyesebb, a vallás inkább közösségi. A hit lelkibb, a vallás gyakorlatibb. A hit mélyebb, a vallás felszínesebb. A hívőt a tapasztalataiból szőtt meggyőződése vezeti, a vallásost a közösségben szerzett tudása. Ugyanakkor a hit nincs meg vagy csak ideig-óráig tud létezni a vallásgyakorlat nélkül. A vallásgyakorlat nélkül a hit légiessé válik, gyökértelenné, ingataggá. A vallás pedig a hit nélkül üres életformává, cselekvési renddé csökevényesül. A kettőnek, vagyis a hitnek és vallásgyakorlatnak egymásra nagy szüksége van. A hívő az elsőt, a vallásos a másodikat részesíti előnyben nagyobb hangsúlyt adva neki. A helyes egyensúlyt kell megtalálni. Nem célravezető szembeállítani a kettőt mint két külön kategóriát. A hitet erősíti a vallásgyakorlat, a vallásgyakorlat a hitből építkezik. Tény azonban, hogy a hit fontosabb, mint a vallásgyakorlat. Ez utóbbi nélkül még esetleg meg lehet lenni, de hit nélkül nem.
Kedves Atya! Miért van az, hogy az emberek a közösségi oldalaikon nagy mennyiségben osztanak meg az életükről információkat? Ráadásul olyanokat is, amelyek meglehetősen intim tartalmúak. Ez a megosztási vágy mire vezethető vissza? Mikortól számít kórosnak?
Amikor (szinte) mindenki ezt csinálja, akkor ez tűnik természetesnek. Holott nem az. Nagyon sok ilyen eleme van a divatáramlatoknak, amelyek szinte gondolkodás nélkülivé teszik az embereket. Lehet, hogy erős megfogalmazás, de szerintem a divat gondolkodás nélküli követésében az az állati ösztönünk mutatkozik meg, hogy "ne váljak ki a sorból". Egy csordánál fontos, hogy megmaradjon a jószág a csordán belül, különben könnyebben válik prédává. A divatok fortélya, hogy azt hirdeti, "legyél egyéni!" - amely emberi törekvés nagyon nemes és értékes - de azt is megmondják, hogyan legyél az. Tehát gyakorlatilg az orruknál fogva vezetik a legtöbb embert, akik miközben azt hiszik, hogy egyéniek, csak még jobban majmolják a divatot. Véleményem szerint ide vezethető vissza a közösségi oldalakon józanságot félredobó magamutogatás. Már nem vesszük észre, hol a határ. Nincs is ember, aki megmondhatná, hol a határ, hiszen annyira behálóz minket. A szemérmesség nagy kincsünk, amely ezen a téren is bizonyos igazodást nyújt. Érdemes odafigyelni a lelkiismeret szavára, amely jól együttműködik a szemérmességgel, a visszafogottsággal, a józansággal.
Kedves Lelkiatya! Az evangéliumban van egy részlet ami nem hagy nyugodni. Jézus miért nem engedi meg hogy az az ember eltemesse a szüleit? Miért mondja neki hogy a halottak temessék el az övéiket? Köszönöm válaszát
Szent Lukács evangéliumának 9. fejezetében található ez a rész, és a fejezet utolsó mondata világítja meg jobban, hogy Jézus miért mondja ezt. Itt egy csokorba gyűjtve jelenik meg három élethelyzet, amelyek mindegyikének ugyanaz a fő üzenete. Pontosan az, ami a fejezet végén le van írva. "Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára"(Lk 9,62). Mindegy, hogy népétől akar elbúcsúzni, vagy elhúnyt apjától vagy éppen arra vágyik, hogy legyen végre saját otthona. Jézus követése teljes odaadást kíván. Itt most erről beszél. Nyilván nem arról, hogy valaki ne temesse el a szüleit. Ez inkább képletes értelmű tanítás, hiszen Jézus így kezdi: "Hadd temessék el a halottak a halottaikat!" Ezt nyilván nem lehet szó szerint érteni. Úgy szokták magyarázni, hogy itt Jézus az Istentől elfordult zsidó népre utal, aki a halál szolgálatába ragadtak. A betű öl - írja levelében a korábban megveszekedett farizeus, a későbbi Szent Pál. Az ószövetség az új szövetség nélkül halottá vált. Innen tovább kell lépni. Erre is utalhatott Jézus - nyilván ekkor még nem ezzel a szóhasználattal -, hogy ővele valami egészen új kezdődik el. És ezt az újat teljes odaadással kell követni, nem hátra-, hátratekintgetve. Mint a kivonuló zsidó nép, amely egy idő után visszavágyakozott az egyiptomi húsos fazekak közé. Az igazi Krisztus-követés tehát ebben mutatkozik meg.
Kedves Lelkiatya! On mizu gondol a facebookrol? 25 eves vagyok ket gyerek anyukája es házas. Regimodi no vagyok ,van ilyen oldalam de jobbnak láttom ha nincs . on mit gondol jobbha nincs ? Nem tudom keresztény szemmel mit gondoljak errol az oldalról
Ez is egy eszköz a sok közül, amit lehet jóra és lehet rosszra fordítani. Az utóbbi évtizedekben, sőt, utóbbi években hihetetlenül megváltozott világunk tele van újabb és újabb efféle eszközzel. Maguk az eszközök nem az ördögtől valók, de az biztos, hogy ez a pörgés, ez a hihetetlenül fölgyorsult változás a bűn melegágya. Felszínessé teszi az embereket, idegessé, a perc örömeit hajszolókká. Ezzel együtt is a fészbukra is azt mondom, nem rossz, szabad és érdemes is használni. Fontos ebben (is) a mértéktartás. Arra kell ránevelni a gyermekeinket, hogy ne hagyják, hogy uralkodjanak rajtuk ezek az eszközök. Az egyenértékű a bálványimádással. Ettől mindenképp meg kell mentenünk őket. De tény, hogy nem könnyű, mert nagy a világ sodrása ebben az irányban. Lehet nyugodtan Önnek is ilyen oldala, de ne érezze kényszernek azt, hogy ezzel Önnek is foglalkoznia kell. Szépen meg lehet lenni nélküle is.
Kedves Atya! Milyen keresztény könyvet tudna ajánlani, ami a halállal/gyásszal foglalkozik? Ajándékba szeretném venni egy barátomnak, hogy a könyvet elolvasva kicsit segítsen feldolgozni egy családtag halálát? Köszönöm a javaslatát!
Elisabeth Kübler Ross könyveit ajánlom, aki a legkiválóbb ebben a témában.
Kedves lelkiatya! Szent Máté evangéliumában olvastam, hogy a mennyek országa Keresztelő János idejétől mindmáig erőszakot szenved, az erőszakosok szerzik meg. Ezt hogy kell érteni?
Ez egy nehéz biblikus kérdés, ezért egy biblikus professzortól kértem segítséget. Az itt szereplő görög szó (biazetai) fordítása több lehetőséget enged meg (cselekvő /mediális/ vagy szenvedő értelem, illetve jó vagy rossz értelmű erőszak). Az ige értelme legtöbbször rossz értelmű erőszak: üldözés, kegyetlenség. Qumránban többször is hallunk a ?szövetség ellen erőszakot elkövetők?-ről, a szövetség erőszakosairól, akik a törvény gyűlölik, akik elpusztítják a hűségeseket. A jézusi mondat eredetileg valószínűleg az üldözésekre, az Isten országának útját végigkísérő szenvedésekre vonatkozott, (?Isten országa Keresztelő Jánostól mindmáig erőszakot szenved, az erőszakosok elragadni ? azaz tönkretenni - akarják azt?). Keresztelő Jánost bebörtönözték, kivégezték, és ez lesz a sorsa a Messiásnak is. Talán ez a magyarázat a legvalószínűbb. Ez lehetett a mondat eredeti értelme. Később azonban kapott más jelentéseket is. Sokan pozitív értelemben értették a görög szót (pl. Lk 16,16 is): az Isten országába való bejutás nagy igyekezetére, a szűk kapun való bejutás nehézségeire, pozitív értelmű küzdelmére értették. Mások szerint az ?erőszakosok? egy gúnynév volt, amit a farizeusok húztak rá Jézus tanítványaira, akik nem tartják be rendesen a törvényt, hanem erőltetik a maguk magyarázatait, megerőszakolják a törvényt. Jézus, eszerint az elképzelés szerint, elfogadja ezt a gúnyszót ? hasonlóan az eunukh mondáshoz ? és pozitív értelmet ad neki: törekszünk Isten országába.)
Kedves Lelkiatya! Mit gondol az alábbi hírről? https://www.magyarkurir.hu/hirek/az-engedelyre-var-hogy-puspokbol-remete-lehessen?fbclid=IwAR2QWbgkD9hetuH46Z9iBLMjL5oXnEcIYzJpWeP-4ceMeKMXNRI5jMF-u2E Lehet valaki úgy remete, hogy előtte nem volt szerzetes? Magyarországon történ(he)t ilyesmi? Kinga
Mindenképpen szép dolog. Remete hivatások ma is vannak. Minthogy egy püspök szándékozik ilyen lépést tenni, ezért ez látványosabban zajlik, de ez sem ritka az egyház történetében. Én hitelesnek érzem ezt a kérést is. Hogy ne tartozzék egyetlen közösséghez sem, ezt viszont nehezen látom kivitelezhetőnek. Kinek fog engedelmeskedni, ha teljesen egyedül él? Az egyház hagyománya az, hogy még a remete is valamelyik közösség tagja, csak a mindennapi életében nem vagy csak egészen keveset van velük kapcsolatban. De nem kizárt, hogy itt most egy rendkívüli hivatásra pillanthattunk rá, és őt valóban így hívja az Úr. Hogy Magyarországon ez megtörténhet-e? Természetesen. A Lélek ott fú, ahol akar.
Kedves Lelkiatya! Tavaly decemberben írtam Önnek egy 2007-ben megélt Isten-élménnyel kapcsolatban. Azt válaszolta, hogy minél előbb keressek egy lelki vezetőt. Eddig még nem tettem meg, főleg a vírushelyzet miatt. A helybeli papunkra gondoltam végül. Csak félek neki elmondani mindent, mert a gyónásaim után szerintem igencsak furcsán nézne rám, hogy Istennek szentelt életet szeretnék élni. Tudom, hogy a megbocsátott bűneimre már nem kellene gondolni, de saját magam is úgy érzem, hogy ezek után már nagyon nehéz lenne igazán tiszta életet élni. Most pl. nyugodtan mehetek áldozni (remélem) vasárnap, de néha annyira elkap a vágy a régi bűneim ut?n, hogy szinte megijedek magamtól, hogy újból rámtör a kísértés. Hogy próbáljak így tiszta életbe kezdeni? Köszönettel egy kétkedő nő
Most is azt mondom. Ne féljen! Sem sem a bűntől, sem a kísértéstől, sem önmagától. Lelkivezetőre azért van szükség, hogy több oldalról is támaszt kapjon. Egyik a belső világa, lelkiismeretének szava, imádságainak üzenete, de a másik a külső, az egyház hangja, a másik ember meglátása. Jó dolog, ha a helybeli pappal osztja meg. Én azt mondom, legalábbis próbálja meg. Javaslom, hogy gyónás keretében tegye, egyéb bűneit letéve ossza meg vele vágyait terveit. Teljesen mindegy, hogy utána furcsán néz-e Önre vagy sem. Szerintem egyáltalán nem, hiszen a papok nagyon sokat láttak, tapasztaltak már. A gyóntató pap semmin sem csodálkozik! Természetesen nyugodtan menjen áldozni! Ha jön a kísértés, ne is foglalkozzék vele! Annak az a természete, hogy jön. Ez életünk része. Ezért mondjuk a Miatyánkban is, hogy ne vigyen bele az Úr. De ha mondja, ha kéri tőle, akkor ő minden bizonnyal meg is hallgatja ezt a kérését (is). Ha sokáig téblábol a lelkiélet e válaszútján, akkor el is vesztegetheti a döntési lehetőséget. Nem biztos, de megvan a kockázata. Úgyhogy ne féljen! Sem a kísértéstől, sem a lépéstől. Az Isten Szentlelke megerősíti Önt!
Kedves Atya! Honnan tudhatom, hogy helyes-e az istenképem? Úgy érzem, sok tévedés van bennem Vele kapcsolatban, amik a belső sérüléseimből, félelmeimből fakadhatnak. Hogy ismerhetem meg Őt igazán, személyesen?
Már maga a kérdésföltevés arról árulkodik, hogy Ön helyes úton jár. Fölismerte, hogy az, amiről Istenről eddig gondolt, az nagyon kevés, hiányos, sőt torz. Kevesen jutnak el erre a fölismerésre. Már ezért adjon hálát az Úrnak. A hálaadás az egyik legjobb módja annak, hogy tisztuljon az Isten-képem. Minél gyakrabban adjon hálát. Ezáltal látszólag nem az Isten-kép kérdéssel foglalkozik, de mégis önkéntelenül sok adódik hozzá a helyes oldalról. Nevezetesen onnan, hogy mindent Istentől kapunk. A másik ilyen "öntisztító" folyamat az Isten dicsőítés. Ha sok szót, sok imát használ föl arra, hogy dicsőítse Istent, akkor ezzel is közelebb kerül hozzá. A dicsőítés a legönzetlenebb Isten-kapcsolat, hiszen nem származik belőle nekem semmi hasznom, nem kérek, nem köszönök, nem a bűneimet viszem, csak egyszerűen lubickolok Isten szeretetében: élvezem, hogy élek, élvezem az Isten ajándékát, élvezem a tőle kapott életet. Mindezek mellett sokat segít, ha a Szentírást olvassa és lehetőséget talál a magyarázatát is meghallgatni. Sokat visz előre még ezen a téren, ha magától Istentől kéri ezt a bölcsességet, ezt a tiszta látást. Ha kéri a kegyelmet, hogy minél tisztábban láthassa őt, egészen biztosan megkapja, ez is hozzásegíti a helyes látáshoz.
Kedves Lelkiatya! 2 bhonalja szültem , de a ferjemet nem kivanom nem tudok vele egyutt lenni. Ha hozzam er ugy erzem ezt nem szabad es mitha félnek tole. Mit tegyek mitol lehet?
A szexuális funkciózavarok gyakran a szülés utáni időszakban illetve szoptatás alatt jelentkeznek. Ez ismert jelenség. Ha nagyon erőteljesen megmarad, akkor a nőgyógyászatokon dolgozó pszichológus tud leginkább tanácsot adni. Ezt a kérdést Ön már elég régen föltette nekem. Ha még azóta sem javult a helyzet, akkor azt javaslom, kérjen segítséget a nőgyógyászától!
Kedves Atya, Imáját és tanácsát szeretném kérni. Több... éve vagyunk házasok férjemmel, azt mondhatom, jóban rosszban, mert a nehézségekből volt bőven. Férjem olyan tipus, aki nagyon nehezen viseli a kritikát,... Hogyan tudnék erről leszokni, és visszatérni a nyugodtsághoz, és szép beszédhez és szép gondolatokhoz. Ha van tanácsa,kérem ossza meg velem, imádkozzon értünk. Szeretném őt Isten szerint szeretni, és úgy hogy ezt ő (férjem is) szeretetként érezze tőlem. Talán csak, ami nagyon lényeges, azt közöljék a weboldalon,sajnálom,hogy hosszú és kicsit kesze-kusza lett a történetem. Köszönöm.
Kedves Testvérem! Igen nagyrabecsülöm ezt a tiszta törekvését, amellyel dolgozik a házasságuk megmentésén, a férje megszentelésén. Biztos lehet abban, hogy megáldja Önt ezért az Úr. Azzal kezdem, hogy Önnek különösen is nagy szüksége van lelki vezetőre. Egy atyára, akivel megbeszélheti a gondjait. Ez azért is fontos, hogy legyen lehetősége ezeket kibeszélni magából - egy pszichógusnak ezért súlyos ezreket kell fizetni, egy lelkiatya pedig imádságos lélekkel hallgatja meg Önt! -, még ha nem is tud közvetlenül tanácsot adni. Persze, valószínű, tanácsot is fog adni, amelyekre azért is van szüksége, mert egy csapásra nyilván nem megoldható ez a nehéz helyzet. Nem tudom, mennyire világos az Ön számára a férjének pszichés állapota. Azok nem viselik el a bírálatot, azok válaszolnak agresszivitással, akik belsőleg bizonytalanok. A férjének nagyon alacsony az önbecsülése, gyakorlatilag félelemben él. Minden ilyen jelzést támadásnak él meg, amelyre neki védekezéssel kell válaszolni. Gyermeteg lelkület, nem nőtt föl igazán. Ön is úgy bánik vele, mint egy gyermekkel, inkább ráhagyja a dolgokat. Ez nyilván nem jó. Ön is kialakította egyfajta viszontvédekező mechanizmusát, s ezt igyekszik viszonylag egyensúlyban tartani. Persze, nagy kockázat ebből kilépni, de nem érdemes benne maradni sem. Ki tudja, meddig fogja tudni Ön is ezt tűrni, elviselni? Bármilyen egyéb támadás - például egy csábítás - irányulhat akár Önre akár a férjére, amely aztán mindent összedönthet. Hiszen a harmóniájuk nagyon törékeny. De megáldja Önt az Úr, ne féljen! Az eddigi törekvése sem volt teljesen rossz, sőt, hősies volt az Ön magatartása, ezért is van jó remény a helyes folytatásra. Mindenesetre kimondható, hogy nem túl szerencsés stratégiát választott, ugyanis ebben Ön is felőrlődhet, és a férje sem fejlődik, hanem megmarad ebben a gyermekded állapotban. Ami a levelezésben való kihágását illeti, azzal inkább ne hozakodjék elő. Ha már lezárult, hála Istennek, nem érdemes fölhánytorgatni. Hogyha elkezdődik majd a gyógyulás, akkor azért elő lehet venni, de nem mint vádaskodáshoz szolgáló gyúanyagot, hanem finom jelzést, hogy nem volt egészen minden rendben. De mondom, ez ne szemrehányás legyen. Valószínű, szüksége van Önnek is segítségre. Istennek hála, ma már létezik párterápia, ezt Önöknek találták ki. Szüksége van olyan külső szakemberre, aki megtanítja Önt a helyes stratégiára. Azt tanácsolom Önnek, hogy induljon el ezen az úton. Legyen kezdeményező a férjével, hogy indítványozza: menjenek el együtt párterápiára. (Csakis keresztény, lehetőleg katolikus szakemberre gondolok.) Vélhetően a férje nem lesz lelkes erre az indítványra, de ezen a ponton legyen nyugodtan határozott. Jelezze, hogy nincs minden rendben azzal, hogy vele nem lehet egészségesen vitázni. Utaljon arra, hogy a kapcsolatukban van hiányosság, gyógyítani való. Ezt Ön érzi, és nagy kár, ha ő nem érzi. Más dolgokban - egyelőre - továbbra se ellenkezzék vele, de ezen a ponton, amellyel rá akarja őt vezetni a hibára, hiányosságra, ne engedjen. Hol tréfásan, hol határozottan - de sohase veszekedve, azzal csak rosszat tenne - mutasson rá arra, hogy a kapcsolatukat rendbe kell hozni. Egyelőre ez az első lépés. Azt tanácsolom, hogy párosítsa ezt sok dicsérettel. Amikor csak lehet, dicsérje meg a férjét. Akkor nem arra fog gondolni, hogy már nem szereti, s ezért akarja elcipelni egy idegenhez, hanem a megnövekedett szeretetmegnyilvánulásokból érteni fogja (tudatalatt), hogy Ön valóban a házasságuk megmentésére törekszik. A férjének szüksége van sok-sok dicséretre. Könnyen lehet, hogy ezt gyermekkorában nem kapta meg. Természetesen nagyon imádkozzék is ezért a munkáért, de ha bízik Istenben, akkor meg is fogja látni, hogy az eddigi szerető, alázatos törekvését a Mindenható ezen a módon is megáldja. A trágár gondolatok miatt se aggódjék. Ez egy egyszerű pszichés jelenség, amelyből majd ki fog gyógyulni, amikor a férje is elkezd fejlődni. Én is imádkozom Önökért.
Kedves Lelkiatya! Tanácsát szeretném kérni. Imádságaim során azt vettem észre, hogy nem tudok az Atyához imádkozni, mert nem tudom elképzelni csak Jézushoz tudok imádkozni és a Szűz Anyát valamint a szenteket szoktam megkérni, hogy imádkozzanak értem. Mit tehetnék hogy ez megváltozzon hogy az Atyát is eltudjam képzelni és tudjak hozzá is imádkozni? Sokszor vagyok úgy hogy imádkozni szeretnék, de nem tudom mit mondjak, és nem tudom mit tegyek. Egyébként mindig kell történni valaminek az ima alatt?
Nem, az ima alatt nem kell semminek történnie. Erre hiába is várunk. Illetve, ha erre várunk, akkor nem is imádkozunk, hanem várjuk, hogy történjék valami. Az ima túllép az emberi érzékelésen. Ha várok valamit, akkor az csak a magam elképzelése, amit rávetítek az imára. Ilyenekkel nem érdemes bíbelődni ima közben. Minthogy jól tudta az Úr Jézus, hogy nekünk nem is olyan könnyű imádkozni, éppen ezért tanította meg nekünk a Miatyánkot. Ebben ő szólítja meg az Atyját, és minket is erre tanít, hogy mi is úgy szólitsuk meg bátran, ahogyan ő: Mi Atyánk! Úgyhogy nem kell semmi különösen tennie, mint a Miatyánkot minden nap többször, de legalább kétszer, reggel és este mondja el. Úgy érzi, ez egy üres "versmondás"? Lehet. De valójában nem az. Nyilván azzal a szándékkal mondja el, hogy ezzel a Jézustól tanult imádsággal megszólítsa az Atyát. Most egyelőre ennyire képes. Semmi baj. Csak tartson ki hűségesen ennél a napi két Miatyánknál. Meg fogja látni, hogy egyszercsak majd "megszólal" az ima. Egyszercsak majd ráérez, hogy ez valóban az Ön szívéből jön ki, s nem pusztán a szájából. (Ja, igen, lehetőleg hangosan mondja, úgy, hogy a fülével Ön is hallja, nem pedig csak némán, hang nélkül.) Aztán van itt egy másik ima is, amely a Szentlélekhöz szól. Ezt a görögkatolikusok szokták imádkozni, szintén minden nap. Ezt leginkább reggel érdemes, de minden szertartásunk is ezzel kezdődik. Ideírom, hátha Ön nem ismeri a szövegét. A mindennapi hűségen túl törekedjék még arra, hogy a figyelme jelen legyen, amikor ezeket a rövid imákat mondja. Még egy tanácsom, hogy járjon el rendszeresen templomi szertartásokra. Ott is magától megy az ima, csak föl kell rá kapaszkodni. Mennyei Király, Vigasztaló, * igazságnak Lelke, * ki mindenütt jelen vagy * és mindeneket betöltesz, * minden jónak kútfeje * és az életnek megadója, * jöjj el és lakozzál mibennünk, * és tisztíts meg minket minden szennytől, * és üdvözítsd, Jóságos, * a mi lelkünket!
Kedves Lelkiatya! Érdeklődni szeretnék, hogy lesz-e újra esti Szent Liturgia az Attila téren? Ha igen, mikortól? Van, akinek csak ez az egy Liturgia volt a járvány előtt megoldható vasárnaponként és most sincs ez másként. Előre is köszönöm a választ: egy hívő
Úgy tudom, egyelőre ez a rend marad. Vasárnap négy Szent Liturgia van, ezen kívül előző este föltámadási vecsernye reggel pedig utrenye. Adott esetben ezekkel a szertartásokkal is meg lehet szentelni a vasárnapot, nem csak a Szent Liturgiával.
1
  2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 ...