Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizenhét meg tizenegy? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves lelkiatya! Hogy lehet megtanulni irányítani a gondolataimat ?Sokszor észre veszem ,hogy nagyon lehúznak de nem könnyű leküzdeni ,olyan jó lenne mindig jól lenni vidáman sőt inkább úgy mondanám nyugodtnak lenni vagy lehetetlenre vágyom? Köszönettel !!Meli
Kedves Meli! A kérdése jogos, a törekvése helyes. Az ide elvezető út azonban többnyire meglehetősen hosszú. Van, akinek ez könnyebben megy, van, akinek nehezebben. Hozzáteszem, már jelentős fölismerés, hogy a gondoaltai kézbentartásával tudja a belső lelkiállapotát befolyásolni. Pontosan így van. Sokan még erre sem jutnak el. S ha már ezzel foglalkozik, akkor nagyon is jó uton van, hogy ezt meg is tanulja. Voltaképpen válaszul a lelkiélet minden csínját-bínját le kellene írnom, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az ember a gondolatain úrrá legyent, s ő irányítsa azokat, ne pedig a gondolatai őt. De néhány egyszerű dolgot azért mondhatok. Ha távolabbról közelítünk, azt mondhatom, kerülni kell a kísértéseket, a rossz gondolatokra irányuló hatásokat, élethelyzeteket. Például, ha valaki horrorfilmeket néz, az nyilván nem küzd a lelki béke állapotáért, hiszen éppen hogy mérgezi azt. A másik, még szintén távolabbi előkészület, hogy a jó hatású élethelyzeteket kell gyarapítani: természetjárás, klasszikus zene hallgatása hangversenyen vagy más módon, értékes színházi előadások, múzeumok látogatása, de még sokkal inkább a templomi szertartásokon való részvétel. Ezek mind jó irányba terelik az ember gondolkodását. Közelebbről nézve az mondható, hogy az ember mindig keresse a jót. Törekedjék olyan alapmagatartást fölvenni, amely mindenben meg akarja találni a jót. Ha keresi, meg is találja. Így állandó élettapasztalattá válik, hogy minden rosszban ott van a jó is, megtalálható, kihozható. Még egy tanácsom, hogy törekedjék a napi csöndekre. Ennek hiánya is mérgezi és gyöngíti az ember gondolkodását. Minden napjába iktasson be csöndet, rövidebb vagy hosszabb időre. Ennek szintén nagyon jótékony hatása van a békés, derűs, nyugodt lelkiállapotra. Persze, legjobb, ha ezekben a csöndekben nem egyedül van, hanem az Úr elé áll, az Úr jelenlétébe helyezi magát. Így az nem üres csönd lesz, hanem mély együttlét Istennel. Ez az emberi személyiség egészséges fejlődésének legfontosabb és leghatékonyabb építőköve.
Szabad-e egy hívőnek így hazudni? Ha például megkérdezi a tanár a diáktól az egész osztály előtt, hogy részegen ment-e haza előző este is az apja, vétkezik, ha nem mondja meg az igazságot? Ha elszalad mellettem egy gyerek, aztán pár másodperc múlva egy ember jön késsel a kezében, és azt kérdi tőlem, hogy nem láttam-e egy fiút elszaladni erre, vétkezek, ha letagadom? És ha elmondom neki?
Az igazság nem önmagában áll, hanem az élet valóságába helyezve. Számtalan hasonló élethelyzetet ki lehet találni, amikor az igazság elhallgatásával, elferdítésével vagy akár annak tagadásával jobb eredményt tud elérni, mint annak kimondásával. Ugyanakkor nem tartom szerencsésnek az efféle helyzetek kitalálását. Az ember magatartása nem aszerint formálódik, hogy az ilyen eszmecserékben milyen válaszokkal találkozik. A személyes igazság jóval mélyebben van. Az embernek birtokolnia kell, vagy meg kell szereznie azt a bölcsességet, amely tud mérlegelni jó és rossz, rossz és még rosszabb között. Azért tűnhet úgy, hogy egyenes válasz helyett inkább körbeírom a problémát, mert a helyzetelemzés szerinti cselekedet nem vezethet el oda, hogy a cél szentesítse az eszközt. Noha van olyan helyzet, amikor a rossz eredményezi a jót, de az erre való fogékonyságunk kialakulása nem ezen kázusok elemezgetésével alakul ki bennünk. A válaszom tehát inkább az, hogy minden körülmények között törekednünk kell az igazmondásra. Ugyanakkor lehetnek olyan élethelyzetek, amelyek ezt felülírják.
Kedves Lelkiatya! Normális, hogy nem hiszem el, hogy megtörtént az Ősrobbanás? Gyerekkorom óta nem hiszek ebben az elméletben, de csak mostanában kezdtem úgy tűnni, hogy gondolataim rosszak, sőt bűnösek is lehetnek.
Az ősrobbanás egy természettudományi elmélet. Sok tényező támasztja alá, de mégsem olyan axióma, amelyet minden ép elméjű embernek kétkedés nélkül el kell fogadnia. Önmagában jól illeszkedhet az Isten teremtő tevékenységének emberi magyarázatához, de az egyház nem tanítja az ősrobbanást, nem tartozik a hittételek közé. Nyilván, hiszen az egyháznak nem feladata, hogy természettudományos ismereteket hirdessen. Ha Önnek ez a személyes hozzáállása ehhöz az elmélethöz, javaslom, nézzen utána még jobban. Ha az ilyen jellegű személyes kutatásai alapján továbbra is úgy látja, hogy ez az elmélet nem állja meg a helyét, nyugodtan vallhatja ezt továbbra is, ennek semmi köze nincs az üdvösségéhöz.
Kedves Lelkiatya! Tud olyan alapítványokról, akik hh egyetemistákat támogatnak( főleg önköltség,munka miatt? Köszönettel, Edit
Én sajnos nem tudok,de mint oly sokszor, hátha ezen a felületen egymásra találnak a szükséget szenvedők és a segíteni akrók. Adja Isten, hogy sikerüljön!
Tisztelt Lelkiatya! Jogosan lehetek felháborodva,ha olyasmi jutott tudomásomra,amiből egyes egyedül én maradok ki? Általában januárban a munkáltatók átnézik a béreket,és a kereteiknek és az infációnak megfelelően próbálják korrigálni emeléssel a béreket. A minap megpillantottam egy belső levelezést,mely szerint én nem fogok kapni béremelést. Tudni kell,hogy én tavaly szeptemberben érkeztem a céghez,ahol a főnök egydül volt,nagy szüksége volt helyettesre. Bármilyen fizetést megadott volna,de én megelégedtem azzal,amit előzőleg is kaptam. Vagyis hihetetlen,de lefele alkudtam! Persze megemlítettem,ha lejár a próbaidő és emel,elfogadom. Többször mondta,szereti,hogy ott vagyok,szakmailag is nagyon ott vagyok,jó velem együtt dolgozni. Év végén mégsem jutalmazott engem a 13.bérrel,még időarányosan sem,csak a többiek kaptak. És most is ez a helyzet. Pedig az árak a boltban nekem is emelkedtek,a szolgáltatások árai nekem is emelkedtek! Szóvá tehető ez? Kiállhatok magamért,vagy egyszerűen csak engedjem el? Úgy érzem én mindig korrekt voltam,de ő nem. Tehetek valamit? Köszönöm a válaszát.
Önnek ilyen helyzetben mindenképpen lépnie kell. A belső igazságérzete legalábbis ezt kívánja, szinte követeli, de ezek szerint vannak tényezők, amelyek miatt eddig mégsem lépett. Föl kell térképezni, hogy mik lehetnek ezek? Nem nagyon tudok kitalálni olyan érvet, amely jogosan támasztaná alá, hogy ezt a lépést miért ne tenné meg, vagyis az Ön szerint igazságtalan bánásmódot miért ne tenné szóvá. Ha van ilyen, ez az egyetlen indok a hallgatásra. De mik lehetnek ezek? Félelem, hogy esetleg elveszíti a munkahelyét? Félelem, hogy a válaszban megszégyenítik? Félelem, hogy ennek esetleg a jövőben egyéb káros következményei lehetnek, pl. kiközösítik Önt, elveszíti a bizalmát a főnökében, máskor nem kap még ennyi emelést sem, stb.? Félelem, hogy az Önről kialakított jó vélemény megváltozik? Ezek mind lehetségesek, s persze, még sok más is. Mérje föl, hogy mi indokolná a hallgatást, Az biztosan nem jogos indok, hogy mivel Ön keresztény, ezért ne kellene fölemelnie a szavát, hogy Krisztus azt várná, hogy fogadja el szó nélkül az igazságtalan helyzetet. Tehát az én véleményem az, hogy szólnia kell. Nagyon fontos elem azonban az is, hogy hogyan szól, mit és milyen hangsúllyal mond. Azt javaslom, hogy ne magas cé-ben kezdje, ne méltatlankodva, hanem az igazságot keresve. Hátha van olyan racionális érv, ami indokolja ezt a hátrányos megkülönböztetést. Persze, tudom én, hogy ezt nem olyan könnyű megvalósítani. Amikor egy kényes helyzetet kell szóba hozni, nekem is már előre remeg a hangom, szeretnék mielőbb túllenni rajta. De nem megoldás, illetve nem jó megoldás az ilyen irányú belső gondolatok elhallgatása. Szóval, szedje össze magát, előtte imádkozzék is, és szelíden de határozottan kérdezzen rá, hogy mi az oka ennek a hátrányos megkülönböztetésnek. Hangsúlyozom: kérdezzen, ne vádoljon! Aztán meglátja, hogy milyen választ kap. Ha esetleg hárító, magyarázkodó, mellébeszélő választ, akkor folytassa tovább a kérdezést, jelezvén, hogy ezt a választ nem értette meg, vagy ha olyan, akkor mondja ki, hogy nem ért vele egyet. Ez a kiállás nem csak a pénztárcája, de a személyiségének formálódása miatt is hasznos lehet.
Kedves Lelkiatya! A kérdésem talán butaság és felesleges ilyet kérdeznem, de elgondolkodtam: azt honnan tudhatja az ember, hogy démoni befolyás alatt van? Akár úgy, hogy nem is megszállott állandó jelleggel, de éppen akkor egy démon van rá hatással. Ezt az ember tudja magáról vagy nem? Egyáltalán van olyan, hogy nem 0-24 órás időben érződik, látszódik, csak néha-néha? Csak érdekelt ez a kérdés, elgondolkodtam, hogy ha valaha ilyen történne velem, tudnám-e magamról vagy látszódna-e.
Nem lehet erről úgy beszélni, mint egy betegségről, amelyet vagy elkap valaki vagy nem. S a tünetek vagy látszanak vagy nem. Ez egészen más természetű dolog. Egyrészt számolni kell azzal, hogy a gonosz állandóan kísért. Erre Szent Péter apostol figyelmeztet: "Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el." (1Pét 5,8) Ez természetesen korántsem jelent megszállottságot, mégis állandóan ki vagyunk téve a gonosz mesterkedéseinek. Ezt leginkább azzal tudjuk elkerülni, vagy azzal tudunk védekezni, ha sokat imádkozunk, ha Isten minél gyakrabban a lelki szemünk előtt van, ha sokat gondolunk rá, beszélgetünk vele, ha az ő jelenlétében élünk. A másik fontos törekvés, hogy akarjunk ellenállni a gonosz kísértésének. Ha nincs bennünk ez az elhatározott szándék, akkor könnyen csőbehúz. Észre sem vesszük, csak kicsi dolgokban alkuszunk meg, de már elindultunk a bűn útján. Nagy segítség még a gonosz elleni küzdelemben a rendszeres bűnbánattartás. Hogy nem mentegetjük magunkat, főként mások előtt nem mutatjuk feddhetetlenségünket és ártalanságunkat, hanem belátjuk és bevalljuk bűneinket önmagunk és Isten előtt, s ha kell, akár mások előtt is. Ahogy említettem, van, hogy belecsúszik az ember a bűnbe anélkül, hogy észrevenné. Akkor ocsúdik, amikor már benne van. De azért ez is az ő felelőssége, nem hárítható másra, a tapasztalat azt mutatja, hogy ilyen van. De mindig van kiút a bűnbánat és a gyónás szentsége által.
Tisztelt Lelkiatya! Honnan lehet tudni hogy közel a világvége? Ami a mai világban történik pl: háború, földrengés stb . Az már a jelek? Nagyon panikolok hogy itt is történik valami . Szó szerint félek élni ,aludni bármi. Ez valami jel lehet vagy az ördög csinálja velem ?
Sehonnan. Ha arra érez indíttatást, hogy a világvége közel van, akkor igen, ez az ördög kísértése, hogy ijesztgesse Önt. Jézus Urunk figyelmeztetett, hogy egyszer majd eljön a vég, tehát ezzel számolnunk kell. De azt is világossá tette, hogy senki nem tudja sem az órát, sem a napot. Ehhöz hozzátenni - mint némelyek megteszik -, hogy esetleg viszont lehet tudni az évet meg a hónapot, ez a szent szöveg kiforgatása. Jézusnak ez a mondata kifejezetten arra utal, hogy az ember előtt el van rejtve a jövő, nem tudhatjuk, mikor jön el a vég. Az erre való készület azt jelenti, hogy úgy kell élnünk a mindennapjainkat, hogy bármikor eljöhet, akár holnap, akár ma is. Van, amit másként tennék, ha tudnám, hogy maholnap itt a világvége? Akkor azt mindenképpen tegyem is meg. Éljek azzal a nyugalommal, hogy bármikor eljöhet. Jézus beszélt háborúkról, de hozzá is tette, hogy ez még nem a végítéletet jelenti: "Amikor pedig háborúkról és háborús hírekről hallotok, ne rémüljetek meg: ennek meg kell történnie, de ez még nem a vég." (Mk 13,7)
Tisztelt Lelkiatya!Az öregedés egy teljesen természetes folyamat de mi van akkor ha egy nő ápolja a bőrét mert szeretne fiatalosabb lenni 4O év környékén??Mert elkezdtem hasznáni kollagént mert nagyon hullott a hajam is meg pl tudom bőrre is jó hatással van amit látni is nyilván a ránc nem tűnik el de a mélysége enyhül Nem szeretném ezt túlzásba vinni csak a fiatalság de szeretnék ápolt lenni a férjemnek is csinosabb lenni tudom igy is szeret de az se gond neki ha ápoltabb vagyok! Ez nem baj Bűn remélem?köszönöm szépen!
Meg kell találni ebben a helyes mértéket. Ha jól tudom, a kollagénnek egyéb egészségügyi jótékony hatása is van. Igazán nem gondolom, hogy bűn volna élni ezzel. Ugyanakkor sokkal fontosabb, hogy az ember elfogadja önmagát a korát, a külsejét, azzal tudjon boldogan együtt élni, amit Istentől kapott, s ne az után loholjon, amit a világ diktál. Ha azt mondja, nem szeretné túlzásba vinni, akkor ez már jó. Az ápoltság azonban nem csupán hiúság kérdése. Az igényes megjelenés saját lelki állapotunkra de másokra is jó hatással van. Különösen fontos ez a házassági kapcsolatban. Az nagyon szép, ha szeretne tetszeni a férjének. Remélhetőleg ezt ő is észreveszi és értékeli is. Ez is erősítheti a szeretetkapcsolatukat.
Kedves Lelkiatya! Ha azt mondjuk,nem volt más választásunk,azt feleljük rá: mindig van választásunk. Isten szabad akaratot adott nekünk,azt mondta:?életet és halált, áldást és az átkot tártam szemetek elé. Így hát válaszd az életet,?. De valóban dönthetünk szabadon mindig? Hisz,a csecsemő,mikor a Teremtő életre hívja és megformálja édesanyja méhében,nem választja a létezést. Nem választhatjuk meg kik legyenek a szüleink és milyen körülmények közé szülessünk. Apámat az alkoholizmus terheli,és anyámat mániás-depresszióba kergette. Folyamatos veszekedések,bántalmazások,nélkülözések,menekülések,anyám többszörös öngyilkossági kísérletei,kórházi zárt osztály látogatása közepette nőttem fel,amely odáig fajult,hogy meggyűlöltem az egész életem. Nem tudom,hogyan éltem túl,ami akkor elviselhetetlennek tűnt,mára már elhordozhatóvá vált. De sem a sebek,sem a fájdalom nem múlt el. Mert amit a szív egyszer befogadott,azt nem ereszti el többé,ügye? Van olyan fájdalom,amely elkeseredésbe löki az embert? Mert én összetörtem és eltemettem az életem,miközben a szüleim árnyékában,velük élek. Se barátok,se szórakozás,sem szerelem. Féltem és félek a mai napig is közel kerülni bárkihez is,akinek látszólag rendezett az élete,mert nyomban észre venné,hogy az enyém szánalomra méltó. Minden,de minden amit nem éltem meg eddigi életemben, súlyos teherként cipelem. És ez a teher is napról-napra csak egyre nehezebb lesz. A hitem is meggyengült,de el nem veszíthetem. Én választottam volna mindezt? Vagy csak így alakult? Hiszen,szerettem volna én is egy normális életet...
Itt is válaszolok Önnek. Még nyomatékosabban fogalmazok. Az Ön megbízható és megértő társa Isten. Ővele beszélje át az egész életét. Javaslom, menjen el néhány napra szerzetesek közé, vagy vegyen részt egy lelkigyakorlaton. Mélyüljön el a hitében. Ott fog megoldást találni. S majd annak alapján fogalmazza át, hogy mi az Ön feladata, mit kell tennie ebben az életben. Imádkozom Önért, hogy ez a fordulat bekövetkezzék.
Kedves Lelkiatya! Én nem tudom,hogy mért,de az utőbbi két írásomra-kérdésemre már több hete nem érkezett válasz. Sajnálom,mert számomra fontosak az Ön visszajelzései. Legutóbb arról kérdeztem,mi lehet a helyes,abban az esetben,ha egy megrendelés lemondásával kárt,anyagi kárt okozhattam egy cégnek. Elmondásuk szerint nem lehetett visszaküldeni,én pedig már máshol vásároltam meg. Nagy lelkifurdalásom volt,szégyelltem is magam,de végül a bocsánatkérésem nem volt elég,köteleztek annak kifizetésére is. Így magamnak okoztam anyagi kárt,és még mindig bánt a dolog. Korábban pedig arról kérdeztem,hogy valóban szabad akaratunk van? Az Írások szerint Isten elénk tárta az életet és halált,s azt írja, válaszd az életet. De a gyermek,mikor megfogan édesanyja méhében,nem döntheti el hová és kihez szülessen. Én alkoholista és mély debressziótól szenvedő apa és anya mellett nőttem fel,és olyan sérüléseim vannak,amelyek még mindig vezénylik az életem. Közel az ötvenhez,velük élek,ott ahol gyermekkorom legszörnyűbb időszakát is éltem. Tele vagyok félelemmel,alapvetően félek az élettől,az emberektől de még saját magamtól is. A szüleim tettek róla,hogy így legyen. A régi bántások,félelmek újra-és újra feltörnek,és fogságban tartanak,mégsem tudom őket magukra hagyni,mert nekik fizetek albérletet,végzem a házimunkát munka melett. Sokszor,nagyon sokszor vádolom az Istent,perlekedem Vele,hogy mért bánt folyton engem!? Persze könnyebb is Őt okolni,hisen Ő mindent tud és lát,bármit megtehet,mégis hagyta,hogy elsorvasszam magam,pedig szerettem volna én is egy jobb életet. Egyszer azt hallottam,nem minden éjszaka után jön el a nappal. Talán az én egész életem is egy ilyen éjszaka..
Bocsásson meg, hogy hosszú időre megvárattam a válasszal. Sajnos, talán mások is lehetnek így. Most igyekszem hamar válaszolni. A megrendelt termékről szólva érdemes pontosan utánanézni, hogy milyen sorrendben történtek a dolgok. Tudniillik, hogy a megrendelést mennyi idő után mondta vissza. Ha már későn, tehát már amikor szállították, akkor valóban ennek következményével számolni kell, hogy sajnos két helyről rendelte meg a terméket. Viszont, ha a szállítás megkezdése után, akkor Ön nem köteles megfizetni és átvenni a terméket. Ha kiszállítás előtt lemondta, akkor a cég nem kötelezheti Önt arra, hogy fizessen és átvegye. Még akkor sem, ha ezt állítja. Ne feledjük, egy ilyen cégnek az az érdeke, hogy a terméket eladja és az érte járó hasznot megkapja. Ugyanakkor ezek a cégek a vásárlók érdekeit kellene, hogy nézzék. Sajnos, olykor előfordul, hogy ezt figyelmen kívül hagyva, csak a saját érdeküket nézik, és a visszaélnek a vásárlók jóhiszeműségével. Én azt gyanítom, hogy ebben az esetben is ez történhetett. Kérjen meg valakit a környezetében, aki jobban ért ezekhöz a dolgokhoz, hogy nézzen utána, valóban köteles-e átvenni az árut. Ha a kiszállítás előtt lemondta a rendelést, akkor, szerintem nems természetesen fizetnie sem kell. A másik kérdése, persze, sokkal súlyosabb. Nagyon fontos, hogy a saját sorsunk miatt sohase másokat tegyünk felelőssé, kivált nem a szüleinket. Ha ebbe belekezdenénk, akkor meg kellene vizsgálni azt is, hogy ők miért lettek ilyenek, alkoholista és depresszió miatt szenvedő emberek. Nyilván annak is megvolt az oka. Az ő szüleik? A környezetük? Mennyiben felelősek ezért, hogy ők ilyenek lettek? Persze, nyilván nagy felelősségük van abban, hogy Ön, a gyermekük milyenné vált, de nem lehet teljesen rájuk hárítani mindent, az Ön egész életét. Ugyanakkor ezzel az Ön lelkiismeretét sem szeretném terhelni, hogy hol rontotta el. Van, amikor segít ennek alapos és mély vizsgálata, ebben szakemberek vagy egy lelkiatya is tudhat segíteni. De ami a legfontosabb, az a jelen és a jövő. Mit tesz, merre megy tovább. Nem ismervén az életkörülményeit nem tudok Önnek tanácsot adni. De általában azt érdemes követni, hogy a gyermek váljon le a szüleiről, élje a saját életét. A szülőknek is megvan a maguk felelőssége a saját életükért. Azt nem vállalhatja át a gyermek. De nem merem Önnek azt tanácsolni, hogy költözzék el a szüleitől és élje a saját életét, noha szívem szerint ezt mondanám. Ön is kapott egy batyut, mint a szülei, nagyszülei és mind a többiek visszafelé. Abban nézzen szét, keresse meg a jó dolgokat is, a rosszakat pedig igyekezzék jól kezelni. Persze, a jót is ugyanígy. A legfontosabb tanácsom azonban, hogy mindezeket nagyon alaposan és higgadtan beszélje át az Úrral. Az egészen bizonyos, hogy az ő fejében van olyan forgatókönyv, amely Önt felszabadulttá, boldoggá teszi. Ezt csakis ővele együttműködve tudja megtalálni.
Kedves Lelkiatya! Sokat dolgozom papírral és ceruzával. És mostanában kialakult bennem egy szörnyű szokásom, hogy a ceruzámat rágjam. Anya azt mondja, hogy ha ceruzát rágok, soha nem megyek férjhez. Ez tényleg igaz?
Talán túlzás ennyire közvetlen kapcsolatot látni a ceruzarágás és házasságkötés között, de hogy van közöttük kapcsolat, az biztos. Ugyanis Önnek meg kell tanulnia helyesen levezetni a belső feszültségeket. Ennek egyik fura és nem helyes módja ceruza rágása. De ez se nem hatékony, se nem életszerű. Hamarabb elfogy a szegény ceruza, semhogy feladatát betölthette volna. Persze, nem elegendő csupán leszokni erről. Akkor könnyen lehet, hogy a belső feszültséget csak erővel elfojtja magában, s idővel az másutt, más, még rosszabb szokásban tör elő. Azt javaslom, vizsgálja meg a lelkének az állapotát. Mi okozza a ceruzarágást? Mi előzi meg, mit szeretne abban levezetni? Vagy tekintsen mélyebbre: mostanában mi foglalkoztatja? Van-e valami, ami miatt aggódni szokott? Van-e olyan valami, amit elfed mások, a szülei, esetleg mindenki más előtt is? Tartsa meg tehát ezt az önvizsgálatot, váljék tudatosabbá, hogy mit miért tesz? Így, ez az említett rossz szokás átalakul, és az önismeret egyik kicsi motorjává válhat.
Kedves Lelkiatya! Miért érzem úgy, hogy Istennek szüksége van rám?
Mert így van. A szeretet kívánja a szeretett személyt. Ön kezdi megérteni Isten szeretetét, kezdi fölfedezni ennek hatalmas voltát. Bár mindenki így érezne! Továbbá az is igaz, hogy aki fölfedezi Istennek ezt a személyére irányuló végtelen, isteni szeretetét, az ezzel együtt késztetést is érez arra, hogy ezt a hatalmas szeretetet megossza másokkal, továbbadja, terjessze. Hogy ezt ki milyen módon teszi, tegye, az más kérdés. Ahány ember, annyiféle módon. Javaslom, hogy a személyes imában minél inkább mélyüljön el, s haladjon tovább ezen a fantasztikusan kalandos, lelkesítően boldog úton.
Kedves Lelkiatya! Kicsit ki tudná fejteni a mise pap által imádkozott részeinek viszonyát a hívő közösséghez? Arra gondolok, hogy például a felajánló könyörgést fel lehet-e úgy fogni, hogy azt tulajdonképpen az egész Egyház imádkozza a pap által, így pedig lényegileg én is imádkozom, mint az Egyház tagja? Csodálatosak a misekönyv szövegei, mostanában kezdtem jobban figyelni rájuk, ezért érdeklődöm, hogy valamiképpen jobban be tudjak vonódni a liturgiába, mert úgymond ha nem csak a papra tartozik, akkor nyilván az egész mise engem is lényegileg érint, nem csak az áldozás pillanata. "Az én áldozatom és a ti áldozatotok" például azt jelenti, hogy ahogyan az adományok felajánlásra kerülnek, úgy nekünk is át kell magunkat adni Istennek? Mi vagyunk a test, az anyag, a teremtés, amit a kenyér és a bor szimbolizál, és ahogy ezek felajánlásra kerülnek, úgy nekünk is szeretetben át kell magunkat adni, felajánlani magunkat, hogy igazán éljünk, ahogy a János evangéliumban áll? Továbbá igaz, hogy maguk az evangéliumok is bizonyos értelemben eucharisztikus szempontból íródtak, leírásukkor már áldoztak az evangélisták és a többi könyv szerzői, így ebből is merítették a tanításokat, bensőséges kapcsolatban az Úrral? Erről is írna kicsit bővebben? Köszönöm!
Pontosan így van, ahogyan Ön is fogalmaz. A Szent Liturgia az egész egyház imádsága. Még pontosabban Krisztus imája az Atyához, Krisztusé, akinek titokzatos teste az Egyház, annak tagjai pedig mi vagyunk, megkeresztelt, hívő emberek. A pap az egész egyház, az egész közösség nevében imádkozik és mutatja be a könyörgést. A második következtetése is telitalálat. A felajánlott adományokban mi, hívek is benne vagyunk. Régen ezt jól fejezte ki, hogy a szentmiséhöz szükséges adományokat, a kenyeret és a bort is a hívek hozták, ajánlották föl. Illetve az un. mise-intenció is erre utal. Lehet pénz formájában is fölajánlást tenni. A túlszabályozott jogi szemlélet okozta, hogy a latin egyházban egy szentmiséért csak egy intenciót lehet kérni. Értelemszerűen sokkal több fölajánlást is hozzá lehetne csatolni, bármennyi fölajánlást lehet tenni. A jogi szabályozás inkább arra vonatkozik, hogy egy pap ne vehessen föl több intenciót. De a hívek azért tehetnek fölajánlásokat, csak az nem a papot illeti, magát a fölajánlott pénzadományt a templomra vagy más hasznos célra lehet, kell fölhasználni. A harmadik következtetése is helytálló. Az evangéliumok az ősegyház életének a lenyomatai. Ekkor már mindent a föltámadás fényében értelmeztek. Ekkor már utólag megértették Jézus tanítását és tetteit. Sőt, az elhangzó szövegek - amelyeket aztán írásba foglaltak - legtöbbször eucharisztikus együttlét során hangzottak el. Tehát már "áldozó" keresztények írták, hallgatták a szent szövegeket, építették az ősegyházat.
Tisztelt Lelkiatya! Az olvastam hogy akinek már van a múltjába érvényes Katolikus házaság és újra házasodott azoknak nem lehet egyházi temetése.Igaz ez???
Nem. Semmifelé erre vonatkozó előírás vagy tiltás nem létezik. Talán azzal keverheti össze valaki, hogy aki rendezetlen házasági kötelékben él, az nem gyónhat, nem áldozhat. De ez a temetésre egyáltalán nem vonatkozik.
Kedves lelkiatya köszönöm válaszát és imáját, hála Istennek tökéletes lett a gyermekem vérképe megint.... Úgy néz ki hogy nem újult ki a leukémia csak egy egyszerű gyulladás volt a rossz vérképe oka....
Istennek legyen hála! Önnel együtt én is köszönetet mondok azoknak, akikkel együtt imádkoztunk az Ön gyermekéért.
    ... 6 7 8 9 10 
11
  12 13 14 15 16 ...