Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizenkettő meg hét? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Feltamadt Krisztus! Kedves Lelkiatya! Aki sulyosan glutenerzekeny es nem mond le a sztaldozasrol az, hogyan tud majd sztaldozashoz jarulni, ha lesznek nyilvanos Liturgiak? Koszonettel
Úgy, mint előtte.
Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy, mi is csinálhatjuk úgy mint ahogy hites barátom mesélte, hogy otthon elkészült kenyérrel online nézett istentisztelet közben végzik az Úr vacsorát, így lehet nálunk is lelki áldozást végezni? Vagy ez szentségtörés lenne? Mert mi nem vagyunk atyák? Nem mutathatunk be otthon misét?
A szektáknál nincsenek fölszentelt papok. Így amikor ők végeznek úgynevezett úrvacsorát, akkor az számunkra egy emlékező szertartás. De akár templomban, akár gyülekezeti teremben, akár bármilyen körülmények között elvégzehetik, akár több "pásztor" is lehet jelen, az mindig csak megemlékező szertartás, az sohasem Szent Eucharisztia, nem nyújtja Jézus Krisztus valóságos Testé és Vérét. Bizonyos lelki hatása minden bizonnyal ennek is van, hiszen közösen imádkoznak, Jézusra gondolnak, talán ki is fejezik a vágyukat, hogy szeretnének Jézussal egyesülni. Ez mind lelki megerősítésül szolgálhat nekik. Ilyet bárki bárhol végezhet. Még az sem szükséges, hogy a központi gyülekezettel egyidőben, világhálón keresztül hozzájuk csatlakozva imádkozzék. Ezeket az imádságos, jámbor gyakorlatokat elvégezheti bármilyen körülmények között. Katolikus vagy ortodox embernek mégsem javaslom, hogy "eljátssza" ezeket az eseményeket. Amikor gyermekek játszanak misét vagy liturgiát, az természetesen egészen más. Nekik szabad, nekik az játék. De ha mi, felnőttek játszanánk így, ezzel komolytalanná tennénk a legszentebb cselekményt. Azok számára, akiknek megadatik, hogy apostoli egyház tagjai legyenek, vagyis Krisztus Titokzatos testének élő részei, azok jobb, ha rendkívüli tisztelettel bánnak ezekkel a legszentebb dolgokkal. Nem attól kerülök közelebb Jézushoz, hogy ugyanazokat a szavakat mondom, ugyanazokat a gesztusokat végzem el, mint a pap. Hiszen ezek nem valami varázsigék, amelyeket csak ismerni kell, és meghozzák a maguk varázslatos eredményét. Amíg nincs lehetőségünk az Eucharisztiához járulni, addig nagy vágyakozással éljük meg ennek hiányát, s milyest lehetőségünk nyílik, máris éljünk vele. De nem kell félnünk, az Úr nem hagy minket kegyelme, isteni ereje nélkül addig sem. Ha él bennünk a buzgóság és a vágy őiránta, akkor ő megtalálja a módját, hogy megerősítsen és tovább segítsen minket a lelkiélet útján.
Kedves Lelkiatya! Ön szerint előfordulhat, hogy ebben az évben már nem lesz nyilvános Szent Liturgia és szent áldozás? Ebbe még belegondolni is nagyon nehéz.
Nem is szükséges, nem is érdemes. Elég a napnak a maga baja - tanította Jézus. Arra figyeljünk, hogy a mai napot Istennek tetszően éljük meg. Különben a nagy előre tervezésben megfeledkezünk a jelenről, a jelen feladatairól. Majd meglátjuk, hogy mi lesz az év további részében. Bízzuk az Úrra! Őbenne még sohasem csalódtunk.
Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy lehetnék alázatos szívű? Jelenleg önző és irigy vagyok, de szeretnék teljesen Istennek tetsző életet élni. Szeretnék sokkal szelídebb és türelmesebb lenni szeretném ha eltudnám fogadni Isten törvényeit, jelenleg sajnos sokszor van bennem hogy miért bűn? Kinek árt? És így gyakran el is bukom a kísértés során, főleg az önkielégítés bűne a fő. Nem akarok miatta a pokolra jutni. Közben még emiatt is bűntudatot érzem, hogy a félelem erősebb bennem, mint a szeretet. A bűn ellen Isten iránti szeretetből kellene lemondani. De ez még nincs meg, pedig nagyon szeretném Istent jól szeretni. Mit tegyek hogy jól szeressem és megváltozzam?
Két dolgot javaslok: a gyakori szentgyónás és áldozás, illetve a rendszeres Szentírás-olvasás. Meg persze, alapvetően kérni kell ezeket az erényeket. De nem azért, hogy ezen az úton jobbá váljak. Hanem azért, hogy jobban megértsem Istent, az ő szeretetét. Ugyanakkor világosan meg kell különböztetni a kísértést az én gondolataimtól. A kísértés idején minden érkező rossz gondolat arra irányul, hogy a bűnt elkövessem. Ezek valójában nem az én gondolataim, amelyek belülről győzködnek engem, minden lehetséges érvet fölhasználva, hogy eljussak a bűnig. Fontos, hogy ezekkel az érkező gondolatokkal ne beszélgessek, ne álljak velük szóba, hanem azon nyomban elutasítsam őket. Fölismerem, hogy ez kísértés, és ezért nem is foglalkozom vele. Ugyanúgy a félelemtől való félelem is kísértés. Azt akarja elhitetni, hogy nem is szeretem igazán az Istent, hogy mindez úgyis hiábavaló. Jó, ha tudatosítom magamban, hogy ezek mind kísértő gondolatok, melyeket nem szabad, nem érdemes komolyan vennem. Az Ön által írt néhány sorból a legőszintébb, ami a legsajátabb, hogy "nagyon szeretném Istent jól szeretni". Maradjon meg tehát ebben a törekvésében! Ez igazán az Ön lényének belső hangja, erre figyeljen, ezt erősítse, ezt táplálja a szentségekkel, a Szentírás-olvasással!
Kedves lelkiatya, mit tegyek, hogy alázatosabb legyek, jelenleg inkább érzem magam farizeusnak, mint vámosnak.
Érdekes módon, ha az alázatban sikerül előre haladnunk, azt az Úr bölcsen elrejti előlünk. Azt nem vesszük észre, arról nem veszünk tudomást. Rendjén is van ez így. Az a veszedelmes, amikor nem veszem észre a magam farizeusságát. Amikor azt hiszem, hogy szépen haladok a lelki úton, de közben meg csak annak látszatában veszek el. Úgyhogy nem olyan nagy baj az, ha valaki farizeusnak érzi magát. Nyilván ez a fölismerés fájdalmas, mert jogos. De még mindig jobb, mint ha nem tudnám, hogy sokszor farizeusi módon viselkedem. Innen legalább előrébb lehet lépni. Az észre nem vett farizeusságból nincs előre lépés. No, és mit tegyen? Amire az Úr Jézus tanít. Aki nagyobb akar lenni köztetek, az legyen szolga. Szolgáljon embertestvérei között. Most a vírushelyzetben ez nehezebb, ugyanakkor nagyobb szükség is van rá. Ha ezt az életkora megengedi, akkor vállaljon szolgálatokat az arra rászorulók körében. Végezzen olyan feladatokat, amelyek igazán nem hoznak megbecsülést. Egészen biztosan ezek közepette is jelentkezni fog az érzés, hogy "ez is farizeusság, mert csak a látványért teszed". Ez azonban már kísértés. Annak is egyik legagyafúrtabb fajtája. Mert látszólag a szentségre, a tisztaságra törekedve beszél le a krisztusi tettekről. Nem szabad szóba állni ezekkel a gondolatokkal. A válasz: "igen, farizeus vagyok, de Krisztusért mégis próbálok jót tenni". Szent Ignác ezt a választ javasolja adni a kísérőnek: "Nem miattad kezdtem el tenni a jót. Miattad nem is fogom abbahagyni."
Kedves Atyám! Dicsértessék a jézus krisztus. Azt szeretném meg kérdezni hogy én és férjem elváltunk de mi tulajdon képpen együtt élünk azóta is van 4 gyermekünk akik már nagyok, sajnos egy hivstalos ügy miatt kelett elválnunk én gyónok áldozok azt szeretném meg kérdezni hogy nem követek e el bünt emiatt! A másik kérdésem en 48 éves vagyok! De az utóbbi években teljesen át változik sok ének amit az én nagymamám megtanitott teljesen meg változott,falun nöttem fel sokat voltam minisztrás de nekem olyan furcsa hogy másképp énekelünk mint akkor régen! Köszönöm válaszát Erika
Kedves Erika! Ha együtt élnek a férjével, nevelik a gyermekeiket, akkor ez a válás egyáltalán nem valóságos. Nem tudom, mi indokolhatta, hogy a polgári köteléket föl kellett oldani, de a szentségi kötelékre ez nincs semmilyen hatással, helyesen teszi, ha rendszeresen gyónik és áldozik. Ha rendszeresen elmegy a templomba, akkor az lesz megszokott, amit ott énekelnek. Javaslom, hogy minél többször menjen el a templomba, vigye el a gyermekeit, énekeljék otthon is a templomi énekeket. Sohase azt keressük, amit régen átéltünk, hanem mindig arra legyünk nyitottak, amit Isten ma adni akar nekünk. Ez a lelki fejlődésünknek is az útja.
Áldott Lelkiatya! Hogyan kell értelmezni az Igét ehelyütt: ?Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem.? Ki az, akit megtagadok magamban, ha Isten alkotott? Ha megtagadom magam, nem tagadom meg Őt is, aki éltet? Hogyan vegyem fel a keresztem, ha magamat már megtagadtam? Akkor semmim sincs, se magam, se keresztem. Én ?csak? Krisztus keresztjét tudom felvenni akkor..de azt magam nem tudom elhordozni, azt csak Ő tudta. Én szeretném követni Jézust, de nem tudom milyen önmegtagadást kér és honnan ismerem fel azt a keresztet, amelynek viselésére hív? Köszönve: Sári
Kedves Sári! Ha komolyan magába néz az ember, akkor észreveheti, hogy a lelkében van egyfajta kettősség. Szent Pál egyenesen így fogalmaz: "Nem azt teszem, amit szeretnék, a jót, hanem amit nem akarok, a rosszat." Ezt bőségesen kifejti és magyarázza a Rómaiakhoz írt levél 7. fejezetében (15-25. vers). Egy másik helyen pedig ó embernek, vagy régi embernek nevezi azt, amit magamban le kell vetnem. "Vessétek le korábbi életmódjával együtt a csalárd vágy által megrontott régi embert! (Ef 4,22; ill. vö. Kol 3,9). Tehát az is én vagyok, a régi ember, a testi ember, akitől meg akarok szabadulni. Mert él bennem, a keresztségben újjászületik bennem az új ember is, a krisztusi ember. Amikor tehát megtagadom önmagamat, akkor ezt a bűnös mivoltomat tagadom meg. Nyilván attól én még ugyanaz vagyok, nem semmisülök meg. Éppen azért, mert én nem csupán ez a romlott, a bűn által megrontott lényem vagyok, hanem mélyebben vagyok a romolhatatlan, Istenben szüntelenül megújulni kész ember is. Ez vagyok igazán az az önmagam, amelyet Isten teremtett. Ez kell, hogy győzedelmeskedjék bennem. A keresztem hordozása sem más, mint az, hogy vállalom ennek az új életnek a terheit, nem dobom le magamról. A testi ember, a kényelmes ember, akiben nincsenek lelki törekvések, az sokkal inkább szabadulni akar mindenféle kereszttől. Ki akarja iktatni bármi áron a fájdalmat, a szenvedést. Pedig a szenvedést, a keresztet sokszor ajándékba kapjuk, mert Isten azon keresztül nevel, formál, nemesít. Nem kell különösebben keresnem, hogy mi az én keresztem. Éljem az életem, ahogy annak feladatai érkeznek. Tegyek meg mindent, hogy a tőlem telhető legnagyobb odaadással végzem a feladataimat. Persze, azt is mérlegelve, hogy mi az én igazi feladatom, s nem csak robot módjára csinálom folyamatosan, amit elvárnak tőlem. Ezenközben egészen biztosan érkeznek majd kisebb és nagyobb keresztek. Azok megtalálnak, különösebben nem kell keresnem, főként nem kell magamnak ácsolni valami keresztet. Igaz, az aszkézis, a böjt az kicsit mégis ez. Többet vállalok a szenvedésből, mint amennyit az élet rám tesz. De ezek majdnem csak jelképes dolgok. Hiszen mi az, félretenni a húst vagy az édességet egy nap? Amikor más meg a betegsége miatt még enni sem tud, mozogni sem tud. Tehát érdemes vállalni a böjtöt, a kisebb nagyobb lemondásokat, mert azok által hozzáedződhetem a nehezebb keresztek viseléséhöz is.
Kedves Lelkiatya! Egy olyan jegyespár esetén mi a megszokott, ahol a vőlegény római katolikus, a menyasszony pedig görög katolikus. Esküvő mindegy, hogy melyik szertartás szerint zajlik majd? Vagy van olyan, ami ötvözi a 2-t?
Ötvözni nem lehet meg nincs is értelme, mert akkor valójában semmilyen rítus szerint nincs esküvő, hanem valami kitalált szertartást végeznek el. Bármelyik lehet, vegyes rítusú pár esetében meg lehet választani, hogy melyikük rítusában legyen az esküvő. Arra persze van lehetőség, hogy ha mindkét atyát szeretnék kérni az imádságra, hogy a másik rítusú is jelen legyen, prédikáljon, imádságot mondjon.
Lelkiatyám, elnézését kérem ezért a buta kis kérdésért, de ma nagyon magabiztos voltam, hogy majd én megkeresem az Interneten - Mi is a liturgiai jelentése a METROPOLITA Püspök Atya ünnepi köntösén, a kezeknél levő kicsi kis csengettyűnek? Bár sok szép liturgikus irodalmat átolvastam, de be kellett látnom, ez ma nekem nem sikerült. Szégyellem is, hogy ennyire okoskodó voltam, de ezzel - a most ide leírt vallomásommal remélem - mégis megkérdezhetem ezt az apróságot is: - Mi is a jelentése ezen csengőcskéknek? - S akkor itt a vallomásom: A videón megkapott Nagycsütörtöki tanítás a Mennyek Országának helyreállításáról - a szívembe költözött, és gyógyította azt a bennem lévő sok emberi hiányosságot, ami miatt sokszor szenvedek. A mai nap nagy ajándéka az a kegyelemkérés, amit most ide leírok: Szeretnem Istent egész szívemmel szeretni, minden olyan nehéz élethelyzetemben is, amikor gyarló emberi természetem miatt eddig visszavontam Istentől a bizalmamat. Jézus értem is meghalt, és feltámadt! Dicsőség legyen Istennek! Ámen. Judit
Hát, kedves Judit, nem is igen hiszem, született volna tudományos értekezés ezekről a csengettyűkről. Én egész egyszerűen úgy gondolom, hogy még egy apróság, amivel még szebbé, még különlegesebbé lehet tenni a szertartást. Persze, nem csupán esztétikai jelentősége van. Az ószövetségi pap ruháján is voltak hasonló csengettyűk (Kiv 28,34; 39,25). A keleti templom tudatosan igyekszik követni az ószövetségi templom szerkezetét, és a főpap ruházatban is több elemében idézi a zsidó főpap öltözetét. Nagy kegyelem érte Önt! Minél nagyobb bizalommal hagyatkozzék az Úrra. Döbbenetes, hogy az Isten, aki nyilván mindenható, ugyanakkor végtelenül szeret engem, és mindenben a javamat akarja. Az egész életemet megoldhatja ez a fölismerés.
Kedves Lelkiatya! Azt szeretném kérdezni, hogy mit gondol, helyesen cselekednek azok az emberek, akik a Főpásztor és a parókus határozott kérése ellenére elmennek a szertartásokra? Ők az "igazi bátor keresztények" vagy inkább ők azok, akik nem tartják be az egyházfegyelmet? Teljesen elbizonytalanodtam ahogy látom a sok áldozó embert a főszékesegyházban Én eddig azt gondoltam, hogy a Főpásztor és a Parókus kérésének megfelelően kell cselekednem. Mi a helyes út? Kérem, segítsen nekem...
Mindenki tegyen a maga lelkiismerete szerint, és ne a másikat bíráljuk! Aki otthon marad, engedelmesen az otthonmaradásra bíztatásnak, az helyesen cselekszik. De ez még kevés. Hiszen a bíztatás arra is vonatkozik, hogy otthon még komolyabban vegyük az imaéletünket, még többet imádkozzunk, kapcsolódjunk bele lélekben a szertartásokba. Talán azok mennek el mégis a templomba, akik ezt nem tudják megtenni. A hitükben gyengébbek, akik úgy érzik, csak akkor tudják megtartani a buzgó Isten-kapcsolatukat, ha ott vannak a templomi szertartáson. De ne ítéljük meg őket ezért! Hiszen azért nem is tilos elmenni a templomba. Csak a járvány visszaszorítása érdekében okosabb minél kevésbé kimozdulni az otthonunkból.
Görög pap bemutathat latin misét?
Akkor, ha arra külön, úgynevezett birítusú engedélye van.
Tisztelt Lelkiatya! Mit tehetek azért, hogy a hitem erősebb legyen a félelmeimnél? Katolikus vagyok, és elbizonytalanít az Egyházam hite, hisz a templomok ajtajai sokkal inkább zárva vannak, mint a fogyasztási cikkeket áruló boltoké, amelyek ha korlátozásokkal is, de nyitva állnak. Mintha mindezzel azt sugalnák: jobban félünk, mint a világiak... Nagyon fáj, ezt megtapasztalni. Hogyan fogja begyógyítani ezt a sebet Krisztus?
Én inkább azt érzékelem, hogy az egyház, a papok közül nagyon sokan, ebben az új helyzetben új utakat, új lehetőségeket keresnek a hit erősítésére, a lelkiélet megújítására. Ne a bezárt ajtajú templomokat nézzük, hanem azt a rengeteg anyagot, amellyel, az együttlétet pótlandó, a papok elhalmozzák az arra figyelő híveket! Szerintem ebben a rendkívüli helyzetben sokkal több emberhöz eljut a szavuk, mint amikor csak a megszokott módon templomba jövő emberekhez tudtak szólni. Persze, lehetett volna ezt korábban is, de nem gondoltunk rá. Most erre az új feladatra kényszerít bennünket ez a helyzet. Ez nem az Egyház hitetlensége. A templomokat ne a boltokhoz, hanem az iskolákhoz hasonlítsuk! A boltban - főként, ha felelősen viselkedünk, akkor nem töltünk el 5-10 percnél többet. Egy szertartáson fél órát, egy órát vagyunk jelen, némelykor ennél több időt is. Egyszerűen komoly elővigyázatosságból hozták meg ezt a rendeletet az egyházi vezetők. Az atyák a hívek iránti féltő szeretet miatt rendelkeztek úgy, hogy a szertartásokat inkább a világhálón keresztül közvetítik. A görögkatolikus templomok egy jó része azért van mégis nyitva, mert nekünk valahogyan sokkal fontosabb a templom, a szertartás, mint más felekezeteknek. Ennek ellenére bizonyos helyeken mi is kénytelenek voltunk hasonló rendelkezést hozni. Arra kell nagyon ügyelnünk, hogy ez a templom nélküliség nehogy nagy hitfogyatkozást eredményezzen. Ezen dolgoznak az atyák ezerrel, amikor elárasztják a média felületeket a legkülönbözőbb tanításokkal. Az új helyzetben érdemes új lehetőségeket kell látni, nem pedig a megszokott hiányán keseregni. Persze, nagyon reméljük, hogy mihamarabb visszatérhetünk a templomainkba. Adja Isten, hogy zsúfolásig megteljenek majd!
Ha találok egy reneszánsz búcsúcédulát, amit aláírt egy pap, akkor az még érvényes?
Inkább azt mondom, értékes. Sőt, az egy nagyon értékes történelmi dokumentum. Érdemes azonnal elvinni valamilyen színvonalas múzumba vagy levéltárba.
Kedves Lelkiatya! Előfordul, hogy imádkozás vagy gyónás közben trágár kifejezések jutnak az eszembe. Pedig nem használok csúnya szavakat, nem gondolok obszcén dolgokra. Ez bűn? Vagy kísértés?
Minden bizonnyal kísértés. Mi a teendő? Nem foglalkozni vele. Bármily szörnyű is, egyszerűen faképnél hagyom, nem törődöm vele. Hadd legyen! Mit bánom én, hogy ott van vagy nincs. Az én figyelmem az Úrra függesztem, az imára összpontosítom. Ez a legjobb stratégia az ilyen tipusú kísértésekkel szemben. Ezzel együtt is érdemes a gyónásban szóbahozni. Egyrészt, ha bármi felelősségem van is benne, amiről esetleg nem is tudok, érdemes letenni az Úr elé. Másrészt a föltárás által erejüket vesztik. Mint a fölemelt kő alatti bogarak, ha fényt kapnak, elszaladnak onnan. A gyónásban az Isten irgalmas szeretete hadd világítson rá ezekre a titkos gondolatokra, s azok elillanak.
Kedves Lelkiatya! Ha privatban szeretnek kerdezni, arra is van lehetoseg? Koszonettel.
Természetesen. Ha a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre ír, akkor azt csak én olvasom, s arról a címről írom a választ. Szeretettel várom.
    ... 6 7 8 9 10 
11
  12 13 14 15 16 ...