Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizenöt meg négy? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya! Mi a különbség a görög katolikus és a görög ortodox között?
A görög ortodox kifejezés nemigen használatos. Bár nem helytelen, hiszen az ortodoxok között vannak görögök, bolgárok, szerbek, stb. De itt a görög jelző egyértelműen nemzeti hovatartozást jelöl. Míg a görögkatolikusok esetében egyáltalán nem jelenik meg a nemzeti hovatartozás, hiszen görögkatolikus lehet magyar, szlovák, román, bolgár, stb. A mi esetünkben ez a bizánci örökséget jelöli. A görögkatolikusok ősei több száz évvel ezelőtt ortodoxok voltak, de egyesülve a katolikus egyházzal - minthogy a rítusuk megmaradt bizáncinak, ezért - ők görög katolikusok. De ez a kifejezés ma már annyira egybenőtt, hogy egybe is írjuk: görögkatolikus. Ha ugyanis külön írnánk, akkor a görög jelző nemzeti hovatartozást jelölne, s ebben az esetben olyan katolikus személyt vagy közösséget jelölne, akik görög nemzetiségűek.
Kedves Lelkiatya! ha a szeretet türelmes és nem roja fel a rosszat, hogy lehet, hogy a megtestesült szeretet, maga Jézus, komolyan felhántorgatja a farizeusok hibáit és űzi ki templombol az árusokat? A legnagyobb hittel kérdezem, nem ellentmondásos itt ez?
Sokan magyarázzák ezt a jelenetet úgy, hogy lám, még Jézus is elveszítette a türelmét. Ezzel kicsit a maguk gyengeségét is tudják mentegetni. Holott, a szöveg figyelmes olvasásából kitűnik, hogy ezt a tettét Jézus nem haragja hirtelen fellobbanásában tette, hanem az megfontolt prófétai cselekedet volt. Márk evangéliuma világítja meg ezt a legjobban, ő írja le a legrészletesebben. A 11. vers fontos ebben az összefüggésben: "Jeruzsálemben bement a Templomba. Miután mindent megnézett ? mivel már későre járt ?, kiment a Tizenkettővel Betániába." Ha ehhöz illesztjük a 15. verset, amely leírja, hogy másnap mi is történt: "Jeruzsálembe értek. Bement a Templomba, és hozzálátott, hogy kiűzze azokat, akik a Templomban árusítottak és vásároltak...", akkor azt látjuk, hogy a kereskedők kiűzése megtervezett, tudatos cselekedet volt. Ha Jézus pusztán bőszületében tette volna, akkor már az első alkalommal megragadja az ostort. Gyenge érvnek tűnik, hogy már "későre járt" az idő, ezért tűrtőztette volna magát. Ráadásul az itt közölt fordítás (Simon L.) jól érzékelteti, hogy nem nekirontott az asztaloknak, hanem "hozzálátott, hogy kiűzze..." Tehát teljesen megfontolt, mondhatni, megtervezett cselekedet volt. Ebben sokkal inkább a prófétai erejét kell látni, mint emberi indulatot. Ez abból is látszik, ahogyan a farizueusok később kérdőre vonták: "Milyen hatalommal teszed ezeket? Vagy ki adott neked hatalmat arra, hogy ilyeneket tegyél?" (28. vers) Tehát ők is érezték, hogy Jézus ezt hatalommal teszi, nem pedig egyszerűen emberi indulatból.
Kedves Atya! Egyházi iskolában dolgozok pedagógusként és készülünk/készülnénk a hétfői sztrájkra, de az igazgatónk megfélemlít és zsarol minket. A sztrájk törvényes ezt kimondta a bíróság is. Mit tehetünk ilyen esetben? Azt gondolnánk, hogy pont egyházi körökben nagyobb az összetartás, egyetértés. A szomszédos iskolában az igazgató is sztrájkol a kollégákkal együtt....
Édesapám annak idején azt mondta, szerinte az orvosoknak és a pedagógusoknak sztrájkolni bűn. Lehet, hogy erős ezt állítani, de mindenképpen elgondolkodtató. Nekünk pedagógusoknak az a dolgunk, hogy segítsünk másokat. Ezt fölfüggeszteni azért, hogy a saját érdekeinket képviseljük, én is visszásnak érzem. Nem tudom pontosan, hogy mi a célja ennek a sztrájknak, de nem sok komolyságot látok benne, hogy két órára felfüggesszék a tanítást. Hiszen a gyermekekre addig is vigyázni kell, felügyeletet kell biztosítani. Azt eredményezi, hogy az iskolákban hétfő reggel lesz egy kis káosz. Persze, a gyermekeknek ez buli, ők kifejezetten élvezni fogják. De hogy mitől lesz jobb ettől az ország, azt igazán nem tudom még csak elképzelni sem. Az említett igazgatónak láthatóan nem sikerült ezt barátságosan és elfogadható módon elmagyarázni. Lehet, nekem sem... De erőszakot biztosan nem alkalmaznék, azt semmiképp sem teszi jól az igazgató. Ha már tanácsot kér tőlem, én azt mondom, az egyházi iskolában ne keltsenek káoszt, még ha másutt az is van. Szépen tartsák meg az órákat.
Tisztelt Lelkiatya! Azt szeretném megkérdezni, hogyha római katolikusként régebben, több évvel ezelőtt többször eljártam misére az ortodox templomba is és ott imádkoztam, az még nem jelenti azt is, hogy az ember oda tartozik, vagyis, hogy átlépett, vagy rítust váltott. Ehhez minimum szükséges erről beszélni az ottani pappal, és szükség lenne valamilyen fajta adminisztrációra vagy jegyzőkönyvre is igaz?
Az, hogy az ember elmegy más felekezet templomába, ez természetesen nem eredményezi azt, hogy az ember attól kezdve szervezetileg is odatartozik. Katolikus ember nyugodtan elmehet ortodox templomba, imádkozhat, énekelhet az ottani hívekkel. Ebben nincsen semmi rossz, sőt, ez igen dicséretes dolog. Áttérni az ortodox egyházba azonban súlyos vétek, hiszen a katolikus egyház megtagadásával jár.
Kedves Lelkiatya! ... egy fontos kérdés fogalmazódott meg bennem, amelyben remélem tud segíteni. A szent cselekményt, vagyis az áldozati adományok átlényegítésének eseményét mindig is titok övezte, ezért húzzák be a függönyt, csukják be az ajtót a templomainkban. Viszont ezen a közvetítésen "premier plánban" lehetett látni azt, ami "bent" történik. Nincs ebben ellentmondás? Nem lehetne a közvetítések során is megőrizni ennek misztériumát? Kicsit visszásnak érzem ezt a mozzanatot a közvetítésben. Nem gondolom azt, hogy bármely nézőt megzavarna az, ha ebből a pillanatból kimaradna. Mi a véleménye erről az atyának? Köszönöm válaszát
Az én véleményem is ez, hogy jobb ezeket a képeket nem mutatni. Görögkatolikus közvetítéseken általában nem is szokott ez megtörténni. De kétségtelen, hogy olykor mégis van erre példa, de jobb volna elkerülni.
Kedves Lelkiatya! Szeretnék bérmálkozni, azt szeretném megkérdezni, hogy ezt hogyan tudnám megtenni? Segítségét előre is köszönöm!
Egyszerűen jelentkezni kell a saját lakóhely szerinti parókusnál. Ő pedig elmondja, hogy milyen egyéb feladatok vannak. Ha valami ok miatt nem tudja fölkeresni a parókus atyát, akkor bármely más atyát esetleg hitoktatót is megszólíthat ezzel a kérésével.
Tisztelt Lelkiatya! Milyen a görögkatolikus szerzeteseknek a ?rangsora? melyik az első és melyik a ?leghatalmasabb??
A szerzetesi élet egyik fontos elve, hogy nincsenek rangok a testvérek között. A "leghatalmasabb" - ha így fogalmazunk -, akinek legnagyobb tekintélye van, az egyetlen ilyen ember az az elöljáró (igumen). A többiek között a szerzetesi szentelés időpontja adja a sorrendet, más szempont (kor, korábbi polgári vagy egyházi rang) nem játszik szerepet.
Tisztelt Lelkiatya! Hogyan ismerhetem fel azokat a karizmákat/tehetségeket, amelyeket Istentől kaptam? S hogyan tudhatom meg, hogy valóban Istentől valóak? Hogyan, kitől tanulhatom meg ezeket használni? Eszembe jutott, amit Jézus mondott (Jn 14, 26): A Vigasztaló pedig, akit az Atya nevemben küld, megtanít majd mindenre. Ha így van, akkor egyedül a Lélekkel való kapcsolatom határozza meg a lelki fejlődésemet? Valójában az Egyház is csak annyiban tud segíteni, amennyire a Szentlelket közvetíteni képes? Köszönöm válaszát. Bertold
Ez része az önismeretnek. Azon mindenképp munkálkodni kell. De ehhöz nem kell föltétlenül önismereti teszteket kitölteni. Egyszerűen csak élni kell színesen, ahogy az élet kínálja, és tudatossá tenni a viselkedésünket. Akkor szépen kirajzolódik a tudatunkban a helyes önkép, önértékelés. Ha helyesen értelmezem a Jn 14,26 állítását, akkor igaznak tarthatom azt mindenre. Vagyis mindaz, ami érték az életemben, arra a Lélek tanít meg. Az is mondható, hogy egyedül a Lélek határozza meg a személyiségünk formálódását, de ez is széles és általános értelemben. Tehát nagyon sok hatás ér bennünket, amelyek formálnak minket. Ezek mindegyike mögött ott van Isten Szentlelke, tehát föl tudja használni az eseményeket, a történéseket arra, hogy jó irányban formáljanak minket. Ilyen értelemben akár az is mondható, hogy elegendő a Lélekkel való őszinte és mély kapcsolat, mert ez jó hatással van minden más kapcsolatomra is, például az emberekkel, a természettel, a munkával, stb. Érdemes tehát ezt minél tudatosabbá tenni, minél többször fordulni a Lélekhöz, hogy az életünkben ért hatások mindegyikében föl tudjuk ismerni az ő munkáját. Az Egyház nagyon sokféle módon, sok helyzetben tud segíteni abban, hogy Isten Szentlelkének jelenlétét fölismerjük.
Dicsőség! Korábbi válaszokban olvastam, hogy a házas élet szerves részét képzi a testi együttlét is. Ebből adódik a kérdésem, házas emberként akkor ez nem számít már paráznaságnak? Amíg valaki a párjával van együtt nem is tud paráznaságot elkövetni? Válaszát köszönöm!
Azt mondhatjuk, hogy a házaséleten belül a szexualitás minden módja lehet szép, Istennek kedves, ha az a szeretetet fejezi ki. Lehet ebben sok játék, találékonyság. A házaséleten belül az a paráznaság, ha a szexualitást önző módon, a szeretetkapcsolattól függetlenül élik meg.
Kedves Lelkiatya! Azon elmélkedem, hogy lehetséges-e bárkinek is a Földön egyesíteni Krisztus egyházait vagy majd ez akkor történik meg amikor eljön Krisztus a végítéletkor? Bennem van egy belső meggyőzödés, hogy a mi Urunk önmagában egyesíti majd a fwlekezeteket, s így lesz újra egy nyáj és egy pásztor. Van erre utalás a Bibliában? Lehet máskéop? Baj ha várom ezt a pillanatot, amikor Krisztus visszatér és világossá tesz mindent ami ma még homályos és fölfoghatatlan a világban? Köszönve: Zsóka
Krisztus Urunk eljövetelét várni helyes és jámbor dolog. Az ősegyházban ez sokkal élőbb volt, mint ma. S talán emiatt is volt élőbb az iránta való szeretet, következésképp pedig a világgal szembeni nagyobb közömbösség. Ez sajnos mára elsikkadt, és sokkal jobban kötődünk mi, keresztények is a világhoz, s nem annyira várjuk, hogy végül teljesen és tökéletesen egyesülhessünk Jézussal. Igen, én is úgy látom, hogy az egyházakat majd egyedül ő fogja tudni egyesíteni, mégpedig saját magában. De az már most is igaz, hogy minél közelebb kerülünk Krisztushoz, annál közelebb kerülünk a más felekezetű testvéreinkhöz is, akik szintén törekszenek Krisztus felé.
Kedves lelkiatya mi a véleménye erről az imáról? Mit jelent az hogy "A vállseb tiszteletére végzett imádságok végzését III. Jenő pápa (1145?53) hagyta jóvá, 3000 évi búcsút engedélyezve"? //metropolita.hu/2016/05/jezus-krisztus-szent-vallsebe/ Válaszát előre is köszönöm
Annyit mondhatok, hogy ez nem a mi honlapunk. Ilyen hírt mi nem tennénk közzé. Én sem tudom, mit jelent a 3000 évi búcsú. Krisztus sebeinek említése érzelmileg segíthet, hogy ne legyünk szenvtelenek vele szemben, aki önként és szeretetből szenvedett értünk. De azt nem tudom, hogy mit jelent a sebek tiszteletére mondott imádság. Bocsánat, ebben nem vagyok tájékozott.
Dicsoseg Jezus Krisztusnak! Az utrenyeben melyik a 8. Óda? Koszonom a valaszat
Ezt így nehéz megmondani. Minden utrenyében van egy kánon. (Így nevezik ezt az himnusz formát, amely 9 illetve 8 ódából áll. Azért ez a számbizonytalanság, mert a legtöbb esetben a sorból a 2. óda kimarad, tehát az ódák sorszáma a következő: 1,3,4,5,6,7,8,9. Értelemszerűen az utolsó előtti a 8. óda. Ez minden nap más és más. Vannak azonban ezt a kánont kísérő énekek, az un. katavászia, amely ezekhöz az ódákhoz kapcsolódik. Vasárnaponként sok helyen nem is veszik az ódát, csak ezt a katavásziát. Ennek (vasár- és ünnepnap) ugyanúgy megvan az 1,3,4,5,6,7,8,9. éneke, ezért a hívek többségének úgy tűnik, hogy ez a kánon. A mostani időszakban, hogy a találkozás ünnepére készülünk (február 2.), vasár- és ünnepnapokon az utrenyén a találkozás ünnepének katavásziáját énekeljük. Ennek például a 8. ódája az Énekes könyvünkben: A kiállhatatlan tűzben egyesültek / a vallásosságot védelmező ifjak, / de a lángok között sértetlenül maradva / hangoztatták az istenes éneket: / Áldjátok az Úrnak minden művei az Urat, /? és magasztaljátok őt mindörökké.
Kedves Lelkiatya! küzdök a paráznaság bűnével, pontosabban a pornográfiával és eddig szépen is ment, viszont most mint reflexként, elkezdtem kutakodni, szép lányok, újdonságok után. Vigyázva azonban azzal, végig a lelkemben, hogy ne nézzek rá olyanra amire nem szabad. Eltelt pár perc így, de aztán végül kikapcsoltam és imádkoztam. Mehetek még áldozni? Egy atya azt mondta, hogy az oltáriszentség orvosság, az úton lévők tápláléka. Ilyen szempontból pedig úgy érzem nem követtem el bűnt, mert habár a kísértés megvolt, de tudatosan ellenálltam neki, máskor már visszaestem volna ebbe. Így mindenképpen fejlődésnek érzem. Főleg úgy, hogy mennyire függője is vagyok ennek. Nyilván igyekszem kerülni továbbra is ezeket az alkalmakat, de áldozni szeretnék menni.
Igen, mindenképpen úgy könyvelje ezt el, hogy egy csatát nyert. Billegett a léc, de aztán fent maradt, Ön átment fölötte. De főként hálát adjon ezért a pici győzelemért. Menjen áldozni, ez legyen a hálaadása!
Kedves Lelkiatya! A tanácsát szeretném kérni. Néhány hónapja jogtalanul kirúgtak az állásomból. Bár két hónapon belül újra elhelyezkedtem, de az ezt megelőző időszak mély nyomot hagyott bennem, és nem tudok megbocsátani az előző főnökömnek. Rengetegszer vádolt meg igazságtalanul, sok dologért, ami nem az én hibám volt, én vittem el a balhét, végül kirúgott. Persze volt, hogy én is hibáztam, emberek vagyunk, de egyáltalán nem olyan mértékben, mint ahogy azt ő beállította. A saját hibáimat elismertem, és igyekeztem helyrehozni, de soha nem tudtunk megegyezni. Próbálok megbocsátani neki, de mikor eszembe jut, gyűlölet tölt el, bár tudom, hogy ez nem helyes. Mikor imádkozni próbálok érte, olyankor is elönt a düh, voltak már visszatérő rémálmaim is ezzel kapcsolatban. Hogy tudnék neki megbocsátani?
Javaslom, hogy végeztessen kettejükért Szent Liturgiát (szent misét), tehát ezért a volt főnökéért és saját lelki békéjéért. Ez egy kis áldozatba kerül az Ön részéről, de a többi már sínen van - kegyelmi sínen. Persze, utána is még lesz vele lelki munka, de már sokkal könnyebb lesz. Az idő is gyógyít, az is segíteni fog. Mert hogy az idő is Isten kezében van. Továbbá jó lehetőség ez Önnek az alázatra. Tudom, hogy ez nehéz, de ha dolgozik azon, hogy ne legyen neheztelés a lelkében, például azzal, hogy erősen keresi, milyen jó dolog származott, származik ebből a helyzetből, akkor nagy lelki gazdagodására fog szolgálni. Szóval, nem adja fel, küzdjön meg vele!
Kedves lelkiatya! Köszönöm, hogy válaszolt legutóbbi levelemre, melyben leírtam a Jézus iránti mély érzelmeimet és Ön megnyugtatott, hogy jó úton járok és maradjak tovább ezen az úton. Rendkívül hasznos volt levele számomra és hálás vagyok, hogy válaszolt nekem. Javasolta, hogy legyen egy lelkivezetőm és ennek kapcsán szeretnék kérdezni, illetve ha lehetséges, feltennék egy másik kérdést is, mely aktuális számomra. Még sosem volt lelkivezetőm, így arról érdeklődnék, hogyan kell elkezdeni a lelkivezetést, mit jelent ez pontosan. Fel kell keresnem valakit aki vállalná, hogy a lelkivezetőm lesz? Milyen rendszerességgel érdemes eljárni ezekre az alkalmakra? Milyen témákat, kérdéseket, problémákat lehet megbeszélni a lelkivezetésen? Érdemes-e olyat választani lelkivezetőnek, akit már jól/régen ismerek? ... Ezzel együtt szerettem volna egy másik kérdést is feltenni, hátha tudna nekem hasznosakat mondani és új megvilágításba helyezni dolgokat. ...
A lelkivezetői kapcsolat is lehet sokféle. Erre sincs állandó képlet, mint minden más emberi kapcsolatra, emberi jelenségre. Mind más és más. Az Ön helyzetében lehetőleg olyan személyt javaslok, aki ismeri ezt az érzelmi töltöttséget az Istennel való kapcsolatban. Általában a szerzetesek ilyenek. Tehát azt javaslom, hogy ha ez megvalósítható, akkor a környezetében élő szerzeteset keressen föl ezzel a kéréssel, hogy legyen a lelkivezetője. Ennek gyakorisága is sok mindentől függ. Például az illető atya idejétől. Szerzetesközösségen belül általában hetente van lelki beszélgetés a lelkiatyával. Ez lehet akár gyónás keretében is. Világban élő személyek esetében ez nem könnyen megvalósítható, de nem is szükséges. Általában havonta egy találkozónak elegendőnek kell lennie. Különben az is kialakulhat, hogy az ember elveszíti önállóságát, egyéni döntés képességét, és csip-csup ügyekkel is a lelkiatyához szalad. Persze, egy jó lelkivezető ezt hamar leállítja. Jó az, ha a lelkibeszélgetés mindig gyónással is össze van kötve. Akkor ugyanis az ember eleve bűnbánattal áll hozzá azokhoz a dolgokhoz, amiről az atyának beszélni fog. De ez nem föltétlen kell, hogy így legyen. Hiszen lehet lelkivezető laikus is, férfi is és nő is. Ez is inkább szerzetesek esetében szokott előfordulni. Tárja föl a gondolatait, főként a terhes, rossz gondolatait. Ha föltárja, felszínre hozza, ezzel máris jobban kezelhetővé válnak azok, mintha nem beszélne róla senkinek. Jó esetben az atya (vagy anya) néhány tanácsot is ad, hogyan kezelje ezeket. Igen, a lelkivezető lehet akár jóbarát is, régi ismerős. Azért mindenképp jobb, ha idősebb, lehetőleg egy generációval idősebb, mint a vezetett. Mint látja, a másik kérdését már nem tettem itt közzé. Egyrészt a szokatlan hosszúsága miatt, másrészt annak igazán belső jellege miatt. Szívesen válaszolok Önnek személyesen, ha megadja a címét a lelkiatya@hd.gorogkatolikus.hu saját levelező címre.
    ... 6 7 8 9 10 
11
  12 13 14 15 16 ...