Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi öt meg húsz? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves lelki atya. Hogy érzi magát, jól van? Két kérdésem lenne? 1. Hogyan lehet szerzetes rendet alapítani? 2. Hogyan lehet lelki gyakorlatos házat alapítani? Isten álja önöket és további jó munkát kívánok.
Szerzetes rendet csakis a Szentlélek indíttatására lehet alapítani. Ugyanígy egy élő, hatékony lelkigyakorlatos házat is. Ha pedig ő indítja, akkor minden tudást meg is ad hozzá. Nekem ilyen tudásom nincsen, ezért ebben sajnos nem tudok segíteni. Isten áldja Önt is és minden jóra törekvését!
Tisztelt Lelkiatya! A véleményét szeretném kérni egy dologgal kapcsolatban. Már korábban is írtam Önnek másik levelet, de bátorkodom megfogalmazni jelen kérdésemet. Az egyetemen doktori képzésen veszek részt, ez 4-5 éves, pontosabban ennek az első évét fogom most júniusban befejezni. A későbbi munkámhoz semmi köze nem lenne, csak azért csinálom mert érdekel és tulajdonképpen egész egyetemi éveim alatt ez volt a célom, ezért végeztem már akkor is kutatómunkát. A problémám az, hogy édesanyámmal többször összeszólalkoztam már a dolog miatt. Ő szeretné ha munkát vállalnék a PhD mellett, hogy munkatapasztalatom is legyen és félre tudjak tenni a pénzemből. A kiadásaim 90%-át én állom a doktori ösztöndíjamból de való igaz, hogy félretenni elég keveset tudok. Néha amikor felhozódik a téma, hogy munka a PhD mellett, hol milyen álláslehetőségek vannak, hova lehetne elmenni dolgozni, akkor összeveszünk. Engem idegesít, hogy már sokadjára beszéljük át a témát. Az zavar pontosabban szólva, hogy már nagyon sokszor mondta el nekem, hogy menjek el dolgozni PhD mellett. Nem úgy érti, hogy azonnal hanem mondjuk szeptembertől. Én nem mondtam neki olyanokat, hogy sose fogok elmenni vagy nem fogom megfontolni vagy hogy akár nyáron nem jelentkezek valahova. Nem állítom, hogy soha nem akarnám ezt csinálni de még kicsit gondolkodni szeretnék ezen, hogy hol dolgoznék szívesen és egyáltalán mikor. Egyébként részmunkaidőt vállalnék ha vállalnék mert teljes munkaidőt nem akarnék a PhD mellett. Nagyon zavar, hogy már sokadjára van terítéken a téma és annyira foglalkozik vele. Őt meg lehet az zavarja, hogy attól fél, hogy nem is fogok sehova se jelentkezni és miből lesz pénzem a jövőre nézve. Az tény, hogy nem a gazdagságra kell vágyni, de a havi PhD ösztöndíjamból (havi 140ezer Ft) félretenni már nem nagyon tudok. Persze élelmiszerre, ebédekre is elmegy a pénz (nem fényűző éttermekbe járok, csak az egyetemi menzára és oda se minden nap, de azért hetente 2-3 alkalommal) és nyelvórákra járok heti egyszer, az kerül még sokba, de azt nem bánom, mert szinten tartja a nyelvtudásom és tudok fejlődni, később még egy munkához jól jöhet, illetve albérletben lakok és nyilván az is sok pénz. Az albérletről azért nem akarok lemondani mert jó helyen is van, közel az egyetemhez és egyébként is jobb nekem, hogy nem minden nap anyukámmal vagyok, még akkor is ha azért nem vagyunk rosszban. Az tény, hogy jó lenne ha lenne több pénzem és munkatapasztalatom mert az elég fontos manapság ha állásra jelentkezek, de mikor már sokadjára mondja, akkor megzavarodok már. Azzal, hogy erőlteti és ismételgeti, azzal nem lesz jobb, legfeljebb rosszabb. Úgy érzem, hogy egy hatalmas hiba, a mai rohanó világban, de én egy lassú ember vagyok. A feladataimat is lassabban csinálom mint mások, lassabban veszem rá magam dolgokra, még az is több időbe telik mint másoknak, hogy elkészüljek és kimenjek a házból. Nem vagyok szellemileg visszamaradott, csak valahogy le vagyok lassulva és főleg az utóbbi egy évben. És amikor a feladataim végzem, akkor is csak egy dologra szeretek figyelni és ha egy feladatommal, teendőmmel teljesen kész vagyok, csak utána térek át a másikra. Szóval például ha egy nap azzal vagyok elfoglalva, hogy megírok egy publikációt és arra sok időt szánok, akkor nem nézem aznap az állásajánlatokat és nem adok be jelentkezést vagy vállalok aznapra munkát, mert én egyszerre egy dologra tudok figyelni és este meg már inkább pihenni akarok. Az utóbbi időkben ez is megváltozott, mert pár éve még este 9 órakor is tudtam tanulni, de most már sose tanulok este mert valahogy nem megy. Vagy például a héten adtam be egy pályázatot egy ösztöndíjra amivel sok dolgom volt és amíg azzal foglalkoztam, addig képtelen lettem volna állásokkal meg alkalmi munkákkal vagy akár egy vizsgával foglalkozni. Még ha ki is telt volna az időből, akkor se, mert amíg én azt be nem adtam és nem láttam, hogy sikerült beadni, minden aláírás megvan, mindent feltöltöttem, minden dokumentum megvan, megfelelő formátumban stb, addig én nem voltam nyugodt. Csak mostanában fogok odáig eljutni, hogy letudjam az eddigi feladataim és esetleg tudjak például részmunkaidős munkát vállalni vagy nyári munkát. A nyári munkát azért írtam, mert nagyon ritkán, de előfordul, hogy kifejezetten nyárra hirdetnek például diákmunkát és mivel van diákigazolványom, ezért tudnék jelentkezni. Eddig vizsgám volt, ösztöndíjra jelentkeztem, közben készülök egy következő vizsgámra, egy publikációt írtam és nem akartam közben úgy vállalni bármilyen munkát vagy nézegetni ezeket. Egyébként fordítói végzettségem van tehát azon is gondolkodok, hogy fordításokat vállaljak és ne egy céghez menjek dolgozni, de ezen még gondolkodok. Anyukám nem örül neki, hogy én még fordításokat se vállalok, de nem akartam volna úgy vállalni egy fordítást, hogy közben aznap mással vagyok elfoglalva, nem szerettem volna megosztani a figyelmem és egyik feladatomat későbbre hagyni aznap amikor már fáradt lennék. Mivel kezdő lennék fordítás terén is és bármilyen téren, ezért szeretném úgy csinálni, hogy aznap csak arra fókuszálhatok mert még azért nem vagyok profi. Ezért nem vállaltam eddig még fordítást sem. Ha anyukámnak mondom ezt el, hogy én ilyen vagyok, mit hogy akarok csinálni, biztosra akarok menni, egyszerre egy dologra szeretek figyelni, akkor azt mondja, hogy és azok akiknek családja van munka mellett vagy két szakot végez egyszerre, azok is megcsinálják. Azt is mondtam neki, hogy szeretnék a nyáron az egészségemre is időt szánni, de ehhez tényleg idő kell. Jobban odafigyelni az étkezésemre, heti több alkalommal sportolni, például futni és úszni, a bőrömre nagyon odafigyelni, ápolni, de az is időigényes. Az tény, hogy ezek nem egész napokat vesznek igénybe, de én valahogy nagyon nem tudom olyan jól kihasználni az nap minden percét és úgy pörögni mint mások és nekem valamiért nehéz időt szánni arra is, hogy a kutatómunkámmal haladjak, közbe dolgozzak (még ha csak részmunkaidő is), közben az egészségemet se hanyagoljam el. Biztos bennem van a hiba, de másokhoz képest nagyon le vagyok lassulva. Még korábbi önmagamhoz képest is. Lehet az is szerepet játszik benne, hogy már évek óta csak a tanulásról és a problémákról (betegségek a családban, gyász, járvány) szólt az életem és 3 éve nem mentem el sehova egy hétre, hogy csak úgy kipihenjem magam, de erre most lehetne mondani, hogy és mi van azokkal akiknek sose adatik meg ez. Június közepén lesz egy fontos vizsgám, de ha azon túl leszek, akkor több időm lenne olyan dolgokra, amikre eddig nem volt, de édesanyám már rengetegszer felhozta a témát, nem várja meg, hogy több időm legyen és ne a PhD legyen a középpontban. Ön szerint mi a baj velem? Mi az, ami nem stimmel? Egyébként nagyon sokszor már azt is érzem, hogy én nem tudok senkinek megfelelni. Anyukám nem lehet velem elégedett. Egyszer leírta, hogy szeret ő engem meg büszke arra, amiet eddig elértem, de a veszekedések miatt nem ezt érzem. Mindig azt mondja ő jót akar nekem és csak aggódik értem, de mégis. Pluszban úgy is érzem, hogy Istentől is eltávolítanak engem ezek a problémák. Néha Jézusra gondolok és az az érzésem, hogy neki se tudok megfelelni pedig úgy szeretem őt, hogy hiába próbálnám itt megfogalmazni, nem lehet. Elvileg jobb kereszténynek kellene lennem, másokkal kedvesebbnek, nyugodtabbnak, segítőkészebbnek, akár önkénteskedni, hetente templomba menni, akár böjtölni, de itt megint felmerül a kérdés: PhD-t csinálni, dolgozni mellette, Jézushoz hasonlónak lenni, egészségemre odafigyelni, ezt mégis hogy lehet belesűríteni minden hétbe? Úgy, hogy időm is legyen mindenre és közben persze mindig kedves legyek másokkal, segítőkész, mindig másokra gondoljak, ne legyek ingerült akkor se ha majdnem összeesek. Azt már nem is merem említeni, hogy a PhD-n a témavezetőm is olyan, hogy nagyon aggódik mindig, hogy hogy fogok teljesíteni, egy egyszerű konferenciától kezdve egy vizsgáig mindenen. Pedig én még a szorgalmas emberek közé tartozok az egyetemen és van kutatási tapasztalatom. Valaki úgy kezdi a PhD-t, hogy nincs ilyen tapasztalata vagy van, de nem olyan szorgalmas. Szóval a témavezetőm is nagyon sokszor aggódik, ezzel persze azt az érzetet kelti bennem, hogy nem bízik bennem és csak még idegesebb leszek. Kicsit azért én is szoktam idegeskedni, izgulni és ő ilyenkor rátesz egy lapáttal. Ezen kívül azt vettem észre, hogy sajnos a jó dolgokat, ha elismerést kapok, ha érdeklődést vált ki a munkám, ha jól teljesítek valahol, azokat meg valahogy mintha elfelejtené és a rossz dolgokat meg jobban felidézi és ezzel is csak rossz érzetet kelt bennem. Egy konferencián többen rosszabbul szerepeltek mint én, pedig én vagyok fiatalabb és pozitív visszajelzéseket is kaptam az előadásomra, de ő a következő vizsga előtt csak arra gondolt, hogy mi az, ahol esetleg el lehet rontani és aggódik, hogy jól sikerüljön, de nem gondolt rá, hogy a múltkor a konferencián elég jól szerepeltem és a kritika mellett elismeréseket is kaptam. Szerintem már közeledek a megfelelési kényszer felé és más fiatalokkal ellentétben nem a pihenést, szórakozást, szép fiatalságot látom hanem a megfelelést mindenhol. Anyukámtól kezdve a témavezetőn keresztül Jézusig. A legnagyobb vágyam az, hogy egyszer legyen egy olyan nyaram amikor elmehetek nyaralni akár több alkalommal, felfedezni a világot, munkát és tanulást kizárva, problémák nélkül csak pihenni. Nem hiszem, hogy ez nekem valaha sikerül. Hosszú levelet írtam, tudom, de nem tudom senki véleményét kérni és senki nem ért meg engem.
Arra bíztatom, hogy ez a nyár most legyen. Tudja le a vizsgáit és menjen el a Balatonra vagy a hegyekbe, vagy ahová vágyik! Ha erre rászán 3-4 napot, nem igaz, hogy fölborul az élete, tönkremennek az eddigi tanulmányai, vagy bármi mást fontos dolgot veszítene. Ugyanakkor végre önmaga lehet. Pihenjen, olvasson, imádkozzék! Ez az egyik, amire bátran bátorítom. Nincs Önnel semmi baj. Ne is akarjon megfelelni a pörgős és pörgető világnak. Sokkal jobb, ha szép lassan, gondosan elvégzi minden munkáját. A jó beosztás százszor többet ér, mint az egyszerre végzett sok munka. Örüljön, hogy lassú tempójú, legalább nem pörgeti föl a világ. S nehogy emiatt kisebbségi érzése legyen vagy szégyenkezzék! Nem vagyunk egyformák. Ezt mindenkinek meg kellene értenie. Ne is akarjunk egyformák lenni, s egymást se akarjuk erre rávenni! Alapvető nehézség az édesanyjával való kapcsolata. Ez nagyon meghatározó lehet, hiszen a hosszú levelében szinte csak a vele való kapcsolatáról ír, s csak a végén említette meg a témavezetőjét. Mindenesetre ezen a ponton is nagyobb bátorságra buzdítom. Álljon az édesanyja elé, és mondja ki neki: szeretném végre a magam életét élni. Ezt meg kellene értenie az édesanyjának, s ha nem megy, Ön legyen nyugodtan közömbösebb az irányító próbálkozásaival szemben. Ön már felnőtt ember. Nagyon jó, hogy nem egy háztartásban élnek. Remélem, nincs tőle anyagi függő viszonyban, mert az nyilván megnehezítené ezt az erős leválást. Szép lassan élje az életét, végezze a munkáit a maga tempójában! Már elfelejtettük a mondást: "Lassan járj, tovább érsz!" Jézus ott van mindig Önnel. Nem elvárásokat támaszt, hanem segítséget ad. Ő mindenkinél megértőbb. Ettől igazán nem kell tartania. Forduljon hozzá bizalommal! Ha minden napjában rászán 10-20 percet az imára, Szentírás-olvasásra, az elég. Persze, a vasárnapi Liturgia/szent mise is elengedhetetlenül fontos. Ezeket a tanácsokat tudom mondani. Alapvetően legyen bátrabban önmaga, Isten is ezt várja Öntől, ebben segíti Önt.
Tisztelt Lelkiatya! A kineziológia tiltott dolog az egyházban! Azaz a kineziológiához hogy áll az egyház ? Vagy Önnek mi a véleménye róla? Pár szóval segítsen kérem ebben a témában!
Amennyiben csak mozgásterápiát jelentene, mint hasznos tudást érdemes is volna alkalmazni. Azonban ennek megvan a maga ideológia alapja, amely a taoizmus és a hagyományos kínai orvoslás eszméin alapszik. Föltételez valamiféle csi-erőt, és annak folyamatait igyekszik befolyásolni. Ezeknek az erőknek, energiáknak, áramlásoknak a feltételezése tisztán spekulatív, vallási hátterű, semmi fizikai és anatómiai alapja nincs. A kineziológia része az izomtesztelés, amely már végképp a bűbájossághoz hasonlítható. Különböző izomreakciókból ígér messzemenő következtetéseket levonni a vizsgált személy múltjára, kapcsolataira és természetesen azok gyógyítását is ígéri. Az ezotéria egyik válfaja ez, amely sajátos öngyógyítást ígér. Keresztény szempontból mindenképpen kerülendő. De a nem keresztényeket is óva intem tőle.
Kedves Lelkiatya! Az lenne a kérdésem, hogy a szerelem érzése lehet-e bűn? Alapvetően nem lenne az, de ha valakibe beleszeretek, akivel nem lehetne párkapcsolatom vagyis bűnnek számítana ha lenne, akkor maga a szerelem érzése is bűn vagy ha csak szerelmes vagyok belé, de nincs köztünk semmi és nem is próbálkozok nála, akkor nem bűn? Nem konkrét helyzetről szól a kérdés, bár voltam már ilyen helyzetben. Bármi olyanra értem ezt, amikor elvileg bűn lenne a kapcsolat azzal a másikkal valamilyen okból. Vagy házas, vagy én vagyok az (nem vagyok, ez csak példa), vagy pap (ez is csak példa) vagy bármilyen okból, több nem jut eszembe. Én jártam már úgy, hogy beleszerettem valakibe, akibe nem kellett volna, de nem volt köztünk semmi, mert elrejtettem az érzéseim és amikor már nem volt muszáj kommunikálnom vele, akkor nem is beszéltem vele többet. A kérdésem tényleg általános és nem csak rám és nem csak erre az egy esetre vonatkozik. Elméletileg egy érzés nem kellene, hogy bűn legyen ha egyébként nem történik köztünk semmi. Vagy mégsem? Jézus azt hiszem azt mondta, hogy "én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében." (Máté 5:28) Ha ezt vesszük alapul, akkor már az is bűn, hogy beleszeretek valakibe, akkor is ha egy ujjal sem érek hozzá. Bár az is megfordult a fejemben, hogy különbséget kell tennünk két érzelem között: valamikor csak a testét kívánjuk valaki másnak és a testi élvezetet vele, valamikor viszont a személyisége, a cselekedetei, viselkedése szóval a lelke is elbűvöl minket. Nem tudom, hogy Jézus ugyanúgy kezelné-e ezt a kettőt, az idézett szavaiból nekem úgy tűnik, hogy ő inkább a testi kívánást tartja bűnnek, de elméletileg gondolom az is bűn ha nem a teste érdekel kizárólag hanem egyfajta romantikus szerelmet érzek. Persze lehet, hogy nem így van. Szóval egy plátói szerelem vajon bűnnek számít-e? Szintén ehhez a témához kapcsolódna egy másik kérdésem. Lehet, hogy erre ugyanaz a válasz, mint a fentire. Az előbb ugyebár azt kérdeztem, hogy ha valamiért tilos lenne a kapcsolat számomra egy másik emberrel és beleszeretek, de nem kezdek ki vele, nem csábítjuk el egymást, akkor az bűn-e. Most azt szeretném megkérdezni, hogy mi van akkor ha valaki beleszeret például egy angyalba vagy valamilyen égi személybe, de csak plátói szinten? Ez a kérdés nyilván nem valósulhat meg a valóságban, de a Bibliában írva van, hogy az özönvíz előtt az angyalok és a halandó nők házasságot kötöttek. Gondolom Istennek ez nem volt szimpatikus, nem tetszett neki. Ez a történet ihlette bennem a kérdést, hogy ha egy ember beleszeret egy angyalba akivel nem lehetne együtt és nem házasodhatna vele akkor már maga a szerelem érzése is bűn, súlyosabb-e mint egy másik ember iránt érzett szerelem vagy ha nem történik semmi közöttük, akkor az úgy nem szép ugyan, de nem von büntetést maga után? Tudom, hogy ilyen úgysem történik, csak elgondolkodtatott az a bibliai történet, hogy ott vajon az angyal és ember közötti házasság és testi kapcsolat volt a bűn vagy maga az érzés, hogy szerelmesek lettek. Remélem nem kérdeztem nagyon illetlen dolgot, csak kíváncsi lettem.
Az első kérdése teljesen valós, nem ritkán történik is ilyesmi. Mint korábban is leírtam: az érzelmeinkért közvetlenül nem, csak közvetve vagyunk felelősek. Ezért egy megjelenő érzelem önmagában nem lehet bűn. Érzelemnek tekinthető, ha valaki megijed valamitől, hevesen dobogni kezd a szíve, s ez akár órákra vagy netán még hosszabb időre is erősen hat még a gondolataira is. Ez természetesen nem lehet bűn. Kicsit ehhöz tudom hasonlítani, ha valaki meglát egy számára rendkívül rokonszenves embert, és egyszeriben megjelenik benne a vonzalom. Többnyire ez együttjár a testi vonzalommal is. Ennek megjelenése még nem lehet bűn. Akkor jelenik meg a felelősség, amikor az ember valamit tesz ezzel az érzelemmel. Vagy fölméri, hogy értelmetlen, céltalan, egyáltalán nem építő, s ezért hamar el is hessegeti (nem táplálja, s így elenyészik), vagy azt látja, hogy lehet ennek szép kibontakozása, s ezért lépéseket tesz, mely tovább erősíti ezt az érzelmet: megszólítja az illetőt, utánanéz az életének, sokat gondol rá, stb. Ettől eltér az, amikor pusztán testi vonzalom jelenik meg valakiben. Ez meglehetősen gyakori az egészséges, főként fiatal férfiaknál és nőknél egyaránt. Ezzel foglalkozni, ezt táplálni merőben alantas dolog. Egyrészt, mert a másik személyt tárgyaisítja, csak a vonzó testet látja benne, másrészt a saját gondolatait és céljait kuszálhatja össze, ha nem félredobja ezt a kísértő gondolatot, hanem elkezd foglalkozni vele. A másik kérdését teljesen alaptalannak tartom. Még soha nem hallottam, hogy valaki beleszerett volna egy nem látható lénybe. Hogy szeretjük a szenteket és angyalokat, ez természetes és szép, de nem az a jelenség, amire Ön utal. Az említett ószövetségi történet is inkább mitológikus történet, annak átvitt értelmét és tanítását kell megérteni. Nincs valós alapja annak, hogy ez a múltban fizikailag megtörténhetett volna. A Bibliának ezt a leírását nem lehet szó szerint értelmezni.
Kedves Lelkiatya Azt szeretném kérdezni, hogy meg lesznek-e osztva a diakónus és papszentelések időpontjai az oldalon? Mindig felemelő látni ezeket az eseményeket, és ha a közelemben van törekszem arra, hogy el is menjek rájuk. Köszönöm megtisztelő válaszát
Egyelőre nem tudok arról, hogy ezek az adatok a három egyházmegyében összesítve valahol szerepelnének. Talán a Magyar Kurir szokta ezeket összegyűjteni. De nem rossz gondolat, hogy a görögkatolikus szentelések időpontjai nálunk is valahol egy helyen elérhető legyenek.
Tisztelt lelkiatya! Apósomnak az unokatestvére görög katolikus apáca volt Budapesten. Sajnos csak annyit tudok, hogy Palinczának hívták és Tiszavasváriban (Bűdszentmihály) született kb. az 1920-as 30-as években. Abban kérném a segítségét ha lehetséges, hogy segítsen ha tud a feleségem rokonáról valamilyen adatot megtudni (él -e még, hol élt kik voltak a szülei, bármilyen információnak örülnénk). Tisztelettel Komlósi Lajos Tiiszaújváros 70/5890300
Sajnos, az általam elérhető görögkatolikus körökben nem sikerült többet megtudnom az említett személyről. Ám itt közzéteszem, s hátha valaki fog tudni Önnek segíteni.
Kedves Lelkiatya! Mitől jó egy papfeleség? Ugye, lehet olyan lány is tisztelendő asszony, aki nem papcsaládból származik? Köszönöm!
Két fontos feltételt tudok meghatározni: nagyon szeresse az Urat és nagyon szeresse a férjét. Az összes többi ebből fakad. Remélhetőleg szeresse a gyerekeket, az öregeket, a fiatalokat, a másként gondolkodókat. Akiben ezek megvannak, az már ideális papfeleség. Nyilván ilyen személyek egyáltalán nem csak papcsaládokban teremnek, úgyhogy az egyáltalán nem szerepel a feltételek között.
Kedves Lelki atya. Vallásos filozófiát tanulok. Paranoid skizofréniával diagnosztizáltak. A lelki vezetőm azt mondja egy másik pappal együtt, hogy barátkozzak meg a betegséggel. Egyházi hivatás felől gondolkozom, de betegségem ebben szerintem akadályozna. Egy professzor azt mondja, váljak meg tőle egy zarándoklat alkalmával. Egy másik pap is azt mondja gyógyuljak meg, vagy ne mondjam el betegségem a pályám során. Csináltam egy 42 napos böjtöt, és imádkoztam a szabadulásért. A pszichiáterem azt mondja, tudományosan nem lehet megszabadulni ettől a betegségtől. Ön mit gondol? Másik kérdés: Isten kinyilatkoztatott nekem egy tervet, de aztán magamra haragítottam. Ettől függetlenül fejezzem be a munkát?
Valóban, ezzel a betegséggel nem lehet pappá lenni. Még akkor is, ha nem annyira súlyos változatáról van szó. Ez nem jelenti azt, hogy Önnek nem lehetne egyházi hivatása. De, hogy nem pap, az csaknem bizonyos. Hacsak nem gyógyul ki valami csodálatos módon. Hiszen a papnak alapvető feladata, hogy vezesse a rábízott kisebb-nagyobb közösségeket. Az említett betegséggel ez nagyon bajos volna, túlzottan sok feszültséget kelthetne. Ezért azt javaslom, hogy törekedjék minél mélyebb Isten-kapcsolatra. S míg ezen fejlődik, szépen ki fog rajzolódni, hogy mi az Ön feladata, mi a hívatása.
Tisztelt Lelkiatya! Nagyon szeretném (el)olvasni a Bibliát, szomjazik a lelkem az egyszerű igazságra, útmutatásra a mai bonyolult, kifordított, káosszal és okkultizmussal teli világban , de nem tudom hogy kezdjek neki, mert elég nehéz számomra a szövege. Ráadásul elég vizionális típus is vagyok, épp ezért érthetőek és befogadhatóak a Jézus életéről szóló filmek. A kérdésem az lenne, hogy kezdésnek Ön szerint elolvashatom a Képes Biblia fiataloknak piros bőrkötésű nagy könyvet? A lényeg megragadását ez segíti, vagy épp ellenkezőleg a lényeg így nem jön át? Egyébként 33 éves vagyok, de úgy érzem, lehet kicsit gyerekcipőben járok a hit terén, de úgy gondolom legalább megvan bennem az őszinte tiszta szándék. Dicsőség az Atyának Mindörökké, Henrietta
Kedves Henrietta! Mindenképp azt javaslom, hogy kezdje el olvasni magát a Bibliát, ne pedig arról szóló vagy azt magyarázó könyveket. A Biblia olvasása is tanít az értelmezésre. Sokszor mondják az atyák, hogy még az sem baj, ha eleinte nem is érti az ember a szöveget, amit olvas. De hosszú távon szépen lassan megnyílik. Mégpedig sokkal mélyebb értelem nyílik meg, mint amit a magyarázó szövegek át tudnának adni. Ha Önt jobban megfogják a képek, akkor kezdje el olvasni Máté vagy Lukács evangéliumát. Módszeresen, minden napra egy kis szakaszt, nem is egész fejezeteket. Mielőtt olvasásba kezd, imádkozzék, és kérje a Szentlélek megvilágosító segítségét. Utána pedig az elolvasott részen egy kicsit gondolkodjék el, mi lehet ebben az Önnek szóló üzenet. Ha elsőre nem is talál semmit, ne csüggedjék, idővel egészen meglepő dolgokat fog fölfedezni. Ne feledje, a Biblia Isten szerelmes levele az ember számára. Aki szerető szívvel olvassa, az kihallja belőle a szerető Isten üzenetét.
Kedves Lelkiatya! A kérdésem nem igazán vallási jellegű. Ott merjem hagyni a munkahelyemet, egy felsőoktatási szakképzés kedvéért, amire már összegyűjtöttem a pénzt? A szüleim kis ellenkezés után támogatnának, ezt tudom. Eddig sem kellett fizetnem az ottlakásért, élelemért. A munkahelyen már kezdem magam rosszul érezni, és úgy érzem, hogy többre vagyok képes. 49 éves vagyok, római katolikus, nem mentem férjhez. Már írtam Önnek régebben ezzel a témával kapcsolatban. Ha most nem teszem meg ezt a lépést, örökre ebben a munkakörben ragadok. Őszintén szólva, egy kis biztatást várok Öntől. Köszönöm szépen a segítségét előre is. Szeretettel egy magányos nő
Bátran! Ne tétovázzék! Legyen bátor és bízzék az Úrban! Ezzel a kettős igazsággal tud igazán előrelépni. Vagyis bizalom önmagában és bizalom az Úrban. Akkor tud bízni önmagában, ha bízik Istenben is. És fordítva - ez ugyanis visszafelé is hat -: minél inkább mer bízni az Úrban, annál jobban megtapasztalhatja, hogy bátran bízhat önmagában is. Ugyanis ez sem más, mint bízni azokban az adottságokban, melyeket Istentől kapott.
Kedves Lelkiatya! Sokszor tapasztalom, hogy egy várhatóan nehéz nap előtti éjszaka alig tudok elaludni. Épp amikor a testemnek is a legnagyobb szüksége lenne a pihenésre. Ilyenkor sokszor a gondolotak csakúgy záporoznak bennem, belső érzések, indulatok kavarognak és nem akarnak elcsitulni. Sokszor fordulok az Úrhoz hogy vegye el ezeket és igyekszem az imába menekülni, de nehezen megy az is. Mit tanâcsol? Köszönve: Boróka
Kedves Boróka! Azt kell megértenie, hogy nincs várhatóan nehéz nap. Csak akkor, ha úgy készül rá. Jézus világosan beszél erről, amikor így figyelmeztet: "Ne aggódjatok tehát a holnapért; ... Elég a napnak a maga baja." (Mt 6,34). Teljesen téves magatartás előrevetíteni a holnap bajait a mai estére vagy éjszakára. Akkor fog tudni egyébként megfelelni a másnapi nehéz feladatoknak, ha azokat nem maga akarja megoldani, hanem a megoldást rábízza a Mindenhatóra. Azt mondja, Ön helyett nem fogja elvégezni? Dehogynem. Isten nem akarja, hogy Ön aggódjék, izguljon, emiatt szenvedjen. Segíteni akar. Ön helyett ugyan valóban nem végzi el a munkát, de szívesen besegít. Ön tehát ne akarja nélküle végezni ezeket a nehéz feladatokat. Higgyen abban, hogy a Mindenható tud segíteni. Ez az első és legfontosabb. Most, lefekvés pillanatában is bízzék benne, meg holnap is, amikor majd jönnek a feladatok. Igen, az Istenbe vetett bizalom tudja megnyugtatni, lecsillapítani a zaklatott lelket. A nehéz nap előtti este a Jézus-imával az ajkán aludjék el. Ez az egyetlen, amire alvásra várva figyel: "Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam, bűnösön!" Ezt mondogassa, amíg el nem alszik!
Kedves Lelkiatya! Az alább kérdeztem a fogság kapcsán. Köszönöm a válaszát. Az Ef 4,8-9-ben is szerepel a fogság, és ez itt nyilván nem Pál apostol rá vonatkozik, bár ugyanabban a fejezetben van: Ezért mondja az Írás: Fölment a magasba, magával vitte a foglyokat, s osztott az embereknek ajándékokat. Mit jelent itt hogy magával vitte a foglyokat? Miként foglyok ők? Köszönve: Lívia
Kedves Lívia! Ez a szöveg először a 68(67). zsoltárban jelenik meg. Királyi zsoltárnak mondhatjuk, amely a királyról, az ő győzelmeiről szól. Ezek az un. király-zsoltárok minden bizonnyal eredetileg a királynak vagy a királyról szólnak, uralmát dicsérik, őt magát dicsőítik. A későbbi zsidó értelmezés ezt - főként a fogság után - átértelmezte, amikor már nem volt istenfélő király, akkor inkább magára Istenre értette, őrá vetítette ki. Így váltak aztán ezek a szövegek Istent dicsőítő himnuszokká. Az első, történelmi értelmezésben könnyen érthető a szöveg: a király visszatér a győztes csatából, s amikor fölmegy Jeruzsálembe, diadalának jeleként magával viszi a foglyokat. Keresztény értelmezésben - főként most, mennybemenetel ünnepkörében még jobban megértjük - a király, pontosabban a Király fölmenetele azonosítható Jézusnak a föltámadása után 40 nappal való mennybemenetelével. A foglyok pedig mi vagyunk, a bűn által fogva tartottak, akiket viszont magával visz a mennybe. Ugyanis azért szállt le a földre, hogy velünk, bűnös emberekkel egyesüljön. Magára vegye a mi emberi természetünket, és egyesítette azt az ő isteni természetével (2Pét 1,4). Amikor pedig fölment, akkor magával vitte a mi emberi természetünket is, így egy részünk már ővele a mennyben van. Ez a legnagyobb isteni ajándék, s minden más ebből fakad.
Tisztelt Lelkiatya! Tudna nekem ajánlani olyan könyvet vagy valamijen ismeretterjeszto anyagot ami Jézust mutatja be? Jézus szokott mosolyogni, boldog lenni? Ha valamire gondolunk Jézus tudja, hogy mire?
Ezt a könyvet ajánlom: Jacques Loew, Elmélkedések ?Jézus Krisztusról Ha Jézus nem mosolygós személyiség lett volna, akkor a gyermekek nem vonzódtak volna hozzá. Úgyhogy joggal következtethetünk arra, hogy Jézus személyiségében is rendkívül vonzó volt. Igen, Jézus jól ismeri a gondolatainkat.
Tisztelt lelkiatya! Az eseményutáni tableta abortusznak minösűl e???? Ugyanis én 20 ével ezelőt egyszer használtam ezt a módszert de én azt hittem hogy ez meg gátolja a fogamzást és nem abortál Most kétségbe vagyok esve ennyi idő után is Volt olyan Atya aki azt mondta hogy ez nem az mert ahoz pár napnak el kell telnie hogy a fogantatás létre jöjön volt olyan Atya aki azt mondta hogy annak minősűl de meggyónható!!!Tisztelendő úr Ön mit mond erről???
Úgy tudom, az esemény utáni tabletta hatása azt éri el, hogy a megtermékenyült petesejt ne tudjon beágyazódni. Tehát a mechanizmusa abortív. De ha Ön egyszer használta húsz évvel ezelőtt, azért annak igen kicsi az esélye, hogy a bevett tabletta ki is fejtette a hatását. Ráadásul a bűn nem attól függ, hogy működött-e a tabletta vagy sem (vagyis volt-e megtermékenyülés, amelyre gyilkos módon hatott vagy nem volt). Az ilyet azonban éppen veszedelmes hatása miatt mindig kerülni kell, nem szabad ezt használni. De egyetlen gyónással helyre lehet tenni. MIKÉNT MINDENT!!! Gondolom, azóta már meggyónta ezt az akkori tettét, amelynek felelősségét ráadásul a tudatlansága is csökkentette. Szóval, ma már aligha van jelentősége. Ha netán még nem gyónta volna meg, hamar pótolja, ha pedig igen, akkor már nincs ezzel semmi tennivalója. Adjon hálát Istennek és dicsőítse őt, hogy ilyen végtelenül irgalmas velünk!
Kedves Lelkiatya! Pár hete egyfajta közömbösség alakult ki bennem több dolog felé. Például nem nagyon érzem azt, hogy a barátaimhoz igazán kötődnék érzelmileg, pedig igenis fontosak nekem. Alapjáraton egy eléggé érzékeny ember vagyok, de ez valahogy gyengült bennem. A legrosszabb része mégis az, hogy bizonyos szinten közömbössé váltam a Jóisten felé is. Volt egy rövid időszak, amikor minden gondolatomat Ő foglalta le és ezt hihetetlen érzés volt megtapasztalni, de ez sajnos elmúlt. Nem nagyon hatnak meg a dolgok Vele kapcsolatban, nem tudok igazán elmélyülten imádkozni vagy Szentírást olvasni. Van, hogy olyan gondolatok ugranak be, amikkel mintha megkérdőjeleznék dolgokat a vallásommal, Istennel kapcsolatban. Ezeket a gondolatokat igyekszem elhessegetni, mert szeretnék kitartani a hitem mellett. Szeretném, ha ez a közömbösség elmúlna, és igazán közel tudnék kerülni Istenhez. Ha sokszor az imádság is ?nehezemre esik?, hogyan érhetném ezt el?
Vigyáznunk kell, hogy ne legyünk kiszolgáltatva az érzelmeinknek. Azokat nem mindig tudjuk irányítani, illetve közvetlenül nem is igen tudjuk, csak közvetve. Nomármost az érzelmeink majdnem olyanok, mint az időjárás, meglehetősen változékonyak, sok tényező befolyásolja azokat. Nem ezektől függ a lelkünk állapota, nem függhet ezektől. Ezek olykor segítenek, máskor küzdésre késztetnek. Egy házastársi kapcsolat sem függhet a házasfelek éppen adott hangulatától. Van ilyen érzelmi tompaság, amiről Ön is ír. De nincs jelentősége. Ez alapvetően egy nehezebb életszakasz, de épp emiatt értékesebb is. Ilyenkor többet kell tenni azért, hogy barátaink, szeretteink iránt ki is mutassuk törődésünket, gondoskodásunkat, figyelmességünket. Hasonlóképpen Istennel való kapcsolatunkban, ha nem azt érezzük, most éppen szárnyaló és könnyű, akkor ez jó lehetőség, hogy megküzdjünk az Istenhöz tartozásunkért. Amiről Ön ír, tehát, az a küzdés időszaka. Majd lesz megint jobb, könnyebb. Most akaraterővel, a hűségének az erejével tartson ki az imádságban, a barátai iránti figyelmességben! De persze, mindig kérheti a Szentlélek segítségét, s ha állhatatosan és hittel kéri, akkor meg is kapja, s újra könnyű lesz az imádsága.
    ... 6 7 8 9 10 
11
  12 13 14 15 16 ...