Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizennégy meg egy? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya! Miért nem részesülhetne a gluténérzékeny vagy akár az alkoholra érzékeny a szentáldozásban, ha hittel közeledik hozzá? Mikép lehetne a testünk szava erősebb a hitünknél? Rita
Kedves Rita! A kérdés jogos, de merész. Igen, részesülhet a gluténérzékeny is az Eucharisztiában, de ehhöz igen nagy hitre van szükség. Ismerek olyan személyt, aki bár nagyon erős mértékben gluténérzékeny, tehát még nyomokban sem kerülhet a táplálékába gluténtartalmú anyag, mégis rendszeresen áldozik, részesül a Szent Testből és Szent Vérből. Papról is hallottam, hogy bár alkoholfüggő és nem fogyaszthat semmilyen mértékben alkohol tartalmú italt, mégis óvintézkedés nélkül végzi a papi szolgálatát, magához veszi a Szent Vért. De ez nagyon ritka, és senkinek sem ajánlom, hogy ezzel kísérletezzen. Ha kísérletezik, ha próbálkozik, ez arról árulkodik, hogy nincs meg hozzá a hite, csak szeretné. Ráadásul a nagy hitnek a jele éppen az is lehet, hogy nem okoz neki semmi gondot, hogy erre a betegségére tekintettel kell lenni, lehet, hogy akár részesülhetne is mindkét szín alatt, mégis elfogadva a helyzetét, nem kísérletezik, ezzel a sajátosságával éli meg a hitét és Isten-kapcsolatát. Tehát a kérdés jogos, de a józan gondolkodás és még inkább az alázat inkább arra késztet, hogy fogadjuk el a helyzetünket.
Kedves Lelkiatya! A sztliturgia valtozo reszeit az enekes konyvbol hogyan lehet, legegyszerubben kikeresni? Sokszor meg sem talalom. Valaszat elore is koszonom
Nálunk a Szent Liturgiának csak kevés a változó része. A tropár és a konták, a szentírási szakaszok, a hozzá kapcsolódó zsoltárversek (prokimen és alleluja) és még a végén az áldozási vers. Ez minden. Az összes többi állandó. Ezek az Énekeskönyvben közvetlenül a Szent Liturgia állandó részei után találhatók a 92. oldaltól. Ezt követően pedig a sajátos szándékokra végzet Szent Liturgiák változó részei vannak a 98. oldaltól, de ezek mostanában alig-alig kerülnek elő. Vasárnaponként az adott hangnak megfelelő tropár, konták, prokimen az éppen arra a hétre eső hangnál található meg. De ezek már nem egy helyen, ahogy a hétköznapi részek, hanem az egyes hangokon belül. Ha segít, ideírom: 1. hang: 131-132.o.; 2. hang: 144-145.o.; 3. hang: 157-158.o.; 4. hang: 171-172.o.; 5. hang: 186-187.o.; 6. hang: 201-202.o.; 7. hang: 214-215.o.; 8. hang: 227-228.o. Ha ezeket föllapozza, akkor megérti majd ennek a rendnek a logikáját is. A nagyobb ünnepeknek vannak továbbá saját antifónái, ezek az ünnepi részeknél találhatók. A szentírási szakaszok egészen más rendszer szerint vannak sorolva. Az most nem fér ide, hogy annak a rendszerét elmagyarázzam.
Dicsoseg Jezus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! Mit lehet tenni akkor, amikor nem tudok megbocsatani magamnak? Mit csinaljak, akkor ha a egyhazkozseg nem fogadja be a glutenerzekenyt? Sokan vannak korulottem, de meg is egyedul vagyok.
A gluténérzékenység semmiképp sem olyan jelenség, amely indokolná ezt a kizártságot. Minden bizonnyal más tőről fakad ez a szomorúsága, magányossága. Kifejezetten javaslom, hogy a lelkében, a gondolataiban tegye ezt teljesen függetlenné a gluténérzékenységtől. Amikor magányosnak érzi magát az ember, olyankor a legjobb gyógyszer, ha elindul és elkezd szolgálni, segíteni másokon. A karácsony most különösen is jó alkalom erre. Kevésbé önmagával mint inkább mások szomorúságával foglalkozzék. Nézzen körül, ki az, akin tudna segíteni, akárcsak egy jó szóval, egy rövid beszélgetéssel, esetleg valami ajándékkal, élelmiszerrel. Ha ezekkel foglalkozik, akkor észrevétlenül megnyílik a lelke mások felé, s ha lesz is elutasítás - hiszen másokat nem tudunk megváltoztatni - de az nem fog annyira fájni, mert már nem az a cél, hogy engem megértsenek, elfogadjanak, hanem az, hogy én értsem meg a másik embert, én tudjam elfogadni a másikat a maga nyomorúságában.
Urunk arra tanított, hogy az Atyához imádkozzunk, én mégis valamiért mindig Krisztushoz fordulok az imával, hiszen Ő mondta, hogy az Atya és én egyek vagyunk.Néha a Szentlélekhez is szoktam.Baj ez így?Ha a Mi Atyánkat nézem akkor helytelen az imám.Össze vagyok zavarodva, mi a helyes?
Ez eléggé természetes. Jézust érezzük hozzánk a legközelebb, hiszen ő ember is, s úgy tapasztaljuk meg őt mint embert. A Lélekhez is könnyebb imádkozni, mert megfoghatatlanságában is van róla némi fogalmunk, még ha azok sok esetben nem is hitelesek, dehát pontos képeink, fogalmaink úgysem lehetnek egyetlen isteni személyről sem. Kétségtelen, hogy legmegfoghatatlanabb az Atya. Amikor saját édesapánkhoz hasonlítjuk, az ő képéből kiindulva képzeljük el, de az is nagyon töredékes, nagyon emberi, nem ritkán sebzettségekkel is terhelt. Egyébként többnyire azoknak van egészséges Atya-képük, akiknek az édesapja jól töltötte be a hivatását, tudott határozott és egyben szerető is lenni. Persze, ez is mindig emberi, csupán képszerű, de mégis valamelyest segít a hiteles Isten-kapcsolatban. Aztán minél többet imádkozik az ember, annál jobban tisztul ez a kép, annál közelebb kerülök Jézushoz, annál inkább értem a Lélek munkáját, s annál világosabb képem van az Atyáról is. Persze, ez azt is jelenti egyben, hogy annál jobban értem, hogy mennyire nem értem őt. Szóval, ahol most Ön áll a hit- és lelkiéletben, annak megfelelően tud imádkozni. Egyébként ritkán is szoktunk imádkozni külön az egyes isteni személyekhöz, legtöbbször nem is teszünk különbséget. S ez így van rendjén. Ha mégis szeretne közelebb kerülni az Atyához - könnyen lehet, hogy ez a Lélek indíttatása a lelkében - akkor minden nap egyszer imádkozza el a Miatyánkot azzal a figyelemmel, hogy ezt most kifejezetten a teremtő mennyei Atyának mondja. Ennél többet nem kell tennie, a Lélek majd megáldja ezt a jóra törekvését.
Krisztusban szeretett Lelkiatya! Mit lehet tenni, akkor ha nyilvános helyen pl tömegközlekedésben (buszon, villamoson) hangoskodó, káromkodó emberekkel utazunk. Megfutamodás-e ilyenkor leszállni/átszállni? Ha esetleg valakivel kiabálnak, hogyan lehetünk segítségére? A sofőrök általában nem tesznek semmit, a kamera nem visszatartó tényező és nagyon sokan visszaélnek az emberek jámborságával és türelmével. Köszönve: Adél
Kedves Adél! Nyilván nincs recept erre, nincsen jól alkalmazható forgatókönyv, hogy adott helyzetben hogyan kell viselkedni. Ha valaki káromkodik, akkor legjobb azon nyomban egy imádságot elmondani azért a káromkodóért, hogy ez a bűne ne mérgezze túlságosan a lelkét. De rászólni, megkérni a tisztességes beszédre nem biztos hogy érdemes. Vélhetően nem először hallaná, s kicsi az esélye, hogy foganatos lenne a figyelmeztetésünk. Ha viszont valaki mással bánnak durván, akár szóval, akár erőszakos viselkedéssel, akkor ha csak lehet, keljünk a védelmére. Nem biztos, hogy közvetlen közbelépéssel. Egy gyengébb adottságokkal rendelkező személyiség még súlyosabb attrocitásnak teheti ki magát, ha beleszól mások közötti viszályba. De ha bántást látunk, akkor nem hallgathatunk, nem nézhetjük tehetetlenül az ilyen jelenetet. Esetleg mi magunk kérjünk segítséget. Lehet, azért vagyunk ott, hogy Isten éppen rajtunk keresztül segítsen neki. Ugyanakkor azt is el tudom képzelni, hogy a káromkodást annyira nehéz elviselni, hogy az ember inkább kimenekül abból a helyzetből. Ez mind lehet helyes magatartás. Amit a lelkiismeretünk diktál, lehetőleg az tegyük.
Kedves Lelkiatya! Mit kell tennünk, ha szóbeli erőszakkal találkozunk a mindennapjainkban a metrón, a buszon, a villamoson, az utcán? Sokszor némán tűrjük, de ez mintha még feltűzelné őket, hogy pl. felcsavarják a hangfalat és hangosabban énekeljenek a buszon. Hol van a határ? Van-e? Krisztus a hegyibeszédben tanít az erőszakmentes válaszról, de az mi lenne ilyen esetekben? Köszönve: Lívia
Kedves Lívia! Csaknem ugyanezt a kérdést tette föl nem régen egy másik kérdező is. Szó szerint ide másolom, amit neki írtam: Kedves Adél! Nyilván nincs recept erre, nincsen jól alkalmazható forgatókönyv, hogy adott helyzetben hogyan kell viselkedni. Ha valaki káromkodik, akkor legjobb azon nyomban egy imádságot elmondani azért a káromkodóért, hogy ez a bűne ne mérgezze túlságosan a lelkét. De rászólni, megkérni a tisztességes beszédre nem biztos hogy érdemes. Vélhetően nem először hallaná az illető, s kicsi az esélye, hogy foganatos lenne a figyelmeztetésünk. Ha viszont valaki mással bánnak durván, akár szóval, akár erőszakos viselkedéssel, akkor ha csak lehet, keljünk a védelmére. Nem biztos, hogy közvetlen közbelépéssel. Egy gyengébb adottságokkal rendelkező személyiség még súlyosabb attrocitásnak teheti ki magát, ha beleszól a mások közötti viszályba. De ha bántást látunk, akkor nem hallgathatunk, nem nézhetjük tétlenül az ilyen jelenetet. Esetleg mi magunk kérjünk segítséget. Lehet, azért vagyunk ott, hogy Isten éppen rajtunk keresztül segítsen neki. Ugyanakkor azt is el tudom képzelni, hogy a káromkodást annyira nehéz elviselni, hogy az ember inkább kimenekül abból a helyzetből. Ez mind lehet helyes magatartás. Amit a lelkiismeretünk diktál, lehetőleg az tegyük.
Kedves Lelkiatya! A gorogkatolikus hittankonyvek kozott van olyan ami a liturgikus evet mutatja be?
A legújabb görögkatolikus hittankönyv sorozat 4. kötete, amely a 4. osztályosoknak szól (címe: Isten házában) tartalmazza a liturgikus évet. Nyilván nem a maga mélységében, hanem úgy, ahogyan azt a kb. 10 éves korú gyermekek megértik.
Kedves Lelkiatya! Olyan lelki teherrel fordulok Önhöz, amit még nem tapasztaltam és nem tudok vele megbirkózni. Tudom, hogy mindig voltak, vannak és lesznek olyan emberek, akikkel nem feltétlen sikerül kijönnie az embernek. De ha már így van: akkor mi szükség arra, hogy bántsák ok nélkül a másikat? Én inkább elkerülöm őket most már, nehogy újabb konfliktusba keveredjek velük, de ők csak jönnek utánam, és bántanak, és hibáztatnak saját sérelmeik miatt. Ha van rajtam sapka, ha nincs... tudja. Hozzátartózóimról van szó. Feltétlen kapcsolatot kell tartanom az ilyen emberekkel? Már évek óta csak a bántás, sértegetés megy. Én meg csak hallgatom és próbálom megvédeni magam. Sikertelenül. Nem hallgatnak meg. Mert nem is rám kíváncsiak. Csak a saját kis sérelmeikre. Arra gondoltam, hogy leminimalizálom velük a kapcsolattartást. Ez bűn? Vétek? Előre is köszönöm a választ.
Rövid jelzéséből ítélve azt mondhatom, nem rossz az, ha a lehető legszűkebbre veszi a kapcsolattartást azokkal, akiktől, úgy érzi, csak bántást kap, akikkel a kapcsolatát emiatt nem is igen tudja a helyén kezelni. Érzi, hogy szeretnie kellene őket, de nem képes rá, sőt, inkább azt érzi, hogy ezek az embereknek még a jelenléte is, de legalábbis a szavai fojtogatják, nem engedik szabadnak lenni, nem engedik a személyiségét kibontakoztatni, szabadon élni. Ha rokonokról van szó, akkor is lehet hiteles és elfogadott a kapcsolattartás szűkítése. Az fontos, hogy ugyanakkor imádkozzék értük. Ez nagyon fontos. Nem szabad ugyanis, hogy a lelkében az ellenséges érzés tovább növekedjék, noha már ritkábban találkoznak. A magyar nyelv találóan fejezi ki ezt: nem szabad, hogy haragot tápláljon a lelkében. Ha imádkozik értük, akkor már eleve nyitott lélekkel van feléjük, még ha ez nem is mutatkozik meg a hétköznapi életben, hisz kevesebbet érintkeznek. Szóval, ha ezt a nyitottságot megőrzi, legalábbis törekszik rá, s mondom, erre legjobb eszköz az értük mondott imádság, akkor nyugodtan eltávolodhat tőlük fizikailag, nem kell válaszolnia a leveleikre, elmenni a találkozókra. Persze, abban a reményben, hogy ez a rossz helyzet majd egyszer meg fog változni. Az imádsága ezt is fogja talán eredményezni.
Kedves Lelkiatya! Segítene nekem a következő történetet értelmezni Pherméi Theodóroszról? Egy testvér jött Theodórosz abbához, hogy tanítsa meg őt fonni, s még a gyékényhez való sást is elhozta. Az öreg azt mondta neki: ?Menj, és reggel gyere ide!? Akkor aztán felkelt az öreg, beáztatta neki a sást, és előkészítette az első sorhoz, majd így szólt: ?Így meg így csináld!?, s ezzel otthagyta. Az öreg bement a kunyhójába, leült, amikor pedig eljött az étkezés ideje, enni adott neki, aztán elbocsátotta. Másnap reggel újból eljött a testvér, mire azt mondta az öreg: ?Vidd innen a sásodat és távozz messzire, hisz azért jöttél, hogy kísértésbe és gondba vigyél!? És még be sem engedte őt.
Alighanem arról lehet szó, hogy Theodórosz atya azt érzékelte, hogy mivel lett egy tanítványa, már nem tud olyan osztatlan figyelemmel imádkozni, mint annak előtte. A történetből nyilván nem az az épületes, hogy elküldte a tanítványt, aki egyébként tanulási vággyal, jó szándékkal közeledett, hanem azt tanulhatjuk meg belőle, hogy mennyire fontos az Istenre figyelés. Theodórosz atya egyszercsak azt érzékelte, hogy az új helyzetben már nem tud annyira az Istenre figyelni, s ha ez így van, azon nyomban, késedelem nélkül el kell hárítani minden akadályt, amely ezt nehezítené.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! Azt szeretném megkérdezni, hogy hogyan kell helyesen áldást kérni egy világi személynek, mondjuk egy püspök atyától? Másik kérdésem: Mit fejez ki a püspöknek adott kézcsók? Válaszát várva, áldott várakozást, és áldással töltse be az ünnepét Emmanuel! Marika
Kedves Marika! Áldást leginkább a szavainkkal kérünk: "Adj áldást, atya!" Ahol ez kialakult - itt-ott nálunk is kezd kialakulni -, ott ezt a kérést egy kérő mozdulat is kíséri, az áldást kérő a két tenyerét egymásba rakva nyomatékosítja a kérést. Kicsit, mint a koldusok. Ilyenkor az áldást adó pap, püspök vagy szerzetes áldó szavakat mond és keresztet rajzol vagy az illető előtt, vagy a feje fölött, vagy belerajzolja a kérőre formált tenyérbe. A püspöknek, papnak, szerzetesnek való kézcsók nyilván nem az illető személynek szól. Kicsit olyan ez, mint az ikon megcsókolása. Nyilván nem a fának és festéknek szól, hanem az ábrázolt személynek. A pap, szerzetes vagy püspök Krisztus ikonja, s a feléje kinyilvánított tisztelet annak szól, arra vonatkozik, akit ábrázol, vagyis az Istennek.
Lucifer közvetlen Istenközelségben élt a mennyben, hogyan válhatott Isten árulójává hiszen a mennyben nincs bűn. Köszönöm a válaszát
Ez hatalmas titok. Igen, a mennyben nincs bűn, de szabadság az van. S a mennyben már végérvényessé lett a szentek és angyalok Istenhöz tartozása, de valamikor és valamiképp az Isten lehetőséget adott a szabad teremtményeinek a döntésre, hogy mellette vagy ellene döntenek. Az embernek is megadta ezt a szabadságot. A szellemi lények egyszer kapták meg ezt a lehetőséget, s minthogy ők fölfoghatatlanul magasabb rendű lények, mint mi, földi emberek, a döntésük is sokkal hatalmasabb súlyú volt. Persze, ez csak emberi logika, amellyel valamiképp próbáljuk megmagyarázni, amit nem értünk. A mi döntéseink gyakoriak és megismételhetők, megújíthatók. Azon kell lennünk, hogy minden döntésünkkel, kicsivel és naggyal mindig az Úr mellett döntsünk.
Kedves Lelkiatya! 2007-ben volt egy Isten-élményem. ... Ezt az élményt a szívemben hordozom azóta is. A gyógyszereket szedem, ami nagyon kis adag. Azóta jártam hittanra, voltam elsőáldozó, bérmálkozó. Jelenleg dolgozok is. ... Tudom, hogy nem lehetek szerzetesnő, de szeretném megkérdezni, hogy esetleg konszekrált szűz lehetek-e. Várom a segítő válaszát, és arra kérem, hogy a személyes részeket mellőzve írja ki a kérdésemet. Szeretettel: egy reménykedő
Az a tény, hogy erről a nagyon meghatározó élményéről még senkinek nem beszélt, mégis ennyire elvenen él Önben, sőt ilyen jelentős változásokat hozott az életében, számomra arról árulkodik, hogy hiteles, Istentől jövő ajándékot kapott benne, amelyet Ön is komolyan vett és jól kezelt. Ha bármiféle betegsége vagy kora miatt nem lehet szerzetes, azért Istennek szentelt életet mindenképpen élhet. Nagyon fontos, hogy ehhöz legyen egy megbízható állandó lelkivezetője, aki kíséri Önt, s a ki az egyházi hitelesség elnyerésében is segítséget nyújthat. Az ilyen engedélyt, az Istennek szenteltség fogadalmát a püspök hitelesíti. De ha Ön most csupán ezzel a történetével s persze a továbbra is lelkes hozzáállásával keresi föl a püspököt ezzel a szándékával, akkor a püspök minden bizonnyal ugyanezt tanácsolja, hogy keressen magának olyan lelki vezetőt, aki segíti ebben az életútban, illetve, akire a püspök is hagyatkozhat az engedély megadásában. Ha pedig már úgy keresi föl a püspököt ezzel az indítványával, hogy mellette áll egy lelki atya, aki esetleg szintén fölveszi a püspökkel a kapcsolatot, akkor mindjárt gördülékenyebb a dolog. Természetesen ennek a lelki vezetőnek nem is ez a legfőbb feladata, hanem, hogy segítsen Önnek eligazodni a lelki út lépései közben.
Kedves Lelkiatya! Mi a véleménye ?A két pápa? című mozifilmről, melyet épp az adventi időben mutatnak be nálunk? Segíthet-e a történtek megértésében, hogy végtére is továbbra is két pápánk van? Az is tudható, hogy a bevándorlók Európába fogadásában is nagy ellentét volt köztük, ami pedig azóta történt azt már nem csak a keresztény Európa szenvedi.. Gondolatait köszönve: Zsóka
Kedves Zsóka! Sajnos ennek megítélésében nem tudok segíteni. Nem láttam a filmet, s egyelőre kritikát sem olvastam róla. Bízom abban, hogy jó szándékú indíttatásból készült és jó film. De ha még így is van, akkor sem szabad abba a hibába esni, hogy a film hatására a készítőjének álláspontját nyomban magunkévá tegyük. A két pápa léte roppant összetett jelenség az egyházon belül és kívül egyaránt, amely sok találgatást, elképzelést szül. Egy filmnek nyilván erős hatása van, de ettől még nem biztos, hogy a teljes igazságot képviseli. Persze, azt nem is lehet, hiszen az csak Krisztusban van.
DJK! Kedves Lelkiatya, az adakozásról szeretnék Önnek kérdést feltenni. Még kb. 3 éve, amikor elkezdtem dolgozni, akkor kérdeztem, hogy mennyit adakozzunk mint katolikus embere. Ekkor Ön a 10%-ot javasolta, így kialakítottam egy rendszert, hogy minden fizetésem kb. 10%-át az Egyháznak adományoztam, valamint mivel még szüleimmel élek, ezért 20%-át pedig Nekik adtam, az esetleges számlák, élelmiszer stb fedezésére. Viszont kb. fél éve Édesanyám kerekesszékbe kényszerült, és emiatt úgy érzem, talán bölcsebb lenne ha mondjuk csak 5%-ot adományoznék, és 5%-ot egyenesen Édesanyámnak adnék, mint adomány, hiszen most szüksége van a támogatásra, segítségre. A szüleim pénzével nem akarok visszaélni, sokszor ők fizetnek ezt-azt, ha megyünk valahova, ha vásárolunk stb. Persze a ruházatot, szórakozást fizetem magamnak. Nem egyszerű kérdés, hiszen fiatal felnőttként szeretném félretenni a pénzem egy jó részét a jövőmre, de mégis szeretnék adakozni és a szüleimnek is segíteni. Ön szerint mi lenne a jó arány? Z
Kedves Z.! Nagyon helyesnek tartom, amit fontolgat. Ha az édesanyjának különleges szükséglete is van, akkor természetesen még jobb, ha a rászorulóknak szánt 10% felét inkább közvetlenül neki adja. Bár minden keresztény ember így gondolkodna!
Dicsoseg Jezus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! Varhatoan mikor fognak megjelenni A Szent Liturgia kottas tankonyve es Dicserjetek az Urat imakonyv. Jelenleg egyik sem kaphato. Sajnos a liturgikus evet bemutato konyvek kozul 3 bol 2 t nem lehet beszerezni.
A Dicsérjétek az Urat énekeskönyv nyomdai előkészítés alatt van. Reméltük, hogy az ünnepre megjelenik, de sajnos várni kell még vele. A kottáskönyv is folyamatban van. 10 éves munka eredménye lesz, nagyon bízunk benne, hogy a 2020-ra megjelenik. Egyébként ebből több is lesz, a Szent Liturgiához használható kiadvány, illetve egy teljes dallamgyűjtemény, az Irmológion. Azt hittem, hogy még kaphatók ezek a könyvek. Érdemes jelezni a boltban, hogy igény van ezek újra nyomására.
    ... 5 6 7 8 9 
10
  11 12 13 14 15 ...