Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizenöt meg tíz? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya! Aki glutenerzekeny az milyen modokon tud a sztliturgian sztaldozashoz jarulni?
A minap hasonló kérdést tett föl valaki. A római katolikusoknál van külön nekik készített gluténmentes ostya. Természetesen előre szólni kell az atyának, hogy erre lesz szükség. De nem csak közvetlenül a szentmise előtt, hanem jóval korábban, hiszen nem biztos, hogy minden plébánián rendelkeznek vele. A görögkatolikusoknál pedig az ilyen személyek csak a Szent Vérből részesülnek. Ott ez egyszerűbb, mert akár a szentáldozáskor is elég szólni. Bár jobb és biztosabb, ha itt is már a Szent Liturgia megkezdése előtt tudja a pap, hogy így is kell áldoztatnia, akkor előre föl tud rá készülni.
D.J.Kr.! Kedves Lelkiatya! Elképzelhető, hogy butaságot kérdezek, de hol lehet utánanézni görögkatolikus egyházunkban jelenleg érvényes stóladíjszabásról és felosztásáról (templom, kántor,sekrestyés, v. harangozó, stb.) Korábban ki volt függesztve a sekrestyében, de egy ideje eltűnt. Parókusunktól nem merjük megkérdezni, nem akarunk kellemetlenséget. Esetleg nem publikus? Honlapunkon sehol nem találom Köszönöm. Borbála
A honlapunkon az Adattár menüpont alatt megtalálható.
Tisztelt Lelkiatya! Milyen tisztaszivunek lenni? Milyen egy ilyen ember?
Ennek is, mint minden evangéliumi mondatnak többféle értelmezése lehetséges. Nekem legkézenfekvőbbnek az tűnik, ha azt mondjuk, a tiszta szívű ember egyszerű és őszinte. Jézus egyik alkalommal azt mondja: a szív bőségéből szól a száj. Vagyis ami az ember szívében van, az jön ki onnan, más nem tud. Ha valaki tiszta szívű, akkor belőle tisztaság árad, amikor megszólal, az emberek úgy érzik, megtisztulnak, tisztábbá válnak tőle. Ennek ellenkezője, amikor valaki a szavaival viszályt szít, amikor feszültség támad körülötte. Az ilyen embernek nincs rendben a szíve, belső megosztottságot él meg, törekszik arra, hogy helyesen feleljen, megfelelő módon vagy legalábbis a helyzetnek megfelelően cselekedjék, de ezek a szavak, tettek nem természetes módon fakadnak a szívéből, hanem próbál viselkedni, próbál jól beszélni, alkalmas szavakat használni. Nem föltétlen mondjuk rá, hogy hazug ember, de valójában a szívében hazugság van, nem őszinte, talán nem is tud őszinte lenni. Ezért kell mindenekelőtt a szívünket megtisztítani imádsággal, őszinteségre, egyszerűségre törekvéssel. Nem elég tehát csak jól viselkedni, nem elég törekedni a jó cselekedetekre. A lelki törekvésünk elsődleges célpontja a szívünk. A szívünk legyen tiszta, őszinte, egyszerű, s akkor mi magunk is azzá válunk, mások is majd ilyennek látnak minket anélkül, hogy ennek érdekében bármilyen külön erőfeszítést kellene tennünk.
Tisztelt Lelkiatya! Bűn e ha kövér vagyok és csúnya?
Egy tulajdonság nem lehet bűn. A bűn mindig cselekedet. Tehát egyszerű a válaszom: nem. De ennél többet szeretnék mondani. Ha Önben fölvetődött ez a gondolat, ennek talán az lehet az oka, hogy Ön ezt a tulajdonságát netán bűnnek éli meg. Ebből mindenképp föl kell ébrednie. Egyrészt nincsen csúnya ember. Legföljebb gonosz ember van, akinek ez a gonoszsága egy idő után kiül az arcára, s emiatt mások számára is taszítóvá válik. De egy ember a maga valóságában sohasem csúnya. Van, akinek ez tetszik, van, akinek az, hisz az ízlések is különbözők. Az is hazugság ma, amikor diktálni akarják, hogy általánosságban mi tetsszék az embereknek. Ennek a hazugságnak nem szabad bedőlni. Van fiú, akinek a vékony lányok tetszenek, van, akinek a testesebbek, van leány, aki meghal a fiú izmaiért, van, akit inkább riasztanak a muszklik. Szóval sem egyformák nem vagyunk, sem egyforma ízlésűek. Ezt föl kell fedezni, ezt el kell fogadni. De legfőképpen saját magunkat kell elfogadni. Azt az énemet szeressem, akit Isten megalkotott bennem. Ne mást, és ne is fussak valami más ideál felé! Javaslom, hogy imádságában kérdezze meg az Urat: Szeretsz engem így, ahogyan vagyok? A válasz egyértelműen igen lesz, s remélem, ezt majd Ön is meghallja.
dicsoseg jezus krisztusnak kedves lekiatya en ismerek valakit aki szerzetes kozonsegben elt es el kultek haza eltet par ev es a szerzetes rend meg vatozott es visza akar terni de en nem latom jonak mert mar tisztasagi fogadalmat nem teheti le masocor a hivek akik jarnak oda mit fognak gondoni? harmatszor ezt en godolom igy hogy istebol csufsagot nem kene csinalni mert en azt gondolom hogy milyen lekismertel nem alhat oda szerzetesnek en nem tenem az o helyebe mert o visza akar terni ugyan abba a szerzetes kozonsegbe es csak en godolom igy hogy visza varjak az ismerosomet o nekem igy nem motta ... es en meg felek az istetol is meg tole is hogy megakadajozam on mit tanacsol ? elore is koszonom a valaszat
Az mindenképpen tisztázandó, hogy az illető kér-e Öntől tanácsot vagy sem. Ha igen, akkor valóban nagyon alaposan át kell gondolni, hogy mit is mondjon. Ha nem, akkor Önnek különösebben nem is kell töprengenie ezen a kérdésen. Ugyanis valóban igen nehéz ez a kérdés, s nem is igen lehet rá külső embernek válaszolni. Sem nekem sem Önnek nincs kellő rálátásunk, hogy megfelelő választ vagy tanácsot tudjunk adni ebben az összetett és nehéz helyzetben. De részleteiben is szeretnék válaszolni Önnek. Hogy lehet vagy nem lehet tisztasági fogadalmat másodszor is tenni, szerintem nem olyan magától értetődő. Gondoljunk csak arra, hogy azokban a közösségekben, ahol van ideiglenes fogadalomtétel (a római katolikus szerzeteseknél majdnem mindenütt), ott is van fogadalom megújítás. De még a keresztségi fogadalmunkat is jelesebb alkalmakkor meg szoktuk újítani. Tehát nem látom annak akadályát, hogy valaki újra fogadalmat tegyen, függetlenül attól, hogy előzőleg tett fogadalmához mennyire sikerült hűségesnek maradnia. Hogy mit szólnak az emberek, az teljesen figyelmen kívül hagyható, annak ebben az esetben az égvilágon semmi jelentősége nincsen. Bizonyára nem egyformán ítéljük meg a dolgot. Én ugyanis egyáltalán nem érezném Isten megcsúfolásának, ha valaki visszatér a szerzetesi élethez. Épp ellenkezőleg. Jézus is azt mondta, hogy jobban örülnek az égben egy megtérő bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak. Meg aztán sok más bűnünkkel is megcsúfoljuk Istent, gyakorlatilag minden bűnünk hozzájárul ahhoz, hogy Jézusnak el kelljen viselnie a megcsúfoltatást. Igen, ezt eredményezik a mi bűneink, ezt helyesen érzékeli, de Isten a maga végtelen jóságában ezért nem szemrehányást tesz nekünk, hanem újra és újra várja a mi visszatérésünket. Akárcsak a tékozló fiú apja. Az is biztos, hogy Önnek sincs semmi oka a félelemre, hogy féljen Istentől. Miként ennek a szerzetes ismerősének sem. Én azt tanácsolom Önnek, hogy inkább hagyja meg neki a döntést, és csupán imádkozzék azért, hogy a kedves ismerőse Isten akarata szerinti döntést hozzon.
Kedves Lelki atya! Idén lesz apák zarándoklata?
Igen, természetesen. De több is, többféle szervezésben. Javaslom, hogy nézzen utána a honlapjainkon. Vagy pedig, ha már vett részt valamelyiken, akkor keresse föl, szólítsa meg azt az atyát, aki szervezi. Sok kegyelmet hozzá!
Tisztelt Lelkiatya! Miért érzi az ember mindig üresnek magát?
Hogy "mindig", azt túlzásnak érzem. Adott pillanatban üresnek érzi magát az ember, ez elképzelhető. Érdemes megvizsgálni, hogy mi okozta. Nagyon sok oka lehet ugyanis: az ember hosszú ideje nem imádkozik; valami hamisság van az életében, amit titkol, mások elől rejteget, netán önmaga előtt is letagadja; elvesztette az életcélját, ami addig fontos volt, az valami ok miatt eltűnt (haláleset, kudarc, állhatatossághiány); túl sok bántást kapott, pedig nagyon vágyik az elismerésre; stb. Lám, egészen különböző eseteket soroltam föl, de ezeket is csak példaképpen. Aztán van jó üresség is, amikor az ember a zajos világból néhány napra kivonul, és csöndes helyre távozik. Az előző, fájó ürességek azért tűnnek állandónak, mert amikor a bajban benne van az ember, akkor hajlamos azt örökre szólónak érzékelni. Nem lát ki belőle, s ekkor fogalmazódik meg, hogy ez állandó, hogy ez mindig így marad. Holott ez tévedés, egyszerű félreérzés. Az ember élete rengeteget változik, nagyon sokféle dolog történik vele, körülötte, benne. Sokat ezekből észre sem veszünk. Az üresség is azért alakul ki, mert nem vesszük észre az értékeket, amelyek vannak, vagy lehetnek az életünkben, bennünk. Mivel segíteni nem tudok Önnek, hiszen nem tudom, milyen fajta ürességérzet gyötri, csak ezt az egyszerű tanácsot adhatom: nézzen ki saját magából, az életéből, ne hagyja, hogy a bántó körülmények bezárják! Mindenekelőtt nézzen föl, föntről az Isten Önre tekint, és mindent tud. Már az is vígasztaló tudat, hogy nincs egyedül ebben az ürességben, mert van, aki ismeri Önt, figyel Önre, nem hagyja magára. Ezzel gyógyíthatjuk leginkább azt az elvesztettség érzetünket, hogy nem látjuk meg az értéket az életünkben, saját magunkban.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! A hobbim a numizmatika, évek óta régi pénzeket gyűjtök, de mindeddig csak egy kisebb gyűjteményem van. Sokat foglalkoztat, hogy az embernek mennyit szabad költenie efféle elfoglaltságokra. Én magam a középút híve vagyok, bár így is lelkiismeret-furdalásom van, ha 1-2 ezret költök régi pénzekre, ugyanakkor azt is tudom, hogy a gyűjteményemet egy nagyobb pénzű ember nevetve nadrágzsebből kifizetné. Azon is gondolkodtam, hogy mindenkinek van valami szabadidős tevékenysége: valaki profin sportol, és a felszerelésekért fizet, valaki rendszeresen jár moziba, vagy valaki egyszerűen csak egy szórakozóhelyen italra költi. A másik kérdésem, hogy mennyi időt szabad a hobbikra (jelen esetben gyűjteménykezelésre) fordítanunk, hiszen az ember, amit gyűjt, itt kell hagynia és nem szeretném, hogy az örökléttől elvonják az ember figyelmét az e földön szerzett javai. Ugyanakkor a numizmatikában a szabadidő nagyobb részét az információgyűjtés és olvasás teszi ki és csak egy kisebb hányadát a tényleges vásárlás. Szóval, a két kérdésem röviden: mennyi pénzt és mennyi időt szabad gyűjteményre fordítanunk. Előre is köszönöm válaszát!
Önnek nagyon érdekes és értékes hobbija van. Ezt érdemes művelni, akár áldozatokat is hozni az érdekében. Nagyon sok mindenre költünk, s mindenkinek a saját lelkiismerete irányítja, hogy mire használja föl a pénzét. Természetesen itt is alapvető elv, mint minden emberi tevékenységünk esetében, hogy nem szabad önzőnek lenni, és fontos még a mértéktartás. Amikor az ember ismereteket szerez, az nem önzés, hanem a közösség gazdagodása. Az Ön hobbija kifejezetten ilyen jellegű, hogy értéket képez, értéket szerez. Nyugodtan áldozzék rá, amennyire teheti. A hobbi akkor válhat veszélyessé, ha az ember függeni kezd tőle, ha nem tudja letenni, ha elkezd uralkodni az emberen. A leírása szerint az Ön esetében erről szó sincs. Ami az időt illeti, azt is nyugodtan szabja meg saját magának szabadon. Ezt senki más nem tudja Önnek megmondani, előírni. Hallgasson hát nyugodtan a saját lelkiismeretére!
Kedves Atya! Lehet gluténmentes ostyával áldozni?
Természetesen. A római katolikus egyházban ez élő gyakorlat. Külön a gluténérzékeny személyek számára készítenek ilyet. Természetesen a szentmise előtt szólni kell a papnak, hogy jelen van ilyen személy és áldozni szeretne. A görögkatolikusoknál pedig ennek az a módja - persze, ott is előtte szólni kell a papnak -, hogy ez a személy csak a Szent Vérből részesül.
Kedves Lelkiatya! Melyik a nagyobb bűn? Ha valaki pornót néz, és önkielégítést végez, vagy ha valakivel paráználkodik? Mert az előző kettőt egyedül követi el az ember, az utóbbit meg ketten.
Nem lehet a bűnöket pusztán mechanikusan kategorizálni. Ugyanis alapvetően nem maga az elkövetett cselekedet számít, hanem a lelkület, amivel az ember azt tette. Egyébként azért sem érdemes és nem célravezető effélét feszegetni, mert óhatatlanul az rejtőzik mögötte, hogy amelyikről kiderül, hogy kisebb bűn, azt akkor talán nem olyan nagy baj elkövetni. Ez már mindenképpen félrevezető. Minden bűnt minden körülmények között kerülni kell. Az arra vezető alkalmakat is. Pornót nézni a legkönnyebb, mert csak egy-két kattintás a világhálón, s ebből az gondolhatja az ember, hogy nem is olyan súlyos. Holott éppen ez indíthat el a többi érzéki bűn felé, s épp ez ellen kell(ene) a legnagyobb erővel küzdeni. Az érzékies testi kapcsolat is számtalan lehet, kisebb nagyobb, tudatosabb, kevésbé tudatos, önző, erőszakos vagy gyengéd, de mélyebb bűnbe vezető. Nagyon összetett valóságok tehát ezek, amelyre csak egyetlen igazi válasz van. Mindig minden körülmények között kerülni kell még az abba az irányba vezető apró lépéseket is.
Kedves Atya! Nyáron, szinte minden hétvégén látom a Facebook-on, hogy esküvő történt. Sok olyan ismerősöm fotóját is látom, hogy templomban is esküdtek, akikről eddig úgy tudtam, hogy nem hívők, nem jártak templomba és még sorolhatnám. Normális, ha én ezeket a gyönyörű templomi esküvős képeket nézve engem rossz érzés fog el? Nem is tudom megfogalmazni pontosan, hogy mi ez az érzés....kicsit mintha elszomorodnék és abban bízom, hogy nem csak a fehér ruha és a templom miliője miatt döntöttek a templomi esküvő mellett, hanem valóban lelki meggyőződés volt.
Két dolgot sejtek e mögött. Ha Ön már házas (vagy esetleg szerzetes), akkor erősebb lehet az érv, hogy valóban az egyházi esküvő igazi értékét félti. Van is erre alapja, mert mi egyháziak is sokszor érzékeljük azt, hogy a templomi esküvő szépsége miatt olyanok is kérik ezt a szertartást, akik számára egyébként nem fontos a hit, máskor nemigen jönnek el a templomba. Sajnos, nem egy házasságkötés egyenesen érvénytelen is emiatt, mert nem azzal a szándékkal jönnek a szentségben részesülni, mint amellyel azt Krisztus egyháza fölkínálja (pl. nem tartják végérvényesnek az elköteleződésüket, nem is igazán akarnak gyermeket, egyfajta gazdasági megállapodást kötnek a felek, stb.) Persze, a jegyesoktatás igyekszik ezeket kiszűrni. Ugyanakkor nyilván nem csak ez a célja a jegyesoktatásnak, hanem sokkal inkább az, hogy azokat a fiatalokat, akik esetleg csak a szertartás külsősége miatt keresik föl az egyházat, a beszélgetések révén ők is eljussanak annak fölismeréséhöz, hogy micsoda végtelen nagy ajándékot kapnak, kaphatnak a házasság szentségében. Tehát az egyház mindig nyitott, mindig remél, mindig igyekszik lehetőséget tárni az emberek elé. Nem érdemes tehát elkeseredni annak láttán, hogy sokan talán csakugyan a külsőséget keresik, inkább imádkozni kell értük, hogy az Isten kegyelme megérintse őket, és a szentség által közelebb léphessenek az Istenhöz. A másik lehetőség, hogy esetleg még Ön nem részesült a házasság szentségében, de készül rá, szeretné már megkapni ezt a nagy ajándékot. Ez esetben lehet, hogy rejtett irigység húzódik meg inkább az esküvő féltése mögött. Igazából ez is érthető, emberi magatartás. Ebben az esetben is csak ugyanaz lehet a tanácsom: amikor ezekről a házasságkötésekről értesül, akkor imádkozzék értük nagy hittel és bizalommal, hogy az illetők bármilyen lelkülettel kérték is a házasság szentségét, váljék az számukra egész életre szóló kegyelemforrássá.
Kedves Lelkiatya! Szerném megkérdezni, hogy hol lehet Meg vásárolni, Görögkatolikus zsolozsmás könyvet? Köszönöm szépen.
Zsolozsmáskönyvet és görögkatolikus imakönyveket a görögkatolikus könyv- és kegytárgyboltunkban lehet kapni Nyíregyházán (Bethlen u. 5.) Máriapócson (Kossuth tér 8.), és Budapesten (Molnár u. 3.) és Miskolcon (Szeles utca 35.)
Kedves Lelkiatya! Római katolikus vagyok és mostanában egyre többször megfordultam evangélikus, református istentiszteleten. A kérdésem az lenne, hogy Ön szerint be lehetne-e vezetni a katolikusoknál is, hogy a hívők válasszák meg, hogy melyik papot szeretnénk maguknak, nem pedig központilag a püspök döntené el? Protestáns testvéreink beszámolói alapján csak jó példákat hallottam, hogy mennyire jól működik ez a rendszer nálunk, és sokkal inkább magukénak érzik a lelkészüket, hiszen nem oda lett csak küldve, hanem hosszas körök után lett kiválasztva. Az ott lévő hívek megismerhették, beszélhettek vele, hallhatták prédikálni, látták a munkásságát, és a többség szavazata alapján vált az adott közösség lelkipásztorává. Onnan vetődött fel bennem a kérdés, hogy az én szülővárosomban a mai napig olyan plébános van, akit a hívek nem igen kedvelnek, és akkor még szépen fejeztem ki magam. Mindenki a nyugdíjazását várja, még a káplán is nehezen viseli a vele való kapcsolatot. A misén való részvételi arány is tükrözi, hogy valami nincs rendben... Nagyon érdekesnek tartom ez az ötletet, kedves Atya Ön mit gondol erről? Kivitelezhető lenne? Természetesen gondolom, hogy a püspökök is átgondolják a döntésüket és nem találomra helyezik ide-oda a papokat. Viszont úgy gondolom, hogy a hívek sokkal jobban el tudnánk dönteni, hogy az adott közösséghez milyen lelki vezetőt szeretnénk, mint központilag kihelyezni valakit valahová. Köszönöm előre is a közös gondolkodását a témáról!
Kérem, bocsásson meg, hogy megvárakoztattam a válasszal. Az én véleményem az, hogy ez nem elképzelhető. Lehet, hogy az adott közösségnek jobbnak tűnik, ha maguk választják ki a lelki vezetőjüket, de az egyházban ennél sokkal több szempontot is figyelembe kell venni, amikor lelkészre, papra van szükség. Sajnos a protestáns testvéreknél is nem egyszer előfordul, hogy a lelkipásztorral nincsenek megelégedve. Nem tudom pontosan, hogy ilyenkor ott mi is történik, hogyan adják tudtára az illető lelkésznek, hogyan küldik el, mindenesetre nem lennénk szívesen a hívek helyébe, akik arra döntésre jutottak, hogy szabadulni szeretnének az addigi lelkésztől, de az érintett lelkész helyébe sem nagyon. Meg aztán, mi is legyen a nem kívánatos lelkésszel? Hová menjen tovább? Kinek fog ő kelleni? Szerintem ez a választás csak a hely megüresedésekor gyakorlat. Az én meglátásom, hogy túlságosan emberi érvek határoznák meg a döntést, hogy ki legyen az adott közösségben a vezető. Ha jól tudom, az üres helyekre pályázni lehet. Vajon milyen érvek alapján pályázik valaki egy jobb vagy kevésbé jó helyre? Milyen tényezők alapján választják ki a képviselőtestületi tagok, hogy ki nekik a rokonszenves? Ahogyan Ön is utalt rá, minden bizonnyal a püspök is alaposan megfontolja és megimádkozza a döntését, amelyet a pap is és a hívek is - igaz, lehet, ők inkább csak kényszerből - engedelmesen elfogadnak. Az engedelmességnek óriási szerepe és ereje van az egyházi munkában. Az emberi tényezőket a püspök mérlegeli, a papnak és a híveknek azonban az engedelmesség munkáján keresztül jóval több jut a kegyelemből. Hiszen ráhagyatkozással fogadják el a döntést, amelyre nincs ráhatásuk, így sokkal könnyebben tudják látni abban Isten akaratát. Még akkor is, ha adott esetben a ppök esetleg rosszul döntött - nyilván van ilyen is - de az engedelmesség révén az elfogadott döntés nagyobb eséllyel válhat áldássá. Én egyébként az előnyök mellett hallottam sok hátrányát is ennek a protestáns gyakorlatnak. Van tehát ennek jó és kevésbé jó oldala is. Miként a katolikus gyakorlatnak is.
Kedves Lelkiatya! Gyakran halljuk, hogy amikor fontos dologban kell dönteni, akkor az ima segít a helyes döntés megtalálásában. Én is ilyen helyzetben vagyok. Szeretném megkérdezni, hogy hogyan kell imádkozni azért, hogy a Jóisten segítségét kérjük a választáshoz. Hogyan lehet megérezni, hogy a Jóisten melyik lehetőséget " ajánlja"?
Minden döntéshöz használnunk kell az eszünket és a szívünket. Az értelmünkkel végigvesszük az érveket, amelyek egyik vagy másik döntés mellett illetve ellene szólnak. Ha különösen nehéz dologról van szó, akkor érdemes ezen a szinten tanácsokat is kérni. Lehetőleg ne túl sok embertől, mert az nem segít, inkább elbizonytalanít. Legjobb, ha egy ember van, akivel ezeket mindig megbeszélem, a lelkiatyám. Miután a lehetséges érveket legjobb tudásom szerint végig gondoltam, a tanácsot, tanácsokat meghallgattam, utána imádkozom a megvilágosodás kegyelméért. Ezt nem kell föltétlenül hosszan, valami nagy imádságot kerekítve köré, inkább minél egyszerűbben, minél mélyebben Istenre figyelve. Ezek után pedig meghozom a döntést. Még az sem biztos, hogy így tévedhetetlenül megtalálom a helyes utat, de legalábbis minden tőlem telhetőt megtettem a helyes döntésért. S ha netán mégis tévedtem volna, az Isten ezt a rossz lépésemet is megáldja, és valahogyan - csak ő tudja hogyan - helyrehozza, azt is áldássá változtatja. Ehhöz hinnünk kell az ő erejében és szeretetében.
Miért nem tud elmenni a levél?
Lám, ez a levél elment, megérkezett. Ha ugyanezen a módon elküldi a kérdését, akkor az is meg fog érkezni.
    ... 5 6 7 8 9 
10
  11 12 13 14 15 ...