Igen, föltétlenül menjen áldozni minden egyes alkalommal, amikor eljut Szent Liturgiára. Ha ezt teszi, ez által megszentelődik a teste és lassan eljut oda, hogy le tudja győzni ezt a megkötöttséget. Igen, Ön egyelőre függő viszonyban van ezzel a bűnnel. Ahogy hallom, egyébként is igen nehéz lehet az élete. Egyelőre ne fogadja meg, hogy soha többé nem követi el ezt a vétket, mert láthatóan most még nem képes úrrá lenni rajta. Akkor meg üres fogadalmakat nem kell tenni. Gyónjon és áldozzon rendszeresen, Önnek erre van legnagyobb szüksége. Hogy elbukott, főként, ha ebben a függőségben szenved, ez egyáltalán ne gátolja Önt abban, hogy odamegy az Úrhoz. Ő nagyon szeretne Önnek segíteni, és ha rendszeresen él vele, ha él ezekkel a szentségekkel, akkor meglátja, lesz ereje végleg letenni ezt a rossz dolgot. A megtért ember is követ el bűnöket. "Nincs ember, ki él és ne vétkeznék."

A megátalkodottság a Szentlélek elleni bűn, amikor az illető nem remél és nem is kér bocsánatot. Ha utána fölismerte, hogy Isten mégis szeret, akkor nem kell egyebet tenni, mint válaszolni erre a szeretetre, vagyis viszont szeretni. Hogy is lehetne, hogy ilyenkor Isten visszavonná a szeretetét. Érdemes elvégezni a szentgyónást és hálás szívvel folytatni a keresztény utat.

Éppen ezért kaptuk a bűnbocsánat aprópénzre váltásá​nak lehetőségét, vagyis a szentgyónást, hogy ezzel éljünk. Jézus hangsúlyosan beszél arról, hogy "irgalmasságot akarok, nem pedig áldozatot" (Oz 6,6; Mt, 9,13; 12,7), vagyis eppen az ő irgalma tar​t meg minket. Ezzel nagyon fontos élnünk. Ha többször nem volt templomban, ez nagy kár, de ez már a múlté. Le kell tenni, meg kell gyónni, és felsza​badultan jönni újra minden vasárnap a szentmisére/Szent Liturgiára. Ennyire egyszerű. Jézus várja Önt.

A Bibliából nem szabad mindent szó szerint értelmezni. Van, amit igen, van, amit nem. Ezért kell hittel olvasni, nem csak logikailag értelmezni, hanem a szent szövegen keresztül Istenre figyelni. Akkor nyílik meg az igazi értelme. Ez, persze, nemigen érthető egy hitetlen ember számára. Logikai levezetéssel én sem szolgálhatok. Mégis, ha értelmileg közelíti meg valaki ezt a kérdést, a következőket érdemes végig gondolnia. Mit tart a szeretetről? Az micsoda, honnan van? Lát-e különbséget az állatok egymáshoz való bármilyen vonzódása és az emberi szeretet között. Egyik is, másik is lehet sokféle. Talán elfogadja, hogy az állati vonzódás és az emberi szeretet között kb. akkor a különbség, mint a majom ügyessége és az emberi találékonyság között (mely utóbbi elvezet az asztrológiához, a sejtbiológiához, a kvantummechanikához, stb.) No, és akkor a szeretet forrásán érdemes tovább gondolkodni. Honnan van, miért van, miért jó, mire jó? Mi a forrása, mi a célja? Hitünk szerint Isten, forrás és cél egyszerre. Általában logikával rá lehet jönni, hogy ez a zseniálisan megszerkesztett világ mégsem lehet csak úgy, véletlenül. S ez nem csak a természettudományos ismeretekre vonatkozik, hanem az emberek közötti szeretetkapcsolatokra is. Ez utóbbinak is csak nagyon töredékét tudja föltárni a lélektan vagy a mélylélektan tudománya. Ha a szeretet felől közelíti Isten létének kérdését, akkor könnyebb a kereszténység nyomdokain tovább haladni, mert ez az egyedüli transzcendens vonatkozás, amely a szeretetre épül, a szeretetre épít. Egyetlen vallás sem nyújtja ezt. Ilyesmikről beszélgetnék az illetővel.

Alapvetően ott a baj, ha nem tudnak erről nyugodtan, egymásra figyelve, őszintén beszélni. Ez nem csak annyiból áll, hogy kinek hányszor van rá szüksége. Ha nincs harmónia a testi kapcsolatban, ennek gyökere minden bizonnyal a személyes kapcsolatuk hiányosságaiban keresendő. Ezen kell változtatniuk. A "könnyíts magadon" álláspont arra utal, hogy az, ami a legszebb lehetne a kapcsolatukban, az teljesen eltárgyiasult. Nem tudom, korábban volt-e jobb. De még ha nem is, hiszen vannak ilyen hiányosságok a házasságokban, akkor is van remény ezt orvosolni. Ezen dolgozni kell. Tehát a kapcsolatukat kell rendbehozni. A házassági félrelépéseknek nem az az oka, hogy nincs harmónia a szexben, hanem, hogy nincs harmónia személyes kapcsolatukban. Ezt kell gyógyítani, nem a szexuális igényeket más módon kielégíteni. Ez utóbbi semmiféle megoldást nem hoz, csak rontja a helyzetet. Az igazi gyógyulás a kapcsolati gyógyulás és annak folyamatos tovább építése.

Hétköznap is nagyon jó elmenni a templomba. De vasárnap feltétlenül kell, azt nem szabad kihagyni. Ha bármi okból kihagyjuk, nem csodákozhatunk, ha nem sikerül építeni az Istennel való kapcsolatunkat. Egyébként román templomokban egyéb szertartások is vannak, nem csak Szent Liturgia. Ha valami más szertartásra megy el, az is jó, de vasárnap ne hagyja ki a templomot!

Legalábbis mindenképpen kerülendő. Nem tesz jót, sőt, rosszat tesz. Fertőzi a gondolkodásunkat, ennek következtében a kapcsolatainkat is. Nem értettem pontosan a szavait, hogy mitől fél. Gondolom, ha nézi a horror filmeket, akkor is fél, de lehet, hogy ha bűnnek minősítem ezt a magatartást, ettől is fél. Én azt mondom, ne féljen semmitől. Persze, ne nézzen ilyen filmet, mert akkor félni fog, és ne féljen attól sem, hogy bűnt követ el. Inkább Istent félje, amely hódolattal összefér az ő szeretete is. Erre törekedjék. Mivel ezt gátolja az ilyen filmek nézése, ezért egyáltalán nincsen helye az életünkben. Ha igazat ad nekem abban, hogy az ilyen filmek valóban távolítanak Istentől, és mégis nézi, akkor az bűn, azt gyónja meg. Remélem tehát, hogy sikerült Önt meggyőznöm arról, hogy jobb, ha kizárja az életéből ezt a nagyon ártalmas szokást.

Lehet, hogy kissé erőltetett találmánynak tűnik, én mégsem tartom rossznak, sőt, kifejezetten örülök, hogy elterjedt. Olyan, mint a rózsfüzérrel imádkozott Jézus-ima. Egy latin hagyományból való eszközt használunk a saját lelkiségünkben. Nagyon fontosnak tartom, hogy mi keletiek komolyan vegyük a karácsonyt megelőzőt 40 napos böjti időt. Erről sokat és sokféle módon kell beszélni, prédikálni, erre való buzdításokat megfogalmazni. De mindezeknél hatékonyabb emlékeztetőnek tartom ezt a hat gyertyás koszorút. Nem árt tudni, hogy a 4 hetes adventi idő elterjedését megelőzően 6 hetes volt ez az előkészületi idő. Tehát a római katolikusoknál is megvolt a 40 nap. Igaz, akkor még nem volt adventi koszorú, nem volt szokásban egy-egy szál gyertyával jelezni az idő múlását, az ünnep közeledtét. Ha csupán átvesszük a 4 gyertyás koszorú szokását - miként azt már át is vettük - akkor könnyebben elsikkadhat ez a sajátosság, hogy nálunk megmaradt a 40 napos készületi idő. Ha meg csak a 40 napot akarnánk hangsúlyozni, akkor tiltani kellene a 4 szál gyertyás koszorú használatát. Ez utóbbi nem csak lehetetlen volna, mivel annyira elterjedt nálunk is, de balgaság is lenne, hiszen valóban igen szép szokás a készületnek ez a módja. Szóval, a kettő ötvözése eredményezi a 6 gyertyás koszorút, amely segít nekünk, hogy megtartva a másoktól átvett értékes gyakorlatot a magunkéval egészítsük ki, és tegyük még hatékonyabbá a megtestesülés ünnepére való fölkészülést.

A kettő nyilván összefügg. Nem fog tudni szabadulni az önkielégítéstől, ha előbb nem szabadul a pornófüggéstől. Ezt javaslom első lépcsőnek. Javaslom, hogy keressen rá a pornó függőségről és abból való szabadulásról szóló tartalmakra. Az egyikből idézek is: Először is: ne ess kétségbe, és ne add fel. Ez is olyan, mint bármelyik függőség az életben: nagyon nehéz leállni, de lehetséges. Az első lépés nyilván az, hogy elhatározod: nem nézel soha többet egyetlen videót sem. És ez rendben van, csak így lehet nekivágni. Az is rendben van, hogy visszaesel, velem is megtörtént, ne keseredj el, ettől még jó úton jársz. Sokféle stratégiát ki lehet dolgozni, amivel segíthetsz magadon: én például minden alkalommal, amikor kísértésbe estem, kikapcsoltam a gépet, lenyomtam húsz fekvőt, átöltöztem, és elmentem sportolni valamit. Ez nagyon bejött. Mindenképp jót tesz, ha kevesebbet ülsz a gép előtt, többet jársz társaságba, és megpróbálod aktívabban tölteni a szabadidődet. A legelső lépés számomra az volt, hogy elhatároztam, többé nem hazudok magamnak. A második, hogy magam mögé utasítottam a szégyent: ez nem én vagyok, ez csak valami rossz, aminek a fogságába estem. Ugyanis a pornó legnagyobb ereje a szégyen. Hogy sötétben, egyedül, titokban csinálod, és ha nem muszáj, nem beszélsz róla senkinek. Legbelül talán mindenki érzi, hogy mégiscsak videóra vett prostitúciót néz. Forrás: https://wmn.hu/wmn-life/47208-igy-eszi-meg-a-porno-a-lelkedet- A pornófüggőség címszó alatt még egyéb írások, hasznos tanácsok is találhatók.

A gyermeki hit annak első szakaszában ingyenes ajándék. A második szakaszában viszont keményen meg kell küzdenünk érte. Ez pontosan a csalódások, tapasztalt igazságtalanságok, emberi bűnök kohójában tud megedződni. Önnek minden bizonnyal egy jó lelkivezetőre van szüksége, aki elmagyarázza, hogy a bennünket ért sérelmek hogyan válhatnak a javunkra. Ha úgy érzi, hogy kimeríti az állandó ütközés, akkor ezt az energiát nagyon tudatosan inkább arra fordítsa, hogy saját magával küzd meg annak érdekében, hogy mégis és újra elfogadóvá váljék. Az emberek nem rosszak. Legalábbis bizonyosan nem rosszabbak, mint én magam vagyok. Ezt ki kell tudni mondani. Aki ezt nem így látja, az téved vagy vak, annak föl kell ébrednie, annak megvilágosodásra van szüksége. Mi egyáltalán nem látunk bele a másik emberbe, hogy az miért olyan, amilyen. Lehet, hogy gonosz, rosszindulatú, erőszakos, de vajon miért vált azzá? Ezt csak Isten tudja egyedül. Ezért nem ítélhetem meg, mert nem tudom, ebben a magatartásában mennyi az ő felelőssége és mennyi másé. Ezzel nem fölmentjük a bűnt, hanem a bűnösnek adunk eshetőséget magunkban arra, hogy mindezek ellenére mégis jó legyen. Márpedig Isten jónak teremtette az embert. Az ember jó. Ezt kell meglátnunk a másik emberben. Tanácsom a következő. Istentől kérjen irgalmas szívet. Salamon bölcs szívet kért és meg is kapta. Önnek is megadja, ha őszintén és hittel kéri. Ezzel az irgalmas szívével tekintsen körül. Meg fogja látni, hogy mennyi sok jó ember veszi körül, az utcán, a munkahelyén, a rokonai között. Keresse meg a jó embereket! De ne a tetteik alapján ítélje meg őket, hanem tekintsen rájuk Isten szemével, Istenünk végtelenül irgalmas tekintetével. "Tiszta szívet teremts bennem, ó Isten!" - imádkozzuk az 50. zsoltárban. Akinek a szíve tiszta, az látja a másik ember szívét is tisztának. Erre törekedjék, ezt kérje Istentől! Általában magunk számára szoktunk mentségeket találni. Azt javaslom, hogy keressen mentségeket a körülötte élő emberek számára. Egy ideig ezzel foglalatoskodjék, s meglátja, meg fog változni a világ, ami körülveszi. Jó munkát!

A görögkatolikus egyházak fölszámolása térségünkben 49-50-es évekre tehető. Ekkor Dudás Miklós volt egyházmegyénk püspöke, aki ebből a szempontból (is) feddhetetlen életű szerzetes volt. Tudomásunk van arról, hogy a magyar görögkatolikus egyházat is be akarták olvasztani, de igazából nem volt hova. A történészek föltárták ezt a tényt, hogy elkezdődött az egyházunk fölszámolása, s ehhöz jó alkalomnak bizonyult, hogy Nyíregyházán külön szeminárium létesült. Vélhetően nem teljes tudatossággal, de nagyon jó érzékkel ezt a hézagot használta föl Miklós püspök atya, hogy bejelentse (nem engedélyt kért, hanem bejelentette!) a szeminárium megalapítását. Ez a kommunista hatalom szemében kedvezőnek tűnt, hogy így leválassza a papnevelést a katolikus egyházról (addig ugyanis a kispapjaink a latin szemináriumokban tanultak). Azonban kiderült, hogy a trianon utáni Magyarország területén sem az orosz sem a görög ortodox egyház messze nem olyan erős és kiterjedt, hogy az akkor kb. 200 ezer főt számláló egyházunkat befogadja. Így ez a beolvasztás elmaradt, de megmaradt a szemináriumunk is, amely azóta is töretlenül él és fejlődik. Ezt mi a Máriapócsi édesanyánk csodájának tekintjük. A későbbi püspököknek valóban volt kapcsolata az államhatalommal. Erről az a véleményem, hogy nem tudhatjuk, mi az ő helyükben hogyan viselkedtünk volna, ezért semmi okunk megítélni őket. Szilárd püspök atya egyszer nyilatkozott is arról, hogy ő ilyen módon látta megoldhatónak, hogy az egyházunk ebben az elnyomatásban is életben maradjon és fejlődjön. Hálásak lehetünk neki, nekik ezért.

Én ezt teljesen érthetőnek tartom. Én is meglehetősen ellene vagyok. A legegyszerűbb szinten: kultúridegen szokás. Ettől még, persze átvehetjük, sok ilyen szokásunk van, amelyet más népektől vettünk át. Mégis félek attól, hogy az erőteljes amerikanizálódás részeként olyan elsöprő erővel hódit a magyar emberek gondolkodásában, hogy kiszorítja onnan azt, ami a sajátunk. Kedves dolog becsöngetni és cukorkát kérni az ott lakóktól. De ehhöz nagyon hasonló volt nálunk is, amikor karácsony idején kántálva jártak körül a gyermekek, vagy betlehemest vittek és játszottak. Akkor is kaptak az énekükért vagy előadásukért valami kis ajándékot. Azt sokkal tartalmasabbank tartom. Milyen kár, hogy ez már szinte teljesen kiveszett a kultúránkból. Vagy még veszélyesebb a halloween a mindenszentek és halottak napjához köthető szokásainkra vonatkozóan. Ilyen tájt régen sok családban gyertyát gyújtottak, imádkoztak az elhunyt családtagokért. Ez is sokkal tartalmasabb volna, mint egymás ijesztgetése halált idéző maskarákkal. De van egy mélyebb veszély is. Magának a halál tényének a torzult kezelése. Kell, hogy drámai módon is szembesüljünk a halállal. Amikor tréfát üznek belőle, ezzel el is akarják űzni a gondolkodásból a halált. A borongós, hidegbe váltó időben emlékezünk meg a halottainkról. Ez teljesen helyén való. Keleti egyházunkban másutt, de szintén van helye a halottak napjának. Ennek a kiszorítása még sokkal súlyosabb következményekkel járhat. Az is ijesztő, hogy ilyenkor a tévékben, mozikban még jobban jelen van a halállal kapcsolatos horror filmek vetítése. Mi ez, ha nem árulkodó jele annak, hogy téves módon kezeljük a halál drámáját? Szóval, én is jobban örülnék, ha a magyar néplélek ellen tudott volna állni ennek az új szokásnak, de sajnos ma már nem elég erős ehhöz a kultúránk. Miként a nyelvünk sem tud ellenállni az anglikanizumusnak. Ezért, miközben belátom, hogy nem vívhatunk szélmalomharcot, nagyra értékelem azokat a törekvéseket, amelyek valamelyest mégis próbálják ellensúlyozni ezt a kultúrtorzulást. Csak tiltással nyilván nem lehet. De érdemes keresni a módját, hogy miközben átveszünk más népek szokásait, a magunkét ne hanyagoljuk el.

Kedves Ágnes! Azt mondhatom, hogy Önnek mélyebb és szélesebb látása van erről a témáról, mint annak az illetőnek, aki talán szemrehányólag tette föl ezt a kérdést. Ezért nem is volna okos követni az ő szűkebb körű álláspontját. Lehet, hogy ő úgy gondolja, hogy "dönteni kéne", de ezt nem jól gondolja. Az a magatartás, amit Ön leírt, teljesen helyénvaló, kövesse továbbra is. Fontos a hovatartozásunk, és fontos a nyitottságunk is.

Mindenképpen javaslom a Szentírást naponta olvasni, egy rövid részt az Újszövetségből. Mindig szánjon rá egy kis időt, hogy az olvasás után csöndben marad, és figyel befelé, hogy mi lehet ennek a szakasznak az Önre vonatkozó tanulsága. Ez néha jól sikerül, néha nem. De ne ettől függjön, hogy folytatja-e vagy sem, hanem ezt minden nap tartsa meg. A szertartásokról. Ha a közelében csak román van, nincs azzal semmi baj, menjen el nyugodtan oda is. Ha nem érti, az sem baj, akkor arra még jobban törekedjék, belsőleg legyen jelen, hogy a szíve mégis ott legyen, az egyháznak ebben az imádságában. Hogyan vegye rá magát erre? Apránként! Mindig csak egy kicsi célt kitűzve. Tehát, ha elkezdte olvasni naponta a Bibliát, az már jó, az tartsa meg, ez a kezdet. Majd nézzen ki egy napot, amikor el tud menni a templomba külön is. Kell, hogy erőfeszítéseket tegyen, ez a haladás kulcsa, záloga. Aztán a sok küzdelem után egyszercsak meglendül a dolog. Kis Szent Teréz úgy fogalmazott, hogy a Mennyei Atya mintegy a lépcső tetejéről figyeli a mi küzdelmünket, akik az első lépcső keserves megmászásával vergődünk. Majd egy adott ponton odalép, magához emel, és máris a lépcső tetején vagyunk. De hogy mennyi küszködésre van szükségünk ott, a lépcső alján, ezt csak ő tudja.

Ez így nem tudom, mi lehet. Ha csotkira gondolt, az általában legalább 30 vagy 33 szemes szokott lenni még a karkötőkön is. Ez a szám Jézus földi életére utal. De lehet ennél több vagy kevesebb csomó, nem lényeges. Imafüzérként úgy használhatjuk, hogy minden egyes csomóra magunkban kimondjuk a Jézus-imát. Ez a fohász lehet hosszabb vagy rövidebb. Ilyen változatai szoktak lenni: "Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!" "Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj, rajtam!" "Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam, bűnösön!" "Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam!" Ezt, ha harmincszor elmondja az ember, nagyon hasznos imádság lehet. Utána lehet új kört kezdeni, majd újat és újat. A szüntelen imádkozáshoz is szokták kötni, hogy ezen keresztül megtanul az ember szüntelenül, állandóan Istenre figyelni. Ez, mintegy 50-60 évi odaadó imádság után talán meg is adatik. De addig is érdemes kóstolgatni, gyakorolni, élni vele.