Kedves lelkiatya, 44 éves egyedülálló nő vagyok. Jelenleg nem tudom eldönteni hogy áldozni mehetek e vagy sem két gyónás között? A fő baj az hogy az önkielégítés halálos bűnét követem el, de mint egy kényszeres viselkedésként. Az alábbi tünetek alapján már függő vagyok? 1. Negatív érzések (szégyen, bűntudat, szorongás, harag, öngyülölet) 2. A gondolataim állandóan a maszturbálás körül forognak (ami már önmagában is elüt az áldozástól) 3. Egyedüli stressz kezelés (súlyos értelmi sérült nem beszélő súlyos autista nevelt fiam nevelem 17 éve) 4. Folyamatosan megfogadtam hogy soha többé nem fogok ilyen bűnt elkövetni, de mindig elbukom, reménytelen eset vagyok Minden szentgyónás után 4-5 napra elbukom, de gyónni atya hiánya miatt csak 2 havonta tudok (áldozni van lehetőség), de félek hogy szentségtörést követek el ha ezzel áldozni megyek és emiatt elkárhozom. Nem vagyok méltó hogy misére járjak nem hogy még áldozni menjek... Már gyónni is félek, szégyellem magam hogy nem tudok küzdeni és egy vesztes vagyok. Félek a pokoltól én Jézusé akarok lenni bár úgy érzem hogy nem ismerem és félek is tőle, de az egyetlen barátom hites és szerinte mindegy, mert aki maszturbál az elkárhozik, (szabad akaratunk van és nem állunk ellen a sátán kísértésének, sőt beengedjük a sátánt az életünkbe) megtért ember nem követ el ilyen bűnt.
Igen, föltétlenül menjen áldozni minden egyes alkalommal, amikor eljut Szent Liturgiára. Ha ezt teszi, ez által megszentelődik a teste és lassan eljut oda, hogy le tudja győzni ezt a megkötöttséget. Igen, Ön egyelőre függő viszonyban van ezzel a bűnnel. Ahogy hallom, egyébként is igen nehéz lehet az élete. Egyelőre ne fogadja meg, hogy soha többé nem követi el ezt a vétket, mert láthatóan most még nem képes úrrá lenni rajta. Akkor meg üres fogadalmakat nem kell tenni. Gyónjon és áldozzon rendszeresen, Önnek erre van legnagyobb szüksége. Hogy elbukott, főként, ha ebben a függőségben szenved, ez egyáltalán ne gátolja Önt abban, hogy odamegy az Úrhoz. Ő nagyon szeretne Önnek segíteni, és ha rendszeresen él vele, ha él ezekkel a szentségekkel, akkor meglátja, lesz ereje végleg letenni ezt a rossz dolgot. A megtért ember is követ el bűnöket. "Nincs ember, ki él és ne vétkeznék."
Tisztelt Lelkiatya! Mi a Szentlélek elleni bün??? Ha valaki valaha félt hogy Isten nem bocsájtja meg a bünét de utána rá bíza magát Isten irgalmas szeretetére az ennek ellenére is véglegesen elveszett??? Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm!
A megátalkodottság a Szentlélek elleni bűn, amikor az illető nem remél és nem is kér bocsánatot. Ha utána fölismerte, hogy Isten mégis szeret, akkor nem kell egyebet tenni, mint válaszolni erre a szeretetre, vagyis viszont szeretni. Hogy is lehetne, hogy ilyenkor Isten visszavonná a szeretetét. Érdemes elvégezni a szentgyónást és hálás szívvel folytatni a keresztény utat.
Tisztelt Lelkiatya! Október hónapba egy vasárnap se voltam templomba amiért borzasztó nyomot rossz lelkiállapotba vagyok Van erre bünbocsánat??? Kaphatok erre feloldozást??? Válaszát előre is köszönöm
Éppen ezért kaptuk a bűnbocsánat aprópénzre váltásának lehetőségét, vagyis a szentgyónást, hogy ezzel éljünk. Jézus hangsúlyosan beszél arról, hogy "irgalmasságot akarok, nem pedig áldozatot" (Oz 6,6; Mt, 9,13; 12,7), vagyis eppen az ő irgalma tart meg minket. Ezzel nagyon fontos élnünk. Ha többször nem volt templomban, ez nagy kár, de ez már a múlté. Le kell tenni, meg kell gyónni, és felszabadultan jönni újra minden vasárnap a szentmisére/Szent Liturgiára. Ennyire egyszerű. Jézus várja Önt.
Tisztelt Lelkiatya! Egy barátom aki nem hisz Istenben ezt kérdezte tőlem: Miért higgyek Istenben? Mi a logikai válasz? A második pedig az volt hogy. Miért higgyek pont a keresztény hitben? Nem hiszek nagyon semmiben. Meg egy olyat is hogy: Mindent el kell higgyek a bibliából még a mai napokban is? A mai szituációban. Mindent konkrétnak kell venni? Pl ha Jézus azt mondja vágd le a kezed ha bűnre vissz akkor azt konkrétan kell venni? Köszönöm előre is a választ
A Bibliából nem szabad mindent szó szerint értelmezni. Van, amit igen, van, amit nem. Ezért kell hittel olvasni, nem csak logikailag értelmezni, hanem a szent szövegen keresztül Istenre figyelni. Akkor nyílik meg az igazi értelme. Ez, persze, nemigen érthető egy hitetlen ember számára.
Logikai levezetéssel én sem szolgálhatok. Mégis, ha értelmileg közelíti meg valaki ezt a kérdést, a következőket érdemes végig gondolnia.
Mit tart a szeretetről? Az micsoda, honnan van? Lát-e különbséget az állatok egymáshoz való bármilyen vonzódása és az emberi szeretet között. Egyik is, másik is lehet sokféle. Talán elfogadja, hogy az állati vonzódás és az emberi szeretet között kb. akkor a különbség, mint a majom ügyessége és az emberi találékonyság között (mely utóbbi elvezet az asztrológiához, a sejtbiológiához, a kvantummechanikához, stb.) No, és akkor a szeretet forrásán érdemes tovább gondolkodni. Honnan van, miért van, miért jó, mire jó? Mi a forrása, mi a célja? Hitünk szerint Isten, forrás és cél egyszerre.
Általában logikával rá lehet jönni, hogy ez a zseniálisan megszerkesztett világ mégsem lehet csak úgy, véletlenül. S ez nem csak a természettudományos ismeretekre vonatkozik, hanem az emberek közötti szeretetkapcsolatokra is. Ez utóbbinak is csak nagyon töredékét tudja föltárni a lélektan vagy a mélylélektan tudománya. Ha a szeretet felől közelíti Isten létének kérdését, akkor könnyebb a kereszténység nyomdokain tovább haladni, mert ez az egyedüli transzcendens vonatkozás, amely a szeretetre épül, a szeretetre épít. Egyetlen vallás sem nyújtja ezt. Ilyesmikről beszélgetnék az illetővel.
Kedves Lelkiatya,nincs nagy étvágyam,heti egy alkalommal járulok a feleségemhez de mindig elutasít,neki havonta egy alkalom elegendő.Azt mondja,hogy könnyítsek magamon a zuhany alatt,ne ostromoljam,őt abszolút nem zavarja ha "megoldom" így.Mit tegyek?Megértem miért megy félre annyi férfi..
Alapvetően ott a baj, ha nem tudnak erről nyugodtan, egymásra figyelve, őszintén beszélni. Ez nem csak annyiból áll, hogy kinek hányszor van rá szüksége. Ha nincs harmónia a testi kapcsolatban, ennek gyökere minden bizonnyal a személyes kapcsolatuk hiányosságaiban keresendő. Ezen kell változtatniuk. A "könnyíts magadon" álláspont arra utal, hogy az, ami a legszebb lehetne a kapcsolatukban, az teljesen eltárgyiasult. Nem tudom, korábban volt-e jobb. De még ha nem is, hiszen vannak ilyen hiányosságok a házasságokban, akkor is van remény ezt orvosolni. Ezen dolgozni kell. Tehát a kapcsolatukat kell rendbehozni.
A házassági félrelépéseknek nem az az oka, hogy nincs harmónia a szexben, hanem, hogy nincs harmónia személyes kapcsolatukban. Ezt kell gyógyítani, nem a szexuális igényeket más módon kielégíteni. Ez utóbbi semmiféle megoldást nem hoz, csak rontja a helyzetet. Az igazi gyógyulás a kapcsolati gyógyulás és annak folyamatos tovább építése.
Tisztelt Lelkiatya! Ahogy mondta elmegyek egy román templomban, de vasárnap külön matek órám van, és reggel van. Nem baj tehát ha egy hétköznap megyek el? Vagy máskor?
Hétköznap is nagyon jó elmenni a templomba. De vasárnap feltétlenül kell, azt nem szabad kihagyni. Ha bármi okból kihagyjuk, nem csodákozhatunk, ha nem sikerül építeni az Istennel való kapcsolatunkat. Egyébként román templomokban egyéb szertartások is vannak, nem csak Szent Liturgia. Ha valami más szertartásra megy el, az is jó, de vasárnap ne hagyja ki a templomot!
Tisztelt Lelkiatya! Bűn a horror film nézés? Nem engeded be a gonoszt az életbe ha igen akkor félek
Legalábbis mindenképpen kerülendő. Nem tesz jót, sőt, rosszat tesz. Fertőzi a gondolkodásunkat, ennek következtében a kapcsolatainkat is. Nem értettem pontosan a szavait, hogy mitől fél. Gondolom, ha nézi a horror filmeket, akkor is fél, de lehet, hogy ha bűnnek minősítem ezt a magatartást, ettől is fél. Én azt mondom, ne féljen semmitől. Persze, ne nézzen ilyen filmet, mert akkor félni fog, és ne féljen attól sem, hogy bűnt követ el. Inkább Istent félje, amely hódolattal összefér az ő szeretete is. Erre törekedjék. Mivel ezt gátolja az ilyen filmek nézése, ezért egyáltalán nincsen helye az életünkben. Ha igazat ad nekem abban, hogy az ilyen filmek valóban távolítanak Istentől, és mégis nézi, akkor az bűn, azt gyónja meg. Remélem tehát, hogy sikerült Önt meggyőznöm arról, hogy jobb, ha kizárja az életéből ezt a nagyon ártalmas szokást.
Tisztelt Lelkiatya!
A görögkatolikus adventi koszorúval kapcsolatban szeretnék kérdezni. Amennyiben ismereteim nem hibásak, az ortodox egyházakban nincsen advent, hanem karácsonyt megelőző bűnbánati időszak van és ezt a hagyományt a keleti katolikus egyházak is követik. Ezzel szemben a katolikus egyházban az advent 4 vasárnapból áll, ezért a koszorún is 4 gyertya van. Így számomra nehezen érthető, hogy miért van 6 gyertyás "adventi" koszorú a görögkatolikusoknál. Hogyha a keleti hagylmányt követik és nincs advent, akkor az lenne a logikus, hogy koszorú és gyertyagyújtás sincsen, ha pedig mégis gyújtanak gyertyákat, akkor azt miért nem 4 gyertyás koszorún teszik, ahogy azt nyugaton?
Válaszát előre is köszönöm!
Lehet, hogy kissé erőltetett találmánynak tűnik, én mégsem tartom rossznak, sőt, kifejezetten örülök, hogy elterjedt. Olyan, mint a rózsfüzérrel imádkozott Jézus-ima. Egy latin hagyományból való eszközt használunk a saját lelkiségünkben. Nagyon fontosnak tartom, hogy mi keletiek komolyan vegyük a karácsonyt megelőzőt 40 napos böjti időt. Erről sokat és sokféle módon kell beszélni, prédikálni, erre való buzdításokat megfogalmazni. De mindezeknél hatékonyabb emlékeztetőnek tartom ezt a hat gyertyás koszorút. Nem árt tudni, hogy a 4 hetes adventi idő elterjedését megelőzően 6 hetes volt ez az előkészületi idő. Tehát a római katolikusoknál is megvolt a 40 nap. Igaz, akkor még nem volt adventi koszorú, nem volt szokásban egy-egy szál gyertyával jelezni az idő múlását, az ünnep közeledtét. Ha csupán átvesszük a 4 gyertyás koszorú szokását - miként azt már át is vettük - akkor könnyebben elsikkadhat ez a sajátosság, hogy nálunk megmaradt a 40 napos készületi idő. Ha meg csak a 40 napot akarnánk hangsúlyozni, akkor tiltani kellene a 4 szál gyertyás koszorú használatát. Ez utóbbi nem csak lehetetlen volna, mivel annyira elterjedt nálunk is, de balgaság is lenne, hiszen valóban igen szép szokás a készületnek ez a módja. Szóval, a kettő ötvözése eredményezi a 6 gyertyás koszorút, amely segít nekünk, hogy megtartva a másoktól átvett értékes gyakorlatot a magunkéval egészítsük ki, és tegyük még hatékonyabbá a megtestesülés ünnepére való fölkészülést.
Tisztelt Lelkiatya! Hogyan hagyjam abba a kielégítés bűnét? Mindennap beleesek és a pornóba is
A kettő nyilván összefügg. Nem fog tudni szabadulni az önkielégítéstől, ha előbb nem szabadul a pornófüggéstől. Ezt javaslom első lépcsőnek. Javaslom, hogy keressen rá a pornó függőségről és abból való szabadulásról szóló tartalmakra. Az egyikből idézek is:
Először is: ne ess kétségbe, és ne add fel. Ez is olyan, mint bármelyik függőség az életben: nagyon nehéz leállni, de lehetséges. Az első lépés nyilván az, hogy elhatározod: nem nézel soha többet egyetlen videót sem. És ez rendben van, csak így lehet nekivágni. Az is rendben van, hogy visszaesel, velem is megtörtént, ne keseredj el, ettől még jó úton jársz. Sokféle stratégiát ki lehet dolgozni, amivel segíthetsz magadon: én például minden alkalommal, amikor kísértésbe estem, kikapcsoltam a gépet, lenyomtam húsz fekvőt, átöltöztem, és elmentem sportolni valamit. Ez nagyon bejött. Mindenképp jót tesz, ha kevesebbet ülsz a gép előtt, többet jársz társaságba, és megpróbálod aktívabban tölteni a szabadidődet.
A legelső lépés számomra az volt, hogy elhatároztam, többé nem hazudok magamnak. A második, hogy magam mögé utasítottam a szégyent: ez nem én vagyok, ez csak valami rossz, aminek a fogságába estem. Ugyanis a pornó legnagyobb ereje a szégyen. Hogy sötétben, egyedül, titokban csinálod, és ha nem muszáj, nem beszélsz róla senkinek. Legbelül talán mindenki érzi, hogy mégiscsak videóra vett prostitúciót néz.
Forrás: https://wmn.hu/wmn-life/47208-igy-eszi-meg-a-porno-a-lelkedet-
A pornófüggőség címszó alatt még egyéb írások, hasznos tanácsok is találhatók.
Kedves Lelkiatya!
Nyíltszívű, őszinte, szeretettel teli ember voltam sokáig. Egészen a 40-es éveim elejéig őrizgettem (két kisebb megszakítással) a gyermeki hítemet. Akkor kezdtem rádöbbenni, hogy sokan önző módon élnek, a jó Istent semmibe véve. Tudom, szinte hihetetlennek tűnik ez, de így volt, sokszor mentegettem magamban az embereket.
Sajnos, odáig jutottam, hogy mára már teljesen elvesztettem a bizalmat az emberekben. Elutasítom a világot, és ez az állandó összeütközés teljesen kimerít, nagyon nehezen boldogulok a mindennapokban.
Tanácsot szeretnék kérni, hogy hogyan élhetnék igazi mély keresztény életet a mai világban.
Szeretettel várom válaszát.
A gyermeki hit annak első szakaszában ingyenes ajándék. A második szakaszában viszont keményen meg kell küzdenünk érte. Ez pontosan a csalódások, tapasztalt igazságtalanságok, emberi bűnök kohójában tud megedződni. Önnek minden bizonnyal egy jó lelkivezetőre van szüksége, aki elmagyarázza, hogy a bennünket ért sérelmek hogyan válhatnak a javunkra. Ha úgy érzi, hogy kimeríti az állandó ütközés, akkor ezt az energiát nagyon tudatosan inkább arra fordítsa, hogy saját magával küzd meg annak érdekében, hogy mégis és újra elfogadóvá váljék. Az emberek nem rosszak. Legalábbis bizonyosan nem rosszabbak, mint én magam vagyok. Ezt ki kell tudni mondani. Aki ezt nem így látja, az téved vagy vak, annak föl kell ébrednie, annak megvilágosodásra van szüksége. Mi egyáltalán nem látunk bele a másik emberbe, hogy az miért olyan, amilyen. Lehet, hogy gonosz, rosszindulatú, erőszakos, de vajon miért vált azzá? Ezt csak Isten tudja egyedül. Ezért nem ítélhetem meg, mert nem tudom, ebben a magatartásában mennyi az ő felelőssége és mennyi másé. Ezzel nem fölmentjük a bűnt, hanem a bűnösnek adunk eshetőséget magunkban arra, hogy mindezek ellenére mégis jó legyen. Márpedig Isten jónak teremtette az embert. Az ember jó. Ezt kell meglátnunk a másik emberben.
Tanácsom a következő. Istentől kérjen irgalmas szívet. Salamon bölcs szívet kért és meg is kapta. Önnek is megadja, ha őszintén és hittel kéri. Ezzel az irgalmas szívével tekintsen körül. Meg fogja látni, hogy mennyi sok jó ember veszi körül, az utcán, a munkahelyén, a rokonai között. Keresse meg a jó embereket! De ne a tetteik alapján ítélje meg őket, hanem tekintsen rájuk Isten szemével, Istenünk végtelenül irgalmas tekintetével. "Tiszta szívet teremts bennem, ó Isten!" - imádkozzuk az 50. zsoltárban. Akinek a szíve tiszta, az látja a másik ember szívét is tisztának. Erre törekedjék, ezt kérje Istentől! Általában magunk számára szoktunk mentségeket találni. Azt javaslom, hogy keressen mentségeket a körülötte élő emberek számára. Egy ideig ezzel foglalatoskodjék, s meglátja, meg fog változni a világ, ami körülveszi. Jó munkát!
Kedves Lelkiatya!
A napokban olvastam, hogy a kommunista időben Timkó Imre és Keresztes Szilárd püspök atyák is besúgók voltak álnéven, ezek az álnevek nyilvánosan is ismertek. Mi erről a véleménye? Nem vet ez ránk nézve rossz fényt? Továbbá ön szerint ez szerepet játszhatott abban, hogy a magyar görögkatolikusokat nem nyomták el olyan szinten, mint a román vagy az ukrán görögkatolikusokat?
A görögkatolikus egyházak fölszámolása térségünkben 49-50-es évekre tehető. Ekkor Dudás Miklós volt egyházmegyénk püspöke, aki ebből a szempontból (is) feddhetetlen életű szerzetes volt. Tudomásunk van arról, hogy a magyar görögkatolikus egyházat is be akarták olvasztani, de igazából nem volt hova. A történészek föltárták ezt a tényt, hogy elkezdődött az egyházunk fölszámolása, s ehhöz jó alkalomnak bizonyult, hogy Nyíregyházán külön szeminárium létesült. Vélhetően nem teljes tudatossággal, de nagyon jó érzékkel ezt a hézagot használta föl Miklós püspök atya, hogy bejelentse (nem engedélyt kért, hanem bejelentette!) a szeminárium megalapítását. Ez a kommunista hatalom szemében kedvezőnek tűnt, hogy így leválassza a papnevelést a katolikus egyházról (addig ugyanis a kispapjaink a latin szemináriumokban tanultak). Azonban kiderült, hogy a trianon utáni Magyarország területén sem az orosz sem a görög ortodox egyház messze nem olyan erős és kiterjedt, hogy az akkor kb. 200 ezer főt számláló egyházunkat befogadja. Így ez a beolvasztás elmaradt, de megmaradt a szemináriumunk is, amely azóta is töretlenül él és fejlődik. Ezt mi a Máriapócsi édesanyánk csodájának tekintjük. A későbbi püspököknek valóban volt kapcsolata az államhatalommal. Erről az a véleményem, hogy nem tudhatjuk, mi az ő helyükben hogyan viselkedtünk volna, ezért semmi okunk megítélni őket. Szilárd püspök atya egyszer nyilatkozott is arról, hogy ő ilyen módon látta megoldhatónak, hogy az egyházunk ebben az elnyomatásban is életben maradjon és fejlődjön. Hálásak lehetünk neki, nekik ezért.
Kedves Lelkiatya!
Ön szerint a Halloween miért élvez ekkora elutasítást a magyar társadalomban? Pedig ugyanolyan ártalmatlan szokás, sőt, hasonlít is a farsanghoz vagy a busójáráshoz. Ha azokat el tudjuk fogadni és be tudtuk az évszázadok alatt a hagyományunkba illeszteni, a Halloweent miért nem akarják sokan?
Én ezt teljesen érthetőnek tartom. Én is meglehetősen ellene vagyok. A legegyszerűbb szinten: kultúridegen szokás. Ettől még, persze átvehetjük, sok ilyen szokásunk van, amelyet más népektől vettünk át. Mégis félek attól, hogy az erőteljes amerikanizálódás részeként olyan elsöprő erővel hódit a magyar emberek gondolkodásában, hogy kiszorítja onnan azt, ami a sajátunk. Kedves dolog becsöngetni és cukorkát kérni az ott lakóktól. De ehhöz nagyon hasonló volt nálunk is, amikor karácsony idején kántálva jártak körül a gyermekek, vagy betlehemest vittek és játszottak. Akkor is kaptak az énekükért vagy előadásukért valami kis ajándékot. Azt sokkal tartalmasabbank tartom. Milyen kár, hogy ez már szinte teljesen kiveszett a kultúránkból. Vagy még veszélyesebb a halloween a mindenszentek és halottak napjához köthető szokásainkra vonatkozóan. Ilyen tájt régen sok családban gyertyát gyújtottak, imádkoztak az elhunyt családtagokért. Ez is sokkal tartalmasabb volna, mint egymás ijesztgetése halált idéző maskarákkal. De van egy mélyebb veszély is. Magának a halál tényének a torzult kezelése. Kell, hogy drámai módon is szembesüljünk a halállal. Amikor tréfát üznek belőle, ezzel el is akarják űzni a gondolkodásból a halált. A borongós, hidegbe váltó időben emlékezünk meg a halottainkról. Ez teljesen helyén való. Keleti egyházunkban másutt, de szintén van helye a halottak napjának. Ennek a kiszorítása még sokkal súlyosabb következményekkel járhat. Az is ijesztő, hogy ilyenkor a tévékben, mozikban még jobban jelen van a halállal kapcsolatos horror filmek vetítése. Mi ez, ha nem árulkodó jele annak, hogy téves módon kezeljük a halál drámáját? Szóval, én is jobban örülnék, ha a magyar néplélek ellen tudott volna állni ennek az új szokásnak, de sajnos ma már nem elég erős ehhöz a kultúránk. Miként a nyelvünk sem tud ellenállni az anglikanizumusnak. Ezért, miközben belátom, hogy nem vívhatunk szélmalomharcot, nagyra értékelem azokat a törekvéseket, amelyek valamelyest mégis próbálják ellensúlyozni ezt a kultúrtorzulást. Csak tiltással nyilván nem lehet. De érdemes keresni a módját, hogy miközben átveszünk más népek szokásait, a magunkét ne hanyagoljuk el.
Tisztelt Lelkiatya!
Egy pici faluban lakom. Itt megtalálható mindhárom felekezet közössége: ref., gkat. és rkat. Én a református közösség tagja vagyok. Rendszeresen az ottani istentiszteleteken veszek részt, ott járulok Úrvacsorához. De amikor van lehetőségem, el szoktam menni a görögkatolikus egyéb szertartásaira: vecsernyére ill. néha parakliszre és akathisztoszra. Nagyon ritkán a Szent Liturgiára is. De teljes mértékben tiszteletben tartom a gkat. hagyományokat és így pl. nem áldozom, tudva, hogy nem is szabad nekem, stb. De olyan jó csak úgy ott lenni, benn a templomban és hallgatni az énekeket. Reformátusként nem azonosulok teljes mértékben azzal a fokú tisztelettel Mária iránt, amit egy igazi gkat. hívő tanusít, ugyanakkor tisztelem, mint Jézus édesanyját és tudom, amit a Biblia ír róla.
De a napokban az egyik gkat. hívő nekem szegezte a kérdést: "Te nem református vagy? Hogy jársz akkor ezekre az alkalmakra?" A kérdésében egyértelműen az érződött, hogy képmutató vagyok, döntenem kellene a kettő közül egyik mellett...
Kicsi faluban élünk, és így ismerem ezt az illetőt. Tudom, amikor érdeklődve kérdez és azt is, amikor egyfajta számonkéréssel teszi, pl. hovatartozást firtatva, stb.
Ha tiszteletben tartom mind a saját közösségem, mind a gkat. közösség hagyományát, és érdeklődve látogatom a gkat. szertartásokat is, az bűn? Valóban döntenem kellene és ha a református tagja vagyok, akkor semmi keresnivalóm nincs a gkat. szertartásokon? Mit gondol erről a Lelkiatya?
Áldás, békesség!
Ágnes
Kedves Ágnes!
Azt mondhatom, hogy Önnek mélyebb és szélesebb látása van erről a témáról, mint annak az illetőnek, aki talán szemrehányólag tette föl ezt a kérdést. Ezért nem is volna okos követni az ő szűkebb körű álláspontját. Lehet, hogy ő úgy gondolja, hogy "dönteni kéne", de ezt nem jól gondolja. Az a magatartás, amit Ön leírt, teljesen helyénvaló, kövesse továbbra is. Fontos a hovatartozásunk, és fontos a nyitottságunk is.
Tisztelt Lelkiatya! Én vagyok az a 14 OCDs tinédzser aki már többször írt. Azt tanácsolta hogy legyek kedves járjak templomba és olvassam a bibliát és sokat imádkozzak. Csak itt csak egy román templom van, és ennyi nincs magyar mert külföldön élek. És hogyan kell többet imádkozni? Hogyan kell rávenni magadat?
Előre is köszönöm a választ
Mindenképpen javaslom a Szentírást naponta olvasni, egy rövid részt az Újszövetségből. Mindig szánjon rá egy kis időt, hogy az olvasás után csöndben marad, és figyel befelé, hogy mi lehet ennek a szakasznak az Önre vonatkozó tanulsága. Ez néha jól sikerül, néha nem. De ne ettől függjön, hogy folytatja-e vagy sem, hanem ezt minden nap tartsa meg.
A szertartásokról. Ha a közelében csak román van, nincs azzal semmi baj, menjen el nyugodtan oda is. Ha nem érti, az sem baj, akkor arra még jobban törekedjék, belsőleg legyen jelen, hogy a szíve mégis ott legyen, az egyháznak ebben az imádságában.
Hogyan vegye rá magát erre? Apránként! Mindig csak egy kicsi célt kitűzve. Tehát, ha elkezdte olvasni naponta a Bibliát, az már jó, az tartsa meg, ez a kezdet. Majd nézzen ki egy napot, amikor el tud menni a templomba külön is. Kell, hogy erőfeszítéseket tegyen, ez a haladás kulcsa, záloga. Aztán a sok küzdelem után egyszercsak meglendül a dolog. Kis Szent Teréz úgy fogalmazott, hogy a Mennyei Atya mintegy a lépcső tetejéről figyeli a mi küzdelmünket, akik az első lépcső keserves megmászásával vergődünk. Majd egy adott ponton odalép, magához emel, és máris a lépcső tetején vagyunk. De hogy mennyi küszködésre van szükségünk ott, a lépcső alján, ezt csak ő tudja.
Tisztelt Lelkiatya! Hogyan kell egy csotrót használni? Az enyém olyan mint egy karkötő, és van rajta 2 szem
Ez így nem tudom, mi lehet. Ha csotkira gondolt, az általában legalább 30 vagy 33 szemes szokott lenni még a karkötőkön is. Ez a szám Jézus földi életére utal. De lehet ennél több vagy kevesebb csomó, nem lényeges. Imafüzérként úgy használhatjuk, hogy minden egyes csomóra magunkban kimondjuk a Jézus-imát. Ez a fohász lehet hosszabb vagy rövidebb. Ilyen változatai szoktak lenni:
"Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!"
"Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj, rajtam!"
"Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam, bűnösön!"
"Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam!"
Ezt, ha harmincszor elmondja az ember, nagyon hasznos imádság lehet. Utána lehet új kört kezdeni, majd újat és újat. A szüntelen imádkozáshoz is szokták kötni, hogy ezen keresztül megtanul az ember szüntelenül, állandóan Istenre figyelni. Ez, mintegy 50-60 évi odaadó imádság után talán meg is adatik. De addig is érdemes kóstolgatni, gyakorolni, élni vele.