Kedves Lelkiatya! A Jálics Ferenc lelkigyakoratos könyvéről mi a véleménye? Egy kicsi kétely támadt bennem , mivel a csendet ajánlja az imádkozás helyett, és itt egy kicsit megzavarodtam a jelentosegeben. Hogyan végezhető ez megfelelően..?

Tisztelt Lelkiatya! Ha a Szentszék bíztatja a görögkatolikus egyházakat, hogy bátran őrizzék meg a bizánci sajátosságaikat, akkor miért van az, hogy csak úgy nagyjából tesszük ezeket? Értem ezalatt a papi liturgikus öltözetet például. Az orosz ortodox egyházban a pap rendesen hord mellkeresztet, kamilavkát. Akkor nálunk ezek miért nem kötelezőek? Ha valóban teljesen próbáljuk megélni a saját rítusunkat, akkor miért vannak mégis (néha érthetetlen) eltérések? Nálunk miért nem erősen ajánlott a szakáll a felszentelt személyeknek? stb? Válaszát előre is köszönöm.

Kedves Lelkiatya! Engem római katolikusnak kereszteltek, és nemsokára meg is házasodom latin rítus szerint. De azt is tudom, hogy nagyszüleim görög katolikusok voltak és egyre jobban kezdem felfedezni a keleti katolicizmust, és úgy vélem, hogy az ebben való elmélyedés a javamra válhat. A kérdésem az, hogy aki mélyebben, a teológiával is szeretne foglalkozni az a latin rítusú szentségeivel együtt tanulhat görög-katolikus teológiát? Felszentelődhet-e görög-katolikus papnak? Az, aki latin rítus szerint keresztelkedett és házasodott, kereszteltetheti gyermekeit görög-katolikusnak? Tisztelettel: Milán

Kedves Lelkiatya! Az igaz,hogy nézd meg az udvart,és meglátod a gazdáját? Tiszta udvar rendes ház. Szeretném, ha ápoltabb lenne a környezetem ,portánk,nincs nagyon sok pénzünk ,de úgy sejtem attól még lehet gondozott,és ápolt. Ha a kerítés nem olyan szép is,de az előtte lévő terület lehet gondozott ,gereblyézett. Nem biztos,de úgy gondolom a jó Isten " csak " azt várja el tőlünk ,ami adott azt gondozom e lehetőségeinkhez képest,és nem arra vágyódva ,ha szép lenne no majd akkor igen,addig minek. Ön szerint? Köszönöm!!

Kedves Lelkiatya! Ha Krisztus megváltott minket bűneinktől, akkor miért létezik tisztítótűz? Miért nem megyünk egyből a mennybe ahogy a protestánsok tanítják?

Kedves Lelkiatya! Egy halottas liturgián hallottam a második antifona karversére énekelve azt, hogy ?az elhunytnak leli üdvéért énekelünk néked, alleluja alleluja alleluja?. Miért nem használjuk ezt a formulát mindenütt? A szláv helyeken sok egyéb sajátosság is fellelhető ha halottas liturgiáról van szó, mint a dallam világ is. Igazán sajnálom, hogy ez nem érzékelhető nálunk. Egy halottas liturgia kb semmivel nem különbözik egy élő szándékostól(kivétel a két ekténia, tropár és valóban méltó helyett) Mi lehet ennek az oka? Miért nincsenek halottas(vagy mondhatjuk szomorú) dallamváltozataink, amik méginkább különlegessé tehetnék a ritusunkat Köszönöm a válaszát Glória

Kedves Lelkiatya! Egyik barátnőm elveszítette 2,5 éve a párját ( nem volt a férje,csak élettársa azért írom ilyen megfogalmazásban) Lett egy kisfiuk. Nekem elmesélte,hogy volt itt helyben ahol lakunk ,egy nőnél,aki jósolt neki meg hogy a volt párja velük van mindig , látja őket,ne féljenek. Valami halottlátó. Én mondtam is neki én az ilyenektől mindig is féltem,jobb ezt elkerülni. Sajnos a kisfiú sokat szomorú ,dühkitörései is vannak,a mai napig nem dolgozta fel amit otthon látott,betegen az apukáját ,mellette is lett sajnos egyszer rosszul.Torokrák.Bevérzett. ( Sajnos apuka cigizett ivott is )Fél a házukban ,minden apukára emlékezteti,de szerinte vannak ott mások is,sötét alakok.Egyik szobába be se mer menni ,ahol betegen feküdt az apuka. Hát nekem egyből az jutott eszembe, hogy mi van ha mindennek köze van ahhoz a jóshoz,olyan értelemben ,hogy kilehet nyitni gonosz kapukat. Barátnőm volt l?nyként elsőáldozó,bérmálkozó is,sokat beszél Istenről ,hogy sok erőt adott neki mikor szenvedett a párja,de nem értem miért megy el jóshoz miért nem paphoz megy,ment anno is.... Gondoltam rá,hogy mondanám neki , legközelebb ha jön, hogy inkább szenteltesse meg a házukat.Házszentelés ismeri az atyát ,meg ő olyan kedves biztos segítene nekik Az jó ötlet Ön szerint? Sajnálom a kisfiút ,de látni rajta,hogy nincs jól és ilyesztő számomra, hogy mi van ha már csak azért sem mert az anyuka ( akár tudatlanságból is ) de ilyen halottlátó jóshoz járt,hogy lehet segíteni, hogy jobban legyen a kisfia? A kisfiú egyébként egyházi iskolába jár.De körzetileg is odatartozik.Remélhetőleg ez is segít rajta . A kisfiú 7 éves 4,5 éves volt mikor az apuka meghalt,és a barátnőm nemrég mesélte el azt is,hogy a fiú nem is volt ott az apukája temetésén ,jobbnak látta nem vinni ,ment oviba,mondtam neki,hogy szerintem pont jobb lett volna ,ha elmegy ,mondta barátnőm utólag már szerinte is ,mert elsőnek nem tudott mit kezdeni a gyermek a sírral, hogy kivitte temetés után.De akkor így látta jónak,hogy nem viszi ki ,meg kicsi is. Azt mondta barátnőm elment temetkezési vállalkozóhoz és egy nő beszélt a temetésén. Kérdeztem de hiszen a párod anno meg volt keresztelve,bérmálkozó is volt mert mesélte ( csak nem voltatok házasok) hogy hogy nem pap temette?azt mondta oda már nem ment el ,így is drága volt a temetés. Úgy értelmeztem v.mi polgári temetés szerűség volt. De nekem minden ilyesztő itt Nincs egyházi temetés , gondolom misét mondatni se lehet így, vagy igen?? szomorú gyermek. Nyáron direkt mondtam többször is jöjjenek el hozzánk gyerekek eljátszanak,örült is a kisfiú. Ön szerint miben lehetne segíteni, hogy jobban legyen a gyermek ? A leírt apuka élettörténete alapján ő még üdvözülhet? Nekem olyan szomorú sajnálatos az ő egész élettörténetük. Köszönöm szépen a tanácsot!!

Kedves Lelkiatya! Írtam már korábban Önnek, hogy testvérem 29 éves lesz és alkoholbeteg. Bár 1 éve nem iszik, volt rehabon is ,de ezenkívül semmi más jó irányú fejlődés, életkörülmény változás nincs.Vagyis egy mégis dolgozik ( de ott is panaszkodik kevés a fizetés,mondtam neki elgondolkoztatásként,hogy ő 1 magára keres annyit mint én hatunkra.Megragadt azon a szinten ,hogy nem iszik ,de nem jár A.A gyűlésekre,se templomba. Ma küldött egy fotót ,hogy egy tompa eszközzel elkezdte vagdalni piszkálni a nyakát ,de nem lett eredményes,mert tompa,de látni a helyét ,és hogy jobban járunk, ha elkerüljük, mert mindenkinek jobb lesz így,ha ő nem tartja velünk a kapcsolatot,tiltsam le ,ha nem szeretnék több ilyen felől hallani . Azt írtam, erre reagálva, hogy kezdj el végre élni ,és nem kinylódni.És vállald a felelősséget a saját életedért!! Nem tudom már ,mit írjak jól komolyan mondom,írtam Ön szerint valami rosszat esetleg? Nem szeretnék, de már az egész család belevan fáradva az ő küzdelmeibe,pap bácsink is mondta mit tegyen,dehát nem hallgat rá se.... Attól is tartok egyszer bekattan és öngyilkos lesz,mert sajnos többször mondta már fontolgatta! Próbáltam akkor is beszélgetni vele,de megmondom őszintén, olyan mintha csak pillanatnyi jókedv morzsái lennének az életben mert pl elment motorozni( apa vett neki egy cross motort) ,de a másik pillanatban meg az a legnagyobb gondja,hogy kellene hátulra kerítés ,de miből? Mondtam neki majd szépen sorban, bent a házat kellene már elősször rendbe tenni,mert semmilye nincs már eladogadta. Tanácsoltam legyen sorrend,most ez ,most az és ne akarjon mindent egyszerre! De mintha megse hallaná,nem fogadja meg. Pár hete az a hóbortja, hogy elhagyatott házakat nézeget bemegy ,fotózza,nem is értem ez mire jó... Számomra félelmetes már ahogy él,az a baj már őszintén nagyon nem lepődnék meg,ha valami tragédia lenne vele,mert már hogy is mondjam ahogy egyszer a pap bácsink is mondta az élet ,ahogy él nincs min csodálkozni,hogy ez van,következmény. Tesóm 7 éves volt mikor anya meghalt én 20 éves,de mindent se foghat erre tesóm se. Ön mit tenne a helyemben? Van még remény? Köszönöm szépen!

Kedves Lelkiatya! A PhD-hallgató vagyok, aki korábban írt már Önnek. A kérdésemnek most a PhD-hoz nincs köze, csak úgy megemlítettem. Nem tudom, nem vagyok biztos abban, hogy mi számít ítélkezésnek és mi nem. Mi a különbség az ítélkezés és aközött, hogy megállapítom valaminek a bűnös jellegét vagy ellenzem a bűnt? Az egészen biztosan ítélkezés ha azt mondom valakinek, hogy "Már megint loptál és hazudtál, szégyelld magad, milyen bűnös vagy, Isten nem bocsát meg neked". Ez nekem nyilvánvalóan ítélkezés, de nem tudom a velem megtörténő helyzetekben eldönteni, hogy mi ítélkezés és mi nem. Mondok egy példát, ami ma történt. Anyukámmal (tanár volt) beszélgettem, szóba jött egy volt kolléganője. Már eddig is tudtunk róla, hogy ez a volt kolléganő különórákat is adott. Az egyik diákjának azt mondta az egyik különórán, hogy neki biztosan jól fog sikerülni de az érettségi, de X.Y-nak legfeljebb 2-es lesz. Ez az X.Y. egy másik diákja volt. Ez a személy, akinek ez a tanár azt mondta, hogy X.Y-nak legfeljebb 2-es lesz, szóval ő elmondta ennek az X.Y-nak, hogy a tanár mit mondott neki róla. Mi (én és anyukám) X.Y-tól tudjuk. X.Y. abszolút nem egy olyan típus, aki hazudna, szerintem igazat mondott. X.Y-nak rosszul esett az a helyzet, amúgy először nem is mondta el nekünk rögtön, nem is tervezte, csak valahogy kibukott belőle egyszer véletlenül, láttam rajta, hogy bántja a dolog. Bár nem velem esett meg, de azt mondtam anyukámnak, hogy nekem az taszító ha azt látom, hogy valaki a háta mögött kibeszél valakit és főleg akkor ha olyannak mondja el róla a dolgokat, akinek még kevésbé kellene. Még ha egy másik tanárnak mondott volna valamit erről a diákról, az valahogy máshogy csapódna le. Ha két tanár mint munkatárs megbeszéli egymással, hogy egy osztály vagy egy diák hogy teljesít, az valahogy elfogadhatóbb. Amikor viszont az egyik diákot a másik diáknak beszélik ki, az szerintem udvariatlanság, az valahogy más. Arról nincs szó, hogy utálnám ezt a tanárt, aki kibeszélte a diákot, nem lennék vele udvariatlan ha találkoznék vele, ha valamire megkérne, segítenék neki, imádkozni is hajlandó lennék érte vagy felajánlani a szenvedéseimet érte tehát próbálom úgy szeretni őt is ahogy Jézus szereti és én alapvetően nem akarok rosszat senkinek, gyakran inkább magam elé helyezek másokat, de ha olyan dolgokat látok, amikkel nem értek egyet, azok taszítóak, olyan rossz érzést keltenek bennem, akaratom ellenére. Velem is volt már olyan, hogy az egyetemen a témavezetőm kibeszélt engem az ügyintézővel. Azt hitték nem vagyok ott a közelben, pedig ott voltam a szomszéd teremben és mivel kicsi a tanszék, jobban meghallani dolgokat. Nem esett jól, hogy kibeszéltek engem egymás között. Ha egy másik tanárnak mondott volna rólam dolgokat, az sem esett volna jól, de így, hogy az ügyintézőnek, így főleg nem. Nem tudom, emlékszik-e rám, de írtam már többször a témavezetőmről, hogy sokszor csak a rosszat emlegeti rólam, a jót természetesnek veszi, gyakran bántott meg. Azóta már jobban tudom ezt kezelni és ha van egy jó szava hozzám, annak örülök, amúgy meg próbálom ezt is felhasználni arra, hogy krisztusibb legyek, de szóval mikor kibeszéltek engem, akkor azért esett rosszul, mert úgy voltam vele, hogy ők ketten sem tökéletesek, nekik is vannak hibáik, nemcsak nekem meg az ügyintéző sosem kezdte el a PhD-t, nem tudhatja nekem mi miért úgy sikerül ahogy sikerül. Ez két jó példa arra, amik velem történtek. Ilyen esetekben ha megállapítom magamban vagy egy hozzám közel állónak elmondom, hogy nekem taszító az, amit anyukám volt kolleganője csinált azzal a diákkal vagy hogy nekem rosszul esik amit a tanszéken csináltak (a témavezetőm az ügyintézővel) és nem kellett volna megtenniük, akkor az ítélkezés részemről? Nem azt mondom, hogy nekik nem kell megbocsátani, azt sem hogy bennük semmi jó nincs, semmi ilyet nem mondtam, csak azt hogy nem kellett volna megtenniük amit tettek és hogy rám vagy másra nézve bántó. Mi számít ítélkezésnek és mi nem? Vagy amikor valaki elkezdi nekem a harmadik embert lenézően kibeszélni valamiért, akkor az ítélkezés? Már sokszor mondtam ilyen esetben, hogy ne ítélkezzünk róla vagy hogy én nem kommentálnám, mert nem szeretnék ítélkezni. Ezek pont hasonló példák voltak, mindegyik a kibeszéléssel kapcsolatos, de csak illusztrálni szerettem volna, hogy könnyebb legyen válaszolni. A kérdés engem általánosságban is érdekel. Hogy mi az ítélkezés és mi nem.

Kedves Lelkiatya! Ha Jézust nem ölik meg, akkor meddig élt volna? Mi meghalunk, mivel a bűn zsoldja a halál, de Ő bűn nélküli volt. Mennybe ment volna egy idő után, vagy hogy képzeljem el?

Kedves Lelkiatya! Az egyik kérdező a homoszexualitással kapcsolatban öntötte ki Önnek a szívét. Ön azt válaszolta, hogy "Az Egyház tanítása szerint a homoszexuális hajlamú férfiakkal és nőkkel tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell bánni. Kerülni kell az igazságtalan megkülönböztetés minden formáját.". Az Egyház azonban azt is tanítja, hogy a 4 égbekiáltó bűn egyike a fajtalanság (szodomai bűn), természetellenes testi bűn [=homoszexualitás, szodómia], a kérdezőnek tehát jogosan van nagy fájdalma. A KEK szerint a homoszexuális vonzalom oka nagyrészt feltáratlan, ezek az emberek a nemi tisztaságra vannak meghívva. Én tehát úgy gondolom, hogy az Egyház tanításával szembe megyünk, ha azt tanácsoljuk a szülőknek, hogy fogadják el a gyermekük deviáns párját, hiszen ezzel implicit azt sugalljuk neki és a világnak, hogy nincs semmi probléma az ő kapcsolatukkal, a választott életformájukkal, hamis bizonyosságba ringatjuk őket, aminek őszinte bűnbánat nélkül az örök kárhozat lehet az eredménye. Hasonló ehhez az elvált újraházasodottak helyzete, ahol ugyan nem valósul meg az égbekiáltó bűn ténye, viszont a házasságtörés igen. Amikor tehát egyes németországi püspökök úgy döntöttek, hogy az ő egyházmegyéjükben bizony megáldoztatják az ilyen párokat, akkor szembe mennek az Egyház tanításával, méltatlan szentáldozásra hívják meg a rendezetlen kapcsolatban élőket, ezzel szentségtörést követnek el, hamis biztonságban ringatják a házasságtörő kapcsolatban élőket, s tovább buzdítják őket a bűnös állapotuk fenntartására. Őszinte bűnbánat nélkül, a törvénytelen házassági kapcsolatukból ki nem lépve nekik is az örök kárhozat lehet a sorsuk. Mindez miért? Mert a valódi krisztusi önfeláldozó szeretet népszerűtlen lenne a mai szabados szexualitást bálványozó világban, ahol csak az evilági értékek fontosak, az üdvösség zárójelbe kerül a lehetséges örök kárhozattal együtt. Üdvözlettel László

Tisztelt Lelkiatya, nemrég szentgyónást végeztem.Az atya már a feloldozás szavait kezdte mondani, mikor beugrott, hogy az egyik bűnt nem háromszor, hanem négyszer kővettem el,de úgy véltem, nem szólok kőzbe, hanem utána szólok.Mire megadta az atya a feloldozást, addigra meg elfelejtettem, melyik bűnről volt is szó? Így nem szóltam semmit. Érvényes volt így a gyónásom? Válaszát előre is kőszőnőm.

Kedves Lelkiatya! Egy srác egy videójában a bizalommal beszélt ,hogy az mekkora kincs,ne add oda bárkinek van aki egyáltalán nem érdemli meg,figyelj a jelekre,hogy milyen a jelleme viselkedése stílusa,mert lehet csak átver,és ha látsz jeleket ,hogy ő árthat a lelki békédnek akkor távolodj el tőle ,ne foglalkozz vele. Ön mit gondol erről? Köszönöm szépen!

Kedves Lelkiatya! A tanácsára lenne szükségem, ezt mégis hogy kell érteni,mit ért meditáció alatt Szent Pio atya ? Ő mondása : Amikor nincs sok időd hangos ima helyett végezz meditációt. A meditáció sokkal gyümölcsözőbb! Köszönöm szépen!!

Kedves Lelkiatya! Bűn tetováltatni? Tudom, hogy hitünk szerint a Test a Szentlélek temploma, ezért óvnuk és vigyáznunk kell rá. Mint laikus első körben függetlenül a tetoválás tartalmától kérdem én: A tetoválás révén beszennyezem a testemet? Ha igen, akkor konkrétan a tintával? Pedig hordunk ékszereket, hordunk ruhákat. A testünkben zajlanak mindenféle folyamatok, amik adott esetben sokkal gusztustalanabbul jelenhet meg a testen (pl.: anyajegy, verejték stb.). Továbbá, ha jól tudom van olyan keleti egyház, amiben kifejezetten hagyomány (vagy elvárás?) egy kereszt tetováltatása. Nyilván megtalálhatjuk azokat a körülményeket, amelyek ezt ott indokolják, de ezek szerint az azon egyház(akba?) tartozó emberek nem szennyezik be a testüket? Vagy beszennyezik, de valami nagyobb jóért? Ez esetben a cél szentesíti az eszközt? Van olyan papról tudomásom, aki szentelése után tetováltatott magára, de szigorúan csak utána, mert elmondása alapján kizáró lett volna ha a szemináriumi idő alatt készült volna. Szóval egy kicsit össze vagyok zavarodva, mert bizonyos egyházi személyek ellenzik, vannak akik meg támogatják. De vajon mi rossz lehet abban, ha valaki olyan feliratot, jelet visel a testén, ami nem ellenkezik az egyház tanításával? Ha mondjuk csináltatnék egy ICXC NIKA tetoválást, akkor az nem inkább hitvallás, a hit felvállalása, mint a test beszennyezése? Nyilván az indíték elsődlegesen nem az, hogy jól vagy menőn néz ki, hanem az, hog sokat jelent a hitem és ezt ilyen módon is ki szeretném fejezni. Előre is köszönöm a válaszát!