Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizenkilenc meg tizenöt? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya! Római katolikus vagyok. Szeretnék érdeklődni, hogy görög katolikusoknál van olyan állás/hivatás, ami olyan a pszichológia? Római katolikusoknál van hasonló, viszont nagyon kevés. Érdekelne, hogy esetleg Önöknél ez jobban beindult? Köszönöm a válaszát.
Ha esetleg mentál-higiéniás szolgáltatásra gondol, akkor azt mondhatom, hogy ezen a téren egyelőre mi is csak gyerekcipőben járunk. Vannak erre szakosodott kiképzett papjaink, de ők legtöbbször a saját parókiájuk körében fejtik ki ezt a segítségüket. A parókián keresztül lehet elérni őket. Tudomásom szerint Debrecenben és Nyíregyházán van a parókiához kapcsolódó ilyen jellegű szélesebb körű szolgáltatás, esetleg ezeken a helyeken lehet érdeklődni.
Kedves Lelkiatya! Ha valakit görög katolikusnak kereszteltek, lehet-e római katolikus plébánián elsőáldozó? Sajnos a környéken nincs görög katolikus plébánia, és a gyermek a római katolikus társaival együtt szeretne elsőáldozó lenni. Köszönöm a választ!
Igen, természetesen. Ha valaki nem tud eljutni rendszeresen a görögkatolikus templomba, annak mindenképpen azt tanácsoljuk, hogy járjon el rendszeresen a római katolikus szentmisékre, ott kapcsolódjék be az egyházközségi életbe. Ugyanakkor érdemes fölvenni a lehető legközelebbi görög atyával is a kapcsolatot. például azért is, hogy a gyermekeik is megismerhessék görögkatolikus egyházunk kincseit.
Kedves Lelkiatya! 26 éves, homoszexuális férfi vagyok. Már fiatal koromban is világos volt számomra, hogy a férfiakhoz vonzódom, de akkor még azt gondoltam, változhat ez. Mindent megtettem, hogy ez megválzozzon, de nem megy. Nem is a szexualitás a lényeg, hanem a szerelem, tehát nem a teste miatt szeretelük valakit, hanem az egész lénye miatt. Annyira, hogy az életem is odaadnám érte, ha arra lenne szükség. De férfiba vagyok szerelmes, és nőbe képtelen lennék beleszeretni. Rengeteg szakember próbált segíteni, eredménytelenül. Viszont nem bírok egyedül létezni. Szükségem lenne családra, ha nem lehetnek gyermekeim, nem látom értelmét az életemnek. Nem bírom elviselni a tudatot, hogy minden velem egykorú férfit otthon boldog, szerető család vár, én meg minden nap a magányba érek haza az üres lakásba. Most jutottam el odáig, hogy elkezdtem haragudni Istenre, lassan már gyűlölöm Őt, mert ilyennek teremtett és nem enged boldognak lenni így. Miért haragszik rám ennyire, hogy ilyen átokkal ver?
Kedves Testvérem! Még egyszer bocsánatát kérem, hogy ilyen súlyos kérdésben ennyire megvárattam a válasszal. Egy paptestvéremet kértem meg, hogy ő válaszoljon. Ezt közlöm most teljes terjedelmében. Ez egy levél, ami Önnek szól. Ha további segítséget szeretne kérni, esetleg ezzel az atyával fölvenni a kapcsolatot, akkor írjon személyesen a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre. Én is imádkozom Önért. Kedves Kérdező, Nagyon nehéz helyzetben vagy és érzem mennyire fáj a hiányérzet, ami benned van hiszen vágysz arra hogy megtapasztald milyen apának lenni, milyen házasságban megélni Isten tökéletesen önátadó Szeretetét, milyen egy családot alapítani. Ahogy látom, ami téged ebben hátráltat hogy szerelmet érzel egy férfi iránt és nem tudod elképzelni, hogy nőkhöz valaha is vonzódj, ami a házasság gyermeknemzés alapvető feltétele és ez neked fáj, mert kilátástalannak érzed a vágyaidat. Szeretném hogy tudd ebben a feszítő helyzetben hogy az Isten nem ver téged! Sokkal inkább veled együtt könnyezi meg a család és a házasság hiányából fakadó fájdalmadat. Hiszen ő nem teremtett homoszexuálisnak. Ő az Ő szeretetére hívott meg téged személyesen. Férfinak teremtett és nem ültetett beléd egy homoszexuális gént, hisz ilyen nem is létezik. Ő téged nem homoszexuálisnak lát, hanem az Ő gyermekének, aki épp a saját neméhez való vonzódásától szenved. Az Isten gyermekeként hozzá tartozunk és Ő nagyon szeret Téged annak ellenére, hogy te most kezded utálni Őt. Ő nem adja fel a reményt, hogy kapcsolatotok még élőbbé váljon még szorosabb, még mélyebb legyen. Érted megtestesült, testté vált, hogy a sebek feltárásában, hordozásában, és gyógyulásának folyamatában veled legyen és Vele együtt újjászülethess. Ez az élethelyzet is, minden fájdalmával együtt is talán lehetőség, hogy elmélyüljön a kapcsolatod Vele. Ő arra vágyik, hogy megérezd az ő feltétel nélküli szeretetet és ki tud fejezd Neki, hogy mitől szenvedsz, azt hogy házasságban szeretnél élni, hogy lehessenek saját gyermekeid, amihez egy út vezet , amiben mélyre kell ásni egészen a gyökerekig és amihez Ő ad neked erőt. Nem tudom, hogy milyen szakemberekkel, történetekkel találkoztál eddig, de Joseph Nicolosi az Iftccnek hála sok sok ember keresztül ment ezen a folyamaton, amiben most te vagy. Szeretném leírni neked Matthew Grech történetét, aki épp a hétvégén itt tartózkodik Magyarországon. Megkérdeztem őt a te történetedről. Matthew azt üzeni neked hogy: "Isten bízik benned és reméli Jézus kezébe tudod ajánlani életedet. Az úthoz amelyen állsz reményre és megerősítésére van szükséged, hiszen mélyre kell visszatekintened. Rájöttem, hogy én nem homoszexuális vagyok, hanem az azonos nemhez vonzódom. És ez nagy különbség. El kezdtem ennek utána járni miért lehet? Gyermekkoromban még kicsi voltam, amikor a kezemmel egy feminin mozdulatot tettem. Anyukám annyira félt, hogy ez valami előjele annak hogy én majd meleg leszek, hogy rácsapott a kezemre. Nem értettem miért lenne baj, hisz sokszor néztem meséket a tv-ben amiben mindig voltak meleg karakterek. Amikor gimis voltam én a zenét szerettem igazán és nem a sportokat, így nehezen tudtam fiúkkal barátkozni és azt éreztem hogy más vagyok. Nem tudtam kötődni a saját korosztályomhoz. Emiatt sokszor gúnyoltak engem, azt mondták buzi vagyok, a bátyám sokszor fizikailag is úgy bánt velem mintha lány lennék, hogy ezzel fájdalmat okozzon nekem. Nagy bizonytalanságot éreztem magamban. Nem éreztem magam férfinak. Amikor lányokkal akartam kapcsolatot létesíteni féltem, hogy nem leszek elég jó, elég férfias nem tudok elég jól teljesíteni. Nem volt más út el kezdtem vonzódni a férfiakhoz és később felnőttként meg is éltem ezt a homoszexuális vonzalmamat. De nem éreztem jól magam ezen az úton. Megismertem egy fiút, akivel nagyon mély kapcsolatunk lett, baráti kapcsolatunk. Felnézett rám. nagyon mély kötődésünk alakult, ki és mindig csak vele akartam lenni. Egy idő után rájöttem hogy ez nem egészséges. Függővé váltam, próbáltam lebeszélni arról hogy lányokkal találkozzon, hogy megházasodjon mert arra vágytam csak velem legyen. Rájöttem ez nem mehet így tovább. Én már akkor is keresztény voltam, és Istennek akartam adni az életemet. Rájöttem, hogy a homoszexualitás az nem identitásom része hanem egy gyakorlat.Ő nem ilyennek lát engem. És amikor Jézussal személyesen találkoztam ő adta meg nekem az igazi férfiasságomat. Fontos volt hogy volt egy mentorom, mellém állított egy olyan embert aki ugyancsak végig ment ezen az úton, akinek mostanra felesége és családja van, név szerint Mike Davidsont. Együtt küzdött velem ezen a hosszú procedúrán. A megtérésemben megismertem Istent. Jézus megváltoztatta az életemet! " Ez csak az ő története. Még számtalan ilyen embert ismerek. Olyat is, aki egész fiatal korában csak férfiakhoz vonzódott. Ma két gyermekes családapa, aki vonzódik a feleségéhez. Nehéz utat járt be eddig, de ugyanaz a vágy indította el ezen, ami téged is most hajt! Biztos vagyok benne Valami csodálatos dolog vár Rád az Isten Szeretetéből! Ha szeretnél beszélni erről egy pappal keress meg minket! Ha érdekel a homoszexuális vonzalmak háttere, kérlek csak tudományosan alátámasztott forrásból informálódj: Van olyan hogy homoszexuális gén? Több évtizede kutatják ezt a témát. Az eredmény az, hogy nincs. https://www.mygenes.co.nz/summary.html https://iftcc.org/hu/ https://www.ojc.de/medien/buecher/nemek-egyenloeseg-gender-mainstreaming/
Tisztelt Lelkiatya! Ha a mai világot szemléljük! Kikre illene ra inkább a farizeus és írástudók jellemzés . Kikre mondanánk ma mint Krisztus írunk mondta! Jaj nektek farizeusok és írás tudók.. Válaszát köszönöm! Ferenc.
Kedves Ferenc! Talán az a legjobb, ha nem keressük a farizeusokat. Nem azért beszélt róluk Jézus, hogy fölismerjük őket az emberek között, hanem azért, hogy magunkban ismerjük föl, ha erre utaló jegyeket találunk. Énrám például sajnos sokszor jellemző a képmutatás, s amikor ezt palástolni igyekszem, akkor is csak azért, hogy mások ne vegyék rajtam észre. S az is lehet, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Szóval, csak azt akarom mondani, hogy nagyon sok emberben egészen mélyen gyökerezik ez a hajlam, s bizony nem könnyű megbírkózni vele. Egyik jól használható törekvés az éppen az, hogy igyekszünk másokat nem megítélni, a hibát csak magunkban és sohasem másban keresni. Bevallom, nekem ez is nehéz, de próbálkozom. Ilyenkor, böjt idején (a karácsonyi böjt most kezdődött néhány napja) erre valahogy több energia jut. Erre tudom Önt is buzdítani.
Nekem miért nem válaszolnak? Talán mert azt írtam, hogy homoszexuális vagyok? Akkor máe válaszra sem méltat az Egyház?
Kedves Testvérem! Kérem, bocsásson meg, hogy megvárattam a válasszal. Sajnos nem mindig születnek azonnal válaszok, sőt, van, hogy heteket, néha hónapokat is kell várni a válaszra. Ez az én hitványságom miatt van, a többi várakozótól is bocsánatot kérek. Mindenesetre semmi ok nincs arra, hogy Önnek lassabban válaszoljak, vagy egyáltalán ne szülessen válasz. De bevallom, ehhöz a területhöz végképp nem értek, és egy hozzáértő paptestvértől kértem tanácsot. Hamarosan megírom, illetve továbbítom az ő válaszát.
Tisztelt Lelkiatya! Súlyosabb bűnként tekint az Egyház a füvezésre/marihuána szívására, mint a cigarettázásra illetve alkoholfogyasztára?
Igen. Egyszerűen azért, mert veszélyesebb. Sokkal könnyebben és gyorsabban tesz függővé, mint a cigaretta, és sokkal hamarabb taszít egészen mélyre. Az alkohol fogyasztását azonban nem is szabad ezekkel együtt említeni. Az alkohol fogyasztása nem bűn. Egy-egy ünnepi alkalommal, olykor még egészségügyi okokból is nem csak hogy elfogadott, de még ajánlatos is. Csupán a mértéktelen fogyasztása kerülendő. Ez a cigarettáról egyáltalán nem mondható el. Annak egyetlen szál elszívása is mérgező, minden szempontból káros. De kis mértékben való fogyasztása még nem tesz függővé. A tudatmódosító szerek minden tekintetben károsak. Semmi szükség nincsen rájuk, semmi igazi jó hatást nem váltanak ki, és, mint mondottam, nagyon gyorsan függővé teszik az embert. Mindenképpen kerülendők.
Kedves Atya! Hol kapható olyan összállítás ami tartalmazza a görög katolikus napi olvasmányokat nyomtatott formában, és mikor lehet kapni liturgikus falinaptárat, amit az internetten lehet megrendelni? Isten áldását kérem Önre!
Sajnos egyelőre nincsen még olyan összeállításunk, amely a napi olvasmányokat tartalmazza. Dolgoznak rajta szakemberek, de az idén biztosan nem fog még megjelenni. Falinaptár azonban már kapható a Szent Atanáz Könyves boltunkban. Akár világhálón keresztül is megrendelhető. http://szentatanazbolt.hu/
Kedves Lelkiatya! Egy olyan kérdéssel fordulok Önhöz, ami egy "örökzöld" témához, a kötelező papi cölibátushoz tartozik. Azt értem, hogy a cölibátus krisztusi érték, sőt azt is tudom, hogy a kötelező papi cölibátus egy ezer éves hagyomány, ami sok gyümölcsöt termett az Egyházban. Sokan azt mondogatják, hogy ha nem lenne kötelező a cölibátus, akkor nem lennének nőtlen papok a nyugati egyházban. Ez két kérdést vet fel bennem: (1) A keleti katolikus egyházakban is azért van olyan kevés nőtlen pap, mert nem kötelező a cölibátus, nem pedig azért, mert a nős keleti papokat az Úr házas életre hívja - más szóval: csupán gyengeség miatt házasodnak szentelésük előtt? Jómagam úgy sejtem, hogy legtöbbjük nem gyengeségből él családos életet, hanem Isten akaratából. (2) Ha tényleg csak a kötelező papi nőtlensséggel lehet garantálni, hogy legyenek cölebsz világi papok, akkor az általános (nem a személyre szóló) nőtlenség a latin papság számára nem csupán emberi találmány? Kicsit hasonló ez ahhoz, mintha a kereszténységet csak úgy lehetne életben tartani, hogy világi törvényekkel írjuk elő a vallásgyakorlást. Valóban nem tudna az Úr nőtlen papokat hívni a nyugati egyházba, ha nem lenne kötelező a cölibátus?
Azt a fölvetést, hogy ha nem lenne kötelező cölibátus, akkor nem lennének nőtlen papok, ezt az élet cáfolja. Egyrészt mert Keleten is vannak nőtlen papok, nem kis számban, ahol nem kötelező a cölibátus, másrészt sok olyan papot ismerhetünk, akiknek lényükből sugárzik, hogy boldog életet élnek a teljes odaadottságukban, Isten, az Egyház és az emberek szolgálatában. Ők egészen bizonyosan nem kényszerből vállalták a cölibátust. Egyébként nem is lehetne azt gondolni, hogy ilyen sok szép gyümölcs termett volna, ha ez nem a Szentlélek műve, ha nem Isten indítja ezeket az embereket a teljes odaadásra, hanem csupán valamiféle emberi törvény vagy szokás kényszeríti bele őket. Egyébként nagyon sok emberi "találmány" van az Egyházban. Egyik szónok így fogalmazott: Pünkösdkor leszállt a Lélek, elindította az apostolokat, és azt mondta nekik: "Találjátok ki az Egyházat!" Vagyis ránk bízta az Isten, hogy hogyan alakítjuk ki az Isten országának a földi mását. Sokan azt mondják, nem nagyon sikerült. De a Mindenható Istennel együttműködve mégis beteljesíti hivatását. A cölibátus, amennyiben emberi találmány, nagyon jó találmány. Rátalált az egyház és gyönyörű szépen élt vele. Lehet, nem mindig tökéletesen, hiszen az egyház földi része nem tökéletes, tele van hibával, gyöngeséggel, de lám, az Isten erejéből mégis sok szép gyümölcsöt termett, mint Ön is írja. Nem abból fakad a nehézség, hogy az Egyház ragaszkodik a cölibátushoz, hanem abból, hogy a keresztény emberek hite és vallási élete annyira kiüresedett, annyire elgyöngült, a világi gondolkodás annyira átjárja még a keresztény családokat is, hogy ha meg is jelenik a papi hivatás, azt gyakran a világ szemével kezdik el értelmezni, s abból fakadnak azok az okoskodások, amelyek megkérdőjelezik a cölibátust. Bocsásson meg, nem pontosan az Ön által föltett kérdésekre válaszoltam, de azért, mert azok nem pontosan vannak megfogalmazva. Nem kétséges, az Isten akkor is tudna papokat hívni a nyugati egyházba, ha nem lenne kötelező a cölibátus, hiszen ő mindenható. De ő szívesen igazodik hozzánk, együttműködik velünk, és megáldja, gazdagon megáldja jóra törekvésünket. A cölibátus is ilyen jóra törekvés, teljes odaadást kíván. Ez tetszik az Úrnak és meg is áldja. Ezek után is meg fogja áldani, csak tudnunk kell élni ezzel az áldásával.
Kedves Lelkiatya! A gorogkatolikus egyhazban az egyhazi ev hogyan epul fel?
Nálunk, a keleti egyházban az év szeptember 1-jével kezdődik és augusztus 31-ig tart. Akkor indul az állandó ünnepek köre. Az első nagy ünnep - az évkezdésen túl - az Istenszülő születése (szept. 8.), mintegy a krisztusi élet nyitánya. Utána az év végig követi Krisztus életútját a születéstől (dec. 25.) az első megjelenésen át (jan. 6.) a nyilvános működést a nagyheti eseményekig, majd a föltámadás, mennybemenetel és pünkösdig. Pünkösd után az év utolsó nagy ünnepe megint az Istenszülőé, Mária mennybevitele (aug. 15.). Persze, vannak még közbeeső ünnepek, amelyeknek szintén megvan a maguk kronológiai és teológiai helyük. Ebben a leírásban két kör találkozik össze, az említett állandó ünnepek köre és a másik, a változó ünnepek köre, amely nem a naptári időhöz van kötve, hanem követi a Húsvét helyét, az azt megelőző 10 hét (Zakeus vasárnaptól), és az utána következő 8 hét (mindenszentek vasárnapjáig). Van ezen kívül egy másik, kisebb kör, amely nem egy évig, hanem 8 hétig tart. Ez az említett mindenszentek utáni vasárnaptól kezdődik, és 8 hetes ciklusokban ismétlődik, ez az Oktoéchosz, a 8 hang köre. Ezen kívül minden hét egy-egy kör, hisz minden napnak megvan a maga sajátosága: vasárnap - föltámadás, hétfő - angyalok, kedd - Keresztelő Szt. János, szerda - szent kereszt, csütörtök - apostolok és Szt. Miklós, péntek - szent kereszt, szombat - vértanúk. Lehet, hogy ez így összesűrítve elég bonyolultnak tűnik, de nagyon szép, követhető és gazdag rendet nyújt. Tegyük hozzá, hogy ezek nem is csak az imádságokat szabják meg, de még nagy vonalakban a szabályozott böjti renddel az étkezést is. Úgyhogy teljesen átjárja az ember teljes életét.
Kedves Lelkiatya! Edesanyam halalavql mar csak egyedul vagyok romai katolikus a csaladunkban, a tobbiek pedig gorog katolikusok. Ebben a helyzetben lehetseges volna a ritus valtas? Valaszat elore is koszonom.
Ebben az esetben nem okoz nehézséget a rítusváltás. Minden bizonnyal a helyileg illetékes püspök atya első kérésre megadja a hozzájárulását. Bár nem tudom, hogy valóban szükséges-e ilyen formában váltania. Hiszen így is járhat görögkatolikus templomba, akár minden alkalommal részt vehet a szertartásainkon. De ha mégis valami ok miatt jogilag is szeretne a görögkatolikus egyházhoz tartozni, akkor egy erre vonatkozó kérelmet kell megírnia a helyileg illetékes megyéspüspökének, s amikor onnan megkapja az engedélyt, akkor ezt a levelet mellékelve írhatja meg a fölvételi kérelmét a görögkatolikus egyházba, abba az egyházmegyébe, ahová lakhelye szerint tartozik.
dicsoseg jezus krisztusnak lekiatya en gorogkatolikus valasu ember vagyok ,kerdesem az volna hogy van arra lehetoseg hogy mas gorogkatolikus egyhazkozoseghez tartozak ?,mert en ugy erzem masik faluba vagy varosban jobb volna nekem hogy lehet ezt eleni vagy mi kell ahozz hogy mas egyhaz kozoseghez tartozak? elore is kosznom a valaszt . v. sandor
Kedves Sándor! Az önmagában dicsérendő, hogy az életét ez határozza meg, hogy melyik görögkatolikus közösséghöz tartozzék. Hiszen, ha valaki parókiát akar váltani, akkor mindent meg kell hozzá változtatni. A parókiához tartozás ugyanis mindig lakóhely szerinti. Ahol lakik az ember, annak a területnek az egyházközségéhöz tartozik. Ezen csak úgy lehet változtatni, ha máshová költözik az ember. Esetleg felemás megoldás lehet az is, hogy ha egy-egy nagyobb városban esetleg több görögkatolikus parókia van, akkor nagyobb nehézség nélkül át lehet menni a másikba is. De azért én ezt sem javaslom. Minden bizonnyal lehetnek emberi ellentétek akár a parókus atyával, akár más szolgálattevővel az egyházközségben. Ez szinte elkerülhetetlen, hisz mindnyájan különböző személyiségek vagyunk. Mégis inkább azon érdemes dolgozni, hogy a meglévő ellentétek, feszültségek ellenére is tudjunk jól együttműködni, együtt dolgozni, együtt szolgálni az Urat és az ő egyházát. Tanácsom, javaslatom tehát sokkal inkább erre vonatkozik, hogy ne elmenekülni akarjon a saját helyéről, hanem inkább alkalmazkodni hozzá. Az emberi kapcsolatokon nagyon sokat lehet változtatni, s azok változnak is folyamatosan, még nélkülünk is. De hatással is lehetünk azokra. Azt javaslom, tehát, hogy inkább tisztázza önmagában, hogy ki az, és mi az az ok, amiért inkább szeretne elmenni, máshová tartozni, és ezt a gyengeséget igyekezzék orvosolni, erre találni megoldást.
Kedves Lelkiatya! Melyek a fő szabályok a böjttel kapcsolatban, melyek a szigorú böjti időszakok?Köszönöm előre is!
Keleti Egyházunkban négy böjti időszak van. Hamarosan kezdődik a karácsonyi böjt: november 15-től december 24-ig. A következő a nagyböjt, tiszta hétfőtől Lázár szombat előtti péntekig (most február 24-től április 3-ig). Pünkösd utáni vasárnapot követő hétfővel kezdődik az Apostolok böjtje, ez a főapostolok ünnepéig tart (idén június 8-tól június 28-ig). S végül a legrövidebb időszak a Boldogasszony böjtje: augusztus 1-től 14-éig. Ezekben az időszakokban annyi előírás van, hogy szerdán és pénteken tartózkodunk a húsos eledelektől. Ez persze, csak a legalja, ennél lehet buzgóbb böjtöt fogadni és tartani, de az előírás csupán ennyi. Ezen időszakokon kívül csak a pénteki napokon van hústilalom. Ezt a pénteki hústilalmat azonban semmi nem oldja föl, csak egyedül a szabad hetekre eső pénteken ehetünk húsos ételt. (Szabad hetek: karácsony, húsvét és pünkösd utáni hetek, illetve nagyböjt előtt a Vámos és farizeus vasárnapját követő hét.)
Kedves Lelkiatya! 24 éves katolikus lány vagyok, a barátommal jegyben járunk, nyáron lesz az esküvőnk. Addig tartjuk a tisztaságot, viszont van egy dolog, amitől mindketten félünk: a gyermekvállalás. Én óvónő vagyok, a vőlegényem tanár, mindketten kevesebbet keresünk még egy bolti eladónál vagy gyári munkásnál is. A szüleinktől nem várhatunk segítséget, mindketten sokgyermekes családból jövünk, szüleink anyagi helyzete sem túl fényes, így teljesen magunkra leszünk utalva ebben. Én most albérletben lakom egy 2 szobás lakásban 3 másik lánnyal, a barátom szintén albérletben pár ismerősével. Ha összeházasodunk szeretnénk összeköltözni, viszont nincs semmi megtakarításunk, így a nulláról kéne kezdenünk mindent új albérletben. A probléma a következő: kiszámoltuk, kettőnk fizetése együtt épp elég lesz kb a legolcsóbb albérlet, rezsi, étkezés, alapvető szükségletek (némi ruha, tusfürdők, mosogatószer, stb.) és a tömegközlekedés kifizetésére, de félrerakni ennyiből lehetetlen. Ennek ellenére nagyon szeretnénk gyerekeket, mindketten nagycsaládot terveztünk, de azt érezzük, hogy egy gyereket vállalni sem mernénk jelenleg. Borzalmas áron van minden, ami egy babának kell, képtelenek vagyunk ennyit előteremteni. Ráadásul később ha iskolába menne, sem lenne olcsóbb a helyzet. Pedig annyira vágyunk mindketten gyerekre, de ez valószínűleg csődbe vinne minket és úgy még albérletet sem tudnánk fizetni. Az Egyház uge tiltja a fogamzásgátlók használatát, így ha ez szerint szeretnénk élni, előbb-utóbb utcára kerülnénk a leendő gyermekeink meg állami gondozásba. Mit kéne tennünk?
Mit tegyenek? Bízzanak bátran az Úr Istenben! Az élet rengeteget változik, a legnagyobb része nem kiszámítható. Mindenekelőtt szeretném kifejezni Önök előtt tiszteletemet, mert ma már nagy kincs az olyan pár, akik ennyire komolyan veszik a házasságot, tisztán készülnek rá. Ebből fakad, hogy a gyermekvállalást is komolyan veszik, nem felelőtlenül. Csak elismeréssel tudok szólni erről. Ugyanakkor előrelátásuk ne váljék aggodalmaskodássá, félelemmé. Ha szeretik egymást és szeretik az Urat, akkor minden ehhöz a szeretethöz fog rendeződni. A gyermek áldás és nem teher. Isten ajándéka, amelytől nem menekülni kell, hanem befogadni s átölelni. A részleteket ugyan nem ismerem, de úgy tudom, hogy a mostani kormány annyira komolyan veszi a nagy családok fontosságát, hogy igen jelentős támogatásokat lehet kapni már akár a gyermekek vállalásakor is. De alapvetően nem erre utalok, hanem a jóságos Isten mindenhatóságára, a mindenható Isten jóságára. Ne féljenek! Persze, megtehetik, hogy bizonyos tervezéssel nem azonnal vállalnak gyermeket. Ennek megvannak a maga keresztény módszerei is. Azt mondják, ezt nem lehet száz százalékos bizonyossággal alkalmazni. Talán épp ettől keresztény, vagy legalábbis ez is fontos eleme, hogy az Úr Istennek is hagyunk esélyt, s azt is elfogadjuk, ha ő másként rendezi az életünket, mint mi tervezzük. Nem kell attól tartania, hogy az Isten Önöket földönfutóvá, gyermeküket meg állami gondozottá tenné. Nyugodtan házasodjanak össze, éljenek örömmel házaséletet, s persze, legyenek leleményesek is abban, hogy szépen fölépítsék az életüket. Higgyék el, a mindenható és jóságos Isten segíteni fog Önöknek!
Áldott Lelkiatya! Az alábbi evangéliumi résszel kapcsolatban szeretnék kérdezni. E világ fiai házasodnak és férjhez mennek. Azok pedig, akik méltók lesznek elnyerni a másik világot és a halálból való föltámadást, nem házasodnak, és férjhez sem mennek (Lk 20, 34-36). Ez azt jelenti, hogy a kizárólag Istennek szentelt élet hordozza magában a Mennyország azonnali ígéretét, a többiek elsőként mindenképp át kell essenek a tisztító tűzön? Barbara
Kedves Barbara! Ennek a szövegrésznek, mint a Szentírás minden részletének többféle értelmezési lehetősége is van. Tény, hogy ezt a jézusi mondatot az egyház történelme során leggyakrabban a szerzetesi életre értelmezték. Még jobban megértjük ezt, ha hozzávesszük az utána következő mondatot: "Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert a feltámadás fiai" (36). A szerzetesi életet emiatt nevezik sokszor "angyali életnek". Ám ne feledjük el, hogy ez az "angyali élet" sem küzdelemmentes. Épp ellenkezőleg, aki teljes egészében Krisztus követésére szánta el magát, annak számolnia kell a súlyos küzdelmekkel és adott esetben a bukás, bukások lehetőségével. Az tehát semmiképp sem olvasható ki e szavakból, hogy aki Istennek szentelt életet él, az magában hordozza a mennyország azonnali ígéretét. A szerzetesi élet nem bérlet a mennyországra. S hogy a halál után hogyan, mikor, miképp juthatunk az örök boldogságba, ez is rejtély marad, majd csak odaát fogjuk megtudni.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Tisztelt Lelkiatya! Tudomásomra jutott egy régi halotti virrasztási forma, miszerint ha az elhunyt áldozópap, virrasztáskor felolvassák a négy Evangéliumot, majd a 150 zsoltárt, ha pedig diakónus, akkor az Apostolok Cselekedeteit és a 150 zsoltárt. Gyakorlatban van ez még? A világi emberek temetésekor mit olvasnak fel a zsoltárok előtt? Van ennek a halotti virrasztásnak valamilyen konkrét istentiszteleti rendje? Köszönettel: Lóránt
Kedves Lóránt! Ez nem is csupán régi halotti virrasztási forma. Ma is van erre példa. Egyik változata, hogy amikor otthonában hal meg valaki, s amíg a holttestet el nem viszik, addig mellette érdemes Szentírást olvasni. Legjobb ilyenkor a zsoltárokat olvasni, mert talán ezek adnak legnagyobb vigasztalást és erőt a halott mellett gyászoló embereknek. S valóban, az áldozópapok mellett az Újszövetséget szokták olvasni, hiszen a fölszentelt papnak egész élete evangéliumhirdetés, így helyénvaló, hogy élete utolsó pillanataiban is ez hangozzék el. De hangsúlyozom, bárki személy mellett bármit olvashatunk a Szentírásból. Ez a lehető legjobb imádság, amíg mellettünk a halott. A másik helyzet, amikor a temetésre várunk és vagy a ravatalozóban van a holttest vagy a templomban, s amíg el nem kezdődik a szertartás, ekkor is olvashatunk a Szentírásból. Ekkor is lehet annak bármely részét olvasni, de legjobb talán, ha a zsoltárokat olvassuk. Ha egyszerű, se nem gyors, se nem lassú ütemben fennhangon olvassuk a Zsoltároskönyvet, az körülbelül hat órát vesz igénybe.
  1 2 
3
  4 5 6 7 8 9 10 11 ...