Kedves Lelkiatya! Egy kèt éves gyereket hogyan avathatunk be a Húsvét csodájába az ő szintjén? Milyen szokásokat kezdjünk alakítani? Hogyan ünnepeljünk? Kérem adjon segítő eligazítást! Hálásan köszönöm!
Azzal, ha mi magunk minél nagyobb odaadással éljük át azt. Barsi Balázs atya úgy fogalmazott, hogy a gyermekek a szüleik bőrén keresztül részesülnek a vallási élményekben. Semmi különöset nem kell nekik mondani, magyarázni. Lehetőség szerint legyenek ott velünk a szertartáson, ünnepeljenek velünk, és annyit fognak föl ebből a nagy titokból, amennyire képesek, amennyire szükségük van.
Bűn a dohányzás?
Lehetőség szerint kerülendő. Az különösképpen, hogy függővé váljon az ember. Éppen ezért a fiataloknál ez kiemelten fontos, mert ők könnyen válhatnak annak rabjává. Ezért fiataloknak azt tanácsolom, hogy gyónják meg. Idősebbeknél egy-egy szál elszívását nem tartom bűnnek. Olyan élvezeti cikk, amely kis mennyiségben nem olyan ártalmas. Talán a kávéhoz lehet hasonlítani. Nagy mennyiségben azonban ez is, az is árt az egészségnek. Ha ilyen mértéket eléri, az már meggyónandó bűn.
Kedves Lelkiatya!
Ön szerint mennyire helyes, és mennyire vet "jó" fényt az az Egyházra, ha egy lelkész egy politikai eseményen olyan vállalhatatlan megnyilvánulást tanúsít, hogy a rendőröknek bilincsbe kelljen elvinni? (Megtörtént esemény alapján kérdezem, lehet, hogy még Ön is hallott róla és tudja, melyik eseményre utalok.)
Elmondom nagyon őszintén és kertelés nélkül a véleményem. Szerintem egyáltalán nem vet jó fényt.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Segítséget szeretnék kérni, hogy a Szent Sír őrzésekor abban az egy órában milyen imákat lehet mondani? Rózsafüzér imádkozás is megfelelő? Számomra ez lesz az első alkalom, viszont nem találtam erről sehol útmutatót. Köszönöm előre is segítségét! Áldott Nagyhetet kívánok! Zsuzsa
Igen, a rózsafüzér imádság is teljesen megfelelő erre. Lehet olvasni például Krétai Szent András nagy bűnbánati kánonjának sorait. (Megtalálható a honlapunkon.) Vagy más meglévő imákat. Lehet olvasni a Szentírást, azon elmélkedni. Legjobb ilyenkor talán a Jézus-ima, ennek a fohásznak folyamatos ismétlése: "Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam bűnösön." De lehet mást is. A lényeg, hogy minél inkább lénye egészével legyen ott jelen az Úr közelében.
Kedves Lelkiatya! Az Eucharisztiával kapcsolatos kérdés miatt írok. Nem én tettem fel a kérdést, de nagyon meglepett az Ön válasza. Azt írta, hogy a Keleti Egyházban nincs lelki áldozás és vagy részesülünk az Eucharisztiában fizikailag is, vagy nem, nincsen köztes út. Én magam sem vagyok egészen biztos abban, hogy pontosan milyen a lelki áldozás, de nekem görögkatolikus atyák mondták már, ketten is, hogy létezik ilyen. Amikor nagyon szomorú voltam, hogy valamiért nem tudok részesülni, akkor azt mondták, ne bánkódjak, mert a lelki áldozás lehetséges számomra. Pontosan nem fejtették ki, de valahogy az volt szerintem a lényege, hogy egyesülhetek úgy Jézussal, hogy nem veszem a testét magamhoz.....szerintem erre gondolhattak.... Valamilyen lelki egyesülésre. Sok időnk nem volt mindenről beszélni és mindent kifejteni, de mondták nekem, hogy részesülök akkor a lelki áldozásban. Ezt mindenképpen meg akartam említeni itt, az Ön válasza után, mert bár én nem vagyok pap, de vagy tényleg van ilyen, de nekem sem teljesen egyértelmű a jelentése, vagy ennek a két atyának nincs igaza. Egy valami van még most a gondolataimban, de az nem tudom, hogy kapcsolódik-e ehhez szóval inkább egy másik levélben írnám le, ha kiderül, hogy valóban a témához kapcsolódik. Kérem, ne haragudjék, amiért írtam erről én is, de meglepődtem.
Hogy egyesülhetünk úgy Jézussal, hogy nem részesülünk az Euchatisztiában, ez igaz. Nem az Eucharisztia az egyetlen mód, amely megadja nekünk az Úrral való egyesülésünket. De nyilván más mód, mint amikor a testét és vérét magunkhoz vesszük, részt veszünk a Szent Liturgián. Tehát, amit az atyák Önnek mondtak, az helytálló, legföljebb én nem nevezném ezt lelki áldozásnak. Miként, ha jól értem, azért ezt ők sem pontosították. Én magam ezért nem javaslom ennek a kifejezésnek a használatát, mert egy kicsit félrevezető. Tény, hogy lehetséges egyesülnünk Jézussal. Erre való az imádság. Az imádságnak kiemelt volta a szentáldozás, lehet azt mondani, hogy a keresztény élet csúcsa, ugyanakkor forrása is, miként a II. Vatikáni Zsinat Lumen Gentium kezdetű konstitúciója is megfogalmazta. De nem egyetlen módja. Ez azért is fontos, mert ma sokan vannak, akik életállapotuk miatt nem részesülhetnek az Eucharisztiában, de a Jézussal való egyesülés tőlük sincs elzárva. Nekik ezeket a más utakat kell keresniök, követniök. Érdemes mindazokat a kegyelmi eszközöket használni, amelyeket az Egyház kínál nekünk. Van, amikor ezzel, van amikor mással van lehetőségünk élni. A legfőbb az a buzgóság, amely Jézushoz vezet minket minél közelebb.
Kedves Lelkiatya! Több helyen olvastam a Garabandali jelenésekről, miszerint közel van a figyelmeztetés és a Csoda. Szabad ezzel foglalkozni? Állítólag Pio atya hitelesnek tartotta a jelenéseket.
Az Egyház hivatalosan nem foglalt állást. Illetve annyit jelentett ki, hogy nem igazolt a jelenség természetfölötti eredete. Tehát nem is zárkózik el tőle határozottan, de nem ajánlja mint követendő jelenséget. Én magam is csak egészen keveset tudok róla. Annyit mondhatok, hogy nem érdemes vele foglalkozni. Nem ez teszi buzgóbbá a lelki életünket, hanem a szentségek meg a Szentírás.
Tisztelt Lelki atya/atyák!
Kiábrándultam a reformáció tanításaiból. 27 évig református voltam, hosszú ideig gyülekezeti tag is. Nagyon szeretem a gyülekezetemet és jóban vagyok a lelki pásztorokkal is, gyakran még templomon kívüli egyházi programokon is részt veszek. Egy fél éve próbáltam jobban elmerülni a reformáció tanaiban (például Kálvin Institutio-ja vagy Eleve Elrendelésről c. művei, ill. Heidelbergi Káté, II Helvét Hitvallás) és rá kellett jönnöm, hogy nagyon sok tanítás sarkos és egy önmagába forduló kör. Elmentem görögkatolikus misére és minden olyan más volt. Sokkoló értelemben. Nagyon elüt egy református istentisztelettől, de már a legelső liturgia többet adott nekem és elmélyültebben távoztam róla mint bármelyik istentiszeletről életemben. Elkezdtem nagy kanállal fogyasztani a katolikus tartalmakat, KEK-et olvasni, liturgiákat nézni és nem bírtam vele egyszerűen leállni. Még mindig aktív tagja vagyok a refomrátus közösségnek, viszont rájöttem hogy lelkileg már nem oda tartozom. Szeretnék első áldozó lenni és megismerkedni egy görögkatolikus gyülekezettel. Mi az első áldozás feltétele? Az atya szerint lehetséges, hogy még a régi gyülekezetemmel tartsam időnként a kapcsolatot?
Nagyon javaslom, hogy továbbra is tartsa a kapcsolatot a jelenlegi gyülekezetével, az egyes emberekkel. Ugyanakkor érdemes megszólítania egy görögkatolikus atyát. A személyes út mindig sokkal könnyebb, mint könyvekből szerezni ismereteket. Krisztus is személyesen szeret, a hit is személyes elköteleződés. Így természetes útja a hit elmélyítésének a személyes kapcsolat. Ha Ön Debrecenben él, ebben a városban számos görögkatolikus atyát megtalálhat. Bármelyiket megszólíthatja, és szívesen a segítségére lesz.
Júdásért szabad-e imádkozni?
Szabad, de fölösleges. Inkább az élőkért imádkozzék, ők jobban rászorulnak.
Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy tudnék teljesen Istennek tetsző életet élni? Soha többet nem szeretnék bűnt elkövetni. A tékozló fiú története teljesen igaz rám, rá döbbentem, hogy a hitemet majdnem eltékozoltam megint. Egyszer már elhagytam az Urat és nem törődtem vele hosszú éveken át, ha a legjobb barátom hites lelkipásztor Egerben nem küld vissza, ha Péter atya akkor nem mondja a misén, hogy Jézus utánunk ugrik a verembe... Mit tanácsol hogy soha többet ne legyek tékozló gyerek? Nagyon félek tőle hogy egyszer végleg eltévedek.. De én Isten karjaiban akarok örökké élni. Válaszát előre is köszönöm Piroska
Kedves Piroska! Első tanácsom, hogy ne féljen. Nincs rá oka. Ami Önnek a félelmet súgja, az a hang nem Istentől jön. Csodálatos világot kaptunk, amelyben még a fegyerropogás közepette is biztonságban vagyunk, hiszen Isten tenyerén tart mindnyájunkat, egyetlen hajunk szála sem görbül meg Isten szerető figyelme nélkül. Úgyhogy semmi baj nem érhet minket. Még saját magunktól sem kell félnünk. Akkor sem, ha visszaeső bűnösök vagyunk. Persze, ne bánjunk könnyedén a bűnnel, de azért mélyen tudnunk kell, hogy Isten mindig visszafogad. Ez ne a kicsapongásra, hanem sokkal inkább a mély hálára és Isten melletti elköteleződésre késztessen minket.
Hogyan tud Istennek tetsző életet élni? Határozza el és kérje hozzá Isten segítségét. Ha hisz benne, sikerülni fog. Apró tanácsom még kiegészítésül, hogy a kicsi bűnökre nagyon figyeljen oda, azokat se engedje be. Ugyanis azon az úton kezdődik a csúszás, amikor néhány aprónak tűnő kísértésnek enged. Mindig akkor kiáltson nagyot az Úrhoz, hogy ne hagyja, hogy elengedje a kezét. Ha pedig netán mégis elcsúszott és csúszik, csúszik lefelé, nincs kapaszkodó, nincs megállás, akkor is az Istenhez kiáltás nyújt menedéket. Ezért érdemes rendszeresen olvasni a zsoltárokat, mert azok folyamatos kiáltásokat kínálnak. Olyan életállapothoz segítenek, amelyben teljesen természetes és lélegzetvételszerű egyszerűséggel rögzül az Istennel való állandó párbeszéd. Ezek tanácsok, de legfőként azt javaslom, kérje Istentől: Uram, tarts meg engem szeretetedben!
Kedves Lelkiatya!
Vajon a kíváncsiság Istentől vagy a kísértőtől jön? Hogyan különböztethetjük meg? Hogyan ellenállhatunk neki?
Köszönve:
Lívia
A tudásvágy nyilvánvalóan Isten ajándéka. Ez emberi mivoltunk egyik fontos eleme. Akkor fordulhat szembe Isten akaratával, következésképp velünk is, ha elszakítjuk, eltávolítjuk tőle, ha kicsinyes módon a magunk alantas élvezeteinek szolgálatába állítjuk. Van, amit érdemes tudni, amiért érdemes törekedni, s van, amiért nem. Nyilván minél magasabb rendű tudásra törekszünk, annál jobb. Elsősorban Istenről szeretnénk megtudni minél többet. Aztán a világról, mely minden atomjában őróla beszél. Azután önmagunkról és az emberről általában. Itt már egyre lejjebb kerül az érték és elkezd közelíteni a hitványságokhoz. Sok olyan dologra is irányulhat a kiváncsiságunk, amelyek teljesen haszontalan dolgok. Pl. ha az emberre irányul a tudásvágyam, ez teljesen rendben van, de ha az egyes ember életének a részleteire, akkor már eltértem az igaz értékekre törekvéstől. Ha meg akarok ismerni egy életet, ez akkor helyes, ha tanulni akarok belőle. Ilyenkor valóljában nem az adott ember életének a részletei érdekelnek, hanem az a tanulság, ami beépülhet az életembe. Amikor csip-csup részletek után kiváncsiskodom, az nyilván nem az életem épülését szolgálja. Így foglalhatom tehát össze: ami épülésünket szolgálja, az jó kíváncsiság, ami nem, az rossz. S a lelkiismeretünk eléggé hamar jelez, hogy mit eredményez egy-egy kutakodás. Alapvetően a lelkiismeretünk tud eligazítani abban, hogy mi a helyes tudásszomj és mi az értéktelen szecska, amely csak ködösíti a tudást, nem pedig gazdagítja.
Kedves Lelkiatya! Gyakran nem tudom megállni h ne egyek húst nagyböjtben, pénteken. A feleségem húsos ételt készít szerdán azt eszem 3 napig.Próbálok lemondani az édességről, cigarettáról helyette. El kell számolnom majd ezért, nagy büntetés vár rám?
Sohase a büntetés felől próbáljuk megérteni Isten akaratát. Akkor az eleve kudarcra van ítélve. A böjt arra jó, hogy Istenre irányítsa a figyelmünket. Érdemes minél odaadóbb böjtöt vállalni, hiszen annál jobban fölkészítjük magunkat Isten befogadására. Ugyanakkor saját élethelyzetünknek megfelelő böjtöt kell választanunk. Ha Önnek a felesége készíti a 3 napra való eledelt, akkor valóban nem fogja tudni könnyen megoldani a böjtös étkezést. Hacsaknem eleve megkéri a feleségét, hogy böjtös ételt készítsen. De ha ez valami miatt nem lehetséges, akkor más módon fejezze ki Jézus iránti szeretetét! Ennek jó megoldása lehet az édesség, a cigaretta vagy más nem igazán életfontosságú fogyasztásról való lemondás. Ami fontos, hogy amikor lemond valamiről is, azt mindig Jézushoz kösse, mindig legyen ott a gondolatában, hogy ezt őérte teszi, neki ajánlja föl! A böjt mindig legyen imádság is, amely Istenhöz köti.
Dícsértessék a Jézus Krisztus! Kedves Atya,szeretném megkérdezni,hogy mit gondol a Kiválasztottak című sorozatról?
Nem láttam, mivel nem nézek filmeket. De azok, akiknek adok a véleményére, mind dicsérték.
Tisztelt Lelkiatya!
Szeretnék beszerezni görögkatolikus hittankönyvet, mert csak kis koromban jártam hittanórára, és inkább a római katolikus templomba járt a családom. Érzem, hogy sok hiányossággal kűzdök ezen a területen , nagyon szeretnék visszatérni a gyökereimhez. Budapesten a Molnár utcai kegytárgybolt csukva van, más lelőhelyről nem tudok. Várom tanácsát! Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Úgy tudom, Budapesten a Molnár utcai bolt délután fél 2 és fél 6 között van nyitva. Szombat vasárnap azonban zárva tart. Itt minden görögkatolikusok által kiadott könyvet meg lehet találni vagy rendelni.
Kedves lelkiatya
Nemrég úgy hozta a sors, hogy lehetőségem nyílt többet foglalkozni az isteni kinyilatkoztatásokkal, amelyeket Jézus vagy Mária nyilatkoztatott ki többnyire később szentté avatott szerzeteseknek, főként szerzetes nővéreknek. Megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy Jézus miért mindig egyházi személyt választ kinyilatkoztatásainak közlésére? Miért csak szerzetesekhez szól az Isten? Nyilván fogékonynak kell lennie ilyesmire de a világban is élnek olyan emberek akik életszentségüket tekintve "zsebre vágnának"sok egyházi személyt. Tudom, hogy butaság de úgy néz ki, mintha a világi híveket diszkriminálná az Úr.
Amikor úgy érezzük, hogy Isten nem igazságos, akkor nyilván nem a Jóistennel van baj, hanem a saját igazságérzetünkkel. Hiszen az igazság maga Isten. Jézus ezt mondja: "Én vagyok az út, az igazság és az élet" (Jn 14,6). De azért nem akarom ennyivel rövidre zárni a kérdést. Kicsit túlfeszítve akár azt is mondhatnánk, Isten miért csak a szerzeteseknek ad szerzetesi hivatást, és miért nem világi embereknek is. Ez azért fából vaskarika, mert nem a szerzetesekből lesznek a szerzetesek, hanem az Istenre érzékenyen figyelő, neki bátor válaszokat adó világiakból. A szerzetesek nem jobb emberek, mint a világiak, mégis azt mondható, hogy ők jobban figyelnek Istenre. Ugyanakkor nyilván nem zárt ez a képlet. Azt épp nem mondanám, hogy sok világi "zsebre vágna" sok egyházi személyt, de az igaz, hogy az életszentség nem a fölszenteltség határánál húzódik. Önnek igaza van, sok olyan világban élő ember van, aki sokkal mélyebb lelkületű, mint egyes papok vagy szerzetesek. De ennek megfelelően vannak világi emberek is, akik kinyilatkoztatásokban részesülnek. De tény, hogy kevesebben. Mert aki érzékenyebben figyel Istenre, közülök - épp emiatt - sokan már el is köteleződtek neki.
Kedves Lelkiatya! A Szentségi házasságon kivűl szexuális együttlétnek minősül e az hogy végig simogatja a testemet illetve meg csókol válaszát előre is köszönöm!
A szó szoros értelmében igen. Hiszen együttlétük alatt szexuális örömöket keresnek és kínálnak egymásnak. Nyilván nem azonos a szexuális aktussal, amely ennél jóval súlyosabb bűn. De nem áltathatja magát azzal, hogy ez kisebb bűn. Különösen, ha Jézus szavára figyelünk, aki azt tanította: "Mindaz, aki bűnös kívánsággal asszonyra néz, szívében már paráználkodott vele" (Mt 5,28). Nála a határ már a bűnös kívánság beengedésénél van. Nem egyszerűen nem szabad, hanem nem okos, nem következmények nélküli ezt a határt tologatni. Egy házasságtörés sem ott kezdődik, hogy valaki idegen személyt visz az ágyába. Ha enged az első hűtlen pillantásnak, azzal már megcsalta a házastársát. Az efféléktől érdemes magunkat eleve távol tartanunk.
