Ha már jegyes kapcsolat van közöttük, akkor nagyon fontos erről egymás között teljes nyíltsággal beszélni. Ez azért is fontos, mert később, a házasságban is elengedhetetlen, hogy erről a kérdésről, a testi kapcsolatról, annak részleteiről teljes őszinteséggel tudjanak beszélgetni. Ez nem mindig könnyű, ide el kell jutni. Ennek a folyamata már a jegyesség idején el kell, hogy kezdődjék. Ezt a harcot - amikor harc - együtt kell megélniük. Akkor lesz igazán közös az öröm is. Nagyon fontos, hogy a testi kapcsolatban ne maradjon magára az ember, azt ne egyedül élje meg, hanem megosztva a másikkal. Ez a küzdelem nagyon is szép időszak. A tisztaságot megtartani a jegyesség idején talán a legnehezebb. Már egészen közel vannak hozzá - egymáshoz is -, de ezen az időszakon nagyon sok múlik. A későbbi hűség is. Ha most megküzdik, később már lesz erről tapasztalatuk és a házasságon belül is lesz erejük a hűségért küzdeni. Az önkielégítésre irányuló kísértéssel is kellő határozottsággal kell bánni. Ha most engedne ennek, akkor beépülhet a kapcsolatukba, és később is, a házasságon belül is megtörténhet. Ez megint az egyik legrosszabb, ami súlyosan alááshatja a szerelmet. Így tekintsen tehát erre, hogy most talán a legerősebb ez a kísértés, de ki kell tartania a házasságkötésig. Ne legyen elkeseredve! Ez nagyon is természetes jelenség. Azért érzi nehéznek, mert fontos Önnek. Kortársai közül nagyon sokan igen hamar bedobják a törölközőt, ezzel aláásva a későbbi házasságuk kötelékét. Akkor volna könnyű, ha föladná ezt a küzdelmet. Jézus azért engedi meg ezt a próbatételt, mert ezzel akarja Önöket segíteni a házasságukban. Tőle kérjen segítséget, legyen erős, és ezzel nagyon sokat fog tenni a későbbi házasságuk érdekében. Így tekintsen erre a nehézségre, hogy ezzel erősítheti a későbbi szerelmüket, hogy az sokaáig megmaradjon, a maga természetességével tudjon fejlődni, formálódni egészen öregkorukig.

Ezek már most is elérhetők, mégpedig jó ideje. A teljes Zsoltároskönyv megtalálható a honlapunkon a LITURGIA/ZSOLTÁROK címszó alatt (https://hd.gorogkatolikus.hu/liturgia-kathizmak-rendje). Olvasható vagy akár meghallgatható formában is. Ebben már, természetesen az a szöveg szerepel, amelyet a Nyíregyházi Egyházmegyében már kis lapokon közzétettek. Az Énekeskönyv szövegében még nem található ez a változtatás.

Isten nem mérges és nem haragszik. Ezek csak merőben a mi elképzeléseink, téves gondolataink róla. Teljesen érthető, hogy van egyfajta jó érzés is arra a buta gondolatra, hogy "szünetet akarok venni". IIyenkor az történik, hogy elfog egyfajta hamis szabadság érzet. Ez az, amivel be akar minket csapni az ellenség. Fölerősíti ezt a téves Isten-képet. Sokat kell olvasni a Szentírást, hogy az ember Istenről alkotott képe tisztuljon. Meg sokszor menni templomba, részesülni a szentségekben. Szóval, a "jó érzésnek" ez az oka. Alapvetően ez is normális, vagyis inkább érthető. De azért van ott a szomorúság is, mert a szíve mélyén érzi, hogy nem ez a helyes út. Ismétlem, sokat kell olvasni a Bibliát, hogy az ember minél előbb el tudja dönteni, hogy melyik gondolat igazodik Isten szavához, és melyek a mi rosszra hajló emberi természetünk termékei. Istenhöz közeledve azt is megérti majd, hogy miért nem kell tőle, az ő haragjától félni. Minden pillanatban éljen szabadon! Isten mindig segít. Akkor is, amikor mi szembefordultunk vele. Olyan duzzogónak és szigorúnak gondoljuk, mint amilyenek mi vagyunk. De ő nem ilyen korlátolt ember, mint mi. Őbenne végtelen az irgalom, a megértés, az együttérzés. Mint amikor a legjobb barátommal meg tudok osztani mindent, az ég világon mindent! Soha ne akarjon szünetet venni az Istennel való kapcsolatában! Épp ellenkezőleg! Arra kell törekedni, hogy minél többet tudjunk Istenre gondolni, eljutni oda, hogy állandóan, szünet nélkül az ő jelenlétében tudom magam. Ez még messze van, de erre kell törekedni. Ha "szünetet akarna venni", ez olyan, mint amikor a helymászó lekapcsolja magát a biztosító kötélről. Éppen lehet így is haladni a sziklán, de életveszélyes! Isten tanít minket fölfelé haladni, de ott van a biztosító kötél, az ő figyelme, szeretete. Eszembe sincs, hogy erről lekapcsoljam magam! Inkább az lehet, hogy arról a hamis Isten-képtől akar szabadulni, amely követel, haragszik, megsértődik, amely nehezíti az életét. Csakhogy ilyen isten nincsen. Ez csak a gondolatainak a kivetítése. Keresse az igaz Istent, aki végtelenül szereti Önt! Ettől fog megváltozni az élete.

Úgy tudom, hogy a Juhász Gergely féle ókatolikusok a Scrantoni Unióhoz tartoznak. Ismereteim szerint nincsenek szentségi közösségben a katolikus egyházzal. Az a véleményem, hogy kár volt elszakadni az Anyaszentegyháztól és külön szervezetet fölépíteni. Ez sem nekik, sem a jó szándékkal Istent keresőknek nem jó.

Amíg nem tudja elfogadni Önmagát, addig nem fog tudni előrelépni a küzdelemben. Nem az a baj, hogy időről időre elköveti ezt a bűnt, hanem, hogy nem meri szeretni önmagát, nem tudja Isten szemével nézni az életét. Ezért bukdácsol időről időre. Isten tele van reménnyel, amikor Önre tekint. Erőt is tud adni, csak az Ön hitén múlik, hogy tud-e ezzel élni. Azt javaslom, hogy ezzel kezdje. Beszélje meg az Úrral: "Tényleg így van, Uram, te valóban szeretsz engem?" Kérdezze meg tőle bátran! Csak nehogy aztán rövidre zárva saját magának adja meg erre a választ! Istenre figyelni nem könnyű. Ahhoz nagy elszántság kell, sok csönd, nem kevés odaszánt idő. De megéri, sokszorosan megéri. Szóval, ezúttal nem arra adok Önnek tanácsot, amire kért, hanem erre szeretnék rávilágítani, hogy ezt a küzdelmet másutt kell kezdenie: önmaga megszeretésével, elfogadásával. Ebben fog segíteni Önnek, ha szorosabb kapcsolatra talál Istennel, ha az ő szeretetét kéri, ha azzal él, amit az Ön szívébe helyezett. Attól kezdve a gyönge teste nem ellensége lesz Önnek, hanem harcostársa.

Kétségtelenül okozhat némi zavart, hogy eddig éppen azt kérték az atyák, hogy ajkunk zárásával segítsünk abban, hogy minél kevesebb szentségi anyag maradjon az áldoztató kanálon. Most meg, amikor visszatérünk a korábbi gyakorlathoz, akkor meg ennek ellenkezőjét kérik, hogy lehetőleg ne érintse ajkunk az aranykanalat. Az új helyzethöz igazodni kell, ez több figyelmet igényel mindnyájunktól. Istennek hála, a mostani fertőzésveszély meg sem közelíti azt a nehéz időszakot, mint amikor egyházunk kénytelen volt bevezetni a több kanalas áldoztatást. Nem kell bezárni intézményeket, iskolákat, nem tilos a gyülekezés, stb. Véleményem szerint infektológiai szempontból nem rosszabb a helyzet most, mint 5-10 évvel ezelőtt. Ha akkor jól tudtuk alkalmazni az egyetlen kanállal való áldoztatást, akkor most sincs annak akadálya, hogy ehhöz a korábbi gyakorlathoz visszatérjünk.

Valóban, a Szent Atanáz főiskolánk kántorszakán igen magas szintű zenei és teológiai oktatás folyik. Ehhöz elengedhetetlen az iskolai alapképzettség. Jogos ugyanakkor az az igény, hogy lehessen a kántori ismereteket egyszerűbb keretek között is elsajátítani. Volt is erre példa, amikor létrehozták a Szent Piroska felnőttképző iskolát, s annak részeként lehetett két éves kántori képzésben is részesülni. Ez valamilyen ok miatt megszűnt. Én is örülnék, ha ilyen vagy hasonló képzés újra elérhető lenne. Úgy tudom, az idei évtől kezdve Hajdúdorogon, a gimnázium szervezésében újra indul a kántorképzés. Nem tudom, abba van-e lehetősége bekapcsolódni. De tény, hogy jobb volna szélesebb körben elérhető képzést is létrehozni. Hátha lesz előrelépés ezen a téren.

Kedves Mária! Jézussal végtelenül egyszerű ezt rendezni. Egy imádságban beszélje meg vele, hogy, Uram, nem ment, bocsáss meg nekem. Gyónja meg, és attól kezdve föl van szabadítva ettől a fogadalmától. Azért is tartom ennyire könnyen feloldhatónak, mert ez nem igazi fogadalom volt, hanem a fogyókúra szándékát próbálta ezzel megtámogatni. Az Úrral való kapcsolatunk nem arra való, hogy a saját elképzeléseinkbe ilyen módon vonjuk be őt, mintegy biztosítékul. Hogy az Úr is szurkol Önnek, sőt, segíteni is akar, hogy egészségesebb életet éljen, testi és lelki értelemben egyaránt, ezt biztosra vehetjük. Ugyanakkor mégsem ez a módja az Istenhöz fordulásnak. Inkább azt kell meggyónnia, hogy könnyelműen tett fogadalmat, de hangsúlyozom, ezt egyszerűen leteheti egy szentgyónással. Az mindig téves, ha Istennel való kapcsolatunkba szorongásos bűntudat férkőzik. Meg kell értenünk, hogy mi az Úr akarata, és azt követni, különösebb fogadkozások nélkül. Azt javaslom, továbbra is törekedjék arra, hogy este 6 után már nem eszik semmit, ehhöz kérje a Szentlélek segítségét, és amikor sikerül, azt mindig köszönje meg. Amikor meg nem, az, persze rossz, de nehogy azt képzelje, hogy ilyenkor a Jóisten felhúzza a szemöldökét, pláne azt ne, hogy megbünteti érte. Isten mindig az Ön oldalán van, sokkal megértőbb, mint Ön saját magával. Bukdácsolás esetén együtt szomorkodik velünk, és legberülről súgja, "nincs baj, állj föl, menj tovább!" Valahogy eképpen kapcsolja be a jóságos Isten segítségét ebbe a küzdelembe.

Abban sajnos nem tudok Önnek tanácsot adni, hogy mikor melyik titkokat kell használni a rózsafüzér imádkozásakor. Annyit mondhatok, hogy - ismereteim szerint - erre szigorú előírás nincsen, az ember nagyjából szabadon megválaszthatja hogy mikor melyik rózsfüzér titkokat imádkozza. Ami a bizánci ünnepek körét illeti, ebben tudok némi eligazítást adni. A nagyobb ünnepeknek szokott lenni egy napos előünnepe. Ekkor már a liturgikus szövegek a következő ünnepre irányulnak. Majd az ünnep napján, és a rákövetkező 7 napon át vesszük az ünnep szövegeit. Ez az ünnepkör bizonyos esetekben meg is rövidülhet, tehát nem mindig tart ki az ünnepet is beleszámítva nyolc napon át. Természetesen ez alól kivétel a húsvét ünnepe, amelynek nagyon hosszú előkészülete van, és az utóünnepe is negyven napon át tart. A karácsony és a vízkereszt ünnepe is némileg eltér. Az ünnepkör ott nem hosszabb, mint nyolc nap, de az előkészület ezen esetekben is több napon át tart.

Ezt a kárpátaljai atyák állították össze. Jól használható: https://orarion.org/index.php/imadsagok/35-egyeb-imadasgok/196-mariapocsi-zarandoklat-szoevegei

Kedves János! Érdemes odafigyelni a rendelkezés magyarázataira is. Vajon Szent II. János Pál pápa eretnekséget mondott, amikor több alkalommal is az ortodox testvérekkel együtt Filioque nélkül mondta a hitvallást? Vajon azok a katolikus testvéreink, akik ortodox többségű országban (pl. Görögország, Románia, Közel-Kelet) élnek, az egység kedvéért eddig is így mondták a hitvallást, ők tévedésben volnának? Az évszázados katolikus-ortodox polémia élezte ki - sajnálatos módon - ennyire erősen ezt a kérdést. Valójában mind a két értelmezésnek megvan a maga igazsága. Nyugodtan bízhatunk az egyházunk vezetőiben. Az idén Magyarországon meghozott döntés már régóta esedékes volt, hiszen a Szentszék ezt kéri a keleti katolikus egyházaktól. Idézek az 1996-ban kiadott Liturgikus Instrukcióból: a keleti katolikus egyházaknak „legyen bátorságuk újra fölfedezni önazonosságuk hiteles hagyományait, és ahol szükséges, állítsák helyre az eredeti tiszta állapotot.” (L.I. 12.)

Kedves Báliint! Nagyon érdekes jelenségre utal. Sokszor tapasztalhatjuk, hogy a nem hívő, vagy magukat nem hívőnek tartó emberek is emlegetik a Jóistent. Néha káromolják - ezt borzasztó nekünk hallani -, néha meg azt mondják: "Istennek legyen hála", vagy valami hasonlót. Ez világosan utal arra, hogy minden embernek van kapcsolata Istennel, függetlenül attól, hogy ennek mennyire van tudatában. Valójában mindnyájan tudjuk, hogy nem élhetünk Isten nélkül. Amikor tehát az Ön nagymamája így vagy úgy emlegeti Istent, erről a nem is tudatos kapcsolatáról tesz bizonyságot. Azt nagyon jól teszi, ha imádkozik érte, hogy ez a most még nem beismert tudás minél hamarabb valóságos ismeretté tisztuljon benne. Meglátja, előbb vagy utóbb, de el fog jönni ennek az ideje. Ha káromló szót hallunk, akkor érdemes magunkban dicsérő, dicsőítő imát mondanunk. Imádkozhatunk azért, aki csúf szavakat ejtett ki a száján, és magunkban - vagy akár hangosan is, ha lehet - helyette saját szavainkkal vagy valamilyen zsoltárverssel dicsőíthetjük Istent. Ez az, amit tehetünk, ennél sokkal többet nemigen.

Kedves Mária! A Görögkatolikus Metropóliában hozott rendelkezés, amely a Hitvallás helyesebb fordítására és az ősibb szövegre való visszatérésére vonatkozik, nem érinti a rózsafüzér imádkozásában szereplő titkok megfogalmazását. Ugyanis a dicsőséges olvasó idézett része nem a Szentlélek eredetére vonatkozik hanem annak elküldésére. A Szentírás mondata nagyon világossá teszi ezt a különbséget. "Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök majd nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, Ő tesz majd tanúságot rólam." (Jn 15,26). A Szentlélek, tehát az Atyától származik, akit a Fiú küld el nekünk. Ezzel a szavával utalt Jézus a pünkösdi eseményre. Az Eucharisztia tiszteletére vonatkozó előírások nem változtak. Ma is ugyanúgy érvényben van, hogy a Szentséget érintő edényeket csak fölszentelt személyek foghatják meg, az ilyen kendőket csak papok vagy diakónusok moshatják ki első vízben. Ennek a nagyfokú tiszteletnek része az is, hogy kerüljük a sok kanalas áldoztatás gyakorlatát. A koronavírus rendkívül agresszív terjedése idején tűnt úgy, hogy az embereket jobban megnyugtatja az, ha nem ugyanazzal a kanállal kapják a Szent Eucharisztiát. Ez nagyon rossz gyakorlat volt, de a szükség erre kényszerített minket. Istennek hála, az a vadul terjedő, súlyos betegséghullám elült. Fertőzések természetesen ma is vannak, tehát az elővigyázatosság mindig szükséges. Annak mértéke azonban mindig az adott helyzethez igazítandó. Nem szabad az akkori félelmeinket kivetíteni a jelenre vagy a jövőre. Ma nincs világjárvány, hanem a mindig is velünk élő fertőzések esélyei vesznek körül minket. Ehhöz igazította egyházunk a liturgikus rendelkezését.

Ha valamely híradás úgy fogalmazott, hogy az 1700 éves hitvallás szövegét követjük, az valóban téves. Bűnnek nem mondanám, de valóban nem fedi a valóságot, mint arra Ön helyesen utalt. A hivatalos közleményben az alábbi mondat szerepel: Görögkatolikus egyházunk 2025. szeptember 1-jétől visszatér a Hiszekegy eredeti, az I. (Nikaia, 325) és II. (Konstantinápoly, 381) egyetemes zsinaton megfogalmazott szövegéhez.

A keleti rend - legalábbis a bizánci rítusban - az, hogy minden héten végigolvassuk a zsoltárokat. Szombat este kezdjük az első 8 zsoltárral, majd vasárnap reggel folytatódik a 9-23. zsoltárokkal. Ennek rendje a görögkatolikus Zsoltároskönyv utolsó oldalán megtalálható. Ez azért jelentős, kb. napi 30-40 percet vesz igénybe, tehát nem kevés. De ha az ember csak napjában egy-egy zsoltárt imádkozik el, az is nagyon jó. Szépen, sorban, minden nap a következőt. Így is lehet. Ezt kinek-kinek magának kell megtalálni, hisz oly különbözőek vagyunk. Amit érdemes követni, hogy a napi zsoltárolvasásunk lehetőleg ugyanazon napszakban történjék. Akkor jobban tud rögzülni, hogy ez a napunk elengedhetetlen része. Aztán fontos még a komoly figyelem. Ha csak elhadarom, átfut rajta a szemem, az nemigen nevezhető zsoltározásnak. De hozzáteszem, jobb, mint a semmi. Nem szabad letenni, nem szabad félbehagyni. Az arra szánt időt azzal kell tölteni, akármilyen lelkülettel is sikerül imádkoznunk. Aztán, sokminden nem elsőre érthető a zsoltárokban. Ezen ne hökkenjünk meg. Menjünk tovább, s talán máskor, az sem kizárt, hogy 10-20 év múlva!) fogjuk megérteni.