Tisztelt Lelkiatya!
Mi a véleménye a Pünkösdi Egyházról?
Nem tudok erre mit mondani. Biztosan vannak a tagjaik között tisztességes, nagy hittel élő emberek. De hiányzik ebből az egyházi közösségből a szentségekkel való élet, amely a katolikus és ortodox egyház lételeme. Ezért, aki pünkösdista, azt arra buzdítom, hogy élje meg a hitét a maga ismeretei szerint a legjobban, de aki nem ebbe a gyülekezetbe tartozik és keresi a helyét, annak mindenképp azt mondom, hogy ismerkedjék meg a katolikus vagy az ortodox egyház elképesztő, sehol másutt nem föllelhető mélységeivel.
Kedves Lelkiatya!
Miként lehet jól kezelni,elfogadni,ha egy házasságban nem úgy alakul a testi együttlét mint szeretném,szeretnénk.Értem ezalatt pl ha a férjem sokat dolgozik estére már fáradt,és alszik,és én meg arra vágyom, hogy odabújjak,legyen ideje rám is!Rossz úgy elaludni,hogy ma sem volt semmi,természetesen ilyenkor nem oldom meg másformában,csak hát rossz....
Ha megemlítem neki, próbálnék beszélni ezekről sokszor mondja,ő most fáradt,majd legközelebb, de rájöttem nagyon nehezen élem meg,ha visszautasít.
Tudom természetes dolog a fáradtság,hiszen nekem is volt már olyan,hogy jaj de jó már lepihenni,gyorsan elis aludtam.De mégis...Nem minden esetben van 2 embernek egy pillanatban egyszerre nemi vágya.És ez bizony tud okozni nehézségeket ,gondot!!
Vannak gyermekeink,az is nehezítő tényező,de megoldjuk persze.
Beszéltünk már róla mennyi testi gyengédségre lenne igényünk,de mégsem úgy alakul,a fáradtság felülír mindent,egészséges tehát nem betegség okozza nála,inkább csak a sok munka.De azt meg nem tudja megváltoztatni ( egyenlőre)
Köszönöm szépen a tanácsot!!
Ezen mindenképpen dolgozni kell. Nem szabad így hagyni, mert rámehet a házasságuk. A válások legnagyobb része nem azért következik be, mert kiderül, hogy rosszat választottak, hanem, mert a kezdeti szép kapcsolatot nem ápolták, nem dolgoztak rajta. Ennek, természetesen szerves része a testi kapcsolat. Az javaslom Önnek, hogy beszéljen a férjével, keresse az alkalmat rá, hogy valamikor komolyan el tudjanak erről beszélgetni. Nyilván nem akkor, amikor fáradtan jön haza. Menjenek el valahová, legalább egy vacsorára, de inkább egy-két napra a gyermekek nélkül pihenni. Ahol van idejük egymásra. Akkor beszéljék meg ezt a dolgot. Ne elégedjenek meg azzal, hogy akkor legalább egy kicsit együtt voltak, hanem tervezzék meg a házasságukat. Annak semmi, de semmi értelme nincsen, hogy az egyik fél, pláne, ha mind a kettő agyon dolgozza magát, de az életet nem élvezik, nem tudnak örülni neki sem egymásnak. Ezt abba kell hagyni! Ennek mi értelme? Jussanak lassabban egyről a kettőre, de együtt tegyék ezeket a lépéseket. Az is igaz, hogy egymásra is figyelni kell, s nem mindig egyszerre jelenik meg a vágy a másik iránt. Ezt is mindenképp figyelembe kell venni. Alkalmazkodni is kell a másikhoz. De az sem jó, ha mindig csak ugyanaz enged, alkalmazkodik. Persze, ha ezt panaszként kellene fölhozni, az sem jó. Ezért kell a nyugodt beszélgetés. S nem is egy. De én most az elsőre biztatom Önöket.
Kedves Lelkiatya!
Római katolikusok vagyunk.
Mi van olyan esetben,ha keresztelés kapcsán nem vállalja a keresztszülőséget rokonilag senki most nem részletezném,pontosabban egy személy van ő a férjem keresztapukája de ő már idősebb 70 éves,egyházjogilag lehet mert nem házas , mindig is egyedül élt volt bérmálkozó is .
De tudom nagyon szereti a gyermekeinket.
Nem gond,hogy idős?
Olyat is hallottam, hogy megkeresztelnek úgy is valakit,hogy nincs keresztszülője.
Ez igaz?
Bár én attól,hogy idősebb szeretném, mert nem akarom,hogy egyszer kérdezi a kisfiunk ki az,azt mondjam neked nem volt....
Az adatok kapcsán bediktáltam mindent,de elfelejtettem mondani ,hogy 70 éves számíthat e ?
Köszönöm szépen válaszát!!
Arra semmiféle előírás nincs, hogy a keresztszülőnek rokonnak kellene lennie. Ez igen elterjedt szokás, semmi több. Ráadásul néha rossz szokás is, mert sokkal fontosabb, hogy felelősen, a kereszténységről komolyan gondolkodó legyen a keresztszülő, mint az, hogy valaki a családban meg ne sértődjön. Ha idős ember, az egyáltalán nem baj. Remélhetőleg még a gyermek gyermekkorában ott tud lenni mellette. Kap egy pót nagypapát. Nincsen ebben semmi rossz.
Minden kereszteléskor legalább egy keresztszülőnek lennie kell, különben a pap nem végezheti el a keresztelést. Ennek az embernek katolikusnak kell lennie (mindegy, hogy görög- vagy római katolikus). A másik keresztszülő utána már bárki lehet. Persze, az a legjobb, ha két katolikus ember, de az előírás egyetlen személyről szól.
Kedves Lelkiatya! Ha olyat tetszik találni esetleg a leírtakban, nyugodtan kihagyhatja majd a közzétételből, csak a választ várom. Próbáltam valahogy megfelelőbben, szebben megfogalmazni mi a problémám. Római katolikusok vagyunk, házasságban élünk, négy gyermekünk van Istennek hála! A szexualitással kapcsolatban lenne kérdésem, ami zavar. Házasságban van olyan együttléti forma ( póz), ami nem megengedett? Tiltott Isten szemében? Azért kérdezem, merthogy van olyan, amibe csak azért megyek bele, mert tudom, hogy az a férjem egyik kedvence, nekem szinte mondhatni egyáltalán nem jó, de szerintem pszihésen is, mert el sem tudom közben engedni magam. Ezért nem is jelent igazán örömet, kellemességet. Maximum csak abban, hogy tudom neki örömet okoztam vele, és szeretném ha neki jó lenne. Az évek alatt sokat változott pozitív értelemben az együttlétünk, hogy sokkal jobban odafigyel rám, hogy nekem is jó, még jobb legyen, megpróbál uralkodni magán, hogy továbbig is tartson! De amit írtam együttléti formát az ritka! Szerintem olyan is van bennem, mivel azt gondolom, mi van ha ezt nem szabad, nem élvezhetem. Egy gát alakul ki a testemben. ... A férjem nem mond olyat,hogy nem szeretne, nem kívánna, sőt, csak bennem vannak gátak olykor, sokáig megjegyezte túl szégyenlős voltam elötte, nem úgy kezdeményeztem, pedig ő a férjem, ezen próbáltam változtatni is, ami jó értelemben hatott rá, és a házasságunkra.... Szerintem az egyik legnehezebb dolog vagyis nekem kitárulkozni, de minden egy egy kisebb lépéskor, mégis mintha falak estek volna le, és egyre jobb lett az együttlétünk, mikor mertem megengedni magamnak, hogy élvezzem, szabad. ... De félek, mi van ha, Isten undorítónak tartja, ... Minden együttlét után összebújunk, és én olyankor olyan békét, nyugalmat érzek, szeretetet, ami számomra nagyon fontos, még az aktustól is fontosabb! Ezt ő tudja! Férfiként ő a mai napig nagyon erőteljesen vonzódik hozzám, azt mondta, neki nagyon nehéz türtőztetnie magát a közelemben, ezért nem is értette miért szégyenlősködöm a testem miatt.... Ekkora kapcsolat lenne az elme gondolatok pszihé és a test működése között amiket fent leírtam? Köszönöm szépen a segítséget!
Nagyon köszönöm ezt az írást. Mint látja, több dolgot benne hagytam az intim részekből is, mégpedig azért, mert egészen biztosan sok házaspárt közelről érint ez a kérdés, és mintegy bátorításként is, sőt, tanulságul is szántam, hogy ezeket más is olvashassa. Az egyik legfontosabb dolog, amelyet sok férfi vagy akár nő is tanulsággal olvashat, hogy egymásnak akarnak örömet okozni. Ez a kulcsa, az igazi motorja a házas együttlétnek. Ebben Ön áldozatot vállalt, a férje pedig szintén kész erőt venni magán, hogy a feleségének nagyobb örömet okozzon. Ez annyira szép, így kellene minden párnál! Ami a kérdését illeti, arra teljesen világos választ adhatok. Szó sincs róla, hogy az egyik mód Istennek tetsző lenne, a másik meg nem, az egyik megengedett, a másik bűnös volna. Nem, ilyen nincs. A házasságban minden megengedett, ami a szerelmet kifejezi. Ezért nagyon jól járt el Ön is, amikor, bár Önnek nem igazán jelent örömet az a mód, de a férje iránti szeretet miatt belement abba is. Azt mondom, menjen bele bátran, pironkodás, tartózkodás nélkül. Sőt, akár Ön is kezdeményezheti azt a módot, amit a férje szeret. A férje először meg fog lepődni, de aztán nagyon jól fog neki esni ez a figyelmesség.
Igen, a psziché és a test között nagyon szoros kapcsolat van. Ezért nem értik a szexualitást azok, akik nem a házastársi - azaz, örök életre szóló elkötelezettség kötelekében - élik meg azt. Ég és föld a különbség a házassági, tiszta testi szerelem, és az azon kívüli megélt bűnös együttlét között. Testi örömben persze, közelít hozzá, néha úgy is tűnik, hogy a bűnös öröm még jobb, de ez egyáltalán nem így van. Az utána való békés összebújás a legcsodálatosabb, amely, persze, része a házastársi örömnek, de semmi más ezt nem adhatja meg.
Kedves Lelkiatya! Sokszor lelkiismeret furdalásom van, ha úgymond élvezem az életet. Ha pl fagyit eszem vagy sört iszom. Egyrészt abban nőttem fel, hogy Isten maga a szeretet, jót akar nekünk stb. Másrészt mindig azt hallgattam és olvastam(pl szentek életében) hogy azt várja tőlünk, hogy áldozatot hozzunk, azaz szenvedjünk. A szentektől sosem kért olyat, hogy egyenek meg egy szelet húst. Mindig lemondást kért. Elnézést, de ha én szeretek valakit, annak örülök ha boldog, nem annak ha sanyargatja magát. Magyarázza ezt el nekem kérem!
Egyik alkalommal Szent Terézt meghívta egy gazdag ismerőse, és pompás fürjsültet szolgáltak föl neki ebédre. Igen ízlett a szentnek, és majszolta őket, egyiket a másik után. A meghívója ezen igen meghökkent, hiszen Szent Teréz nagy böjtölő hírében állt. Így felelt neki: "Amikor böjtölök, böjtölök, amikor fürjet eszem, akkor fürjet eszem." Mindennek megvan a maga ideje. Akkor fog tudni igazán jól böjtölni, ha tudja élvezni az ételt, az életet. Teljesen téves fölfogás azt gondolni, hogy az életet élvezni bűn. Azért adta a Teremtő a sok finomságot, hogy élvezzük, hogy boldogok legyünk. Legalábbis, hogy része legyen ez is a boldogságunknak. Ugyanakkor a lemondás is nagyon jó. Amikor jó szívvel teszi az ember, akkor az a lelkének nagyon jót tesz. Ezt tudja jól az Úr, s ezért bíztat a sok öröm mellett lemondásokra is. Mindennek megvan a maga ideje. Úgyhogy nagyon fontos, hogy élvezze boldogan és hálatelt szívvel a fagyit, a sört, ha házas, akkor a szexuális életet, stb. Ezzel fejezzük ki hálánkat, hogy örülünk az életnek. De nagyon jó, ha tud bizonyos alkalmakkor lemondani is.
Kedves Lelkiatya!
Tegnap eljött hozzánk testvérem!Teljesen lefárasztott agyilag,lelkileg mindenhogyan.
Elkezdte mondani,hogy ő már teljesen kinem állhatja az embereket,ő már csak arra vágyik egyes egyedül egy tanyán lenne neki a legjobb élni.Szomszédok nélkül.Egyébként is egyedül él,csak állata van!!
Szerinte és más szerint is benne vannak nárcisztikus személyiség vonások.Mondtam ok,tegyük fel van,az vajon ok ,hogy így maradj?Nem.Az ember képes változtatni dolgokon,magán munkával.
Azt is mondtam neki aki hülyén gondolkodik hülyén ,rosszul is fog élni.Ok okozat.
Erre ,hogy mi vagyok én terapeuta ?Az alkohol rehabon is ezt mondták neki ok,okozat.
Mondtam talán azért mert így van!!
Azt látom vele teljesen értelmetlen beszélgetnem,mert csak fújja a magáét.Hiába próbál az ember tanácsot adni,nem teszi meg!
Ma a pap bácsink Facebookon megosztott egy írást Anthony Hopkins írását,legalábbis a színész írta,akként terjed amely arról szól röviden,hogy hagyd a nehéz beszélgetéseket az olyan emberrel aki nem akar változni!Legnehezebb elengedni azt aki nem szeret téged.
Nem tudod megmenteni őket,nem is dolgod!Vannak kapcsolatok amik csak azért működtek mert te tettél bele időt energiát,és ha ez nem lesz ,a másik elpártol,mert nem miatta,hanem miattad működött amúgy is csak.Elmaradnak az smsesek!Ne menj oda,ahol nem keresnek,nem hiányolnak!
Vedd körbe magad egészséges, boldog szerető emberekkel.
Kérdésem :
1.Jól mondtam amiket mondtam tesómnak?Jó lenne bölcsen látni dolgokat szoktam kérni Istent segítsen!
2.Amit Antony Hopkins írt és pap bácsi megosztott,az úgy igaz mind ?
Valóban elkell tudni engednünk aki nem szeret?
Tesóm jutott eszembe, nagyon furcsa szeretet van benne,az szerintem nem az ezért nem is boldog.
Templomba sem jár,de valami csak van benne mert beszél Istenről ,várná a segítségét!
Szerintem nagyon máshogy kellene élnie , gondolkodnia ,hogy jobb élete legyen!
Köszönöm szépen a válaszát!!
Azt tanácsolom inkább Önnek, hogy szeresse a testvérét, de ne magyarázzon neki. Persze, tudom, az ilyen embert nehéz jól szeretni. Követelőzik, de semmisem jó neki. Ne azt tegye és adja, amit ő követel, hanem amit Ön jónak lát. Nem könnyű ez, de kell egyfajta erő ehhöz. S valóban nem szükséges, nem is érdemes győzködni. Azt azért nem mondom, hogy engedje el. Hiszen mégiscsak a testvére. Hordozza sorsát, osztozzék vele, ha másként nem megy, legalábbi lélekben. Sokat imádkozzék érte, hogy amit Ön nem tud neki megadni, azt adja meg égi Édesanyja, Mária. Főként megtéréséért imádkozzék, hogy eljusson a szentgyónásig, szentáldozásig. Nagy csoda lesz, de nem lehetetlen. Ki kell imádkozni.
Kedves Lelkiatya!
El vagyok keseredve, mert két éve nem tudok ebből a közfoglalkoztatásból kitörni. Anyagi helyzetem nehéz, kedély állapotom változó.
Irodán dolgozom adminisztrátorként, de kevés a feladat( A keleti régióban élek).
Kerestem munkát,de nem vettek fel.
Olyan munkát szeretnék,amivel segíteni tudok másoknak.
Jelenleg egyetemre járok( még két év).
Vígasztalásul azt tudom tanácsolni, hogy ne legyen türelmetlen. Azt végezze jól, amit éppen csinál. Ha az egyetem mellett nem túl sok munkája van, az inkább jó lehetőség, hogy a tanulmányokba, a kutatásokba, sok olvasmányba vesse bele magát. Szeretne inkább segíteni az embereken, ez nagyon jó. De ehhöz föl kell készülni. Ezt az időt most erre kapta. Használja fel jól! Ne a jövőn álmodozzon, vagy a lehetőségeken, hogy mit tehetne, hanem amiben épp benne van, azt tegye jó szívvel! Lehet, az Úr jobban tudja, hogy most erre, ennyire képes, de később lesz ez majd sokkal több is. Akkor majd gondoljon vissza erre az apró tanácsra!
Tisztelt Lelkiatya! mikor jelenik meg az ifjusagi gyalogos zarándoklat programterve?
Ma jelenik meg a nyilvános fórumon, a zarándoklat fészbuk oldalán. De a lényegesebb részeket itt is közzéteszem.
Augusztus 14. Sárospatak (hétfő)
15.00 regisztráció (templom előtti tér)
18.00 nyitó lítiás vecsernye (megnyitó) ? görögkatolikus templom
20.30-21.45 utrenye
Augusztus 15. Sárospatak-Gávavencsellő (kedd)
7.00 Szent Liturgia
9.00 indulás
13.45 Kenézlő, pihenő és ebéd Faluház
15.00 imaóra Kenézlői görögkatolikus templom
15.15 indulás Kenézlőről
16.45 érkezés Balsai Görögkatolikus templomhoz - pihenő
17.30 indulás Balsáról
18.30 érkezés Gávavencsellőre
21.00 Görögkatolikus templomban vecsernye ? Németh István római katolikus atya tanítása
Augusztus 16. Gávavencsellő-Kemecse (szerda)
6.30 utrenye a görögkatolikus templomban
8.00 körül indulás
12.00 érkezés Nagyhalászra
16.45 Kemecse (általános iskola)
18.00 Szent Efrém férfikar koncert (interaktív) ? római katolikus templom
20.30 Püspöki Fórum (moderátor: Kondás Kristóf)
21.30 vecsernye templomban
Augusztus 17. Kemecse-Nyírpazony (csütörtök, lelki nap)
6.30 utrenye a római katolikus templomban
8.30 indulás
10.30 érkezés Nyírturára, imaóra a görögkatolikus templomban
11.00 I. elmélkedés ? Dr. Seszták István atya
14.00 indulás
15.30 érkezés Nyírpazonyba, imaóra (görögkatolikus templom) - II. elmélkedés ? Dr. Seszták István atya
16.15 kiscsoportos beszélgetések
20.00 vecsernye és gyóntatás a görögkatolikus templomban
21.00 Akathisztosz
Augusztus 18. Nyírpazony ? Nagykálló (péntek)
6.00 utrenye a görögkatolikus templomban
8.00 indulás
12.30 ebéd Harangodon
14.30 továbbindulás
16.30 Nagykálló strandfürdő, strandolás
17.00 DJ Olasz Gábor - strandon
22.00 vecsernye a Korányi Frigyes Görögkatolikus Gimnázium kápolnájában
Augusztus 19. Nagykálló-Máriapócs (szombat)
6.30 utrenye
8.30 indulás Máriapócsra
10.45 Kállósemjén Szent Liturgia görögkatolikus templomban
13.30 indulás
15.30 körül érkezés, Paraklisz
Kedves Lelkiatya!
Meg szeretném köszönni annak az illetőnek a kedves szavait ,aki írta,hogy a gonosztól jövő kísértés ez,hogy bántsam a kicsikéimet!
Tanácsként írta,hogy ezeket a szenvedéseket ajánljam fel a bűnösök megtéréséért.
Köszönöm!
Egyszer történt velem hasonló eltakarodott.
15 éve nem dohányzom.
Egy mulasztásom,halogatásom miatt nem jól jártunk ,és nagyon ideges lettem ,egy hajszál választott el tőle,hogy rágyújtsak
De nem akartam küzdöttem mégis,eszembe jutott,hogy valahol régebben olvastam ,hogy mond azt,hogy ezt a kínt felajánlom a bűnösök megtéréséért,kimondtam magamban úton voltam éppen boltba,mire kijöttem teljesen elmúlt,és hála Istennek nem buktam el.
Bárki aki küzd,bevetheti ,tényleg hatásosnak bizonyul.
Minden jót kívánok!!
Köszönjük szépen, hogy ezt megosztotta velünk. Legyen áldás minden további törekvésén, küzdelmént!
Kedves Lelkiatya!
Van az a mondás,hogy fogadd el ,szeresd a másikat úgy ahogy van.
De ezt hogy lehet jól megtenni?
Ha pl a gyermek hisztizik,nyavíkol.
Ha a felnőttnek már vagy tízszer mondtunk valamit tegyen meg a ház körül,és még semmi.....
Hogy érjem el,hogy ezek ne hassanak rám?És jól ,boldogan el legyek függetlenül akár a körülményeimtől,vagy a másik viselkedésétől?
Köszönöm szépen a válaszát!!
Ez a bölcsesség, hogy fogadjuk el, szeressük a másikat úgy ahogy van, elsősorban nem arra irányul, hogy mi megtartsuk a lelki békénket. Szeretni gyakran küzdelmet jelent. A toporzékoló kisgyermek vagy a segíteni rest felnőtt inkább idegesít minket, de azért biztosan nem mondanánk, hogy nem szeretjük őt. Nem is szabad mondanunk, sem gondolnunk, még ha a pillanatnyi érzések ezt is diktálnák. Pontosan ezek azok a helyzetek, amikor a szeretetért meg kell küzdenünk. Azt kérdi, hogyan? Leginkább imádsággal. Amikor zűrös a helyzet, pontosan akkor kell Jézushoz fordulni: "Uram, segíts szeretni!" Azt nem tudjuk elkerülni, hogy ezek az idegesítő magatartások hassanak ránk. Ahhoz szenvtelenné kellene válnunk. Tegyünk egy látást hátrébb (akár fizikailag is), és úgy tekintsünk a helyzetre, mint lehetőségre: most akarok szeretni, ehhöz kérem Jézus erejét. Nem garantálom, hogy első próbálkozásra sikerülni fog, de hosszabb távon ez a törekvés sok mindent megváltoztathat a magatartásában és főként a lelkében.
Tisztelt Lelkiatya!
Véteknek számít,ha katolikusként jobban szeretem a RÚF Bibliát olvasni,mint a katolikus SZIT vagy Káldi Bibliát?
Régen csak SZIT fordítást olvastam,de egyszer az egyik hittestvérem azt mondta nekem,a Káldi-féle fordítást kell olvasni. Beszereztem,s mindig összevetettem a kettőt. Majd egyszer hallottam a 23.zsoltárt a RÚF fordításban,és azt a változatot sokkal könnyebben tanultam meg.
A Károlyi fordítást egyáltalán nem szeretem,nehezen érthető,legalábbis nekem.
Sokáig a három fordítást mindig összevetettem,de ezzel rengeteg időm elment?
Volt egy időszak,mikor elvetettem a RÚF fordítást,mert mikor olvastam,lelkifurdalásom támadt,szinte rossz érzésem volt,mintha hitem ellen vétenék.
Mostanában újra elővettem,mert számomra könnyebb,mert érthetőbben,gondolatébresztőbben és megtanulhatóbban szólnak. Hibát követek el,vagy vétkeznék ezzel.
Előre is,köszönöm szépen válaszát.
Egyáltalán nem. Inkább igényességre. Nyugodtan olvashatja a protestáns fordítású Bibliát is. Arra kell figyelnie, hogy a hozzáfűzött magyarázatok - amelyeket szintén szabad és érdemes is megismerni - ne távolítsák el katolikus hitétől. A többféle fordítás, esetleg több nyelven való olvasás is hasznos lehet. Ha nem is mindig, de néha érdemes ezzel a megoldással is élni. Körültekintőbben tudunk ilyenkor foglalkozni a bibliai szöveggel. Ami viszont elengedhetetlen és mindennél fontosabb, az az imádságos olvasás. Mindig imádságban, Istenre figyelve kell értelmezni a szentírási szövegeket. A pusztán értelmi kiváncsiskodás könnyen félrevezethet.
Kedves Lelkiatya!
Már jó ideje nem találom a helyemet,mintha mindenhol kívülálló lennék,egy számomra idegen és érthetetlen világban.
Az utóbbi években egyetlen munkahelyemen sem tudtam kitartani egy teljes éven keresztül. Mindig történtek dolgok,és hamar megfogalmazódott bennem,hogy ez sem az én utam.
Így van ez most is,még június elején szóltam,hogy szeptembertől szeretnék elmenni. Bejelentésemet döbbenten fogadták,mert amúgy minden rendben van,szeretem a kollégáimat,s mint kiderült,ők is engem. Remélték,meggondolom magam,de már írásban is beadtam,hiszen ez így szabályos. A főnököm azt mondta nem szívesen enged el,még előzőleg előléptetést is felajánlott,amit természetesen nem fogadtam el,mert nem ez az oka döntésemnek.
Igazából volt konfliktushelyzetem az egyik kollégával,de ez már csak megerősített az elhatározásomban. Én olyan ember vagyok,aki ha kimond egyszer valamit,ahhoz tartom magam,még ha esetleg meg is bánom. Mert csak így vagyok hiteles és hű magamhoz. Ahogy,meg van írva: ?legyen a ti igenetek igen,és a ti nemetek nem,hogy ítelet alá ne essetek.?
Nem tudom,atyám,mi a baj velem,csak azt tudom,hogy nem jó itt lenn nekem a földön. Tudom,hogy Istennek látnia kell ezt,de úgy érzem,tétlenül nézi. Tudom,hogy velem van mindig,de sokszor nem érzem. Ilyenkor a tudás bizonyosabb,mint az érzés?
Nem ismerve az Ön életkörülményeit és személyiségét, sajnos, nem tudok Önnek tanácsot adni. Egyetlen fogódzópont, amiből valamelyest következtethetek a helyzetére, hogy azt írja, Ön olyan ember, aki nem változtatja meg a szavát, még ha később be is látja, hogy másként kellene, mint korábban kimondta. Ez így nem helyes. Az igen-igen, nem-nem jézusi figyelmeztetés nem arra vonatkozik, hogy nem volna szabad megváltoztatnunk a véleményünket. Bizonyos helyzetben van bizonyos ismeretünk, amely alapján mondunk vagy döntünk valamit. Ám idővel ez változhat, jobban megismerjük a helyzetet, annak hátterét, világosabban látjuk következményeit. Ilyenkor az álláspontunkon változtatni nem hogy helytelen, hanem a legtöbb esetben ez az egyenes út. Alázat kell ahhoz, hogy az ember belássa, változtatnia kell a korábban mondottakon. Persze, ha valakinél ez túl gyakran történik, akkor lehet sejteni, hogy az illető meggondolatlan, könnyelműen beszél vagy cselekszik. Tehát az a másik oldal túlzása volna. De attól tartok, az Ön hajlíthatatlannak tűnő magatartása is véglet. Ennél rugalmasabbnak kell lenni. Nem tudom, hogy ennek hiánya okozza-e azt, hogy eddig nem találta meg a helyét, hiszen ezzel együttjárhat az, hogy nem hajlandó kompromisszumokra, de könnyen elképzelhetőnek tartom. Tökéletes élethelyzet nincs. Mindenütt el kell fogadni dolgokat, amelyek nem tetszenek. Ennek mértékét kell helyesen megtalálni, de kizárni teljesen biztosan nem szabad.
Persze, ismerek olyan életutat is, hogy valaki nem találta helyét a világban, és elment szerzetesnek, mert ott találta meg a helyét.
Ennyit tudok mondani, de tanácsot nem tudok adni.
Kedves Lelkiatya!
Gyors segítséget szeretnék kérni Öntől egy fontos kérdésben. A feleségemnél megkésett vetélést (missed abortion) állapítottak meg (egy hete megállt a fejlődésben), s azt mondták, hogy biztonságosabb lenne műtéti úton kell eltávolítani a magzat maradványait. Ez az Egyház tanítása szerint abortusznak minősül? Bele szabad egyeznünk ebbe a műtétbe, vagy meg kellene várnunk, hogy természetes módon távozzon?
Válaszát előre is köszönöm!
Ha a magzat maradványairól van szó, természetes, hogy azokat minél hamarabb el kell távolítani. Hiszen már nem élő gyermekről van szó, Isten már magához vette őt. Ha a magzat még él, akkor kell megfontolni a lépést és azt, hogy mikor. De nyugodtan hagyatkozzanak az orvos tanácsára. Ha bizonyossággal megállípítható, hogy a magzat életképtelen, de bentléte az édesanya életét veszélyezteti, akkor is mihamarabb cselekedni kell. A magzat életképességének és az édesanya életveszélyének mérlegelése itt a kulcs. Ez az, amit csak orvos tud megállapítani. De az orvosnak erre irányuló véleményét nem kell megkérdőjelezni, hagyatkozzanak arra, amit ő tanácsol.
Tisztelt Lelkiatya!
Az volna a kérdésem hogy helyes e ha azt mondom valamivel kapcsolatban hogy vegyes érzéseim vannak. A földi dolgok nagy részét mindig 2 oldalról közelítem meg S amíg nincs egy nagyon tapasztalatom addig ezt szoktam mondani hogy számomra vegyes. Ön mit gondol jó ez így? Nagyon nehéz mindig pártatlannak maradni..... néha még azt érzem vállalnom kell a véleményemet, érzéseimet mégha meg is bánthatok valakit bár igyekszem ezeket elkerülni.. Lehetek egy kicsit felvállalósabb ilyenkor?
Igen, ez jó megfogalmazás arra, ha az ember szeretné elkerülni, hogy ítéletet mondjon valamiről, hogy egyik vagy másik oldalra álljon. De az is igaz, hogy vannak olyan helyzetek, amikor viszont ki kell mondanunk a magunk igazát. De szerintem az ilyen helyzet ritka. Inkább akkor adódhat, ha kifejezetten rákérdeznek fontos, hitünket, elveinket érintő dologra. De ha nem kérdeznek, ha csak beszélgetünk erről-arról, akkor nyugodtan megtarthatom ezt a nyitottságomat mindkét oldal felé. A legjobb, persze, hallgatni.
Kedves Lelkiatya!
Olvastam azt a kérdést, ahol az illető szeretné nyomonkövetni a miseszöveget. Van egy ilyen kis könyvecske, ami minden hónapban megjelenik, és benne vannak a napi olvasmányok, evangéliumok, zsoltárok, rövid elmélkedés.... és a végén az állandó miseszövegek (szerintem már az új szöveg..) Szükség esetén még az atyák is tudnak ebből misézni. A címe "Adoremus". Természetesen ez csak római katolikus. Ezt előlehet fizetni egy évre, fél évre, vagy akár negyedévre is, és minden hónapban hozza a postás. Az alábbi linken megtalálható: https://ujember.hu/elofizetes-felhivas/#gsc.tab=0
Nagyon kis hasznos füzet, jó a napi olvasáshoz is.
Végül köszönöm az én kérdésemre adott válaszát is.
Minden jót.
Köszönjük szépen.
