Kedves lelkiatya mit tudok tenni ha évek óta nem tudom elfogadni hogy elvették a drága jó atyám és egyszerűen nem tudom elfogadni az új atyát. És félek megszeretni hogy ne hogy őt is elvegyék. Miért veszik el az atyákat? Ez olyan mintha az apákat vennék el a gyerekektől. Az atyáknak is fáj?
Kicsit talán olyan, de mégsem hasonlítható hozzá. Fontos, hogy ha megszeretjük is az atyát, azért az Istenhöz ragaszkodásunk ne tőle függjön. Talán éppen azért kell, hogy olykor helyet váltsanak a papok, hogy tőlük függetlenül alakuljon ki az istenszeretetünk. Javaslom, hogy erre használja föl ezt a nehéz, fájó helyzetet. Továbbra is járjon el a templomba, ahány szertartásra csak tud, de közben az egyéni imáját is fejlessze. Oda kell eljutni, hogy annyira szeresse Istent, hogy semmilyen külső körülmény, se emberi tényező azt ne befolyásolja.
Kedves Lelkiatya!
Mit tehet az a görögkatolikus atya, akinek az egyházközségében nincs kántor és nincs is alkalmas jelölt erre a feladatra, de szeretné a szertartásokat ünnepélyessé tenni azzal, hogy az énekek szépen menjenek. Ha a pap vezeti az éneket, akkor ki mondja el a papi csendes imákat? Ha nem vezeti Ő az éneket, akkor nem egyöntetű és szép az ének.
Mit lehet tenni ilyenkor? Várom válaszát!
A cél igen magas, nem olyan könnyű és egyszerű azt elérni. sok beléfektetett munkára van hozzá szükség. Mégsem olyan lehetetlen. Szerintem el kell kezdeni végezni a szertartásokat. Ha van akár csak néhány ember, aki az Uram, irgalmazz!-t énekli, az már jó. A többi énekben pedig a pap be tud szállni. Legalábbis a zsolozsmáknál. Érdemes ezzel kezdeni. A Szent Liturgia az más, ott valóban sok csöndes imát kell elmondani a papnak. Ha imádságos lelkülettel végzi, akkor az megszépíti a végzést. Nem egyszerre, de idővel ki fog alakulni a szép végzés, és talán a Gondviselés is küldd majd egy énekes társat
Kedves Lelkiatya! Az elhunytakért felajánlott mise kapcsán lennének kérdéseim. Az első az lenne, hogy számít-e, hogy mikor történik a felajánlott mise, van-e jelentősége annak, hogy a temetéstől számítva hány nap múlva. A második kérdés, hogy kérhet-e keresztény ember olyan személyért misét, akinek nem rokona, nem hozzátartozója, csak ismerte az illetőt? Ismerek valakit, aki nemrég elhunyt, ismerem a hozzátartozóit, de tudomásom szerint nem egyházi temetése lesz. A fia tudtommal nem hívő, az unokája szintén nem. A menye elvileg igen, de az már egy másik kérdés, hogy mennyire veszi komolyan a hitét. A falon ugyan ott vannak Jézus képei és beszélt is sokat Jézusról a saját édesanyja elvesztése után mert gondolom ebbe kapaszkodott, de tudtommal nem szokott járni templomba, és a fiát sem nagyon terelgeti Jézus felé, ahogy tudom. Mindenesetre úgy tudom, az elhunytnak nem egyházi temetést terveznek. Arról sem tudok, hogy lenne érte mise ajánlva, de különben is az elhunyt fia szervezte a temetést, szerintem egyedül (a menyének akkor műtötték a szemét) és neki szerintem nem igazán fontosak a hitbéli dolgok. Az elmondásukból azt vettem ki, hogy a meny el sem megy a temetésre, még az unoka sem biztos, pedig neki nincs oka távol maradni. Ítélkezni nem akarok felettük, még ha szomorúnak is tartom a helyzetet, inkább imádkozni szoktam értük. Gondoltam rá, hogy kérjek misét az elhunytért a saját egyházközösségemben, de nem tudom illik-e és szabad-e ilyet. Azért gondoltam erre, mert ha már egyházi temetés nincs, legalább ennyi legyen. Én imádkoztam az elhunytért és mások is, akiket megkértem, de az nem ugyanolyan mint egy mise vagy temetés. Még azokért is szoktak kérni misét, akik egyházi temetést kaptak, mert a hozzátartozók annyira szívükön viselik az elhunyt sorsát. Akkor még inkább van erre annak szüksége, akit nem is pap temet. Még nem tudom mi lenne jó megoldás, kérni érte egy misét vagy hagyni az egészet ahogy van. Ha a mise, akkor kell-e kérni a hozzátartozók beleegyezését.
Ilyen kéréshöz nem kell a családtagok beleegyezését kérni. Mindenkiért szabad és kell is imádkozunk. Különösen azokért, akikért mások nem vagy csak nagyon kevesen imádkoznak. Hogy erről értesíti-e a családtagokat, az más kérdés. Van olyan helyzet, amikor jobb nem is szólni nekik, nehogy rossz néven vegyék. De végeztetni érte Szent Liturgiát nagyon üdvös dolog.
Az odaáti lét szempontjából mindegy, hogy mikor végzik el. Az csak emberi szokás, hogy szoktak a 3.illetve 9-dik napon is, néhol a 40. napon vagy esetleg évfordulón. Ezek is emberi szokások, melyek arra valók, hogy el ne maradjon részünkről ez az imádság.
Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy mit lehet tenni az ellen hogy ne legyek fásult és közömbös a világ felé? Annyi tragédia van hogy már nem érint meg. Tudom hogy sajnálnom kellene és nem úgy viszonyulni hozzá mint én.
Azt javaslom, nézzen, olvasson, hallgasson kevesebb híreket. Azok dömpingje is közömbössé tehet minket. Ha tájékozódni szeretne, válasszon ki egy vagy két hírcsatornát, s elégedjék meg vele. Mindet úgysem tudja befogadni. Emellett pedig legyen tudatos a hírkövetése. Ha azt hallja, hogy valaki bajba került, még ha teljesen idegen is, imádkozzék érte. Így közelebb kerül Önhöz egy-egy emberi sors. Ne csak híreket, számokat, eseményeket lásson, hanem mindig rászoruló embereket!
Kedves lelkiatya azt olvastam az egyik válaszában hogy a rendszeresen szentségekhez járulók nem tudnak halálos bűnt elkövetni. Ez igaz akkor is ha valaki önkielégítés és pornó függő? A válasza mellett szeretném az imáját is kérni, mert megint lejtőn vagyok sajnos a pornó terén is, pedig hosszú évek óta nem volt vele gond de az önkielégítés mellett megint visszatért. ONEGIRl
Nehéz megállapitani, hogy a függő ember mennyire felelős a cselekedeteiért. Nyilván nem menthetjük föl, de nem is ítélhetjük el. Nincs módunkban fölismerni az ő felelősségének mértékét. Nyilván, ha saját magunkról van szó, ott ezzel nem mentegőzhetünk, hogy függők vagyunk. Saját érdekünkben nagy erővel kell küzdeni, hogy megszabaduljunk. De az bizonyos, hogy amit az ember ilyen állapotban elkövet, az nem halálos bűn. Még ha adott pillanatban tudja is, hogy nem kellene..., de nincs ereje ellenállni. Önnek is a rendszeres gyónást, szentáldozást javaslom. S persze, küzdjön is, előbb-utóbb meglesz az eredménye, meglátja. Én is imádkozom Önért.
Kedves lelkiatya a hölgyek öltözködését olvastam és ennek kapcsán jutott eszembe hogy felénk egyre több fiú fején van sapka télen. Régen ez elképzelhetetlen volt. Mi erről a véleménye?
Ez is egy igen rossz irány. Ma a gyermekeket esőtől, széltől, hidegtől, hótól óvjuk, védjük. Ebből fakadhat az a rossz szokás, hogy nem tanítják meg a kisfiúknak, hogy templomban nekik le kell venni a sapkájukat. Érdemes erről beszélni, újra föleleveníteni, hiszen a tiszteletadásnak - és a férfi és nő különbségének is - nagyon szép jele.
Kedves lelkiatya köszönöm válaszát amit a nők pappá szentelését érintő dolgokról írtam. Mélyebben kutatom a kérdést és a mesterséges intelligenciát is megkérdeztem hogy mit tud. Álláspontja szerint ez a kérdés nem dogma a katolikus egyházban és a kérdés továbbra is nyitott. Az egyház jelenlegi álláspontja szerint a nők nem szentelhetők pappá, de ez a helyzet a jövőben változhat. Ez így van? Tudna segíteni nekem? Milyen könyvet honlapot, videót ajánlana ami ezzel foglalkozik? 3 éves korom óta pap akartam lenni de nem lehetek. Nem értem hogy miért érezheti egy nő hogy az Úr hív papnak ha nem lehet? Templom takarítás közben meg az oltárnál is különös hívó érzésem van. Viszont egy jelenés során azt mondta az Úr Jézus hogy engedjem el és keressem Szent Józsefet. Hogy tehetném meg? Piroska
Kedves Piroska!
Ha valaki gyermekkorától papságra vagy szerzetességre vágyik, ezt még egyáltalán nem biztos, hogy a papi vagy szerzetesi hivatás jele. Sokkal inkább annak, hogy arra kap meghívást, hogy a hitét, kereszténységét nagyon komolyan vegye. Aztán, hogy milyen egyházi szolgálatban tud ez tovább bontakozni, az is nagyon sokféle lehet. Az teljesen bizonyos, hogy Önnek nem papi hivatása van. Isten nem hazudtolja meg Egyházát. Ha csak férfiak lehetnek papok, akkor egészen bizonyos az, hogy Isten csak férfiakat hív meg a papságra. A szerzetesség azonban férfiak és nők előtt egyaránt nyitott lehetőség. Én is úgy tudom, hogy valóban nem dogma az egyházi rendben a nemek különbségtétele, ez inkább egy magától értetődő, 2000 éves hagyomány. De legalábbis elgondolkodtató, hogy ezt a 2000 éven át tartó, nagyon egyértelmű hagyományt a mai szétszilált világban, amikor az egyház is nagy erőkkel keresi helyét és szerepét, nemigen volna helyes ilyen jelentős változtatásokat bevezetni. Szolgálja az Urat, ahogy csak tudja, a templomban, az emberekben, jótékonysági szervezetekben! Számtalan módja van, hogy az ember elköteleződjék Isten és az emberek szolgálatára.
Kedves Lelkiatya!
Viszonylag fiatal házasok vagyunk, van már egy kis gyerekünk is.
Szeretjük egymást a férjemmel, de több, mint egy éve nincsen testi kapcsolat közöttünk. Nekem nagyon hiányzik. Elmondtam már ezt a férjemnek is, de nem lett eredménye.
Azt mondja, neki is hiányzik a testiség, csak fáradt.
Máskor azt mondja, hogy nem is kívánja.
De olyan nehéz így élni. Mintha testvérek volnánk.
Lehet, hogy velem van a baj, bár ezt még sosem mondta. Ahhoz képest, hogy megismerkedtünk, 20 kilóval vagyok súlyosabb. Bizonyára undorodik tőlem. És próbálok lefogyni, de olyan nehezen megy.
Pajzsmirigy beteg is vagyok, ami miatt nehezebb. De genetikailag így nézünk ki, nálunk a családban senki sem csontsovány.
Régebben is mindig én kezdeményeztem a férjemnél, de annyira rosszul esett a visszautasítás, rendkívül megalázónak éreztem, sírva aludtam el.
Mellette egyáltalán nem tudom a nőiségemet ilyen szempontból megélni.
Egyszer már volt egy szeretője, ő nagyon sovány nő volt.
Mit lehet ilyenkor tenni?
Javaslom, hogy együtt keressenek föl katolikus párterápiás szakembert. Mindenképp gyógyítani kell ezt a helyzetet, amely így sokáig nem tartható. Sajnos, lehet abban valami, hogy ha többlet kilókat vett föl, akkor ez nehezíti a testi együttlétet. Egy ponton túl még fizikailag is, de érzelmileg mindenképpen. Mégsem csupán a kényszeres fogyás itt a megoldás, hanem a nagyon nyílt, őszinte beszélgetés. Kell, hogy tudjanak erről beszélni a férjével. Ezért javaslom a szakember bevonását, hogy segítse ezt a helyzetet. A házasságuknak egy nehéz pontjához értek, amelyet jól kell megoldani. Az ilyen nehézségek éppen azért jelentkeznek, hogy mintegy próbakő, a helyes megoldás után egymáshoz még közelebb kerüljenek. De ezt csak ezzel a nyíltsággal, őszinteséggel lehetséges.
Bűn spermadonornak lenni?
Semmiképp se tegye. Nem tudom, fizetnek-e érte, vagy milyen célból akarják fölhasználni, de alapot ad arra, hogy ismeretlen apától szülessen gyermek, amely teljesen méltatlan az emberi személyhez, aki meg fog születni. Ne legyen ennek részese! A sperma ill. petesejtadományozás mindent kivon a szeretet perspektívájából, és érdekek, pénz, orvosi becsvágy lehetnek a fő indítékai. Keresztényként semmilyen módon ne vegyünk ebben részt!
Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy a görög katolikus egyház az ortodox egyház? A keresztlányommal beszélgettünk és ezen vitatkoztunk. Szerintem ortodox és katolikus keveréke, szerinte semmi köze az ortodoxhoz tisztán katolikus. Mi Római katolikus keresztények vagyunk és azon gondolkodtam hogy az ortodox egyházat vagy a görög katolikus egyházat válasszam. Elegem van a sok változásból amit tapasztalatok és nem tetszik az ökumenizmus erőltetése sem.
Válaszát előre is köszönjük
A görögkatolikus egyház három-négyszáz éve ortodox volt. Amióta fájdalmasan kettévált a keleti és nyugati egyház, azóta folyamatosan keresik a módját, hogy újra egyesülhessenek. Erre több kísérlet is volt az egyház történelme során. Ennek egyik változata a görögkatolikus egyház létrejötte, amelyben némely közösségek úgy egyesültek Rómáva, hogy ezzel a lépéssel elhagyták az ortodox egyházat. Az 1993-ban született Balandi Nyilatkozat, amelyet katolikus és ortodox egyházi vezetők egyaránt elfogadtak - azt mondja ki, hogy bár elfogadható a görögkatolikus egyházak léte, de az egyesülésnek nem ez a követendő útja. Vagyis ne úgy egyesüljön valamely egyházrész Rómával, hogy közben elhagyja a gyökereit. Nekünk, görögkatolikusoknak ma az a feladatunk, hogy minél inkább föltárjuk és megéljük a gyökereinket, amely azonos az ortodox egyházéval. Nem keveréke tehát a két egyháznak, hanem egyikbe is, másikba is odatartozik. Egyházjogilag a Nyugati Egyházba, rítusa szerint a Keleti Egyházba tartozik.
Ami a személyes házzáállást illeti, nem javaslom Önnek a váltást. Nem kell átmenni egyik egyházból a másikba, hanem a saját helyünkön kell megtalálnunk a saját feladatainkat. Ha vonzódik a keleti lelkiség iránt, nyugodtan járhat görögkatolikus szertartásokra, néha akár ortodox templomba is. Az ökumené pedig azt a nyitottságot jelenti, amely képes befogadni az értékeket. Ugyanakkor nem változtat, megmarad a saját helyén, és fölfedezi a saját egyházának az értékeit is.
Kedves Lelkiatya! 3gyerekes apa vagyok, nem félek a haláltól, viszont rettentően tartok attól, hogy hogyan állhatok meg majd az Úr színe előtt. Próbálok tiszta és az Úrnak tetsző életet élni, hetente áldozom, ha halálos bűnbe esek egyből meggyónom, mégis állandó lelkiismeret furdalásom van. Sokszor azt érzem, hogy én vagyok az a szolga aki elássa az 1db talentumot. Vajon ez az érzés a gonosztól származik, vagy a lelkiismeret hangja, ami a jóra buzdít? Semmire sem vágyom jobban minthogy Krisztussal találkozzam, mégis félek a pillanattól, mert bűnös vagyok..
Kétféle félelem van. Az üdvös istenfélelem, amely fölismeri Isten hatalmasságát, számunkra elérhetetlen végtelenségét, ezért szembesül az ember kicsinységével és gyarlóságával. Ez azért üdvös, mert Istenhöz vezet. Egy evangélikus vallásfilozófus vezette be a "tremendum et fascinosum" kifejezést, amelyet utána sokan mások is haszáltak arra a vallási tapasztalatra, amikor az ember egyszerre félelmet és vonzódást érez Isten felé. A másik félelem viszont bénít, letaglóz. Ez utóbbinak nincs helye az Istennel való kapcsolatunkban. Azt gyanítom, hogy Ön nagyon érzékeny lelkiismerettel figyeli a tetteit. Ez jó is, de nem szabad túlzásba esni. Azt írja, amikor "halálos bűnbe esik", egyből meggyónja. Ebből is következtetek a túlzott önvizsgálatra, ugyanis halálos bűne egyszerűen nem lehet beleesni. A halálos bűn lényege, hogy tudva és akarva súlyos dologban szembefordul valaki Istennel. Egy rendszeresen szentségekkel élő ember nem is tud elkövetni halálos bűnt. Önnek is azt tanácsolom, hogy rendszeresen gyónjon, de ne a bűneinek a függvényében. Ne a bűneire figyeljen, hanem arra a sok ajándékra, amelyet Istentől kap folyamatosan. A gyermekeit is így tudja Isten szeretetére, következésképp egymás szeretetére is nevelni. Ne a bűnök ellen harcoljon, hanem fedezze föl Isten hatalmát, boldogító szeretetét. Ez vezesse, ez irányítsa az életét! Akkor, ha bűnöket követ is el, azok nem eltávolítják Istentől, hanem a bűnbánat és elvehetetlen Istenhöz ragaszkodása folytán még közelebb viszik hozzá.
Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy az ortodox egyház tényleg engedi hogy a nőket pappá szenteljék? A mesterséges intelligencia azt mondta hogy igen. Válaszát előre is köszönöm Piroska
Nem, ez tiszta butaság. Az ortodox egyházban, ugyanúgy, mint a katolikus egyházban csak férfiakat szentelnek pappá. Ha ilyen butaságokat mond a MI, akkor mégsem olyen intelligens.
A nemi szervek ruhán keresztüli izgatása is bűn? Gyónásra készülök és itt elbizonytalanodtam. Sosem volt még és nem is lesz párkapcsolatom, mert nem vágyom a férfiakra és azt meg tudom hogy a saját nememmel való kapcsolat esetén elkárhozom. Ha szexuális segédeszközt használok akkor is halálos bűnt követek el? Egyre jobban gondoltam rá hogy jó lenne venni egy ilyet, már több napja nézem őket de nem merek mert félek hogy halálos bűnben leszek miatta. Nem tudom kiverni a fejemből. Köszönöm előre is a segítséget és a tanácsokat egy 44 éves onegirl
Verje ki a fejéből! Ez nagyon veszedelmes lépés volna. Elképesztő dolognak tartom, hogy ilyen tárgyakat készítenek, árulnak, könnyen elérhetővé tesznek. Ez nyilvánvaló szolgálata és terjesztése a bűnnek, az emberek nyomorúságba taszításának. Az önkielégítés, a saját magunk szexuális gerjesztése legfőképpen azért bűn, mert belehúz a függésbe, egyre kevésbé tudunk szabadulni tőle. Az élet annyira szép, annyira színes és gazdag, hogy nagyon kár volna ezekre az álörömökre leszűkíteni. Sajnos, a mai világ erőteljesen ebbe az irányba tereli az emberek gondolkodását. Ezt szolgálják ezek az aljas szolgáltatások is. Azt tanácsolom Önnek, hogy ne dobja be a törölközőt, ne adja föl. Minden egyes elgyöngülés további vergődéseket generál. Jó lenne egy csapásra kikerülni ebből a csapdából, de ez nagyon ritkán adatik meg. Küzdenünk kell, nagyon kérni ehhöz a mindenható Isten segítségét, és bűnbánatban mindig hozzáfutni minden elbotlásunk után. Ő mindig megbocsát, akárhányszor is vétkezünk. Nekünk is ezt tanítja, nyilvánvalóan azért, mert ő is ezt teszi. De nem szükséges minden egyes botlás után nyomban szaladni gyónni. Legyen rendszeres a gyónása, havonta vagy esetleg gyakrabban, és áldozzon szintén rendszeresen, hetente esetleg gyakrabban! Fedezze föl azt az erőt, amellyel Isten segíteni akar Önnek, nem csak abban, hogy ne kövessen el bűnt, hanem sokkal inkább abban, hogy el tudja fogadni, meg tudja szeretni önmagát. Ez legyen a legfőbb törekvése, én ezt tanácsolom Önnek.
Kedves Lelkiatya! A fátylakról szóló kérdést is én írtam, az erre adott válaszát nagyon köszönöm. Ismételten egy öltözködéssel kapcsolatos kérdést tennék fel. Azon gondolkodtam, hogy melegebb időkben milyen szoknya és ruha elfogadható a templomban. Ősszel, télen és még tavasszal is nadrágot hordok, akkor kabát, sapka, sál is van rajtam, vastagabban öltözök, így főleg nyáron merül fel a kérdés. A szoknya esetében az a kérdésem, hogy milyen hosszú legyen egy szoknya, hogy a templomba elfogadható legyen. Mindenképpen térd alá érő? Térdig érő? Jó-e esetleg a térd feletti szoknya ha az nem miniszoknya? Egy éppen, hogy térd feletti szoknya nem lenne olyan kihívó, de ha leülök benne, felhúzódik és akkor már kevesebbet takar. A ruha esetében kérdés, hogy az is milyen hosszú legyen minimum. Gondolkodtam máson is: számít, hogy hétköznapibb vagy elegánsabb ruha? ... A szoknya és ruha anyaga fontos vagy elhanyagolható? Tervezek vásárolni néhány hosszabbat. ... A ruhák esetében az érdekelne, hogy mennyire lehet kivágott. Lehet ujjatlan ruha ha egyébként nem rövid és nincs dekoltázs? Elfogadhatók-e olyan ruhák, melyek nem rövidek, de fedetlenül hagyják a nyak alatti részt vagy hátul valamelyest kivágottak?... Egyáltalán felvehetek majdnem földig érő ruhát vagy nem ajánlatos?... Sok kérdést tettem fel, talán már túl sokat is törődök ezzel, de Jézussal találkozok mikor a templomba megyek, magamhoz veszek a kenyér és a bor színe alatt, a gyónáskor a bűneimet gyónom meg és gondolom ez hitelesebb ha nem elfogadhatatlan a ruházatom és persze nem szeretném azt sem ha mások csúnyán néznének rám.
Ismereteim szerint a muszlim vallás meglehetősen akkurátusan írja elő, hogy mit hogyan kell csinálni, mit mikor lehet étkezni, mibe kell öltözködni. Keresztény tanításunk a szabadságot hirdeti, nem előír dolgokat, hanem ajánl, nem elvárásokat támaszt, hanem vonzani akar a krisztusi igényességre. Ezzel együtt is jogosak a kérdései, mert a ruházatunkkal sok mindent ki tudunk fejezni. Azért is hangsúlyozom a szabadságot, mert nem vagyunk egyformák, és ki így, ki úgy érzi jól magát a templomban. A templomi öltözködés kérdésében egyik fő szabály, hogy ne ítéljük meg egymást, ne a másik ember ruházatával törődjünk. Még akkor sem, ha úgy érezzük, egyes esetekben már-már botránkoztatóan kihívó ruhát vesz föl valaki. Ne nézzünk oda - ha meg tudjuk tenni. Sarokpontok azonban lehetnek. Az én véleményem a következő. A hölgyek ne vegyenek föl térd fölött végződő szoknyát vagy ruhát. Ez ma már túlzónak tűnhet, de valójában letagadjuk, hogy a túl sokat mutató ruhák nagyon is alkalmasok a bűnös gondolatok késztetésére. Ugyanez vonatkozik a felső ruhákra is. Templomban sem hölgyek, sem urak ne vegyenek föl olyan ruházatot, amelyben a vállak szabadok. Ami a ruhák minőségét illeti, az nagyon dicséretes, ha valaki a templomba szép ruhát vesz föl, de csakis az Úrért, nem pedig az emberek elismeréséért. Az nagyon visszás volna, sőt, nevetségesen szánalmas, ha valaki a templomi öltözködésével az emberek elismerését akarná kivívni. Az igényességben az Isten iránti odaadásunk vezessen, ne az emberek elismerése!
Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy tényleg bűn ha valaki bal kézzel vet keresztet? A gyermekem bal kezes és sokszor bal kézzel vet keresztet? Emiatt többször veszekedtek vele hittan órán. Én örülök neki hogy jár misére és mindig keresztet vet és imádkozik ha bal kézzel hát bal kézzel (én is bal kezes vagyok és hol ballal hol jobbal vetek keresztet, de nekem senki nem szólt hogy nem jó)... Római katolikusok vagyunk... Válaszát előre is köszönöm gemgirl
Semmi nem indokolja, senki nem írja elő, hogy melyik kezünkkel vessünk keresztet. A legtermészetesebb dolog, hogy a bal kezesek bal kézzel vessék a keresztet. Egy kicsit szűk látókörű hitoktató lehet, aki ezt a butaságot mondja, hogy ne azzal a kézzel vessen keresztet a gyermeke, amelyik az számára természetes.
