Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizenöt meg tizenkilenc? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
DJK! Tisztelt Lelkiatya! A múlt vasárnapi Szent Liturgián gondolkodtam el azon, hogy a "perselyezés" miért része a Liturgiának? Az addig rendben van, hogy adomány, és hagyománya is van, de részemről a pénz egy szükséges rossz, mely nélkül a társadalmi élet nehézkes lenne. DE, miért nem csak "lelki adomány" része a Liturgiának??? A piszkos anyagiakat pedig Liturgián kívül lehetne "rendezni" pl. a bejárat mellett. Jelzem, nem az anyagi támogatás megszüntetéséről kérdezek, csak az áthelyezéséről. Köszönöm válaszát!
Már a legkorábbi időkben is volt ennek nyoma. Kezdetben az eucharisztikus liturgia inkább agapé volt, együttlét és közös étkezés, ahová mindenki elhozta a maga adományát, s azt közösen fogyasztották el. Érdekes, hogy ennek az elosztásnak már a kezdeti időkben is megmutatkoztak a nehézségei, hiszen már az apostolok korában is volt rá példa (Apcsel 6, 1kk). Később, amikor a közös étkezésből inkább az áldozatbemutatás, Krisztus keresztáldozatának a fölelevenítése lett hangsúlyosabb, akkor is megmaradt az adományok hozatala, mely főként a kenyérre és a borra vonatkozott, de a szegények megsegítésére is. A keleti országokban ma is látható, hogy a hívek kenyeret, bort, olajt, lisztet, cukrot, egyéb élelemféleséget hoznak. Ezt főként a papnak, családjának vagy a szerzetesi közösségnek hozzák, de minthogy gyakran többet hoznak a szükségesnél, ebből is juttatnak a rászorulóknak. A római katolikus szentmisében jobban érzékelhető, de valójában a keleti Liturgiában is jól látható a helye az adományok felhozatalának. Ezt mi nagybemenetnek nevezzük, amikor a pap a már előkészített kenyeret és bort díszes menetben fölhozza az oltárhoz. A perselyezésnek ez a legjobb helye, mert akkor az összeszedett pénz jobban érzékelhetően csatlakozik a fölvitt adományokhoz. Több templomban egyébként oda is teszik ilyenkor az ikonosztáz elé. Néhányan szoktak élcelődni, hogy ha ekkor van a perselyezés, ez egybeesik a Kerubénekkel, amelynek egyik sora így hangzik: "...tegyünk félre mostan minden földi gondot!" Csakhogy ez nem ellentmondás egyáltalán. Ennek a perselyezés célja ugyanis sokkal inkább a hívek adományának kifejeződése, mint a pénzgyűjtés. Az egyház nem ebből a perselyezésből él. Néhol inkább csak jelképes összeg jön be ilyenkor. Persze, van, hogy jelentősebb. A hívek adakozókedvétől függ. (Hangsúlyozom, hogy nem annyira az anyagi lehetőségeiktől, mert általános tapasztalat, hogy a szegény emberek arányában többet adnak, mint a gazdagok. Tisztelet a kivételnek!) Nos, tehát itt nem a piszkos anyagiakról van szó, hanem a hívek adományairól, amellyel kifejezik odaadásukat, áldozatvállalásukat. Ennek legjobb helye a Szent Liturgia, kiemelten pedig az adományok fölhozatala, a nagybemenet.
Tisztelt lelkiatya! Nagymamám gyermekkoromban megtanított, hogy templomnál vessek keresztet. Ez megmaradt felnőttkoromban is, de néha pl. vezetés közben elbambulok, és van, hogy pl. református templom előtt is vetek keresztet automatikusan (látom, templom, Istenem, dicsőség neked, kereszt). Baj ez?
Semmiképpen sem baj. Talán a református testvérek sem veszik zokon, jóllehet, ők egyáltalán nem vetnek keresztet, mégis az ő templomuk megtisztelése ez. Bár valójában keresztvetés nem az épületnek szól, hanem Istennek, aki mindenütt, minden körülmények között dicsőíthető.
dicsoseg jeusnak leki atya nem ismerem a gorog katolikus egyhaz jogait es torvnyeit ezert kerdezek valamit lehet egy gorogbkatolikus pap a sajat falujaban ahol szuletet ? es ha igen akor milyen alapon ? milyen jogon ? es hogy lecseges ez mert en tudok ilyen esetrol mar 23 eve a sajat falujaban pap gorog elore is koszonom a valaszat
Igen, erre van példa, ha talán ritka is. Semmiféle jog vagy előírás nem tiltja. Talán a tapasztalat arra vezet, hogy nem szerencsés, ha valaki a saját szülőfalujában pap, de a mégis meglévő esetek között vannak jó példák is.
Kedves Lelkiatya! A papoknak kötelező-e pszichológiát, mentálhigiénét tanulni? Több atyának a munkásságát követem nyomon, akik képezték magukat a témában, és a prédikációkban rendkívül meglátszik. Mintha egy sokkal magasabb szintről szólnának az emberekhez. Valamint amikor a kispapok jelentkeznek teológiára van-e pszichológiai előszűrés?
A szemináriumba való fölvételnek része a pszichés alkalmasság vizsgálata is. A fölvételikor szakpszichológus is részt vesz a vizsgálatban, akinek a véleményét mindig figyelembe veszik a jelölt elbírálásakor. A kérdés első része pedig a már gyakorló lelkipásztorok képzettségére vonatkozik. A papképzés része a pszichológiai alapismeretek elsajátítása is. Ez a szükséges alapot megadja az emberekkel való foglalkozáshoz. A mentálhigiéniás képzéshez viszont már magasabb kor és meglévő lelkipásztori gyakorlat is szükséges. Az ilyen jellegű képzés tehát mindenképpen hasznos, de inkább továbbképzésnek kell tekinteni. Ugyanakkor az elsődleges cél a szemináriumban az, hogy lelkiatyákat neveljenek, hogy a gyóntató atyák elsősorban lelkiatyák legyenek. Ezt nem pótolja a pszichológiai vagy mentálhigiéniás képzés, de kétségtelenül segítheti azt.
Kedves Lelkiatya! "Ebbe tartozik bele az is, hogy az ember számára világossá váljék, Isten hol, hogyan, milyen módon akarja őt fölhasználni az egyháza javára. Tehát a kellő időben fölismeri, hogy cölebsz vagy családos életformában fogja őt tudni szolgálni a legjobban." Ezt tetszett válaszolni más kérdésére. Viszont felvetődött bennem a kérdés, hogyha valaki római katolikus volt eredetileg, de úgy érzi, hogy Istent úgy tudná a legjobban szolgálni, ha családos ember és pap is lenne egyben, akkor miért utasítják az eredetileg római katolikusnak keresztelteket?
Akit római katolikus papnak hív, annak megadja az erőt a cölibátushoz is. Minden bizonnyal a meghívó Úristen is tudja, hogy ez a rend az Egyházban. Nehezen tudom elképzelni, hogy ezt ő ne venné tekintetbe. Inkább arról van szó, hogy a mai világ harsogó zaja nem engedi tisztán kibontakozni az Istentől jövő meghívásokat, összezavarja a gondolatokat, érzéseket, bénítja az akaratot. Aki római katolikus és úgy érzi, hogy a papságra hívja őt az Úr, annak azt tanácsolom, hogy ne lamentáljon az esetleges házasságon, kivált nem úgy, hogy ennek megvalósítása érdekében egy másik saját jogú egyházat keres (ilyen pl. a magyar, szlovák, román görögkatolikus egyház), hanem erősítse föl a lelkében az Istenre hangoltságot, és meg fogja tapasztalni azt az erőt, ami elengedhetetlen ehhöz a nagyszerű hivatáshoz.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! Nagyon szépen köszönjük , hogy az élő közvetítés által távolról is bekapcsolódhatunk a székesegyház életébe. Most is követtem a Missziós Kereszttel kapcsolatos eseményeket. Most éjjel 11 óra előtt is odanéztem néhány percre , és a sötét templomban 11 óra 2-3 perc körül egyszer csak megjelent egy kis gyertyafény szerű vibrálás a keresztnél(gondolom, hogy az üres templomban nem hagytak égve gyertyát, és csak bő negyed óráig volt látható, utána eltűnt. Mi lehetett az? Köszönettel: Anna
Kedves Anna! Köszönjük szépen a jelzést. Sajnos nem tudok válaszolni a kérdésére, nem tudom megmondani, hogy mi lehetett ez a kis fény,
Tisztelt Lelkiatya ! Ön szerint mennyire igaz az a kijelentés miszerint életünket a gondolataink alakítják? Például hogy a nap nagy részében amilyen gondolatok uralják elménket azzá válunk "
Alapvetően igaz ez az állítás, de azért nem szabad azt gondolni, hogy ez csak úgy, magától működik. Meghatározó, hogy milyen gondolatok kötnek le, s ennek következtében a velem történő események is ezen gondolatok jegyében formálódnak, hiszen olyannak látom őket. De visszafelé is igaz, hogy a külső körülmények hatnak az én belsőmre is, s a külső hatások felelősek azért, hogy milyen gondolataim formálódnak bennem. Tehát inkább kölcsönhatásról lehet beszélni. A gondolatainkat csak bizonyos mértékig tudjuk befolyásolni, irányítani.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! Szeretném megkérdezni, hogy mit jelent az, hogy léleklátó pap? Mire használhatja ezt a képességét, miben tud ő segíteni? Hol lehet ilyen papot "találni"? Nagyon szépen köszönöm a válaszát: Mária
Kedves Mária! A "léleklátó" pap egész egyszerűen a jó gyóntató, aki nem csak azt hallja meg, amit a gyónó mond neki, hanem tovább lát, s megérti, hogy miért mondja ezt, hogy mi van mögötte, ráérez arra, hogy mi lakik az illető személy lelkében. Van, aki ezt rendkívüli érzékenységgel teszi, s akár néhány szavas beszélgetés után már érti, érzi a másik ember helyzetét, lelkivilágát, s van, aki hosszabb beszélgetés során s nem is teljes nyíltsággal lát bele a lelkébe. Tapasztalatom szerint bizonyos mértékben minden gyóntató pap megkapja ezt a képességet, legalábbis az imádságos lelkületűek. Hogy hol lehet ilyet találni? Mondhatni, bárhol, de leginkább a kegyhelyeken, zarándokhelyeken. Ott ugyanis különösen sok kegyelem van jelen a lelkek megnyílására, s ott még az a pap is jobban belelát a lelkekbe, aki egyébként más helyen nem rendelkezik ezzel a lelki tulajdonsággal.
Áldott Lelkiatya! Miként segít a görögkatolikus papnevelés abban, hogy a kispap a képzés végi döntésekor Isten akaratában megbizonyosodva tudjon a papi vagy a szerzetesi útra lépni? Ha később már megszentelt papként érzi meg/ismeri fel a mélyebb hívást, akkor miként tud ennek megfelelni? Ha cölebsz maradt, de csak mert a római rítusból tért át, akkor lehet aztán később szerzetes? Válaszát köszönve: Adél
Kedves Adél! A papképzésnek elsődleges feladata az Istennel való kapcsolat építése. A teológiai tanulmányok, a lelkipásztori gyakorlatok és persze a sok imádság és elmélkedés is mind alapvetően azt szolgálja, hogy mire pappá válik a fiatalember, addigra olyan mély Isten-kapcsolata legyen, hogy abból mások is természetes módon gyarapodjanak. Remete Szent Antal elvonult a pusztába, és imádságos élete egyszercsak olyan sok embert vonzott oda hozzá, hogy ő lett a szerzetesek atyja. Szárovi Szent Szerafim azt tanította: "Szerezd meg a békét és ezrek üdvözülnek körülötted." S nyilván azért tanította ezt, mert ő is megtapasztalta. Szóval ennek a lelki békének, lelki mélységnek a megszerzése, ez a papképzés legfontosabb feladata. Ebbe tartozik bele az is, hogy az ember számára világossá váljék, Isten hol, hogyan, milyen módon akarja őt fölhasználni az egyháza javára. Tehát a kellő időben fölismeri, hogy cölebsz vagy családos életformában fogja őt tudni szolgálni a legjobban. S persze, ha családos lesz, akkor ahhoz társat is ad. Ha valaki később, a már megkezdett papi élet során ébred rá arra, hogy ő szerzetes is lehetne, akkor erre is van lehetőség. Ez nem ritka jelenség, az egyházjog külön szabályozza is, hogy mi a teendő ilyen esetben.
Kedves Lelkiatya! Ha valaki római katolikus kispap és szeretne áttérni görögkatolikus kispapá arra van lehetőség? Ha esetleg valaki a szerelmet és a a papságot is szeretne egyszerre választani van rá lehetőség? Köszönöm szépen a segítséget!
Ez a kettős vágy nem elegendő ahhoz, hogy valaki rítust váltson. A görögkatolikusságot nem szabad egyfajta "menekülési útvonalnak" tekinteni. A keleti egyház nagyon mély és egységes lelkiségi, teológia, liturgikus és egyházfegyelmi hagyományokkal rendelkezik. Ennek csupán egyetlen apró részlete, hogy nős embereket is pappá szentel az Egyház.
Tisztelt Lelkiatya! Van-e lehetőség templomi esküvőre abban az esetben, ha a pár mindkét tagja megkeresztelt, de egyikük nem volt elsőáldozó? Köszönettel, Csaba
Kedves Csaba! Ez a körülmény vagy hiányosság még nem akadálya az egyházi házasságkötésnek. A templomi esküvőt azonban mindig megelőzi egy több alkalomból álló jegyes-oktatás. Ezeken az alkalmakon főként a keresztény házasság fontos kérdéseiről kell beszélni, ám ezeken elengedhetetlenül a hit kérdései is szóba kerülnek. Érdemes ekkor az ilyen hiányosságokról is beszélni, vagy akár elkezdeni azok pótlását. Természetesen nem erőltetve, mert ha csupán a házasságkötés miatt kezdene az egyik vagy másik fél érdeklődni a hit titkai iránt, akkor félő, hogy ez a nyitottság csak ideig-óráig tartana, s nem hozna mélyre ható változást az életükben. Ezért engedi az Egyház, hogy ha még valaki nem is részesült mind a három bevezető szentségben (keresztelés, bérmálás, Eucharisztia), azért részülhet házasságkötés szentségében. De hangsúlyozom, ez a nagy életlépés jó lehetőség arra, hogy a többi nagy életkérdést is alaposan átbeszéljék, átvizsgálják, és ennek megfelelően tegyék a további lépéseiket.
Kedves Atya! Az ilyen: https://index.hu/belfold/2019/09/19/meghallhattak_kover_szavait_a_fideszes_polgarmester_mellett_kampanyol_a_jozsefvarosi_plebanos/?fbclid=IwAR1LdPTXnjiCZX2xFze8JFyvqr97g3uMLaPU-2SdL1oqR2BJYae-6K_fUIs és ehhez hasonló megnyilvánulásokhoz mit szól? Vidéki településen katolikus pap prédikációjában konkrétan azt mondta, hogy "aki nem a Fideszre szavaz, az elkárhozik". Nagyon, nagyon elszomorít, és ilyenkor meginog a hitem az Egyházban, mint szervezetben. Ezt nem viszik észre az egyházi vetők? Nem beszélve arról, hogy "senki sem szolgálhat két úrnak"! Nagyon érdekel, hogy Atya mit gondol a papok nyílt politizálásáról, véleményformálásáról.
Véleményem - mely, hangsúlyozom, csupán személyes véleményem, s nem tudom egészen pontosan, hogy mi a hivatalos egyházi álláspont ezen a téren - a következő. A pap mint állampolgár vesz részt a szavazásban, joga van tehát arra, hogy legyen saját véleménye a politikai helyzetről, s ez lehet nyugodtan akár eltérő is az elöljárójának, esperesnek, püspöknek a véleményétől. Illetve joga van ezt el is mondani bárkinek. Miért is lenne ő ettől eltiltva? Az ilyen jellegű megnyilvánulásai alkalmával arra kell ügyelnie, hogy világos legyen, hogy amit mond, azt egyházi tanításként mondja, vagy személyes véleményként. A templomban ezért nincs helye a politikai véleményalkotásnak, mert ott teljesen összekeveredhet a kettő. Az Egyház az Isten országát hirdeti, nem pedig földi királyságot. A templomban, vagy akár máshol történő egyházi rendezvényen szerintem a pap óvakodjék attól, hogy tanításába, beszédébe belevigye a napi politika kérdéseit. De ha ezeken kívül megkérdezik a véleményét, vagy ha meg sem kérdezik, de fontosnak tartja elmondani, akkor nyugodtan elmondhatja.
Kedves Lelkiatya! Friss házasok vagyunk férjemmel és nagyon szeretjük egymást. Esküvő előtt másfél évet jártunk, és tisztán házasodtunk. ... Viszont sehogy nem találom a megoldást, ami mindkettőnk számára megnyugtató lehet. Különösnek találom, hogy ha a férfiaknak ennyire szükségszerű az, ami a házasságban a két fél kölcsönös szerelméből fakad, akkor hogy tudják a házastársi aktusban önmagukat szabadon ajándékozni...
Kérem, bocsásson meg, hogy nem tudtam hamar válaszolni a kérdésére. Sajnos néha heteket is kell várni egy-egy válaszra. Ezért minden érintettől bocsánatot kérek. Ön nagyon fontos kérdést tett föl, amelyet a dolog intimitása miatt nem közlök teljes terjedelmben, de szeretnék hosszabban válaszolni rá, hátha másnak is segítünk ezzel. A szexualitás istenadta jó, szabad nekünk élvezni: de ki kell építenünk annak a kultúrját. Érdemes utánaolvasni, erről beszélgetni, hogy ne csak aktus történjen meg percek alatt, hanem legyen hosszabb kultúrája. A másik is lassabban, művészibben megélni, nem egyszerűen kielégülni. Ha ez a kultúra megvan, a nőnek is jobban esik. Akik igazán szeretik egymást, azok tekintettel vannak arra, hogyan esik jól a másiknak. A zsaroló megvonás helyett mindig jobb a beszélgetés arról, nekem hogy esik jól. Bár szabad és jó a szexualitás a házasfelek között, de Szent Pál markánsan óvja a házasokat, hogy ne ragadjanak bele az érzékiségbe. Az evangéliumi tanácsok, a szerzetesi lét állandó figyelmeztetés a házasoknak is: még nincs itt a Kánaán, még úton vagyunk az eszkatológiai beteljesedés felé ? azaz bele ne ragadjunk ebbe a világba. Se e világ bűneibe, se e világ javaiba. Ez minden téren igaz: megérdemeljük a fizetésünket, nem loptuk, de ne csak magunkra költsünk! Megérdemeljük a jó ételt, dolgoztunk érte, de ne ragadjunk a gasztronómia gyönyöreibe, tudjunk böjtölni is! Élhetünk szexuális életet, nem bűn, de ebben ne csak az érzéki gyönyöröket lássuk! Persze ha valamiből megvonás van, akkor adjunk helyette valamit: több spiritualitás, szertartások, kultúra, színház, közös sport? Talán a férfi testi energiáit máshol is kellene levezetni, s nem az összes felgyülemlett energiát a szexualitással oldani. Nagyon nem kell megijedni a fiatal férfi testi vágyaitól: fog az csillapodni. Nem csoda, ha volt házasság előtt megtartóztatás, ha ilyen túlszexualizált a környezetben, amelyben élünk, egy vonzó feleség mellett érthető, ha a férfi erősen kívánja az intim kapcsolatot. Van ebben bók is! De fog csillapodni, ritkulni, beáll majd egy természetesebb ritmus (főleg a gyerekek születésével). A fiatal házasoknak ezen együtt kell dolgozniuk. Aztán, a szexualitásban is van áldozat. Néha túlmisztifikáljuk a szexualitást, pedig minden perszonális szépsége mellett egy erős testi-biológiai szükséglet is. Mint az evés. S ahogy az evésben van ünnepi lakoma és gyorsan bekapott étel a hétköznapokban, úgy a szexualitásban is van ünnepibb, jobban sikerült együttlét, de van gyorsabb, hétköznapibb is. Talán a túlmisztifikált elvárásainkat is lejjebb kell csavarni, s józanul belátni, hogy fontos a házasságban ez a testi szükséglet, s olykor áldozat odaadni önmagam. Még a legszerelmesebb intimitásunkban is van seb. A keleti atyák sokat beszélnek a házasságról úgy is, hogy az megváltás az erős testi vágyaktól. Ha viszont én is tudok áldozatot hozni, akkor ezt elvárhatom a másiktól is. A házasságon belüli szexuális játékok részleteibe nem szól bele az egyház. Az egymás előtti maszturbáció helyett talán mégis jobb egymás intim érintése, amiben mégis van kölcsönösség. Valójában mindig ez a fő elv: a másik örömét keresem.
Tisztelt Lelkiatya! Édesanyám idén Februárban hunyt el 83 évesen mélyen Görög.kat.vallású volt és minket gyermekeket is erre nevelt!!! November közepén annyira rossz állapotba került korházba hogy az orvosok fekészitettek engem hogy bármikor meghalhat Én ekkor gyosan hívtam hozzá papot aki feladta a betegek kenetét (utolsó kenet) De ezután Édesanya jobban lett majd januárba másodjára is összeomlot nyelésképtelenné vált illetve állandóan aludt majd Februárba elment!!! Az a kérdésem hogy az utolsó kenet és a halála között nem telt e el sok idő??? (2 hónap ) Feltudtam e készíteni a hosszú utra Lelkileg vagy hibáztam hogy nem hívtam hozzá Januárba is papot??? Félek hogy túl sok idő ez a két hónap és üresen ment el anya
Afelől biztosíthatom, hogy a kedves édesanyja nem "üresen ment el". Nagyon jól tette, hogy a novemberi rosszullétekor papot hívott hozzá. Gondolom, akkor az atya meggyóntatta, megáldoztatta és a betegek szentségét is föladta neki. Joggal föltételezhetjük, hogy betegágyának utolsó hónapjaiban a kedves édesanyja már nemigen követett el súlyos bűnöket. A kegyelem is megtartotta őt. Az Úr magához szólította, ő pedig csöndesen engedelmeskedett. Rendjén van ez így.
Kedves Lelkiatya! Dicsoseg Jezus Krisztusnak! A kerdesem egy hittankonnyvel kapcsolatos Dicserjetek az Urat hittankonyv az gorog katolikus hittankonyv? Koszonettel Aniko
Kedves Anikó! Ezzel a címmel 1992-ben jelent meg a római katolikus egyház gondozásában egy liturgikus hittankönyv. Ez nem görögkatolikus. Viszont nekünk is van egy ugyanilyen című könyvünk, amelyet mi közhasználatban Énekeskönyvnek nevezünk, s ennek az alcíme szintén "Dicsérjétek az Urat!". De ez nem hittankönyv, inkább egy bőségesebb imakönyvnek lehet tekinteni, amelyből a szertartásainkon szoktunk énekelni. Kotta nincsen benne, általában csak a szöveget látva a dallamot fejből szoktuk énekelni.
    ... 2 3 4 5 6 
7
  8 9 10 11 12 ...