Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi hét meg tizennyolc? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Tisztelt Lelkiatya! Hogyan ismerhetjük fel az idők jeleit?
Ha figyelünk rájuk. Ha fontosnak tartjuk. Ha keressük az eseményeken keresztül Isten akaratát. Az idők jelei nem olyan, mint egy keresztrejtvény, hogy vagy sikerül megfejteni vagy nem. Az idők egyik jele lehet például, ha találkozom egy menekült ukrán családdal és fölismerem, hogy miben segíthetek nekik. Nem nagy dolgokra kell gondolnunk, mert akkor nem vesszük észre a hétköznapi kicsi dolgokat, feladatokat, amelyeket nekünk kell elvégeznünk.
Kedves Lelkiatya! Van-e értelme olyan, már nagyon régen elhunyt ember lelki üdvéért imádkozni, aki az életviteléből adódóan kevéssé valószínű, hogy üdvözülhessen?
Igen, mindenképpen. Sohasem tudhatjuk, hogy egy ember hogyan kerül az ítélőszék elé. Ráadásul odaát nincs idő, ott nem érzékelhető, hogy valaki az idén vagy 10-20 évvel ezelőtt vagy évszázadokkal ezelőtt halt meg. Imádkozni mindig kell az elhunytakért is. Ez a velük való szeretetköteléket is erősíti, de az Istennel való szeretetkapcsolatomat is.
Kedves Lelkiatya! Nagyon köszönöm az előző válaszát!Természetesen ha engem kifejezetten megkérdeznek én eddig úgy érzem mindig ki tudtam állni a hitem mellett és mindig imádkozok is, hogy legyen ehhez megfelelő bátorságom és ezzel kapcsolatban is szeretném megköszönni bátorító tanácsát és a kedvességét. Annyit szeretnék, még megkérdezni, hogy alapvetően véve ha valaki csak olvas egy viccet amit elmond egy társaságban, ami vallási vonatkozású és átvitt értelmű és az ember nem rögtön mondja el a véleményét vagy már nem tudja elmondani mert későn tudna már csak reagálni egy ilyen helyzetre az sem bűn? Mitől válhat egy ilyen helyzet hit tagadássá? Én szívem szerint mindig rögtön reagálnék ilyenkor de sokszor mire eszembe jut mi lehetne a leghelyesebb ide illő gondolat a beszélgetés már máshol jár... Szeretnék mindig helyesen cselekedni Isten előtt, az nem baj ha emiatt esetleg kinevetnek, viszont túlzásba sem szeretnék esni, mert ezzel sem szeretném megbántani Őt. Köszönettel!
Én nem gondolom, hogy nekünk, keresztényeknek az volna a feladatunk, hogy helyreigazítsuk embertársaink hibáit. Egy vallási tartalmú vicc a nem vallásos emberek szájából egészen más elbírálás alá esik. Ők sok mindent másként gondolnak olyan dolgokról, amelyek nekünk fontosak, de nekik egyáltalán nem. Nem mondhatok fölötte erkölcsi ítéletet. Persze, mindezeknek különböző súlya lehet. Egészen más pl egy pap gyengeségén viccelődni, mint valamiképp a Jóistenről illetlen vagy gyalázó dolgot mondani. Ez utóbbi esetben akár ki is állhatunk, hogy ilyentől tartózkodjanak. De ha ott hirtelen nem jut eszembe, hogy mit is mondjak rá, azért ez még nem bűn. Lehet, hogy ezzel megóvott az Úr, mert úgysem tudtam volna valami jó választ adni, akár indulatosságom, akár egyéni hiányosságaim miatt. De a legfontosabb mondandóm ez, nem kell nekünk másokat megítélnünk. Jobb, ha akkor mondunk véleményt, ha kérdeznek, s nem amikor valami nem tetszik nekünk.
Kedves Lelkiatya! Mit mondjak a feleségemnek, aki egyre jobban hisz a lélekvánsorlásban? Hetente hoz példát, hogy kisgyerekek szerte a világban, múlt korokról beszélnek teljes pontossággal, pedig azt nem ismerhetik. Az interneten talált egy videót ahol egy kanadai 3 éves kislány viking dalt énekel, az anyukája sosem tanitotta, nem is hallhatta sehol. Vagy van egy angol kisfiú aki elmondta hogy ennek az épületnek a helyén egy másik épület állt, és pontosan körülírt mindent.A másik kislány elmondta a szüleinek, hogy fent volt a csillagoknál és ő választotta ki őket, hogy ide szülessen újra stb.. Szóval nem tudok neki olyan választ adni amiben cáfolhatnám, hogy nincs reinkarnáció. Mit javasol, mit tegyek? Köszönettel!
Akinek van valamilyen meggyőződése, az csupa olyan dologra talál, amely azt megerősíti. Ez még a természetes életben is így van, de a világháló rendszerében ennek tudatosan szerkesztett formájával találkozunk. Úgyhogy teljesen természetes, hogy az Ön felesége, ha hisz a reinkarnációban, akkor csupa olyan hírt fog találni, amely ezt megerősíti. Persze, a világhálón bőségesen lehet találni olyan híranyagot is, ami ennek az ellenkezője. Erről alább adok egy kis listát. Ezekben szépen talál érveket, amelyeket fontos ismerni ebben a kérdéskörben. Persze, hogy ezekkel meg tudja-e győzni a feleségét, az kétséges. Inkább imádkozzék ezért. Csak Isten tudja átformálni a felesége téves gondolkodását. http://talalkozas.katolikus.hu/5alelekvandorlas.html http://lexikon.katolikus.hu/L/l%C3%A9lekv%C3%A1ndorl%C3%A1s.html https://www.magyarkurir.hu/hirek/hogyan-lettem-katolikus-egy-egykori-buddhista-vall-megtereserol https://www.magyarkurir.hu/hirek/az-indiai-gurutol-az-okkult-termeszetgyogyaszaton-krisztus-papsagaig-videoval
Kedves Lelkiatya! Egy társaságban voltam amikor Istennel kapcsolatban egy személy megemlítette, hogy olvasta valahol, hogy a kutyák a gazdájukat így tekintik. Többen nevettek ezen. Én viszont nem amint tudatosult bennem a mondat lényege és mondtam is, hogy szerintem ez nem így van. Többször átéltem hasonló esetet és én soha sem tartottam az ilyen kijelentéseket viccesnek az utóbbi időben kifejezetten elszomorítanak, viszont állandóan bűntudat gyötör ilyenkor, hogy keresztényként nem-e kellene határozottabban fellépnem ilyen esetekben. Félek megbántom Istent azzal, hogy nem szólok rá ilyenkor a másik személyre. Ön mit gondol bűnt követtem el ebben a helyzetben? Mi a leghelyesebb viselkedés az ilyen helyzetekben? Segítségét előre is köszönöm!
Legalábbis ebben a helyzetben nem követett el bűnt. A hasonlat alkalmazható, de azért nem teljesen fedi a valóságot. Tehát jól és rosszul is lehet értelmezni ezt a képet. Ugyanakkor bátorítom, hogy amikor ilyen dolgokról beszélnek, akkor nyugodtan mondja el a saját véleményét. Még ha kinevetnék is érte, semmi vész, Jézus sokkal súlyosabb megaláztatást szenvedett értünk. De fölösleges bűntudatot kötni hozzá, az nem indokolt. Imádkozzék azért, hogy amikor szükséges, amikor élesebb helyzetbe kerül, akkor meg tudja vallani az Urat az emberek előtt. Hiszen erről kifejezetten beszél Jézus, hogy elvárja tőlünk (Mt 10, 32). De ha ilyenkor nem szól, az még nem hittagadás. Ezek a beszélgetések többnyire súlytalanok, nem is kell föltétlenül beszállnia. Akkor válik súlyosabbá a kérdés, ha esetleg kifejezetten rákérdeznek, hogy Ön hogy vélekedik erről. Akkor nem szabad olyan választ adni, amely Jézus iránti hűtlenséget fejezne ki. Tehát, ha azt érzékeli, hogy esetleg Önben kevesebb a bátorság az efféle kiálláshoz, akkor imádkozzék, hogy kapjon erőt a Szentlélektől, hogy ha kell, ki tudjon állni, és bölcsességet, hogy fölismerje, melyek azok a helyzetek, amikor erre a kiállásra van szükség.
Kedves Lelkiatya! Szüleimmel - egyelőre - közös telken élünk a családommal. Van három cicájuk akik éjszakára a fészerbe vannak zárva, melyet reggel kinyitnak. Tegnapi nap folyamán láttam, hogy zárva van napközben is, így kinyitottam hadd mehessenek világot látni. De csak egy cica volt bent. Ma összefutottunk a kertben édesanyámmal körülbelül 2 percre, s kérdezte én engedtem-e ki tegnap a bent lévő cicát? Feleltem, hogy igen. Majd mondta, hogy ennek nem igazán örültek, mert tüzel és nem szeretnének kiscicát. Mondtam neki, hogy sajnos nem tudtam. Erre az volt a válasza, hogy : ? már mindegy. ? ?Örülni? fog az állatorvos, mert vihetjük abortuszra?. Nem igazán fogtam fel először amikor mondta, csak miután bejöttem a házba. Sajnos a szüleim nem élnek keresztényéletet. Édesanyám és Édesapám Édesanyjai is mélyen hívők voltak. Az egyik nagymamám 2004-ben, másik nagymamám 2016-ban távozott el. A szüleim azóta elutasítják a tanításokat. Úgy érzem, hogy a Jó Istent is eltemették velük? Szerintem a cicákkal kapcsolatban bűnt követnek el, s megszeretném akadályozni ezt a lépésüket, hisz mégis egy érző élőlényről van szó! ?Bűnösök között cinkos aki néma?. Így érzem magam. Megértem,hogy nem szeretnének kiscicát. Nekünk mivel saját kertünk nincs így azt sem tudom mondani, hogy majd magunkhoz veszem. Mi tévő legyek? Válaszát előre is köszönöm. Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Ha tanácsot adhatok, azt mondom, hagyja nyugodtan, hogy a szülei maguk kezeljék ezt a cica-kérdést. Fontos azt látni, hogy az állatoknál nem beszélünk abortuszról, vagy ha használjuk is ezt a kifejezést, erkölcsi szempontból teljesen más dologról van szó, mint az emberi élet kioltása esetében. Egy cicánál nem hagyni megszületni az utódokat, vagy éppen azokat valamilyen módon elpusztítani nem bűn. Az volna bűn az ilyen cselekedetnél ha ezt kéjjel, erőszakosságra hajlam miatt tenné valaki. Értelemszerűen a szüleinél nem ez a helyzet, hanem egyszerűen nem akarnak több cicát. Ez nem bűn. Hogy milyen módon akadályozzák meg, ezt nyugodtan eldönthetik. Világos különbséget kell ugyanis tennünk az emberi élet és az állatoké között.
Tisztelt lelkiatya! A közelgő választások nyugtalansággal töltenek el, úgy érzem,senkire sem szavazhatok nyugodt lelkiismerettel.Márki-Zay Péter azt mondta,engedélyezni szándékozik az azonos neműek házasságkötését és örökbefogadási jogát-ezt nyilván nem helyeselhetem.Ugyanakkor azt is ígérte, hogy duplájára emeli a családi pótlékot-aminek az összegét az Orbán-kormány tizenkét év alatt nem emelte-és bevezeti a minimáljövedelmet;ez utóbbi bevezetését Ferenc pápa is szorgalmazza.Vannak akik a családi adókedvezményt szokták felhozni; azonban ezt a legszegényebbek nem tudják igénybe venni.Máskor azt mondják, ha bevezetnék a minimáljövedelmet, nem dolgoznának az emberek; azonban sajnos tapasztalatból tudom, hogy nemcsak az egyes ember igyekezetén múlik,hogy van-e állása, és többször hallottam az évek során munkahelyi feletteseimtől,hogy kisgyermekes anyát, egy bizonyos kornál idősebb embert,más településről bejárót, cigányt semmiképpen nem alkalmaznának(ezeket a dolgokat nem nekem mondták, csak én is jelen voltam )Az Orbán-kormánynak a szomszéd és európán kívüli népekkel szembeni hangulatkeltését-a trianoni békeszerződés gyakori emlegetését, az olyan kijelentéseket, miszerint "minőségi különbség van egy magyar és egy afrikai gyermek között",stb-szintén nem helyeselhetem. A Mi Hazánk Mozgalomra mint szélsőjobboldali pártra nyilván nem szavaznék,a többi pártnak nincs esélye bejutni a parlamentbe. Mit tegyek?
Ha nehéznek tartja a választást, akkor is fontos dönteni. Mert, ha a nehéz döntés miatt a nem döntést választom, ezzel akaratlanul is hozzájárulok valamelyik oldal erősítéséhöz. Tehát fontos erkölcsi kötelességünk a választáson részt venni, arra alapos tájékozódással készülni. Ha egyik mellett sem tudok teljes odaadással elköteleződni, ez egyáltalán nem baj, sőt, mondhatni, természetes, hiszen sokfélék vagyunk. Ilyenkor a "kisebb rosszat" kell választani. Ugyanakkor mindenképpen figyelembe kell venni a keresztény értékeket. Olyan személyt és pártot választani, akik nyíltan szembeszállnak a keresztény értékekkel, egyszerűen nem szabad támogatnunk. Ráadásul nagyon félrevezető, ha egy párt egész egyszerűen magasabb összegű juttatásokkal akarja meggyőzni az embereket. Ahhoz felelős vagyonkezelésre is szükség van, ha a juttatásokat emelni akarják. Az is nehézzé teszi a döntést, hogy a média eszközein keresztül sokszor erkölcstelen módon egyáltalán nem valós tényeket, adatokat, ismereteket közölnek. Bizony, nem könnyű eligazodni. Még az ilyen lépéseknél is javaslom az imádságot. Az Úrral kell megbeszélni, hogy ő mit tanácsol, kérni kell a Szentlelket a jó döntéshöz. Én legalábbis biztosan arra a pártra és azokra a vezetőkre szavazok, akik a keresztény hitet és annak tanítását akarják megvalósítani. Még ha tudom is, hogy nekik sem sikerül száz százalékosan, hiszen gyarlók vagyunk mindnyájan, de legalább azt hallom, hogy törekszenek rá.
Kedves Lelkiatya! Kérem adjon pár jó tanácsot, javaslatot hogy tudjam a Jézus imát és a Rózsafüzér imadságot beosztani mert mind kető kedves a szívemnek és nem szeretném egyiket sem el hagyni! Építő tanácsát mindig örömmel fogadom! Ferenc
Kedves Ferenc! Csak az az egyszerű tanácsom, hogy egyikre is, másikra is rögzítsen egy időt a napjában. Ha meg tudja tenni, lehetőleg minden nap. Ezt saját maga tudja kitapasztalni, hogy melyik napszak melyikre alkalmasabb. A Jézus-ima azért jó elalvásra, mert akkor nem kell számolgatni, hogy éppen hol tartunk, egyszerűen addig mondjuk az imát, amíg el nem alszunk. Persze, ezzel együtt jó, ha nem csak az elalvásra használja, hanem külön időt szentel a Jézus-imának is. Napi egy tized rózsafüzér, naponta tíz perc Jézus-ima meg tudja változtatni az életünket.
Kedves Lelkiatya! Gorogkatolikus metropolianak milyen tevekenysegei vannak szocialis csoportok tekinteteben?
Mind a három egyházmegyében kiterjedt szociális tevékenység folyik. Vannak idősotthonok, gyermekvédelmi intézmények (lakásotthonok, nevelőszülői hálózat), fogyatékkal élők otthona, demensek ápolására szakosodott idősotthon, szenvedélyfüggőket gondozó otthon. Ezeken kívül igen jelentős, bár nem állandó intézmény, hanem nyári tábor a Szent Damján tábor, ahol fogyatékkal élő fiatalokat táboroztatnak egészséges fiatalok. Ez a kispapok szervezésében történik. Érdemes megemlíteni még a korai fejlesztő központot. Ez ugyan egészségügyi intézménynek számít, de a családok megsegítése miatt akár ezt is ide lehetne sorolni.
Kedves Lelkiatya! Mikor Jézust megkísérti a sátán a sivatagban akkor az Evangélium úgy írja, hogy bizonyos helyekre ELVITTE az Urat. Hogyan volt hatalma erre? Miért hagyta ezt Jézus illetve az Atya? Köszönöm válaszát. Zsóka
Kedves Zsóka! Talán ezen a ponton megértjük, vagy legalábbis közelebb kerülhetünk a Miatyánknak egyik nehéz mondatának az értelméhöz: "Ne vígy minket a kísértésbe!" Ez olyan nehezen érthető, hogy újabban erős törekvés van arra, hogy ki is hagyják, legalábbis átfogalmazzák, mert sehogysem lehet ezt fölfogni, hogy Isten vinne minket a kísértésbe. Ám Jézus így fogalmazta az imát, vélhetően ő nem tévedett, amikor erre tanított meg minket. A sátán csak azt tudja megtenni, amit Isten megenged neki. Néha hosszabbra engedi a pórázt (mint most, a háború idején), máskor meg rövidebbre. Hogy miért, ezt bizony nem tudjuk. Néha utólag rájövünk, hogy igaza volt. Úgy látszik, Jézusnak is szüksége volt erre a próbatételre, az Atya megengedte, hogy így legyen. Vélhetően nem úgy kell értelmezni ezeket a szavakat, hogy a sátán valóságosan elvitte volna Jézust ide vagy oda. Úgy tudjuk elképzelni, hogy ezek gondolati kísértések voltak. Ezekben a mondatokban nem a helyszín a fontos, hanem a késztetés, amit kiválthat az az elképzelt hely: a templom párkánya vagy egy olyan magas hegy, ahonnan az egész világot be lehet látni. De hogy ezeket a gondolati kísértéseket miért hagyta az Atya, ezt nem tudjuk. Mindenesetre Jézus győztesen jött ki belőle, tehát megerősödött általa. Megint az Atyának lett igaza, hogy erre valamiképpen szüksége volt.
Kedves lelkiatya! Lassan 14 éve ismerjük fiúnk (most már) feleségét. Sajnos nem volt felhőtlen az elmúlt időszak. Teljesen el akarta, elakarja szakítani testvéreitől, szüleitől, tőlünk, fiunkat. Ott tart már a kapcsolatuk, hogy őrjöng, ha fiam elmegy a vasárnapi szentmisére, és a kislányukat sem engedi, mert akkor tanulnia kell. Azt mondja mindig, hogy ők egy család és a férje már hozzá tartozik, ami teljesen természetes, de ez a kötelék közöttük nem szeretet kapcsolat, hanem lelki terror. Egyszer már elhagyta fiúnk a családját, de pár nap múlva visszament. Azóta még inkább "láncon" tartja fiúnkat, aki velünk együtt, folyamatosan imádkozik kapcsolatuk jóra fordulásáért.Szentmiséket ajánlottunk erre a szándékra. Meddig lehet ezt a házasságot ilyen körülmények között fenntartani?
Nagyon nehéz, emberileg szinte megoldhatatlannak látszó helyzet ez. Nyilván nem egészséges a kapcsolatuk, s ezt orvosolni, főként kívülről szinte lehetetlen. Az egyik sarokpontja a dolognak, hogy a férj és édesapa álljon a sarkára, egyedül, a szülők közvetlen támogatása nélkül. A következő, hogy ez mit is jelent, mit csináljon. Nyilván nem a templombajárás itt a fő kérdés, mégis talán ezen keresztül lehet elindítani egy olyan folyamatot, amely kimozdítja ebből a patt helyzetből őket. Én az édesapának azt tanácsolnám, hogy bármi is van, a templomot ne hagyja el. Akárhogyan hisztizik is emiatt a felesége. Járjon templomba addig, amíg meg nem unja a feleség ezt a gyerekes magatartását, be nem látja, hogy ezzel a hadviseléssel nem ér célt. Legyen tehát olyan pontja a férjnek, amely független a feleségétől. A terrorizálás miatt éppen ez az, amit nem tud elviselni a feleség. S hová máshová kapaszkodjon a férj, mint az élő Istenbe, a vele való kapcsolatba? A gyermek? Ő pedig kéthetente mehessen el az édesapjával. Ezt követelje ki a férj. Ha neki Isten igazán fontos, akkor ezt nagy erővel tovább akarja adni a gyermekének is. A másik nagy eredmény az volna, ha sikerülne rávenni a feleséget egy párterápiára. De a férj egyedül is eljárhat ilyen szakemberhöz, aki esetleg majd abban is tud segíteni, tanácsot adni, hogy a feleséget hogyan lehet rávenni, hogy ő is menjen el egy ilyen találkozásra. A feleség nem boldog. Hátha ki lehet mozdítani ebből a sajátos pszichózisából azzal, ha valaki rávilágít, hogy lehetne akár boldog is, ha másként állna hozzá a házastársi kapcsolathoz. Szóval, ezeket a tanácsokat adnám az édesapának, férjnek. Azért neki, mert ezeket a lépéseket őneki kell megtennie, más nem teheti meg helyette, akkor nem hoz gyógyulást. A szülőknek pedig marad az imádság, hittel, a csodában is bízva. Mert ehhöz csoda kell, hogy valami változás lehessen. Én is imádkozom értük.
Tisztelt Lelkiatya! Azon morfondírozom, hogyha a szavaknak ereje van és én a bűneim súlyát, m?rtékét mérlegelem, akkor a bűneimmel vagyok és nem Istennel. Szeretném a hála felől megközelíteni az életem, hogy a legkisebb jóban is Istent és az Ő szeretetét lássam, hogy gondolataimban is Vele ?ljek. Tud-e erre adni tanácsokat? Hogyan maradjak meg a jóban, mikor ilyen sok rossz vesz körül kívül és sajnos olykor belül is..! Isten áldja meg minden Felé vezető gondolatért! Antónia
Kedves Antónia! Mindenképpen Isten Szentlelkétől származik ez a késztetés a lelkében, hogy a hála felől közelítse meg az életét. Ez a lelki érlelődésnek is a jele. Az évek és a lelki tapasztalatok hozzák, hogy az ember egyre inkább felismeri a hála jelentőségét. Tehát kövesse is ezt az indíttatást, legyen minél több hála az imádságában, a gondolataiban. A Gondviselés néhány évre megajándékozott minket, magyarokat Oloffson Placid atyával, aki a gulágot megjárva csodálatos tanúságot tett arról, hogy a legszörnyűbb körülmények között is meg lehet látni Isten jóságát, szeretetét. Igen, ez a mostani helyzet óriási próbatétel mindnyájunknak. Félő, hogy egy ideig még csak egyre rosszabb lesz a helyzet a most kitört háború miatt. Megmaradhat-e az örömünk, lehetünk-e hálásak ilyen körülmények között? Ez a hitünk próbája. Ha csak szelíd és kedves körülmények között tudunk hinni és vagyunk képesek látni Isten jóságát, ahhoz talán még hit sem kell, hiszen magától értetődő. De a nehézségek közepette sem veszíteni el a reményt és a bizalmat, ezt már csak mély hittel lehet. Ha tanácsot kér hozzá, azt javasolhatom, hogy építse be a napi imaéletébe a gyakori hálaadást. Reggel első gondolata legyen, minden imáját ezzel kezdje, rögzíthet külön is időpontot, amikor csak hálát ad. Kereshet erre imaszövegeket, de a saját szavaival is kifejezheti, hogy mi mindent köszön meg az Úrnak. Zárásként pedig még annyit, hogy a további lépés az lesz, amikor fölfedezi, hogy micsoda ereje van a dicsőítésnek. Amikor már nem is kell mit mondani, hogy miért vagyok hálás, egyszerűen csak köszönöm, hogy jó az Úr, és dicsőítem őt. Idővel majd erre is legyen gondja, figyelme!
Kedves Lelkiatya! Minden nap imádkozzuk a rózsafűzért, hogy legyen vége a sok bajnak, de nem tudjuk hogy helyesen végezzük vagy sem. Helyes minden nap nagyböjtben a fájdalmas olvasót mondani, vagy ilyenkor is a megszokott rend szerint végezzük? Köszönöm válaszát! Üdv: Glória
Kedves Glória! Ha arra éreztek indíttatást, hogy nagyböjtben minden nap a fájdalmas olvasót mondják, akkor kövessék azt. Így is lehet, nem helytelen. De persze, csak egy bizonyos időre. Húsvétkor meg egy ideig lehet esetleg csak a dicsőségest mondani. De nyilván azért ilyen összetett a titkok rendje, hogy egyfajta kiegyensúlyozottságot adjon.
Főtisztelendő Atya! Kérem, hogy csak a választ közölje a kérdésemre: Bűn-e UFC mérkőzést nézni? Köszönettel:L.
Ha ragaszkodik ahhoz, hogy igennel vagy nemmel válaszoljak, akkor azt mondom: igen. Az ilyen időtöltés egészen biztosan nem visz közelebb Istenhöz. Akkor meg minek. Eldurvítja a lelket. Semmi értelme ilyenre fecsérelni az időt.
Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy ha egy gyerek azt vállalta hogy a nagyböjti idő alatt nem eszik édességet csak vasárnap és elfelejtette hogy szombat van és evett akkor tényleg csak úgy mehet áldozni ha előtte gyont? Szerintem nem, mivel Római katolikus keresztény és csak hamvazószerda és nagypéntek a szigorú böjt és a nagyböjti idő alatt pénteken nincs hús a többi csak önként vállalt lemondás... Megvallom őszintén szerintem sokat is vállalt azzal, hogy szerdán csak kenyeret és vizet szeretne fogyasztani (hamvazószerdán így is tett) és emellett a pénteki hús mentes nap mellé egész nagyböjt alatt nem eszik édességet és chipset... Valamint a kedvenc sorozatát sem nézi, mindennap olvassa a bibliát... Mit gondol hogy tartsa meg a nagyböjtöt egy római katolikus gyerek aki már nem kicsi, de nem is felnőtt? Tényleg bűn ha véletlenül megszegi amit pluszban vállalt? Addig nem mehet áldozni? Válaszát előre is köszönöm
Ha jól sejtem, egy aggódó szülő teszi föl ezt a kérdést, töprengvén, hogyan tudjon jó tanácsot adni lelkes gyermekének. Az én tanácsom a szülőnek az, hogy értékelje a gyermekie lelkesedését, és azt ne visszafogni akarja, hanem inkább bátorítsa. Persze, a túlzásoktól is meg kell óvni a még tapasztalatlanokat. De amit leírt, az szerintem teljesíthető. Hogy a gyermek egyáltalán nem eszik édességet a nagyböjtben, ez, ugye, egyáltalán nem veszélyes, nem egészségtelen. Erre mindenképp lehet bíztatni. Ha véletlenül megszegte, és emiatt szeretne gyónni, ebben mindenképp érdemes bátorítani. Az igaz, hogy nincs ilyen szabály, hogy csak akkor mehetne áldozni, ha előtte meggyónt. De ha a lelkiismerete őt erre indítja, akkor érdemes ebben erősíteni. Hacsak lehet, gyónjon meg. Persze, ha nem lehet, akkor is áldozzon, abból semmiképp se maradjon ki egy apró botlás miatt. Kedvenc sorozatát nem nézi, helyette mindennap olvassa a Bibliát. Istenem, adjon hálát, hogy a gyermekét most ennyire megfogta Jézus iránti szeretete! Érdemes segíteni őt ebben, semmi kára nem fog származni belőle. Az egy napos kenyér és víz fogyasztás sem káros. Kemény, de jól tartható. Bár minél több gyermeknek volna ilyen lelkülete, mint az Ön gyermekének!- Adjon hálát érte!
    ... 2 3 4 5 6 
7
  8 9 10 11 12 ...