Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi nyolc meg öt? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya! Tavaly öngyilkos lett az öcsém, 17 évesen. Évek óta nem voltunk kapcsolatban, mert még gyerekkorunkban elválasztottak minket. Ő még akkor kicsi gyerek volt, nagyon csendes és zárkózott is, természete szerint. A többéves "eltiltás" miatt elidegenítették tőlem. Letagadták, nem engedték, hogy láthassam, amikor látogatóba mentem volna hozzá, már felnőtt koromban, stb. A halála váratlanul ért. Ezt tovább fokozza a tragikus körülmény. Annyit tudok a hitéletéről, hogy nagyon ritkán mentek rk. misére. De ennél többet nem tudok. Nem tudom, hogy volt-e személyes kapcsolata Krisztussal, mertért-e, stb. Én magam a református hitet gyakorolom. Kérdésem: az igaz, hogy aki öngyilkos lett, az semmiképpen nem juthat a Mennyországba? Tudom, Istené az ítélet, Ő tudja. De egyszerűen azóta gyötör ez a kétség. Segítő válaszát köszönöm szépen! Köszönettel: Ágnes
Kedves Ágnes! Ma már egyáltalán nem mondjuk, hogy aki öngyilkos lett, az nem üdvözülhet. Két ok miatt. A pszichológia azt mondja, hogy öngyilkosságot elkövetni józan, egészséges gondolkodással nem is lehet. Még aki látszólag hidegvérrel készíti is elő saját öngyilkosságát (az ilyen nagyon ritka), annak a lelkében, személyiségében is olyan zavar van, amely megkérdőjelezi az ő teljes felelősségét. Amikor ilyen tragédia történik, abban általában több ember is felelős. A másik szintén újkeletű fölismerés, hogy különbséget kell tenni a biológiai halál és a teológiai halál között. Ez utóbbiból nincs visszatérés, de aki a halál állapotába kerül, az még néhány percig valamilyen módon a tudatánál van vagy lehet. Hogy e néhány percben mi játszódik le az emberben, azt senkisem tudja, egyedül Isten. Ebben is azt láthatjuk, hogy Isten mindenkinek ad lehetőséget a legutolsó pillanatban is a megtérésére. Imádkozzék tehát a testvéréért. Így, utólag is tudunk segíteni egymásnak. Hogy ez hogyan számítódik be odaát, ezt nem tudjuk pontosan, de az biztos, hogy a szeretetkapcsolat nem szűnik meg a halállal. Akit itt szerettünk, azt odaát is szeretni tudjuk, és viszont. Az Ön Isten iránti szeretete, elköteleződése sokat segíthet a testvérén, akivel ilyen szép szeretetkapcsolatban vannak - még ha ez az életükben sajnos nem is nyilvánulhatott meg.
Kedves Atya! Mit tanácsol az alábbi helyzetben? Próbálnánk tartani a kapcsolatot egy rokon családdal, megemlékeztünk a jeles napokról (születésnap, névnap stb.), ünnepekkor meghívjuk magunkhoz őket ebédre/vacsorára, viszont ők soha nem hívnak vissza, soha nem keresnek maguktól. Ezt egy ideig tűrtem és a jó kapcsolat érdekében lenyeltem, de már belefáradtam. Ha mi nem kezdeményezzük a találkozást, beszélgetést akkor nekik eszükbe se jutna, hogy mi van velünk. Már úgy gondolom, hogy nem éri meg ennyi energiát befektetni a mi családunk részéről. Fáj, mert mégiscsak rokon, de úgy gondolom, hogy ha ilyen egyoldalú a kapcsolat azt le kell zárni. Jól gondolom?
Ha már megkérdezett, elmondom, hogy én másként gondolom. Miért baj az, ha egyoldalú a kapcsolat? Szerintem ennek örülni kell, hogy legalább az egyik oldalról megvan a törekvés, a kötődés. Ez Önöknek köszönhető, s eddig ezt szépen teljesítették is. Mi az, amibe belefáradt? Azt javaslom, ne legyenek elvárásai velük szemben. Néha hívja meg őket, akkor legalább együtt vannak. Ennek lehet örülni. Érdeklődjék felőlük, de ha ezt ők nem viszonozzák, azért még nem kell Önnek bezárni a kaput irányukban. "Amint szeretnétek, hogy veletek bánjanak az emberek, ti is úgy bánjatok velük! Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi az érdemetek? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi az érdemetek? Hiszen a bűnösök is ugyanezt teszik... Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas!" (Lk 6,31-33. 36)
DJK! Kedves Lelkiatya! Honnan tudhatom, hogy mi a célja Istennek életemmel? Hogyan fedezhetem fel? Milyen jelek segíthetnek ebben a felismerésben? Mert minden megfogant lélek Isten akaratából jön a világra és Istennek terve van életünkkel. ("mielőtt megalkottalak volna anyád méhében, már ismertelek."- Jer 1,5). Hogy milyen életpályára, hivatásra vagy hogy családos életformára vagy egyedüllétre kaptunk-e meghívást hogyan tudom felismerni? Abból, ami örömmel tölti be szívünket? Köszönöm szépen válaszát!
A hivatásunk megtalálásában döntő szerepe van, hogy milyen adottságokkal rendelkezünk. Ezeket azért kaptuk, hogy használjunk vele, mások számára hasznosak legyünk. Ezért a helyes önismeret egyik sarkalatos pontja annak, hogy megtaláljuk a magunk hivatását. Fontos szempont, amit itt említettem, hogy azt kell vizsgálni, hol, hogyan tud engem fölhasználni Isten mások javára. Mások javának az őszinte, bátor keresése, ez a hivatástisztázás egyik fő pontja. Igen, fontos jelzés, hogy hol, melyik feladatban érzem magam otthon, hol találok békét. Persze, egy-egy nehéz döntést általában kemény vívódás előz meg, de a hivatás megtalálásának egyértelmű kísérő jele az öröm és a béke.
Kedves Lelkiatya! Az lenne a kérdésem, hogy részt szabad-e venni olyan SSPX szentmisén (az imáikba bekapcsolódva), amin kommemorálják a pápát és a megyéspüspököt, ha (1) a szentségeikben nem részesülünk, valamint (2) vasárnap és parancsolt ünnepeken részt veszünk egy katolikus egyházzal teljes egységben lévő közösség eucharisztikus cselekményén (szentmisén vagy szent liturgián). Több atya azt mondta nekem, hogy súlyos bűn ilyet tenni. Mi a helyzet akkor, ha keleti ortodox szertartások imáiba kapcsolódunk be úgy, hogy az (1)-es és (2)-es feltételeket megtartjuk? Az is súlyos bűnnek számít? Ott biztosan nem hangzik el a pápa, valamint a terület katolikus megyéspüspökének neve... Köszönöm megtisztelő válaszát!
Nem hiszem, hogy bűn volna részt venni az FSSPX társulat által szervezett szertartáson. Ez azonban nem helyettesíti a katolikus szentmisén való részvételt. Az pedig egészen bizonyos, hogy nem bűn részt venni ortodox szertartáson, sőt, kifejezetten szép és hasznos dolog. Ugyanakkor katolikus ember törekedjék arra, hogy a vasárnapi kötelezettségeit megtartsa. Ha ezt nem tudja megtenni vagy csak súlyos nehézségek árán, akkor az ortodox szertartáson való részvétellel is teljesítheti vasárnapi kötelességét.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! Van egy meglehetősen makacs, rigolyás nagypapám, akit - bár a szándék nem arra irányult - sikerült megbántani, magamra haragítani. Aztán olyanokat mondott - mint pl.: az se zavarja, ha utoljára találkoztunk, alább bővebben kifejtem - amiket egy kis együttérzéssel, szeretettel az ember nem mond az unokájának. Az incidens a következő volt: megkértük, hogy a cipőjét ne kint a teraszon húzza le, ne mászkáljon kint mezítláb, ám tegnap ezt mégis megtette, majd kint a kövön - amin elkerülhetetlen, hogy ne legyen baktérium vagy kutyaszőr? keresztül végigsétálva bejött a házba. Mondtuk neki, hogy lehetőleg ne mászkáljon ki-be ily módon, mert nem szeretnénk ha behordaná a kutyaszőrt, egyebet. Tény, hogy már idős és szüksége lehet a kint lévő székre amire le tud ülni, hogy felhúzza a cipőjét, de ha kér egy kis segítséget, egy széket amit leteszünk neki bent vagy akár egy cipőkanalat akkor szívesen adunk és segítünk neki. Visszatérve, tegnap rászoltunk, hogy legközelebb ne tegye azt. Akkor megsértődött és hazament. Másnap újra eljött és végigcsinálta ugyanazt amire megkértük, hogy ne tegye. Ezúttal én kértem meg, hogy a cipőjét bent vegye le. Ezután fejemhez vágta, hogy mit képzelek én hogy parancsolgatok neki, illetve ő akkor sem fogja azt megtenni amire kérjük, meg hogy ki vagyok én, hogy szóljak neki. Eléggé rosszul esett a magatartása, megbántott. Ő biztosan nem fog bocsánatkérést kezdeményezni - legalábbis erre nagyon kevés esélyt látok, nem volt gyakori az élete során - én pedig, bár bántja a lelkem a dolog, (és ha tudtam volna, hogy ez fog történni, inkább nem is szólok neki emiatt) nem tudok/ merek eléállni bocsánatot kérni, hiszen az egész kérés nem egy sértésként vagy beszólásként indult. A Lelkiatya tanácsát kérném, hogy mitévő legyek. Emellett azt is szeretném kérdezni, hogyha a bocsánatkérés nem történik meg, de én megbocsátottam neki, illetve nem érzek haragot emiatt, akkor miután a gyónás szentségét felvettem, járulhatok-e Szentáldozáshoz. Elnézést kérek, hogy ilyennyire tartalmas, hosszú üzenetet írtam Önnek. Kérem imádkozom értem bűnösért, s azért, hogy a legközelebbiekben ilyen ne forduljon elő. Szeretettel és tisztelettel: egy Krisztusban testvére
Ami a szentgyónást illeti, annyit mondjon el, hogy megbántotta a nagyapát. Különösebben nem kell erről magyarázkodni. A megbántás megtörtént, még ha nem is akarta, de megtörtént a megbánás is. Krisztussal sokkal könnyebben tudjuk rendezni az efféle melléfogásokat. Ami pedig a nagyapát illeti, nem tudom, hogy kell-e bocsánatot kérnie. Neki alapvetően nem arra van szüksége, hanem megértésre és nagy szeretetre. Ha legközelebb szeretetet, kedveskedést kap Öntől, ezzel helyére tudja tenni az összezörrenést. Persze, ha emlékszik a korábbi sérelemre és felhánytorgatja, akkor meg nyugodtan kérjen bocsánatot. Ezzel semmi súlyos dolog nem történik, a nagyapa pedig megbékül. Meg kell értenünk, hogy idős korban újra olyanok leszünk mint a gyermekek, annak sok-sok előnyével és hátrányával együtt. Úgy tekintünk rá, mint felnőtt emberre, de a gondolkodása, a reakciói már újra jóval beszűkültebbek, gyerekesebbek. Ez a kis történet, amit elmondott a nagyapjáról, bennem ezt a képet rajzolta meg. Nem biztos, hogy kérhet olyat az idős nagyapjától, mint amit a család többi tagjától. Sok türelem is kell az idősekhöz, de megéri, bőségesen megtérül. Ugyanez a kis öreg bácsi nagyon aranyos és szerethető is tud lenni. Törekedjék arra, hogy ezt a szerethető öreg bácsit lássa benne, ne a rigolyás öregurat. Nézzen el neki többet, mint más embernek. Ha meg is követeli a család minden tagjától, hogy a teraszról ne jöjjenek be cipővel, neki inkább nézze ezt el. Kicsit többet kell utána takarítani, de jóval nagyobb lesz a béke. Ez pedig mindennél fontosabb.
Kedves Lelkiatya! Augusztusban is lesz zsolozsmastabor? Sajnos júliusban nem tudtam egyikre sem menni. Köszönöm válaszát.
Görögkatolikus metropóliánkban zsolozsmás tábor évenként kettő szokott lenni. Általában egymást követik a létavértesi és az irotai. Legközelebb - Isten segítségével - jövő nyáron lesz. Úgy tudom, Erdélyben a ferencesek is szerveznek ugyanilyet, természetesen a latin rítus szerint.
Kedves Lelkiatya! Az idei Nagyboldogasszony napi búcsún a glutenerzekenyek hol és hogyan tudnak majd szentaldozashoz jarulni? Sajnos nem hirdetik ki és így az érintettek nem is tudják..
Továbbítom a kérését, és minden bizonnyal lesz kijelölve külön hely, ahol a gluténérzékenyek áldozhatnak a Szent Vérből. Köszönjük a figyelmeztetést.
Kedves Lelkiatya! Mi a véleménye a korrupcióról?
Nem tartom elítélendőnek. Már csak azért, mert az ítélet nem a mi dolgunk, hanem Istené. De mindenképp kerülendőnek tartom, mert mindent megront: tisztességet, lelki érzékenységet, emberi kapcsolatokat, társadalmi bizalmat. Az ember üdvösségét veszélyezteti. Ezért hangsúlyozom, hogy mindenképpen kerülnünk kell, nehogy belecsússzunk.
Tisztelt Vásárlóink! A Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola Könyv- és Kegyszer Webáruháza 2022. június 30-án befejezte működését. Könyv- és kegyszer-kereskedelmi tevékenységet a jövőben a Görögkatolikus Metropólia és egyházmegyéi folytatnak. Kérjük, kövesse figyelemmel a görögkatolikus sajtótermékeket, melyek az esetleg megnyíló online vásárlási lehetőségekről is hírt fognak adni. Köszönjük megértésüket!
Ezt a tájékoztatást írta nekem valaki, ezt közzéteszem. Tehát csupán a Szent Atanáz főiskola nem működteti tovább a webáruházát, de minden más könyv- és kegytárgyboltunk továbbra is elérhető, rendelkezésre áll.
Tisztelt Lelkiatya! Hogyan van az, hogy a lelki életben való elórehaladásom alatt úgy érzem, bár egyre jobban engedi az Úr, hogy megismerjem, mégis mintha ahogy közeledek egyre távolabb menne. Mintha egyre messzebbről értsd egyre halkabban szólna. Ez annak a jele, hogy bízik bennem, hogy már a kis jelekre/indításokra is figyelek, vagy csak az én lelkihallásom gyöngült meg? Utóbbin hogy lehet segíteni?
A lelki haladásunkat nem könnyű mérni. Van, hogy úgy érzi az ember, hogy már nagyon szép eredmények vannak a háta mögött, aztán kiderül, hogy nyomorultabb, mint valaha gondolta volna magáról. Az Istennel kapcsolatos élmények sem lineárisan függnek össze a lelki előhaladással. Annak, természetesen hálával szabad örülni, hogy az ember egyre több mindent megért, meglát, könnyebben tud elfogadni, stb. Ez mindenképp a kegyelem jele, ezek ajándékok, amelyeket balgaság, sőt, hálátlanság volna tagadni. Ámde ezzel nem jár együtt feltétlenül, hogy ennek a folyamata szépen folytatódik is tovább. Ezért az várni, elvárni nem érdemes. Tehát a jelenséget, amelyet említ külön kell választani attól, hogy eddig milyen lelki élményeket élt át. Ha ezt teszi, talán hamarabb meg is találja, hogy mi a teendő. Egyrészt a helyzetet minősíteni nem kell, mert nem is lehet, de a belőle fakadó feladatokat érdemes fölmérni. Ez pedig az, hogy ne álljon meg itt. Ahogy írja is, lehet, Istentől jövő, ajándékszerű próbatétel, de lehet a saját gyöngeségének is a következménye. Az sem kizárt, hogy az eddigi lelki fejlődése nyomán öntudatlanul is megfogalmazódik az az elvárás, hogy erősebben, élesebben szeretné hallatani a szavát, az üzenetét, de ez nem adatik meg. Arra buzdítom, hogy imádkozzék úgy, mint Mózes: "Mutasd meg nekem arcodat, hogy ismerjelek!" (Kiv 33,13). Tehát bátran kérje a még mélyebb találkozást, aztán, hogy ezt a fontos kérést hogyan és mikor teljesíti az Úr, ezt teljesen őrá kell bízni.
Kedves Lelkiatya! Mit jelent, ha egy számomra ismeretlen pap/parôkus odajôn hozzám a szemembe néz és a vállamra teszi a kezét, anélkül, hogy bármit mondana. Többször megesett mśr és.nem tudom hovatenni.
Ez attól függ, hogy Ön mire használja föl ezt a helyzetet. Szerintem egyértelmű, hogy Isten embere meglátta Önben a kegyelemre való fogékonyságát, és mintegy Isten biztatását akarja továbbítani, hogy vegye komolyan a hitét, legyen buzgóbb, mint eddig.
Kedves Lelkiatya! Nagyon szép a liturgiában a miséző pap alázatos mondata: "Isten légy irgalmas nekem bűnösnek!" Magam is sokszor ismételgetem. Atanáz atya előadásából próbáltam görög nyelvű változatát kimazsolázni, sajnos nem sikerült. Kérem szépen írja le fonetikusan. Hálával egy latin paptestvér.
(Sajnos görög karakterekkel nem sikerült leírnom.) O Theosz, ilászthitími to ámártoló
Kedves Lelkiatya! Ha egy katolikus ovi egyik technikai dolgozója beleavatkozik olyan dolgokba,ami nincs a munkaköri leírásában és a gyerekkel is időnként durva,mit lehet tenni? Egy óvónő miatta ment el,mert elmondta a véleményét. Hiába szeretette volna vele kulturáltan beszélni, a technikai dolgozó sértődötten bepanaszolta. A vezetőség nem tesz semmit, protekcióval került be. Úgy volt, hogy elmegy,lett volna jelentkező a helyére,mégis ott van.
Ilyenkor ugyanaz a teendő, mint egy nem katolikus óvodában. Ha tudunk a helyzeten segíteni, akkor meg kell tenni, ha nem tudunk, akkor el kell fogadni.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya, Egy olyan dologgal kapcsolatos a kérdésem, mely lehet, hogy evidensnek kellene legyen számomra, de van valami, amit mégsem értek. A Bibliában le van írva, hogy a szerelem milyen körülmények között lehet Istennek tetsző. Velem az történt, hogy beleszerettem valakibe, akibe elvileg nem lett volna szabad, mert nem lehetnék vele együtt, nem lehetne köztünk házasság és szexuális kapcsolat sem, sőt, még randevú sem tehát nem szabadna úgy tekintenem rá mint férfira. Az okát nem szeretném leírni, de lehet nem is számít. (Annyit írnék csak, hogy nem homoszexuális helyzet, én nő vagyok és ő pedig férfi, egyikünk sem házas) Egy évvel ezelőtt szerettem bele ebbe az illetőbe. Valójában már korábban is ismertem, de akkoriban még nem voltam belé szerelmes, akkoriban mások tetszettek (már amikor) és akkor még nem úgy tekintettem rá mint férfire, ilyen téren hidegen hagyott. Pár évig nem is foglalkoztam vele, de utána meg amikor ismét, akkor egyre jobban megszerettem, jobban mint régen és az lett a vége, hogy beleszerettem. Eleinte nem szerelemmel szerettem hanem csak úgy emberileg. Szóval beleszerettem és ennek persze része (volt) a szexuális vonzalom is. Az elején nagyon sokszor fantáziáltam róla ilyen téren, bár valamennyire igyekeztem ezt visszafogni, volt amikor nem. Egy idő után ezek a fantáziák sokkal ritkábbak lettek, de maga a szerelem megmaradt. Nemcsak erről szólt az egész hanem a személyisége, a viselkedése is vonzó számomra tehát nem csupán egy testet láttam benne. Gyakran volt arra is példa, hogy egyszerűen csak arra vágytam, hogy lássam, hogy megöleljen vagy hogy üljünk egymás mellett és beszélgessünk egy éjszakán keresztül és csak ennyi történjen. Ezek a dolgok nem történtek meg, csak a vágyaim, fantáziáim tárgya volt. Az imáimban említettem ezt a dolgot mert bűntudatom lett miatta. Az érzéseim nem mindig olyan intenzívek mint egy éve, a szexuális fantáziák ritkábbak sokkal, de tudom, érzem, hogy szeretem még mindig. Ezt érzi az ember a szívében. Annak ellenére, hogy az erotikus fantáziáim vele kapcsolatban sokkal ritkábbak, pár napja megint előjött, akkor egész éjszaka rá gondoltam (ilyen még sosem volt), talán két órát aludtam csak, ami nálam nagy szó, mert én még akkor sem tudtam szinte soha ébren maradni amikor kifejezetten akartam valami miatt, most pedig nem volt célom az ébrenlét és mégse tudtam aludni. Imádkoztam Jézushoz és elmondtam ezt neki, hogy olyan gondolataim vannak, melyek nem helyesek és bocsásson meg nekem ezért és segítsen nekem, hogy tudjak aludni éjszaka, mert így nem tudok. Ennek ellenére továbbra is ez a személy és a vele kapcsolatos fantáziák jártak a fejemben, állandóan forgolódtam, hogy ha esetleg más pozícióban fekszek, akkor hátha jobban elalszok. Ma is előjöttek az erotikus vágyak bennem, de amint azt már említettem, nem csak testi értelemben kívánom ezt az illetőt, előbb szerettem bele emberileg és ezek a buja fantáziák és vágyak csak utána jöttek. Az egész egy folyamat volt. Úgy gondolom, szükséges volt leírnom mindezt azért, hogy világosabb legyen miről van szó, a fő kérdés az lenne, legalábbis ez foglalkoztat, hogy ha Isten tudja, hogy helytelen az érzéseim és gondolataim, beleértve ebbe nemcsak a szexuális vágyakat hanem minden romantikus, meghittségre és intimitásra irányuló gondolatot ezzel a férfival kapcsolatban, akkor miért hagyja, hogy kialakuljon ez bennem és amikor azt kérem, hogy szeressek ki belőle, akkor miért nem történik ez meg? Ha Istennek sem tetszik a dolog és netán neheztel is rám ezért, bűnnek tartja és kérem is tőle, hogy múljon el az érzés, akkor miért maradt meg ez az állapot? És amikor Jézust megszólítottam és elmondtam neki ezt, hogy nem tudok aludni, mert helytelen gondolataim vannak és ne haragudjon ezért és segítsen elaludnom, akkor miért nem történt változás, miért nem szűntek meg az erotikus vágyaim azonnal? Azt leszámítva, hogy hajnalban 2 órát tudtam aludni végül. Olvastam már, hogy minél jobban nem akarunk valakire gondolni, annál inkább nem fog sikerülni, hogy ne rá gondoljunk. Azon az éjszaka azt mondtam magamban, hogy úgy tűnik ez tényleg így van. Ha Isten el akarná venni az olyan szerelmes gondolataimat, melyek nem helyesek, akár testi, akár lelki (szex nélküli) dolgokra irányulnak (mint például meghitt beszélgetés egy éjszakán át azzal a személlyel), akkor megtehetné, nemde? Főleg, hogy el is ismertem neki, hogy tudom, hogy ez bűn és kértem, vegye el tőlem az érzéseim. Nem kerülök olyan helyzetbe, hogy esetleg megcsókolhatnám, megölelhetném, simogathatnám az illetőt tehát arról nemigen lehet szó, hogy ez egy próbatétel, hogy kibírom-e, hogy ne nyúljak hozzá. Létezik, hogy valamilyen okból Isten maga akarja, de mindenesetre nem ellenzi az ilyen érzéseim? Függetlenül attól, hogy nem teljesül be. Valamilyen oka lenne, ami most még ismeretlen számomra?
Föltehetjük a kérdést: miért hagyja Isten, hogy fölforrjon a víz, amikor rátesszük a tűzre? Pedig kérjük, hogy ne forrjon fel, mert most annak épp nem kellene fölforrnia, de Isten mégsem akadályozza meg a forrást. Lehet, úgy érzi, az Ön helyzetére nézve ez egyáltalán nem jó hasonlat, hiszen Ön szeretne szabadulni ettől az érzéstől, ki is fejezi ezt, és kéri, hogy ne forrjon föl a víz/ a szív. Egyrészt meg kell értenünk, hogy Istentől nem várhatjuk, hogy a folyamatokat irányítsa, térítgesse jobbra vagy balra. Isten nekünk adta ezt a világot, hogy éljünk vele, benne. Vannak törvényei, azokat miért függesztené föl, ha ő maga alkotta bele? Nekünk kell megtanulnunk ezt a világot, megismerni a törvényeit, és azokhoz igazodni. A hosszú levelét olvasva egyre inkább az az gondolat erősödött meg bennem, hogy Ön nem szabadulni akar ettől a szerelmes vagy abba az irányba terelődő érzéstől, hanem valamiképpen annak elfogadását, elfogadtatását szeretné. Erre alkalmasnak tűnik az az érv, hogy lám, Isten sem veszi el, hiába kéri. Hátha azért nem veszi el, mert ő is rábólint, hogy hadd maradjon, hadd fejlődjön tovább. Ezért mondom azt, hogy Ön egyelőre továbbra is a tűzön tartja az edényt, nem akaródzik onnan levenni. Azt is belátom, hogy nem is olyan könnyű levenni. Egy hánykolódó éjszaka során egyáltalán nem könnyű megszabadulni az ilyen gondolattól. De ennek valójában az az oka, hogy a lelke mélyebb rétegeiben nagyon is ragaszkodik ehhöz a gondolathoz. Ez az, amit nem olyan könnyen tudunk befolyásolni, a lelkünk mélyebb rétegeit. Ez még talán nem a tudatalattink, de nagyon sok olyan érzés, gondolat van bennünk, amelyek szinte önálló életet élnek, teljes erőbedobással is alig van rá hatásunk. Ez az a réteg, ahol azt várjuk Istentől, hogy cselekdjék ő, mert arra mi nem tudunk hatással lenni. Csakhogy ez is a fizika, a kémia, a biológia, a lélektan része. Ezt a munkát is nekünk kell elvégeznünk, nem háríthatjuk Istenre. Hogy lássunk ehhöz a munkához, lelkünk mélyebb rétegeinek a megtisztításához? Az mindenképpen jó és helyes irány, ha ehhöz Isten segítéség kérjük. Csak nem szemrehányással és méltatlankodással, hanem nagy alázattal és ráhagyatkozással. A mi munkánk pedig az elkerülés. Minden alkalom, amikor az illetőt látom, netán beszélgetek vele, rágondolok, ez olaj a tűzre, ilyen körülmények között esélyem sincs, hogy a lelkem tisztuljon ettől a helytelen érzéstől. Kerülni kell tehát a vele való találkozást, a rágondolást. A gondolatainkat egyébként úgy tudjuk irányítani, ha másra tereljük. Az kétségtelen, hogy nem tudjuk pusztán akarattal elérni, hogy valamire ne gondoljunk. Annál inkább ott ragad a gondolatainkban. Ám ha másra tereljük a gondolatainkat, ami valóban le tudja kötni, azzal elérhetjük, hogy a tiltott területekre ne vagy csak egyre kevésbé hatoljon be.
Tisztelt Lelkiatya! 1 hónapos várandós vagyok. Van egy 4 éves és egy 2 éves gyerekünk. Nem tudom hogy Isten akarja e ezt a kisbabat nekünk!? Ha valami oknál fogva baj történne azt is Isten akarja? Megfoganhat egy gyerek úgy hogy Ő nem akarja?
Ez a gyermek az Isten ajándéka az Önök számára. Meglátja, mennyi örömet, boldogságot fog hozni az Önök életében. Egyetlen gyermek sem foganhat meg Isten akarata nélkül. Minden egyes személyt akar és terve van vele. Ám a szülőknek is felelőssége, hogy a gyermek fölcseperedvén majd meg is találja azt, s így ő is majd Isten tervei szerint fog élni.
    ... 2 3 4 5 6 
7
  8 9 10 11 12 ...