Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi nulla meg tizenkilenc? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya! Előre bocsátom, hogy nem vagyok vallásos, de gondoltam teszek egy próbát, hiszen ki tudja...Nem találok megnyugvást. Édesanyám 2018-ban elhunyt, apa rá 9 hónapra. Képtelen vagyok feldolgozni, szakember segítségét is kértem már, eredménytelenül. Rettentő szoros kapcsolat volt a miénk, főleg anyával, nyilván ezért is nehéz az elengedés. Minden emlék itt van előttem, bármerre nézek, őket látom, az ünnepek rettentő nehezek...tudom, hogy nem vagyok egyedül, beszélek is róluk sokat a barátoknak, de nem megy a feldolgozás. Éjszakánként rosszul, sokat sírok, mikor nem látnak. Nappal erősnek mutatom magam, de valójában belül ordítok...Mit várok ettől a levéltől? Nem is tudom, talán tanácsot, segítséget, bármit, amitől egy kicsit könnyebb lesz...Köszönöm.
Talán annyi vígasztalót mondhatok, hogy idővel azért könnyebb lesz. Az első esztendő a nehéz. Orvoshoz, szakemberhöz akkor kell fordulni, amikor a halálesettől eltelt egy esztendő után sem hagyja magára a leküzdhetetlen szomorúság. Bár a soraiból azt olvasom ki, hogy belül kegyetlenül nehéznek érzi ezt a helyzetet, de azért mégis van ereje uralkodni önmagán. Hisz - ha jól értem - mások felé nem mutatja ki fájdalmát, a munkáját továbbra is elvégzi. Ez egy ilyen csapás után, amikor az ember közeli időpontban mindkét szülőjét elveszíti, inkább arra utal, hogy mégis van ott lelkierő, van akaraterő. Bízni lehet abban, hogy Ön meg fog bírkózni ezzel az embert próbáló életfeladattal. Talán közhelynek tűnik, mert sokszor idézik, de most különösen is fontos igazság az Ön számára: "Ami nem öl meg, az megerősít". Önt ez a csapás, ez a veszteség meg fogja erősíteni. Egy tanácsom mégis van. A templom csöndje gyógyító tud lenni. Próbálja ki! Ne csak otthon a szobájában sírja ki panaszát, hanem egyszer menjen el egy csöndes templomba, s ott hosszan időzzön el, ott mondja el a bánatát. Ott könnyebb megszólítania drága szüleit is, szóljon az Édesanyjához. Mondja el neki, mennyire fáj a hiánya. Meglátja, ez a vissza nem fojtott, elmondott panasz szintén gyógyítani fogja. Segítse Ön az Úr ebben a nehéz helyzetében!
Kedves lelkiatya, gyónásra készülök, ebben szeretném a segítségét kérni. Bűnt tudva és akarva lehet elkövetni, ez pontosan mit jelent? Elég ha csak a cselekmény lett tudva és akarva elkövetett vagy annak is tudatában kellett volna lennem, hogy az adott cselekmény az bűn? Illetve az bűn-e ha és meg kell-e gyónnom hogy nehezen viselem a misék hiányát és a templomunk bezárását? Még egy kérdésem lenne még hogy a szexuális bűnöket mindig meg kell gyónnom és az mindig súlyos bűn (önkielégítés)?
Érdemes mindazt meggyónni, amit bán, hogy elkövetett. Hogy egy-egy tettében mennyi volt a tudatosság, mennyi volt mások követése, mennyi volt annak meggondolatlanságból, felelőtlenségből, feledékenységből elkövetett része, azt nem érdemes különösebben vizsgálni. Mondja el, amire emlékszik, és bánjon meg mindent. Ennyire egyszerű. Nem kell különösebben vizsgálgatni, mérlegelni, hogy mit kell gyónni és mit nem. Az borzasztó bonyolulttá tenné az egészet. Mondom, amit csak tud, gyónjon meg, bánjon meg és kész. És bízzon az Isten megbocsátó szeretetében. Hogy nehezen viseli a misék hiányát azt azért nem kell meggyónni, mert abban épp az fejeződik ki, hogy Ön mennyire szereti az Urat és az Egyházat. Ne keverjük össze a bűneinket a szomorúságainkkal! Nagyon helyes és természetes, hogy Önnek is szomorúságot okoz ez a hiány. Amint lehet, részesüljön a szentgyónásban, szentáldozásban, vegyen részt szentmisén. Az utolsó kérdésére is azt mondom, soha ne hagyja ezeket a tetteit gyónatlanul. Ha két gyónás közben - ne adja Isten! - többször is előfordul, akkor esetleg annyit mondjon, hogy ez többször is megtörtént. Részletezni nem szükséges. Ha viszont a lelkiatyjával beszélget, vele érdemes részletesebben is megbeszélni a körülményekről, hogy mit lehet tenni, hogy ne jöjjön vissza ez a bűn.
Kedves Atya! Keresztszülőkkel kapcsolatosan lenne kérdésem. Melyik a jobb választás: 2 testvérünk legyen a keresztanya és a keresztapa vagy válasszuk az egyiket és annak párját (még nem házasok és a pár más vallásból való)? Egyaltalán lehet esetleg több mint 2 keresztszülője gyermekünknek?
A keresztelendőnek egy, legalább egy keresztszülőjének kell lennie. Ez a legfontosabb. Ezt a személyt úgy kell kiválasztani, hogy ő felelős lesz majd a megkeresztelt (gyermek vagy felnőtt, mindegy) további keresztény fejlődéséért. Tehát olyan személyt válasszunk, aki mély hitű, imádkozó ember. Annál is inkább, mert akkor hűségesen és hittel fog imádkozni a gyermekünkért! Akinek példaértékű a hite, az élete. Hogy aztán rajta kívül még kiket kérnek meg egy vagy több keresztszülőnek, az már majdnem mindegy. Az egyébként szép dolog, ha egy házaspár a keresztszülő. Persze, csak akkor tud igazán szép lenni, ha mindketten komolyan veszik ezt a feladatot. Ha két buzgó hitű keresztszülő van, az jobb, mint ha csak egy van. Ezen túl nem tudok tanácsot adni.
Kedves Lelkiatya! Egy sajnálatos esemény történt a családom életében, édesapám olyan bűnt követett el, amelyre úgy gondolom nincs feloldozás. Ennélfogva el szeretne válni édesanyámtól. Emellett jómagam a diakónusi pálya iránt intenzíven érdeklődöm. Az lenne a kérdésem, hogy ha tényleg úgy alakul és a szüleim elválnak, akkor ez mennyiben befolyásoló tényező, ha diakónus szeretnék lenni? Válaszát előre is köszönöm!
Érdekes, épp az imént írtam le, hogy nincs olyan bűn, amelyre ne volna föloldozás. Legalábbis, amelyet Isten ne bocsánata meg, s ne tudná azt teljesen eltörölni, megsemmisíteni. Ha Ön a diakónátusra készül, akkor ezt tudnia kell, illetve a készület során erről nagyon sokat fog megtudni. Azt javaslom, a gyönyörű diakónus szolgálat felé vezető úton ez legyen az első, vagy ha nem is az első, hiszen, talán tett már lépéseket, de legalábbis az egyik fontos lépés, hogy erről a mindent megbocsátó szeretetről meggyőzi a szüleit. A válás semmire sem megoldás. A válás az Isten pecsétjének a széttörése (gondolom, szentségi házasságban élnek a kedves szülei), a múlt megcsúfolása (gondolom, nagyon szerették egymást a szülei), a jövő szétrombolása. Ha hiba történt, azt helyre kell hozni, nem pedig egy másik, még nagyob hibával takargatni. Szóval, a föltett kérdésére leginkább ez a válaszom. De abban is megerősíthetem, hogy mindenki maga felel a tetteiért, az életéért. Elvált szülők gyermeke is lehet diakónus, pap vagy szerzetes, lehet szent is. Csak sokkal nehezebb, ha a szülők ilyen háttérrel züllesztik a szeretetkapcsolatokat, ahelyett, hogy építenék. Az biztos, hogy az elvált szülők gyermekének sokkal-sokkal nehezebb. De nem a jogszabályok, hanem az érzelmi érlelődés, a személyi kibontakozás miatt.
Feltámadt Krisztus atyám aki már volt nővel/férfival lehet szerzetes ?
Ha házas, akkor már nem, vagy legalábbis az nagyon ritka. Ha házasságon kívül tette, akkor azt meg kell gyónni. A gyónásban Isten minden bűnt megbocsát, minden megbánt bűnre van föloldozás. Nincs olyan súlyos bűn, amely akadályozhatná, hogy valaki végérvényesen az Istennek szentelje magát.
Tiszteltet Lelkiatya ! Hogyan kell pontosan a chotki val imádkozni? Van több változat? A görög hagyomány szerint? Illetve az Athosz hegységen hogyan szokták alkalmazni a Jézus füzért milyen ima láncokkal? Válaszát előre is köszönöm! Ferenc . +!
Kedves Ferenc! Könyvtárnyi írás van arról, hogy hogyan kell a Jézus-imát imádkozni. Ezen a szűk helyen nincs mód ennek kifejtésére. Ennek a Jézus-imának a füzére a csotki vagy görög nevén komboszkinion. (Mind a két szó, a szláv is meg a görög is azt jelenti: olvasó). Ebben a lelkiatya rovatban is megtalálható egy lista, amely az erről a fajta imádságól szóló magyar nyelvű könyveknek a címét tartalmazza. Érdemes visszakeresni. Most egyszerűen csak annyit tudok elmondani, hogy hasonló imádság ez, mint a római katolikusoknál a rózsafüzér. Néhány különbség azért van. A csotki nem mindig azonos hosszúságú, lehet 33, 50, 100, 200 szemes vagy ennél is több. Az egyes csomókra mindig ugyanazt mondjuk, nincs semmi változás. Hogy ki mit mond, az is többféle lehet. A legismertebb fohász így szól: Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön! Ezt a fohászt, vagy ennek rövidebb változatát (Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam! vagy: Jézus, könyörülj!) ismételgetjük minden egyes szemre. Amikor körbeértünk, lehet újra kezdeni. Még az Athosz hegyén sem egységes ennek gyakorlata. Legtöbbször egyedül mondja az imádkozó, csöndesen, magában. De lehet hangosan is. Sőt, lehet énekelni is, van egy egyszerű dallama a szavaknak. Van, ahol a fiatal szerzetesek együtt mondják vagy éneklik. Mi a lényege? Hogy a fohász mondása során az ember értelme elforduljon más gondolatoktól, és ezek a fohászok elvezessék a szívébe, hogy ott találkozzék, ott legyen jelen együtt az ott lakó Úr Jézussal.
Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy hosszú ideig nem tudtam elfogadni hogy egy központi idegrendszeri sérült gyermekem van, egyedül nevelem, sokat veszekedtem vele, bántottam, és őt hibáztattam mindenért. Ki akartam nevelni belőle, mivel azt mondták hogy neveletlen (de később egy neurológus megállapította hogy központi idegrendszeri sérült). Most már az életemnél is jobban szeretem, meg is bántam meg is gyóntam, de nem tudom hogy tehetném jóvá a múltat. Hogyan vezekelhetném le, hogy egy ártatlan gyermeket nem jól szerettem, nem jól neveltem? Mit tenne a helyemben? 11 éve egymásnak vagyunk és sokat javult a kapcsolatunk amióta újra Istennel élünk, rendszeresen imádkozom és a karantén előtt rendszeresen járultam Szentségekhez is.
Drága Édesanya! (Gondolom, édesanyáról van szó.) Az Isten nem kér semmiféle elégtételt. Az Isten ingyenesen szeret minket. A világ szokta követelni az elégtételeket meg az igazságszolgáltatást. Önnek semmi de semmi tartozása nincsen sem a gyermeke sem az Isten felé. Hiszen Önnek is szenvedés volt az az életszakasz, amíg nem ismerte föl, hogy hogyan kezelje helyesen ezt a helyzetet. Ez nem elég büntetés? Ne akarjon ennél többet, már rég megfizette ezt. Annak örüljön, hogy fölismerte, mit kell tennie. Adjon hálát Istennek, hogy ide elvezette. Gondolom, most sem könnyű az életük, de egészen mássá vált azáltal, hogy az Istennel élnek. Ezt az utat folytassa tovább! Fedezze föl minél mélyebben, hogy mit jelent Isten végtelen szeretete! És ha a nehézségeket nem is veszi el Öntől, az élete mégis egyre boldogabb lesz. Ha valami elvár Öntől az Isten, akkor ez, hogy ebben a növekvő boldogságban éljen. S ő mindent meg is ad hozzá, meglátja.
Több paptól is hallottam már, hogy az "Adjátok meg a császárnak ami a császáré, és az Istennek ami az Istené" jézusi mondat nem teljesen azt jelenti amit mi értünk alatta (kötelességek teljesítése a vezetők felé), hanem eredetileg ez "adjátok vissza". Ha ez így van, mit jelenthet ez a felszólítás?
Ennek a tanításnak, mint Jézus minden szavának többféle értelme van, nagyon sokféle magyarázat lehetséges, mert ezek a szavak végtelen tartalmúak. A keleti atyáknak van egy szép magyarázata erről. Nekem ez tetszik legjobban. Jézus előbb megkérte az akadékoskodókat, hogy mutassanak egy pénzt. Azon rajta volt a császár képe. Ezek után mondta, hogy adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené. Az Isten arca az emberen van. A pénzt a világi hatalomnak adjuk oda, önmagunkat pedig az Istennek.
Kedves lelkiatya, aki még nem volt bérmálkozó az is kérheti a Szentlelket, hogy segítsen dönteni? Most készülök elsőáldozásra, de mellette a gimiben is most kell dönteni hogy milyen tantárgyat tanuljak pluszban. És elbizonytalanodott bennem minden. Idáig töri tanár akartam lenni, de most a matek vonz. Csak az biztos, hogy egyházi fősulira akarok menni, mert a keresztény hitem miatt folyamatosan bántanak a suliban. Most a járvány ideje alatt szerencsére nem tudnak.
Igen, mindenki kérheti Isten segítségét, nem csak a megkereszteltek. Bárki megszólíthatja a Szentlelket, nem csak azok, amik meg vannak bérmálva. Ezek a szentségek azonban még hatékonyabbá teszik a lelki törekvéseimet, engem még fogékonyabbá tesznek Isten ajándékaira. Amit leír, az némileg meglepő, hisz kissé távol van egymástól ez a két tudományterület. Persze, vannak közeli, sőt találkozási pontok is a két tárgy között. Mindenesetre arra figyelmeztetem, hogy megfontoltan hozzon döntést. Kérjen tanácsot is akár tanáraitól, barátaitól, lelkiatyától. De a döntést saját maga hozza meg, azt ne hárítsa át másra. Meg buzdítom arra is, hogy bérmálkozzék meg minél hamarabb. Ezzel se húzza az időt. Ha Ön szeretne egyházi felsőoktasási intézménybe járni, akkor bizonyára már nem kevés ismerete van ezekről, biztosan járt hittanra. Szóval, ne halogassa a bérmálkozást. De azért már addig is imádkozhat nyugodtan a Szentlélekhöz. Tőle kérjen bölcsességet! Ám azt is tudnia kell, hogy az egyházi intézményben sem szentek vannak. Ott is fog találkozni emberi gyarlóságokkal. Ezt csak azért mondom, nehogy fölösleges csalódás érje. Nem menekülhetünk el a világ bántásától. Krisztus sem menekült el. Meg kell találnunk az erőt, hogy semmi ne bizonytalaníthasson el minket, semmi ne tántorítson el a hittől, ne távolítson el Jézustól!
kedves lelkiatya. Szeretném megkérdezni, hogy Jentezen Franklin böjtről szóló két könyve mennyire katolikus? Elfogadható-e katolikus szemmel? Vagy sem?Nagyon érdekelne, mert ki szeretném zárni az ezotériás és kat. vallással nem egyeztethető könyvek olvasását. Viszont nagyon érdekel a böjt
Amit sikerült olvasnom és meghallgatnom tőle, az mind figyelemre méltó. Sajnos nem katolikus, tehát a böjtről való tanítását is a katolikus egyháztól függetlenül állítja föl. Kár. Ugyanis a katolikus egyháznak kétezer éves tapasztalata van erről, s érdemes volna azzal párhuzamba állítani, ahhoz kötni a maga tapasztalatait a böjtről. De egyrészt az ő hozzáállása ettől függetlenül - nekem - teljesen hitelesnek tűnik, másrészt mi, katolikusok is hibásak vagyunk abban, hogy egyházunknak ez a fontos tudása elsikkadni látszik, mert nem vesszük komolyan, nem éljük meg. Úgyhogy érdemes odafigyelni erre a lelkipásztorra, és a tapasztalatait, lelkesedését átvéve a saját egyházunkon belül megélni azt, amire buzdít.
Azt szeretném kérdezni, hogy római katolikusként megkeresztelt kisfiú lehet-e elsőáldozó görögkatolikus templomban? Illetve, hogy ilyenkor a bérmálkozás szentségét is megkapja egyben? Katolikus család vagyunk, rendszeres templombajárással, közös imaélettel és elsőáldozási felkészülést is kap a gyermek az iskolában (RK iskola). Néha görögkatolikus liturgiára is járunk, mivel az egyik nagypapa görögkatolikus. Nagyon szeretjük.
Jogos a kérdés, hiszen a görögkatolikusoknál előbb a bérmálás szentségét kapja meg a megkeresztelt személy, és utána az Eucharisztiát. Mostanában egyre gyakoribb, hogy e három szentségben egyszerre, egy szertartáson belül részesül a megkeresztelt. Itt nyilvánvaló a sorrend, hogy a keresztséget a bérmálás követi, s amikor már megkapta a Szentlelket, akkor részesülhet az Eucharisztiában. Teológiai szempontból ez a helyes és értelemszerű sorrend. Ezért Önnek sem mondhatok mást, mint azt, hogy ezt a sorrendet érdemes megtartani. Hozzáteszem azonban, hogy ez nem gyakorlat nálunk, az ilyen eset egészen ritka, hogy római katolikusnak keresztelt gyermek legyen nálunk elsőáldozó, és ilyenkor előtte részesüljön a bérmálásban. Noha ez volna logikus és teológiailag helytálló. Javaslom, hogy beszéljék meg ezt az atyával, aki ebben eligazítást tud majd adni Önöknek.
Kedves Lelkiatya! Gyakran kísért imádság után a gondolat, hogy ez az imádság elég felszínes volt, néha még olyankor is, mikor vigyázok, hogy ezt elkerüljem. Hiába adom át magam az Úrnak, valami mindig azt súgja, hogy nem volt ez rendben, hiszen csak a teljesítmény végett imádkozom. Pedig nem! Az ilyesmit mindig próbálom elkerülni, mégis gyötörnek ilyen gondolatok. Mit tehetek?
Ne álljon szóba ezzel a gondolattal. Ez ugyanis egyértelműen kísértő gondolat. Az sugallja, hogy nincs rendben az Istennel való kapcsolatod, hiába erőlködsz, sosem lesz tökéletes, stb. Ezeknek semmi értelme nincsen. Kivált az imádsághoz kötődően. Értsük meg, nincs arra műszerünk, amely - legalábbis közvetlenül - ki tudná mutatni, hogy milyen vagy milyen volt az imádságunk! Azok az érzések, azok a gondolatok, melyek az imádságot kísérik a mi emberi természetünk szüleményei. Az imádság azonban az Isten ajándéka. Olyan isteni ajándék, amely az emberi hiányosságokat sokszorosan pótolja. Nekem elég csak elkezdeni az imádságot, s persze, benne maradni, nem abbahagyni, a többit a végtelen hatalmú Úr adja hozzá. Ne akarja mérlegelni azt, hogy jól imádkozik-e vagy sem. Ha ezt tenné, akkor imádság helyett mérlegelne. Hagyja a mérlegkészítést másra! Nyugodtan leszögezheti, hogy az imádsága nem tökéletes, sok minden zavaró tényező, kívülről is, belülről is belevegyül. Semmi vész. Ez van, Ön most itt tart. De fog még tovább is fejlődni. Ha nem hagyja abba az imádságot. Inkább köszönje meg, legyen hálás, hogy az Úr meghallgatja Önt. S amikor ilyen gondolata támad, hogy ez egy gyenge ima volt, annál nagyobb hála töltse el a szívét, hogy a jóságos Úr ezt is nagy örömmel vette Öntől. Az imádság öröm és hála a Lélekben. Erre törekedjék, ezt ismerje föl! Ezt köszönje meg Istennek!
Erkölcsi értelmben hogyan ítélendő, hogyha a pár folyamatos nemi kapcsolatot létesít majd pedig oltár elé áll? Házasság előtt úgy tudom, hogy van beszélgetés az atyával és gyónás. Ebben a szentgyónásban gondolom meg kell gyónniuk, végül feloldozást kapnak rá. Mit javasolna kedves Atya? Az én elképzelésemben bűnös érzés van a felekben az oltár előtt. De ez mégiscsak egy gyönyörű pillanat! szentségben részesülnek, hisz összeházasodnak, szerelmesek és nem tudják egymás nélkül elképzelni az életet. A tisztaság tanításának globális értelmezését abszolút megértem, ugyanakkor ha makro szinten tekintek erre a kapcsolatra, akkor viszont.. a felek teljes mértékben el tudnak köteleződni. Mi a helyzet abban az esetben, hogyha nem derül ki hogy hogyan élnek mégis egy derűfényes szombati nap oltár elé sétálnak?
Ezekről a gyönyörű szép dolgokról nem elméleteket kell mondani, hanem élni kell. Csak az értékeli igazán, aki éli. Nyilván, aki tagadja, vagy félrevezetettségében nem hiszi, nem ismeri, az azt sem tudja, hogy mit veszít vele. De hiába mondunk szépeket erről, hiába érvelünk a levegőbe, azzal még nem teszünk semmit. Erről csakis konkrétan, személyesen érdemes beszélni. Hiszen mi ketten, Ön és én hiába értünk teljesen egyet, hogy a házasság előtti nemi kapcsolat kerülendő, ettől még semmi nem fog megváltozni. Amikor Ön vagy én egy ilyen párral beszélgetünk, s ők rá is kérdeznek, hogy ez micsoda, miért van így, mi az értelme, akkor mondhatunk valami értelmeset, akár Öntől, akár tőlem kérdezték meg. De addig falra hányt borsó. Hiába beszélünk erről azoknak, akik ezt teljesen másként gondolják. Félő, hogy csak ítélkezés születik belőle. Az meg megint nem vezet sehova. Ha egy pár nem tartották meg házasság előtt a testi tisztaságot, akkor a házasságkötés előtt ezt meg kell gyónniuk. Föltéve, ha katolikus vagy ortodox párról van szó.
Kedves Lelkiatya! Nagyon introvertált vagyok, és emiatt nem tudok kapcsolódni az egyházi közösségemhez. Mit tanácsol Atya, hogy tudnék én is a közösség aktív tagja lenni, ha személyiségem gátat szab ennek? Köszönöm!
Az introvertált személyiség nagyon alkalmas arra, hogy mélyen gondolkodóvá váljék. Még nem azonos azzal, de jó lehetősége van rá. Az extravertáltnak ez nehezebb, ő könnyebben válik felszínessé. Tehát örüljön, hogy Ön ilyen személyiség. Ezen ne akarjon változtatni, hanem keresse a lehetőségeket, hogy mi hozható ki belőle leginkább. Az igaz, hogy a kapcsolatok építését ez nehezíti. Bár talán mégsem, mert ez csak a felszínes kapcsolatokra érvényes. Azt javaslom, hogy törekedjék mély, igazi, értékes kapcsolatokat kiépíteni. Nem baj, ha Önnek kevesebb barátja van, mint másnak. Csak ezeket a barátságokat nagyra értékelje! Nem azzal, hogy sokat vár tőle, hanem, hogy sokat ad bele. A közösségben Ön nyugodtan legyen csöndes, visszahúzódó. Ilyen is kell. Az ilyen embereket más csöndesebb emberek szívesebben szólítanak meg. Azt javaslom, hogy Ön is nézzen szét, ki az, akinek szüksége van társra, társaságra, megértő személyre. Az ilyen személyeket megszólítva tegyen azért, hogy a közösség értékes tagjává váljék. Figyelje, hogy mikor kinek mire van szüksége. Ne a csevegésbe akarjon bekapcsolódni, hanem a cselekvésbe! Legyen előzékeny és segítőkész! Ezek is a mélyebb kapcsolatokhoz tartoznak. Szóval, legyen hálás a Teremtőnek, hogy Ön ilyen személyiséget kapott, és ezzel az Ön adottságaival keresse, hogy hol, miben tud hasznára lenni másoknak!
Kedves Lelkiatya! Ne haragudjon, egy teljesen praktikus felvetéssel zavarom. Nézném Fülöp metropolita atya videóit, de sajnos akadoznak, leállnak. Ugyanez volt a helyzet a korábbi felvételeivel is. Akinek nincs hiper-szuper netkapcsolata, csak így tudja "nézni". Ha már belefektetik az energiát ilyen rövidke üzenetek készítésébe, nem lehetne, hogy Youtube-kompatibilissá tegye a videókat valaki? Nem értek hozzá, de annyit tudok: azon a platformon keresztül megbízhatóan lejátszható...
Továbbítottam ezt a jelzést az illetékeseknek. Remélem, tudnak ezen segíteni.
    ... 2 3 4 5 6 
7
  8 9 10 11 12 ...