Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tíz meg tizenkilenc? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves Atya! Ha egy római katolikus pap úgy döntene hogy rítust vált és betér görög katolikus papnak, és a rítusváltás előtt házasságot köt, akkor görög katolikus pappá avatható ? Vagy ezesetben kizáró ok a házasság, mivel az már a pappá szentelése előtt történt ? A rítusváltás egyházjogilag nem jelent egy kvázi újraszentelést ? Tehát a rítusváltás előtt házasságot kötött róm kat pap a görög katolikus egyházba fogadható a házasság elismerése mellett ? ...
Nem. Nincs arról rögzített előírás, csak szóbeli megállapítás, hogy amennyiben római katolikus férfi rítusváltással görögkatolikussá lesz, majd később a papságra jelentkezik, akkor az illető tartsa meg a cölibátust. Ez az óvintézkedés azt a célt szolgálja, hogy ne történjék rítusváltás a családos papság lehetősége miatt. Továbbá a rítusváltás semmilyen értelemben nem jelent újraszentelést. A családos ember pedig egyébként sem jelentkezhet a szemináriumba. Tehát a rítusváltás előtt házasságot kötött római katolikus pap nem fogadható be papi szolgálatra a görögkatolikus egyházba.
Kedves Lelkiatya! A Dániel böjtre kapott válaszát nagyon szépen köszönöm! Egy kérdésem lenne még Bünt követtem e el azzal hogy 5 nap után meg szakítottam ezt a 21 napos Dániel böjtöt??? A mi Úrunk Jézus Krisztus vajon haragszik e rám ezért most olyan üreséget érzek magamba. Imádkozni is félek.
Az egészen bizonyos, hogy az Úr Jézus nem tekint Önre haraggal, amiért így alakult az elhatározása. Mint korábban is írtam, az sem teljesen biztos, hogy ez helyes elhatározás volt. S ha így van, jobb is, hogy abbahagyta. Ne higgyen annak a félrevezető, gonosz gondolatnak, hogy félnie kell Istentől, hogy ne imádkozhatna hozzá! Ez teljesen téves. Hagyja a csudába azt a Dániel böjtöt. Most egyébként sem a böjtnek van itt az ideje. Készüljön inkább a nagyböjtre, azon keresztül a föltámadás ünnepére. Menjen el minél előbb szentmisére, hogy ott megáldozhasson. És boldog szívvel adjon hálát azért, hogy az Úr Jézus ennyire szereti Önt, hogy arra vágyik, hogy az Eucharisztiában egyesülhessenek. Ez pedig majd erőt ad Önnek arra is, hogy jobban átgondolja, hogyan, mivel mutathatja meg viszontszeretetét neki.
Dicsőség Jézus Krisztusnak Kedves Lelkiatya! Köszönöm szépen a válaszát amit az elváltak és újraházasodotak üdvöségére kaptam! A helyzet az hogy a Biblia világosan le írja hogy aki elvált az béküljön ki házastársával vagy éljen egyedül mert aki elvált férfihoz megy az házaságtörést követ el és aki elvált asszonyt vesz el az is házaságtörést követ el! Házaság török nem öröklik az Isten országát És itt jön a lényeg amit Lelkiatya leírt hogy azért nem részesülhetnek Szentségekbe (Szent gyónás Szent áldozás)mert folyamatosan bünben élnek!!! Így hogy üdvözölhetnek??? Ezért tölt el engem ekkora félelemmel ez az élethelyzetem Válaszát előre is köszönöm.
Azt is írtam, hogy mindnyájan bűnben élünk. Krisztus azért jött el, hogy megszabadítson minket a bűneinktől. Ehhöz kétségtelenül bűnbánatra van szükség, anélkül nem részesülünk bocsánatban. De ennek nem egyetlen módja a bűnbánat szentsége, hiszen annak számtalan más útja is van. A gyónás a legkézenfekvőbb, legegyszerűbb, leghatékonyabb mód, ez igaz. Ezért ezzel mindenképpen élnünk kell, ahogy csak lehet, ahányszor csak lehet, amikor arra szükség van. De jól néznénk ki, ha minden keresztény csak ezt használná bűnbánata kifejezésére. Aki havonta vagy akár hetente gyónik, megelégednék azzal, hogy havonta vagy hetente egyszer tartana bűnbánatot. Isten látja lelkünket, törekvéseinket, ismeri gyöngeségeinket. Nyilván azt is látja, hogy mit tudok megtenni azért, hogy elnyerhessem a bocsánatát, s ezzel mennyire élek, ezt mennyire veszem komolyan. Ezért azt tanácsolom Önnek, hogy bízzon Isten szeretetében - ez az első -, tartson rendszeresen bűnbánatot (hisz nyilván nem ez az egyetlen, és talán nem is a legnagyobb bűne, hogy rendezetlen házasságban él), s amennyire lehet, próbálja az életállapotát is Isten akarata szerint igazítani. Hacsak teheti, formálja át az életét, szüntesse meg az áldatlan állapotot, de ha ezt nem teheti, ha például gyermekei is vannak az új kapcsolatban, akkor is éljen bűnbánat áldott ajándékával és élvezze Isten végtelen és irgalmas szeretetét. A félelmét bizakodás váltsa fel!
Tisztelt Lelki atya! Arra kérném, hogyha tud segíteni, akkor egy katolikus börtönlelkész (megfelelő gyóntatási jogkörrel rendelkező pap) menjen be a szegedi börtön, II. számú objektumba (Dorozsmai út) és végezzen ott szent szolgálatot, szentségkiszolgáltatást évente egy-kétszer. - P.
Továbbítottam a kérését a szegedi atyáknak. Talán tudnak segíteni.
Kedves Lelkiatya! Azt szeretném meg kérdezni hogy Debrecenbe van e Ortodox templom???
Igen. A Szentháromság templom, Késmárk u. 7/c.
Dicsőség Jézus Krisztusnak. Kedves Lelkiatya, olvasok a bőjtről, hogy ki milyen formában éli meg. Emlékszem kisgyerek koromban egy héten három nap volt bőjt. Hétfő, szerda, péntek. Bevallom nem követtem figyelemmel mikor szűnt meg a héfői nap mint bőjt. Arról is hallottam gyerekként, hogy az időseknek már nem kötelező a bőjt, nem tudom, hogy ez mit jelent. Tudom, hogy a beteg és aki önhibáján kívűl nem tudja meg tartani az elengedhető; gondolok itt az üzemi étkezésre vagy hasonló. Én úgy tudom, hogy a bőjt az önmegtartóztatás és a húsos ételek fogyasztása, az Ima és közelebb kerülni az Istenhez ezáltal,nem tudom mi a helyzet a méz fogyasztásával? Ahogy korosodom kissé másként kezdem érezni ezeket a dolgokat. Vallásom egyre jobban érdekel, olvasom a Bibliát. Nagyon ritka, hogy nem megyek Szentmisére, ez nem dicsekvés akar lenni. Megköszönöm megtisztelő válaszát. Ha úgy tetszik gondolni, elég a válasz is. Üdvözlettel.: Miklós.
Kedves Miklós! Az Ön leírásában keveredik a régi és az új, a keleti és a nyugati. Arról seholsem hallottam, hogy a római katolikusoknál szokás lett volna a hétfő-szerda-péntek böjti napok megtartása. De ez keleten sincs előírva, régen sem volt, inkább csak egyéni buzgóság eredménye. A szerzeteseknél ismert ennek a három napnak böjti megkülönböztetése. A hívek is követhetik ezt, de nem előírás. A római katolikusoknál ismertek azok a kivételek, amikor fölmentettnek érezheti magát valaki, idős kor, kemény munka, üzemi étkezés, utazás és egyebek miatt. Kelet ezt nem ismeri, nem használ ilyen kitételeket, kivételeket. Másként közelíti meg a kérdést. Mindenkit bíztat a minél odaadóbb böjtre, de az kinél-kinél személyre szabott. Jó az, ha az idősek is tudnak böjtölni, amennyire tudnak. Szintén a nehéz munkát végzők. Persze, kell az energia bevitel, tehát azt is figyelembe kell venni, de azért szabad nekik is böjtölni. Vagy az utazásnál sem biztos, hogy indokolt a böjt félretevése. Hogy milyen étkektől való megtartóztatással böjtöljünk, keleten ez is többféle lehet. Az egész apró lemondásoktól a teljes koplalásig. Ki-ki maga válassza meg, s kérjen rá áldást a lelkiatyjától. Ami nálunk, Magyarországon a görögkatolikusoknál előírás: az évközi időben a pénteki hústilalom, böjti időszakokban pedig a szerda és pénteki hústilalom. Nagyböjt első hetében pedig hétfőn is böjt van, mégpedig akkor szigorú böjt. Mézet mindig lehet fogyaszatani, még akár a két legszigorúbb böjti napon, nagyböjt első napján, tiszta hétfőn és nagypénteken is. Érdemes komolyan venni a böjtöt, nagyon sok áldásos gyümölcse van.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Lelki Atya Akik elváltak és újraházasodtak azok számára nincs bocsánat??? Azok mind a pokolba kerülnek??? Vagy esélyük az üdvösségre???
Szó sincs róla. Remélem, ezt nem mondta Önnek senkisem. Az Egyház éppen arra törekszik, az egyházi vezetők azon dolgoznak, hogy aki ilyen élethelyzetbe került - függetlenül attól, hogy ebben ő mennyire hibás -, az is az Egyház közösségének része és részese lehessen. Hogy miért nem részesülhet a bűnbánat és az Eucharisztia szentségében, ez talán nyilvánvaló: a házastársi kapcsolata nem megáldott, ezért, ha gyónni is akarna, azért nem feloldozható, mert folyamatosan bűnben él. Ha pedig nem feloldozható, akkor Euchatisztiában sem részesülhet. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy bűnösebb volna, mint más keresztény, hanem az életállapota nem teszi lehetővé a szentségi életet. Az egyháznak sok más elemében ő is részesülhet, közös imák, közösségi élet, szentelmények, stb. Tehát az újraházasodottak egyáltalán ne érezzék magukat az egyházból kizárt személyeknek. Azt még hozzá kell tennem, hogy senki sem érezheti úgy, hogy bármihöz joga volna. Minden ajándék, ingyenes ajándék. Mindent hálás szívvel kell fogadnunk, mérlegelés, méricskélés nélkül. Tudniillik, hogy kinek mit lehet, mit nem. Az nem vezetne sehova. Bűnbánattal és hálás szívvel kell élnünk az egyházban, tudva, hogy nem vagyunk egyformák. Ugyanakkor tudva, hogy Isten mindnyájunkat egyenként is úgy szeret, ahogy arra nekünk szükségünk van, azt és annyit és úgy ad nekünk, ahogyan azt ő a legjobbnak látja annak érdekében, hogy eljuttasson minket örök országába. Ezzel kell élnünk, ebből élünk.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Honnan tudhatom meg, hogy az amit tanulok valóban az Isten akarata szerinti hivatás felé visz? Egy fél éve vagyok egyetemista és már az elején megingott bennem valami, nem is voltam biztos abban hogy elkezdjem. Nem tanulok lelkesedéssel, inkább az egyetemi életet élem, de már ott sem érzem jól magam és félvállról veszek mindent, pedig gimnáziumban végig kitartó és kitűnő tanuló voltam. Amit tanulok egy segítő szakma és azt hiszem ezzel mélyen tudnék azonosulni a Jézusi példával, amikor lehajolt a gyengékhez, de mégis eltávolodtam ettől és önmagamat is ilyen gyengének érzem. Új terveim is vannak, megpróbálnék egy új szakirányt gazdasági területen (turisztika), mert több "színességet", kalandot és szabadabb mozgásteret látok benne, viszont lelkiismeretfurdalás gyötörne, hogy a váltással elfordulok azoktól a lehetőségektől hogy Krisztus arcát meglássam emberekben és segítsem őket, mint ahogy tanítja is: " Amit eggyel a legkisebbek közül tesztek, velem teszitek" (Máté 25:40). Félek, hogy visszatekintve megbánom majd. Még most van az az idő amikor válthatok, de én egyre bizonytalanabb vagyok a döntésben.
Hűha! Valóban nem könnyű döntés! Ne kapkodja el, fontolja meg, imádkozza meg ezt a döntést, de ebben valóban befelé figyeljen, Isten útmutatására, ne csak az emberi logikát használja a megfontolásban! Nem tudok egyértelmű tanácsot adni. Egyik és másik mellett is lehetnek érvek. Ha jól értem, jóindulat és jó szándék által vezettetve választotta a mostani, segítő szakmát. Ám vélhetően mégsem ez az Ön útja, mivel nem érzi jól magát benne. De arra ügyelni kell, hogy ne a kezdeti nehézségek, csalódások vezessék a döntésben. Lehet jó döntés az is, hogy az első fokozatig végig csinálja azt, amibe belekezdett, s nem mindjárt az elején dobja be a törölközőt, s majd utána vált, ha még mindig akar. Ám az sem kizárt, hogy a belső világa azonnal jelzett, hogy nem elég a jószándékú logika mentén dönteni, kell a belső fölismerést is figyelembevenni. Nem gondolom, hogy a gazdasági terület, a turisztika színesebb, kalandosabb volna, mint a szociális, segytő szakma. Van, aki épp ellenkezőleg látja. Hallatlan sok érdekes és izgalmas feladatot lehet találni ezen a téren is, de csak akkor, ha azt valóban sajátjának érzi az ember. Úgyhogy nem kizárt, hogy jogos ez az érzékelés, a belső világa határozottan jelez, hogy máshová, más irányba kell lépnie. Attól ne féljen, hogy ez hálátlan, szeretetlen lépés volna. Önnek saját magát kell megtalálnia, nem pedig egy külső logikát kell követnie. Gazdasági szakemberként is tudhat nagyon sokaknak segíteni, csak másként. Ez az, amit viszont erősen hangsúlyozok, hogy a mások szolgálatának fontosságát soha ne tévessze szem elől. Ne azért menjen más szakmára, mert ott többet keres, jobban érvényesülhet, kényelmesebben élhet. Ezek soha nem előre mutató szempontok, ezek mindig tévesek. A feladatunk a szolgálat. De ezt nagyon sokféleképpen lehet megélni. Önnek a sajátját kell megtalálnia. Hogy az adottságai, az irányultságai alapján rájöjjön, mire hívja Önt az Úr, mi az, amire teremtette. Ezt kell keresnie, s akkor megtalálja a hozzá vezető kisebb lépéseket is.
Kedves Lelkiatya! Bocsanat, elegge foldi dolog,vagy kis dolog ( vagy talan nem is kicsi, nem tudom), amit kerdezni szeretnek. Raadasul a facebook-kal kapcsolatos. Szoktam megosztani hittel kapcsolatos tartalmakat, szentiras idezeteket, vagy hitbeli verseket, amik engem megerintenek. Viszont az ismeroseimet 2 csoprotra osztottam, azok, akikkel lelekben kozelebb erzem magam, illetve azok, akikkel nem...csak ismerem oket munkabol, iskolabol, stb. Ezeket a hitbeli dolgokat csak az elozo csoporttal szoktam megosztani. Viszont sokszor elojon bennem a kerdes, hogy most akkor nem akarom mindenki elott megvallani Jezust? Vagy ez igy rendben van, hogy akikrol nem tudom, hogy hivok-e, azokat kihagyom ezekbol? Egyebkent mas tartalmakat nem is igazan osztok meg, ezek teszik ki a 95%-at a posztolasaimnak. Masik sokszor felmerulo gondolatom az, hogy vajon ez, hogy ilyeneket posztolok, nem tesz-e engem kepmutatova, merthogy azert en (bar szeretnem) megsem elem olyan szepen az eletem, nem vagyok ilyen jo, es ilyen hithu, mint amirol az irasok, amiket kozzeteszek, beszelnek.
Az első kérdésére én azt válaszolom, hogy ha már hitvalló, hitterjesztő tartalmakat tesz föl, azt miért nem teszi közkinccsé, miért nem osztja meg mindenkivel, aki csak láthatja? Persze, ezzel kiteszi magát a rosszindulatú hozzászólásoknak is, dehát mit számít az? Ha csak egyetlen embert is közelebb visz Istenhöz, akkor már megérte minden seb, amit közben szerzett. Én így látom. Ha csak a barátaival, sőt, azok közül is csak a közvetlenebbekkel osztja meg ezeket a tartalmakat, akkor valóban úgy tűnik, az üzenetek azt rejtik: nézzétek, milyen is vagyok én. Holott - azt nagyon jól érzékeli - hogy ilyenkor nyilván a szebb, jobb oldalát mutatja az ember, s a küzdelmeit, bukásait nem teszi az ablakba. Szerintem előre felé érdemes menekülni, és azzal olthatja kis a magamutogatás kísértését, ha válogatás nélkül mindenki elé tárja a mondanivalóját, vállalva vele az érkező bántásokat is. De óvatosan írom azért ezt is, mert jól érzékeli, hogy ezekkel a széles körű üzenetekkel valóban növelheti magában a hiúságot. A sivatagi atyák erre azt mondanák, inkább menekülj, s hagyj föl az ilyen tevékenységgel, semhogy kitedd magad ennek a kísértésnek. Nem tudom, tehát, hogy valóban jó tanácsot adok-e Önnek ezzel. Könnyen lehet, hogy egy nálam mélyebb lelkiéletet élő atya azt tanácsolná, hogy jobb a kísértéseket kerülni bármi áron is. Én a mai világot szemlélve azt látom, a világháló jó lehetőséget ad arra, hogy értékes tartalmakat osszunk meg. Aki képes arra, hogy ilyeneket készítsen, az csak tegye is meg, ezzel is segítsük egymást.
Lelkiatya, férjemmel néha furcsa vitáink vannak. Olyanokért „szid le“, amit ő úgy gondol, hogy nem jól tettem…viszont én meg sokszor úgy gondolom, tudom, hogy jól tettem, vagy pedig értelmes és elfogadható magyarázata van annak, hogy úgy csináltam valamit, ahogy. Én nem a szavak embere vagyok, ő viszont mestere. Ha elkezdem neki megindokolni, hogy miért éppen úgy csináltam vagy nem csináltam valamit, egyből azt gondolja, csak kifogást keresek, csak ki akarom magyarázni. Ilyenkor, hagyjam rá, vagy igenis mondjam el, hogy mi volt az ok...vagy csak tudom, hogy Isten tudja, és ez legyen elég?
Igen, kifejezetten azt javaslom, hogy hagyjon föl az önigazolással, a replikázással. Még akkor is, ha teljesen bizonyos abban, hogy Önnek van igaza. Ugyanis szócsatával nem lehet igazságot tenni. Nem könnyű lecke, de nagyon sokra vezet, ha elfogadja a kritikát, sőt, bocsánatot is kér a férjétől, ha valami nem úgy alakult, mint ahogy ő szerette volna. Ez nem önmegalázás, hanem az az alázat, amely fölemel. Még azt is mondhatnánk, hogy a másik fölé emel, de ebben már benne rejlene a másik elítélése, amit viszont érdemes inkább kerülni. Aki ezt meg tudja tenni, nagy alázatra tesz szert. S elképzelhető, hogy ezzel az alázatos magatartásával tudja megnyerni a férjét. Ha nem is az igazság kiderítésében, de a szeretetkapcsolatuk erősítésében.
Kedves Lelkiatya! Fiatal felnőttként nagy bennem a vágy a párkapcsolat és szexualitás iránt, azonban a kapcsolatteremtéssel kapcsolatban belső gátlásaim vannak. Ezt önkielégítéssel és ilyesmi bűnös tartalmakkal kompenzálom. Törekszem, hogy meggyónjam mindig, de van, hogy nem sikerül és így áldozom. Ez szentségtörés? Ha igen, mit tudok ilyenkor tenni?
Azt javaslom, függetlenítse az Eucharisztia vételét a lelki harcokban vívott küzdelmeinek sikerétől. Ne csak akkor áldozzék, amikor minden rendben van, hanem tépett lelkülettel és menjen az Úrhoz, irgalomért esedezve fejezze ki iránta való szeretetét, vágyát. Hozzáteszem, hogy nem biztos, hogy a kapcsolatteremtési nehézségeivel hozható összefüggésbe ez az emberi gyöngesége. Vagy lehet, hogy ifen, de akkor is sokkal közvetettebb, áttételes módon. Talán tudja, például, hogy a házasságban élők között is van, aki küszködik az önkielégítés bűnével. Nem is igen illik összakapcsolni a kettőt. Ugyanis a párkapcsolatban a másik nem arra való, hogy az ember a szexuális vágyait kielégítse. Ráadásul, ha végre kialakul egy jó viszony, abból még nagyon sokára, majd csak a házasságkötés után formálódhat egészséges, tiszta szexuális kapcsolat. Az udvarlás idején ennek még nincs helye. Szóval nem szentségtörés az ilyen bűn állapotában áldozni. S ahogy az elején mondtam, a Szentség vétele ne a bűnös állapotától függjön, ez érvényes a szentgyónásra is. Javaslom, hogy gyónjék rendszeresen - még akár lehet hetente is, amíg ez a kísértés ilyen erős - de ne akarjon mindjárt szaladni gyónni, amikor elbukott. Nyilván nem jó hosszú ideig tartogatni sem, de a legjobb a rendszeres gyónás. Hiszen más bűnei is vannak, amelyet nem szégyell annyira, de nem biztos, hogy attól még azok kisebb súlyúak lennének. Gyónjon, áldozzon rendszeresen, akkor tud jól élni Isten kegyelmével.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! Szeretném megkérdezni, hogy a görögkatolikus templomainkban meddig maradhat a karácsonyfa a templomainkban? Van erre szabály? Mert ugye a karácsony ünnepzárása december 31. Jól gondolom, hogy karácsonyi énekeket is eddig énekelünk? Gondolok itt a Kerub énekre és az áldozási énekre karácsonyi dallamok? A lakásainkban általában megvárjuk a házszentelést és utána bontjuk le a fát. Várom válaszát: Marika
Kedves Marika! Erre vonatkozóan nincsen semmilyen szabályozás. Az én véleményem az, hogy templomainkban a karácsonyi ünnepkör lezárultával, december 31-ével már nincsen helye semmilyen karácsonyi utalásnak. Ilyenkor bevesszük a karácsonyi ikont is, végképp elmaradnak a karácsonyra utaló liturgikus szövegek. Illetve érdekes módon átalakulnak, és a vízkereszti szövegekben sok utalást találunk a karácsonyra. Pl.: "Fényes volt az előbbi ünnep, de fényesebb a közeledő..." Tehát azért van kapcsolat a karácsony és vízkereszt között, de a karácsonyi díszeknek már ekkor nincs helyük. Az egy érdekes szokás, bár erről sincsen semmilyen előírás, hogy a karácsonyi ünnepkörben (elő- és utóünnepen) a kerubéneket az egyik szláv karácsonyi énekünk dallamára szoktuk énekelni, és ez több helyen kitart egészen vízkereszt ünnepzárásáig.
Kedves Lelkiatya! Mit lehet tenni akkor, ha egy munkahelyen a felettesem szándékosan kikezd mindenkivel? Váltani nem áll szándékomban, elkötelezett vagyok a pályám és a munkám mellett, és nem akarom, hogy ezt egy olyan rossz felettes elronta és megcsúfítsa, mint amilyen nekem van.
Ne is hagyja! Legyen erős és határozott! Inkább szánja az ilyen embert, mint mérges legyen rá. Persze, jobb kerülni és a saját álláspontját (erkölcsi és egyéb értelemben) bátran képviselni. De nem annyira szavakkal - az könnyű lenne -, sokkal inkább a tetteivel, a magatartásával. Az a tudat adjon erőt, hogy ezzel más munkatársait is megerősítheti.
Kedves Lelkiatya! Azt szeretném meg kérdezni hogy Debrecenbe van e Ortodox templom???
Igen, több évtizede működik ortodox közösség Debrecenben. Saját templomuk is van. Most közösségi házat is szeretnének építeni, amelynek a javára jótékonysági hangversenyt szerveznek február 1-jén, a Szent Anna római katolikus székesegyházban. A templomról és a közösségükről ezen az oldallon lehet többet megtudni: http://debrecen.orthodoxia.org/
Kedves Lelkiatya! Érdeklődni szeretnénk, miért nincs kántora (és kórusa) a debreceni főszékesegyháznak? Már hosszú ideje tapasztaljuk, hogy gazdátlan, „átjáróház” lett e jeles poszt, besegítők próbálják megoldani a feladatot több-kevesebb sikerrel. Ahány besegítő, annyiféle előadásmód és énekvezetés. Így nem elvárható, hogy a szertartásokon résztvevő hívek bátran, egységesen, szépen énekeljenek, az énekkultúrájuk fejlődjön. Sajnos a helyettesítő énekesek szolgálata tisztelet a kivételnek nem egy lélekemelő, átlagon alulinak mondható. Úgy gondolom, alap dolognak kellene lenni egy nagyvárosi székesegyházban, hogy egy iskolázott hangú, tisztán éneklő, zeneileg képzett kántor szolgáljon (akár egy kiskórussal kiegészülve jelesebb szertartásokon). Köszönettel várom a válaszát, és a pozitív fejleményeket.
Amennyire visszaemlékszem, több alkalommal is meg volt hirdetve ez az állás. Tehát keresik az arra alkalmas személyt. Ugyanakkor, szerintem nem rossz az, ha több kántor is van, hiszen ilyen nagy parókián igen jelentős mértékben igénybe van véve az énekeket vezető személy a különböző szertartásokon, főként, ha számbavesszük a templomon kívüli szolgálatokat is. Szerintem az lesz az előrevivő fejlemény, ha lesz megfelelő jelentkező. Akár ezen a fórumon is lehet továbbadni ennek a hírét. Köszönjük észrevételét.
    ... 2 3 4 5 6 
7
  8 9 10 11 12 ...