Kedves Lelkiatya! Azt szeretném megkérdezni, hogy lehetséges e hogy a jövőbeni társammal először csak Egyházi esküvőt kössek és csak később polgárit. Számomra ugyanis a legfontosabb, hogy ISTEN Színe előtt legyek házas. Azt szeretném még megkérdezni ezenfelül, hogy mennyi idő alatt lehet ilyen esetben jegyesoktatással együtt leghamarabb megkötni a házasságot ez pedig azért lenne fontos kérdés számomra mert a nemi életet és az összeköltözést is csak házasság után szeretném megélni. A válaszát és segítségét nagy köszönöm!

Kedves lelki atya én itt olvastam hogy vannak görög egyháznál nincs kántori szolgalat,én 10 évig voltam kántor szeretném tudni hogy hol és melyik településen nincs kántori szolgalat? van tíz éves tapasztalattal rendelkező kántor vagyok de most nem szolgálók sehol, itt ebben posztokban olvastam hogy hívek és pap énekel ,ha tud valamit üres helyet valamennyiK görög egyháznál, nincs kántori szolgálatra oda el menék ha tud segíteni lelki atya akkor várom a választ.

Kedves Lelkiatya! Összetett problémám van, kérem segítsen. Fiatalon megházasodtam, de nem tartott sokáig, elváltam. Római katolikus életet éltem, de ugye a válás után már nem járulhattam szentségekhez. Másodszor is megházasodtam, született is két gyermekem. Sajnos ez a házasság sem jó, tulajdonképpen egymás mellett élünk folytonos vitának és szidalmaknak vagyok kitéve. Én vagyok a rossz a családban. Nagyon rég, több, mint 30 éve kerültem kapcsolatba az ortodoxiával és az élet úgy hozta, hogy ortodox egyházba tértem. Van is nem messze ilyen templom, el is járogattam, gyóntam, áldoztak, de ez is konfliktus forráshoz vezetett, hogy én eljárok itthon meg nem vagyok stb. De nem a példa a lényeges, hanem katolikus templomba tudnék járni, a családom is eljár. Ahogy mondtam, nem élünk keresztény életet. Elvileg az egyházi kánon szerint ebben az élet állapotban tudnék szentségekhez járulnia, mégha pokol is az életem. Lehetséges így, vagy vissza kell térni? A katolikus zsolozsma imaóráit szoktam imádkozni korábban, illetve a rózsafüzért. Kérem segítsen nekem, mert lelkileg mélyen vagyok nagyon. Köszönöm szépen!

Kedves Lelkiatya! A böjti időszak szól az alazsmináról is és persze a böjtön kívül is fontos a szegények segítése. Nagyon szívesen megteszem ezt az év minden időszakában, részben adományokat adok (élelmiszert, tisztítószert, mikor mit) az adománygyűjtéseken, részben pedig önkéntes munkával mert én magam is szoktam segíteni több szervezetnek a gyűjtésben. Egy valami nem megy. Hogy odamenjek egy hajléktalanhoz egyedül és úgy segítsek neki. Amikor egy hajléktalan jön oda kérni és főleg ha mások is vannak körülöttem, akkor adok neki pénzt. Ha már sokadjára látom és tudom, hogy nem agresszív és mások is ismerik, akkor úgy még könnyebb. Olyan is volt már, hogy odamentem hajléktalanhoz egy kis pénzt adni neki, de akkor volt mellettem valaki, aki szintén adott és így nem féltem egyedül. Ezekben a helyzetekben nincs semmi problémám a hajléktalanok segítésével. Gondoltam is arra, nem tudom, ez lehet-e a Szentlélek sugallata, hogy akit eddig rendszeresen láttam egy helyen ahova mindig megyek, most a böjti időszakban akár élelmiszerrel támogassak, apró dolgokkal. Egy csomag kenyér, egy tábla csoki, ilyesmi. A kérdést most azért írom, mert bár ezeket meg merném tenni és próbálom, de ahhoz nincs bátorságom, hogy odamenjek egy hajléktalanhoz csak úgy egyedül, hogy nincs velem senki. Még ha vannak is körülötte mások, akik csak úgy ácsorognak az utcán. Így, hogy nem tudom, mennyire agresszív, milyen lehet a mentális állapota, így nem merek. Bűntudatom van ha nem megyek oda és nem adok neki semmit, de azért félek is és nem akarom kockáztatni a biztonságom. Kértem már barátomat, hogy menjen oda velem, de nem akart. Egyébként a szociális szférában dolgozik szóval amúgy segít rászorulókon sokat, de nemet mondott. Nem akarta részletezni, de szerinte nincs értelme. Bűnt követek el ha nem merek egyedül odamenni egy hajléktalanhoz és csak az imámat ajánlom fel érte? Azt megteszem. Gondoltam is, hogy mivel az üdvösség a legnagyobb érték, ezért lehet nem rosszabb az ima sem mintha máshogyan segítenék rajta. Vajon Isten megért engem és elfogadja az érte mondott imát irgalmas cselekedetként vagy egészen addig tartozásom lesz és akár bűnös is vagyok, amíg nem megyek oda, ha kell, akár egyedül, úgy, hogy félek? A köztes megoldás, amire gondoltam, az az lenne, hogy veszek némi élelmiszert, először akár egyetlen valamit próbaképpen, egy csomag kekszet vagy kenyeret, odateszem ahol az illető hajléktalan ülni szokott és remélhetőleg megtalálja majd mikor odamegy és el is viszi. Így nem kell közvetlenül találkoznom vele, amitől félnék, de mégis segíthetnék. Megvan a lehetősége, hogy nem ő találja meg hanem más vagy meglátja, de mégsem veszi el. Úgy érzem, ennél többre nem lennék képes. Isten hogy látja vajon ezt a helyzetet? Az imát, az anonim segítséget? Az én félelmeimet ezzel kapcsolatban?

Kedves Lelkiatya! Jézus azt mondja hogy úgy böjtöljünk hogy mások ne lássák De a kolléganőm meg kérdezte hogy én milyen böjtöt válaltam én el mondtam neki mivel úgy is látni fogja hogy én csak kenyeret és vizet eszem Most én fel fedtem ezt a kolléganőm előt így félek hogy milyen jutalmat várhatok Jézustól.

Kedves Lelkiatya! Meg szoktam tartani, igyekszem legalábbis, a szerdai és pénteki böjtöt, ilyenkor tartózkodom a hústól. A nagyböjttel kapcsolatban sok minden nem világos nekem, mert csak néhány éve vagyok ismét gyakorló görögkatolikus. Azt hiszem, hogy azt olvastam, hogy a nagyböjtben csak az első napon és nagypénteken kötelező a hústól tartózkodni, illetve ajánlott egyébként egész évben szerdán és pénteken. Megtehetem azt, hogy a nagyböjt során is csak a szerdai és pénteki böjtöt tartom meg a húst tekintve és egyébként nem 40 napos húsmentes böjttel hanem máshogyan próbálom kimutatni a szeretetem Jézusnak, illetve közelebb kerülni hozzá, a lelkiéletem javítani? Még nem tudom mit is csinálnék pontosan, de gondoltam virrasztásra, hogy bizonyos napon vagy napokon minden héten virrasztok vagy több imára, esetleg új imák bevonására. A virrasztás esetén van valamilyen szabály? Nem baj ha nem egész éjszaka vagyok fent hanem csak pár órát imádkozok éjszaka? Nem mernék vállalni egész éjszakát, mert nem vagyok hozzászokva. Talán 2 óra az, amit próbálnék. Az egész éjszakás virrasztással kapcsolatban azonban mégis lenne egy kérdés, most, hogy így átgondolom. Gondoltam már tavaly is arra, csak akkor nem sikerült, hogy a nagycsütörtök éjszakát virrasztással tölthetném. Ezzel kimutatva Jézusnak, hogy gondolatban vele vagyok a szenvedései közben. Amikor a kertben vért verítékezik, amikor letartóztatják, amikor kihallgatják és vádolják jogtalanul. Valóságosan nem tudtam ott lenni mert még nem is léteztem akkor, de most szimbolikusan ezt pótolni. Ön mit gondol erről, jó ötlet ez? Már tavaly is volt egy ilyen késztetésem, de akkor elaludtam. Nem volt elég erőm hozzá, pedig ez nagyon jól tükrözné, hogy milyen fontos nekem az Úr. Attól kissé tartok, hogy nagypénteken összeesnék....de nem biztos, mert volt már, hogy keveset aludtam és másnap is valahogy kibírtam és ha elkezdek virrasztani, kisebb virrasztásokkal, akkor lehet addigra edzettebb leszek. Azt szeretném kérdezni, hogy Ön szerint Jézus vajon mit gondolhat erről, örülne-e ennek vagy ellenezné. Próbáljam meg majd és ha annyira nem bírom, akkor úgyis elalszok, ha meg sikerül, akkor jó? A nagyböjttel kapcsolatban általában nem vagyok biztos, mert nem tudom, hogy bárhogyan végezhetem, csak vigyen közelebb Istenhez, Jézus szenvedéseihez, a lemondáshoz vagy vannak valamilyen szabályok, kötött dolgok, amiket muszáj betartani és csak azok után jöhetnek az egyéni vállalások. Még két kérdésem lenne: 1. Az egyik kérdésem az, hogy ha olyat vállalok, amit mostanában nem csináltam, de amúgy régen nekem napi tevékenység volt szóval éppen ezért nem is teljesen újdonság és nem is csak a böjthöz köthető, az ugye nem von le az értékéből? Gondolok itt önkéntes munkára, napi szentliturgiára, bizonyos imákra. 2. A másik kérdésem arról szólna, hogy vállalhatok-e olyat is, ami nem biztos, hogy sikerül. Mondjuk úgy, csoda lenne ha sikerülne. Az utóbbi időben kicsit nehezebb aktívan megélnem a hitemet, ennek oka volt részben a sok betegségem is mostanában, és egyébként szeretném aktívan megélni, liturgia, önkéntes munka, ima, de közben nagyon próbáltam a lehető legtöbbször ellenállni a kísértéseknek, Isten kegyelmes is hozzám, mert néhányat el is vett már tőlem és egyre jobban úgy érzem, mintha ez lenne az utam, hogy nem feltétlenül aktívan mutassam ki mindig Istennek a szeretetem, hanem inkább azzal, hogy igyekezzek a vétkezést elkerülni és ezért nagyon nagy erővel küzdjek. Nem a felebaráti szeretet helyett, ima helyett, önkéntes munka helyett, liturgia helyett, hanem ezek mellett. Úgy, hogy ez legyen egy alapvető módja annak, ahogy kimutatom Jézusnak a szeretetem. Nyilván összefügg ez a felebaráti szeretettel, mert az is felebaráti szeretet ha igyekszek nem elveszíteni a türelmem mikor a felebarátom sürget valamivel vagy amikor vétkezik és én ítélkezés meg harag helyett türelmes vagyok és imádkozok érte. Volt egy olyan gondolatom, hogy talán lehetne ez egy nagyböjti vállalásom, kitűzni célul, hogy 40 napig ne vétkezzek. Nem megígérni, hogy megcsinálom és márpedig sikerülni is fog, mert ígérni nem jó olyat, ami nem biztos, csak megpróbálni. Azt mondani az Úrnak, hogy ez lenne az én egyik vállalásom a 40 napra, kimutatnám neki a szeretetem ezzel, meg fogom próbálni és amennyire sikerülni fog, azt ajánlom majd fel neki. Már azzal is tanulnék, hogy egyáltalán kitűzöm ezt a célt és megpróbálom. Ha 1 napig sikerül, akkor legalább megpróbáltam, ha sikerül egy hétig, akkor azt az egy hét tisztaságot felajánlom neki, ha meg sikerül 40 napig, de úgysem fog, akkor meg még jobban örülünk. Az Úr és én is. Ez egy olyan dolog lenne, amire egyébként is nagy hívást érzek, hogy törekedjek a bűnök leküzdésére és ez azért is lenne jó, mert az Isten fia a bűneink miatt halt meg és pont azért jött, hogy az alól szabadítson fel. Ha ezt megpróbálnám és kitűzném célul, akkor pont az ellen küzdenék, ami a szenvedését okozta. Ezáltal a vállalásom nagyon szorosan kapcsolódna az ünnephez, amire készülünk. Nem vagyok tökéletes és elismerem, hogy lehetnék szentebb és csinálhatnék jobban több mindent, de Isten kegyelme már sok bűntől és kísértéstől megszabadított és ezzel a vállalásommal akár a hálámat is igyekeznék kifejezni az eddigiekért. Nem ígéret lenne, nem megígérném. Ezt nem tehetném, mert akkor büszke lennék, öntelt lennék. Hatalmas kegyelem lenne ha megkapnám, hogy 40 napig ne vétkezzek és mivel én nem vagyok méltó semmilyen kegyelemre, így nem is ígérhetek ilyet. Nem lehetek biztos abban, hogy sikerül. Nem megígérném, csak azt ígérném meg, hogy megpróbálom, de nem azt, hogy sikerülni is fog. Szabadna ezt célul kitűznöm a nagyböjtre? Nem baj ha olyat vállalok, ami csoda lenne ha sikerülne?

Kedves Lelkiatya! A klippel kerdezőnek koszonnem meg a kerdeset magam eddig nem mertem itt ilyet kerdezni de megnyugtato a valasz hogy ilyen mogottes gondolatok vannak/lehetnek egy-egy dontes mogott. van egy masik klipp ami regota erdekel, s ha ismereteim nem csalnak az a Csepeli gorogkatolikus templomban készült. Itt is hasonló tortent? Koszonettel!

Kedves Lelkiatya! Mentális betegségben szenvedek, de nem szeretném magam leszázalékoltatni, mert úgy érzem, hogy akkor hátrányos helyzetbe kerülnék. Elmúltam 50 éves, kevés ledolgozott időm van. Van érettségim, és sok tanfolyami végzettségem is. Nem tudom, hogy merjek-e tanulni még, vagy vállaljak mondjuk takarítást. Szívesen végezném ez utóbbit is, de sokszor fáj mindenem, reumatológiára is járok. Szeretném kérni az Ön javaslatát és imáját is, ha lehet. Ha az ezeket a sorokat olvasók között is van valaki, aki akar és tud segíteni, nagyon szívesen venném a tanácsokat. Az egyik orvosom azt mondta, hogy nem a tanulástól félt, hanem inkább a vizsgával járó stressztôl. Előre is köszönöm szépen mindenkinek!

Tisztelendő Atya! Elérkeztem életem azon szakaszába, ahol döntenem kell arról, mit csinálok majd a hátralevő részében. 5 éve tértem meg, előtte abszolút nem vallásos családban nevelkedtem. Ministrálassal kezdtem, aztán szinte megszállottsággá vált bennem a katolicizmus, és a keresztény hit. Nagyon eltérek a közeli kortársaimtól, mind érdeklődési köreimben, mind viselkedésben és tevékenységekben. Rendszeresen és aktívan részt veszek az anyaszentegyház életében. (Például ma végeztem oltárszolgálatot püspökömnek egy ifjusági találkozón) El sem hinné, hogy ezt egy tinédzser mondja, de a liturgikus- és antikvár egyházi könyvek gyűjtése szinte már a perverzióm. Hitemet megélem, másoknak is átadom, de mostanság egyre több kétellyel találkozom életemben. Ezek közül az, ami talán a legfontosabb és ebből származik a legtöbb más kétely is, az a hivatásom. Érzem legbelül a hívást, de nem vagyok benne biztos. Nem merek rá válaszolni. Félek. Egyrészről édesszüleim nem néznék jó szemmel, nekik nem akarnék ily módon ellenszegülni, netán fájdalmat okozni. Másrészről jómagamat is egyfajta fájdalommal tölti el, ha elgondolkodom a kérdésen, "legyek-e pap?" A fő fájdalmat talán ki is találta már lelkiatya eddigre. Nem más az, mint a cölibátus. Egyszerűen túl nehéz meghozni a döntést, főleg ha a szülők részéről feszült nyomás érkezik. Édesanyám egyenest egyházellenes... Mit tanácsolna ebben az esetben Lelkiatya? Én érzem a hívást, szívesen csinálnám, hittel, áhítattal, teljes odaadással, de ez a kettő dolog visszatart a válasz adástól Istennek. Előre is köszönöm megtisztelő válaszát! Dicsérjük az Úr Jézus Krisztust!

Kedves Lelkiatya Két kérdésem is lenne! 1: Aki Görög katolikusnak van Keresztelve az a keresztelésnél a bérmálást is meg kapja vagy ezt külön szertartásba kapja 2:A héten kezdődött el a nagy böjt ilyenkor csak a szerda és a pénteki napok a kötelezöek vagy a teljes 40 nap. Válaszát előre is köszönöm!!!

Tisztelt Lelkiatya! Miért súlyt egyes népcsoportokat éhinségel a Jó Isten míg másutt ugyanolyan gyarló emberek átlagos Jó létben élnek Ezt a kérdést a fiam tette fel nekem és nem tudtam rá mit mondani!!!

Római katolikus vagyok, de minden-négy-féle történelmi egyházbol vannak rokonaim. +Görögök is. Magam nagyon javallom a papi cölibátust ezért (is) nem lettem pap, hanem papa. Hogy van ez a nös-papság? 1_ha válik hogyan hat ez a papságára? 2_hány százaláka válik a papoknak a pápahü görögöknél? 3_hány-százalékuk nem nös-ként akar pap lenni? 4_hogyan állanak gyakorlatban a homo-atyákhoz, "csak ne beszéljünk róla"-vagy repülnek? 5_szabad-e már minden különlegesség nélkül latin ritusu templomi plebániát vezessen plebanoskent a görög pap (magyarban?) vagy más országokban?

Kedves Lelkiatya! Kérem, nézze el nekem, hogy én is írok úgy, hogy nem vagyok pap, de szeretnék hozzászólni a júdáscsók kérdéséhez. Én is Önnel értek egyet, hogy a Jézusnak adott puszi nem bűn és csak azt szeretném elmondani, hogy szerintem mi az egyértelmű bizonyíték erre és talán meg is osztanám az én érzéseim. Ha jobban belegondolunk abba, hogy Júdás mikor mit tett és milyenek voltak a körülmények, akkor teljesen világos lesz, hogy nem bűn sem a Jézusnak adott puszi (bár, mivel most nincs itt, ezt be kell vallanom, nem értem, így nem csókolhatjuk meg, legfeljebb az ikont), sem az ikon megcsókolása. Júdás árulásában nem a csók volt az árulás. Az csak annak kifejezője volt. Az árulás az volt, amikor odament Jézushoz, amikor még azelőtt odavezette a katonákat, amikor benne volt az a belső érzés, hogy meg akarja ezt tenni. A csók ennek csak egy része volt. Ha nem csókolta volna meg Jézust, hanem csak mondta volna a katonáknak, Jézus elé állva, hogy "Ő az, fogjátok el!", akkor azzal ugyanúgy elárulta volna, és a csók sehol sincs. Szerintem ez nagyon jól tükrözi, hogy a csók nem lehet egyszer és mindenkorra az árulás jele. Akkor sem ha Jézus kapja. Még akkor sem ha Júdás éppen ezért választotta jelnek (szándékosan a szeretet jelével elárulva). Nem tudom ez így van-e, de hallottam már olyat, hogy Jézus korában a csók egy átlagos köszönési forma volt. Ha ez igaz, nem tudom így van-e, akkor ez azt jelentené, hogy mindenki bűnbe esett mikor köszönt neki és megcsókolta. Érdemes abba is belegondolni, hogy Júdás nem az egyetlen személy volt Jézus körül. Szerintem biztosan megcsókolta az édesanyja is. Nyilván nem mondhatjuk, hogy az is júdáscsók volt, hiszen az édesanyja nem az árulója és az édesanyja különben is bűntelen. Véleményem szerint sokkal árnyaltabb a helyzet, az előbb említett okok miatt és azért is, mert a csók helye sem mindegy. Azt valahogy nem tudom elképzelni, hogy Júdás Jézus lábát csókolja meg és úgy árulja el, hiszen az inkább egy bűnbánó bűnös csókja lenne. Az árulás közben Júdásban szerintem még meg sem fogalmazódott még az a kétségbeesésbe vezető szomorúság sem, amit később érzett. Nem tudhatom mikor mit érzett, de szerintem akkor még nem tartott ott. Ha odament volna Jézushoz bocsánatot kérni, akkor ott már el tudnám képzelni, hogy megcsókolja a lábát, de az már egy teljesen más helyzet. Érdekes, egyik is csók és a másik is. Ha viszont a személytől, Mária és Júdás különbsége, és a csók helyétől függ a jelentése, akkor mindez azt bizonyítja, hogy önmagában a csók nem bűn és nem szeretetlenség Jézussal szemben. Akkor is ha ott csókoljuk meg ahol Júdás. Csak ezt szerettem volna hozzáfűzni.

Kedves Lelkiatya! Ha valaki meg van keresztelve egy gyülekezetbe (bemerítkezet) akkor Katolikus templomba is Gyónhat,áldozat???

Dicsértessék Jézus Krisztus! Kedves Lelkiatya! Római katolikus vagyok,úgy alakult,hogy felnőtt korban találtam meg Istent. Szerdától ugye kezdődik a böjt,nálunk római katolikusoknál az q szabály,hogy hamvazószerdan,nagypénteken és természetesen péntekenként kell a hús ételektől tartozkodni. Én viszont tavaly úgy csináltam és idén is úgy tervezem,hogy a böjt egésze,tehát 40 napig nem ettem sem húst sem olyan ételt amiben hús főtt. Kérdésem az lenne,hogy szabályos így? Nem követek el bűnt ezzel vagy bármi rosszat,hogy így csinálom?Előre is köszönöm.