Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizenhat meg húsz? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Tisztelt Lelkiatya, az lenne a kérdésem, hogy a jelenlegi "vírusos" időszakban mennyire helyes az, amikor az áldoztatáshoz készülő pap közvetlenül a kehelyből iszik? Erre van valamilyen rendelkezés, és az általam látott atya nem tartotta be vagy erre konkrétan nincs meghatározva semmi? Ez ugye akkor lehet érdekes, ha az atya vírushordozó, és ezáltal közvetlenül terjesztő is lehet - szerintem. Az áldoztatás természetesen mindenkinél külön kanállal történik. Válaszát előre is köszönöm! P.
A rendelkezés úgy szól, hogy ebben az időszakban a görögkatolikus Liturgián az atyák a Szent Vért külön kanállal veszik magukhoz. Talán az sem kizárt, hogy az illető atya is kanállal vette magához a Szent Vért, csak ez hátulról nem igazán látszik. Mindenesetre a rendelkezés erre a részletre is kitér.
Tisztelt Lelkiatya! Adhatnak egymásnak áldást a hívek Lrisztus áldó kézmozdulatával, amelyet papjaink, püspökeink használnak? Léna
Igen, természetesen. Mégis azt tanácsolják az atyák, hogy a tisztább megkülönböztetés miatt jobb, ha nem papi áldás kézmozdulatával adnak áldást a hívek. Ugyanolyan erejű és hatású, ha csak kézrátétellel, vagy homlokra rajzolt kis kereszttel adnak áldást. Jobb tehát nem utánozni a papi cselekményeket (ruhák, liturgikus szavak, mozdulatok).
Krisztusban szeretett Lelkiatya! Az hogy vasárnaponként járunk Liturgiára mennyire szól a vallási kötellességnelk való megfelelésnek és mennyire Istennek? Ha Ő hív, éltet és vigasztal, akkor csak arra kéne válasz legyen a templomba járásunk. Mégis hétköznapokon a vasárnapi híveknek is csak töredéke jár, s ezzel így vagyok én is. Hogy változhatna mindez? Miként lehetnénk mindennapi keresztényekké? Köszönve: Sára
Kedves Sára! Minden parancs értünk van. A vallási kötelesség valójában segítség, hogy eligazodjunk a minket övező erők között. Amikor arra érzek késztetést, hogy az egyébként kötelező vasárnapi szertartás helyett otthon lustálkodjam vagy egyéb munkákat végezzek, ez egészen biztosan kísértés. Ha azonban a hétköznapi Szent Liturgia idején van elfoglaltságom vagy éppen fáradtnak érzem magam, az is lehet kísértés, de nem biztos, hogy az, mert arra vonatkozó parancs nincs. Tehát a parancs eligazodni segít. Viszont mindig többet kell tennünk, mint ami parancsban van megfogalmazva. A parancs ugyanis a minimum. Azt meg nem tenni bűn. Nem parancs, hogy az utcán nehezen közlekedő embert segítsem, de attól azt még megtehetem, ha a lelkiismeretem arra késztet. Minden belső késztetés a jóra lehet hívás, amelyre azt felelem válaszul, hogy megteszem azt a jót. Ugyanakkor mérlegelnem is kell, hogy valóban okos-e megtennem, meg tudom-e tenni, igazi segítséget jelent-e, stb. Ha érez késztetést, kedves Sára a hétköznapi Szent Liturgiára, ez minden bizonnyal Isten hívása. Nem biztos, hogy minden áldozatot meg kell hoznia, hgoy ezek után eljárjon, de legalábbis át kell gondolnia, hogy mit tud megtenni ennek érdekében. Egyébként ezzel már változott is a helyzet, hiszen máris egy személlyel többen járnak hétköznapi Liturgiára. Ugyanez vonatkozhat más szertartásra is. Már vannak templomok, ahol hétköznap is van egyéb szertartás is, vecsernye, utrenye. Ez is lehet előrelépés a lelki buzgóságban, ha ezek valamelyikére elkezd járni - ha van rá lehetősége.
Kedves lelkiatya 17 éves transzplantálás miatt alkoholt nem fogyasztható lány vagyok. Viszont nagyon vonzó számomra a görög katolikus Liturgia és szeretnék érdeklődni hogy ha görög katolikus liturgiára megyek ott tudok e áldozni? Sajnos nem szívesen járok a templomunk miséére, mert nagyon sok a gitár... A görög rítus mellett még a régi rítusban tartott misére gondoltam, de azt mondták hogy az eretnek és nem az egyház által jóváhagyott módon misézik... Mi a véleménye? Segítségét előre is köszönöm
A transzplantáció miatti alkoholtól tartózkodás nem jelenti azt, hogy az illető egyetlen csöppet sem ihat alkoholt. Az állapottól függően akár még egy deci bor is engedélyezett lehet. Mindenesetre az Eucharisztiával kapott mennyiség semmiképp sem jelenthet semmi gondot. Tehát nyugodtan áldozhat görögkatolikus Szent Liturgián két szín alatt. De nyugodtan eljárhat a régi rítusban végzett római katolikus szentmisére is. Ez engedélyezett, egyáltalán nem tilos, kiváltképp nem eretnek forma. Aki ilyet mond, az tudatlan, vagy annyira nem szereti a régi rítust, hogy erről való véleményalkotásában a torzulásig túloz.
Kedves Lelkiatya, indokolt imadkozni az abortált magzatok lelki üdvéért, vagy ők kivétel nélkül a mennybe kerülnek?
Az édesanyjukért és az abortuszokban közreműködőkért sokkal inkább. A világra nem jött gyermekek minden bizonnyal mind a mennyben vannak, s vélhetően imádkoznak gyilkosaikért.
Kedves Lelkiatya! Boldog párkapcsolatban élek a barátnőmmel, immár harmadik éve. Gyakran jelenik meg azonban álmomban egy volt szerelmem, akivel jó barátságban maradtunk. Természetesen már nem szeretem ÚGY, de akaratomon kívül mégis álmodok vele. Kérem, adjon tanácsot... Szeretem a barátnőmet...
Majd elmúlik, ne is törődjék ezzel. Ha jelentőséget tulajdonít neki, akkor csak fölerősödik, a gondolataiban tovább megmarad, s így az álmaiban is. Ezekkel az álomképekkel lassan távozik is az emlékei közül. Kifejezetten javaslom, hogy ébren ne foglalkozzék vele, ne gondoljon a régi barátnőjére. Ha eszébe jut, hamar gondoljon másra. Ez a legjobb útja az igazi feledésnek.
Kedves Lelkiatya! Néhány hónapja azt vettem észre magamon, hogy a mások hibáit eléggé éles szemmel figyelem, a magaméit pedig elmismásolom egy kissé. Régebben megértőbb voltam másokkal szemben, magammal szemben pedig kritikus. Szerintem ez utóbbi lenne az ideális. Mit tegyek, hogy ne legyek ilyen vájfülű, ennek eredményeként pedig egyre jobban elkeseredett? Mostanában minden este imádkozom a rózsafüzért. Ilyen megkeseredetten egyre nehezebb kitartani a lelki életben. Köszönöm válaszát!
Meggyőződésem, hogy épp ellenkezőleg van, mint ahogy Ön látja. Nem arról van szó, hogy egyre rosszabbá válik, olyan dolgokat tesz, amit korábban nem. Hanem élesedik a lelkiismerete, és olyan dolgok is bántják, amelyeket régen nem is vett észre vagy nem tartotta olyan komoly dolognak. Ez ismert jelenség, amikor az ember előrehalad a lelkiéletben, az imaéletben. Ne ijedjen meg tőle! Sőt, adjon hálát érte! Utána pedig kérje az Urat egyrészt a bocsánatért - mert ezek valóban bűnök, amelyektől szabadulni kell -, másrészt pedig kérje az ő kegyelmét az ezektől való szabaduláshoz. Persze, törekedjék is kerülni az efféle ítélkezést. Ehhöz jó módszer, hogy amikor észreveszi valakinek a hibáját, akkor imádkozik érte. Az még nem baj, ha észreveszi a hibát. Az minősíti az embert, amit utána tesz. Ami saját maga megítélését illeti, ez sem biztos, hogy rossz irány. Erről is azt mondom, jobban észreveszi, hogy mit kellene tenni. De valójában saját maga mondja ki, hogy ítélkezőbb, mint régebben, nem? Tehát mégsem teljesen igaz, hogy a saját hibáit "elmismásolja", mert kiderül, hogy ez jobban zavarja, mint korábban. Szóval nincs itt semmi baj. Imádkozzék még erősebben az Úrhoz: dicsőítés - hála - bűnbocsánat - kérés! Kérje a Mindenhatót, hogy vezesse Önt tovább a lelkiéletben!
Kedves Lelkiatya! szeretjük misén hallani, hogy Jézus mennyi embernek megváltoztatta az életét, hogy aki Jézussal találkozott az végérvényesen megtért. De az már nincs hangoztatva sajnos a Bibliában, hogy hiába voltak több ezren vele és hittek benne, mind elbukott, mert a kereszt alatt csak egy ember volt vele. Eggyé váltak a tömeggel. Ez nem olyan örömhír amire vágyunk talán. Hogy lehet, hogy köztük járt mindenki leborult előtte, mindenki hitt és imádta mégis kevés volt?
Azért nem teljesen így van, hogy mindaz kevés volt, amit előtte átéltek. Igaz, az utolsó pillanatban, legalábbis Jézus földi életének utolsó pillanatában egy kivételével mind elhagyták. (János ott állt a kereszt alatt.) De az utána következő napokról se feledkezzünk meg! Hogy néhány nap alatt mégis eljutottak arra a fölismerésre, hogy Jézus föltámadt, velük él, sőt, most már velük lesz a világ végezetéig. Nos ehhöz kellett az a megelőző három év is, amit mellette átéltek, amit láttak, amit tapasztaltak. Volt tehát az életükben olyan pillanat, amikor megtagadták a mestert vagy legalábbis elfutottak, de aztán megtértek, és vértanúsággal vállalták, hogy ők igenis Jézushoz tartoznak. Érdekes, hogy éppen az a tanítvány kerülte el a vértanúságot, aki ott maradt a kereszt alatt. (Igaz, hogy a sok szenvedést neki is el kellett viselnie.) Ez az igazi örömhír, hogy még a legmegszégyenítőbb gyöngeségünk is helyrehozható. A leggyávább emberből is lehet szent. A legtudatlanabb egyszerű ember is válhat teológussá. Ezek emberi folyamatokkal nem volnának megmagyarázhatók, ez mind a Lélek műve. Ez nagy reménységgel tölthet el bennünket.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelki Atya! A tanácsát segítségét szeretném kérni. Az itt hol végzett ima óráknál a papi részeket is mondhatjuk, vagy esetleg ez bűn is ha így imádkozzuk? A másik kérdésem pedig hogy a 6 - ik ima óránál a templom címünnepének vagy védőszentjének tropárja van elő írva. Templomunk Szűz Mária Oltalmára van fel szentelve, akkor ennek az ünnepnek a tropárját és kontákját imádkozzuk? Köszönöm szépen a válaszát. Isten Áldása segítse munkáját!
Szinte a teljes imaóra szövegét lehet mondani laikusoknak is. Az általunk kiadott imakönyvekben jeleztük azokat a részeket, amelyeket csak a pap mondhat, azt be kell tartani. Ez mindössze három rövid papi fennhang. (Az I. imaórában a záró ima is: "Krisztus, igaz világosság...") Arról is van leírás, hogy a VI. imaórában a templom címünnepének vagy védőszentjének a tropárját, kontákját kell venni, s ha az ember nem a templomban végzi, akkor annak a templomnak a szövegeit, ahová tartozik, ahová járni szokott. Ha az Istenszülő oltalmára van szentelve a templom, akkor az október 1-je tropárját és kontákját kell venni.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Atya! Hogy lehetne a szertartási utasítás nyomtatott változatához hozzá jutni, meg jó lenne, a most megjelent énekeskönyv helyett, egy hétköznapokon is használhatót találni, ha tudsz segíteni köszönöm előre is. Szeretettel: Kincses Tibor ny. plébános pécsi egyházmegye.
Kedves Tibor atya! A honlapunkon elérhető a Szertartási Útmutató https://hd.gorogkatolikus.hu/media_doc/2c66bd604741d869c36e7a403def9261.pdf Innen letöltve ki lehet nyomtatni. Nem tudom, hogy a kegytárgyboltjainkban lehet-e kapni. Attól tartok, nem, ugyanis ez hivatalos kiadvány, melyet a parókiák kapnak meg. A hétköznap is használható énekeskönyv egy 1300 oldalas hatalmas kiadvány. Az ára 15.000 Ft. Ez tehát nincsen forgalomban. De lassan elérhetők lesznek ezek a szövegek elektronikus úton. Egyelőre még nem, mert nem végleges. De ha atya szeretne belőle kapni, a lelkiatya@hd.gorogkatolikus.hu címre elküldve a címét, eljuttathatom.
Kedves Lelkiatya! Szentéletű atyáknál, akik olvasnak a gondolatokban, érzik hogy a gyónó nem mond ki valamit (szégyenből vagy félelemből vagy a felismerés hiányában) de bántja, jó-e, ha ilyenkor helyette könyörületből vagy megvilágosítási céllal kimondják, s ő így felismert bűnt ítél el? Vagy az atyának meg kell várni, míg a gyónó valamilyen formában mégis kimondja, megfogalmazza azt a bűnt? Mi történik, ha a gyónó olvas az atya gondolataiban, azt a gyónás alatt ő is félre kell tegye? Tádé
Igen, az a jobb, ha az atya megvárja, hogy az illető ismerje föl és mondja ki a bűnét. Hozzásegíteni, rásegíteni lehet megfelelő kérdésekkel. De ha helyette mondja ki, még ha nagyon kézenfekvőnek tűnik is, nem szerencsés. Akkor nem lesz igazán a sajátja a fölismerés, ha más mondta ki helyette. Mindenképpen érdemes kivárni, nem helyette lépni. Az viszont nagyon félrevezető lehet, ha a gyónó úgy érzi, ő olvas az atya gondolataiban. Sőt, ez kifejezetten kísértés, mert a gyónó figyelmét eltereli saját bűneiről, alázat helyett ítélkezés fészkeli bele magát a gondolataiba. Az ilyet azonnal el kell hessegetni.
Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy egy súlyos értelmi fogyatékos nem beszélő kamasz fiú esetén az önkielégítés bűne ellen mit lehetne tenni? Egyáltalán mennyire súlyos bűn?
Nyilván neki sokkal kevésbé bűn, mint a teljes öntudattal és felelősséggel rendelkező személy esetében. Megint nem azt kell mondanunk, hogy ez bűn vagy sem - az ő esetében talán nem is az -, hanem azt kell világosan látni, hogy ez nem vezet sehova. Hamis örömöt nyújt neki, amibe akár bele is zavarodhat. Ismerni kell az érzéki vágy természetét, csak egyre-egyre fokozódik. Van olyan értelmi fogyatékos, aki órákon keresztül vergődik ebben. Igazi örömöt nem ad neki, de abbahagyni nem tudja. Ilyen ennek az érzéki örömnek a természete: valójában sohasem teljesül be, pillanatnyi kielégülés után hamar újra követelődzik. Kár volna az említett fiatalembert hagyni ebbe beletorzulni. Hogy hogyan lehet rásegíteni a tiszta életre, az nagy kérdés. Egyáltalán nem lehet könnyű. Talán hasonló módon, mint a teljes öntudattal rendelkezőt, hogy a figyelmet teljesen másra kell terelni, hogy a gondolatokat, a tudatot ne ez az érzéki vágy foglalja le. A színes, gazdag érzelmi életet élő személy esetében sokkal kevésbé jelentkezik ez a kísértés, mint az ingerszegény környezetben élőnél. Ezzel lehet tehát ellensúlyozni.
Kedves Lelkiatya! összekavarodtak a gondolataim a bennünk élő Istenről. Miért mondja minden Atya, hogy Isten állandóan bennünk lakik és még a bűn sem képes Őt "kitaszítani", holott az evangelium azt írja, ha szerettek es megtartjátok tanításomat CSAK akkor megyünk hozzátok és veszünk nálatok lakást? Tehát ha nem úgy éltek, nem vagyunk bennetek. Nekem így jön át. A bűn elszakít Istentől, de akkor milyen formában?
Én nem találok a Szentírásban ilyen kizárólagosságot, amelyet Ön ír a levelében: "ha szerettek es megtartjátok tanításomat CSAK akkor megyünk hozzátok és veszünk nálatok lakást". Ez a kijelentés kétszer is elhangzik János evangéliumának 14. fejezetében, de egyszer sem ezzel a kizárólagossággal. A 15. versben egyszerű kijelentésként hangzik el: "Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat" (Jn 14,15). Ehhöz a kijelentéshöz a Szentlélek ígérete kötődik, feltétel nincs kötve hozzá. A 23. versben ezt olvassuk: "Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet..." De itt sem azt kapcsolja hozzá, hogy csak akkor megyünk hozzátok és veszünk lakást, hanem egyszerűen hozzáteszi, mintegy kiegészítésképpen: "...azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és nála maradunk". Ugyanebben a fejezetben azonban még erőteljesebben is beszél Jézus a bennünk lakásról. A 20. versben: "Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek" (Jn 14,20). Ehhöz kapcsolódik bizonyos feltétel, hogy "aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem" De itt is fordítva van: tehát az szeret engem, aki elfogadja és megtartja parancsaimat. És itt is, mintegy kiegészítésül és nem feltételek fölállításával mondja: "...aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt". Ám ebből sem következtethetünk arra, hogy azt nem szereti az Atya, aki őt nem szereti. Sőt, azt meg Jézus más kijelentéseiből tudjuk, hogy tőlünk elvárja, hogy ne csak azokat szeressük, akik minket szeretnek (Lk 6,32). Ami a bűn hatását illeti, inkább azt kell mondanunk, hogy a bűn eltávolít Istentől. De nem tud elszakítani tőle. Szent Pál meg is erősíti: "Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől?" (Róm 8,35) Az Isten szeretetét nem veheti el tőlünk senki és semmi. Az istenképiséget sem veszítjük el, bármilyen bűnösök vagyunk is, legföljebb eltorzul bennünk. Ha úgy érezzük, hogy nem él bennünk Isten, akkor ez nem azt jelenti, hogy nincsen bennünk, hanem, hogy olyan mélyen eltemettük magunkban, hogy már észre sem vesszük. Mindezek azonban csak gondolati megfontolások. Ennél sokkal fontosabb maga a feladat, hogy úgy éljünk, hogy fölfedezzük magunkban Isten jelenlétét. Keressük magunkban, éljük meg azt! Tegyük mások számára is elérhetővé a lényünkön keresztül! Mégpedig az által, hogy a bennünk élő Isten szeretetét sugározzuk feléjük.
Kedves lelkiatya komoly gondokkal küszködőm. Sajnos sokszor előfordul hogy elveszítem a türelmemet és veszekszem vagy verekszem másokkal. És sokszor végzek önkielégítést, amit korábban nem tekintettem bűnnek, de most meg akarok tőle szabadulni, de egyszerűen minden éjjel elönt a vágy és elbukom ha nem is mindig. Ilyenkor gyengének érzem magam aki képtelen saját magát irányítani. Nem vagyok a saját testem és életem irányítója. Amikor elkezdtem azt hittem hogy az én döntésem és akkor csinálom amikor akarom! Ha nem akarom egyszerűen nem teszem, de ez nem így van! (még az atyáknak is azt mondtam, amikor kicsin figyelmeztettek) Gyűlölöm, de mégis akarom, a pillanatnyi öröm ami a bűnben van számomra legyőzhetetlen. Néha úgy érzem hogy gonosz vagyok. Nem akarok gonosz lenni! Jó akarok lenni ezért arra gondoltam hogy ahányszor bántottam mást vagy önkielégítést végzek annyiszor meggyomrozom magam, hátha ez segít, mert már nem tudom mit tegyek. Pornót már nem nézek(éveken keresztül néztem), de sokszor gondolok rá és szeretnék nézni csak azért nem teszem mert tudom hogy bűn és én nem akarok vétkezni. Jó akarok lenni hogy a mennybe jussak! Nem akarok elkárhozni! Egyszerűen gyűlölöm már ezt az egészet. Nem bírom látni magam ezzel a sok perverzióval együtt! Azt szeretném még kérdezni hogy, ha fantáziálok róla (szex) az is bűn? Piroska
Kedves Piroska! Ne gyűlölje magát! És ne is bántsa! Az ugyanis nem segít. Sem a gyűlölet, sem az önbüntetés. Másutt van a megoldás. Azt már belátta, hogy gyengének érzi magát, aki képtelen saját magát irányítani. Ha ez így van, akkor forduljon ahhoz, aki ezen tud változtatni. Merthogy Ön már nem tud, ezt belátta. Kiáltson az Úrhoz! Mégpedig hittel és reménnyel! Meg fogja látni, hogy egyszercsak elveszi Önről ezt a terhet. Ugyanis ilyenkor már a psziché átveszi a gépezet irányítását, s nem is tud rajta uralkodni. Még Szent Pál is átélt hasonlót: "Magam sem értem, hogy mit teszek. Mert nem azt teszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök." (Róm 7,15) Aztán még folytatja is: "Ó, én szerencsétlen ember! Ki szabadít meg e halálra szánt testből? (Róm 7,24) Szóval, kedves Piroska, higgye el, nincs ezzel egyedül. Ezzel viaskodunk mindnyájan. Ki jobban, ki kevésbé. Illetve az életszakaszoktól is függ, van, amikor hevesebben, van, amikor könnyebben. Higgyen abban, hogy Jézus meg tudja Önt szabadítani! És kérje tőle! Persze, ugyanakkor tegyen is meg ezért mindent. Az már nagyon jó, ha nem néz pornót. Látja, azért van előrelépés. Hála Istennek! Erre kell menni tovább. Ne is fantáziáljon a szexről. Nem csak azért, mert az is bűn, hanem azért, mert azzal mintegy bent tartja az elméjében a dolgot. Utána hiába próbál a tetteivel viaskodni vele, ha a gondolatban már hagyta, hogy befészkelje magát. Minél radikálisabban zárja ki a fejéből, az életéből. Pl. ha van ilyen eszköz, amit használni szokott, hajítsa ki! Meglátja, szép eredményt fog elérni, és hálásan fogja megköszönni az Úrnak. De most még kérje hittel, bizalommal, kitartással. Meg fogja kapni.
Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy a világi hívek az otthoni imák alatt viselhetnek mise ruhát?
Ha arra gondol, amit minden vasárnap a szentmisére szokott fölvenni, azt természetesen igen. Az nagyonis helyes hozzáállás, hogy bár az ember nem mehet el a templomba, csupán az otthonából tudja követni a szertartásokat, de azért vasárnap vagy ünnepnap lévén fölveszi az ünneplő, templomi ruháját. Ez helyes. A kérdése ugyanakkor kicsit zavarba ejtő, mert a mise ruhát, illetve inkább egybeírva: miseruhát csakis fölszentelt személyek vehetnek föl. Ez minden esetben így van. Ha esetleg ministráns ruhára gondol, az egy kicsit más, azt természetesen fölvehetik a templomi szolgálattevők. De otthoni mise-közvetítés során nem javaslom fölvenni. Éppen nem bűn, de zavart keltő. Otthon ugyanis nem szertartás folyik, hanem lehetőség nyílik a bekapcsolódásra. Ha ikont, mécsest teszünk ki az otthonunkban, ezzel mintázzuk a templomot, de azért az lakás, otthon marad, nem templom. Templomi ruhát otthon inkább ne vegyünk föl, az céltévesztés volna.
1
  2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 ...