Kedves Lelkiatya! Már írtam Önnek ebben a témában lehet nem kapta meg a leveleket ezért szeretném újra leírni a problémámat. Már nem teljesen emlékszem hogyan írtam le ezt megelőzően a kérdésem de a lényeg hogy sokszor nem érzem meddig terjed a hat?r ahhoz hogy véleményt nyilvánítansak és félek hogy valakit megbántok de azt se tartom feltetlenül helyesnek hogy nem mérjék soha véleményt nyilvánítani....
Mindig próbálok egy adott kérdést több oldalról megközelíteni hogy ne csak a rosszat mondjam vagy csak a jót ne legyek elfogult, de ez sokszor ahhoz vezet hogy bántanak én pedig elbizonytalanodok esetleg rosszat mondtam. Mi a helyes ezekben a helyzetekben? Kérem válasszoljon ez nekem nagyon fontos és ne tegye ki a teljes kérdést.
Azt hiszem, ezt a kérdését főként az indította, hogy amikor akár az lmbt kérdésről, akár más, manapság divatos kérdésről elmondja a véleményét, s az nem egyezik meg a fősodorral, akkor voltak ebből kellemetlenségei. Legalábbis a levelében itt nem közölt részekből erre következtetek. Nos, föl kell ismernünk, hogy különös jelenségnek vagyunk szemtanúi és elszenvedői. Korunkban egy új diktatúra alakult ki, a véleményalkotás diktatúrája. Egészen érdekes ez a jelenség. A szabad szólásjog jegyében nyomorítják meg a véleményalkotás szabdáságát. Ha valaki nem azt mondja, ami most divatosnak számít, akkor megszégyenültnek érzi magát. De azt is hozta ez a visszás helyzet, hogy sajnos ez visszafelé is működik, és ha valaki a fősodor szerinti véleményt mondja, akkor az tűnik ellenségesnek azok számára, akik azt másként gondolják. Nem könnyű helyzet ez!
Egyrészt arra bíztatom Önt, hogy ne féljen véleményt alkotni és azt ki is mondani, amikor arra szükség van, amikor arról beszélgetnek, amikor azt valaki kérdezi. Ugyanakkor nem kell, hogy kötelességének érezze, hogy mindenáron közölje a saját véleményét. Ennek akkor van értelme, amikor van rá befogadókészség, amikor a beszélgetőtárs valóban odafigyel arra, amit mond. De a jelzett kölcsönösség miatt erre a befogadókészségre Önnek is törekednie kell. Tehát, ha valaki az Önétől egészen eltérő nézetet képvisel, azt is meg kell engedni, s azonnal szembefordulni vele mint ellenséggel. De úgy érzem, erre meg is van Önben a törekvés. Ebben tudom Önt megerősíteni.
Kedves Lelkiatya!
Második gyermekünk 10 éves lesz,az alábbi problémát észlelem nála: Tavalyig kitűnő tanuló volt.
Idén elkezdett mind magatartásában,mind szorgalmában rontani.Négyes magatartás,és már nem minden ötös ,öt db tantárgy négyes jegy lesz!Tanárnő szerint is beleáll a huncutságokba is , meg ha valaki bántja,piszkálja dühös lesz,próbálja megvédeni magát ,de ezeknek beírás a vége,hogy vagy verekedett,vagy csúnyán beszélt.
Idén többet játszott x- boxon ,ez egy játék olyan mint egy számítógépes játék,fortnite,fifa foci játékkal.
És én itt látok fő gondot!
A fortnite játék hatására olyan mintha megváltozna a személyisége,eleinte ügyesen kezelte ,mondtuk egy óra hossza játék,ha nem ügyes,nem tartja be a szabályokat, nem játszhat máskor.
Ügyesen le is csukta.
Ez ment egy kis ideig.
Utána idegessé vált,kiabált,mert le kell csuknia.Akikkel játszott gyerekek hallottam közben,hogy káromkodtak,mert pl nem sikerült az adott játék kör!Hallják egymás hangját,online valami...Kisfiunk is kezdte átvenni ezt a stílust!
Ő nagyon szeret focizni,jár is edzésekre,a férjem mondta,mert edző,több olyan gyermek van akik már nem járnak ki focira,mert nincs kedvük van aki helyette inkább " gépezik ".
Férjem szerint nem a játék a gond,hanem a használata,teljesen nem vehetjük ki belőle a gyerekeket,meg kell tanulniuk ,hogy játszanak vele jól,és nem órákon át ott ülni,mintha más nem is lenne.Értem mit mond,de valahogy ez mégsem működőképes,ha ideges,feszült lesz,mert lekell csukni,vagy csúnyát mond!!Iskolában ront.
Inkább ez ilyen ok okozat,ráhatás...
Tegnap már kihoztam a szobájából a gépet,mert megint kiborult,megmondtam neki én több kört nem futok,hogy most már ügyes leszek Anya,keveset játszok,mert ez utána átmegy mindig rosszba ,ez a többedik tapasztalatom.
Szomszédunk is panaszkodott,nem bír a gyerekével szemtelen is lett ( ő nevelt gyermek) mindig csak gépezne.
Én azt látom ez nagyon rossz hatással van rájuk.
Lehet van aki mindig ügyes napi 1 - 2 órát játszik, nyugodt,nem látszik viselkedés torzulás,de itt nem ez van....
Azt olvastam létezik játékfüggőség,ezek a játékok azt teszik az aggyal mint a heroin,elég ilyesztőn hangzott.
Ön szerint jól teszem,ha elrakom,és nem vesszük elő?
Tudom ez a 21.század már ez a játék nekik sajnos, de azt látjuk a férjemmel, akkor nyugodt ,kiegyensúlyozotabb,ha sportol,fogócskázik,malom társasozik.
Telefonnal is nyaggat néha ,hogy minden osztálytársának van csak neki nincs,sajnos ez kiderült szülői értekezleten így van,de mi nem adunk neki.Tanárnő is kérte a többi szülőt,korlátozzák a gyerekeiknél!De az lenne a legjobb ha inkább elvennék!
Hasonló gondolat jutott eszembe.
Nem az alkohol maga a baj,az a baj,ha valaki nem tudja jól kezelni.
A játéknál is a férjem szerint ez így van nem a játék a baj,de hát a kisfiunk nem tudja kezelni,mert megváltozik tőle,és ha ezt a szülő látja,és ostoba módon engedi,az nagy balgaság szerintem .
Hiába ezzel játszanak a mai gyerekek....
Tudom nem lehet mindentől megvédeni,de azért törekednénk rá.
Ha csak pár évet nyerünk is,talán később másként gondolja ő is.
Azt mondta a férjem azt olvasta,ezek a játékok úgy vannak kifejlesztve,hogy függőséget okozzanak,ettől is megilyedtem!
Ki lehet venni egy gyermeket a 21 .század játék világából,hogy egészséges legyen?
Ilyenkor haragszik minden fiú osztálytársa ezzel játszik csak ő nem már ,de ő nem látja át mi a jó neki hosszútávon.
Férjem szerint ha valamit elveszünk ,akkor adjunk helyette mást ( élményt) megpróbálom kivinni többet a természetbe is.Mozogjon.
Köszönöm ha bármi tanáccsal eltud látn minket !!
Nagyon sok szülő küzd ma ezzel. És sok esetben a szülők gyengesége vagy éppen megfontolatlansága vezet oda, hogy elhatalmasodik a gyermekeken ez a teljesen káros játékszenvedély. Némely számítógépes játék jó lehet, amely fejleszti a képességeket, ismeretet ad, és közben közösséget is teremt, lehet másokkal is kapcsolatba kerülni. De nem akarom, nem is tudom elemezni ezeket. Sejtésem szerint ezeknek a játékoknak több mint 90 %-a ártalmas. Értelmetlen és elveszi az időt az igazi tevékenységektől, beszélgetéstől, mozgástól, természtettel való érintkezéstől, stb. Szóval, bátorítom Önt, hogy okosan, szelíden, de vegye el a gyermekétől ezt az ártalmas dolgot. Igaza van a férjének, adjanak helyette mást. Ha csak lehet, adjanak sok kistestvért, az a legjobb személyiségfejlesztő tényező! Ha ez lehetetlen, akkor szerezzenek neki színes élményeket. Erre is számtalan lehetőség van, nem részletezem. Lehet a szülőknek is összefogniuk. Egymást erősítsék abban, hogy ne akarják a világ diktálását követni, hanem legyenek erősek azzal szembemenni.
Tisztelt Lelkiatya!
Az egyik evangéliumban azt olvastam hogy az adományok esetén nem szabad kérkedni, kürtöltetni. Elgondolkodtam ezen S bár a múltban többször adtam beazonosítható módon mert nem figyeltem oda egyébként sose akartam felvágni. Most kértem hogy ezeket a korábbi adakozásokat inkább anonimizálják hogy csak a cél legyen a fontos ne az adakozó. Olyan is volt a múltban hogy úgy adtam hogy nem olvastam el teljesen hogy egy szerv mi mindent csin?l és úgy adtam nekik aztán mikor rájöttem hogy bizonyos dolgokkal nem értek egyet szintén nem adtam hozzá a nevem többé. A 2 dolog elkülönül persze. Most azonban már teljesen úgy érzem a legjobb a rejtett adakozás. Ön mit gondol mi a helyes keresztényként?
A rejtett adakozás sokkal jobb, mint a névvel ellátott. Mindenképpen jobb úgy adni, hogy ne legyen ismert az adakozó kiléte. Ekkor az illető egyedül Istennek ad. Ha már más is tudja, akkor óhatatlanul belevegyül az emberek elismerése. Ugyanakkor nem kell túlzásba vinni a titkolózást sem.
Kedves Lelkiatya!
Korábban feltettem egy kérdést a Szent Hegy titka című könyv helyes olvasásával kapcsolatban. Nem szeretném sürgetni a Lelkiatyát a válaszadásban, csak gondoltam, jelzem, hogy még nem kaptam választ arra az esetre, ha véletlenül maradt volna el.
Előre is köszönöm!
Bocsánatot kérek a késedelmes válaszért. Sajnos van még jó pár elmaradt kérdés. Igyekszem pótolni a válaszokat. Nem tudom, pontosan mire vonatkozott a kérdése, de a könyv kapcsán a következőket mondhatom. Nagyon sűrű, nagyon mély tartalmú fejezetekről van szó. Érdemes nagyon lassan olvani az egész könyvet. Egy-egy fejezetet is többször átolvasni, nem azonnal szaladni a következőhöz. Akár egy-egy mondatot több napon át is lehet forgatni, ízlelgetni.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Tisztelt Lelkiatya!
Az egyik kollégám,egy fiatal fiú lelkileg sérült,látom , hogy gondjai vannak. A munkájára panasz van, sajnos még tudom erősíteni. Sokáig bíztattam,támogattam.
- A negativitása rám is kihat.
- Pár feladatát én látom el.
Egyetemre járok munka mellett, összpontosítanom kell a munkára is,az iskolára is.
Tisztelettel:
Viki
Kedves Viki! Tény, hogy föl kell mérnie az erejét, idéjet, hogy mire fordítja. Az, hogy eddig akart és valamelyest tudott segíteni ezen a fiatalemberen, a Lélek munkája az Ön jó lelkén keresztül. Ezért adjon hálát! Hogy mennyit fog tudni neki tovább segíteni, ehhöz a Lélekkel való szoros kapcsolatától függ. Ne csak azért imádkozzék, hogy az Ön elképzelése szerint kapjon isteni segítséget ez a fiú, hanem kérje a Lélek bölcsességét önmaga számára is, hogy megvilágosodjék, mi a feladata, mi a dolga ennek az embernek az életében és mi nem. Ne féljen a választól! Lehet, hogy kevesebb, lehet, hogy több. Az időnk és az erőnk sohasem lineráisan, egyenes vonalban adatik nekünk, ezek sokkal összetettebb valóságok. Ha Isten Szentlelke van benne, akkor megsokszorozódik, meghatványozódik. Ám ha nincs, akkor olyan kevésnek tűnik, hogy szinte semmit sem tudunk elvégezni. Forduljon tehát a Lélekhöz, kérjen tőle tanácsot, kérje az ő jelenlétét, higgyen az ő jóságos erejében, tőle kérje, hogy tudjon ebben hinni! Ha ezt teszi, lepereg a rárakódó negatív hatás is, amelyet eddig tapasztalt. Ez a jelenség, meg a kérdésének a fölvetése is arra utal, hogy bár ott van Önben a jószándék, a jó akarat, de kicsit eltávolodott Istentől, nincsen ott jelen ezekben a hétköznapi(nak tűnő) dolgaiban. Ehhöz térjen vissza, különösen is a pünkösdi ünnepkörben kérje ennek kegyelmét a Lélektől! Meglátja, még többre lesz képes, mint amit eddig tett.
Kedves Lelkiatya!
Hogy tudnék megszabadulni attól,hogy ne érdekeljen annyira, hogy mások mit gondolnak rólam, vagy a házunkról?
Tudom ezek külsőségek,de mégis hat rám ,szeretem a szép dolgokat,de úgy érzem Isten azt várja el tőlem azzal legyek elégedett ami van,ha lesz szebb akkor meg azzal, ez a békesség ,de olykor rámtör az elégedetlenség,miért ilyen, miért nincs rendben a házon még ez meg az...miért nem tökéletes. Azonnal kiszúrom a legapróbb hibát is bárhol,tárgyakon is legyen az akár falrepedés...
Régen nem voltam ilyen !
Nehezen viselem el,ha várok valamit,és nem úgy alakul,sőt rosszabb lesz mint vártam.Csalódott,dühös is leszek olykor!!
Hogy gyógyulhatnék ki ebből?
Köszönöm szépen!
Érdekes, hogy ilyen tudatosan megfigyelte önmagán ezt az emberi gyengéjét, amely, úgy mondja, korábban nem volt jellemző. Én azonban inkább azt sejtem, hogy máskor sem volt elnézőbb a külsőségekkel szemben, inkább a lelkiismerete válhatott érzékenyebbé. Fontos fölfedezést tett azzal, hogy Isten azt várja Öntől, hogy legyen elégedett azzal, ami van. Mindenesetre akár újonnan jött fölismerés, akár már régebb óta ott él Önben, s úgy érzi érzékenyebb lett rá, mindenképpen tekintse áldásnak. Ezek után pedig csak az következik, hogy tudjon jól élni ezzel az érzékenyebb figyelemmel. Ugyanis ez lehet jó is. Nem kell elvetni, nem megszabadulni kell tőle, hanem jól használni. Ha figyelmes minden apró bajra, akkor első gondolata az legyen: én ki tudom-e javítani vagy nem. Ha apró hiba a házon, a ház körül, vagy más emberek viselkedésében, akkor vizsgálja meg, tud vele valamit kezdeni vagy nem. Ha igen, akkor mérje föl, hogy mikor fog tudni nekilátni. Ha mást kell segítségül hívni, akkor is gondolja végig, mikor teszi meg ezt a lépést. Ha meg olyan dolog, pl. más ember tökéletlensége, vagy éppen olyan jelenség, amely egyáltalán nem kiigazítható, akkor pedig azon dolgozzék, hogy ezzel együtt kell élnie. Szóval, ez a jelenség semmiképpen sem rossz. Örüljön neki, adjon érte hálát, és mint érték kezelje minél okosabban! Persze, ettől a gondolattól még nem párolog el azon nyomban az adott pillanatban jelentkező dühe, mégis más irányt vehet. S lassan hozzászokik, beletanul, hogy ezzel a jelenséggel lehet értelmesen bánni. Most pünkösdöt ünnepeljük. Tanácsolom, hogy kérje a Lelket, hogy adja meg Önnek ezt a lelki adományt, és tanítsa meg jól használni ezt a jó tulajdonságát.
Kedves Lelkiatya! Azt olvassuk a Kivonulás könyvében, hogy az Úr megkeményítette a fáraó szívét, amit elég nehéz értelmezni. Hallottam egy olyan értelmezést, hogy a "megkeményítés" szó nem azt jelenti, hogy Istennek ez volt a konkrét célja, hanem sokkal inkább az, hogy eltántorítsa a fáraót az izraeliták rabszolgaságban tartásától (erre szolgált az első kilenc csapás, melyben nem halt meg senki). A fáraó azonban az intő jelek ellenére egyre hajthatatlanabb lett, vagyis tulajdonképpen a csapások tették egyre keményebbé a szívét, holott elgondolkodhatott volna azok értelmén, és fokozatosan beláthatta volna, hogy nem helyes ezt tenni. Összhangban van ez az értelmezés az Egyház tanításával? Válaszát előre is köszönöm!
Igen, azt hiszem, ez helyes értelmezés. A csapásokkal Isten közvetlen célja az volt, hogy a fáraó rádöbbenjen: zsarnoki és kizsákmányoló módon viselkedett az országában "vendégként" tartózkodó izraelitákkal szemben. Ám a fáraó öntelten és elutasítóan fogadta a figyelmeztetést, így az isteni kezdeményezés végeredményben a megátalkodottság növeléséhez vezetett. Hasznosnak gondolom Székely János megjegyzését is: "A Biblia ... gyakran egyszerűen fogalmaz, és a másod-okokat kihagyva mindent Istenre vezet vissza" (Az Újszövetség teológiája, 133). Ez jelen esetben ezt jelenti: A csapások alkalmat adtak arra, hogy egyre teljesebben kinyilvánuljon a fáraó önteltsége.
Kedves Lelkiatya! Remélhet korunk embere, enyhébb ítéletet? 8évesen találkoztam először pornóval, sokkal könnyebb torkosnak is lenni, mint pl Krisztus idején, hiszen csekély összegért sok fagyit kapok a boltban, sokkal nagyobbak az anyagi kísértések. Régen kb szinte "csak" arra kellett ügyelni, hogy az emberi kapcsolataink rendben legyenek, ne bántsunk meg senkit. Most viszont minden úgy tűnik, hogy a sátán kezében van..
Én is így látom, hogy ma a kísértések garmadája sokkal kézenfekvőbb, sokkal könnyebben kínálkozik, mint régebbi korokban. Hogy az Úr Isten megfelelően mérlegel, efelől nem lehet kétségünk. Mégis ez a gondolat, hogy a mi korunk emberét mégiscsak enyhébben ítéli meg, azt a veszélyt rejti magában, hogy könnyebben feljogosítva érezzük magunkat belesétálni ezekbe a csapdákba. Ettől óva intek mindenkit. Ne a mentségeket, az enyhítéseket keressük! Az nem vezet előre, nem visz fölfelé. Helyes fölmérni, hogy körbe vagyunk véve számtalan kísértéssel. De ez épp a nagyobb küzdelemre késztessen, a fokozottabb figyelemre, éberségre, erőteljesebb elszántságra! Isten Szent Antalhoz intézett szavai el kell, hogy gondolkodtassanak minket. Hosszas kísértésekkel való viaskodása után azt mondta neki: "Gyönyörködtem küzdelmedben!" Tőlünk is várja ezt a küzdelmet. S abban is biztosak lehetünk, hogy meg is adja a hozzá szükséges erőt. Úgyhogy, fel a fejjel - különösen is most, pünkösd ünnepkörében! Ady szavaival: "Bár zord a harc, megéri..."
Kedves Lelkiatya!
Sajnos ( elhunyt) apósom régebbi rossz döntése is közrejátszott abban, hogy az egész család nehéz anyagi helyzetbe kerül.Évekkel ezelőtt elment kezesnek a testvére hitelében!Sajnos a testvér nyugdíjából már tiltva van a tartozás egy része,mivel még mindennel együtt majd 4 millióról van szó, ez ma derült ki a végrehajtó nem lát reális esélyt,hogy ezt kitudja fizetni,lassan telik az összeg ,meg volt,hogy nem úgy fizette,és tudomásukra jutott közben,hogy a kezes 2018 - ban elhunyt, ő rajta nem behajtható így ugye semmi így ma jött határozat,hogy az örökösök öröklik a tartozást is utána !
Özvegye , és 2 fia.
Teljesen hideg zuhanyként ért minket.
Nem is tudtuk,hogy van ez a kezesség.Anyósom se mondta miután papa meghalt,hogy jaj tényleg kezesség is van!!Hagyatéki tárgyaláson sem.
De most már késő fizetni kell !!
Felhívta sógorom a végrehajtót,azt mondt?k ,hogy megkell állapodni pár napon belül, valószínűleg kézpénzt is kell befizetnünk,a többi lehetséges, férjem szerint is,hogy fizetésletiltás lesz 3 felé plusz akié a hitel tőle is vonják ugye amíg le nem telik a majd 4 millió ft ....
Teljesen elkeseredtem ,négy gyermekünk van, más terveink voltak a jövőben, nem más tartozását fizetni.
Férjem is szomorú, ez most nem az ő rossz döntése miatt van ,és mégis bajba kerül a családja.
Akié a hitel a tényleges tartozás 70 éves .
Sajnos soha nem osztotta be bölcsen a pénzét ,elszórakozta ,elcigizte.
Harag,csalódottság van bennem ,hogy hogy lehet így élni,hogy majd más megfizeti az árát....Generáción át is akár,mert örökölhető kivéve ha lemondanak majd mindenről.
Ő a férjem keresztapja ,de hogy nézzek rá ezentúl szeretettel vagy a férjem,hogy ha lehet az ő hülyesége miatt is ,nem lesz mit adnunk a gyerekeknek,vagy nehezen élünk majd meg ? Kisfiunk ballagására mondjuk azt,hogy bocsánat de tartozásra megy el sok pénz?Minden változik....
Bízom Istenben , majd lesz valami ,de nagyon fáj.
A gyermekeinket arra fogjuk nevelni úgy,hogy soha ne menjenek el kezesnek ,példabeszédek is írja bolond ember aki kezességet vállal,csapdába esik.
Apósom ,és testvére rossz döntése ránt minket is....
Ok okozat...
Hogy szeressek jól,hogy ne haragudjak rá ? Mit tegyek atyám?
Férjemmel nincs vita ez miatt,mert nem tehetünk erről, ő sem tudom,de mi tévők legyünk .
Jelenleg haragszom a keresztapjára!!
Köszönöm a tanácsot!!!
Isten áldja.
Először engem is nagyon megijesztett, hogy ilyen könnyen adósság csapdába lehet esni. De megkérdeztem egy hozzáértő ügyvédet, aki a következőt írta szakvéleményként. Igaz, nem lelki tanácsról van szó, de ezzel hátha mégis segíthetem.
Nem oda Buda!
Az örökös csak a hagyaték erejéig tartozik felelősséggel az örökhagyó tartozásaiért. Ez azt jelenti hogy a tartozás nem örökölhető, ezt félreérti a levélíró. Ilyenkor az örökösnek két lehetősége van: vagy visszautasítja az örökséget, ha úgy látja hogy a hagyatéki hitelezők kielégítése után nem fog maradni neki semmi, vagy nem akar ezzel vesződni; vagy nem utasítja vissza, de ilyenkor könnyen lehet hogy a hagyaték elmegy a tartozásokra. Ha az derül ki, hogy tulajdonképpen már fel is élte a hagyatékot, de van olyan hagyatéki hitelező aki nincs kielégítve, akkor csak és kizárólag a hagyaték erejéig tartozik megfizetni az adósságot. Ez már a római jogban is így volt ott úgy hívták hogy cum viribus és a másik esetben pedig pro viribus felelősség.
Ha a néhai após, aki kezességet vállalt még azt megelőzően halt volna meg hogy a kezesi felelősség beállt, akkor pedig egyáltalán nem felel a tartozásokért az örököse. Ez olyan esetben van így, ha az eredeti adós rendben és időben fizeti a tartozást, vagyis nem kellett hozzászólni a kezeshez. Ha viszont a néhai apóst már az életében mint kezest sajnos elővették, akkor bizony a tartozás fennáll, de akkor az előző két lehetőség válik igazzá: vagy visszautasítja hagyatékot, vagy hagyatékból ? de csak annak erejéig ? áll helyt.
Nem kell elhinni a végrehajtó tájékoztatását ? már ha egyáltalán valóban úgy hangzott az el ahogy a levélíró írta ? a végrehajtó ugyanis a tartozás bármiféle behajtásából érdekelt és ezek az apró jogi finomságok egyáltalán nem foglalkoztatják. Ha mégis erőlködik, akkor végrehajtás korlátozása iránti pert lehet indítani, ilyenkor a bíróság a helytállás mértékét a hagyatékát szorítja.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya,
a közeljövőben lesz megtartva egy Istent dicsőítő, könnyűzenei esemény, mely megtölt egy stadiont. Itt a honlapon is meg lett osztva.
Kicsit utánanéztem a fellépőknek, és azt kell mondjam, elég széles spektrumon mozognak, és megtalálható köztük olyan egyházi háttérrel rendelkező is, amelyet a Katolikus Egyház tudtommal nem igazán fogad el.
A kérdésem az lenne, hogy ha máskor helytelenítjük, hogy bizonyos egyházak eseményein részt vegyen egy katolikus hívő, akkor ez miért képez kivételt.
Bocsánat, hogy kicsit burkoltan fogalmazok, de senkit sem szeretnék megsérteni.
Köszönöm válaszát!
DJK!
-P-
Úgy kell tekinteni erre a nagykoncertre, mint egy ökumenikus istentiszteletre. Lehet benne sok értékes dolog, megérinthet embereket, akik távol vannak Istentől. Én úgy látom, egy-egy alkalommal nem rossz dolog részt venni más felekezetek összejövetelén. Ma már nem tanítja a katolikus egyház, hogy bűn volna bemenni protestáns templomba. Ha imádságos lélekkel, jó szívvel teszi az ember, akkor gazdagodhat. Nem tiltani kell az embereket a más hatásoktól, hanem a saját hitben megerősíteni, hogy minden ezt a tiszta hitet erősítse benne. Az valóban helytelen, ha valaki rendszeresen jár el más egyházi alkalmakra, miközben meg a sajátját elhanyagolja. De elmenni egy ilyen koncertre szerintem nem ártalmas dolog. Érdemes lehet bekapcsolódni ebbe az Isten-dicséretbe.
Kedves Lelkiatya!
Tanácsot szeretnék kérni.
Testvérem egyedül él 18 éves kora óta.
Nem teljesen önszántából.Apukám miután anyukánk meghalt , később újra házasodott,nem jött ki testvérem az új feleségével ,bár tesómnak is nagyon rossz természete tud lenni .Apa egy kis házat újított fel szépen neki ,meg azt szerette volna önállósodjon,ebben a házzal segíti is.
Teltek az évek,azalatt apa elvált( csak anyával volt szentségi házassága ,másik házasság polgári volt )
Testvérem évekig egyedül lakott ,nyilván tartottuk vele a kapcsolatot, eleinte jött is hozzánk is ,de sajnos alkoholista lett.Rengeteget cigizik is .
Sokszor mondta megmagyarázta neki milyen nehéz az élet 7 éves volt mikor anya rákban elhunyt.Szerinte ezért is iszik, ivott.Ez mentség? Szerintem nem. MENEKÜLÉS.
De nekem se volt könnyű 20 évesen ez,sőt rám maradt a háztartás,3 testvér is ,próbáltam apának segíteni,erősnek mutatkozni!
De én valamiért tudtam,hogy az ital semmin nem segít, sőt....Nem is használtam lelki fájdalom ellen!!
Sajnos ott tartunk,hogy már megint kerül majdnem mindenkit,egyedül apuval is csak azért áll szinte szóba,mert ad neki enni,meg cigit vesz neki.De sokat szidta ,nem jó apa.
Munkahelye hol van hol nincs...29 éves lesz !Párkapcsolata nővel még nem volt egyáltalán!
Nem tudom szabad e így fogalmazni,de olyan életképtelen,egyszerűen nem áll meg sehol,se munka,se kapcsolatban, nem keres senkit ,marad a magány,és a pornó ,mert mondta ,de mondtam már neki nem ez az élet rendje.De annak örülök, hogy szűz,és legalább nem megy és jár nőről nőre....Azt mondta azt nem akarja...vagy gyerekek legyenek neki így.
Emberi kapcsolatok kellenének neki,de jó értelemben.
De hogyan ?ha bezárkózik,nem beszél velünk?
Minden épül le körülötte már bútora semmije nincs,mind eladta.
Ilyen élet még helyrehozható?
Sajnos már beszélt öngyilkosságról,sokszor olyan érzésem van ilyen életbeli hozzáállással nem lehet hosszú életet élni ( boldogan)
Félek egyszer feladja .
Volt elvonón,jelenleg nem iszik,de ami segítene emberi kapcsolatok rajta ,attól elzárkózik.
Pszichológushoz nem megy.
Mit tegyek?
Rengeteget imádkoztam ,de nem úgy alakult semmi ,mint hittem, vártam.
Szerintem ő saját magát sem szereti,ezáltal mást sem képes...
Azt mondta rákellett jönnie ő ilyen ember azt hitte fontos neki a család de nem!!
Szomorú ilyet látni.
Az is eszembe jutott, ha én ezt gondolom, mennyire lehet rossz ilyen életet látni Istennek.
Sok mindennel megbántottuk már,ezért is imádkozom a Szent Brigitta 7 imáját,sebei tiszteletére,mert rengeteget szenvedett ,kicsit is,de enyhítsem fájdalmát.
Köszönöm szépen a segítséget!
Igen tiszteletreméltó ez a törekvése, hogy megsegítse a testvérét. Higgye el, Isten meg is áldja ezt a harcát, meglesz az eredménye. Legrosszabb esetben a testvére halálos ágyán, de hátha még hamarabb is. Szóval, ne adja fel!
Igen, emberileg nagyon érthetőek ezek a tényezők, amelyek a testvérét ide juttatták. De nem vonja el tőle az ő felelősségét. Sajnos, saját magának köszönheti, hogy ide jutott. De persze, ebben a helyzetben nem is ez a kérdés, hogy ki a hibás, hanem, hogy mit lehet tenni. Legfőképpen azért imádkozzék, hogy a testvére hitre találjon. Ennek érdekében - az imádságon túl - lehet kicsit furfangos is, valahogy el kell juttatni őt lelkigyakorlatra, vagy egy idére valamilyen szerzetesházba, ahol befogadják. Ha hitre tér a testvére, az alapvetően meg fog változtatni mindent.
Addig? Egyrészt imádkozni ezért a megtérésért. Másrészt megértést gyakorolni feléje, ugyanakkor nem megengedni neki mindent. Nem lehet, hogy ő diktáljon, ő követeljen magának dolgokat. Ha ezeket a követeléseit teljesítik, evvel csak rosszabbat tesznek neki. Viszont ezt az állapotot, hogy most éppen nem iszik, amennyire csak lehet, ki kell használni. Hozzá kell segíteni, hogy színes érzelmi hatások érjék, meg kell próbálni kimozdítani, emberek közé vinni, vagy őt meglátogatni. Ha egy atya elmenne hozzá, ez is hátha kimozdítaná.
Ugyanakkor ez az élete az ő felelőssége. Ne vegye magára az ő élete terhét. Ahogy sejtem, az Ön életének is megvannak a terhei, azokra figyeljen, s persze, amennyire lehet, segítsen a testvérének. Higgyen abban, hogy mindaz, amit érte tesz, hozzájárul az ő üdvösségéhöz. Ez a bizakodó hite a legtöbb, amit neki nyújthat.
Kedves Lelkiatya! Szerelmes vagyok valakibe és néhány kérdést szeretnék feltenni, segítségében bízva. Legelőször is azt szeretném kérdezni, hogy bűn-e beleszeretni valakibe, akivel bűn lenne együtt lennem, az illető ugyanis Istennek szánta az életét. Maga a szerelem érzése ugye nem bűn? Ha el akarnám csábítani vagy ő engem és engednék a csábításnak, az biztosan bűn lenne, de ha nem történik semmi ilyen, csak az érzés van meg, ugye az nem bűn? Nagyon szeretném tudni azt is, hogy ilyen téren a megbocsátás hogy zajlik. Ezt úgy kell elképzelni, hogy amennyiben bűn maga a szerelem mint érzés, akkor egészen addig nem bocsát meg nekem Isten amíg el nem múlik a szerelem vagy ha már az elején kérem Isten bocsánatát és nem is teszek semmi rosszat, akkor már meg is van bocsátva akkor is ha időbe telik, hogy elmúljon az érzés? Ha a szerelem mint érzés nem bűn, akkor ez nyilván tárgytalan kérdés. Őszintén reménykedek benne, hogy Isten nem várat a bocsánatával és nem attól teszi függővé, hogy mikor múlik el az érzelem, mert elhiheti nekem, egyáltalán nem biztos, hogy hamar elmúlik, még akkor sem ha ennek érdekében nagyon törekszek. Próbálkozik az ember, de nem vagyok gép, amin megnyomnak egy gombot és átkapcsol valamire, viszont nagyon elkeserítő lenne ha Isten egészen addig nem bocsátana meg nekem és bűnösnek tartana, amíg el nem múlik. Tehetek azért, hogy elmúljon, halványodjon, de azt nem dönthetem el, hogy ez mikor következik be. Két másik kérdésem lenne. Amíg az érzelem el nem múlik, akár utána, szabad azt jó célra felhasználni? Van az úgy, hogy a szerelmes ember hasonlítani akar szerelme tárgyához, akibe szerelmes, most ebben az esetben ez rám kiváltképpen igaz. Sokkal jobb keresztény vagyok mióta megismertem ezt a férfit és olyan lett nekem mint követendő példa. Amióta rajta keresztül megláttam milyen az igazi szeretet, hogyan kell szeretni másokat, eddig mit csináltam rosszul, hogyan lehetnék krisztusibb keresztény, a hitemet hogy lehet jobban gyakorolni, azóta már nem is akarnék más lenni és már ez nekem természetesen a személyiségem része lett, örömet okoz. Beismerem, az iránta érzett szerelmem is szerepet játszik ebben, mert a plátói szerelmemet némileg neki is kifejezem ezáltal. Értem ez alatt azt, hogy amikor az ember beleszeret valakibe, akivel nem lehet együtt, akkor erre reagálhat úgy is, hogy elfogadja a helyzetet, nem erőltet rá semmit a másik félre, elfogadja a szeretett személy Istennek ajánlkozását hiszen ha szereti akkor boldognak szeretné látni de közben azért nem tünteti el úgy az elméjéből mintha mi sem történt volna, hanem hozzá hasonló akar lenni, hagyja hogy hasson rá, jobbá tegye, így kissé olyan mintha mégis vele lenne mert magában hordoz belőle egy darabot. A kapcsolatot sem feltétlenül szakítja meg vele, csak másképpen fejezi ki az iránta érzett szerelmét és máshogy reagál arra, nem a szokásos elcsábítás módján. Az utolsó kérdésem talán ellentmond ennek a harmadiknak, ami arról szólt, hogy elfogadni a másik akaratát, de aktuális a kérdés mert néhány napja ezt a szerelmes érzést próbáltam felhasználni arra, hogy elkerüljem a bűnt és sikerült is, de lehet egyik bűnből estem a másikba és jó tudnom, így van-e vagy nem kell félnem, nem követtem el bűnt. Kísértve voltam önkielégítésre (semmi pornó) és akkor először kipróbáltam egy módszert, amit addig még nem mertem. Arra gondoltam, azt mondtam magamnak, hogy nem kellene magamhoz nyúlnom mert nem saját magamnak szeretném adni magamat hanem a férfié szeretnék lenni, akit szeretek, akkor sem nyúlok magamhoz ha az övé nem leszek mert tiszta állapotban szeretném szeretni. Az önkielégítés kísértését sikeresen legyőztem, de félek, hogy bűnt követtem el azzal, ahogyan ezt sikerült elérni, hogy nem szabadott volna közben arra a férfira gondolnom egyáltalán. Még akkor sem ha csak annyit mondanék magamnak, hogy tiszta állapotban szeretném szeretni mert nem lehet eredménye és következménye az érzéseimnek. Vagy Isten nem ilyen szigorú és úgy van ezzel, hogy látja, nem csábítom el, kértem is bocsánatot és az önkielégítés bűnébe nem estem bele, így nem vívtam ki a haragját? Sokat jelentene ha erre a négy kérdésemre választ kaphatnék, istenfélő nőnek tartom magam, még akkor is ha nem vagyok tökéletes.
Megértem vívódásait és nagyon fontos és értékes kérdeseket tett föl ezzel kapcsolatban.
Vegyük sorra! Ha megjelenik a szerelem érzése, ez nem bűn. Abban jelentkezik az ember felelőssége, hogy mit kezd ezzel a jelenséggel. Egy régi tanpélda szerint azt nem tudom megakadályozni, hogy egy madár rápiszkoljon a kalapomra, de azt igen, hogy fészket rakjon rajta. Arra ügyeljen, hogy ne fészkelje be magát az Ön lelkébe, szívébe ez az érzelem! S ez a kép talán a többi kérdésére is megadja a választ. Lehet, hogy szép dolognak tűnik, hogy jó hatással van az Ön tetteire ez a megjelent érzelem. De mint veszélyforrás mégis megmarad, ezért önbecsapás volna úgy kezelni, mint pozitív jelenséget. Isten a rossz dolgokból is ki tudja hozni a jót. Ilyen az is, ami Önnel történik, hogy fontosabb lett Önnek a hit, annak megélése, sőt, komoly bűntől is távol tudta tartani. Ez jó. De a kiváltó ok attól még nem biztos, hogy jó. Esetünkben tudjuk, hogy nem jó, mert súlyos veszélyt hordoz magában. Ezért mindenképpen azt tanácsolom Önnek, hogy igyekezzék kigyógyulni ebből a veszélyes érzelemből. Egyáltalán ne tartsa az illetővel a kapcsolatot, mert az olyan, mint ha az égési sebet a tűz közelében tartaná - sosem fog meggyógyulni. Ne gondoljon rá a legjobb szándékkal sem, mert ez is csak táplálja azt az érzelmet, amitől ? elvileg ? szeretne szabadulni.
Ugyanakkor egyáltalán nem kell attól tartania, hogy Isten bocsánatát csak akkor nyerné el, ha már elmúlt ez az érzelem. Egyrészt korántsem olyan kézzelfogható, hogy mikor van még meg, és mikor tűnt már el, másrészt Isten nagyra értékeli a törekvést is. Ha Önben őszintén él a szándék, hogy szeretne ebből a helyzetből kikerülni, és meg is tesz mindent ezért, az Isten megáldja és megsegíti ezt a törekvését. Még ha a küzdelmet nem is veszi el, de áldássá formálja azt. Úgyhogy nem kell félnie, Isten sokkal megértőbb, mint Ön saját magával. De a saját érdekében komolyan kell vennie ezt a veszélyhelyzetet, és nem játszani a tűzzel.
Kedves Lelkiatya!
Ma több szomorúság ért lelkileg!!
Kisfiamnak múlthéten volt az elsőáldozása.
Ma voltunk ismét szentmisén,kiment áldozni ügyesen ,de itthon is már mondogatta,hogy annyira rossz íze van ( le se merem írni mit mondott rá,ő többet nem akar ilyet enni.A pap bácsi mindig ezt eszi kérdezte tőlem.
Mondtam ezt azért nem így mondjuk ,eszi ,nem enni kell,ilyenkor Jézussal találkozol így nézd, magadhoz veszed ...
Szereti nagyon a hittan órákat,külön dicséretet kapott belőle tavaly is a bizonyítványban,furcsállottam is ezeket a szavakat,enni szót,azt mondta ma is,hogy feltapadt valamennyire a szájpadlására,és rosszul van a szent ostya bevétele után,hányingere van,mondtam neki kedvesen,hogy biztos a picinyke bor miatt!! Próbáltam meggyőzni,hogy ettöl ne hagyjuk abba ,nincs semmi gond,idővel megszokja.
Valóban előfordulhat ilyen,hányinger kicsiknél?Mit tehetnék,hogy örömmel vegye magához??Reggelizett is időben ahogy szabad!!
Elsőáldozáson láttam több gyermek fintorgott,szokatlan lehetett nekik biztosan a kicsinyke bor miatt !!
Már akkor is mondta a szülői áldás előtt hányingere lett tőle,de elmúlt neki.Izgultam is nehogy rosszul legyen!Én még ilyenről nem hallottam!!
Este nagyon elszomorított,mert olyanokat vágott a fejemhez,hogy utál ,nem szeret,apa miért nem válsz el anyától?
Szereted?
Férjem mondta persze,hogy szeretem.
Én nem !!Dehogy nem,csak mérges vagy,de mondogatta tényleg nem szeretem anyát.Idegesítő!!
Mindezt azért mert nem engedtem ,hogy továbbig focizzon kint,azonnal tessék bejönni fürdés,visszafeleselt,és mondtam neki akkor ha így viselkedik,ennyi volt az x -boxozás játék végleg eltiltalak tőle,mert amúgy sincs jó hatással rád,látom ,rossz stílust vesz fel akkor is ha lekell csukni pl.Feszült ,dühös lesz!!
Nagyon fájtak a szavai.
Nem is kért bocsánatot.
Bementem hozzá,szerinted ilyeneket lehet mondani anyának?
Csendben volt!!
Belegondoltam mi van ha tényleg nem szeret,tény,hogy nagyon apás a sport miatt is !
Férjemet sokat ölelgeti,engem nem ,nem is igényli ,hogy bújjak hozzá,pedig szeretném.....
Lehet én egy olyan anyuka vagyok ,aki nem szerethető ,szerinte türelmetlen,idegesítő vagyok....
Mit tanácsol Atyám?
Köszönöm
Bizony, nem könnyű mesterség a nevelés. Igazi művészet! Senki sem tudja tökéletesen művelni, ezt jobb, ha előre tudjuk. A levele olvastán a következő néhány gondolatom támadt.
Egyrészt nagyon természetes jelenség, hogy a gyermekek, főleg a fiúk jobban szeretik az apjuk érintését. Azzal magyarázzák ezt a jelenséget, hogy az önkéntelenül is erős érintés egyben biztonságot is ad, míg az anya finom, netán óvatos érintését nem kíséri ez a fontos érzelem. Úgyhogy ezen igazán nem kell csodálkoznia. Azt, persze, nagyon fájó hallani, hogy "nem szeretlek". De azért nem kell komolyan venni. Akkor éppen így érzett a legény, mert nem tetszett neki valami, de ez nyilván nem komoly. Ezt egyébként nekünk sem szabad sohasem mondani a gyermekünk előtt. Van, aki ezzel büntet, s ez nagyon téves eszköz.
Nagyon sokat jelent a gyermek érzelmi fejlődésében, ha látja, hogy a szülei szeretik egymást. Javaslom, hogy erről beszélgessenek a férjével. A gyermeknek szüksége van arra, hogy lássa, a szeretett édesapa szereti az édesanyát is. A gyermek jelenlétében öleljék meg, csókolják meg egymást. Ez nagyon jó, nagyon erőt adó.
Ha jól értem, ez az x-boxozás valami számítógépes játék. Erről, bizony valahogyan le kell szoktatni. Egyértelmű, hogy ártalmas. Inkább sportoljon, mozogjon helyette. Ehhöz is az édesapa kell, hogy közös törekvés legyen erről a gyermeküket leszoktatni.
A szentáldozásnál azt javaslom, hogy bátorítsa arra, hogy rágja meg a szentostyát. Egyesek azt vallják, hogy ezt nem szabad, de ez téves. Mi, görögkatolikusok is megrágjuk a Szent Kenyeret, Krisztus Testét, hiszen táplálék. A pap bácsinak pedig lehet javasolni, hogy ha bemártva adja az Eucharisztiát a híveknek, akkor édes bort használjon. Remélhetőleg, a gyermekük idővel majd hozzászokik a szentáldozásnak ehhöz a módjához. A ministránsok szoktak kapni ostyatörmeléket. Ezt nagyon szokták szeretni. Ha a gyermeke elkezdene ministrálni, s esetleg ő is kaphat majd ostyatörmeléket, hátha megváltozik majd ez a gyermeki vélekedése a szent ostya ízéről.
Nos, ezeket a gyakorlati tanácsokat tudom mondani szomorúságában megfogalmazott levelére. Higgye el nem olyan súlyos dolgok ezek, mint amennyire sebet okoznak az Ön szívének. De azért oda kell ezekre figyelni. És persze, nagyon sokat imádkozzék a gyermekéért. Legjobb, ha a férjével külön is, és a gyermekükkel közösen is imádkoznak. Meg legyenek minél hamarabb kistestvérek! Azzal is sokat formálódik majd a gyermekük érzelmi fejlődése.
Kedves Lelkiatya! A szív meg tisztításával kapcsolatban írna pár sort? Köszönöm!
Igen időszerű ez a kérdés most, pünkösdre készülve. Kérnünk, várnunk kell a Lelket, s ennek egyik legjobb útja a szív megtisztítása. Alapvető dolog a kérés. Az 50. zsoltárban mondjuk is, ennél jobb kifejezését aligha találhatnánk: "...tiszta szívet teremts bennem, ó Isten, és az igaz lelket újítsd meg benső részeimben". A tiszta szívet tehát Isten teremti bennünk, igaz, nem egyszeri varázslással, hanem folyamatos teremtéssel. Az ő ajándéka, nem lehet magunknak produkálni. Amit tehetünk, hogy odaadásunkkal fejezzük ki azt, hogy ez a kérésünk, erre való vágyunk komoly, akár áldozatokat is készek vagyunk hozni érte. Ha már az áldozat szóbajött, elképzelhetetlen a tiszta szív elnyerése böjt nélkül. A böjttel az ember teste és lelke töredelmessé válik, megtörik a gőgje, keményszívűsége. Ugyanígy az áldozat körébe tartozik az állhatatos imádság is. Senki se gondolja, hogy csak az a jó imádság, ami jól esik. Az imádság sokszor kín, fáradság, küzdelem. De ki kell tartani benne. Szép gondolat, talán Nagy Szent Teréztől származik, hogy Isten azt az imádságot is nagyon kedvesen veszi, amiben mi kínlódunk, s alig várjuk, hogy véget érjen. Szent Antalnak is ezt mondta: "gyönyörködtem a küzdelmedben".
A tiszta szívhez közelebb visz még, ha gyakoroljuk az irgalmat. Főként a bűnösökkel szemben. A rászorulókkal is lehetünk irgalmasok, csak abban azért ott van a jutalomszerű jó érzés, hogy valakin segítettem. De amikor egy bűnös emberrel szemben tudok irgalmas lenni, no, az igazán küzdelmes, az nem könnyű dolog. De ha sikerül, akkor a végtelenül irgalmas Istenhöz tudtam kicsit közelebb jutni.
A szívet tehát nem tisztogatni kell, hanem az újjáteremtett szív isteni ajándékát kell kérni. S közben megtenni minden apró lépést, amely erre, ha nem is méltóvá, de legalábbis a befogadására képessé tesz.
Kedves Lelkiatya!
Migren piercing szuratasa bunnek szamit? Sajnos egesz eletemben nagyon eros migrenekkel kuzdok, eleg sok gyogyszert szedtem emiatt. Egyre tobb ismerostol hallom, hogy a mostanaban divatba jott migren piercing hatasos nekik. Egy apro kis testekszer, ami a ful kozepen levo porba kerul, es elvileg a nyomascsokkentes miatt egyes esetekben oriasi eredmenyeket tud elerni. Persze a hatasa nem bizonyitott.
Elore is koszonom!
z
Véleményem szerint újabb népámításról van szó. Már csak azért is vagyok ellenére, mert - ahogy Ön is írta - "divatba jött". Persze, ilyenkor előszeretettel utalnak arra, hogy ez már régen is volt, sőt, ősi praktika újra fölfedezése, de ezek annyira átlátszó hitegetések, hogy az ember nem is tudja komolyan venni. Amit hirtelen eddig elolvastam róla, azok mindegyike hozzáteszi, hogy "...nem egy tudományosan alátámasztott gyógymód", "...elnevezésük csak fantázianév", "...nem ígérhetjük az eredményt", stb. Tehát mindig ott marad egy kiskapu, hogy a terjesztői (haszonélvezői, akik ebből gazdagodnak meg), ne legyenek támadhatók.
Ez csupán egyéni vélemény a részemről, de mindenesetre én nem javaslom Önnek, hogy akárcsak egyetlen forintot is áldozzon erre. Forduljon inkább orvosokhoz, s ha ők sem tudnak segíteni, akkor meg a Jóistenhöz. Ő tud segíteni, őrá érdemes odafigyelni. Ezekre a saját portékát dicsérő kuruzslókra nem.
