Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi három meg tizenegy? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya! Nagyon nehéz a férjemmel együtt élni. Nem azt szeretné az élettől, amit én. Állandóan hazudik, titkai vannak, csak látszólag ragaszkodik a családhoz. Évek óta imádkozom, hogy változzon meg, de semmi sem történik. Más tervei vannak, inkább agglegény típus lenne ő, én teher vagyok neki. Testi kapcsolat nincs is közöttünk. Sokszor beszélek vele, látszólag megért, de mégsem tesz semmit a közös boldogság érdekében. Nagyon szomorú vagyok.
Teljesen megértem. Ott állnak a boldogság kapujában, s csak egy lépést kellene tenni, hogy abból részesülhessenek. Viszont épp amiatt, hogy bár karnyújtásnyira van, mégsincs benne részük, ez a pokol. Véleményem szerint az Ön férje nem agglegény típus, hanem egy önző fráter. Kényelmesebb begubózni, mint a szeretet építeni. Nem mondhatok Önnek egyebet, mint olykor egy-egy, hasonló helyzetben lévő sorstársának. Mondjon le arról, hogy közösen építsék a boldogságukat. Nem teljesen, nem végérvényesen, de a jelen helyzetben igen. Ugyanis Önnek jogos elvárásai vannak, úgy érzi, hogy ezek jogosak, de nem fogja megkapni azokat. Ez a boldogtalanságának az oka. El kell engednie, és más módon kell a boldogságot építeni. Persze, a világi gondolkodás ebből azt értheti ki, hogy valamiféle pótcselekvésben vagy - ne adja Isten! - más valaki karjaiban találja meg ezt a boldogságot. Szó sincs róla, egyáltalán nem ezt mondom. Ön ott él a férjével, Ön az ő felesége, talán közös gyermekeiknek is édesanyja, tehát nem tehet úgy, mintha ez az ontológiai tény nem volna valóság. Azt azonban be kell látni, hogy ennek józan és természetes következményeivel nem számolhat. Ön nem érezheti magát feleségnek, mert nincsen szeretve. Ennek ellenére Önnek úgy kell tekintenie a férjére, mint férjére. Ha nem is kapja meg a feleségnek kijáró szeretetet, ez ne késztessen Önt arra, hogy ugyanezt adja neki vissza, vagyis, hogy ne adjon neki szeretetet. Azt jól teszi, ha imádkozik érte, de amit ezen túl tennie kell, az a viszonzásvárás nélküli szeretet. Ez nem jelenti azt, hogy minden óhaját- sóhaját rabszolga módjára kellene teljesítenie. Nem! Önnek továbbra is egészséges, belső méltósággal rendelkező személynek kell lennie, de az odaadó szeretet nem is veszi el a méltóságot. Minden reggel azzal keljen föl, hogy megpróbálja őt szeretni. Igyekszik kedvére tenni. Ne hozza föl többet - most egy jó ideig - hogy ez így nincs rendjén. Ezt csak azért mondom, mert úgyis fölösleges, nincs foganatja. Azért ne is bajlódjék vele. Fogadja el ezt az elfogadhatatlan állapotot, és Ön tegyen meg mindent azért, hogy megmaradjon, valahogyan, féloldalasan bár, de épüljön ez a szeretetkapcsolat. Higgye el, ez olyan út, amely akár hozzá is segítheti Önöket a megoldáshoz. Nem biztos, nem annak a receptje. De Ön egy másfajta békére lelhet, s ezen az úton a férjének is valamiképpen a segítségére lehet. Tudom, hogy ez egyáltalán nem könnyű, de Isten segítséget fog adni Önnek, ha kéri rá, hisz benne, és meg is teszi ezeket a lépéseket. Én is imádkozom Önért, hogy ezt a gigászi feladatot tudja teljesíteni.
Kedves Atya, 20 év kihagyás után újra kezdtem napi szinten imádkozni a rózsafűzért. Be is szereztem egy új, szívemnek kedves darabot. Nemrég olvastam, hogy meg kellene áldatni a pappal ( mármint a rózsafűzért, mint tárgyat) Őszintén szólva ez meglepett, mert mifelénk ez nincs gyakorlatban. Külön szertartáson szokták megáldani, szentmise keretén belül vagy akár egyénileg is megáldja a pap ha elviszem hozzá? Gondolom azért külön áldás nélkül is használható de szeretném megáldatni ha lehetséges.
Természetesen áldás nélkül is használható. Szép szokás azonban, hogy a fontosabb, számunkra lényegesebb használati tárgyainkat megáldatjuk, hogy azokon keresztül is erőteljesebben kapcsolódhassunk Istenhöz. Az imafüzér a leglényegesebb használati tárgyaink közé tartozik, méltán gondolhatunk arra, hogy kérjünk rá áldást. Ennek több formája is van. Egyszerűen egy pap megáldja, de használhat hozzá szentelt vizet is, illletve lehet erre előírt imádságot is mondani. A bizánci egyházunkban szép szokás, hogy a megáldandó tárgyat (ikon, imafüzér) az oltárra tesszük, és az a Szent Liturgia során megszentelődik. Szólítson meg egy atyát ezzel a kéréssel, és ő készségesen ad majd útbaigazítást illetve nyilván áldást is.
Ki írtam valamit miért tűnt el? Nem találom meg. PLS valaki segítség
Ha néhány szavas emlékeztető ír arról, hogy mi volt abban a szövegben, amelyet keres, akkor esetleg tudunk segíteni. Bár, ami ezen a felületen megjelent, azok mind visszakereshetők - úgy tudom.
Tisztelt Lelkiatya! Mit tegyünk, hogy ne váljunk az érzelmeinknek kiszolgáltatottnak? Úgy értem, hogy tudom, hogy fontos tudatosítani, hogy valami hogy hat a bensőmre, de ha nem szeretnék már a hatása alá kerülni, ahhoz mit tegyek? Másképp, lehet-e csillapítani az érzelmi hullámveréseinket a lelki előrehaladásunk során?
Ez fontos törekvés, hogy tanuljuk meg minél jobban kezelni az érzelmeinket. Nem egyszerű, nem magától értetődő, de a lelki fejlődésnek mindenképpen lényeges része. Való igaz, nem szabad, hogy kiszolgáltatottjai legyünk az érzelmeinknek. Ez főként nőkre jellemző, de nem ritka a férfiak esetében sem. Az már jelentős lépés a fejlődésben, ha valaki fölismeri ezt a nehézséget, ha akar vele foglalkozni. Úgyhogy Önnek jó esélye van, hogy Isten segítségével meg tudja tanulni helyesen kezelni az érzelmeit. Hozzáteszem, hogy ez azért nem egyenletes tanulási folyamat. Természetéből adódóan meglehetősen hullámzó. Van, hogy az ember már jó ideje jól tudja kezelni az indulatait, az érzelmi világát, aztán egyszercsak minden összeomlik, s úgy tűnik, kezdheti előről. De nyilván nem előről kell kezdeni, csak fájdalmas egy-egy ilyen visszaesés. Ezt is jó tudni előre, s akkor már megint nem leszünk annyira kiszolgáltatva neki. A jezsuitáknak van egy jó módszere, az un. examen, a napi önvizsgálat. Ezt általában napjában egyszer vagy kétszer délben és/vagy este végzik, de van, aki gyakrabban is. A lelkiéletre törekvő ember mintegy negyedórát arra szán, hogy az eltelt napot, fél napot átvizsgálja, különböző szempontok alapján (öt ilyen szempont van) értékeli saját magát, a viselkedését. Mindezt Isten elé viszi, mintegy Isten szemével vizsgálja önmagát. Aki ezt gyakorolja, annak szépen lassan kialakul az alapos önismerete, amely nem csupán tárgyi ismeret, hanem azt is magába foglalja, hogy az ember saját tapasztalatai alapján értelmezni, kezelni és irányítani tudja a saját tetteit. De nem csak ez az egy módja van az érzelmeink kezelésének. Maga a bűnbánat gyakorlása is hozzásegít ehhöz. Talán ez inkább a keleti út. Aki komolyan veszi a bűnbántot, rendszeresen gyónik, fölismeri a bűneit, esténként lelkiismeretvizsgálatot, bűnbánatot tart, a szertartásokon sajátjaként énekli az "Uram, irgalmazz!" és egyéb bűnbánati könyörgéseket, annak számára is folyamatosan tisztul a kép. Még egy harmadik fogást is megemlítek. (Hozzátéve, hogy ezek nem egymástól független utak, megoldási stratégiák, hanem a lelkélet egyszerű eszközei.) Sokat segíthet, ha valamely érzelmet valamely szenthöz köt. Teszem azt az indulatosságot Alexandriai Szent Cirillhöz, aki maga is sokat bajlódott ezzel az emberi gyengével. Vagy a szexuális töltetű érzelmi viharokat Szent Imre herceghöz vagy Magyar Mózes atyánkhoz (mindkettő tisztasági fogadalomban élt, s az utóbbi különösen megszenvedett ezért). Amikor bontakozik az érzelmi vihar, nyomban az illető szenthöz fordul segítségért. Ez azért is jó, mert kialakít egy gondolatelterelő folyamatot, másrészt valóságosan is remélheti az égi segítséget a célirányos könyörgésre. Amit még elmondhatok ezzel kapcsolatban, hogy mindehhöz idő kell. Nincs az a képlet, az a mechanizmus, amellyel mintegy kapcsolóval át lehet alakítani ezeket a jelenségeket. Ehhöz sok idő, türelem, kitartás, a sorozatosan bekövetkező bukások idején Isten irgalmába és hatalmába vetett hit és bizalom kell. Hiszen "a növekedést az Isten adja" (1Kor 3,6).
Kedves Lelkiatya! Ha hosszú évekig volt egy Lelkiatyám, akivel mindent megoszthattam, de bizonyos okokból nem tudtunk egyezni, és megszakadta a kapcsolat, akkor Lelkileg valami tönkre mehetett? Úgy értem romboló dolog egy ilyen kapcsolatból kiszállni, és mást keresni? Köszönettel
Sőt, azt javaslom, hogy mindenképpen keressen egy másik lelkivezetőt. Szavaiból azt következtetem ki, hogy túl szorossá vált a kapcsolat az atyával. Ebben semmi rosszra, bűnös dologra nem utalok, hanem arra a pszcihés kapcsolatra, amely már nem tesz jót az egyéni fejlődésnek. Ilyen kapcsolatból nem romboló, hanem építő dolog kiszállni. Érdemes tehát másik lelki atyát keresni.
Tisztelt Lelkiatya! A Mindenszentek táján nyerhető teljes búcsú feltételei között szerepel a szentgyónás végzése, a szentáldozás, és imádság a pápa szándékára. Ha régebben végeztem szentgyónást, akkor is elnyerhetem a teljes búcsút? Válaszát előre is köszönöm.
A teljes búcsú fogalma és teológiája teljesen idegen a keleti egyházi tanítástól és lelkülettől. Ebben egyáltalán nem vagyok járatos. Bocsánat, nem tudok Önnek választ adni. Köszönöm megértését.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! Egy kérdezőnek írta, hogy a Miatyánk után a papi fenhangot nem mondjuk a magán imában. Én is mondani szoktam, amikor a szokásos kezdetét imádkozom. Miért ne imádkozzuk? A római katolikus misén a nép énekli, a református istentiszteleten a Miatyánk végén szintén a nép mondja. A görögkatolikus Liturgián ezt a pap mondja, olyankor persze én sem mondom. Én is csak a magán imáimban mondom/ mondanám. Ezután kihagyom. Csak kérdezem, hogy miért baj, ha imádkozzuk? Várom válaszát Marika
Ki ne hagyja! Kedves Marika! Nagyon köszönöm, hogy föltette ezt az apró részletre vonatkozó, ám egyaltalán nem jelentéktelen kérdést. Ez az előírás merőben liturgikus jellegű, csak a közös liturgikus végzésre vonatkozik. Egyáltalán nem tilos mondani a Miatyáml utáni szentháromságos dicsőítő formulát. Akár magán imában, akár családi imában szabad mondani, akár együtt akár egy valaki, például a családapa is mondhatja. Csupán az előírt liturgikus rendnek a része ez a különbségtétel, tehát a zsolozsmában, templomi szertartásokban van a papnak fenntartva.
Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy hol lehet utána nézni annak hogy a második Vatikáni zsinat előtt milyen szabályok szerint éltek a katolikus emberek? Úgy hallottam hogy sok minden megszünt ami előtte volt és szeretnék megismerkedni az akkori renddel. Piroska
Kedves Piroska! Nemigen fog tudni találni olyan könyvet, amely egységében írna a II. Vatikáni Zsinat előtti korról. Ha előveszi az akkor kiadott egyházi könyveket, akkor azokból kirajzolódik. Ami mégis talán megfogható, az a Kánonjogi Kódex vagy Egyházi Törvénykönyv, amelyet először 1917-ben adtak ki. Ebből valamelyest kiolvasható az akkor egyházi élet. Miként most is, az 1983-ban kiadott új Egyházi Törvénykönyvből sok minden megérthető a mairól.
Kedves Lelkiatya, én csak szeretném elmondani, hogy gyakran olvasgatom a válaszait a különféle kérdésekre (bár nem vagyok katolikus), és számomra is nagyon sokszor fontos és mély gondolatokat találok bennük, amik szívemhez szólnak...akkor is, ha nem érintenek a feltett kérdések. ... Köszönöm szépen.
Ha személyesebb kérdéseket szeretne föltenni, akkor azt megírhatja a lelkiatya@hd.gorogkatolikus.hu oldalra.
Kedves Atya Tetoválással lehetek pap?
Azt hiszem, igen. Az fontos, hogy ezt már a felvételinél elmondja az elöljáróknak, nehogy úgy tűnjék, hogy bármit is rejtegetni akar. Jobb volna, ha nem lenne ilyen módon összefirkálva a teste, de ha már ez korábban megtörtént, az akkori felelőtlensége helyrehozható, és nem hiszem, hogy akadálya volna annak, hogy pappá válhasson.
Kedves Lelkiatya! A Jézus-imát már eddig is imádkoztam, de most legutóbb kicsit másképp. Általában nem jellemző, de most kivételesen volt néhány gondolatom, ami elterelte a figyelmem, ezért úgy imádkoztam, hogy közben hallgattam a Jézus ima szövegét. Mondtam és hallgattam. Gondoltam, hogy segít ha közben hallom is, mert jobban odairányítja a figyelmem. Végül úgy csináltam, hogy megpróbáltam akkor kimondani az adott szót, az ima adott részét, amikor azt a hallott verzióban énekelték. Nem énekeltem, csak mondtam, de próbáltam úgy időzíteni. A hallgatott (énekelt) ima oroszul volt, de nekem az nem probléma, mert tudok oroszul, így tényleg tudtam követni. A kérdésem az lenne, hogy lehet-e úgy imádkozni ha közben hallgatok valamit és nem csak imádkozok, persze jelen esetben az imát hallgatom és hogy nem rossz-e ha a hallott imához igazítom a sajátom. Így persze koncentrálni kell az időzítésre is, de azt vettem észre, ahogy már a csotki végénél jártam (100 szemes csotkim van), hogy mintha már természetesen egybeolvadt volna a tempóm az éneklés tempójával. Remélem nem lett így helytelen az imádságom. Bár nem a Jézus-ima az, ami közben leginkább jönnek a figyelemelterelő meg kísértő gondolatok, inkább máshol, de már sokszor inkább a megelőzésre teszem a hangsúlyt. Ez volt az ima, amit hallgattam ima közben, de vannak mások is, csak most én ezt választottam: https://www.youtube.com/watch?v=vyfQo6j0Bvg&t=1217s
Természetesen lehet ezekkel próbálkozni. Annyit mondhatok, hogy hosszú távon mutatkozik meg, hogy valóban hasznos-e, segíti-e az elmélyedést, az Istennel való minél személyesebb kapcsolatot. Az eleve nagyon jó, hogy igyekszik az imádságát minél jobban végezni, komolyan foglalkozik ezzel, kérdéseket tesz föl, hogy hogyan is volna jobb. Van, akit segít a zenehallgatás, van, akit nem annyira vagy kifejezetten zavar. Hosszabb távon én mégis azt javaslom, érdemes minél csöndesebben, minél inkább eszközök nélkül mondani, végezni a belső imát. De lehet, hogy hosszú évek gyakorlása, próbálkozása vezet el oda, hogy az ember megtalálja a sajátját. Tehát nem látok semmi rosszat abban, hogy ilyen módon kóstolgatja az imádságot. De a lényeg ne az legyen, hogy jól tudjon imádkozni, hanem, hogy az egész élete egyre közelebb kerüljön Krisztushoz. Ehhöz, természtesen a cselekedetekre is szükség van.
Kedves Lelkiatya! Lehet e Parasztázt vagy Panachidát végezni pap nélkül(például otthon)? Válaszát előre is köszönöm!
Igen, lehet. Nagyon is üdvös dolog. A kezdő áldás helyett ilyenkor azt mondjuk: "Szent atyáink imái által Úr Jézus Krisztus Istenünk, dicsőség néked!" A Miatyánk utáni papi fennhangot nem mondjuk. Egyébént mindent úgy veszünk, mint amikor pap is van jelen.
Kedves Lelkiatya, Hogyan tudok ráhangolódni egészen a Szentlélekre,érzékennyé válni a sugallataira?Illetve hogyan tudom megkülönböztetni az Ő hangját más hangoktól, pl. a saját gondolataimtól? Köszönöm. Isten áldja!
Az "egészen ráhangolódás" legyen inkább távlati cél. Ez olyan, mint ha a fán éppen megjelenő almácska azt kérdezné, hogyan válhatok nagy, piros almává. Ez a hasonlat talán a válaszadásban is segíthet. Akkor érik meg az alma, ha sok tápanyagot gyűjt alulról és sok napsütés éri felülről. A tápanyagbevitel kemény munka. Az egész fa kell hozzá, vagyis az egész egyház, de a kis almácskának is van benne feladata, hogy mindent magába szívjon, ami alulról érkezik. A lelkiéletet élő embernek is mindent magába kell szívnia, s ezen keményen kell dolgoznia: szentírásolvasás, bűnbánattartás, Eucharisztia vétele, ha lehet gyakrabban, mint hetente, s mindezek mellett pedig a rendszeres közösségi és egyéni ima, amelyben az ember gyakorolja a Szentlélekre figyelést. Ehhez járul az emberek alázatos, odaadó szolgálata. Mindeközben pedig süt a nap. Az ember észre sem veszi, hogy Isten napja érleli őt. Bár ehhöz hozzáteszem, hogy a Jézus-ima (rómaiaknak a szentségimádás), a minél leegyszerűsítettebb belső ima kifejezetten az, amikor az ember nem tesz mást, csak sütkérezik, hagyja, hogy Isten jelenléte fölmelegítse, áthevítse, az addig ért élettapasztalatokat a kegyelmi fotoszintézis által benne életenergiává alakítsa. Lehet, hogy mindezzel nem sok újat mondtam, de nem is kell újat keresni, csak követni kell a régiek tanácsait. A Lélek hangját meghallani, akár adott helyzetben, ehhöz pedig minél nagyobb belső csöndre, a szenvedélyek, önzés, az egyéni érdekek zajától mentes igazi csöndre. Akkor tud a Lélek hozzánk szólni, ha minél inkább hagyjuk, hogy ő vezessen. Ennek az erőfeszítése nélkül kevés esélye van annak, hogy meghalljuk a Lélek szavát.
Kedves Lelkiatya! Órán játszottunk egy társasjátékot és a tanárunk... De most egy kicsit bűntudatom van hogy válaszoltam. Önnek mi a véleménye? Kérem az egész kérdést ne tegye ki. Köszönettel.
Hogy válaszoltál, ez egyáltalán nem bűn. A tiszteletet is meg akartad adni, mások játékát sem akartad megzavarni. A válaszadással pedig nem mentél bele az ezzel kapcsolatos, egyébként valóban káros folyamatokba. A tanárnak nem kellett volna ilyesmire terelni a szót, de végülis, hogy erről beszéltek, még ez is ártatlan dolog. Jó, ha tudatosul Benned, és ezt az osztálytársaid körében is érdemes képviselned,hogy az egész halloween úgy butaság, ahogy van, s igazán nem kellene behozni Magyarországra ezt a kultúránktól teljesen idegen, s egyáltalán nem ártalmatlan szokást. Arra tehát bíztatlak, hogy egymás között beszélgetve ne szégyelld, hogy erről Neked esetleg más véleményed van, mint az, ami mostanában terjed. Ez azért is fontos, mert lehet, hogy az osztályban vannak mások is, akik hasonló módon gondolkodnak, s ezzel, hogy kimondjátok, erősíthetitek egymást. Szóval nem tettél semmi rosszat, ezen nincs mit meggyónni. Inkább ez a helyzet egy jó lehetőség arra, hogy a barátaid körében más irányból hozd szóba ezt a kérdést.
Kedves Lelkiatya! Mit gondol Neale Donald Walsch: Beszélgetések Istennel c. többkötetes művéről? Első látásra hitelesnek tűnik, nagyon sokan dicsérik, de nem sok információt találtam a szerzőről, illetve igen meglepő dolgokat ír a könyvében. Elbizonytalanított az is, hogy főleg ezoterikus könyvekkel foglalkozó kiadó adta ki, illetve a könyvtárban is az ezotéria kategóriában találtam rá. A válaszát előre is köszönöm!
Nekem gyanúsnak tűnik az a kijelentése, hogy eddig nem születtek jó válaszok az emberek megmentésére, vagy legalábbis az eddigiek ma már nem alkalmasak. S egy másik, hogy egy fölmérésre hivatkozva azt állítja, hogy az emberek - legalábbis az amerikaiak - nagy többsége szerint világban a békétlenséget a sok vallás közti ellentét okozza. Bár nem állítja, hogy új vallást akarna indítani, vagy bárkit is eltéríteni a saját vallásától. Szépnek tűnő ígéret, hogy a könyv elolvasása hozzásegít ahhoz, hogy az ember Istenre találjon, tudjon hozzá imádkozni. Mindenképpen zavarónak, de legalábbis erősen hiányosnak érzem azt, ha nem Krisztusról beszél és nem az ő megváltásáról. Én nem javaslom a könyv elolvasását. Sok hasznosabb könyv is van, inkább azokra érdemes időt fordítani.
1
  2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 ...