Kedves Lelkiatya!
Mit tetszik gondolni A két pápa című filmről?
Ez is egy jól megalkott film remek alakításokkal. Ennek alkotója talán többet tud az Egyház belső dolgairól, mint az Ifjú pápa rendezője, de talán vissza is él vele. Ez sem áll sokkal közelebb a történelmi hitelességhez. Ráadásul ennek az a visszássága, hogy két nagyon jól ismert történelmi alakot mutat be, sok élethasonlósággal, s a nézőben azt a képzetet kelti, hogy a valóságos események is akként játszódtak le, mint a filmben. Ezért ezt még inkább félrevezetőnek tartom, mint a másik páps filmet.
Kedves Lelkiatya,en azt szeretném kérdezni hogy az ifjú pápa című sorozatról mit tetszik gondolni.
Előre is köszönöm!
Azt hiszem, filmesztétikai szempontból kiváló film. Illetve az lenne, ha néhány belső tévedés nem volna benne. De elnézhető, hiszen nem könnyű belelátni az Egyház belső berkeibe. Viszont emiatt esetleg félrevezető is lehet, hiszen - éppen, mivel a film remek -, sokan azt vélhetik, hogy valóban ilyen az Egyház. Szívesen alkalmaz meghökkentő elemeket, de ezek is öncélúak maradnak, mert megint nem az élő gyakorlatból, inkább a filmrendező fantáziájából származnak. Meg lehet nézni, mert érdekes, de nem lehet általa többet megtudni az Egyházról. Arra vállalkozik, hogy annak emberi arcát mutassa meg, de inkább a rendező ötleteit látjuk a vásznon kibontakozni.
Dicsértessék a Jézus Krisztust! Én egy 20 éves katolikus lány vagyok, a vőlegényem pedig ateista. Úgy érzem hogy a kapcsolatunk mélypontra került. Én egy éve tértem meg újra,(katolikus családban nőttem fel, de idővel eltávolodtam az úrtól. Egy éve megfogadtam hogy megváltoztatott az életemet, és ez sikerült is.) A vőlegényemmel két és fél éve vagyunk együtt, viszont fél éve nem estünk bűnbe. Egyáltalán nem erintkeztünk, csak csók, ölelés volt. Viszont az utóbbi időben ez a probléma kiéleződött. És kettőnk közé állt. A vőlegényem elfogad engem katolikusnak, és sosem szidalmazott vagy vádolt engem. Viszont úgy érzi ellököm magmtól, és e miatt teljesen elzárkózott előlem. Már nem is nagyon ölel meg nehogy baj legyen. Néhány hete volt egy fellángolása és magától elkezdett bibliát olvasni, voltak Jézussal és Mihály arkangyallal álmai, viszont megunta és letette a bibliát. Én minden nap imádkozom érte, és kérem Istent hogy legyen meg az ő akarata, ha kell akkor válasszon szét minket. Mostanában én is nagyon depressziósnak érzem magam emiatt. Viszont az, hogy a mai világban egy férfi így is szeret engem és kitart mellettem az azt erősíti hogy igazán szeret. Sajnos mivel ateista és nincsen megkeresztelve, a házasságunkig hosszabb folyamatesz mint álltalában kéne, viszont mivel még nem is tudnánk összeköltözni így kissé távolinak látom. (Én azt remélem hogy úgy tudok hozzámenni, hogy ö is pont úgy akarja mint én. ) Az értékrendünk a vallástól függetlenül majdnem teljesen egyforma. Éltünk már együtt 3 hónapot és jól kijöttünk. Viszont most nem tudom mit kéne tennem. Olyan érzés mintha nem tudnánk boldoggá tenni egymást, viszont egyikünk sem tud mást elképzelni maga mellé. Hozzátenném hogy én is és ő is sokat javultunk ez az idő alatt. Ő pl. leszokott a dohányzásról, kevesebbet iszik és kevesebbet beszél csúnyán. Viszont a zenei ízlése borzalmas. Tipikus Death metál rajongó, és teljesen kiborult a felvarrókkal kirakott mellényével amik tele vannak a metál zenekarok logóival és az illusztrátotok szörnyeivel. Én is szeretem a metál zenét de megválogatom, és direkt nem hallgatok ilyen keményet(nem is tetszik). Kérem segítsen, mit kéne tennem? Tudom hogy szeretem őt de lehet hogy ez nem elég. Minden nap ezen rágódom és teljesen kifárszt ez. Köszönöm.
A szerelemért, a szerelmünkért meg kell küzdeni. Nagy értéket látok abban, ahogyan a vőlegénye kitart Ön mellett. Ön is tartson ki mellette! De ha feladná a saját értékeit, személyiségét, tiszta törekvéseit, akkor nem saját magát adná, hanem annak egy silányabb, hamisított változatát. Tartson ki a krisztus értékek mellett és a vőlegénye mellett is! Ha elmaradtak az ölelések, ezt lehet, hogy elővigyázatosságból teszi. Fontos, hogy tudjanak erről beszélgetni. Nyugodtan kérdezzen rá. Nem szemrehányással, hanem szíve őszinteségével. Ami a zenét illeti, szerintem egy idő után ő is ki fog nőni a kemény rockból. De amíg ő lelkesedik érte, ezt is el kell fogadnia. Nem muszáj ilyen koncertekre elkísérnie vagy együtt hallgatniuk ilyen zenét, de ő hadd hallgassa. Ezt is meg kell beszélni. Ne megváltoztatni akarja, hanem elfogadni. A hitről is csak akkor beszéljen, ha ő hozza szóba. Vagy legalábbis ne akarja térítgetni. Persze, szíve mélyén nagyon imádkozzék a megtéréséért, de engedje, hogy ebben is a saját útját járja. Nem kell azt sem elvárnia, hogy a házasságkötésig megtérjen. Ez olyan, mintha feltételül szabná neki a megtérést, amelyet esetleg Önért meg is tesz, mármint a megkeresztelkedést, de esetleg még nem akkor, amikor ő arra valóban kész. Lehetséges - püspöki engedéllyel - úgy is házasságot kötni, hogy a másik fél nincs megkeresztelkedve. Persze, mindig jobb, ha egy hiten vannak a házasulandók, de sok szép példa van arra, hogy így kötötték össze életüket, és nem nehézségek nélkül, de nagyon értékes életet élnek.
Kedves Lelkiatya!
Súlyos pánikbeteg és szociális fóbiás vagyok. Szeretnék templomba járni, de emiatt nem tudok. Mert félek. Mindenkitől. Minden emberi érintkezéstől. Szeretnék gyónni, áldozni, de emiatt nem merek. Anugy imádkozom, és nézek online misét. Régebben jártam templomba, mert ez két betegség nem olyan régi. Miután elhelyezték a sok éve itt szolgáló papubkat, akit ismertem, most nem merek temploba menni, mert minden uj arctól félek. Mit tegyek?
Nem könnyű Önnek innen, a messzeségből, az ismeretlenségből válaszolni. Azt hiszem, nincs is erre az Ön nehéz helyzetére személytelen válasz. Azt tudom tanácsolni, hogy most, ebben az állapotában erősítse föl az Istennel való személyes kapcsolatát. Ami független mindentől, körülményektől, személyektől, akár soktól, akár kevéstől. Most egy ilyen szakaszba ért, amikor nehéz kimozdulni a templom felé. Jóllehet, a szentségekre nagy szüksége van. Esetleg megkérheti az új atyát, hogy jöjjön el Önhöz, és gyóntassa meg, áldoztassa meg. Aztán ennek kapcsán talán kap személyes eligazítást is. Mindenesetre ezt a csöndes, magányos imáját használja föl arra, hogy Istenhöz közelebb kerüljön. De próbálkozhat azzal is, hogy másoknak segít. Lehet, hogy a betegsége miatt ez is nehéz, ugyanakkor mégis feladat marad. Így nem önmagáért kell leküzdenie ezt a fóbiáját, hanem másokért, egy-egy emberért. Ez a küzdelme minden bizonnyal áldásos lesz, megsegíti Önt ebben az Úr. Meg látja, el fog ez múlni ez a beteges állapot, legalábbis jelentős mértékben enyhülni fog ez az félelme. Imádkozzék tehát, jól teszi, ha bekapcsolódik a közvetítésekbe, és tegyen meg mindent azért, hogy a szentségekben részesülhessen. Én is imádkozom Önért.
Kedves Lelkiatya!
Elkezdődött a nagyböjt. Lemondtam a politikáról, egynek. Utóbbi időben, mert, hát érdekel na, imába vittem, hogy miért nézem, mi érdekel, a végén, mit váltott ki, érdemes volt-e. Kimagyaráztam, szavazni kell. Nem mindegy kire. Első hét, hármas kísértés. Azonnal elkövettem. Jött az a párt, akire szavaznék, aláírás- gyűjtés. Aláírtam. Tudva-akarva. Épp ért egy ismerősöm, amikor telefonban beszéltem erről. Mint egy "lebukott szerető" érzés. Megmondtam az illetőnek: erre szavazok, megyek aláírni. Egy veszekedés lett belőle. Annyi lélekjelenlétem volt, hogy kértem, ne személyeskedjünk, hanem a témáról veszekedjünk. Este felhívtam, mert előzménye is volt az egésznek. Ő, nem neheztelt rám, de a politikát kerüljük most. Amikor felajánlottam ezt a lemondást, akkor kértem a Szentlelket, hogy lássak tisztán, mikor majd dönteni kell. Ezt az aláírást is átadtam neki. Hátha, Ő, is akarta. Remélem:). A lényeg, nem a politika, hanem az, hogy készülök a gyónásra. Jó lenne, úgy gyónni, hogy egy ilyen esetet elmondanék, hogy veszekedtem, csúnya szavak, minősítés, minden. De, hogy ennyit vagy annyit javult, sikerült rendezni, ha nyomot hagyott a másikban. De az a baj, hogy öt percen belül kapunk hármat, gyónásra, csak a felsorolás marad, "veszekedtem" pont. Kapok valami elégtételt kész. Jók vagyunk. A lelkiatyámmal megtudnám tenni, de már idős nagyon. Vagy találkozom vele vagy nem. De egy random gyónásnál nem. Az, a baj, ha annyi van, hogy felsorolom. tudom, hogy ahogy kilépek elkövetem. De, ha van idő, miért tettem, miért tetszik a dolog, miért vágyom rá, stb. Akkor már más lenne. Csak erre azt mondják, ez nem gyónás, hanem lelkibeszélgetés. Nem tudom. Most már annyi psziché, mentál, spirituális, egyéb lélektant tanulnak az atyák is. Akkor az életállapot. Pl: Változó kor, veszekedtem, mert épp a hőhullám gyötör, vagy hanyag voltam, szétszórt, mert nem fog az agyam. Érdekel a politika mert. Szeretnék tisztábban látni. Szilvi
Nincs olyan, hogy random gyónás. Minden gyónásnak a lehető legteljesebbnek kell lennie. Persze, más az, amikor a lelkiatyával beszélget az ember, akkor valóban van idő bővebben is kifejteni a dolgokat, de azért a gyónásban is föl kell tárni mindazt, ami a szívünket nyomja. De, ha megengedi, ez, amit most leírt, egy egyszerű bűnbeesés volt. Megfogadta, hogy elhagyja a politikát, ez helyes. Hogy aláírt, ez természetes, adott esetben feladat is. Itt kellett volna megállnia. De nem sikerült, ezt kell meggyónnia. Azért is fontos ez, hogy a gyónásból erőt meríthessen a további küzdelmekre. Ha Ön a politkamentességet fogadta meg, biztos lehet abban, hogy a kísértő erről az oldalról fogja támadni. Ha belecsúszik, olyan, mint ha tortát enne, pedig megfogadta, hogy arról fog lemondani. Előfordul velünk az ilyesmi, sajnos. Dehát ebben áll a küzdelmünk.
Kedves Lelkiatya!
Ugye szó volt a szitkom sorozatokrol es hát en tudom hogy vannak olyan szériák amik kifejezetten sajnos bántják,sértik a vallásunkat,ezeket en mindenképp kerülöm. Minden olyan tartalmat,filmet vagy sorozatot ami kicsúfolja a mi Hitünket en azt messziről kerülöm
De pl en a simpson családról nem tudnám hogy sérti a vallást,hallottam hogy lehet hogy vannak benne utalások,de nem több. Most en azt kérdezném meg hogy akkor mondjuk időnket egy két epizódot meglehet nézni,nem baj ha valaki nézi a simpson családot,nézheti egy Keresztény ember?
Köszönöm.
Biztosan meg lehet nézni egy-két epizódot. Csak attól tartok, hogy aztán többet is meg akar nézni az ember, s így mégis belemászik az életünkbe. Tehát nem bűn megnézni, egy-kettő nem is ártalmas. Én mégis azt mondom, valami értékesebbel töltse az idejét.
Kedves Lelkiatya!
En azt szeretném kérdezni,hogy pl a szemérmetlenség mikortól bűn. Engem is bolygat az ördög mindenféle rossz gondolattal. Nagyon sokszor csak igy ülök nem is csinálok semmit es akkor ilyen szemérmetlen gondolatokkal es érzések,jönnek ram amik gyötörnek es persze ez az ördögtől származik. De a szemérmetlenség ugye csak akkortól bűn hogyha belegyezünk es valóban elkövetjük akar a kísértés miatt vagy akar magunktól de elkövetjük vagy szemérmetlen tartalmat nézünk es azt követjük el. Az összes többi bármi is legyen pláne ha az ördögtől jon gondolatok erzesek amikkel gyötör meg ha igy a nehez gyötrő dolgok miatt valahogy bele esünk akar egy mozdulat egy gondolat egy érzés erejéig,de az ördög miatt tehát nem mi keressük nem mi akarjuk minket csak gyötör akkor az ilyenek maximum bocsánatos bűnök igaz?
Vagy egyáltalán nem is a mi hibank? Mert nem tőlünk jon es nem is akarunk beleegyezni.
Előre is nagyon köszönöm!
Amíg csak eszébe jut az embernek és nem egyezik bele, addig nem bűn. Előfordul, például, hogy az ember olyan környezetbe kerül, ahol körülötte sokan káromkodnak, s egyszercsak azt veszi észre, hogy neki is eszébe jutnak ezek a szörnyű szavak. Nagyon rossz érzés, és persze, minden módon szeretne szabadulni tőle, de nem olyan könnyű. Így vagyunk ezekkel a szemérmetlen képekkel, kifejezésekkel is. Sajnos, tele van velük a világunk, és akarva-akaratlanul hatnak ránk. Érdemes a környezetünket is úgy alakítani, hogy ezek lehetőleg ne tudjanak behatolni. Az is előfordul, hogy ha valaki korábban több ilyen tartalmakat nézett, látott, később jönnek vissza, szinte támadólag. Hogy mennyi ezekben az ember saját felelőssége, ezt nemigen lehet kimutatni. De nem is kell. Ahogy említettem, ezek a feltoluló rossz gondolatok csak kísértések csupán, mégis érdemes őket a szentgyónásban föltárni: ha nekem ebben bármi részem, felelősségem van, azt szeretném megbánni. De azt ne hagyja, hogy ezek elkeserítsék. Ez a küzdelem része, amelyet Jézusért meg kell vívnunk. Hol így, hol úgy kell küzdenünk érte. Ez is előre visz minket, ha nem adjuk föl. Adjon hálát azért, hogy most ilyen küzdelemben van része, és kérje Isten Szentlelkét, hogy úrra tudjon lenni ezeken!
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! A Teremtés könyvében olvashatjuk, hogy az édenkert közepén állt az élet fája, valamint a jó és rossz tudás fája is. Ezzel kapcsolatban merült fel bennem az a kérdés, hogy a jó és rossz tudás fája - amelyről tiltott volt ennie az embernek - miért a kert közepén állt? Van ennek valamilyen jelentése?
Én arra jutottam, hogy a Szentírás ezzel akarja még jobban kifejezni az ember szabad akaratát: eldöntheti, hogy a mi álljon az élete középpontjában, a jó vagy a rossz.
Nagyon figyelemreméltó gondolat! Én még nem gondolkodtam ezen. Igen, sok mindent ki lehet bontani ebből a képből. A tudás értékét is, hiszen a tudás segít hozzá minket ahhoz, hogy emberré váljunk. Csak az volt a baj, hogy az ember maga akarta megszerezni a tudást, Isten nélkül. Ezt látjuk ma is, amikor istentelen tudással gyarapítjuk az emberiséget, amely ilyen módon nem tesz senkit boldogabbá, csak egy nagy becsapásnak vagyunk az áldozatai. Az Isten nélküli tudáson nincsen áldás. Számomra inkább ezt hangsúlyozza a kert közepébe állított tudás fája. De elgondolkodtató és jogosnak tűnik az Ön által javasolt értelmezés is. A Biblia megengedi ezt a többféle, több rétegű értelmezést.
Dicsőség Jézus Krisztus, kedves lelkiatyafel vagyok háborodva az milyen alapon emelik az egyház adót minden 2 -3 évente tudom hogy költségek vannak a templomra meg egyéb dologokra , azt is tudom hogy az egyház képviselői döntése ez , na de ha ez özvegy személy aki beteges meg kevés a nyugdíja és már 75 éves nehezen él ha nem fizet akkor meg a görög pap nem végzi el a temetési szertartás, kérdés következő: milyen kanjogi alapján lehet ezt meg támadni, ne csodálkoznak a papság meg képviselőtet hogy nem járnak templomba, nehéz idők jönnek drágaság, a különböző költségek, mindenki munkahely az első. Szóval mi lenne ha már a görög katolikus egyház elő öreg 80 évtől kezdve nem kéne adó fizetnie a adott egyházközségben.valami megoldás legyen mert a hívek nem kaparjàk gerebjével a pénzt.
Én nem tudok arról, hogy emelnék. Egyházadó nem is létezik. Egyházközségi hozzájárulásnak hívják, amelynek mértékét csak ajánlja az egyház. Ez sok-sok éve már a jövedelem 1%-a. De ez is csak javaslat, nem előírás. Ez pedig igazán nem nagy lemondás. Hol van ez a tizedtől, amely Jézus korában természetes volt, s némely kis egyház ma is gyakorolja? Milyen szép volna, ha mindenki tartaná ezt. Aki havi 1-2 százezer forintból él, az is oda tud adni havonta 1-2 ezer forintot, meg akinek milliós fizetése van, ő is odaadhat havonta 10-20 ezer forintot. Ez a mi adományunk az Úrnak, nem pedig valamiféle társasági adó kényszerű kötelessége.
Kedves Lelkiatya!
A honlap böngészése közben ráakadtam erre a kérdés-válasz párra:
"Egy furcsa kérdésem lenne: ha egy érvényesen felszentelt pap áttér egy protestáns egyházba és lelkész lesz, és hiszi, hogy az alapító szavak hatására átváltozik a kenyér és bor Krisztus testévé és vérévé, akkor az általa tartott Úrvacsora Eucharisztiává válik? Válaszát előre is köszönöm!"
"Nem. A fölszentelt pap nem valamiféle varázserőt kap, amellyel átváltoztatja a kenyeret meg a bort. Az Eucharisztiát nem a pap "csinálja". A megtestesülés a teljes Szentháromság műve, amely csakis az Egyházban valósulhat meg. Ha valaki elhagyja az Egyházat, akkor nem élhet annak erejével sem."
Ez tényleg így van? Nekem úgy tanították, hogy a papság eltörölhetetlen jegy, s ha a papnak valóban az a szándéka, hogy átváltozzanak a színek, akkor azok bizony át fognak változni (ez valamelyest máshogy van az ortodoxiában, ahol, ha jól tudom, kell az egyházi közösség is hozzá).
Hol itt az ellentmondás feloldása?
Nyilván ez már fanatikus kazuisztika, ahogy az is, hogy például egy képzeletbeli megátalkodott, de épelméjű pap végigjárja az összes pékséget és italboltot, hogy átváltoztassa a színeket...
A papság nem csak szolgálat, hanem félelmetes hatalom, amivel lehet élni és
visszaélni is (ahogy ezt látni fogjuk július 1-jén az SSPX-nél).
Ha ez így van, akkor az ilyen istentelen visszaélések ellen a katolikus
kánonjog tehetetlen: büntetni tudja, de megakadályozni nem, mert a papság lemoshatatlan.
A Tridenti zsinat - és ennek nyomán a Katolikus Egyház Katekizmusa is - tanítja, hogy a szentségek akkor hatékonyak, ha "az egyház szándéka szerint" ünneplik azokat (DH 1611 - "Ha valaki azt állítaná, hogy a kiszolgáltatóknak, amikor a szentségeket létrehozzák és közlik, nem szükséges a szándékot felindítaniuk, hogy azt tegyék, amit az Egyház tesz: legyen kiközösítve!").
Tehát a katolikus egyház tanítása szerint sosem elegendő az eucharisztiát ünneplő pap szándéka: szükséges, hogy az megegyezzék az egyház szándékával. Ha egy pap kilépett az Egyházból, akkor hiába győzködi magát vagy másokat, hogy az Egyház szándéka szándéka szerint cselekszik, az élete ezt nem igazolja.
Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy ha valaki csak hallgatja a biblia egy év alatt podcastot az érvényes vagy csak akkor lenne az ha olvasná? Jelenleg csak hallgatni szoktam a püspök atyát. Válaszát előre is köszönöm onegirl
Ezeknek a tanításoknak a hallgatása nagyon jó, mindenkinek tudom ajánlani. Azonban, ha ezzel kiváltjuk a napi szentírásolvasást, azzal egy fokkal lejjebb kapcsoltunk a lelkiéletben, nem följebb. Nyilván ez is nagyon hasznos, de ha valaki már hozzászokott, hogy naponta olvassa a Szentírást, akkor azzal ne hagyjon föl. Az mindenképpen mélyebbre vezet, hiszen akkor az ember imádsággal tudja tovább vinni az olvasott gondolatokat. Akár ennél az adásnál is lehetséges a tovább imádkozás, de messze nem olyan kézenfekvő, mint a saját olvasási környezetünk esetében. Hogy ez érvényes-e vagy sem, erre nem lehet válaszolni. Sehol nem kell erről beszámolnunk, ahol ennek az érvényességét vizsgálnák. Az a tanácsom, hogy hallgassa ezeket a tanításokat, de azért naponta néhány percet szánjon arra is, hogy a Szentírás egy-egy mondatán elmélkedik, csöndben, szívét kinyitva odahallgat az Isten szavára, amelyet csak Önnek akar mondani.
Tisztelt Lelkiatya! Az utóbbi időben gyakran eszembe jutnak olyan esetek, mikor valakivel konfliktusom volt, és ilyenkor néhány perc után ismét idegesebbnek, ingerültebbnek érzem magam. Próbálok nem gondolni ezekre a dolgokra, próbálok jobb dolgokra gondolni, azonban hallottam már azt is, hogy ha a feszültséget megpróbálja elfojtani az ember, akkor az előbb-utóbb nagyobb erővel fog kirobbanni. Mit tanácsol Lelkiatya, mit tegyek?
Az a javaslatom, hogy ilyenkor imádkozzék azokért az emberekért, akik abban a konfliktusban benne voltak. Nyilván nem került még helyre az Ön lelkében, gondolataiban az a régebbi nehéz helyzet, ezért is jön föl. Szeretne feloldást nyerni. Nem lehetséges a feljövő gondolatok mindegyikével komolyan foglalkozni, elidőzni benne. Nem is szükséges. Ennyit kapjanak, hogy imádságba fordítja a feljövő emléket. Mondjon el egy fohászt vagy egy üdvözlégyet vagy miatyánkot az abban érintett személyekért. Ez nem elfojtás, ezzel nem tesz rosszat önmagának. Sőt, az imádság mindig gyógyít, és annak is kegyelmet közvetít, akire irányul.
Dícsértessék a Jézus Krisztus!
Kedves Lelkiatya,azt szeretném kérdezni hogy ugye vannak ez a szitkom sorozatok általában ilyen animációs sorozatok felnőtteknek es hát több ilyet is hallottam hogy valamelyiket tiltják mert sértő a hitünkre nézve,de mint pl:a simpson család volt akik nekem azt mondták ne nézzem utána egy Vatikáni oldalon olvastam meg reg mert maga a cikk is régi hogy bátran nézhetik. Egy paptól pedig hallottam hogy szerinte a rick es morty zseniális széria. Pedig az is felnőtteknek szolo,szitkom animációs sorozat,lelkiatyának mi a véleménye erről?
Melyeket lehet megnezni,es melyeket mindenképp nem?
Köszönöm es szép napot!
Azt hiszem, a műfaj önmagában nem elítélendő. Biztosan azért is írhatott erről valamilyen egyházi fórum, mert egyesekben megfogalmazódhatott, hogy esetleg egyenesen bűn ilyeneket nézni. Nem bűn, csak nem sok értelme van. Szerintem olyan szórakozási forma, amely nem sok épüléssel jár. Márpedig az efféle időtöltés nem kikapcsolódást jelent, hanem kiüresedést eredményez. Tehát, ha megkérdeznének, én nem ajánlanám ezeknek a nézését, de nem azért, mert bűn volna, hanem, mert nem épül rajta az ember. Dehát, tény, hogy sok hasonlóan értelmetlen időtöltéssel üresítjük ki magunkat, tesszük értéktelenné az időnket. Érdemes volna ezeket kerülni.
a vègidőkben élünk?
Igen, Krisztus óta. Hiszen Szent Pál így fogalmaz: "amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született..." (Gal 4,4). Tehát Krisztus óta már az idők teljességében élünk.
Miért van az, hogy a szertartási útmutatóban az apostoli szakaszok száma az kb: utolsó 3 évben más számot kaptak, mint korábban? pár szám eltérés van csak +2 vagy -2 de nem egyezik meg a korábbival. Ez engem, mint akii rendszeresen olvassa az apostoli szakaszokat zavar.
Az apostoli szakaszok számozásánál nincs olyan jelentős hagyomány, mint az evangéliumok esetében, ezért az előbbiekben - a logikátlanságok és átfedések miatt - több változtatás is történt az Apostolos könyv szerkesztésekor. Nem lett volna helyes elhagyni a szakasz-számok hagyományát, holott mivel a könyv nem folytatólagos szövegű, épp ezért akár el is maradhattak volna ezek a számok. Inkább pontosítások történtek, a meglévő logikát finomították a szerkesztők, és minden felolvasott rész külön számot kapott.
Az új számozás több könyv összevetése alapján, megfelelő átgondolással született meg, mindez pedig lehetővé teszi a szakaszok könnyebb, modern digitális adatbázisú kezelését is. Ez utóbbi nagyon lényeges szempont egyházmegyéink működő honlapjai kapcsán, ahol szintén megjelennek a napi szentírási szakaszok.
Ugyanakkor a szakaszszám mellett, amint modern görög kiadásokban is, könyvünk a mai egyetemes szentírási számozás (pl. 1 Kor 12,28-13,7) szerint (is) pontosan tartalmazza a napi szakaszt.
