Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizennégy meg három? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Tisztelt Lelkiatya ! Ön szerint mennyire igaz az a kijelentés miszerint életünket a gondolataink alakítják? Például hogy a nap nagy részében amilyen gondolatok uralják elménket azzá válunk "
Alapvetően igaz ez az állítás, de azért nem szabad azt gondolni, hogy ez csak úgy, magától működik. Meghatározó, hogy milyen gondolatok kötnek le, s ennek következtében a velem történő események is ezen gondolatok jegyében formálódnak, hiszen olyannak látom őket. De visszafelé is igaz, hogy a külső körülmények hatnak az én belsőmre is, s a külső hatások felelősek azért, hogy milyen gondolataim formálódnak bennem. Tehát inkább kölcsönhatásról lehet beszélni. A gondolatainkat csak bizonyos mértékig tudjuk befolyásolni, irányítani.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! Szeretném megkérdezni, hogy mit jelent az, hogy léleklátó pap? Mire használhatja ezt a képességét, miben tud ő segíteni? Hol lehet ilyen papot "találni"? Nagyon szépen köszönöm a válaszát: Mária
Kedves Mária! A "léleklátó" pap egész egyszerűen a jó gyóntató, aki nem csak azt hallja meg, amit a gyónó mond neki, hanem tovább lát, s megérti, hogy miért mondja ezt, hogy mi van mögötte, ráérez arra, hogy mi lakik az illető személy lelkében. Van, aki ezt rendkívüli érzékenységgel teszi, s akár néhány szavas beszélgetés után már érti, érzi a másik ember helyzetét, lelkivilágát, s van, aki hosszabb beszélgetés során s nem is teljes nyíltsággal lát bele a lelkébe. Tapasztalatom szerint bizonyos mértékben minden gyóntató pap megkapja ezt a képességet, legalábbis az imádságos lelkületűek. Hogy hol lehet ilyet találni? Mondhatni, bárhol, de leginkább a kegyhelyeken, zarándokhelyeken. Ott ugyanis különösen sok kegyelem van jelen a lelkek megnyílására, s ott még az a pap is jobban belelát a lelkekbe, aki egyébként más helyen nem rendelkezik ezzel a lelki tulajdonsággal.
Áldott Lelkiatya! Miként segít a görögkatolikus papnevelés abban, hogy a kispap a képzés végi döntésekor Isten akaratában megbizonyosodva tudjon a papi vagy a szerzetesi útra lépni? Ha később már megszentelt papként érzi meg/ismeri fel a mélyebb hívást, akkor miként tud ennek megfelelni? Ha cölebsz maradt, de csak mert a római rítusból tért át, akkor lehet aztán később szerzetes? Válaszát köszönve: Adél
Kedves Adél! A papképzésnek elsődleges feladata az Istennel való kapcsolat építése. A teológiai tanulmányok, a lelkipásztori gyakorlatok és persze a sok imádság és elmélkedés is mind alapvetően azt szolgálja, hogy mire pappá válik a fiatalember, addigra olyan mély Isten-kapcsolata legyen, hogy abból mások is természetes módon gyarapodjanak. Remete Szent Antal elvonult a pusztába, és imádságos élete egyszercsak olyan sok embert vonzott oda hozzá, hogy ő lett a szerzetesek atyja. Szárovi Szent Szerafim azt tanította: "Szerezd meg a békét és ezrek üdvözülnek körülötted." S nyilván azért tanította ezt, mert ő is megtapasztalta. Szóval ennek a lelki békének, lelki mélységnek a megszerzése, ez a papképzés legfontosabb feladata. Ebbe tartozik bele az is, hogy az ember számára világossá váljék, Isten hol, hogyan, milyen módon akarja őt fölhasználni az egyháza javára. Tehát a kellő időben fölismeri, hogy cölebsz vagy családos életformában fogja őt tudni szolgálni a legjobban. S persze, ha családos lesz, akkor ahhoz társat is ad. Ha valaki később, a már megkezdett papi élet során ébred rá arra, hogy ő szerzetes is lehetne, akkor erre is van lehetőség. Ez nem ritka jelenség, az egyházjog külön szabályozza is, hogy mi a teendő ilyen esetben.
Kedves Lelkiatya! Ha valaki római katolikus kispap és szeretne áttérni görögkatolikus kispapá arra van lehetőség? Ha esetleg valaki a szerelmet és a a papságot is szeretne egyszerre választani van rá lehetőség? Köszönöm szépen a segítséget!
Ez a kettős vágy nem elegendő ahhoz, hogy valaki rítust váltson. A görögkatolikusságot nem szabad egyfajta "menekülési útvonalnak" tekinteni. A keleti egyház nagyon mély és egységes lelkiségi, teológia, liturgikus és egyházfegyelmi hagyományokkal rendelkezik. Ennek csupán egyetlen apró részlete, hogy nős embereket is pappá szentel az Egyház.
Tisztelt Lelkiatya! Van-e lehetőség templomi esküvőre abban az esetben, ha a pár mindkét tagja megkeresztelt, de egyikük nem volt elsőáldozó? Köszönettel, Csaba
Kedves Csaba! Ez a körülmény vagy hiányosság még nem akadálya az egyházi házasságkötésnek. A templomi esküvőt azonban mindig megelőzi egy több alkalomból álló jegyes-oktatás. Ezeken az alkalmakon főként a keresztény házasság fontos kérdéseiről kell beszélni, ám ezeken elengedhetetlenül a hit kérdései is szóba kerülnek. Érdemes ekkor az ilyen hiányosságokról is beszélni, vagy akár elkezdeni azok pótlását. Természetesen nem erőltetve, mert ha csupán a házasságkötés miatt kezdene az egyik vagy másik fél érdeklődni a hit titkai iránt, akkor félő, hogy ez a nyitottság csak ideig-óráig tartana, s nem hozna mélyre ható változást az életükben. Ezért engedi az Egyház, hogy ha még valaki nem is részesült mind a három bevezető szentségben (keresztelés, bérmálás, Eucharisztia), azért részülhet házasságkötés szentségében. De hangsúlyozom, ez a nagy életlépés jó lehetőség arra, hogy a többi nagy életkérdést is alaposan átbeszéljék, átvizsgálják, és ennek megfelelően tegyék a további lépéseiket.
Kedves Atya! Az ilyen: https://index.hu/belfold/2019/09/19/meghallhattak_kover_szavait_a_fideszes_polgarmester_mellett_kampanyol_a_jozsefvarosi_plebanos/?fbclid=IwAR1LdPTXnjiCZX2xFze8JFyvqr97g3uMLaPU-2SdL1oqR2BJYae-6K_fUIs és ehhez hasonló megnyilvánulásokhoz mit szól? Vidéki településen katolikus pap prédikációjában konkrétan azt mondta, hogy "aki nem a Fideszre szavaz, az elkárhozik". Nagyon, nagyon elszomorít, és ilyenkor meginog a hitem az Egyházban, mint szervezetben. Ezt nem viszik észre az egyházi vetők? Nem beszélve arról, hogy "senki sem szolgálhat két úrnak"! Nagyon érdekel, hogy Atya mit gondol a papok nyílt politizálásáról, véleményformálásáról.
Véleményem - mely, hangsúlyozom, csupán személyes véleményem, s nem tudom egészen pontosan, hogy mi a hivatalos egyházi álláspont ezen a téren - a következő. A pap mint állampolgár vesz részt a szavazásban, joga van tehát arra, hogy legyen saját véleménye a politikai helyzetről, s ez lehet nyugodtan akár eltérő is az elöljárójának, esperesnek, püspöknek a véleményétől. Illetve joga van ezt el is mondani bárkinek. Miért is lenne ő ettől eltiltva? Az ilyen jellegű megnyilvánulásai alkalmával arra kell ügyelnie, hogy világos legyen, hogy amit mond, azt egyházi tanításként mondja, vagy személyes véleményként. A templomban ezért nincs helye a politikai véleményalkotásnak, mert ott teljesen összekeveredhet a kettő. Az Egyház az Isten országát hirdeti, nem pedig földi királyságot. A templomban, vagy akár máshol történő egyházi rendezvényen szerintem a pap óvakodjék attól, hogy tanításába, beszédébe belevigye a napi politika kérdéseit. De ha ezeken kívül megkérdezik a véleményét, vagy ha meg sem kérdezik, de fontosnak tartja elmondani, akkor nyugodtan elmondhatja.
Kedves Lelkiatya! Friss házasok vagyunk férjemmel és nagyon szeretjük egymást. Esküvő előtt másfél évet jártunk, és tisztán házasodtunk. ... Viszont sehogy nem találom a megoldást, ami mindkettőnk számára megnyugtató lehet. Különösnek találom, hogy ha a férfiaknak ennyire szükségszerű az, ami a házasságban a két fél kölcsönös szerelméből fakad, akkor hogy tudják a házastársi aktusban önmagukat szabadon ajándékozni...
Kérem, bocsásson meg, hogy nem tudtam hamar válaszolni a kérdésére. Sajnos néha heteket is kell várni egy-egy válaszra. Ezért minden érintettől bocsánatot kérek. Ön nagyon fontos kérdést tett föl, amelyet a dolog intimitása miatt nem közlök teljes terjedelmben, de szeretnék hosszabban válaszolni rá, hátha másnak is segítünk ezzel. A szexualitás istenadta jó, szabad nekünk élvezni: de ki kell építenünk annak a kultúrját. Érdemes utánaolvasni, erről beszélgetni, hogy ne csak aktus történjen meg percek alatt, hanem legyen hosszabb kultúrája. A másik is lassabban, művészibben megélni, nem egyszerűen kielégülni. Ha ez a kultúra megvan, a nőnek is jobban esik. Akik igazán szeretik egymást, azok tekintettel vannak arra, hogyan esik jól a másiknak. A zsaroló megvonás helyett mindig jobb a beszélgetés arról, nekem hogy esik jól. Bár szabad és jó a szexualitás a házasfelek között, de Szent Pál markánsan óvja a házasokat, hogy ne ragadjanak bele az érzékiségbe. Az evangéliumi tanácsok, a szerzetesi lét állandó figyelmeztetés a házasoknak is: még nincs itt a Kánaán, még úton vagyunk az eszkatológiai beteljesedés felé ? azaz bele ne ragadjunk ebbe a világba. Se e világ bűneibe, se e világ javaiba. Ez minden téren igaz: megérdemeljük a fizetésünket, nem loptuk, de ne csak magunkra költsünk! Megérdemeljük a jó ételt, dolgoztunk érte, de ne ragadjunk a gasztronómia gyönyöreibe, tudjunk böjtölni is! Élhetünk szexuális életet, nem bűn, de ebben ne csak az érzéki gyönyöröket lássuk! Persze ha valamiből megvonás van, akkor adjunk helyette valamit: több spiritualitás, szertartások, kultúra, színház, közös sport? Talán a férfi testi energiáit máshol is kellene levezetni, s nem az összes felgyülemlett energiát a szexualitással oldani. Nagyon nem kell megijedni a fiatal férfi testi vágyaitól: fog az csillapodni. Nem csoda, ha volt házasság előtt megtartóztatás, ha ilyen túlszexualizált a környezetben, amelyben élünk, egy vonzó feleség mellett érthető, ha a férfi erősen kívánja az intim kapcsolatot. Van ebben bók is! De fog csillapodni, ritkulni, beáll majd egy természetesebb ritmus (főleg a gyerekek születésével). A fiatal házasoknak ezen együtt kell dolgozniuk. Aztán, a szexualitásban is van áldozat. Néha túlmisztifikáljuk a szexualitást, pedig minden perszonális szépsége mellett egy erős testi-biológiai szükséglet is. Mint az evés. S ahogy az evésben van ünnepi lakoma és gyorsan bekapott étel a hétköznapokban, úgy a szexualitásban is van ünnepibb, jobban sikerült együttlét, de van gyorsabb, hétköznapibb is. Talán a túlmisztifikált elvárásainkat is lejjebb kell csavarni, s józanul belátni, hogy fontos a házasságban ez a testi szükséglet, s olykor áldozat odaadni önmagam. Még a legszerelmesebb intimitásunkban is van seb. A keleti atyák sokat beszélnek a házasságról úgy is, hogy az megváltás az erős testi vágyaktól. Ha viszont én is tudok áldozatot hozni, akkor ezt elvárhatom a másiktól is. A házasságon belüli szexuális játékok részleteibe nem szól bele az egyház. Az egymás előtti maszturbáció helyett talán mégis jobb egymás intim érintése, amiben mégis van kölcsönösség. Valójában mindig ez a fő elv: a másik örömét keresem.
Tisztelt Lelkiatya! Édesanyám idén Februárban hunyt el 83 évesen mélyen Görög.kat.vallású volt és minket gyermekeket is erre nevelt!!! November közepén annyira rossz állapotba került korházba hogy az orvosok fekészitettek engem hogy bármikor meghalhat Én ekkor gyosan hívtam hozzá papot aki feladta a betegek kenetét (utolsó kenet) De ezután Édesanya jobban lett majd januárba másodjára is összeomlot nyelésképtelenné vált illetve állandóan aludt majd Februárba elment!!! Az a kérdésem hogy az utolsó kenet és a halála között nem telt e el sok idő??? (2 hónap ) Feltudtam e készíteni a hosszú utra Lelkileg vagy hibáztam hogy nem hívtam hozzá Januárba is papot??? Félek hogy túl sok idő ez a két hónap és üresen ment el anya
Afelől biztosíthatom, hogy a kedves édesanyja nem "üresen ment el". Nagyon jól tette, hogy a novemberi rosszullétekor papot hívott hozzá. Gondolom, akkor az atya meggyóntatta, megáldoztatta és a betegek szentségét is föladta neki. Joggal föltételezhetjük, hogy betegágyának utolsó hónapjaiban a kedves édesanyja már nemigen követett el súlyos bűnöket. A kegyelem is megtartotta őt. Az Úr magához szólította, ő pedig csöndesen engedelmeskedett. Rendjén van ez így.
Kedves Lelkiatya! Dicsoseg Jezus Krisztusnak! A kerdesem egy hittankonnyvel kapcsolatos Dicserjetek az Urat hittankonyv az gorog katolikus hittankonyv? Koszonettel Aniko
Kedves Anikó! Ezzel a címmel 1992-ben jelent meg a római katolikus egyház gondozásában egy liturgikus hittankönyv. Ez nem görögkatolikus. Viszont nekünk is van egy ugyanilyen című könyvünk, amelyet mi közhasználatban Énekeskönyvnek nevezünk, s ennek az alcíme szintén "Dicsérjétek az Urat!". De ez nem hittankönyv, inkább egy bőségesebb imakönyvnek lehet tekinteni, amelyből a szertartásainkon szoktunk énekelni. Kotta nincsen benne, általában csak a szöveget látva a dallamot fejből szoktuk énekelni.
Kedves Lelkiatya! Nem rég kiderült hogy egy krónikus betegségem van pontosabban a barret nyelőcső és én e miatt nem igen tudok, tudnák böjtölni, peddig érzem! tudom hogy kéne! Az lenne a kérdésem hogy ebben a helyzetben mítt tudok be helyesíteni a normál böjt helyére! Milyen hasonló megtartóztatásokat? Válaszát előre is köszönöm! Ferenc !
Kedves Ferenc! Akit valamilyen betegség gátol abban, hogy böjtölni tudjon, annak természetesen valamilyen más utat kell választania a lelke buzgóságának fenntartására. Nagyon helyes tehát az Ön kérdése, mert nem arra irányul, hogy a betegség ürügyén teljesen elhagyja a böjtöt, hanem érzi, hogy erre Önnek is szüksége van. Akár a mennyiségben, akár a minőségben figyelhet oda, hogy ne okozzon nagyobb kárt az étkezésben való megtartóztatás, de mégis bizonyos megtartóztatásokat tesz. Nem tudom pontosan, mit szabad Önnek fogyasztania és mit nem, mire kell figyelnie a táplálkozáskor. Azt javaslom, hogy böjt idején, böjti elhatározásaikor mindig valamit engedjen el, ami finom, ami jól esne Önnek. S nagyon fontos, hogy ezt imádsággal tegye, a lelkében fejezze ki Jézusnak, hogy ezt az iránta való szeretetből teszi, legyen az bármilyen csekély dolog. Így nem marad ki az egyház böjtölői közül, de elfogadja a saját gyöngeségét. Ez mindenképp kedves az Úrnak és nagy kegyelmekkel jutalmazza.
Kedves Lelkiatya! Ha egy nap ket sztliturgia van az egyik delelott a masik este, akkor szabad mindketton sztaldozashoz jarulni? Aniko
Ez inkább kerülendő. Az a helyes gyakorlat, hogy az ember egy nap csak egy Szent Liturgián részesül az Eucharisztiából. Különleges alkalmak lehetnek kivételek, pl. egy karácsonykor az éjféli szertartás utáni másnap az ünnepi Szent Liturgián. Olyan nagy dolog az Eucharisztiából részesülni, hogy nem helyes, félrevezető lehet, ha azt duplázni szeretnénk azonos napon. A minden napos szentáldozás viszont nagyon helyes gyakorlat, ezt az egyházunk ősidőktől fogva ajánlja.
Tisztelt Lelkiatya! Kérem, minél előbb válaszoljon! Apukám... Kérem segitsem mi lehet ez , kérem foglalja imában apukám nevét. Kérem ne tegye az egész kérdést Köszönöm, Isten áldja!
Valóban rejtélyes jelenség. Ám minden bizonnyal van valami lélektani alapja is. Hogy mi lehet, nem tudom. Egészen bizonyos, hogy a gonosztól jön ez a késztetés, mint minden esetben, amely öngyilkosságot sugall. Ugyanakkor van olyan előzménye, amelyet nem könnyű kikutatni, föltárni. De ez nem is annyira fontos, ez a pszichológus feladata volna. Javaslom az édesapjának, hogy amikor ilyen hangokat vél hallani, nyomban kezdjen el imádkozni. Mit? Legjobb a Jézus-ima, vagyis a következő rövid fohász ismételgetése: Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam. És ne foglalkozzék egyáltalán ezekkel a hangokkal. Nyilván semmi jót nem sugallnak, tehát nem érdemes komolyan venni. Megijedni sem kell tőle, egyszerűen úgy kell kezelni, mint minden más kísértést, vagyis nem figyelni rá, és inkább az imádsághoz fordulni. Természetesen imádkozom is az édesapjáért.
Tisztelt Lelkiatya! Szeretném megkérdezni, hogy egy papnak, akivel közvetlen kapcsolatot ápolunk, levelünk végén illik e azt írnunk ; "imádságos szeretettel". Vagy ezt csak papok használhatják? Köszönöm megtisztelő válaszát! Üdvözlettel, Anett
Kedves Anett! Ezt a szép köszönési formát nem csak a papok használhatják. Ha őszintén szól az emberből ez a szép elköszönés, akkor nyugodtan oda is írhatja a levele végére.
Kedves Lelkiatya! Mit kell tennie annak, aki nyilvánosan látható/megélhető módon éli át az átistenülést? Akit Isten megszentel azáltal, hogy rajta keresztül szeretete nyilvánvalóan megmutatkozik? Arra gondolok, hogy vannak, akik a szentséget megélve, beszédeik, imameghallgatásaik révén képesek valóban a Krisztus hordozásra. Ez az, amire mindnyájan törekszünk, de vajon fel vagyunk-e készülve rá? Van, akit már életében szentnek neveztek és amerre járt szaggatták a ruháit vagy lépten-nyomon meg akarták érinteni, mint Krisztus Urunkat. Sajnos sokszor ilyenkor az adott személy annyira középpontba kerülhet, mivel rajta keresztül tapasztalják meg Isten szeretetét, hogy még olykor elé is helyezhetik a közvetlen Isten kapcsolat keresése helyett. Hány szent szenved ettől! De vajon mi a megoldás? El lehet-e ebből menekülni? Ki lehet-e térni az emberek elől? Ez nem önféltés-e? Szóval az a kérdésem, hogyha valakinek Isten ilyen közbenjáró kegyelmet ad, akkor miként maradhat meg Ő ebben a feladatban közvetítőként? Köszönve: Gyönygyvirág
A hiúság a szenteket is megkísérti. Az adott egyénnek kell megtalálnia a módját, hogy ne ragadja magával a hiúság, de azért mégis megmaradjon az emberek szolgálatára. De hozzá kell tennem, aki rendkívüli kegyelmi ajándékokat kap, az megkapja hozzá a bölcsességet is, hogy mindezt ne magának tulajdonítsa, ne a maga számára arasson babért. Sokszor inkább az történik, hogy bizonyos lelki eredményeknek a tapasztalatlan lélek annyira örül, hogy elragadja a lelkesedés. Az ilyen személyre mondta Szent Bazil atyánk, hogy olyan mint a tyúk, amely kotkodácsol, ha tojt egy tojást. Ezt meghallja a róka, jön és elragadja tőle. A kegyelmi ajándékokat legjobb titokban tartani, csak a lelki atyával megosztani, s annak a tanácsait követni. Az Úr Isten pedig megtalálja a módját, hogy a kegyelmi ajándékának mégis meglegyenek az általa akart gyümölcsei.
Áldozást hogy oldjam meg, ha colitises vagyok, ami miatt az alkohol fogyasztás nagyon rossz hatással van rám, emellett gluténérzékeny is vagyok?
Ezekkel a betegségekkel sincs elzárva az Eucharisztiától. Érdeklődtem és megtudtam, hogy néhány csepp alkohol nem okozhat zavart a colitis betegségben szenvedőknél sem. Igaz, ez római katolikusoknál talán nehezebben megoldható, de ha egyeztetnek az atyával, akkor ez ott is lehetséges. A görögkatolikusoknál kicsit könnyebb, de ott is szükséges az előzetes egyeztetés. Ha Ön gluténérzékeny és ráadásul colitise van, akkor ezt a megoldást javaslom, hogy mindig néhány cseppnyi Szent Vérrel áldozzék.
1
  2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 ...