Tisztelt Lelkiatya!
Utalom a férjem
En 30 ő 48 éves. Van 3 gyerekünk. Állandóan fekszik tevezik. Semmibe sw segít. Mindenkivel kiabal atkozodik a gyerekekkel is . Nem foglalkozik velük. Engem is fenyegett hogy megver meg csúnyán beszel. A saját gyerekünket is szavakkal bantsa. Imádkozom hogy meghaljon. Teljesen gyomorideggel élek mikor itthon van. Mit tegyek ? A gyerekeket nem tudom rá se bízni elalszik miközben én nem vagyok itthon a két éves egyedül van a házban. Segítsen hogy özvegy lehessek!!!
Igen, ez így nagyon nehéz. De nem lehetetlen élet mégsem. A gyermekeit nem tudja rábízni a férjére, s valójában semmit nem tud rábízni. Jobbnak tűnne, ha eltűnne az életéből, akkor nyugodtabb volna, ha egyedül is kellene nevelnie a gyermekeit, de akkor legalább úgy rendezkedne be, úgy szervezne mindent. Az egyik tanácsom ez, hogy már most úgy szervezzen mindent, mintha nem is lenne ott a férje. (Sietve hozzáteszem, ez csak az első lépés.) Szóval tekintse úgy, hogy Önnek nincs is férje. Mint ahogyan a valóságban is ezt éli meg, tehát nem olyan nehéz ezt elképzelni. De igazítsa hozzá a gondolatait is a valósághoz. Most azért is nehéz, még nehezebb az élete, mert azt hiszi, hogy van férje, úgy gondolkodik, titkon néha számítana rá, akár a gyermekek gondozásában, akár a szükséges pénz előteremtésében. A gyomorideget ez okozza, ez a kettősség. Úgy él, hogy van férje, volna férje, de mégsincs. Az első lépés tehát ez, fogadja el, hogy nincs férje. Persze, még mindig ott marad az életterükben. Önnek gondoskodnia kell róla is. Igen, ez is az élete része. Enni kell adni a három gyermeknek, meg az édesapjuknak is, tiszta ruhát kell adni neki, stb. Ettől még nehezítettebb pálya az Öné, de higgye el, van hozzá ereje. Csak a legtöbb erőt a helyzet nem elfogadása szívja ki Önből. Ha ezzel az egészen új megközelítéssel áll hozzá, hogy semmin sem csodálkozik, semmiféle elvárás nincs a férjével szemben, csak az életükben egy személy, gyermekei édesapja, akiről szintén gondoskodni kell, akkor sokkal több ereje marad a napi feladatokra. Igez, néha kiabál, hát, ez sem jó, ez még egy fok a nehezítés skáláján. Fogadja el ezt is. Azért is mondom, mert egyebet úgysem tehet, s akkor már jobb, ha elfogadóan fordul e nehéz helyzethöz, nem pedig lázadva, tiltakozva.
Lehet, úgy érzi, teljesen lehetetlen dolgot tanácsolok Önnek, de nem így van. Pusztán attól fog megváltozni az élete, hogy másként tekint rá. Ha ezt elfogadja, egy picit nyugodtabbá válik a lelke. Egy picit, eleinte. Aztán hozzászokik, és még nyugodtabb lesz. Megtanulja kezelni, békével tűrni a férje kirohanásait, nem idegesíti föl magát rajta, mert hisz ismeri, nem is vár el tőle jobbat. Ez az Ön egyre békésebb magatartása hatással lesz a gyermekeire is, és idővel a férjére is. Valójában ez a távlati cél, de a hozzá vezető út is nagyon fontos. Ne a halálát akarja, mert ez a gyűlölködő gondolat csak Önt is mérgezi. Fogadja el Istentől ezt a nehéz élethelyzetet. Ha az ő kezéből fogadja el, akkor joggal kérheti tőle hozzá az erőt is. Higgyen abban, hogy Isten, aki megengedte ezt a nehéz életet, az erőt is megadja hozzá! Ezért is volt annyira keserű eddig az élete, mert nem hitt abban, hogy Isten ott ál Ön mellett és segít. Ő segíteni akar. Csak Önnek kell hinnie abban, hogy ez lehetséges. Ami az embernek lehetetlen, az Istennek lehetséges. Imádkozzék sokat együtt a gyermekeivel ezért az erőért. És imádkozzank együtt az édesapáért is, hiszen neki is óriási nagy szüksége van erre a fölismerésre, hogy Isten ott van Önökkel, segíteni akar és tud is segíteni. (Én is imádkozom Önökért.)
Kedves Lelkiatya! P. levele kapcsán írok, amelyben egy könyv fordításával és kiadásával kapcsolatban érdeklődött. Csak szeretném megkérdezni P.-től, hogy esetleg ő maga szeretné-e lefordítani a könyvet, amit linkelt vagy ő csupán érdeklődött? Esetleg ismer kiadókat vagy tapasztalt fordító és ezért kérdezi vagy csak olvasóként érdeklődött? Remélem nem sértőek ezek a kérdések. A másik kérdés inkább Önhöz szólna, Lelkiatya, csak kíváncsi lettem: az mitől függ tulajdonképpen, hogy mely teológiai műveket fordítják le, ki dönti ezt el? Az egyháznak vannak saját fordítói, akik fizetést kapnak ezért, az egyház alkalmazásában állnak vagy ingyen fordítanak önkéntes fordítók?
Ezennel közzéteszem a kérdéseit. Amire pedig tudok, azokra válaszolok. Ma már, hála Istennek, igen sok egyházi kiadó van. Ezek a kiadók döntik el, hogy mit érdemes, mit szükséges kiadni. Ezen kívül némelyik egyházmegyének illetve szerzetes közösségnek is van saját kiadója. Ott általában a püspök vagy a teológiai tanácsadói, szerzetes közösségben pedig az elöljáró hozzák meg a döntést, hogy milyen könyveket adnak ki. A görögkatolikus metropóliának is van saját kiadója, a Szent Atanáz kiadó, és a három püspök a tanácsadókkal határozza meg a kiadandó könyveket. Fordítók több helyről is vannak. Vannak papok, teológusok, vagy hivatalos fordítók, mikor ki, melyik fordítói feladatot kapja meg, ebben végképp nincs rendszer. Összességében azt mondható, sajnos, nincs igazán tudatos szervezés a teológiai és lelkiségi irodalom magyarra való átültetésére, de így meg a Gondviselés irányítja azt, s így születnek szép és értékes dolgok.
Kedves Lelkiatya! Ma ébredtem rá, hogy a nők, az ital, a gyors autók csupán pótcselekvés, hogy betöltsék az űrt amit Krisztus hiánya okoz. Hiába veszem magamhoz az Eucharistiában, ugyanúgy visszaesem a bűnbe. Földi dolgokkal próbálom pótolni az egyetlen igaz szerelmemet. Azt érzem, hogy nem leszek képes a szentségre, talán majd a tisztítótűzben megjavulok. Van bármilyen gyógymód, hogy neki tetsző életet éljek? Félek, majd azt mondja, távozz tőlem nem ismerlek.
Ha fölismerte, hogy a világ által kecsegtető célok és örömök hamisak, ez már nagy lépés a gyógyulás felé. Ha úgy érzi, ezek az élvezetek túlságosan fogva tartják, azt javaslom, lásson hozzá apránként leépíteni azokat az életében. Ne egyszerre mindnek álljon neki, mert az nem fog sikerülni. Ha egy erdőt ki akarunk vágni, akkor is csak egyenként tudjuk döntögetni a fákat. Így vagyunk a bűnnel is. Válasszon ki egyet. Veselkedjék neki, nagyon kérje az Úr kegyelmét, segítségét, erejét, és számoljon le vele. Ne higgye, hogy nem fog sikerülni! Inkább abban higgyen, hogy sikerülni fog! Istennek semmi sem lehetetlen. Utána jöhet majd a következő. Azt nem garantálom, hogy nem fog később sem visszaesni, de ezzel a tudatos küzdelemmel nagyon sokra tud jutni. Ezt áldja meg aztán az Úr, s egyszercsak azt veszi észre, már egészen máshol tart, mint amit valaha is remélni mert. Törekedni kell a szentségre. De az egyszerre túl nagy falat. Éljen, viselkedjék úgy, mintha már az lenne. Vagy legalábbis mérje föl a tetteit, hogy mit tenne itt vagy ott, ha már szent lenne. Semmiképp se adja föl. Az Eucharisztiában sohasem hiába részesül. Az mindig erőt ad. S minél többet használ belőle, annál többet fog tudni adni.
Tisztelt Lelki atya! Ismeri-e Suenens bíborosnak a "Œcuménisme et Renouveau charismatique" című könyvét? 1978-ban jelent meg az ún. Malinesi Dokumentumok második köteteként. 2001-ben is kiadták. ((Pdf-ben itt: www.stucom.nl/document/0235fr.pdf )) Ferenc pápa, a római CHARIS számára 2021-ben elkérte a kiadási jogot és szorgalmazta ezen dokumentumoknak [könyveknek] nemzeti nyelvre való lefordítását. ((Lásd: www.charis.international/en/the-malines-documents-and-cardinal-suenens/#pll_switcher )) Miért írom mindezt és miért kérdezem, hogy ismeri-e? Azért, mert 2022-ben jelent meg a Metropólia kiadásában Cantalamessa bíboros 2015. évi nagyböjti beszédeinek gyújteménye "Két tüdő, egyetlen lélegzet" címmel. Suenens ugyanezt, pasztorális oldalról közelítette meg, sok évvel korábban. Voltaképpen a véleményét szeretném kérni Suenens könyveiről: Ön szerint mely egyházi szervezet volna illetékes a kiadási jogot elkérni Rómától, és szakszerű fordításban kiadni? Talán a budapesti Orsz. Lelkipásztori Intézet? Szíves véleményét várom. P.
Én úgy látom, bármely kiadónak érdemes lenne megjelentetnie Suenens bíboros könyveit, amelyek nemcsak történeti értékük miatt fontosak, hanem azért is, mert számos mai kérdést előre felvetett már (például a centrum és a periféria viszonyát); mivel a könyv a karizmatikus megújuláshoz kapcsolódik, akár karizmatikus szervezet vagy kiadó is joggal érdeklődhetne utána.
Tisztelt Lelkiatya!
Nemrégiben ismerkedem a Görögkatolikus vallás értékeivel. Nem tartozom egyetlen vallási közösséghez sem hivatalosan, viszont szeretném a Görögkatolikus vallást választani. Hogyan tudok elindulni ezen az úton. Hogyan tudom felnőttként felvenni a vallást? A jövőben szeretnénk a férjemmel, ha a kislányunk is a görögkatolikus hitben nevelkedne. Mi a teendőm? Előre is köszönöm a választ!
A hit mindig személyes kell, hogy legyen, a hit átadása is személyes módon a leghatékonyabb. Ezért azt javaslom, keressen föl egy görögkatolikus atyát, akivel személyesen el tud beszélgetni, föl tudja neki tenni a kérdéseit. Ha esetleg a lakóhelyükön nincsen parókiánk, nem lakik helyben görögkatolikus atya, az alábbi linken rákereshet, hogy az Önök települése melyik görögkatolikus parókiához tartozik. Arra rákattintva megtalálja az illető atya nevét és elérhetőségét: https://hd.gorogkatolikus.hu/adattar-telepulesjegyzek
De ha nekem személyesen ír a lelkiatya@hd.gorogkatolikus.hu címre, akkor bővebb tájékoztatást is tudok adni.
Kedves Lelkiatya! Egy különös kérdésem lenne Ferenc pápáról: kérhetem a közbenjárását már most(mostanában) vagy ezt csak akkor tehetem meg amennyiben szentté avatják? Mindenki mást mond erről. Vatikáni papok és bíborosok is azt mondták, hogy most már ő imádkozik értünk, ők maguk kérték is a közbenjárását. Ezt a temetésem mondottakból és interjúból vélem tudni. Valaki azt mondja, hogy lehet ilyet, valakik azt mondják, hogy csak a kanonizált szentek imáit lehet kérni. Van egy-két olyan dolog, amivel küzdök mostanában, de szeretnék fejlődni benne és ezek olyan dolgok, amikről ő maga gyakran beszélt, nagyon fontos részét képezte a pápaságának és valahogy adódna a lehetőség, kicsit megnyugtató lenne ha ő imádkozna értem, hogy ezekben a dolgokban, amelyekre ő is annyiszor utalt és amiben szerintem sokkal előrébb járt nálam, tudjak fejlődni. Egyébként is szerettem őszintén szólva, de most nem csak ezért kérdeztem ezt, hanem amiatt, amiről fentebb is írtam.
Igen, lehet hozzáfordulni, ebben nincs semmi tévedés, semmi rossz. Még ha nincs is hitelesítve az, hogy ő üdvözült, egyénileg azért bárki fordulhat hozzá. A hivatalos boldoggá vagy szentté avatás azt jelenti, hogy a helyi egyház vagy az egész egyház nyilvánosan tisztelheti az illető személyt. De voltaképpen a szentté avatás folyamata is úgy zajlik, hogy imádkoznak annak a személynek a közbenjárásáért, s ha ennek következtében csoda történik, ezt lehet megerőstésnek tekinteni a Jóisten részéről. Tehát nyugodtan szólhat hozzá, kérheti a fentről való segítségét. Kicsit olyan ez, mint amikor a szüleink vagy más szeretteink halála után kérjük őket, hogy odaföntről segítsenek nekünk.
Tisztelt Lelkiatya!
Bűn a kövérség? Nem merek félek templomba menni hogy mit gondolnak rólam. Misére nem járok ez miatt de sírt őrizni voltam .
Nem szabad összekeverni a szégyenérzetet a bűntudattal, kivált nem a bűnbánattal. A kövérség nem lehet bűn. ez vagy alkat vagy rossz életmód következménye. Ha a rossz életmód eredménye, akkor sem a testalkat a bűn, az csak tünet. Mintha azt kérdeznénk, bűn-e betegnek lenni. Persze, a kövérség még nem biztos, hogy betegség, mindenesetre éppúgy nem tartozik a bűnök közé, mint az, ha valaki beteg. Még akkor is, ha esetleg a betegségét maga okozta is valaki, pl. nem öltözött föl rendesen és megfázott vagy tüdőrákot kapott a sok dohányzás miatt. De ennél sokkal fontosabb dolgot szeretnék mondani. Abban legyen teljesen bizonyos, hogy Isten Önt így szereti, ahogyan van, nem pedig úgy, ahogyan Ön saját magát szeretné látni. Mivel él Önben egy elképzelés, hogy milyennek kellene lennie, vágyik is arra, hogy olyan legyen, ezért könnyen lehet, hogy ezt a vágyát kivetíti Istenre, és úgy gondolja, Isten is azt várja el Öntől, hogy ilyen legyen. Ez teljes tévedés. Isten azt várja Öntől, hogy tudjon az ő szemével saját magára tekinteni. Isten végtelenül szereti Önt, Önnek is meg kell szeretnie saját magát, úgy ahogy van, azzal, amilye van és amilye nincs. Ez az első lépés. Csak akkor fogunk tudni szeretni másokat is, ha magunkat is tudjuk szeretni. Hogy ki mit gondol Önről, ez teljesen lényegtelen. Már csak azért is, mert kifejezetten félrevezető, ha azon gondolkodunk, hogy mások miket gondolhatnak rólunk. Valaki ezt, valaki mást. Mit számít ez? Csak az számít, amit Isten gondol rólunk, csakis ehhöz kell igazodnunk. Istennek pedig nagyon szép tervei vannak Önnel. Ezt kell fölismernie, megismernie, ehhöz kell igazítania az életét.
Szóval, nagyon fontos, hogy menjen el templomba, gyónjon, áldozzon rendszeresen, és fogadja hálás szívvel azt a nagy szeretetet, amivel Isten fogadja Önt.
Dicsértessék Jézus Krisztus! Kedves lelki atya,nekem az lenne a kérdésem,hogy mi q véleménye Kovács-Magyar Andrásról? Állítólag embereket gyógyít,sőt halottakat is támasztott már fel.Mindezt az ő elmondása szerint az Isten által teszi. Azt mondja,hogy Jézus Krisztus az Úr számára és ő hívő keresztény.
Több interjút is megneztem vele.
Önnek mi a velemenye róla? Valóban Isten adja neki ezeket a képességeket és az Isten ereje által gyógyít? Vagy valami más van a dologban?
Óva intem Önt és mindenki mást attól, hogy komolyan vegye, amit ő hirdet és csinál. Hogy milyen gyógyításokat ér el, azt nem tudom ellenőrizni. De tanaiban annyira szembemegy a keresztény, krisztusi tanítással, hogy túl sok jót nem lehet remélni tőle. Ha szellemi erőkkel gyógyít, az még veszedelmesebb. Lehet, hogy csontkovácsként és természetgyógyászként tud segíteni, mégis, mivel annyira zavaros a szellemi dolgokkal kapcsolatos tanítása, ezért jobb messzire elkerülni. Több más árulkodó jegyet is föl lehet ismerni az előadásai során, melyek rendre ugyanezt támasztják alá.
Kedves Lelkiatya! Akár közel vagyok Jézushoz, akár nem, azzal mindig is sokat küzdöttem, hogy tudjak benne bízni a körülményektől függetlenül. Azt tudtam, hogy én mit akarok neki adni, mennyire szeretem és biztos voltam sok mindenben, ami olyan általános, mindenkire érvényes információ vagy ígéret volt, tökéletes példa erre a feltámadása vagy a második eljövetele, de amikor (szerintem) mondott vagy üzent valamit, ami nagyon személyesen nekem szólt és nem értettem a tartalmát vagy nem tudtam elhinni mert olyan felfoghatatlan volt, akár jó értelemben, olyankor valahogy nem tudtam bízni benne. Nem tudtam bízni benne, hogy úgy lesz, hogy bízhatok Jézusban, hogy nem véletlenül mondja amit mond, hogy nem én értettem félre, hogy tényleg úgy lesz. Több ilyen eset is volt, de mostanában történt valami, ami elgondolkodott. Éppen egy filmet néztem, ami az ő szent és tiszta édesanyjáról, az Istenszülő Máriáról szól és nagyon jól bemutatja Mária engedelmességét, hitét, bizalmát. Korábban is gondolkodtam már ezen, de akkor még csak átsuhant a gondolataimban. A konkrét eset arról szól, hogy édesanyámnál nemrég diagnosztizáltak egy alapvetően súlyos és nem gyógyítható betegséget, de még nagyon az elején tart. Gyógyszereket szoktak rá adni, de alapvetően nem adnak gyógyulást. Nagyon aggódtam emiatt, hogy mi lesz ebből, nem akarom édesanyámat elveszíteni, féltem az állapota rosszabbodásától. Az orvos, akinél először volt, tényszerűen elmondta, hogy ez elég rossz betegség, de az sem biztos, hogy rosszabbodni fog. Egyszer Jézusnak írtam egy levelet, néha levélben szoktam imádkozni és közölni vele amit szeretnék, ez körülmények és a helyzet függvénye. Leírtam neki, hogy sok minden aggaszt engem, többek között édesanyámnak ez a betegsége. Amikor itt jártam, akkor olyan volt, mintha hallottam volna, hogy válaszol és mond nekem két szót: "Ne félj!" - nehéz elmagyarázni, mert nem a hangját hallottam, de mégis hallottam ezt a két szót és nem olyan volt, mintha én mondtam volna magamnak, de nem is tennék olyat. Akkor nem tudtam hova tenni. Valami jó dologra utalt, ennyit értettem, de a tartalmát nem. Gondoltam magamnak, a "ne félj" jelenthet sok mindent. Ne féljek, mert feltalálnak majd egy új kezelést és anyukám meggyógyul, ne féljek mert nagyon sokáig (vagy sosem) fog rosszabbodni az állapota, ne féljek mert rosszabb lesz a helyzet de majd lesz erőm elviselni, ne féljek mert az imáim hatására valahogy megoldódik a helyzet amit akkor majd látni fogok, ne féljek mert megjelenik majd nekem maga Jézus és meggyógyítja az édesanyám és még ki tudja mit jelenthet ez a két szó, hogy "Ne félj". A lényeg, hogy örültem ennek a válasznak, de közben nem tudtam mit kezdeni vele és nem tudtam teljesen megnyugodni sem. Nemrég volt az édesanyám annál az orvosnál, akihez a másik orvos irányította, mert ő a betegség szakértője és azt mondta neki, hogy még nagyon a folyamat elején jár, szinte a folyamat előtt és még nagyon hosszú ideig megmaradhat ez az állapot. Anyukám nem emlékszik mit mondott pontosan, de egy elég nagy számot, talán 10 vagy 20 évet. Abban nem lehetek biztos, hogy mikor mi lesz, de elgondolkodtam. Jézus azt mondta, hogy ne féljek, hacsak félre nem értettem vagy nem hallucináltam és az édesanyámtól egy ilyen hírt kapott az orvostól, ami alapvetően egy elég jó hír a helyzethez képest. Lehet ez az egész egy megerősítés, hogy tényleg bízzak, abban amit Jézus mond nekem? Amit válaszol vagy üzen nekem? Őszintén érdekelne, hogy Ön szerintem jól gondolom-e amit gondolok. Máskor is volt már olyan, hogy akkor még nem tudtam megérteni, hogy hogyan lesz valami lehetséges, de mégis úgy lett, ahogy szerintem Jézus mondta. Az egyik ilyen eset az volt, amikor volt egy bizonyos rendszeres programom az egyik hétköznapi szentmise előtt és ahhoz, hogy odaérjek a misére úgy, hogy áldozni is tudjak, ahhoz azt a másik programot kellett volna korábban kezdeni. Végül csak annyit tudtam intézni, hogy kicsit lett korábban. Amikor ezt levélben leírtam, akkor mintha hallottam volna, hogy "Minden rendben lesz!" és később mint írtam, kicsit korábbra is lett téve ez a dolog, de nem annyira, hogy teljesen ott tudjak maradni. Még csalódott is voltam kicsit. Egy idő után kiderült, mikor egyszer végig ott maradtam és utána mentem egy későbbi misére, illetve mikor egyszer megbetegedtem, hogy nem is biztos, hogy jó lenne azon a programon végig ott maradni a liturgia előtt. Arra jutottam, hogy elég az az egy óra ott és utána jobb menni a liturgiára, de nem mindkettőt végig vállalni, mer az nekem túl fárasztó és egy idő után már figyelni sem tudok. Ez is egybeesik azzal, hogy "Minden rendben lesz" amit azt hiszem válasznak hallottam. Ezt akkor őszintén szólva nem Jézussal osztottam meg, de attól még jöhetett tőle a válasz, gondolom. Egy harmadik eset is volt, amikor szintén nem Jézussal osztottam meg valamit. Az apostolokat is szívesen szólítom meg az imában. Elmondom nekik az érzéseim, élményeim, a kérdéseim, a szomorúságaim, sok mindent. Egyik alkalommal Péterhez intéztem az imámat és részleteztem neki, hogy volt egy bizonyos helyzet, ezt és ezt mondtam, nem tudom vétkeztem-e, de azt is elmondtam, hogy mi az, ami miatt meg nem tűnik bűnnek. Mintha hallottam volna a választ, hogy "Akkor mi a baj?" szóval körülbelül, hogy "akkor miért lenne bűn?" vagy valami ilyesmit jelenthetett. Később megkérdeztem egy papot, elmondtam neki amit Péternek és ugyanazt a választ kaptam, hogy nem követtem el bűnt. Jelenthetik ezek azt, hogy nyugodtan bízhatok abban, amit viszonylag ritkán, de hallani szoktam? A legelső eset, édesanyám betegsége, ennek kapcsán tévesen érzem azt, hogy ez egy bizonyíték arra, hogy bízzak mindig Jézusban vagy ez tényleg egy megerősítés? És mi a helyzet amikor nem Jézust szólítom meg, de mégis kapok választ, olyankor az Jézustól jön akkor is ha nem ő van megszólítva vagy attól a személytől, akit megszólítottam? Számomra fontosak ezek a kérdések, sokat jelentene a válasza.
Hogy hogyan kell kezelni az efféle üzeneteket, abban sokat segíthet a következő, nyilvánvaló elv. Amikor az Úr szól valakihöz, valamilyen üzenetet küld, azt arról lehet fölismerni, hogy az embernek egyetlen mákszemnyi kételkedése sem kíséri. Ha az Úr szól, az olyan bizonyossággal jelenik meg, hogy semmiféle kétség nem fér hozzá, hogy a szava hiteles, megbízható. Ennek fényében az Ön által leírt jelenségekről az mondható, hogy azok sokkal inkább az Ön saját gondolatainak terméke, nem pedig isteni üzenetek. Ennek ellenére, nyilván, oda kell figyelni ezekre is, hiszen sokszor a lelkiismeretünk szava, vagy a korábbi ismereteink lecsapódása fomálódik meg benne. De mérlegelni kell, nem lehet megingathatatlan, megkérdőjelezhetetlen valóságnak tekinteni. Fontos tehát, hogy Ön se tulajdonítson ezeknek különösebb jelentőséget. Egy-egy gondolat, amelyen el kell gondolkodni, a következményeit mérlegelni, s ha döntésre van szükség, ezen józan mérlegelés alapján meghozni a döntést. Az is teljesen bizonyos, hogy Önt a hitében és Isten iránti bizalmában nem ingathatja meg egy isteni üzenet. Már csak ebből is gondolhatja, hogy ezek csak saját, emberi gondolatok.
Kedves Lelkiatya! Köszönöm szépen a választ, és semmi gond, hogy nem tudott előrébb venni, így is örülök, hogy 8 nap alatt választ kaptam.
Annyiban még tudna segíteni, hogy esetleg mond olyan papokat/személyeket, akiktől tudnék ilyen gyógyulások felőle érdeklődni? Nagyon megköszönném.
És köszönöm az előbbi "kérdezőnek" is a segítségét.
A szentekhez tartozó gyógyulásokat is tanulmányozom természetesen.
Nagyon tudom javasolni Katona István nyugdíjas püspök atyát. Ő nagy ismerője a szenteknek, azok élettörténetének. Igaz, hogy kicsit idős már, de a tudása nem csökkent. Nyíregyházán él a papi otthonban, ahol Szilárd püspök atya és Bosák Nándor püspök atya is.
Kedves Lelkiatya!
Bűnnek számít ha egy nő nem vágyik gyermekre? Férjemmel elég kesőn találtunk egymásra és 39 évesen kötöttünk szentségi házasságot. Gyermekünk nincs se közös se előző kapcsolatból
A környezetünk már a házasságkötést is úgy értelmezte, hogy biztosan úton van a gyermek vagy mindenáron gyermeket szeretnék.. Folyton tapintatlan kérdésekkel bombáznak. Természetesen nem utasítjuk el a gyermekáldást ha jön de én már kimondottan nem vágyom rá. Magasabb életkoromból és egészségügyi problémáimból adódóan én már nem szeretnék orvostól orvosig, mindenféle kuruzslóhoz szaladgálni gyermekáldás reményében. Férjem is úgy gondolja, hogy az Úr majd eldönti mit szeretne. Ha nem ad gyermeket úgy is le tudjuk hasznosan élni az életünket.
Nem, ez az érzés nem bűn. Az a bűn, amit elkövetünk. A gyermekáldás lehetőségét nem szabad kizárni a házasságból, de ez nem azt jelenti, hogy kötelező vágyni rá. Szerintem teljesen érthető és józan az Ön gondokodása ezen a téren. S ez a legjobb - ahogy írja is -, ha az Úrra bízzák azt, hogy hogyan alakul az életük. Ez legyen teljes, szívét-lelkét átjáró meggyőződése. Akkor nem fognak fájni, nem ejtik zavarba a tapintatlan kérdések. Egész egyszerűen, a maga természetességével tud válaszolni rá. Hogy esetleg örökbe fogadjanak-e gyermeket, ezt is meggondolhatják. De nem elvárás, hogy ezt kellene tenniök, szó sincs róla. Csak vannak rá szép példák, hogy ilyen módon formálódik ki egy család élete, és sok boldogságot tudnak átadni. Bízzák életüket egészen az Úrra, és idővel kitisztulnak majd a gondolataik, a szemléletük, hogy mit vár Önöktől Isten, milyen utat, milyen feladatokat szán Önöknek.
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Tisztelt Lelkiatya én most nem kérdést szeretnék feltenni. Csak azt szeretném kérni öntől és ezt az oldalt követőktől,hogy imádkozzanak édesanyámért,akinél komoly egészségügyi problémát találtak és akit május 6-án műteni fognak. Kérem én is a mindenható Istent,hogy gyógyítsa meg és tartsa meg őt egészségben. Kérem,hogy önök is imádkozzanak. Köszönöm.
Imádkozunk az édesanyjáért.
Kedves Lelkiatya!
Halálunk után üdvözülünk, remélem! De akkor miért gyászolunk? Mostanában ezen gondolkozom. Meghal valaki, akkor fáj, pokolként élem meg az elvesztését. Vagy magamat sajnálom. Ahelyett, hogy örülnék, hogy már a mennyben van. Érdekes volt megélni ezt is. Krisztus feltámadt, a szentatya is, ahogy velem közölték. Örülni kéne, hisz legszebb napon ment el. De mégis fekete zászló, gyászmise, lelkiüdv. Nekem ez olyan paradoxon. Friss gyászolóknak azt szoktam mondani. Jézus is megsiratta előbb Lázárt...De nem állt meg ott. Vagy mi még itt tartunk. Sírunk, mert még homályos, a feltámadás? Sok szentem van. Miután egyhűl a fájdalom, szoktam kérni a közbenjárásukat, pláne, ha olyan valami ér, amit közösen éltünk át. De van olyan is, hogy szorul a szívem, mert hiányzik az illető. Most olvastam, kedvenc részem. "kertész" vagy " Raabboni"? Hát nálam talán még a kertész, idő kell, hogy Mester legyen belőle. Köszönöm! Szilvi
Úgy látom, a sorai között már meg is válaszolta a kezdeti kérdését. Igen, egy-egy haláleset kapcsán a veszteség miatt gyászolunk. Ha jelen is van a gyászunkban a föltámadás biztos reménye, attól még nagyon fáj a hiány, hogy az általunk szeretett személyt már nem láthatjuk többet, nem hallhatjuk a hangját, nem beszélgethetünk vele. Tehát nem a feltámadás bizonytalansága miatt sírunk, hanem a szeretet kifejezhetőségének hiánya miatt. Ilyen értelemben tehát a legmélyebben hívő embernek is szabad sírni, szomorkodni, gyászolni a szerettei elköltözése miatt.
Lelkiatya.hu
Ennyi elég, hogy megkapja?
Köszönöm.
Nem. A pontos cím: lelkiatya@hd.gorogkatolikus.hu
Dícsértessék a Jézus Krisztus! Kedves Atya,tudja nagyon szeretek Forma1et nézni,a kedvencem pedig már régóta Lewis Hamilton 7szeres világbajnok,lehet már Ön is hallott róla. Hamilton önmagát régebbi interjúkban Katolikusnak valotta,Temploma járó hívő embernek. De az utóbbi időkben több igen rossz megjegyzést tett,abortusz párti lett,anno sajnos Ferenc pápát is kritizálta,lmbtq támogató lett. Katolikusként lehet egy ilyen sportolónak tovább szurkolni? Köszönöm.
Igen. Válassza külön a kettőt. Hamilton nem attól neves ember, hogy a világban uralkodó téveszméket elfogadja, hanem mert minden bizonnyal roppant tehetséges autóversenyző. Szurkoljon neki nyugodtan. Néha pedig imádkozzék is érte, hogy Isten világosítsa meg a gondolkodását.
