Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizennyolc meg tizennyolc? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Tisztelt Lelkiatya! Szír Szent Efrém és Damaszkuszi Szent János melyik művei léteznek magyar fordításbn? Válaszát előre is köszönöm. Dániel
Kedves Dániel! Szent Efrémtől kötetről nem tudok, itt-ott imádságos antológiákban lehet találkozni egy-egy himnusz fordításával. Nagyon nehéz fordítani, költői szír nyelven, tömören, metrikusan írt. A megjelent fordítások egy része sem az eredeti alapján készült. Efrém neve alatt maradt fenn egy írás, amelyet ma már bizonyos Szír Memrónak tulajdonítanak, valószínű, egy évszázaddal későbbi. Akéda, Ábrahám és Izsák története az egyházatyák értelmezésében. Kairosz, Budapest 2004, 87-94. Heidl György (szerk.) Sajnos Damaszkuszi Szent János írásai sincsenek meg nagy számban magyarul. Ami föllelhető: Damaszkuszi János Apologiája Bugár István gyűjteményes kötetében: Szakrális képzőművészet a keresztény ókorban, Paulus Hungarus - Kairosz, Budapest 2004, II, 44-79. Damaszkuszi János: Beszéd a Szent Istenszülő Mária Az egyházatyák beszédei Szűz Mária ünnepekre című sorozatban, születésnapjára (Vanyó László fordítása), JEL, Budapest 1966, 146-163. Beszéd Szűz Mária elszenderedéséről és átviteléről, uo. 164-190. Továbbá a Szent Atanáz Hittudományi Főiskola kiadásában megjelent Liturgikus könyvek (Ménea, Triódion, Pentekosztárion) szintén sok Damaszkuszi Szent Jánostól származó szöveget hoz, de nagyon elszórtan a vaskos kötetekben. Ezeket a fordításokat Orosz Atanáz készítette.
Krisztusban szeretett Lelkiatya! Mi a jele annak, hogy igazán/szívből megbocsátottunk valakinek? Mit tehetünk érte, hogy megbocsátásunk minél teljesebb legyen? Ha már az engem korábban megbántó személy nevét hallva nem fognak el heves érzelmek, indulatok, akkor talán már úton vagyok, de elfelejteni mégis ritkán vagy alig sikerült azt, ami az illető miatt rajtam történt. Meglátásait köszöni: Zsóka
Kedves Zsóka! Ha már tudok imádkozni azért, akinek korábban nem nagyon tudtam megbocsátani, ez egyértelmű jele annak, hogy úton vagyok a megbocsátás felé. Hogy mikor érkezem meg annak beteljesült állapotába, azt viszont nemigen lehet megállapítani, nem nagyon lehet kimondani, hogy már teljesen és végérvényesen meg tudtam bocsátani az illetőnek. Ugyanis sohasem tudhatom, hogy mikor milyen váratlan helyzet hozza elő belőlem a régi sérelmeket. Nem ismerjük önmagunkat sem igazán. Annyit bizton lehet mondani, hogy odaát már teljes lesz a megbocsátás, legalábbis azok számára, akik az isteni boldogságba jutottak. A két végpont között pedig talán nem is nagyon érdemes vizsgálgatni, hogy hol is tartok, milyen fokban sikerült már megbocsátanom. Elég, ha megvan a törekvés. A növekedést pedig úgyis az Isten adja, a megbocsátás folyamatában is.
Kedves Lelkiatya ! Tudjuk, hogy a fogamzásgátlás művi eszközökkel Istennek nem tetsző cselekedet, ezért a hivők számára bűn terhe mellett tiltott. Számos egyházatya fejtette ki ezt szent iratokban kötelező érvénnyel. Az orvostud. fejlődésével azonban fény derült arra, hogy egyes egészségi állapotok, mint pld. a súlyosan magas vérnyomás, a cukorbetegség, vagy a HELLP,ami életveszélyes és ált. többedik terhesség esetén alakul ki egy házasságban, akadálya lehet az áldott állapotnak, ám a Gaudium et spes szerint a házasságnak nem csak az utódnemzés, hanem a szeretetádatás is célja. Mi a teendő a szzex kapcsolat terén ilyenkor, ha a kismama élete a tét, de a nem művi eszközök alkalmazása bizonytalan, kockázatos.Önmegtartóztatás a továbbiakban, vagy tiszta szivvel kivételként óvszer használata. A szex. kapcsolat fennálhat ugyanis az élet későbbi szakaszában, amikor már a nemzőképesség nem adott Köszönettel várom válaszát. Anna
Kedves Anna! Valóban, nagy lépést jelentett a katolikus egyház tanításában annak hangsúlyozása, hogy a házassági együttlét célja nem kizárólag a gyermeknemzés, hanem kifejezetten a szeretet kifejezésének testi formája is. Tehát nem az egyes aktusokból nem szabad kizárni a gyermeknemzés esélyét, hanem az egész házasságból. Gyakorlatilag a természetes családtervezés is ezzel számol, hogy lehetőség szerint úgy szervezzék a házas életet, hogy az egyes együttlétek utáni megfoganási esély irányítható legyen. Magának a házasságnak, mint intézménynek a felfogása is sokat változott az egyes korokban. Ami a fogamzás megakadályozására irányuló törekvést illeti, abban egészen bizonyosan soha nem lesz változás, hogy az abortív megoldásokat akár vegyi készítményről, akár egyéb eszközről van szó, nem lehet igénybe venni, hiszen azok egyértelműen gyilkosságot idéznek elő. A nem abortív eszközök használatának jóváhagyásától, véleményem szerint, főleg azért óvakodnak az egyházi tanítók, mert túlzott szexuális szabadosságnak nyithat kaput. A szexuális élet egyértelműen az egész életre elkötelezett házaspároknak adott isteni ajándék, s aki annak felelősségét, vele járó kötelességeket, mondjam így, annak nehézségeit nem vállalja, annak nem adatik meg annak édes öröme sem. Viszont tény, hogy a tiszta, egészséges, szép házastársi kapcsolatnak szüksége van a testi együttlétre is, és ha találnak olyan megoldást, amellyel az Ön által említett, vagy hasonló esetekben elkerülhető a fogamzás, akkor azzal tiszta lelkiismerettel szabad élni.
Kedves Lelkiatya! Nemrégiben írtam Önnek a 2 gyermekes" barátnőrő"l,akik több segítséget igényeltek volna,szerették volna rám sózni a 1,5éves kisfiukat és megpróbáltak befolyásolni ebben.Mindig eszembe jut ,hogy megpróbáltak manipulálni és emiatt estek a szememben.Mondhatni úgyis,hogy ezen a téren nincs bizalmam bennük.... Ön hogy látja dolgokat?Az emberek miért szeretnek maipulálni másokat?Mit tehetnék?Átbeszélni nem lehet,mert abból sértődés lenne a barátnő részéről,a férjéről meg leperegne.Hosszú ideig nem mennék hozzájuk biztosan esetleg még egy ideig-anyagi okok miatt,de ha tarthatatlan lesz a helyzet,akkor az a kis pénz ilyen áron nem kell. ... Válaszát köszönöm! Mia
Kedves Mia! Az a tanácsom, hogy ne hagyja, hogy ezek a személyek irányítsák az életét vagy a tetteit. De úgy látom, hogy ezt eddig is így tette, nagyon helyesen. Igyekszik nekik segíteni - és nincs abban sem semmi rossz, hogy közben ebből Önnek is van egy kis anyagi haszna -, de ezt a segítést ne ők irányítsák. Ami a manipulációt illeti, ez igen gyakori jelenség az emberek között, és a legtöbb esetben nem is tudatos. Teljesen általános jelenség, hogy a legtöbb ember a saját érdekeit akarja érvényesíteni, s közben nem veszi észre vagy nem veszi figyelembe a másik ember szükségletét. Ezt fordítja meg a keresztény gondolkodás, amely az önzés helyett a másiknak akar jót. Persze, sokszor ezt a keresztényeknek sem sikerül megvalósítania, sajnos. Még annyit tehetek hozzá, hogy olykor imádkozzék is ezekért az emberekért. Ezzel egyrészt kegyelmet tud nekik közvetíteni, másrészt az Ön lelkének is jót tesz, hogy a rossz élmények ne gyűljenek föl az Ön szívében sem, hanem békével tudja azokat elviselni, és a tetteit, a döntéseit ne ezek határozzák meg, hanem az Istenre tekintő figyelem.
Kedves Lelkiatya! Kérem, kérdésem ne jelenjen meg nyilvánosan! A tanácsáért fordulok Önhöz. ... Úgy érzem semmilyen pop zene nem ér fel az orgonaszóhoz és a gyülekezetben lévő istentisztelet sem említhető egy lapon a katolikus liturgiával. Annyira furcsa, kényelmetlen volt ott lennem... Köszönöm a válaszát! Áldott, békés karácsonyt kívánok Atyának!
Néhány szót azért mégis közlök, hogy aki még olvassa, valamelyest helyére tudja tenni, hogy miről is van szó ebben a válaszban. De kicsit sajnálom is, hogy nem jelenhet meg a teljes írás, amit írt, mert igen tanulságos lehet másoknak is. Amit Ön a karizmatikusnak tartott jelenségről ír, az teljesen helyénvaló, lelkileg egészséges magatartásról árulkodik. Ugyanis elterjedt a keresztény és katolikus szóhasználatban is, hogy az a karizmatikus, ha valaki vagy valakik az érzelmeiket és belső indíttatásaikat szabadjára engedve imádkoznak vagy énekelnek egy-egy istentiszteleten. Pedig egyáltalán nem ez a karizmatikusság lényege. Az emberben van egyfajta józan visszafogottság, amely nem elfojtja az érzelmi megnyilvánulásokat, hanem kézben tartja. Sokszor megfeledkeznek arról a Szent Páltól származó intelemről, melyet éppen a karizmákról szóló tanításban ad, hogy "...minden illendően és rendben történjék!" (1Kor 14, 40, de érdemes az egész fejezet elolvasni). Amikor pop zenével dicsőítik az Istent, nyilván az is lehetséges, csak - miként a jelzője is elárulja - ez könnyű zene, könnyű műfaj, azaz csak a felszínt érinti. A komoly zene - s elsőként ide tartozik a liturgikus ének - sokkal mélyebb tartalommal bír. Ezért képes arra, hogy sokkal mélyebbre vezesse az imádkozó embert, mint a felszínes könnyű zene. Ami a karizmatikus mozgalmat illeti, minden bizonnyal volt és van létjogosultsága a nyugati egyházban. Főként a megjelenése idején, kb. a múlt század 30-as éveiben, amely előtt bizony kevés szó esett a teológiában is és a prédikációkban is a Szentlélek jelenlétéről, művéről, ajándékairól. Ez egyfajta fölfedezésnek tűnt akkor. A keleti egyházban ennek nem volt semmi hatása, ott ugyanis a Szentlélek mind a teológiában, mind a lelkiségben sokkal erőteljesebben jelen volt és van. Nos, tehát jót tett a katolikus egyháznak a karizmatikus mozgalom, s ma is van éltető ereje, de a túlzásoktól mindenképpen óvakodni kell. Főként attól a gyakran kísérő jelenségtől, hogy némely magát karizmatikusnak tartó személy vagy csoport csak ebben látja az igazi keresztény megnyilvánulást, és aki nem hallelujázik vele, velük hasonló módon, azt nem is tartják igazi kereszténynek. Úgyhogy egyáltalán ne röstelkedjék, ha "nem indul be" az ilyen eseményeken. Továbbra is keresse a mélységet! Többre, messzebbre fog jutni, mint a "karizmatikusok".
Kedves Lelkiatya! Egy ima magyarázatot szeretnék kérni. Mit jelent az áldozás előtti imában: ...emlékezzél meg rólrm Uram, emlékezzél meg rólam Uralkodó emlékezzél meg rólam Szent.. Köszönettel: Mihály
Kedves Mihály! Ez az ismételt fohász eredetileg a megtért lator ajkán hangzott el, s ennek liturgikus csengésű ismétléseként imádkozzuk a szentáldozás előtt. A kereszten agonizáló megtért gonosztevő minden bizonnyal a Szentlélek sugallatára arra utalhatott, hogy bár belátja bűnösségét, ennek ellenére ő is az Isten országába szeretne kerülni. Keleti egyházunk szereti őt az első szentként említeni, hisz Jézus nyomban meg is ígérte neki, hogy még aznap vele lesz Paradicsomban (Lk 23,43). (Ne zavarjon meg minket Krisztus három napos alvilágba leszállása. A mennyben egészen másként mérik, pontosabban, nem mérik az időt - minthogy ott az nincs is.) Nos, tehát ez a minden bűnét megvalló bűnös imája, aki arra vágyik, hogy Jézussal együtt lehessen. A szentáldozás előtt talán ez fejezi ki a legjobban, legmélyebben, hogy mit kell éreznünk a Krisztussal való élő találkozás előtti pillanatokban. S ennek nyomatékosítására szolgál a háromszori megismétlés, a megszólítás fokozódó intenzitásával.
Kedves Lelkiatya! Azt szeretném megkérdezni, hogy mitől függ az, hogy az ortodox püspökök, illetve a helyi egyházak prímásai milyen öltözetben jelennek meg? Konstantinápoly-Új Róma érseke fekete ruhát és fekete fejfedőt hord, Daniel patriarcha fehér ruhát fehér fejfedővel, Kirill patriarcha fekete ruhát fehér fejfedővel (ami két hosszú, díszes, lelógó részben végződik), illetve más püspökök is különböző színű fejdíszben és ruhában mutatkoznak. A másik kérdésem a nakukban lévő láncok számára vonatkozik. Mitől függ, hogy ki hányat visel? Mi ezeknek a püspöki jelvényeknek a megnevezése? Válaszát előre is köszönöm.
Kezdetben a fehér klobuk Konstantinápolyban azt jelentette, hogy a pátriárka világi pap volt, mikor megválasztották, nem pedig szerzetes (akiknek a fekete klobuk eleve öltözetük része). Valamikor a novgorodi érsek kapott ajándékba ilyet Konstantinápolyból; ettől kezdve a novgorodi érsekek privilégiumként kezdték hordani orosz földön a fehér klobukot, kifejezve ezzel azt is, hogy ők Kijevtől bizonyos értelemben független egyház. Aztán megszűnt az önállóságuk, és a kijevi metropolita megörökölte a fehér klobukot, majd ez orosz földön minden metropolita kiváltsága lett, s átvették más szláv egyházak is, sőt, nem szláv eredetűek is. A ruha színében nincsen mélyebb szimbolikus értelem, sem a nyakban viselt enkolpionok (panágiák) számában; ezt minden helyi egyház a maga tetszése szerint szabályozza.
Kedves Lelkiatya! A Debreceni Istenszülő Oltalma templomban mikor van érseki utrenyje? Minden kedden vagy csak bizonyos keddeken? Ma, dec. 04-én pl. volt? Köszönöm a válaszokat!
Sajnos nincs állandó rendszere, hogy mely reggelenként van utrenye a debreceni főszékesegyházban. Viszont mindig lehet előre tudni az érseki naptár jelzése alapján. https://hd.gorogkatolikus.hu/ HÍREK / HÍRFOLYAM / ESEMÉNYNAPTÁR / ÉRSEKI NAPTÁR https://hd.gorogkatolikus.hu/hirek-esemenynaptar-erseki https://hd.gorogkatolikus.hu/hirek-esemenynaptar-tabla-erseki Ezen a héten például csak 7-én, pénteken reggel lesz utrenye. A rákövetkező héten azonban szerda kivételével minden nap. Mindig 5.30-kor kezdődik.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya, közeleg a karácsony és családunkban felmerült egy böjtöléssel kapcsolatos igen gyakorlatias kérdés, amelynek megválaszolásában kérném a segítségét. Mint köztudott 24-én a 23-ai vecsernyétől kezdve böjt van. De mikor ér véget? A szentestei vacsora során már ehetünk húsételt? Válaszát köszönöm szépen T.
Szenteste még böjtös eledeleket fogyasztunk. De azért ez lehet ünnepi teríték. Régen ezért ettek ilyenkor káposzta- vagy gombalevest, melléje bobajkát, mostanában már halat. Érdemes követni ezt a szokást. Másnap pedig az ünnepi asztal már lehet egyéb finomságokkal megrakva.
Kedves Lelkiatya! Úgy érzem, hogy beárnyékolja az életemet a gyűlölet. Tudom, keresztény embernek nem illik hinni az átokban, de olyan érzésem van, mintha ennek lennék az áldozata. Nagyon hosszú ideje nehezen megy minden az életemben. Rengetegszer tettem jóvá amit bűnnek érzek, misét is kértem a templomban, ahová járok. De nem szűnnek a kellemetlen helyzetek, ami másnak simán megy, az az életemben több, mint lehetetlen. Gyermekkoromtól hallom a családi történetet. Apai nagynénémet nem akarta a vőlegény családja befogadni, ezért titokban házasodtak. Ez az ügy nekem a szememre lett egyszer vetve másik oldalról való családtagom részéről, mert olyan fiú tetszett (még nagyon fiatal voltam) , akinek én nem: hogy olyan vagyok, mint a betolakodó nagynéném. Ennek az utóbbi történetnek már rég vége . De mindig csak a kellemetlen helyzetek halmozódnak. Lehet, hogy megátkozott engem nagynéném anyósa? Állítólag belenyugodott a házasságba, de mi van ha csak látszólag? Ezekre azért gondolok, mert már nem tudok mit hinni. Nem vagyok tökéletes, de csak kellene, hogy áldás is legyen valamikor és teljes öröm. Mit tehetnék kedves Lelkiatya? Tisztelettel: Linda
Drága Linda! Sietek válaszolni, hogy ez az egész história nem valóság, ez csak az Ön lelkében, elméjében van. Ennek nincsen semmi alapja! Fiatal korában kapta ezt a kegyetlen pofont, s azóta is cseng bele a füle. Nagy balgaság volt az illető rokon részéről ilyen összefüggést kitalálni, s ezzel az Ön akkor fiatal lelkét terhelni. Meg is értem teljesen, hogy ez ennyire mély nyomot hagyott a lelkében, emlékeiben. Innen nézve tűnik minden sikertelennek, illetve az Ön magatartása is szinte vonzza ezeket a sikertelenségeket. Nincs itt szó semmiféle átokról. Rossz emberi magatartásmintáról van szó, amelytől, persze, nem könnyű szabadulni. Azt remélem, hogy mivel ezt most ilyen nyilvánvalóan a felszínre került, már elindítja Önt a gyógyulás irányában. Tudatosítsa magában, hogy Ön éppen olyan szeretetreméltó, mint bármely családtagja vagy ismerőse. Tudatosítsa, hogy az Ön személyiségének semmi köze nincs a nagynénjééhöz, legalábbis nem ilyen szoros összefüggésben. Hogy kitől mit örököltünk, azt nem tudjuk befolyásolni. de mindegy is. Nem az örökölt tulajdonságainkat kell levetkőznünk, hanem azokat fölhasználnunk, átalakítanunk. Minden rossz tulajdonságból kihozható valami jó, és fordítva is igaz: minden jó tulajdonságunk is válhat a kárunkra. Higgye el, már most is sok áldás van az Ön életén, csak észre kell venni. Tartok tőle, hogy ez a rövid kis válaszom még nem fogja Önt kibillenteni az éveken át tartó megrögzött gondolatából. Sokat segít, ha elbeszélget erről a helyzetéről egy lelkiatyával vagy akár világi szakemberrel. Igyekezzék megszabadulni ebből a téves gondolati megrögzöttségből!
Tisztelt Lelkiatya! https://www.facebook.com/puspoki52/posts/1928427287193302?comment_id=1931073746928656&reply_comment_id=205554257011651¬if_id=1543120012112780¬if_t=feed_comment_reply Remélem, nem tartja hosszúnak a facebookról belinkelt irományt, de úgy gondolom talán hasznos lehet erről beszélni. Dühítő és elkeserítő ez a közfelfogás ami a mai világban uralkodik. Egyáltalán nem vagyok az erőszak híve, sőt, gyűlölöm, főleg ha gyengék és védtelenek ellen irányul. De ez a mindent megengedő, elkényeztető, értékrend és hit nélküli nevelés elszomorít, ami már nem csak nyugaton "divat", hanem már kis hazánkban is uralkodni kezd, Istentől, a "hagyományos", követhető, egyszerű értékrendtől eltávolodva. Persze akárhányszor elmondom a véleményem, a meglátásom, rögtön azt kapom, hogy majd meglátom, meg majd megmutathatom, ha nekem lesz gyermekem. Ez igaz részben, de miért támadnak csuklóból? Az ő sikertelenségüket ne vetítsék rám. Elhiszem és tudom hogy nem lehet könnyű gyermeket nevelni, és nem várt események sora nehezíti az életet (ezt már 28 év alatt megtapasztaltam én is nem is kicsit, de már beszéltünk ezekről az Atyával). De ezt a felfogást olyannak érzem, mintha vakon próbálnánk autót vezetni. Az embernek előbb magát kell rendbe tennie, és elhatároznia magát az elvei mellett, mint ahogy már erről is beszéltünk, hogy a házastársunk mellett is elhatározzuk magunkat, és akkor talán azért könnyebb minden. Sokan keresik is az igazságot, csak rossz forrásból. Sok sok okos kutatás, iromány, gondolkodó, pszichológus okosságát tanácsait fürkészik, holott abba csak összezavarodnak. Miért nem fordulnak inkább Istenhez és saját magukba, és cselekednek aszerint? És nem próbálni kell, hanem cselekedni. Hisz a szeretet is cselekvő. Van az a mondás: "ne próbáld meg, vagy csináld, vagy ne csináld", és ez sok mindenben igaz. Válaszát előre is köszönöm!
A gyermeknevelés sohasem volt könnyű. Van, akinek van hozzá érzéke, van, akinek kevésbé. De tanulni mindig lehet és érdemes. Az is igaz, hogy a mai világban elveszett a tekintély, vagy mondjuk úgy inkább, hogy szinte elveszett, ami viszont roppant fontos volna a személyiség helyes kialakításában. Régen lehet, hogy a tekintélyelvűséget hangsúlyozták túl, s most átestünk a ló másik oldalára, mert ideológiát csináltak abból, hogy minden tekintély rossz. Ezért szenvednek most nagyon sokat a kezelhetetlen vagy kezelhetetlennek tűnő gyermekektől. S természetesen nem csak a családban, hanem az iskolában éppen úgy. Viszont az is igaz, hogy mégse ítéljük meg a szülőket. Vélhetően legtöbbjük valóban jót akar a gyermekének, csak nem mindig találja meg, hogy hogyan. Teljesen megértem, ha idegesítő, hogy mindenki tanácsot akar adni. Éppen ezért én is óvakodom ettől, s ezt tanácsolom másoknak is. Tanácsot csak akkor adjunk, ha kifejezetten kérnek. Akkor van remény, hogy meg is hallgatják. Különben pedig kiderül, hogy csak nekem van szükségem arra, hogy tanácsot adjak, de a másiknak egyáltalán nincs szüksége az én tanácsomra. Én is a szigorú nevelés híve vagyok, hiszen én is azt kaptam, s nagyon hálás vagyok ezért a szüleimnek. De hogy a mai világban hogyan kell gyermeket nevelni, azt én sem tudom.
Tisztelt lelkiatya! Érdekelne,hogy Önnek mi a véleménye az alábbi esetről?Lehet kicsit érzékeny témát érintek,annyit közöljön belőle amennyit Ön jónak lát. Van egy férfi aki régebben katolikus volt,ministrált,járt templomban.Majd később megismerkedett egy elvált fiatal két gyermekes nővel,akinek sajnos rossz élete volt,sokat szenvedett az első férjétől,aki bántalmazta őket.Összeházasodtak,templomi esküvőjük nem volt született két kislányuk.Elkezdtek járni e gy baptista gyülekezetbe,ahol bemerítkeztek.Néhány év múlva mindketten elhagyták a gyülekezetet,jó néhány évvel utána el is váltak.A férfi elkezdett megint járni a katolikus templomba,vissza is tért az egyházba.Időközben megismerkedett egy tőle 10évvel idősebb hölggyel aki szintén templomba járó,nem volt soha férjnél.A helyi plébános(ismeri a tényeket mert mindez az ő plébánossága alatt történt),megengedte,hogy templomban esküdjönek, azóta szentségekhez is járulnak.Megjegyezném,hogy az illető férfi anyagilag is támogatta az egyházat.Ez mennyire helyénvaló egyházjogilag tekintve,hogy elvált ember(korábban a baptista gyülekezetbe való bemerítkezése előtt kicsapongó életet élt és és miután elhagyta a gyülekezetet uggyanúgy élt)aki mellesleg el is hagyta az egyházat szentségi házasságot köthessen?Teológiai tanulmányaim során azt tanultuk ha valakinek volt nem egyházi házassága,elválik és újra házasodik ezúttal templomban az nem tekinthető olyan szentségnek mintha szabadállapotű vagy özvegy lett volna,csupán kvázi-szentségnek tekinthető.Meg ha meg is történik valakinek a visszafogadása aki már elhagyta a katolikus egyházat az egy egyszeri alkalom,ha x év múlva megint vallást vált,majd újra visszatérne már nem fogadható vissza. Vagy szintén az adott plébános mondta temetés előtt kikérdezi a hozzátartozókat milyen volt az elhunyt és azt mondta egyszer ha azt állítják róla a hozzátartozók,hogy rendszeresen járt templomba,imádkozott ő azt is elmondja a búcsúbeszédben,mert nem az ő lelkiismeretét terheli ha nem igaz.(Zárójeles megjegyzés:nem volt kimondva,de kilehetett hallani: mivel rendezték visszamenőleg az egyházadót és kifizetik a temetést).Az egyházba is ennyire betör az anaygaiasság a mi világban?Holott mi úgy tanultuk egy pap nem tagadhat meg temetést anyagi okok miatt.így vannak akik egyenesen a református lelkészhez(vagy presbiterhez) vagy a baptista lelkészhez fordulnak aki dijmentesen elbúcsúztatja a katolikus híveket is. Válaszát előre is köszönöm! Kitti
Kedves Kitti! Sok mindent kérdez ebben a levélben, igyekszem kicsit szétbontva válaszolni ezekre. Ami a bolyongó férfit illeti, a sorsával kapcsolatban az az első gondolatom, hogy mindenkit vissza kell fogadni, ha őszinte bűnbánattal tér vissza Krisztushoz és az Egyházhoz. A visszafogadás nem attól függ, hogy mit tett előtte. Tehetett ezerszer szörnyűbb bűnöket is, de ha őszinte a bánata, akkor Krisztus és az ő egyháza visszafogadja. A leírásából úgy értelmezem, hogy a plébános jogszerűen végezte el a házasságrendezést. Ezek után már egyáltalán nem mondható, hogy az illető valamiféle másodrendű keresztény, hogy ritkábban járulhatna szentségekhöz. Nem, ilyen megszorítás nincsen. Az Isten végtelen és feltétel nélküli irgalma mindenkire érvényes. Abban sem látok súlyos kivetnivalót, hogy a plébános a temetés alkalmával teljesen ráhagyatkozik a gyászolók beszámolójára. Nem is volna könnyű ezeket fölülbírálni. S a temetési beszédnek sohasem az a célja, hogy mérleget készítsen az elhunyt életéről. Az mindig a jelenlévő élőknek szól, hogy a vigasztaló vagy megerősítő szavak közelebb vigyék őket Krisztushoz. Igen, az egyházba, sajnos, betört az anyagiasság, de már az őskeresztények idejében is (ld. Apcsel 5,1-11).Ezért is adta nekünk az Úr a megbánás és a bűnbánat szentségét, hogy minden helyzetből lehetséges legyen a megtérés, a jobbra fordulás.
Kedves Lelkiatya! Van egy református barátom, aki elmondása szerint elhiszi, hogy az Oltáriszentségben Jézus valóságosan jelen van, nem csak szimbolikusan. Párszor elmondta, hogy ha részt venne liturgián, szívesen megáldozna. Megkérdeztem, hogy nem szeretne-e áttérni a katolikus hitre, de nemmel válaszolt. Hogy álljak hozzá? Mit mondjak neki erre? Kérem segítségét. Köszönöm. Kornél
Kedves Kornél! Az Eucharisztia kiemelten az Egyház szentsége, Krisztus Teste, amely maga az Egyház. Az abból való részesülésnek nem csak az a feltétele, hogy valaki hisz-e a valóságos jelenlétben, kicsit leegyszerűsítve úgy fogalmazhatunk: hiszi, hogy a kenyér átváltozik Krisztus Testévé, a bor Krisztus vérévé, hanem hogy ebbe a krisztusi titokzatos testbe beletartozik-e. Ennek lépései pedig a keresztség, a bérmálás, ha szükség van rá, a szent gyónás és végül az Eucharisztia. Ezek hiányában nem helyes az Eucharisztiához hívni bárkit is, legyen az illető bármilyen jámbor és mélyen hívő ember. Ugyanakkor elutasítónak sem kell lenni. Ha nem is járulhat az Eucharisztiához, azért érdemes neki minél többet beszélni erről a titokról, erről az ajándékról. Ehhöz az Ön lelki elmélyülése is szükséges, amely megadatik, ha kéri az Úrtól. Tehát most jobb, ha nem áldozik meg az illető a Szent Liturgián, de azért elhívhatja, a közös Isten-dicsőítésbe őt is bekapcsolhatja.
Hogyan zajlik a görög katolikus mise?
Úgy, mint a római katolikus szentmise. A szerkezete, az állandó részei ugyanazok, csak más imákkal, más énekekkel épül föl.
Áldott Lelkiatya! Ma a szentmise közben az evangélium elhangzása után, mikor az egyedüli gyóntató atyához már jó ideje nem mentek be, akkor ő kilépett a gyóntató fülkéből, s befejezte a gyóntatást, majd elvonult. S bennem ezzel azt a kérdést vetette fel, hogyha Istennél van az irgalom, s az végtelen, akkor ha a testvérem nálam meghallgatást vagy vigasztalást keres, ott kell lennem Krisztus szeretetével mellette. De vajon meddig? Hogyan őrizzem meg a szívemben a készséget Isten szeretetének/örömhírének továbbadására és a lelkek vigasztalására ha közömbösséget és/vagy elutasítottságot tapasztalok? Válaszát köszönve: Mónika
Kedves Mónika! Hogy meddig kell ott lennem a testvérem mellett a vigasztalással, ez nem könnyű kérdés, általános választ nem lehet rá adni. Van, amikor csak néhány megértő vigasztaló szó is elegendő, van, amikor órákat kell rászánnom, hogy a testvéremet ne hagyjam magára. Ám lehetséges olyan helyzet is, más feladataim miatt kell mérlegelnem, hogy mennyi időt szánhatok a bajban levő testvéremre. Hogy egy példát mondjak, amikor egy több gyermekes édesanya olyan helyzetben kerül, hogy valaki tőle vár vigasztalást, akkor bizonyos időt eltölthet az illető mellett, de egy ponton túl lehet, hogy fontosabb feladata, hogy hazamenjen és a gyermekeit ellássa. S persze, számtalan hasonló eset lehetséges. A készséget viszont egyáltalán nem befolyásolhatja a másik ember magatartása, közömbössége. Arra kell törekedni, hogy az örömhír továbbadásának a készsége töretlen és törhetetlen legyen bennem. Ha még nem ilyen, akkor időről időre meg kell gyónnom, hogy elfogyott a szeretetem, a türelmem. De emellett fontos fölismerés, hogy a másik ember magatartása ezt nem befolyásolhatja. Hiszen nem miatta igyekszem készséges lenni, hanem érte. Tehát attól teljesen függetlenül, hogy ő ezt hogyan fogadja. Ami a gyóntató atyát illeti, a tette meglehetősen általános. A Szent Liturgián, szentmisén általában ezt szoktuk tenni, hogy más szertartás közben addig gyóntatunk, amíg jönnek a hívek. Utána még egy kicsit maradunk, hátha valaki később gondolja meg magát. De utána folytatni kell a más jellegű feladatokat.
  1 
2
  3 4 5 6 7 8 9 10 11 ...