Tisztelt Lelkiatya! Isten látja tudja előre,hogy pl 2022-ben miket mulasztok el,milyen bűnökbe esem?És 2026-ban is? Lehet az ő hangja akár egy erős érzés milyen irányba menjek pl továbbtanulás terén? Köszönöm szépen!

Kedves Lelkiatya! Két kérdésem is lenne. Gyermekkorban volt egy ismerősöm aki ... Az lenne a kérdésem hogy ezek nagyon nagy hibák voltak? ... Bár okosabb és jobb lettem volna akkor ma már sok mindent máshogy tennék. Kérem az egész kérdésemet ne tegye ki. Válaszát várva!

Kedves lelkiatya! Mi a véleménye a Görögkatolikus és Ortodox lelkiség oldalról? Mária.

Kedves Lelkiatya!Négy gyermekes anyuka vagyok!Felmondtam a munkahelyemen márciusban mert elegem lett,hogy egyre több volt az elvárás oldjam meg ha betegek a gyerekek mert ott nincs úgy ember aki besegítsen!Hogy én elmenjek gyerekápolási táppénzre!Hozzá teszem meglehetne oldani csak más műszakbeosztással!Megmondtam a főnöknek én mégegyszer nem hagyom otthon a kislányom betegen 8 éves mert dolgoznom kell férjemnek is bekellett menni mama is dolgozik!Elkeserítő mennyire nem számít az hogy valaki anya is egy munkahelyen!Közben elvégeztem már egy pedagogiai asszisztens sulit amivel az az álmom legyen vele munka mert ott más mert nem olyan mint a kereskedelem plusz sok szabadság van ott jobban tolerálják ha az anya gyerek betegsége miatt nem megy be mesèlték!Beadtam önèletrajzom de halogadtam is és kiderült vettek fel embert!Isten tud segíteni hogy legyen ebben még álláslehetőségem? Amikor amott felmondtam meghoztam ezt a döntést megmyugodtam!Köszönöm szépen a válaszát!

Tisztelt Lelkiatya! Ha egy katolikus ember polgári szertartásal van eltemetve pl saját kérésre Akkor az a személy elkárhozik??? Illetve milyen jelentősége van egy Katolikus temetésnek az elhunytra???

Kedves Lelkiatya! Köszönöm, hogy válaszolt a kérdésemre, amit az amerikai barátomról írtam. Lehet, hogy félreérthető volt egy dolog. Nincs szó arról, hogy én többet utaznék hozzá. Most 2 alkalommal jött ő több napra oda, ahol én lakok (és ott aludt a volt albérletemben), ez most az első alkalom idén, hogy én mennék Budapestre. Felfedezi az országot, megy sok helyre itt és lehet már nem férne bele neki, hogy 2 napra megint eljöjjön ide, ha meg én megyek, akkor előtte és utána nap jobban tudja csinálni a dolgait, intézni az ügyeit. A külföldi utazás nekem tényleg csak baráti szándékból jutott eszembe. Lehet, hogy furcsának tűnik, vagy akár helytelennek, de tényleg nagyon szeretek vele beszélgetni, elmondhatom neki a problémáimat is akár és vele valahogy máshogy tudok vele beszélni, mint másokkal. De nem azért, mert szerelmes lennék bele, hanem azért, mert egyszerűen más a természete, nyilván mindenkinek más és lehet az is belejátszik, hogy egy sokat utazó amerikai, így valahogy más a látásmódja. Meg valahogy meg is hallgat türelmesen és tudok is vele annyit beszélni, hogy jobban el tudom neki mondani. Eleve ritkán tudunk találkozni és így annál jobb, amikor sikerül. Van még egy dolog, amit nem írtam le. Lehet, hogy nem változtat a véleményén, de hadd mondjam el. Mostanában sajnos küzdök egészségügyi problémákkal és a kimerítő mozgás, gyors séta, ilyesmik hatására problémáim szoktak lenni. Nem egyértelmű, hogy mivel van összefüggésben, sajnos fogok is menni sokszor az orvosokhoz mostanában. Szóval, persze, megpróbál az ember időben kimenni az állomásra, de ha nem a vonathoz kellene mennem, hanem csak hozzá, akkor nyugodtabban lehet programot tervezni, nem kell sietni, mehetek kényelmesen. Bevallom őszintén, emiatt egy kicsit afelé húz a szívem, hogy aludjak nála, mert szeretném megkímélni magam, amennyire tudom. Gondolkodtam azon, hogy aludhatnék másnál is, de valahogy az se lenne jó. Az unokatestvérem lakik a fővárosban a párjával (nem jegyesek, nem házasok), de nekem kellemetlen lenne úgy menni oda, hogy ott vannak ketten és én odacsöppenek harmadiknak és ráadásul a párját soha nem is láttam, nem is találkoztam vele és furcsa lenne úgy találkozni egy számomra idegennel, hogy akkor már ott is alszok, ahol ő, ott reggelizek, ilyesmi. Ha ismerném már évek óta, az úgy más lenne. Talán azért sem frusztrál annyira ez a másik helyzet, mert ezt a barátomat már évek óta ismerem és nem tudom kellene-e vagy nem, de bízok benne. Van egy másik rokonom is, aki ott lakik, de az az igazság, hogy ő meg sokszor nem örül, ha ott alszok (aludtam már ott anyukámmal, de az már régebben volt és bár fogadott minket, főzött nekünk, elvitt valahova, de nem feltétlenül mindig volt ez neki öröm) meg nem tudom mit szólna ha hirtelen szólnék, vagy lehet a férje nem örülne, nem tudom, és nem lenne jó, ha azt érezném, hogy egy nyűg vagyok neki. Főleg, hogy körülbelül az utolsó pillanatban szólnék neki és annak még kevésbé örülnének. Az igazság az az, még ha hihetetlenül is hangzik, nem romantikus érzelmekből fontolgattam ezt az ott alvást, hanem főleg emiatt. Hozzátartozik az is, hogy voltunk már kettesben, a volt albérletemben is, csak az nem éjszaka volt és nem ott alvás. Beengedtem, odaadtam a kulcsot, megmutattam neki mi hol van, töltenem kellett a telefonom, így addig beszélgettünk. Korábban, évekkel ezelőtt egyszer voltam nála egy másik lakásban, ahol akkor ő lakott, de csak főztünk együtt meg beszélgettünk, nem volt csók, meg semmi. Éppen emiatt az is eszemben van, hogy, ha tényleg akarna tőlem valamit, már lett volna rá lehetősége nem is egyszer. Nem volt éjszaka, az igaz, de kettesben voltunk egy lakásban. Én vagyok túl naiv, hogy bízok benne? Nagyon komolyan meg fogom fontolni a tanácsát, amit adott, hogy ne aludjak vele egy lakásban, de azért akartam ezeket leírni, mert így látszik a helyzet teljes egészében.

Kedves Lelkiatya! Ugyanaz volnek aki arról kérdezett hogy a szemérmetlenség mikortól bűn. Nekem aggályos lelkiismeretem van vagy lehet. Mert nagyon támad az ördög brutális szinten nem hagy beken. Van hogy csak megyek vagy csak ülök es ram tor egy ilyen szemérmetlenséggel es utána olyan erős a nyomás olyan erős az a helyzet ott az az ördögi jelenlét gondolatban hogy beleőrül az ember es azt hiszi hogy o volt lehet hogy ő is tette éppen a szemérmetlen érzést vagy mozdulatot de semmi többet es nem akarattal hanem az ordog miatt. En emiatt szinte mar naponta járok gyónni,de holnap reggel megyek utoljára engem mar nem erdekel en elfáradtam. Ezért azt kérdezném hogy a szemérmetlenség bun ha nézzük vagy csináljuk es az kielégüléshez vezet. Az összes többi bármi is történjen az ördög miatt en teszem,en gondolom akkor azt tegyük fel megbeszélhetném itthon az anyukámmal? Hogy megnyugtasson mert nekem kell valaki aki megnyugtat de nem járhatok naponta gyónni plusz en szeretek az az ember lenni aki megvan gyóntatva. Előre is köszönöm.

Kedves Lelkiatya! Sokan gondolják, hogy semmire nem vagyok jó. Nem kapok munkát.

Kedves Lelkiatya! Azt szeretném meg kérdezni hogy a Katolikus egyház hogy értelmezi a fenevad bélyegét mert bár én is olvastam a bibliát erről mégis ahány ember annyi féle képpen értelmezik! Vannak akik azt mondják hogy a covid oltás volt a fenevad bélyege ez azért félelmetes számomra mert nagyon sok Katolikus papot tudok akik be oltatták magukat! Mit mond vagy tanít a Katolikus egyház a fenevad bélyegéről???

Kedves Lelki Atya! 2 nagyon fontos kérdéssel fordulok önhöz. Egy ilyet írtam: Tisztelt Lelkiatya! Abban szeretnék segítséget kérni hogy hogyan lehet továbblépni egy lánytól? Augusztus óta kedvelek egy lányt. Volt valami közöttünk, de utána elutasított októberben. Írogattunk sokat, stb. És nem tudok tovább lépni, azóta sem. Iskolámba jár, minden nap látom. Csodálom, nézem egyfolytában. Amióta elutasított, kicsit mérges lettem. És nem az, hogy kibeszéltem őt, hanem csak elmondtam a barátaimnak, hogy mi történt. És nagyon szomorú lettem. És mivel a barátaim nem akarták, hogy szomorú legyek, ráírtak csúnya dolgokat, amiket nem én kértem. De a lány szerintem azt hiszi, hogy én kértem és én kibeszéltem őt. Lehet kibeszéltem,de nem ez volt a helyes, hogy ki kellett volna beszélni. Szerintem nem tettem, de megbánom, hogyha tettem. És mivel a lány félreértett és azt hitte, hogy én nagyon rosszul beszélek róla, már nem is beszélünk. Konkrétan utál. Imádkozom, hogy kiderítse, rájöjjön, hogy én még mindig kedvelem, és nem fordulok hozzá rossz indulattal, és hogy újra beszélhessünk, legalább baráti szinten, vagy esetleg más szinten. Kérem őn is imádkozzon emiatt. És nem tudok tovább lépni. Egyszer jobb lesz, aztán egy idő után visszatér ez az érzés, hogy nagyon hiányzik, stb. És annyira hiányzik. Nem el akarom felejteni, hanem vissza akarom kapni. És nagyon rossz. Kérem segítsen. Én azért nem szeretnék egy papír levelet írni, egy, mert már próbáltam neki írni online. És nagyon ellenem volt. És aztán le is tiltott. A másik, itt jön be a második kérdésem félek, hogy kinevet, elmondja a barátainak és nevetnek rajtam. A második kérdésem olyan lenne, hogy érdekel, mit gondolhatnak rólam mások. Szenvedek szorongók miatt minden nap. Ha mondanak valamit rólam rosszat, akkor elkezdek szomorkodni. Rossz kedvem lesz.Kérem imádkozzon értem hogy ne érdekeljen hogy mit gondolnak mások, szenvedek nagyon rossz emiatt. Mi egy módszer amit ajánlana?És hogyan ne hagyjuk hogy rossz kedvre kerüljünk? Nekem az a problémám a figyelemeltereléssel, hogy mindig, amikor eszembe jut ez a problémám, hogy érdekel mit gondolnak mások rólam, elmegy a kedvem, rossz kedvem lesz. És akkor már nem lehet elterelni a figyelmemet róla. Egy példát mondanék. A barátaimmal voltam kint, és élveztük a dolgot. Eszembe jutott, hogy a sulimból valaki vagy valaki más rosszat gondol rólam az. És nem tudtam élvezni már a barátommal a dolgot. Nem élveztem, rossz kedvű lettem és rossz volt, és ott nem tudtam elterelni a figyelmemet. És imádkozok ezért, de most gyógyszeren vagyok, de már azt is abba fogom hagyni. Imádkozok egyfolytában emiatt. De nem tudom. A lányért is imádkozom. Mert nagyon vonzódom hozzá. Kérem segítsen hogy mi egy jó módszer mindakettőre. Hogyan lehet továbblépni és hogyan lehet nem érdekelni hogy mit gondolnak mások

Tisztelt Lelkiatya! A huszas évei végén járó fiatal férfi vagyok. Körülbelül 2-3 hónapja kezdett bennem megérni, hogy meg szeretnék bérmálkozni. Eddig nem tartottam fontosnak, annak ellenére, hogy legalább minimálisan megvolt az érdeklődés a kereszténység iránt, de nem tartottam fontosnak a "hivatalos" folyamatot végigjárni, ami a "teljes jogú" katolikus kereszténnyé váláshoz szükséges, pedig Édesapám bátorított is, hogy legyek megbérmálva. Sajnos Édesapám már tizenéve, hogy elhunyt én pedig olyan élethelyzetbe kerültem, ami nagyfokú elmagányosodással járt. Ekkor jutott eszembe, hogy ha megbérmálkozok, akkor az út során közösségbe járok és lesznek körülöttem emberek, a kereszténység felé pedig volt legalább minimális érdeklődés, annak ellenére, hogy nem tulajdonítottam neki különös jelentőséget/figyelmet (mondhatni, csak éltem az életemet). Én római katolikusként lettem keresztelve, ahogy édesapám is. Viszont apai nagypapámig bezárólag mindenki görögkatolikus volt. Édesanyámtól tudom, hogy annak idején a szülővárosomban Édesapám javaslatára görögkatolikusnak kereszteltek volna (mert annak ellenére, hogy Édesapámat római katolikusnak keresztelték, valamennyire fontosnak tartotta, hogy a család eredeti rítusa szerint kereszteljenek engem, bár nem erőltette), de mivel messze van a szülővárosom a várostól, ahol akkor laktunk és a logisztika nehézkes volt, római katolikus templomban lettem megkeresztelve. Ennek az előnye az is volt, hogy az unokatestvéremmel együtt tudtak keresztelni, ami miatt a keresztelő utáni ünneplést a családdal így együtt lehetett tartani. Édesapámtól ezután is hallottam a görög rítust emlegetni, de ahogy mondtam, nem tulajdonítottam különös jelentőséget a kereszténységnek. Én mindig az a fajta ember voltam, aki azt vallotta, hogy gyökerek nélkül nincs stabil élet, így a gyökerekhez való visszatérés jegyében határoztam el, hogy bár kicsit félve (mert nem tudom mi vár rám ezen az úton), de meg szeretnék bérmálkozni, ezzel egyidőben megismerni a bizánci rítusú katolicizmust. Elkezdtem egyszerre szentmisékre és szent liturgiákra eljárni több különböző templomba (úgy értem, mind a két rítushoz több templomba elmentem, ez egyfajta közösségkeresés részemről), és úgy érzem a bizánci rítusnál "otthon vagyok" és érzem, ahogy Isten hív magához. Utánanéztem, és arra jutottam, hogy mivel római latin rítusban lettem keresztelve így akként is kell bérmálkoznom és így szentmisére járnom, de van lehetőség rítusváltásra. A bérmálásom után ezt szeretném is meglépni. Sajnos olyan információt is kaptam, hogy az Egyház nem szereti megadni rá az engedélyt, főleg nem fiúknak/férfiaknak. A kérdésem az lenne, hogy ilyen háttérrel van esélyem rá, hogy hivatalosan görögkatolikus legyek? Egyáltalán, hogyan néz ki a gyakorlatban ez a folyamat? Köszönöm szépen a válaszát előre is!

Kedves Lelkiatya! A véleményét szeretném kérni valamiről. Egy amerikai barátom most egy hónapot Magyarországon tölt, kétszer már találkoztam vele úgy, hogy ő jött ide, ahol én lakok (egy megyeszékhely), ő Budapesten van, onnan megy különböző más városokba, de lehet, hogy én is elmegyek hozzá Budapestre, hogy még többet találkozhassak vele, meg van is régen tervezett programunk. Olyan városban lakok, hogy vonattal eljuthatok Budapestre egy nap alatt és vissza is jöhetek, még ha fárasztó is. Azt mondta, hogy aludhatok nála, van annyi szoba. Éppen ez a kérdésem. Édesanyám azt mondja, nem örülne, ha nála aludnék. Amikor ő jön ide, akkor én alszok itthon, ahol amúgy is szoktam (édesanyámmal lakok), ő meg az én korábbi albérletemben, amit egy most ott lakó barátom biztosít neki szállásként. Ma felmerült bennem, hogy lehet szívesen aludnék nála, ahogy felvetette, mert azért elég fárasztó egész nap menni, sétálni, kétszer megtenni a budapest-oda/vissza távolságot kimerítő lehet és bevallom, már egy ideje vágyok arra, hogy legyen egy pihentetőbb napom, ne siessek mindig, lelkileg nyugodt legyek, békésebben töltsek egy napot és egy estét. Valahogy mégsem vagyok biztos benne, hogy jó lenne-e, ha a barátomnál aludnék. Ő egyedül jött az USA-ból (férfi, egyedül utazik, nincs felesége, menyasszonya sem), én meg egyedül utaznék hozzá és más nem lenne ott. Mármint, a budapesti találkozónkon sem (mármint, nyilvános helyen, persze lennének mások is, de nincs baráti kör) és a lakásban éjszaka sem. Csak ő meg én. Ön is az édesanyámmal ért egyet? Csak barátok vagyunk, régen tetszettem neki és ő is nekem, de nem mondtuk ki egymásnak, csak később, amikor ő már visszament a hazájába és akkor is valahogy úgy mondta ki ő, hogy mit érzett, hirtelen, amikor beszéltem neki valakiről, akibe beleszerettem, én meg igazán sose mondtam ki neki, hogy tetszett nekem. Már nem vagyok belé szerelmes, ez évekkel ezelőtt volt és én biztos vagyok benne, hogy ő sem belém. Már évek teltek el azóta, sose adja jelét érzelmeknek, nincs különösebb fizikai érintés köztünk (megöleljük egymást néha, mikor találkozunk, de nincs benne semmi túl intim), más azóta az élete. A szívem mélyén azt érzem, hogy találkozni vele nem baj, de nála aludni nem lenne jó döntés...de, azon is gondolkodtam, hogy, akárhogy is, de az embernek szabad akarata van, ha nem akar bűnbe esni valakivel, akkor nem fog, akkor se ha egy szobában vannak...akár még akkor sem, ha egy ágyban alszanak. Inkább a helyzet az, ami nem stimmel, ugye? Hogy, még ha nincs is semmilyen bűnbeesés, ott a lehetőség, az egész helyzet lehet egy kísértés? Még két másik kérdésem is lenne, ami ugyanebből a logikából fakad. Mi a helyzet akkor, ha szeretném meglátogatni, de nem tudok egy nap alatt megtenni egy teljes utat, mert külföldre megyek hozzá? Néha más európai országokban tölt valamennyi időt, hívott már többször, hogy menjek és ma is mondta, hogy látogassam meg, amikor Franciaországban lesz (legalábbis tervez menni), de ha már mennék, csak jobb lenne akár 2 vagy 3 napra menni. Ha nem alszok nála, de elmegyek egy szállodába és ott alszok, mondjuk akár közel az ő szállásához, az úgy jó lehet? Nem olcsó, az tény, főleg akkor nem, ha számomra is könnyen megközelíthető helyen szeretnék szállást, mert nem szeretnék eltévedni. Ez talán egy köztes megoldás lenne és így találkozhatnék is vele huzamosabb időre akár, de nem aludnék nála. Ugyan nagyon alacsony a valószínűsége, hogy nekem erre pénzem lenne és egyébként sem biztos, hogy megtehetném egyéb okokból, de ha elmennék akár az USA-ba hozzá, ugye akkor is célszerűbb lenne külön aludnom, akkor is, ha nagyon magasak a szállodaárak? A harmadik kérdésem: ha tegyük fel, helytelen lenne nála aludnom, akkor ugyanez vonatkozik minden alkalomra, amikor kettesben vagyunk egy lakásban vagy az éjszakai alvás más? Elmehetnék például hozzá, hogy megtanítson nekem egy receptet és főzzünk? Ilyen már volt régen is, amikor még tetszettünk is egymásnak, nem lett rossz következménye. Vagy, amikor beszélgettünk és ücsörögtünk a korábbi albérletemben, az is bűnre vezető alkalom volt, hiszen úgymond ledönthetett volna az ágyra? Ezt így szó szerint értem. Amikor ott voltunk ketten, semmi bűn nem történt. Segítene megértenem, hogy hogy van ez az egész? Nagyon fontos nekem ez a barátom, ez a személy és amennyit lehet, szeretnék vele találkozni, de nem bűnösen.

Tisztelt Lelkiatya! A vecsernyében és az utrenyében mi a funkciója a sok “kis ekténiának”? Sokszor teljesen feleslegesnek érzem azt, hogy az utrenyében kathizmáliononként ugyan azt a kis ekténiát mondja a pap. Jézus azt mondta, hogy az imádságban ne legyünk szószaporitók. Akkor miért imádkozzuk annyiszor ugyan azt? Válaszát előre is köszönöm! Grossné Jolánka

Dicsértessék a Jézus Krisztust! Én egy 21 egy éves katolikus lány vagyok, és az lenne a kérdésem, hogy hogyan ismerhetem fel Isten akaratát. Nemrég szakítottam a vőlegényemmel, de nem vagyok biztos a döntésemben. Sőt, megkönnyebbülést vártam, de helyette nagyon kiborultam, és úgy érzem semmi értelme az életemnek. A szakításunk is eléggé fájdalmas volt, mivel kb. 3 órán keresztül beszélgettünk, és megértettük egymást. Én tudom hogy ő őszintén szerelmes belém, ezt mondta is és be is bizonyította már egy ideje. Ő ateista, viszont már majdnem egy éve nem élünk együtt szexuálisan, és ő ezt elfogadta. Igaz sok vitánk volt azóta emiatt. Viszont pont emiatt és más problémák miatt pl pénz. Teljesen eltávolodott tőlem, és én próbáltam mindent megtenni , hogy boldog legyen de úgy érezte hogy boldogtalan. Emiatt én is az voltam. Sajnos nagyon olyan volt a kapcsolatunk, hogy én átvetem az ő hangulatát, és mindig mindent tökéletesen akartam csinálni, minent megadni amit csak lehet, de úgy tűnt hogy ez nem elég. Ő egy függőségekre hajlamos személyiség, é 2 éve miattam leszokott a dohányzásról, és az alkoholt is csökkentette. Viszont új függősége a telefonja. Ezért néha nem csak én éreztem egyedül magam a kapcsolatban hanem egyedül is voltam. Hétvégén találkoztunk, és ott aludtam nála, de egy idő után már idegesített. Szégyenlem ezt, de elkezdtem szégyellni vele elmenni valahová. Régen nem voltak ilyen problémáim. Tudni kell róla hogy metál zenét hallgat és van egy ilyen kivarrt mellénye amit mindig hord. Szó szerint. Ez engem nagyon zavar, egyrészt mert kifejezetten keresztény ellenes is van rajta, másrészt mert gáz szerintem már 23 évesen. A szakadék egyre nagyobb lett köztünk. Én elegáns rendezvényekre vagyok hivatalos, de ő nem jön el velem. Mondja hogy szeretne, de az utolsó pillanatban meggondolja magát. A szakításunkkor többször mondta hogy nem érzi magát méltónak hozzám. És sajnos én is így éreztem sokszor, a viselkedése vagy a kinézete miatt. Sokáig nem talált munkát, és ezért is depressziós volt, teljesen kizárt, nem érezte magát férfinak. Ezt is utólag mondta. És én nagyon sajnálom, őt is és a kapcsolatunkat is, mivel ő a legjobb barátom, és csak ő tud engem megnyugtatni. Amikor otthon vagyok vele, otthoni ruhában, és beszélgetünk bármiről, a jövőről vagy a politikáról, akkor semmi baj sincs. Nagyon jól megértjük egymást, viszont egy ideje úgy éreztem hogy nincsen a kapcsolatunknak jövője. Azt tudom, hogy szeret engem és én is szeretem őt már amennyire tudom. De sok minden megváltozott bennem. Viszont most a szakítás után, teljesen kétségbe vagyok esve. Rettenetesen hiányzik, és egyfolytában eszembe jut amiket mondott. Hogy küzdeni fog értem, és visszaszerez, ilyesmik. Én viszont nem látom már a közös jövőnket. De lehet hogy csak azért mert már elég rég óta készülök erre a szakításra. Nem tudok más férfit elképzelni magam mellé. Viszont azt szeretném, hogy térjen meg. Akkor minden rendbejönne kettőnk között. Ebben a helyzetben mi lehet Isten akarata?

Kedves mindenki! Alkalmas lettem, megkaptam az állást! Készül a szerződésem! Köszönöm szépen az imákat!