Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi öt meg tíz? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Tisztelt Lelkiatya! Görögkatolikus egyháznak van e valamilyen vonalon kapcsolattartása az Athosz hegység szerzetes atyáival? Van valamilyen szintű kapcsolat? Válaszát előre is köszönöm! Ferenc
Igen. Vannak viszonylag rendszeresen vannak látogatások. Az Athosz-hegyi szerzetesek között is van néhány magyar ember illetve olyan, aki korábban Magyarországon tanult.
Tisztelt Lelkiatya! Bun e a kövérség ugy erzem az emberek leneznsk nem vesznek emberszamba? Az Ur szeret ugyis ba kövér es csunya vagyok? Barbara
Kedves Barbara! Isten Önt szereti a világon a legjobban. Ez nem túlzás, ez pontosan így van. Igaz, hogy ezt én is elmondhatom magamról, hogy engem szeret a legjobban. Hogy ezt ő hogy csinálja, nem tudom, de tuti, hogy így van. Szóval egyáltalán nem kell azért keseregnie, hogy nem szereti senki, mert ez egész egyszerűen nem így van. Talán van néhány ember a környezetében, akik akár a külső miatt, akár másért szeretetlenül bánnak Önnel. Ennek ne tulajdonítson az ég világon semmi jelentőséget. Próbálja meg őket is szeretni. Ez nem könnyű, de a legjobb válasz a szeretetlenségre. Nem kell mást tennie, mint imádkozni értük. Önt nem korbácsolták még meg - gondolom - nem ütötték-verték, nem szögezték keresztre, mint a mi Urunkat, aki mindezek ellenére imádkozott azokért, akik így bántak vele. Ez az ő útja, és nekünk is ezt kell, ezt érdemes követnünk. A kövérség nem bűn. Az alkat, esetleg adottság kérdése. Semmi köze a bűnhöz. Ami hozzávezet, a falánkság, a mértéktelenség, az igen. De az Ön esetében most nem ezt kell vizsgálni, hanem azt kell fölfedeznie, hogy Ön így is kedves az Istennek. Úgy tudja Önt fölhasználni nagy terveinek megvalósításában, ahogyan van. Nem várja el Öntől, hogy lefogyjon. Azt várja, hogy szeressen. Ha Ön elkezd szeretni, segíteni másokat, akkor oldódik ez a fölösleges feszültsége, hogy Önt nem szeretik. Akkor majd azokat is elkezdi észrevenni maga körül, akik viszont szeretik. Egy aranyos történetet hallottam. A kisgyerek azt mondja a nagymamájának: Nagyi, én tudom, hogy Te miért vagy ennyire kövér! ??? Azért, mert tele vagy szeretettel. (:-) Sok esetben a kövér emberek nagyszívűek. Ön is elsősorban erre törekedjék, s majd csak másodsorban arra, hogy leadjon néhány kilót.
Kedves Atya! Kiderült, hogy mentális betegségben szenvedek, ami részben genetikai összetevőkből és a neveltetésemből tevődik össze. Egyelőre tehetetlennek érzem magam, nem érzem magam egyenértékűnek a többi emberrel. Az lenne a kérdésem, hogy a Jóisten miért szánta ezt a betegséget, feladatot számomra?
A kérdést már nagyon jól tette föl: E betegség által milyen feladatot szánt Önnek az Úr? Pontosan így kell megközelíteni. Természetesen most erre a jól föltett kérdésre nem tudok válaszolni, csak megerősíteni tudom Önt abban, hogy ezen az úton kell haladnia. Keressen föl egy jó lelkiatyát, akivel erről el tud beszélgetni. Ez a törekvés maradjon meg Önben: keresse, hogy mi ezzel Isten akarata, mire akarja rávezetni. Elindulhat azon az úton is, hogy elgondolkodik, mire lehet fölhasználni ezt a helyzetét, másoknak tud-e segíteni ezáltal? Mindig ez a cél, megtaláljam, hogyan szolgálhatok, hogyan lehetek hasznos másoknak. Persze, nem mindenkor egyértelmű a válasz, nem mindig találjuk meg rövid időn belül. De bízni kell az Úrban, hogy ő azt megmutatja. Szóval, szó sincs arról, hogy Ön alábbvaló volna bárki másnál, hogy az Ön élete ne volna értékes. Egyébként mindenkié más, nincsen kaptafa, nincsen átlagos emberi sors. Ez csak kívülről, távolró látszik így. Önnek is megvan a maga sorsa, amit senki nem tudna úgy megélni és végigvinni, mint Ön. Higgyen abban, hogy mindehhöz erőt is kap a Mindenhatótól! Tehát, további áldott, gyümölcsöző keresést!
Kedves lelkiatya, ma reggel a Hiszekegyet olvastam és gondolkodtam rajta. És egy sora meg ütött "vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára". Itt most arra kell gondolni hogy minden keresztség eltörli a bűnöket felekezettől függetlenül? Vagy valami egészen mást jelent? Annyiszor imádkozom és még sem gondolkodtam rajta soha. Segítségét előre is köszönöm.
Igen, a keresztség eltörli a bűnöket. Csak hogy egy érzékeletes képpel magyarázzam: aki megkeresztelkedik, és részesül a bérmálás szentségében, az azonnal meg is áldozhat, nem kell gyónnia, bármilyen csirkefogó volt is előtte. Ez bűnt eltörlő hatás minden felekezet keresztelésére vonatkozik, akik érvényesen, a Szentháromság nevére keresztelnek. (Csak hát, bérmálás és Eucharisztia csak a katolikus és ortodox egyházban van.)
Kedves Lelkiatya! Most gondolkodtam a Tórán, a zsidó történelmen és két kérdés jutott eszembe: 1. a babiloni fogság ugyanolyan trauma volt a zsidóknak, mint nekünk Trianon? 2. a Tóra olyan funkciót töltött be a zsidóknál, mint nálunk a Himnusz (leírja a dicső múltat, amit Isten áldásának tekint a fájó jelent illetve a múlt bűnei miatti büntetést a múltban és Isten áldását kéri)?
Érdekes gondolattársítás. Bevallom, én inkább a különbségeket látom jobban, de kétségtelen, bizonyos párhuzamokat is vonhatunk. Nemzeti trauma, de babiloni fogság noha rövidebb ideig tartott, sokkal súlyosabb szenvedéseket idézett elő. Ott a lakosságot el is hurcolták, börtönbe vetették, kényszermunkára fogták. Mi azért legtöbben otthonainkban maradhattunk, csak elválasztottak minket egymástól az erőszakosan meghúzott határok. A Himnuszunk egy viszonylag rövid költemény, amely inkább csak utal a történelmünk egyes eseményeire, míg a Tóra hosszasan írja le a családtörténeteket, a nép sorsának eseményeit, közben részletesen megfogalmazza a törvényeket, stb. Az valóban hasonlóság közöttük - ahogyan arra Ön is utal -, hogy mindkettő a nép sorsát fölidéző imádság.
Tisztelt Lelkiatya! Szeretném véleményét ki kérni a ,,reinkarnáció,, elméletével kapcsolatban. Ön személyes hite szerint valós vagy nem? Köszönettel: Levente
Kedves Levente! Személyes meggyőződésem, hogy a reinkarnáció elmélete az emberi agy szüleménye, amely azért jelent meg már nagyon korán és talán több vallási gondolkodásban is, mert az ember minden áron keresi a halhatatlanság, a földi életen túli élet, az örök élet lehetőségét. Szellemes megoldásnak tűnik, valójában azonban az emberi személy lealacsonyítása, sőt, tagadása. Hiszen ha az ember hol így, hol úgy, koronként más és más formában jelenik meg, akkor hol van a tudatos, önmagát ismerő, önmagát formáló személyisége? Ráadásul a testet is lealacsonyítja, emberi mivoltát tagadja ez az elmélet, hiszen milyen kapcsolata van a személynek a testével, ha azt újabb és újabb életenként mint a ruha váltogatja? Nem, az ember ennél sokkal de sokkal több. Örök életre teremtett lény, az Isten képmása, aki arra hivatott, hogy megvalósítsa önmagát, testestül-lelkestül egyesüljön a Szentháromságos Istennel. A reinkarnáció tana olyan elmélet, amelyet az ember föl tud fogni, végig tud gondolni, egyet tud vele érteni. A Szenthároságos Isten semmiből való teremtése, és a képére alkotott ember örök élettel való megajándékozása egyszerűen túlmegy az emberi értelmen. Ezért könnyebb elfogadni a reinkarnáció tanát, mint azt a kinyilatkoztatott igazságot, hogy Isten a semmiből teremtett minket és meghívott minket az örök boldogságra. Minthogy azonban ez utóbbit még csak föl sem foghatja az emberi értelem, ez is egyik bizonyítéka annak, hogy nem emberi találmány szemben a reinkarnáció tanával.
Kedves Lelkiatya! Többször hallom negatív értelemben, hogy "Nagy az Isten állatkertje". Mit jelent ez? Itt az embereket hasonlítjuk az állatokhoz?
Igen, szerintem egy kedves megjegyzés ez arra, hogy néha nagy butaságokat tudunk csinálni. Mondhatnánk, baromságokat, amelyek nem emberhöz méltók.
Tisztelt Lelkiatya! A hétvégén részt vettem egy ismerősöm esküvőjén, amely Szent Liturgiával volt egybekötve. Ilyenről még soha nem hallottam, hogy az esküvő után kezdődne a Kik a kerubokat... Helyesen járt el az eskető atya? Válaszát köszönöm!
Minden szentség az ember átistenülésének különleges kegyelmi ajándéka, így természetszerűleg az Eukharisztiára (szentáldozásra) irányul. Hiszen ez Krisztussal való legközvetlenebb, lelki és fizikai, mondhatni ontológiai egyesülés szentsége. Így a keresztény életbe bevezető szentségekhez, a keresztséghez és a bérmáláshoz is hozzátartozik. Felnőtt keresztség esetén a római katolikusok is rögtön bérmálnak és elsőáldozásban is részesítik az újonnan megkereszteltet. (Ez nálunk már csecsemőkeresztelés esetében is így van, illetve terjed ennek gyakorlata.) Természetéből adódóan a diakónus- pap- és püspökszentelés szintén a Szent Liturgiában történik. Kívánatos, hogy a szentgyónás és a szent kenet felvétele is valamiképp kötődjék az Eucharisztikus Liturgiához, legalábbis a szentség fölvétele után mihamarabb áldozzon a hívő. Ebbe a keretbe illeszkedik alapvetően a házasság szertartása is. Hosszú évszázadokon át a házasságkötésnek nem volt külön szertartása. Éppen azzal pecsételték meg a fiatalok egybekelését, hogy elmentek a templomba közösen áldozni. Később amikor kialakult a házasságkötés szertartása, akkor is azzal párosult, hogy előre megszentelt áldozatból részesültek, tehát az esküvő szertartásán belül közösen meg is áldoztak. Tehát egyrészt kívánatos volna, hogy az esküvő szertartásának része legyen a szentáldozás, vagy akár közös Szent Liturgián belüli házassági szertartás legyen, másrészt a jelenlegi szövegek alapján mindkét szertartás önálló egység, amit nagyon nehéz összekapcsolni. Nálunk így nem létezik a római katolikusoknál meglevő "nászmise", amit ezek alapján vezettek be. Gondolom, nem Magyarországon történhetett ez a dolog. Hogy az adott országban mire van püspöki engedély, azt nem tudom. Ez a megoldás azonban, hogy a szertartás első fele esküvő, a második fele, a kerubénektől Szent Liturgia nekem öszvér megoldásnak tűnik, szerintem az ilyet kerülni kell. Nagy liturgiatörténeti ismeretek szükségesek ahhoz, hogy helyes megoldást találjunk ezen a téren.
Kedves Lelkiatya! Meghallgattam Fülöp Atya "Ne félj a szerzetességtöl" c. sorozatának egy-két részét. A következö kérdés motoszkál bennem: Számomra is érzékelhetöen világossá vált már többször és végérvényesen az életem során, hogy itt a földi életben egyedül annak van értelme, amie egybeesik az Isten akaratával, aki maga a szeretet. Ezzel összefüggésben az is érthetö, hogy az ember csak abban az élethivatásban lehet boldog, amelyre Isten meghívta. Tehát ha valakit szerzetességre hívott, az csak szerzetesként lehet boldog. Hogy fér ez össze a szabadságunkkal? Vagy esetleg úgy kellene elképzelnem, hogy Isten megteremtett engem, és azután látta, hogy milyen vagyok, hogy küzdök, és akkor hívott meg? (Persze tudom, hogy Istenben nincs idö, és akkor tehát azt az embert öröktöl fogva már meghívta, de ez a része nem zavar a gondolatmenetnek - hiszen Ö tud mindent elöre.) Inkább ez: Lehetséges, hogy engem is szerzetességre hívott, és mégis évek, évtizedek óta küzdök a hívása ellen? De miért vannak közben olyan gondolataim, hogy a jó házasság, amelyben a felek segítik egymás a szentté válásban, a legteljesebb életforma? Csak én erre talán nem vagyok képes... (Ez elmélet, több éve múlt, hogy az Egyház egyet értett a házasságom semmisségével, gyerekeink nem voltak és egyedül élek. Néha jobban, néha kicsit mint egy szerzetes, csak épp egyedül.) 46 éves nö.
Nagyon fontos, hogy lássuk, a házasság jó és a szüzesség is jó. Nem az dönti el az élethivatást, hogy melyiket tartom jobbnak. Nincs is igazán hitele az ilyen választásnak. Aki azért lesz szerzetes, mert nem tartja jónak a házasságot, az sohasem lesz jó szerzetes. Vagy azért házasodik meg, mert ostobaságnak tartja a szüzességet, az a házasságát sem fogja tudni értékelni. Mind a kettő téves fölfogás. De tudom, a kérdése alapvetően nem erre irányult. Nagy titok a hivatás, s vannak rejtelmei, amelyek nem is fölfejthetők. Az biztos, hogy amikor Isten meghív valakit a létbe, akkor valamilyen hivatásra is meghívja. Mindenkinek van hivatása. S akkor lesz boldog az ember, ha azt éli, amit Isten szánt neki. Vagy ha ezt maradéktalanul nem is lehet teljesíteni, de annál boldogabb az ember, minél jobban meg tudja valósítani Isten akaratát. Mégsem mondhatjuk, hogy gondolkodó sakkbábuk vagyunk, akiknek az a feladatuk, hogy a nagy mesternek kitaláljuk a gondolatát, és a táblán oda lépjünk, ahová éppen irányítani szeretne bennünket, hogy a meccset megnyerje. Erről szó sincs. A táblán nekem kell lépnem, nekem kell gondolkodnom, körülnéznem, megértenem a helyzetemet és úgy megtenni a lépéseket. Azonban minél szorosabb harmoniában vagyok Istennel, annál inkább tudom látni a helyzetemet az ő szemével. A hit fölemel, közel emel az Úrhoz, és azért tudok világosabban látni az életemben, ha hiszek, ha Istennel szoros kapcsolatban vagyok, mert akkor nem veszek el a részletekben, hanem fölülről látva tudom értékelni önmagamat, az életemet. A hivatás hívás, amelyet követhetek vagy amelytől elfordulok, vagy amellyel egyáltalán nem törődöm. Ez utóbbi hozza a boldogtalanságot, a céltalanságot, a bolyongást. Minél erősebb a hitem, annál tisztábban látom, hogy mi a dolgom, s annál nagyobb erőm lesz, hogy azt kövessem és ki is tartsak benne. De csinálhatok mást is. És akkor sincs elfuserálva az életem. A Teremtő zseniálisan nagy mester. Az én elrontott lépéseimet is helyre tudja hozni. Nincs végérvényesen elrontott élet. Mindenből lehet jó formálni. Persze, a következmények megvannak. Ha már valakinek felelőtlensége miatt született gyermeke, akkor nyilván legalább 18 évig nem lehet belőle szerzetes, amíg föl nem neveli azt a gyermeket. Akkor a gyermekkel új feladatot ad neki az Úr. Mindig újra és újra meg lehet újítani az életünket. De tény, hogy érdemes keresni az Istentől nekem szánt hivatást, és azt kibontakoztatni. Akkor leszek a legboldogabb.
Tisztelt Lelkiatya! Mindenkinek, aki Mária ünnepen született, védőszentje a Szűzanya? Például, aki Nagyboldogasszony napján született, annak is? Válaszát előre is köszönöm: István
Igen.
Kedves lelkiatya, mit tegyek ha egyes imádságok alatt rossz érzésem van? Úgy érzem hogy felesleges imádkozni, hogy ezt nem hallgatja meg az Úr, mert figyelmetlen voltam, mert nem jó szándékú az imám. Tisztítóhelyen lévőknek bármelyik ima felajánlható vagy csak meghatározott imák? Ha rózsafüzér ima közben dolgozom vagy a gyermekemre figyelek attól az még imának számít?
Ne törődjék ezzel a rossz érzéssel. Ezt a gonosz lélek szítja, hogy vele elbizonytalanítsa az embert az Istenbe vetett bizalmában. Istennek minden imádság kedves, hiszen ilyenkor az emberben megvan a törekvés, hogy őrá figyeljen, hogy beszélgessen vele, hogy időt szánjon rá. És a minket végtelenül szerető Isten már ezt a törekvésünket is nagyra értékeli. Mondhatjuk emberi szóval, örül, amikor imádkozunk vagy legalább próbálunk imádkozni. Ma nagyon terjed az a szemlélet, hogy minden rossz a világban, cinizmussal értékelik, hogy mennyi kudarc van az egyházban, a politikában, az emberi törekvésekben. Ez a rosszindulat a gonosztól van, hogy tönkretegye az örömünket, a bizalmunkat, a hitünket. Ugyaninnen ered az imádság aláásása is. Hiszen innen már csak egy apró gondolati lépés, hogy akkor nem is érdemes imádkozni. Na, pont ezt akarja elérni a sátán. Sohasem fölösleges imádkozni. Minden imánkat meghallgat az Úr. Ha a rózsfüzér mondása közben mást csinál, az is jó, csak azt még nem nevezném imádságnak. Azt munkának, vagy gyermekvigyázásnak lehet nevezni, ami közben az ember imádkozik. Ez tehát nagyon jó. De azért imádkozni is kell, időt, figyelmet szánni az Úrra. Ezt jelenti a minőségi idő. A férjével is beszélget főzés, esetleg séta közben vagy társaságban. Egészen más azonban, amikor csak a férjével van, csak egymásra figyelnek, beszélgetnek vagy még mélyebben fejezik ki egymás iránti szeretetüket. Ezek nélkül a nagyon mély együttlétek nélkül meghal a szeretet. Ezek táplálják a szeretetet. Így vagyunk az imával is. Jó, ha napközbeni tevékenységeink közepette is figyelünk az Úrra, mondjuk a rózsafüzért vagy a Jézus-imát. Ez nagyon jó. De azért legyen időnk arra is, amikor csak az Úrra figyelünk. Ha most még az Ön életében nincsen ilyen, mert megszokta, hogy "takarékoskodik az idővel", és az imáit egyéb "hasznosabb" tevékenységek közepette végzi, hát jó, eddig ennyire jutott. Mondom, már ez is jó, mert sokkal rosszabb volna, ha egyáltalán nem figyelne Istenre, ha egyáltalán nem imádkozna. De lépjen tovább. Szánjon időt az Istenre, akárcsak öt percet is. Meg fogja látni, hogy ez minőségileg más lesz. Mindenesetre az imát ne hagyja abba!
Kedves Atya! Ön is egyetért Ferenc pápa állításával? 2017-ben ezt nyilatkozta: "Jobb egy ateista, mint egy álszent katolikus. A pápa szerint vannak, akik azt mondják, ?nagyon katolikus vagyok, mindig járok misére, ehhez meg ehhez a szövetséghez tartozom?. Csakhogy közülük sokan akár azt is mondhatnák, hogy ?nem keresztény életet élek, nem fizetek az alkalmazottaimnak rendes fizetést, kihasználok embereket, pénzt mosok, kettős életet élek?.
Teljesen egyetértek. Ebben az összehasonlításban az ateista közelebb van az igazsághoz, őszintébb, mint az említett álszent katolikus. Ez utóbbi csak mutatja, hogy Istenhöz tartozik, ez azonban csak külső látszat. Az ateista legalább kimondja, hogy távol van az Istentől. Ugyanakkor, szerintem, nem nagyon érdemes ezen töprengeni. Arra kell inkább figyelni, hogy én magam minél őszintébb módon éljem meg a hitemet.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! Azt szeretném kérdezni, hogy az Urbi et Orbi áldást követően lehet-e áldozni, akkor is, ha az ember már évek óta nem gyónt.
Nem javaslom, hogy kihagyja a gyónást. Ne féljen tőle. Az Eucharisztia vétele előtt mindenképpen gyónjon meg. Az Urbi et Orbi áldás egyébként ezt nem helyettesíti. Az áldás és nem föloldozás.
Áldott Lelkiatya! Hogyan lehet, hogy maga az Emberfia sem tudja eljövetelének pontos idejét, csak az Atya (Mt 24, 36)? De ha az Atya tudja, miért ne tudná Fia is, hiszen egyek! Vagy még nem tudja, mert nem ment vissza még az Atyához? Mit gondol erről? Adél
Kedves Adél! Nagyon fontos kérdést tett föl. Mivel nem vagyok teológus, nem tudom egészen biztosan a választ sem. Csak ugyanazt tudom én is, mint amit Ön: Isten mindentudó. Az Atya és a Fiú egy. Jézus nem hazudik. Ezek magától értetődő állítások, amelyekkel egyszerűen logikailag nem fér össze, hogy Jézus ilyet mondjon, hogy a Fiú nem tudja eljövetelének idejét. A magam módján csak úgy tudom megmagyarázni, hogy a Fiú mint ember nem mindentudó. Tehát mint ember nem tudja az eljövetel idejét, noha mint Isten tudja. Aztán azt a vélekedést is ide lehet még tenni, hogy Jézusban, mint emberben volt növekedés, tökéletesedés. Például a Zsidókhoz írt levél is utal erre: "Annak ellenére, hogy (Isten) Fia volt, a szenvedésből tanulta meg az engedelmességet" (Zsid 5,8). Volt idő, amikor még nem tudott beszélni, volt idő, amikor még nem tudott olvasni. Ilyen értelemben volt idő, amikor még talán nem tudta, hogy ő az Emberfia. Igaz, hogy már erre tizenkét éves korában is utalt. De akkor is kérdezgetett, tanulni akart a papoktól. Nos tehát, mint Isten természetesen mindent tud, az eljövetel idejét is, de mint ember ezt nem tudta. S erre utalhatott ezzel a mondásával.
Kedves Atya! Jól tudom, hogy a keresztelő egységes a keresztényeknél? Ebből kifolyólag pl.: egy katolikus keresztelőn nem kell, hogy katolikusok legyenek a keresztszülők? Valamint fordítva sem? Tehát egy evangélikus keresztelőn is lehet katolikus a keresztszülő, nem kötelező evangélikusnak lennie?
Igen, a keresztelő minden kereszténynél egységes, legalábbis az alapelv benne, hogy a Szentháromságra legyen megkeresztelve az illető, miközben tiszta vízben megfürdik vagy legalábbis leöntik tiszta vízzel. Ez tehát ugyanaz mindegyik keresztény felekezetnél. A keresztszülőnek azonban az a feladata, hogy a keresztségben kapott isteni életet élje és kibontakoztassa az újonnan megkeresztelt. A katolikus egyház éppen ezért előírja, hogy csakis katolikus lehet a keresztszülő, legalábbis az egyik. Neki kell vállalnia, hogy kíséri a megkereszteltet, akár csecsemő, akár felnőtt. Ha nem katolikus ember, akkor nem tudja kísérni abban a hitben amelyben megkeresztelték, csak valami nagy általános hitet tudna átadni, de nem annak igazi mélységét. Az ortodoxoknál ugyanez az előírás, a keresztszülő csak ortodox lehet, különben nem tudja bevezetni az ortodox hitbe. Hogy más felekezetnél ez hogy van, azt nem tudom, de valószínű, hogy ott is megkívánják a saját felekezet szerinti keresztszülőt, legalábbis a protestáns egyházak azt, hogy protestáns legyen. De erről nincs biztos ismeretem.
  1 
2
  3 4 5 6 7 8 9 10 11 ...