Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tíz meg egy? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Tisztelt Lelkiatya! Nem vagyok idegbeteg, , nincs öngyilkossági hajlamom Szeretek és szerettem élni. Betegség támadott meg, mely kerekesszékhez kötött . Tudomásul vettem az elfogadhatatlant. Személyem ellátása azonban teher a családnak , bár szeretettel segítenek. Nagyon hosszú ideje tart. Halálomat kértem , ezért imádkoztam Istenhez. Ez így önmagában bűn?
Nem, drága testvérem, ez nem bűn. Ön az Istenhöz fordult, hogy tegyen valamit ebben a nehéz helyzetében. S ráadásul nem is igazi kérés ez, hanem elkeseredett kiáltás. Még ha békés természete miatt nem is annak éli meg. Istentől kér valamit, amivel szeretne nem is önmagán, hanem a szerettein segíteni. Hogy is lehetne ez bűn? De hadd vigyem tovább a gondolatmenetet. Kérheti akár ezt is az Istentől, csak mindenképp tegye hozzá, amit Jézus is hozzátett, amikor keserű fájdalmában nagyon nagy dolgot kért az Atyától: "... de ne az én akaratom legyen, hanem a tied!" Ha ezt hozzáteszi, persze, őszintén, valóban az Atya akaratát keresve, akkor bármit kérhet. Egy másik fontos gondolat még, hogy ne tévessze meg Önt a fölöslegesség, a teher kísértése. Ez ugyanis teljesen téves megközelítés. Még az is lehet, hogy valóban fárasztó a szerettei számára ez a szolgálat, de hogy szükségük van rá, hogy jót tesz a lelküknek, az egészen bizonyos. A sátán ezt a kegyelmi lehetőséget akarja aláásni azzal a hazug gondolattal, hogy ennek nem így kellene lennie. Ezzel egyáltalán ne foglalkozzék, ennek egyáltalán ne higgyen! Nem tudjuk, hogy hogy alakul az életünk, hogy kinek mire van szüksége ahhoz, hogy az üdvösségén munkálkodjék. Hagyjuk meg ennek döntését, ennek irányítását az Isten kezében! Az elfogadás nem könnyű, de kegyelmi erőt adó munka. Elfogadni a helyzetünket, elfogadni a másik szolgálatát, elfogadni önmagunkat. Ez sohasem könnyű - s nem csak Önnek. Ezen érdemes dolgoznia, leginkább ezt tanácsolom Önnek.
Tisztelt Lelkiatya! Reggelente nincs időm rendesen imádkozni.HA csak egy Üdvözlégy MÁRIÁT mondok el az jo a reggeli imának? Naponta többször mondom,az nem gond?
Ha naponta többször elmondja az Üdvözlégyet, az nem hogy nem gond, de nagyon jó. De azért ne álljon meg ennyinél. Az ember imaéletének is állandóan fejlődnie kell. Mindenképp javaslom, hogy a reggeli imáját egészítse ki a Miatyánkkal is. Szóljon első gondolata a Mennyei Atyához! Akkor könnyebb lesz az egész napját az ő jelenlétében élni. Hiszen erre irányul keresztény életünk, törekvésünk, hogy hétköznapjainkban is minél szorosabb egységben éljünk vele. Ha Ön görögkatolikus, akkor mindenképp javaslom még a Mennyei Király imádságot is, amely a Szentlélekhöz szól. Ez annyira jó ima, hogy ha úgy érzi, nagyon kevés az ideje a reggeli imára, akkor ez akár ki is válthatja a másik kettőt. De akkor este mindenképp mondja el azokat is hálaadásképpen. Hogy úgy mondjam, ez a minimum, a legelső, a kezdő szint. Enélkül nem is volna szabad élni. S majd ehhöz kell, hogy később adódjék még más is. Főként napközben, valahogy megtalálni annak módját, hogy minél többször gondoljon az Úrra. De nagyon jó a napközben többször mondott Üdvözlégy is, ahogy azt már Ön is teszi.
Feltámadt Krisztus! Kedves Lelki Atya! Milyen elérhetőségen lehet öntől privátban kérdezni?
A lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre érkező írásokat csak én látom. Onnan tudok közvetlenül is válaszolni.
Melyik ikont ajánlja (leginkább)a gimnazista korosztály számára?
Nem igen lehet, vagy én legalábbis nem tudom korhoz kötni, hogy melyik ikon mikor befogadható. Talán a kisgyermekek számára a Krisztus ikon és az Istenszülő ikon a legtermészetesebb. Kicsit nagyobbaknál már a Szentháromság ikon, majd később az egyszerű ünnepi ikonok, a föltámadás, a karácsony ikonja. De a többi is nagyon alkalmas, csak egy kis magyarázatra szorul, s utána annál többet adhat. Középiskolásoknál már ezekből bármely adományozható, szerintem. Esetleg azt is tudom tanácsolni, hogy az illető gyermek nevének megfelelően annak védőszentjét ábrázoló ikont lehet ajándékozni. Akkor az még személyesebb kötődést is jelenthet számára.
Tisztelt Lelkiatya! Hogyan értsük Jézus azzal kapcsolatos szavait, hogy aki asszonyra tekint gonosz kívánsággal, szívében paráználkodott? Az világos, hogy a házasságon kívüli szexről való fantáziálás bűn. De mi van akkor, ha van egy hölgy, aki tetszik nekem, udvarlok neki, vagy esetleg már házasságra készülünk. Vele kapcsolatban lehetnek olyan erotikus gondolataim, amelyek a házasságon belüli szexre vonatkoznak? Ha igen mikortól, és milyen mértékben? Vagy esetleg az lenne Isten akarata, hogy a nászéjszakáig eszünkbe sem jusson a szex? Előre is köszönöm válaszát! Isten áldja meg életét és munkáját!
A kulcsszó a "gonosz kívánság". Jézus erre mutat rá, hogy a szándék minősíti a tettet. Ha szereti kedvesét, a legtermészetesebb dolog, hogy kívánja is őt, hisz ez is a szeretet egyik válfaja. Ez teljesedik be a házasságban, amikor végérvényesen eggyé válnak, s akkor már testileg-lelkileg is. Addig ezt a testi egyesülést a házasságra készülőknek nem szabad előre ellopniuk saját maguktól és egymástól. De hogy ott van a kívánás, a vágy, ezt természetes. Nem mindegy azonban, hogy az ember mit kezd ezzel a vággyal. Ha erről önmagában elkezd fantáziálni, az roppant tiszteletlenség a kedvessel szemben, hiszen a testéről ábrándozik, teljesen kihagyva belőle a lelket - és a másikat. Önzés, amely megrontja a szeretetkapcsolatot. Ugyanakkor természetes az is, hogy ennek megvan a folyamata. Az is önellentmondás volna, ha a szeretetnek ezt a válfaját merőben ki akarnák zárni, s majd csak az oltáról eljőve kaphatna teret. Erre is föl kell készülni, erre is meg kell érlelődni. Ezért természetes az, hogy a fiú egyszer csak megfogja a leány kezét, amely szinte varázsütésként tud hatni, ha igaz szeretetből fakad! Egy idő után már meg meri ölelni, aztán meg is csókolja. A tapasztalat azonban ezen a téren nagy óvatosságra int. Egyrészt, ha túl gyorsan haladnak előre ebben a folyamatban, akkor az elválik a lelki fejlődéstől, s nem követi egymás megismerésének, egyre mélyebb megszeretésének lelki útját, másrészt az udvarlás idejének végére már semmi nem marad, ami ezen a téren fejlődhetne. Ez egyébként nagyon sokszor megrontja az egyébként szépnek ígérkező kapcsolatot. Tehát türelem, önuralom! A másik megbecsülése, a későbbi házastársi szerelem tovább fejlődése érdekében érdemes várni, a tüzes csikókat pórázon tartani. Ebben az egészséges készületben nincs semmi gonosz kívánság", a Teremtő Isten alkotott minket ilyennek, s ennek megfelelően kell élnünk, fejlődnünk, szeretnünk.
Feltámadt Krisztus! Kedves lelkiatya, Ifj. Szent Jakab apostol jeruzsálemi liturgiájáról szeretnék érdeklődni. Miben tér el Aranyszájú Szent Jánosétól? Mi szoktuk-e végezni? Hol tudok erről többet olvasni, esetleg videót nézni?
Jelentősen eltér szerkezetében és szövegeiben is. Október 23-án szoktuk végezni, Szent Jakab napján, de Magyarországon csak nagyon kevés helyen. A parókiális gyakorlatunkban nincs benne. Itt található egy fölvétel, amelyen ószláv nyelven végzik a Szaratov-i egyházmegyében. A felvétel 2010-ben készült. https://www.youtube.com/watch?v=RoR-sq2_Dv0 https://www.youtube.com/watch?v=HUKXUtA5_rk&feature=youtu.be
Kedves Lelkiatya! Érdeklődni szeretnék, hogy a Budapest Molnár utcában (V.kerület) levő könyvesbolt mikor fog megnyitni? Köszönettel: Károly
Kedves Károly! Bocsánatot kérek, hogy elkerülte a figyelmemet a levele. Minden bizonnyal értesült már róla, hogy a budapesti könyvesboltunk május 13-án megnyitotta kapuit az érdeklődőknek. Szeretettel várjuk, térjen be Ön is! (V. ker. Molnár u. 3.)
Tisztelt Lelkiayta! Tánacsot szeretnék kérni! Régen nagyon vallásos voltam,aztán férjhez mentem gyerekem lett és már nem érzem annyira a zívembe a vallást.Kérem segitsen mit tudnék tenni hogy ujra érezzem.KÖszönöm a válaszát.
Kedves Testvérem! Az, hogy most írt két sort ebbe a rovatba, a Szentlélek indította lépés, hogy újra visszataláljon a hitre. Most már ne álljon meg, haladjon ezen az úton tovább! Bizony, sok sorstársa van, akik fiatal korukban komolyan vették a hitet, de aztán az élet feladatai elsodorták az Istentől. Jézus egyik példabeszédében utal is erre a helyzetre. De mindig van visszaút, mindig van lehetőség a megtérésre, az Istenhöz fordulásra. Most azt tanácsolom csupán, hogy kezdjen el ezért imádkozni, hogy újra fölerősödjék a hite, hogy újra tudjon mélyen beszélgetni az Istennel. Ezt éppen Tőle kérje! Ne egyedül akarjon változtatni, hanem már mindjárt az elején forduljon ezzel a kéréssel Istenhöz. Megteheti még, hogy előveszi a Szentírást, és minden nap olvas belőle egy keveset - eleinte csak az Újszövetségből - azzal a szándékkal, hogy belőle megpróbálja kiolvasni, ezen keresztül meghallani, hogy most, ezen a napon mit kell tennie. Aztán, ha sikerül úgy szerveznie az életét, akkor mindenképp menjen el templomba is, s ott is nagyon figyeljen, nem csak a prédikációra, hanem a lelke rezdülésére, hogy azon keresztül mit üzen Önnek az Isten. Boldog vagyok, hogy egy mákszemnyit ugyan, de én is részese és tanúja lehetek egy szép visszatérésnek. Természetesen imádkozom is ezért, Önért.
Tisztelt Lelkiatya! Azt szeretném tudni, hogy a maszturbálás, vagy önkielégítés az ugyanolyan paráznaságnak, és ezáltal halálos bűnnek számít-e, mint ha mással közösülnénk? Aki maszturbál, az automatikusan nem áldozhat utána? Köszönöm a válaszát!
Természetesen a bűnök nem egyforma súlyúak. Mégis Szent Bazil atyánk azt mondta, aki egyetlen törvény ellen vét, az az egész törvényt megszegi. Tehát minden bűn bűn, nem érdemes egyikkel sem kacérkodni, egyikkel sem megalkudni. Nem az a kérdés, hogy melyik milyen súlyos, hanem hogy melyik ellen hogyan vegyük föl a harcot. Van, amikor az segít, hogy az ember a bűnbe beleesve addig nem megy áldozni, amíg azt meg nem gyónja. Persze, ez jelentse azt, hogy az ember azonnal megy letenni a bűnét, nem hordozza, hogy aztán ez ne legyen akadálya a Szentáldozásnak. Más helyzetben viszont mondhatja a lelkiatya, hogy ne a visszatérő bűn szabályozza a Krisztussal való találkozásomat. Tehát, ha erőteljesen küzdök valamely bűnnel, ennek ellenére újra és újra elkövetem, ez még nem akadályozzon abban, hogy rendszeresen áldozom. A legjobb, ha az ember a szentáldozását és a szentgyónását rendszeressé teszi, s azok nem a hétköznapok eseményeitől, kivált nem a bűnök eseteitől függenek. Mindenképpen kerüljük azt a bűnüldöző lelkiséget, amely abban merül ki, hogy keresi és kerüli a bűnöket, azokkal viaskodik, vergődik, s nagyjából ez határozza meg az Istennel való kapcsolatát. Természetesen kerülnünk kell a bűnt, s kivált azokat az alkalmakat, amelyek arra vezetnek, akár egyedül, akár más emberrel, emberekkel közösen követjük el azt. De ennél sokkal fontosabb törekvésünk legyen az imádság, az Istennel való együttlét, s az ebből fakadó szeretetcselekedetek.
Kedves Lelkiatya! Kántor lévén sokat segítenek nekem az érsek atya által felénekelt dallamok és a hozzájuk tartozó kották, különösen nagy segítség, hogy a mintadallamok kottái/hanganyagai is megjelentek a weboldalon (Midőn, Üdvözlégy, Ó fölséges csoda, bolgárok stb.), viszont néhány mintadallamot mégsem találok (pl. Efráta háza, Mint a vértanúk, A Mennyei rendeknek, Harmadnap föltámadtál, leülői mintadallamok, stb.). Viszonylag jó hallással áldott meg az Úr, így néhányat az internetes közvetítésekből megtanultam az érsek atyától, és a kántoroktól, viszont kottával minden bizonnyal könnyebb lenne. A kérdésem az lenne, hogy hol találhatom meg ezeket? Köszönettel: egy fiatal kántor.
Kedves fiatal kántor! Igyekszünk, hogy ezek a hiányzó részek is minél hamarabb fölkerüljenek elérhető formában a honlapjainkra.
Tisztelt Lelkiatya! El szeretném olvasni a teljes Bibliát, de nem tudom, hogy olvassam helyesen. Ön hogy ajánlja? Néhányan előbb az Újszövetséget olvassák, mások a prófétákkal kezdik. Hogy lehet a legegyszerűbben megérteni, akár az összefüggéseket is? Természetesen olvastam már a Bibliának részeit, de az egészet még nem. Mennyit ajánl naponta olvasni, hogy át is élhessem, amit olvasok? Válaszát előre is köszönöm! Lóránt
Kedves Lóránt! Azt javaslom, először olvassa végig az Újszövetséget, Máté evangéliumától a Jelenések könyvéig. Csak utána lásson hozzá az Ószövetséghöz. Azt is lehet folyamatosan, elejétől kezdve. Abból naponta egy fejezetet tartok hasznosnak. Ilyen módon szűk három év alatt tudja elolvasni az Ószövetséget. Javaslom, hogy közben ne hagyja abba az Újszövetség olvasását sem, érdemes a kettőt párhuzamosan olvasni. Akkor könnyebben megvilágosodnak a mélyebb összefüggések is. Az Újszövetséget is lehet fejezetenként, de érdemesebb kisebb részletenként, mondjuk, bekezdésenként olvasni. Akkor még jobban föltárulnak a mélységek. Természetesen, ha az ember már ismert részhöz ér, azt nem szabad átugrani. A Biblia nem ilyen könyv. Akárhányszor újraolvassuk az ismert részeket, mindig képes újat és újat mondani. Ez nem túlzás! Van másik olvasata is a Szentírásnak. Ez jóval lassabb, de érdemes ezt is használni, hiszen az egész életünk ott van rá. Tehát az ember elolvas egy mondatot, vagy néhány mondatot, nem sokat! - és azt megpróbálja megélni, megvalósítani. Legalább egy egész héten át ugyanarra az egy mondatra figyel, azt gyakorolja. Vagy éppen naponta egy-egy mondat, amit esetleg ki is ír maga elé, az asztalra, a falra, hogy egész nap ott legyen előtte, s törekszik is egész nap megélni azt. Sok sikert, sok kegyelmet hozzá, kedves Lóránt!
Kedves Lelkiatya! Most vasárnap egy furcsaságra lettem figyelmes. Palamasz Gergely emlékezete volt előírva. Legutóbb én egy Zsolozsmás táborban találkoztam a nevével, hiszen a Zsolozsmás könyvben írják, hogy Palamita Gergely nevét ne említsük a szertartásokon. Hogy lehet akkor hogy mégis megemlékezünk róla? Válaszát köszönöm. G.
Kedves G.! Bocsásson meg a válasz elmaradásáért. Valóban Palamita vagy Palamasz (nyilván a kettő ugyanaz) Gergely tiszteletét Nagyböjt 2. vasárnapjára teszi a Keleti Egyház, legalábbis a bizánci rítuscsaládban, amelybe mi is tartozunk. Volt korábbi gyakorlat, hogy az egyházszakadás utáni szenteket kölcsönösen nem tisztelték a katolikus és ortodox egyházak. Hála Istennek, ez a szélsőséges ellenségeskedés már a múlté. Korábban például Szent Ireneusz császárnőt sem tiszteltük Magyarországon, pedig ő valóságos Árpád-házi szent, Szent László leánya, Piroska. Mivel azonban bizánci császárhoz ment feleségül évszám szerint 1054 után, ezért évszázadokon át kimaradt a katolikus szentek sorából. Ez is már a múlté. Magyarországon püspöki rendelet írja elő Szent Piroska tiszteletét, s éppenúgy Palamasz Szent Gergely tiszteletét is.
Kedves Lelkiatya! Isten áldja! Az a helyzet, hogy én egy olyan fiú vagyok (23 éves), akinek nem volt még spontán magömlése. A legelső sem önmagától történt. Emiatt nem érzem az önkielégítést bűnnek, hanem egy szükséges egészségügyi beavatkozásnak. Utána olvastam a dolognak és sok helyen valóban azt találtam, hogy az éjszakai magömlés valóban bekövetkezik spontán módon. Hodász András atya így képviseli pl. az egyház tanítását: "Második tévedés: az önmegtartóztatás egészségtelen, ezért ?muszáj? önkielégíteni Újabb tévedés. Emlékszem, amikor gimnáziumban néhányan megtértünk, és elhatároztuk, hogy tisztaságban fogunk élni, a többiek azzal riogattak, hogy aki önmegtartóztatásban él, annak emiatt mindenféle egészségügyi problémája lesz. Hiszen nem tud kiürülni, ezért begyullad/megdagad/impotens lesz éssatöbbi. Persze hamar kiderült, hogy ez egyáltalán nem igaz. A természetnek erre is megvan a megoldása: néhány hetente, esetleg havonta, önmagától kiürül éjszaka. Neked nincs vele teendőd. Szóval semmi bajod nem lesz tőle, ha betartod Isten törvényét. (Amúgy miért is lenne, hiszen ugyanaz az Isten adta a Tízparancsolatot, aki a testedet is alkotta. Logikus, hogy nincs ellentmondás a kettő között.)" Én viszont épp emiatt tartom fontosnak az önkielégítést, hogy ezáltal megtörténjen a kiürítés, mert máskülönben feszül, emiatt én is feszült leszek és az élet minden terén hatással van ez a közérzetemre. Volt már, hogy megtartóztattam magamat hosszabb időkre (40 napos böjt), de a kiürülés akkor sem következett be. Olyankor mindig a falra másznék, már nagyon szükségem van a kiürülésre. Dr. Csermely Gyula így nyilatkozott: "A spontán magömlés ritkán fordul elő, elsősorban azoknál jelentkezik, akik nem élnek rendszeres szexuális életet. Egy biztos, nem kell tőle megijedni, nem káros." Az a helyzet, hogy nekem még nincsen feleségem, így nem élek rendszeres nemi életet, mégsem fordult még elő nálam a spontán magömlés, ezért azt érzem minden alkalommal, mikor megtelik, hogy ki kell ürítenem. A lelki atya elfogadhatónak találja ezen indokaimat?
Egy görögkatolikus orvost kértem, hogy segítsen a válasz megfogalmazásában. Ezt írta: Ebben a korban talán minden fiatal próbálja keresni a az érveket, hogy a szexualitás okozta gondjait kissebbitse, esetleg meg is magyarázhatja. Olyan nincs, hogy aki önkielégítéssel "könnyít" magán, annak nem lenne éjjeli magömlése. Ahogy írja volt hogy 40 napig "böjtölt", s még sem. Azt ugyanis, hogy a szervezet mikor tartja szükségesnek, nem az erkölcsi normáinkhoz, hanem a test szükségleteihez igazodik. Nem tudjuk befolyásolni. Az is merő tévedés, hogy ha nem időben ürül ki egy férfi, akkor betegséghez vezet a "telítettség". Amit egy fiatal nem tudatosít, vagy nem is tud róla, az az önkielégítés nagyon káros hatása a későbbi, majd házasságban folytatott nemi életében. A gyakori önkielégítés ugyanis, egy olyan gyakorlatot alakít ki, amikor is a férfi minél hamarabb akar a csúcsra jutni. Amikor pedig megnősül, már nem csak egy maga élvezetét kereső állati ösztönöket követő lény lesz, hanem egy szerető férj, akinek elsődleges vágya, hogy a felesége számára tegye minél élvezetesebbé az együttlétet. Látva, érezve, hogy mekkora boldogságot és élvezetet képes elérni a felesége, ő maga ettől boldogabb lesz, mint magától a saját orgazmusától. Ha viszont belegyökereztek az önkielégítéshez szükséges gyors praktikák az orgazmus eléréséhez, akkor jelenik meg, az oly sok férfit (és azok feleségét) gyötrő ejaculatio praecox (korai magömlés). Vagyis alig kezd a nő valamit érezni és élvezni - nincs tovább, a férj kész lett. Személyes tapasztalatom, hogy persze, ebben a korban én is örültem volna, ha valami alibit mégiscsak találtam volna, de bármennyire is kerestem, mindig éreztem, hogy ez csak az igazság megkerülése. A leírt esetben talán a legkomolyabb hibának nem is magát az önkielégítést tartom (fent elmondtam, hogy mi a véleményem), hanem inkább azt, ha ezt valaki úgy állítja be, mint egy mentőövet. Az ember ha meglát egy bomba nőt, még ha erőt is vesz a gondolatain, néha a falra mászna. Akkor is lehet rossz az ember közérzete, amikor böjtöl, vagy imádkozik, pedig ahhoz sincs semmi kedve. (Megint magamból kiindulva írok). Amit eddig írtam, azt hívő orvosként tettem. A többi a lelki atya kompetenciája, mégis bátorkodom véleményt alkotni. Nyilván nem minden bűn egyforma súlyú. Akkor lesz a bűn "kozmikus katasztrófává" (Nagy Szent Bazil szavai szerint), ha nem tudatosítjuk, hogy a bűn az bűn, és még alibit is fabrikálunk hozzá. Ez az Isten hozzánk lehajló, szerető, irgalmas, nagyvonalú kezének az elutasítása.
Egy atya azt tanácsolta nekem, hogy a Jézus imát akár utazás közben is végezhetem, viszont ezzel van egy kis nehézségem és kérdésem. Van rá esetleg valamilyen praktika, hogy a körülöttem lévő beszélgetéseket, zajokat kizárjam, esetleg használjak füldugót, vagy gyakoroljam és egy idő után megtanulom majd ezeket trükkök nélkül is figyelmen kívül hagyni a külvilágot az ima ideje alatt?
Nem javaslom, hogy füldugóval segítse az imáját. Vonaton vagy hasonló eszközön utazva nyilván nem tud annyira elmélyült, annyira csöndes lenni az imánk, mint a templomban vagy a saját szobánkban. Ezért ezt nem is lehet elvárni ettől a helyzettől, sem nem érdemes valami hasonlót produkálni. Míg a vonaton vagy buszon imádkozunk, azért közben emberek között is vagyunk. Nem tehetjük meg, hogy tudomást sem veszünk róluk. Ha netán így, elmerülve az imában nem venném észre, hogy valaki segítségre szorul, vagy akárcsak annyit, hogy én ülök, egy hölgy vagy idősebb ember pedig áll, akkor, ugye, az imám hitelessége erősen megkérdőjelezhető. Nem praktikát ajánlok, hanem kitartást. Ha rendszeresen végzi a Jézus-imát, mondjuk utazása közben, akkor egyre jobban kialakul az a helyes hozzáállás, hogy hogyan legyen ez az ima a körülményekhöz képest mégis mély és odaadó. Jó, ha két külön módként kezelem az imát: a szobámban, templomban, elmélyülten, illetve utazás közben, mások jelenlétében, más tevékenység közben. A kettő nem ugyanaz, de egymást erősíti, segíti. Legjobb, ha az imarendemben mindkettő jelen van.
Kedves Lelkiatya! Köszönöm a bölcs, kiegyensúlyozott véleményét! Minden gondolata és következtetése jelen volt a régóta tartó vívódásomban. Igen, hálával fogadom Isten áldását. Érzem minden pillanatban a szeretetét, gondoskodását, figyelmét, amióta gyerekkoromtól erre ráeszméltem. Ez adott minden nehéz helyzetben erőt. Kértem, hogy bocsássa meg azt, hogy mindvégig a helyes úton vezetett, kegyelmébe fogadott és mégis elégedetlenkedtem. A leghelyesebb, ha kezébe adjuk az életünket,Tőle jobban senki nem vezet. Köszönöm az áldásait, hogy figyelmében és kegyelmében vezeti Családom minden tagját! Amint megírtam Önnek a túlcsorduló kételyeimet, rögtön jöttek a válaszok, csak nyitva kellett hagyni a szememet és fülemet. Csodálatos bölcsességeket találtam a Bibliában, felajánlotta az Úr azokat a helyeket, amit olvasnom kellett, ide illett. Igen, tudom, hogy az ördög tesz próbára. Kívánom, hogy tudjon erős lenni minden Istenhívő, és tudjon ellentmondani a csábítására! Szeretem a szüleimet, gyerekeimet és a feleségemet is. Keresztény ember Ő is. Biztos vagyok benne, hogy a saját kísértésével neki is meg kell küzdenie. Köszönöm az Úrnak a próbát, hogy megerősödve kerülhetek ki a próbatételből. Köszönöm Önnek Lelkiatya, az ehhez nyújtott segítségét, megerősítését! Áldja meg életét és munkáját a Mindenható! Mindannyian az Úr eszközei vagyunk vágyainkkal, életünkkel szolgáljuk azt, aki életünk irányításában vezetőnk, segítségünk. Köszönöm, hogy életem minden percében gondomat viseli! Próbáival erősödöm. Szeretettel: Ministráns
Kedves Ministráns! Utólagos engedelmével ezt teljes terjedelmében közzéteszem, mert amit ír, egyfajta tanúságtétel is. Köszönjük, hogy nehéz sorsát hordozva ezt így gondolja és ezt velünk is megosztotta.
  1 
2
  3 4 5 6 7 8 9 10 11 ...