Kedves Lelkiatya! Ami a második megszólalás volt a 4. parancsolat szerint, abban olyan értelemben tudok csatlakozni, hogy sajnos rengeteg ilyen szituáció van a való életben, mint gyermekvédelmi szakember sok hasonlóval találkozom, így nem tartom túl szerencsésnek azt a válaszát, hogy "Ne tegyük fel!", hogy van ilyen szituáció. Igenis van, nagyon sok, és szerintem sokan vagyunk olyan keresztények, akik elvárják az egyháztól, hogy ne a szőnyeg alá seperjék a problémákat azzal, hogy "Ne tegyük fel, hogy van ilyen." Van ilyen, nagyon sok, sajnos. Az egyházaknak illene tehát egy normális, a krisztusi tanításra alapuló választ adni ezekre a szélsőséges, mégis egyre gyakoribb problémára.

Kedves Lelkiatya! Az amerikai barátom kapcsán írtam Önnek kétszer is. Nos, megtörtént a találkozás. Be kell vallanom, végül nála aludtam. Ráadásul kétszer is, mert úgy adódott, hogy nem értem el a vonatot. A lelkivezetőm véleményét is kikértem (igaz, vele nem tudtam részletesen megbeszélni, mert nem volt idő rá akkor, amikor találkoztunk, sokan járnak gyónni hozzá, korábban én nem tudtam elmenni hozzá, stb.) és ő azt mondta, ha külön szobában alszunk, aludhatok ott, mármint a barátomnál. Már magam se tudom, hogy jól tettem-e vagy sem. Semmi nem történt köztünk, sem csók, sem simogatás, sem testi egyesülés, semmi. A probléma nem ezzel van. Eleinte nagyon jó is volt az egész, pont azért, mert rájöttem, bízhatok benne, ő csak egy nagyon jó barátom, végig gondoskodó volt, amíg ott voltam, nagyon sok dolgomat meg tudtam vele beszélni, a jelenléte nagyon segített a problémáim elfelejtésében. Összességében, olyan volt, mint egy barát, közös programok, vicces sztorik, egymás türelmes meghallgatása megvolt, de nem történt semmilyen erotikus dolog. Baráti érzelmekből kiindulva megírtam neki, hogy hiányzik nekem és válaszolt, hogy "Te is nekem. Nagyon." és azt is, hogy sokat változtattam az életén az utóbbi években. Ettől a ponttól kezdve nem vagyok biztos benne, hogy érez-e mást is irántam, vagy csak a barátomként szeret. Ráadásul, meg lettem kísértve vele kapcsolatban, vágyakozó gondolatokkal, de amikor vele voltam személyesen, akkor meg annyira baráti volt az egész és éppen azért aludtam ott másodjára, mert annyira azt éreztem, hogy csak nagyon jó barátok vagyunk és ennyi. Nekem nem volt semmi rossz szándékom és neki sem, de akkor mi változhatott meg? Vagy ezek csak a gonosz kísértései? Azt hiszem, Önnek kell igazat adnom, mert hiába nem voltak senkinek olyan szándékai, valahogy valami csak félrecsúszott. Vagy ő nem elég egyértelmű. Hozzá kell tennem, nem keresztény, tehát az ő logikájába belefér olyan is, ami egy keresztény embernek nem, de tudja, hogy katolikus vagyok és egyébként teljesen tiszteletben tartja, sőt, ő is elkezdett közeledni Istenhez egy kicsit. Főleg azért mondom ezt, mert tényleg voltak olyan helyzetek, amiből semmi nem lett és nem volt bennem rossz szándék, de mégis, más volt, mint addig. Például, amikor a barátom az ágyán feküdt (külön ágyunk volt, a lakás részben elválasztott 2 részében), én meg leültem ott mellé és úgy dolgoztunk együtt egy laptopon. Nekem lett is egy kísértés ebből, amit nem váltottam cselekedetre, de amikor leültem mellé, remegett a testem és észrevettem, hogy odalent nagyon nedves vagyok. Pedig annyira nem volt bennem semmi ilyen szándék. Neki persze az egészről semmit sem szóltam és ő maga meg nem vette észre, mert annyira azért nem volt feltűnő. Vajon helyrehozhatatlanul elromlott az egész vagy még helyre lehet hozni és lehetünk igazi barátok? Mit tehetek, ha nem tudom biztosan, ő mit érez? Vonzódásnak meg romantikus érzelemnek egyáltalán semmi jelét nem adta, inkább azt éreztem rajta, hogy nagyon diszkrét. Még akkor is úgy öltözött át, hogy más ne lássa, mikor nem voltam ott (onnan tudom, hogy közben a nappaliba mentem, ahonnan az ő szobája nyílt, nem tudtam mit csinál), amikor zuhanyozni mentem, akkor elment a lakás másik végébe, ő meg akkor zuhanyzott, amikor elmentem a boltba. Nem mutatkozott előttem hiányos öltözékben meg ő sem látott igazán engem úgy. Olyan volt, hogy alul törülköző volt rajta, felül egy póló, de így is csak egy pillanatra láttam és van egy olyan érzésem, hogy a pólóját is miattam vette fel. Diszkrét volt, gondoskodó, nem tolakodó és én is igyekeztem mindent jól csinálni. Utólag belátom, hogy nem mindig sikerült. Ön szerint ki kellene derítenem, hogy csak barátként tekint-e rám, illetve lehetne tényleg csak a barátom? Nem szeretném elveszíteni a barátságát.

Kedves Lelkiatya! Szeretnék csatlakozni ahhoz a kérdezőhöz, aki az Atyádat és anyádat tiszteld paranccsal kapcsolatban kérdezett. Ő ugye felvetette azt, hogy mi van, ha az édesapa valami olyan bűncselekményt követ el, ami miatt a rendőrök kezére kell őt adnia. Tegyük fel, olyan bűncselekményt követ el az édesapa, amivel kapcsolatban bárkinek, akinek tudomása van róla, feljelentési kötelezettsége van, és egyedül csak a gyermeke tud róla. A gyermeknek lesz egyedül emiatt feljelentési kötelezettsége. A kérdésem az lenne, hogy mennyire sérül ez a parancs, hogyha teljesítem az állampolgári kötelességemet, amelyet a törvény előír, de közben megadom a bűnös édesapának a lehető legtöbb tiszteletet, amelyet magamtól őszintén meg tudok adni?

Kedves Lelkiatya! Azt szeretném kerdezni hogy a szemérmetlenség maga csak akkor bűn ha tudatosan legyen az kísértés után de tudatosan ugy dontok hogy elkövetem.. rendesen csinálom hogy az majd kielégüléshez vezet vagy vezessen. A szemérmetlen tartalom nézese pedig akkor bűn ha tudatosan tegyük fel rákeresünk interneten es nézzük azt. Az összes többi nem bűn vagy maximum bocsánatos bűn igaz? Pláne hogyha nem mi keressük sőt messziről szaladnank mar el tőle!

Tisztelt Lelkiatya! Van ugyebár a negyedik parancsolat, az Atyádat és anyádat tiszteld!, és ebből vezetik le a hazaszeretetet is. Mármost :-Ha valaki megtudja, hogy az apja sorozatgyilkos, és a rendőrség kezére adja,-A 2. világháborúban -igaz, kis számban- voltak német katonák, akik ellenezték a nácik által elkövetett népirtást, és megszöktek, majd csatlakoztak a helyi ellenállási mozgalmakhoz, az ilyen emberek helyesen jártak el, vagy sem?Válaszát előre is köszönöm.

Kedves Lelkiatya! Ha Isten valamilyen formában egy számomra hihetetlen dolgot nyilatkoztat ki nekem (személyes, rám vonatkozó dolgot), akkor hogyan lehet elhinni? Hogyan lehet kikapcsolni a kételkedést és az aggódást, ami esetleg abból fakad, hogy "mi van ha félreértem"? Főleg, amikor olyanról van szó, amit nem oszt meg másokkal. Tehát, amikor próbálom mások tanácsát kérni, de nekik nem nyilatkoztatja ki rólam, csak nekem. És ha még ellenkezik is azzal, amit az atyák egy része mond? Több atyával megosztottam, valaki elvetette teljesen, valaki nem. A szívem azt súgja, hogy Jézus azt akarja, higgyek neki és bízzak benne, de nem könnyű. Nem egy egyszeri kinyilatkoztatás, 3-nál is több ilyen volt. Nem személyesen megjelent Jézus, de máshogyan a tudtomra adta. Ha bízni akarok benne, bármilyen nagy dolog is legyen, hogyan tudok, mit tanácsolna? És, ha nagyon nagy kegyelemről van szó, hogyan tudom leküzdeni a méltatlanság okozta idegességet?

Kedves Lelkiatya! Egy kedves ismerősömön hívta ma fel a figyelmem arra, hogy döntsek. Égi jelnek tartom a találkozásunkat, és valóban, az életvezetésemben döntést kellene hoznom. Egy évig szerzetesjelölt voltam, majd saját szándékomból elhagytam ezt a hivatást. Azóta kb. 10 év telt el, de párkapcsolatot sem sikerült kialakítanom senkivel, bár a vágyam erre megvolt, megvan. Jelenleg közel vagyok a negyvenhez, egy egyházi intézményben dolgozom, de nem tudom elképzelni az életem párkapcsolatban. Félek a csalódásoktól, félek, hogy fel kell magam "tárni" valaki előtt (aki mondjuk tetszik) és még rengeteg fenntartásom van, mind másokkal, mind magammal szemben. Időnként elkeseredek, és elfog a reménytelenség. Nem tudok dönteni, nem tudom, hogy kell elindulni a JÓ döntés útján. Bizonyosan ördögi kör ez, hogy egyszerre várakozom, abba bízva, hogy idővel lesz egzisztenciám, biztosabb anyagi helyzetem, és ezzel talán esélyem is arra, hogy felelősségteljesebb férfiként kezdeményezhessek párkapcsolatot. De közben ez olyan halogatás, amit már - kisebb szünetekkel - tinédzser korom óta "végzek". Az elutasítást kezdetben nagyon rosszul éltem meg, de ma már belátással vagyok. Summa summarum: nem tudom, mi a szívem igazi vágya; nem látom magam, mint felelősségteljes férj, akire lehet majd támaszkodni, és aki istenes életre törekszik a házasságában is, de közben vágyom egy olyan nőre, akit szeret és akit szerethetek, illetve hasonló értékrendű mint én. A lelkivezetőm nemrégiben elhunyt, nem tudom, kivel beszélhetném meg ezeket, illetve, van e értelme bárkit személyesen terhelnem. A szentségekkel igyekeztem méltón élni, de jelenleg ismét egy hullámvölgybe irányítottam az életem, nehezemre esik bűnbánatot tartanom és szentgyónást végeznem. Bűnös örömökkel élek, amik "sokat ígérnek, keveset adnak, de mindent elvesznek".

Tisztelt Lelkiatya! Isten látja tudja előre,hogy pl 2022-ben miket mulasztok el,milyen bűnökbe esem?És 2026-ban is? Lehet az ő hangja akár egy erős érzés milyen irányba menjek pl továbbtanulás terén? Köszönöm szépen!

Kedves Lelkiatya! Két kérdésem is lenne. Gyermekkorban volt egy ismerősöm aki ... Az lenne a kérdésem hogy ezek nagyon nagy hibák voltak? ... Bár okosabb és jobb lettem volna akkor ma már sok mindent máshogy tennék. Kérem az egész kérdésemet ne tegye ki. Válaszát várva!

Kedves lelkiatya! Mi a véleménye a Görögkatolikus és Ortodox lelkiség oldalról? Mária.

Kedves Lelkiatya!Négy gyermekes anyuka vagyok!Felmondtam a munkahelyemen márciusban mert elegem lett,hogy egyre több volt az elvárás oldjam meg ha betegek a gyerekek mert ott nincs úgy ember aki besegítsen!Hogy én elmenjek gyerekápolási táppénzre!Hozzá teszem meglehetne oldani csak más műszakbeosztással!Megmondtam a főnöknek én mégegyszer nem hagyom otthon a kislányom betegen 8 éves mert dolgoznom kell férjemnek is bekellett menni mama is dolgozik!Elkeserítő mennyire nem számít az hogy valaki anya is egy munkahelyen!Közben elvégeztem már egy pedagogiai asszisztens sulit amivel az az álmom legyen vele munka mert ott más mert nem olyan mint a kereskedelem plusz sok szabadság van ott jobban tolerálják ha az anya gyerek betegsége miatt nem megy be mesèlték!Beadtam önèletrajzom de halogadtam is és kiderült vettek fel embert!Isten tud segíteni hogy legyen ebben még álláslehetőségem? Amikor amott felmondtam meghoztam ezt a döntést megmyugodtam!Köszönöm szépen a válaszát!

Tisztelt Lelkiatya! Ha egy katolikus ember polgári szertartásal van eltemetve pl saját kérésre Akkor az a személy elkárhozik??? Illetve milyen jelentősége van egy Katolikus temetésnek az elhunytra???

Kedves Lelkiatya! Köszönöm, hogy válaszolt a kérdésemre, amit az amerikai barátomról írtam. Lehet, hogy félreérthető volt egy dolog. Nincs szó arról, hogy én többet utaznék hozzá. Most 2 alkalommal jött ő több napra oda, ahol én lakok (és ott aludt a volt albérletemben), ez most az első alkalom idén, hogy én mennék Budapestre. Felfedezi az országot, megy sok helyre itt és lehet már nem férne bele neki, hogy 2 napra megint eljöjjön ide, ha meg én megyek, akkor előtte és utána nap jobban tudja csinálni a dolgait, intézni az ügyeit. A külföldi utazás nekem tényleg csak baráti szándékból jutott eszembe. Lehet, hogy furcsának tűnik, vagy akár helytelennek, de tényleg nagyon szeretek vele beszélgetni, elmondhatom neki a problémáimat is akár és vele valahogy máshogy tudok vele beszélni, mint másokkal. De nem azért, mert szerelmes lennék bele, hanem azért, mert egyszerűen más a természete, nyilván mindenkinek más és lehet az is belejátszik, hogy egy sokat utazó amerikai, így valahogy más a látásmódja. Meg valahogy meg is hallgat türelmesen és tudok is vele annyit beszélni, hogy jobban el tudom neki mondani. Eleve ritkán tudunk találkozni és így annál jobb, amikor sikerül. Van még egy dolog, amit nem írtam le. Lehet, hogy nem változtat a véleményén, de hadd mondjam el. Mostanában sajnos küzdök egészségügyi problémákkal és a kimerítő mozgás, gyors séta, ilyesmik hatására problémáim szoktak lenni. Nem egyértelmű, hogy mivel van összefüggésben, sajnos fogok is menni sokszor az orvosokhoz mostanában. Szóval, persze, megpróbál az ember időben kimenni az állomásra, de ha nem a vonathoz kellene mennem, hanem csak hozzá, akkor nyugodtabban lehet programot tervezni, nem kell sietni, mehetek kényelmesen. Bevallom őszintén, emiatt egy kicsit afelé húz a szívem, hogy aludjak nála, mert szeretném megkímélni magam, amennyire tudom. Gondolkodtam azon, hogy aludhatnék másnál is, de valahogy az se lenne jó. Az unokatestvérem lakik a fővárosban a párjával (nem jegyesek, nem házasok), de nekem kellemetlen lenne úgy menni oda, hogy ott vannak ketten és én odacsöppenek harmadiknak és ráadásul a párját soha nem is láttam, nem is találkoztam vele és furcsa lenne úgy találkozni egy számomra idegennel, hogy akkor már ott is alszok, ahol ő, ott reggelizek, ilyesmi. Ha ismerném már évek óta, az úgy más lenne. Talán azért sem frusztrál annyira ez a másik helyzet, mert ezt a barátomat már évek óta ismerem és nem tudom kellene-e vagy nem, de bízok benne. Van egy másik rokonom is, aki ott lakik, de az az igazság, hogy ő meg sokszor nem örül, ha ott alszok (aludtam már ott anyukámmal, de az már régebben volt és bár fogadott minket, főzött nekünk, elvitt valahova, de nem feltétlenül mindig volt ez neki öröm) meg nem tudom mit szólna ha hirtelen szólnék, vagy lehet a férje nem örülne, nem tudom, és nem lenne jó, ha azt érezném, hogy egy nyűg vagyok neki. Főleg, hogy körülbelül az utolsó pillanatban szólnék neki és annak még kevésbé örülnének. Az igazság az az, még ha hihetetlenül is hangzik, nem romantikus érzelmekből fontolgattam ezt az ott alvást, hanem főleg emiatt. Hozzátartozik az is, hogy voltunk már kettesben, a volt albérletemben is, csak az nem éjszaka volt és nem ott alvás. Beengedtem, odaadtam a kulcsot, megmutattam neki mi hol van, töltenem kellett a telefonom, így addig beszélgettünk. Korábban, évekkel ezelőtt egyszer voltam nála egy másik lakásban, ahol akkor ő lakott, de csak főztünk együtt meg beszélgettünk, nem volt csók, meg semmi. Éppen emiatt az is eszemben van, hogy, ha tényleg akarna tőlem valamit, már lett volna rá lehetősége nem is egyszer. Nem volt éjszaka, az igaz, de kettesben voltunk egy lakásban. Én vagyok túl naiv, hogy bízok benne? Nagyon komolyan meg fogom fontolni a tanácsát, amit adott, hogy ne aludjak vele egy lakásban, de azért akartam ezeket leírni, mert így látszik a helyzet teljes egészében.

Kedves Lelkiatya! Ugyanaz volnek aki arról kérdezett hogy a szemérmetlenség mikortól bűn. Nekem aggályos lelkiismeretem van vagy lehet. Mert nagyon támad az ördög brutális szinten nem hagy beken. Van hogy csak megyek vagy csak ülök es ram tor egy ilyen szemérmetlenséggel es utána olyan erős a nyomás olyan erős az a helyzet ott az az ördögi jelenlét gondolatban hogy beleőrül az ember es azt hiszi hogy o volt lehet hogy ő is tette éppen a szemérmetlen érzést vagy mozdulatot de semmi többet es nem akarattal hanem az ordog miatt. En emiatt szinte mar naponta járok gyónni,de holnap reggel megyek utoljára engem mar nem erdekel en elfáradtam. Ezért azt kérdezném hogy a szemérmetlenség bun ha nézzük vagy csináljuk es az kielégüléshez vezet. Az összes többi bármi is történjen az ördög miatt en teszem,en gondolom akkor azt tegyük fel megbeszélhetném itthon az anyukámmal? Hogy megnyugtasson mert nekem kell valaki aki megnyugtat de nem járhatok naponta gyónni plusz en szeretek az az ember lenni aki megvan gyóntatva. Előre is köszönöm.

Kedves Lelkiatya! Sokan gondolják, hogy semmire nem vagyok jó. Nem kapok munkát.