Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi húsz meg hat? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya! Hol találhatom meg a teljes Szeptuagintát magyar nyelven? Köszönöm. József
Sajnos egyelőre - tudomásom szerint - nem található meg. Orosz Atanáz atya kezdte el fordítani, s az első kötet már talán meg is jelent. Ugyanakkor legtöbbször csak árnyalatnyi különbségek vannak a Vulgáta vagy a héber szentíráshoz képest. Akit ezek az érdekességek érdekelnek, annak érdemes valamilyen más nyelven hozzáférni a szöveghöz.
Kedves Lelkiatya! Egy szomoru esetet szeretnek megosztani Onnel. Egy kedves ismerosom, aki adventben gyont utoljara. Most nagy bojti idoszakban vegezte el ujra szentgyonasat. Nem husveti gyonasnak szanta. Sajnos ugy alakult, hogy elviselhetetlen terhernek erzett egy dolgot. Szerette volna egy ujabb gyonasban ezt a terhet is letenni, de az atya annyit mondott, hogy nem reg gyont es a kisebb bunoket a sztaldozas eltorli. Rendkivul elutasito volt az atya. Az ismerosom hozzaallasa is jelentosen megvaltozott nincs bizalma a papsaghoz es a bunbanat szentsegehez sem.. ugy erzem, hogy az ismerosom 1,5- 2 evig biztos, hogy nem fog sztgyonashoz jarulni, mely negativ erzest valtott ki valaszat elore is koszonom.
Nem szabad ennyire érzékenynek lenni. Nem tudom, mi lehetett az oka a pap elutasító magatartásának, de ha így járt az illető, s továbbra is érzi a lelki terhet, menjen el egy másik atyához, és beszélje meg vele. Ne várjuk, hogy a papok hibátlan angyalok legyenek, akkor óhatatlanul csalódás ér. A legjobb pap sem az, neki is lehetnek rossz napjai, rossz pillanatai. Meg kell győzni vagy édes szavakkal rá kell venni az illetőt, hogy keressen föl egy másik atyát. Előtte, persze, imádkozzék érte, hogy ez valóban sikerüljön - akkor az égi segítséget is megkapja hozzá, hogy megnyerje egyik testvérét.
Kedves Lelkiatya! Lenne pár kérdésem: 1. ha kedvenc atyám, egyik régi miséjét nézem meg újra és újra az ugyanúgy érvényes mint az élőben közvetített mise nézése? 2. úgy döntöttem, hogy a nagyböjtöt felfüggesztem, mert az ideinek nem sok értelme van (csak már az életkedvem megy el) és inkább újra dicsőítéseket hallgatok egész nap és a kedvenc imámat a Te Deumot imádkozom a nagyböjti énekek és imák helyett, hogy több türelmem legyen a gyermekeimhez és, hogy ne csússzak még mélyebbre lelkileg. Ez bűn-e? 3. Nem lesz lehetőségem gyónni, és az általános feloldozás során eltörlik az összes bűnt, ha nincs benne halálos bűn, akkor azokat a legközelebbi személyes bűnbevallásnál nem is kell majd felsorolni? A korábbi gyónásból véletlen kimaradt bűnökre is igaz? Válaszát, segítségét előre is köszönöm.
1. Sajnos összekapcsolódott ez a két szó, pedig ebben a formában nem sok értelme van, hogy a "mise érvényes" vagy sem. A hívő számára nincs érvényes mise vagy nem érvényes mise. Ha részt vesz rajta, nagy lelki haszonnal jár, ha nem vesz rajta részt, akkor elesik ettől. Ha közvetítéssel néz meg valaki egy szent misét, vagy felvételről nézi végig, ez is lehet egyfajta lelki tevékenység, minden bizonnyal lelkileg jót is tesz az embernek, de ez nyilván nem ér fel egy szent misével. Szükség helyzetben, ha az ember nem juthat el szent misére, akkor pótléknak ez is valami, de nem szent mise. Amikor a püspök atyák úgy határoznak, hogy feloldást kapnak a hívek a vasárnapi misén való részvételtől, akkor ez feloldás arra vonatkozik, hogy nem követ el bűnt az, aki nem megy el vasárnap a szentmisére. Ha közben meghallgatja a közvetítést vagy egy mise fölvételt, ez, mondom, lelkileg hasznos lehet, de nem ér föl a szent misével. Az Ön által fölvetett megoldás pedig lehet, azért is sántít, mert félő, hogy valójában egy kedvenc személyhöz kötődik a jámbor cselekedet, nem pedig Krisztushoz. 2. Semmi nem indokolja a nagyböjt fölfüggesztését. Nem javaslom, mert akkor lemarad a húsvétról is. A nagyböjt lényege a húsvétra való előkészület. Ha valami ok miatt nehéz megtartani az eredeti fogadalmát, vagy az egyház előírását - amit szerintem igazán nem nehéz megtartani -, akkor is inkább a lelkiatyával érdemes ezt a változtatást megtenni. Különben könnyen belecsúszhat az ember, hogy a könnyebb utat választja, s ez lelkileg igen nagy kárt eredményezhet. Nyilván könnyebb dicsőítést hallgatni, kedvenc imákat mondani. Csakhogy így lelkileg nem fog előre jutni. Mindennek megvan az ideje. Nagyböjtben bűnbánatnak és a böjtnek. Nem azt mondom, hogy ez bűn, hiszen dicsőítéseket hallgatni bizonyára nem bűn, de nagy lelki veszteséget jelent, ezért egyáltalán nem javaslom. 3. Ha nem lesz lehetősége gyónni, akkor az általános feloldozás a gyónás feloldozásával ér föl, a bűnöket utána már nem kell meggyónni. Ugyanolyan, mint a szokványos föloldozás, minden bűnt eltöröl - ha igazi és őszinte a bánat. Később, egy újabb gyónás esetében nem kell meggyónni a korábbi bűnöket. De ha volt néhány súlyos eset, azt azért érdemes elmondani az atyának, mert minden bizonnyal tanácsokat is ad hozzá, s ez hozzásegíti, hogy lelkileg ebből is gazdagodjék.
Kedves Lelkiatya! 37 éves, gyakorló római katolikus férfi vagyok. Az Úr házasságra, családalapításra hívott meg, egész életemben izzó vágy élt bennem, hogy ezt beteljesítsem, de sajnos a közelébe sem kerültem, minden nő visszautasított, akinél kezdeményeztem. Ha nem lenne erős a hitem, biztos, hogy megőrülök, vagy valamilyen függőség rabjává válok. Ahogy rohannak az évek, egyre kevésbé látom valószínűnek, hogy sikerül beteljesítenem azt, amire az Úr hív. A korom további hátrányt jelent, hogy egy fiatal, családalapítás előtt álló nő potenciális partnerként tekintsen rám. Egyre elkeseredettebb vagyok. Elolvastam, meghallgattam, kipróbáltam mindent, amit az ebben a helyzetben lévő embereknek fel szoktak ajánlani. Miért hív vajon az Úr házasságra, gyermekáldásra, ha nem ad hozzá társat? Köszönöm, ha gondolataival segít megnyugvást találni!
Valamit át kell kapcsolni Önben. Nem tudom, mi az, de sorai olvastán ez jutott eszembe. Minden bizonnyal jó szándékkal törekszik megvalósítani ezt az álmát, de valamit mégis elhibáz. Mi lehet ez? Lehet, hogy pont ez az "izzó vágy"? Van Önben egy nagyon erős ragaszkodás ehhöz az elképzeléshez, ehhöz az életformához. S amikor egy kapcsolatban lépni akar, talán nem az illető nő felé lép, hanem effelé a vágy felé. Lehet, hogy ezt érzik meg azok a hölgyek, akik eddig kikosarazták? Hangsúlyozom, ez csak találgatás a részemről. De valami ilyesmi úton érdemes elindulni megkeresni, hogy mi is az a dolog, amit át kell kapcsolni. Javaslom, hogy engedje el ezt a vágyát. Fogadja el, hátha az Úr mégis mást akar. Elhiszem, hogy a lelke mélyén meg van győződve arról, hogy ennek így kell lennie, de mivel foggal-körömmel ragaszkodik hozzá, ezért meg is bénítja Önt. Ezért bátorítom, hogy távolodjék el ettől a szilárd meggyőződésétől. Bízza rá az Úrra! Faggassa őt, hogy vajon csakugyan ezt akarja, s nem valami mást! És ne álljon meg hamar a "meghallott" válasznál. Legyen nyitott bármire! Mondja is ki ezt imájában: "Tégy velem amit Te akarsz, Uram!" Ha ezt komolyan veszi, talán kibillenti a holtpontról. De lehet, hogy valami más lesz itt. Vizsgálja meg alaposan, mi az, amit változtatni kell, amit át kell "kapcsolni" Önben.
Kedves Lelkiatya! Nagyböjtben ígéretet tettem, hogy a 40 napban, nem piszkálom azokat a sebeimet, amik már kisgyermekkorom óta megvannak és folyamatosan piszkálom emiatt nem tudnak begyógyulni. Most az utóbbi pár napban arra ébredek, hogy éjszaka leszedem őket. Ez bűn? Meg kell majd gyónnom?
Nem, amit álmában tesz az ember, az nem bűn. Egyszerűen rossz szokás, a test cselekszik, dolgozik, míg az értelem pihen.
Kedves Lelkiatya! Úgy hallottam, hogy a szentgyónás során csak a bűneink törlődnek el, de a bűn köteléke megmarad. Ez valóban így van? És ez mit jelent a gyakorlatban? Mi a bűn köteléke és hogy lehet tőle megszabadulni? Segítségét előre is köszönöm: gemgirl
Nem tudom, mire kell itt gondolni. Nem marad meg semmi. Isten mindent eltöröl. Amit magam tartogatok, esetleg az. Talán erre gondolt, aki azt mondta,hogy megmarad a bűn köteléke? De ezen is dolgoznunk kell lélektani szempontból, hogy higgyük el végre, hogy Isten, ha akar, mindent eltöröl. Márpedig pont ezt akarja. Meg akar minket gyógyítani, el akar venni mindent, ami távol tart minket tőle. Persze, csak akkor, ha mi is odaadjuk. Szent Jeromos már mindenről lemondott, teljes aszkézisben élt, amikor azt hallotta az Úrtól: "Még nem adtál nekem mindent." Nem értette a remete, hogy ugyan mit adhatna még oda, hiszen már semmije sem volt. "Add nekem a bűneidet!" - folytatta az Úr. Erősítsük magunkban ezt a hitet, hogy Isten olyan szabadító, aki közben mindenható!
Kedves Lelkiatya! A világban jelen vannak a betegségek, a járványok, szegénység, szeretethiány, és sok nehézségek. Az emberek félnek, veszély helyzetben, és pánikba esnek, elcsügged a lelkük. Félnek az emberek a betegségtől, a haláltól.. Vajon megerősíti ez a nehéz helyzet a mi hitünket, és közelebb kerülnek az emberek a jó Istenhez és egymáshoz szeretettel?  Mi az ami segíthet, most ebben a nehéz helyzetben? A halálfélelem küzdelmében, a betegség és a szenvedés idején, a jó Isten szeretetére vágyunk, és lelki békességre, és megnyugvásra. De ha félünk, hogyan lehetünk képesek megnyugodni? Ha szomorúak vagyunk, hogyan vigasztalódhatunk meg? Ha gyöngének érezzük magunkat lelkileg, hogyan erősödhetünk meg? Imádságban kiáltsunk az Úrhoz, vegye el félelmünket és erősítsen meg, és vigasztaljon minket, és ne hagyja hogy elvesszünk, könyörüljön rajtunk?
Ami az egyéni imádságot illeti, ilyen helyzetekben talán egyik legjobb ima a zsoltározás. A zsoltárok nagyon sok olyan emberi helyzetet fogalmaznak meg, utalnak rá, amelyeket ma is megélünk. Az itt fölsoroltakat például. S nem is mindig hozza rá a megoldást, hisz nincs is mindig megoldás - legalábbis emberi szinten. De jólesik kimondani, leplezetlenül föltárni az Úr előtt. Nagyon fontos, hogy a Jóisten előtt nem kell "viselkednünk". Bármit elmondhatunk neki, panaszkodhatunk, haragudhatunk rá, stb. Csak maradjunk vele őszinték, csak maradjunk vele kapcsolatban! Sokszor úgy, olyan helyről jön aztán a segítség, a megerősítés, ahonnan nem is várjuk. Isten soha nem hagy magunkra. Amikor elhagyatottnak érezzük magunkat, akkor valójában mi zárkóztunk el Isten elől, s nem érzékeljük az egyébként állandóan felénk áradó szeretetét. Sokat jelent még a félelem leküzdésében, ha együtt imádkozunk másokkal. Ez most, a járvány idején nehezebb, de a szűkebb családunkkal, vagy akár távkapcsolaton keresztül másokkal közösen imádkozni szintén sok erőt ad. Vígasztalást és bátorítást meríthetünk még a Szentírás olvasásából is. Azon keresztül is az Isten szól hozzánk. Persze, figyelni is kell rá, hogy meghalljuk szavát, de ha már elővesszük a Bibliát, már ha időt szánunk rá, ezzel nyitogatjuk a lelkünk ajtaját feléje. Segít még a gyöngeségeink leküzdésében, ha nem magunkkal törődünk. Egészen biztosan találunk olyan embert, aki még nálunk is rászorultabb. Neki, meg másoknak is igyekezzünk segíteni! Ha a magunk szomorúságát, szorongását nem is tudjuk elmúlasztani, legalább másoknak segítsünk ebben. Időközben aztán mi magunk is gyógyulunk.
Kedves Lelkiatya! A Szentírásban olvashatjuk a római levélben: "Ne hasonuljatok a világoz, hanem gondolkodásotokban, megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes." Hogyan imádkozzunk, hogy felismerjük az Úr akaratát? Mi az Úr akarata a mi életünkben?
Ez a szakasz is elárulja, hogy a világ forgatagában élve nagyon bajos fölismerni, hogy mi az Úr akarata. Talán az első lépés ez, megfelelő távolságot tartani a világtól. Van, aki ezért vonul ki belőle és lesz szerzetes, mert gyöngének tartja magát, s úgy ítéli meg, hogy ő nem képes úgy megtalálni az Isten akaratát, ha a világban él. De legalábbis, aki nem hagyhatja el íly módon a világot, legyenek olyan szigetek az életében, ahol időről időre kiköthet a zajló habok sodrásából, megpihenhet, elcsöndesedhet. Ha ez rendszeresen be van iktatva a hétköznapok sorába, akkor szintén van esély, hogy ezekben a csöndekben, de akár az ilyen ember a világ bármely pontján is fölismerheti, meghallhatja, mi az Isten akarata. E csöndek nélkül is lehetetlen. De vannak más utak is. Van, akit a felebaráti szeretet, a rászorulók iránti együttérzés vezet a fölismerésre, hogy mi az Úr akarata. Ilyen volt Teréz anya, meg sok más rendalapító. Nincs recept, nincs egyetlen biztos, kitaposott út. Mindenkinek magának kell azt végigjárnia. Egyik legfontosabb dolog a közvetlen kapcsolattartás Jézussal, a Megváltóval. Ezt a kapcsolatot is nagyon sokféleképpen lehet ápolni, erősíteni, tisztítani. S még egy fontos tényező: az idő. Nem szabad türelmetlennek sem lenni. Lassan érlelődik meg a buzgóságunk gyümölcse, vagy inkább az arra kapott ajándék: a megvilágosodás. Amikor a szemem is az Úré, és az ő szemével tudom látni önmagamat és a világot. Akkor egyértelművé válik számomra, hogy mit akar ő, s attól kezdve nem csak elhatározott szándékom, de lényemmé válik, hogy az ő akaratát kövessem.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! Most a nagyböjt idején végezzük az Előszentelt Liturgiát. Az a kérdésem, hogy pontosan hol is kell állni, illetve térdelni. Az igazodjék föl, felváltva állunk és térdelünk, de a nagybemenet, bár gondolom itt nem pontosan ez a neve- ott állni, vagy térdelni kell-e? Általában állni látom az embereket, nem térdelni kellene? Köszönettel Marika Áldott böjti napokat kívánok.
Kedves Marika Nálunk, Magyarországon érdekes szokás alakult ki. Amikor az Előszentelteken a pap - vagy kántor - énekli az előverseket, akkor ő áll, mi pedig térdelünk. Amikor mi énekeljük rá a refrént: Igazodjék föl..., akkor mi állunk föl és ő térdel. Ezt mind a négy elővers alatt megtesszük, tehát ekkor négyszer térdelünk le és állunk föl. Ezek után a pap még három nagy leborulást végez. Ezt a hívek ritkán szokták követni, pedig nagyon jó volna, ha ők is megtennék ekkor ezt a három leborulást. Ezalatt a pap csöndesen mondja Szent Efrém bűnbánati fohászait. Egyes helyeken szokás, hogy amikor nagybemenettel a Szentséget kihozzuk a hajóba és úgy viszi be a pap a szentélybe a királyi ajtón át, akkor a jelenlevő hívek letérdelnek és nem is énekelnek, hanem majd csak akkor állnak föl és folytatják az éneket, amikor a pap már bevitte a Szentséget a szentélybe. Ez nálunk kevés helyen van így. Általában folyamatosan énekeljük ez alatt a Most az égi erők... kezdetű himnuszt. De ha Ön szeretne ezen a ponton letérdelni, nagyon jól teszi, csak bátorítani tudom.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Tisztelt Lelkiatya! Hogyan lehetek görögkatolikus, ha konfirmált református vagyok?
Nyilván fontos, hogy alaposan megismerje a bizánci rítusú katolikus egyház értékeit. Ne csak külsőségek miatt akarjon ilyen jelentős lépést tenni. Ehhöz mindenképp egy atyára van szükség, aki elmagyarázza Önnek az egyházunk sajátosságait. Keressen föl, szólítson meg tehát egy görögkatolikus atyát, és ő majd elmondja a többi szükséges dolgot. A hitvallás letételével és bérmálással válhat görögkatolikussá. A bérmálás nem ugyanaz, mint a protestáns egyházban a konfirmáció. Keresztelést természetesen nem kell megismételni, de a bérmálás szentségében, s persze, az Eucharisztiában mindenképpen részesülnie kell.
Kedves Lelkiatya! Most vasárnap áldoztam először kézbe. De azt olvastam, hogy ez Szentségtörés. Ez valóban így van? Most akkor mit csináljak? Nekem, még felemelőbb volt mint a nyelvre áldozás. Éreztem, Krisztus jelenlétét, ahogy átölel velem van. Szerintem, ha szentségtörés lett volna, nem érzetem volna az Ő jelenlétét. Mit gondol erről?
Ki mondta, hogy ez szentségtörés? Hiszen a római katolikus egyháznak széles körben elterjedt gyakorlata! Nálunk, görögkatolikusoknál ez egészen másként van, de a római katolikusoknál bevett gyakorlat. Sőt, most pontosan ezt írta elő a Püspöki Kar. Tehát jól tette, hogy így vett részt a szentáldozásban.
Kedves Lelkiatya! Van egy kedves ismerosom, aki szeretne elvegezni sztgyonasat de, egy sulyos traumat tulelve, annak szovodmenyekent, bezartsag erzettel kuzd. Milyen lehetosege van ebben a helyzetben, mit tegyen, kitol remelhet egyaltalan segitseget ? Valaszat elore is koszonom.
Azt javaslom, hogy először Ön keressen föl egy atyát, akivel ezt előre megbeszéli, s ezzel az atyával közösen dolgozzák ki, hogyan lehet megszervezni az első találkozást, az első beszélgetést. Persze, bátorítsa is ezt az ismerősét, hogy a szentgyónás alapvetően személytelen, olyan értelemben, hogy a pap személye teljesen jelentéktelen, hiszen az Istennek gyónunk. Ugyanakkor tény, hogy nagyon sok része van a pszichológiai elemnek is, hogy mennyire sikerül emberileg ez a találkozás, beszélgetés. Tehát miközben az ismerősét arra biztatja, hogy ő ne tulajdonítson jelentőséget ennek az emberi elemnek, mert hisz - elvileg - bárkinél meggyónhat, közben ügyeskedjen azon, hogy a pappal való első találkozás valóban jól sikerüljön. Ugyanis nagyon sok múlik ezen. Ha ne adja Isten, valamiért rosszul sikerül, akkor talán egy életre elveszíti a bizalmát. Ezt kell most ügyesen, okosan fölépíteni. Persze, imádkozzék is ennek sikeréért. Én is imádkozom az ismerőséért.
Kedves Lelkiatya! kisgyermekként 6 éven keresztül, a nagybátyám és a bátyám "felnőtteset" játszott velem, amiért nagyon utálom magam, és tisztátalannak érzem magam, pedig több mint 20 év eltelt (még írni is csak most merek róla). Nem mertem megvédeni magam, emiatt bűnösnek érzem magam. Ezt a bűnömet meg kell gyónnom? Idáig gyónásaimból kihagytam, mert csak most szakadt fel, hogy valahogy meg kéne szabadulni ettől a tehertől. Ez bűn? Miért nem tudtam magam megvédeni? Miért van bennem kettős érzés? Miért nem akarok az emberekkel kapcsolatot létesíteni (csak gépen keresztül)? Folyamatosan azt mondogatták nekem, hogy szép vagy, azóta mindent megteszek, hogy ne legyek szép, hogy olyan legyek mint egy fiú, hogy biztonságos legyen minden. Sokszor van eszembe, hogy bárcsak fiú lennék, a fiúk nagyok, erősek és bátrak. A lányok kicsik, gyengék és védtelenek. Ez bűn? Sokan azért bántanak, mert fiús vagyok és csúnya (ez tudatos, nem akarok szép lenni, nem akarok veszélyben élni). Sajnálom, hogy levelemmel zavartam, de Ön egy atya és az atyák jók és okosak, tudnak és akarnak is segíteni, senki nem tudhatja meg, de így legalább mégis kijött belőlem. Válaszát előre is nagyon köszönöm: egy nő aki inkább fiú lenne
Kedves Testvérem! Minden bizonnyal szüksége lesz segítségre. Ez olyan nagy teher, amivel nagyon nehéz együtt élni. Valójában ez az illető férfiak súlyos bűne, nem az Öné. Hogy is lehetne Önt emiatt vádolni? Hiszen védtelen áldozat volt. Nem csak fizikai gyengesége miatt, hanem, mert ebben a kislányos helyzetben Ön lélektanilag is teljesen kiszolgáltatott volt. Ez egyáltalán nem az Ön hibája, viszont az Ön terhe lett. De Isten rendjében minden helyrehozható. Az sokat fog segíteni, ha ezt elmondja az atyának szentgyónásban. Lehetőleg jelezze neki előre, hogy ez most kicsit hosszabb lesz. Nehogy a sok gyónó sorában ne jusson idő a dolog alapos átbeszélésére. Lehetőleg olyan atyát válasszon, akit szeret, akiben megbízik. Már az atyával való megbeszélése is sokat fog enyhíteni a terhén. Nem arról van szó, hogy bűnként kell meggyónnia, hisz ismétlem, ez nem az Ön bűne, hanem, hogy ki tudja magából beszélni ezt a régi, nagyon rossz élményt. Az sem kizárt, hogy az atyával való beszélgetés még nem is elég, lehet, hogy szakemberre van szüksége. Ettől se tartson. Persze, nagyon fontos, hogy keresztény, katolikus pszichológust találjon. Hála Istennek sok ilyen van. Amit a végén leírt, az teljesen egyenes következménye a gyermekkori traumájának. Ezt az érzését orvosolni kell, gyógyítani. Abban bízom, hogy elindulva ezen az úton - hisz az első lépést már megtette, hogy egyáltalán írt erről! - minél hamarabb elfogadja, elismeri, hogy Ön is egy szerethető szép nő, akinek női hivatása van. Hiszen a Teremtő Önt nőnek álmodta meg, s ebben fogja megtalálni kiteljesedését.
Dicsoseg Jezus Krisztusnak! Kedves Lelkiaatya! A vecsernye vegzese kozben hol kell tisztelettel allni? Sajnos ezt egyaltalan nem tudom. A szentaldozas elott es utan illik keresztett vetni? Valaszat elore is koszonom.
A legjobb, ha végig állva énekelünk. Az ekténiák alatt jobb, ha állunk, hiszen nagy közös könyörgést mutatunk be Urunknak. Furcsa, ha csak úgy, ülve soroljuk el a közös kéréseinket. Bár kétségtelen, ma nálunk ez elég gyakran megtörténik. Az ülés értelemszerűen a zsoltárok olvasása alatt van, ezért is nevezik ezt kathizmának (kathidzó=ülni), ülve hallgatjuk a sugalmazott szövegezésű imádságokat. Viszont le lehet ülni nyugodtan máskor is, amikor fáradt az ember. Ahogy a lelke diktálja. De az a legjobb, ha imádság közben minél gyakrabban állunk, ez segít az összeszedettségben.
Kedves Lelkiatya! A keleti katolikus papoknak valóban három napig nem szabad házaséletet élniük az áldozatbemutatás előtt, ahogy azt a trulloszi zsinat előírja vagy ezt az előírást elhagyták az idők folyamán? Ha él még ez az előírás és egy pap megszegi, akkor az halálos bűnnek számít? Válaszát előre is köszönöm!
A trulloszi zsinat 13. kánonja ezt írja: "akik az oltárnál szolgálnak, a szentségekhez való járulásuk idején mindenben önmegtartóztatónak kell lenniük" Ennek részletei különböző gyakorlatokat hoztak a különböző egyházaban, különböző korokban. Lehet, hogy volt vagy van olyan egyház, ahol ezt a három napi megtartóztatást is előírták, én nem tudok róla. Nem igazán életszerű. A legáltalánosabb az volt, hogy éjféltől kell böjtölni, de van, ahol már előző vecsernyétől. Hogy ez a házaséletre hogyan vonatkozik, az is sokféle lehet. Ma a pap saját lelkiismeretére van bízva ez a kérdés.
  1 
2
  3 4 5 6 7 8 9 10 11 ...