Ezt a kárpátaljai atyák állították össze. Jól használható: https://orarion.org/index.php/imadsagok/35-egyeb-imadasgok/196-mariapocsi-zarandoklat-szoevegei

Kedves János! Érdemes odafigyelni a rendelkezés magyarázataira is. Vajon Szent II. János Pál pápa eretnekséget mondott, amikor több alkalommal is az ortodox testvérekkel együtt Filioque nélkül mondta a hitvallást? Vajon azok a katolikus testvéreink, akik ortodox többségű országban (pl. Görögország, Románia, Közel-Kelet) élnek, az egység kedvéért eddig is így mondták a hitvallást, ők tévedésben volnának? Az évszázados katolikus-ortodox polémia élezte ki - sajnálatos módon - ennyire erősen ezt a kérdést. Valójában mind a két értelmezésnek megvan a maga igazsága. Nyugodtan bízhatunk az egyházunk vezetőiben. Az idén Magyarországon meghozott döntés már régóta esedékes volt, hiszen a Szentszék ezt kéri a keleti katolikus egyházaktól. Idézek az 1996-ban kiadott Liturgikus Instrukcióból: a keleti katolikus egyházaknak „legyen bátorságuk újra fölfedezni önazonosságuk hiteles hagyományait, és ahol szükséges, állítsák helyre az eredeti tiszta állapotot.” (L.I. 12.)

Kedves Báliint! Nagyon érdekes jelenségre utal. Sokszor tapasztalhatjuk, hogy a nem hívő, vagy magukat nem hívőnek tartó emberek is emlegetik a Jóistent. Néha káromolják - ezt borzasztó nekünk hallani -, néha meg azt mondják: "Istennek legyen hála", vagy valami hasonlót. Ez világosan utal arra, hogy minden embernek van kapcsolata Istennel, függetlenül attól, hogy ennek mennyire van tudatában. Valójában mindnyájan tudjuk, hogy nem élhetünk Isten nélkül. Amikor tehát az Ön nagymamája így vagy úgy emlegeti Istent, erről a nem is tudatos kapcsolatáról tesz bizonyságot. Azt nagyon jól teszi, ha imádkozik érte, hogy ez a most még nem beismert tudás minél hamarabb valóságos ismeretté tisztuljon benne. Meglátja, előbb vagy utóbb, de el fog jönni ennek az ideje. Ha káromló szót hallunk, akkor érdemes magunkban dicsérő, dicsőítő imát mondanunk. Imádkozhatunk azért, aki csúf szavakat ejtett ki a száján, és magunkban - vagy akár hangosan is, ha lehet - helyette saját szavainkkal vagy valamilyen zsoltárverssel dicsőíthetjük Istent. Ez az, amit tehetünk, ennél sokkal többet nemigen.

Kedves Mária! A Görögkatolikus Metropóliában hozott rendelkezés, amely a Hitvallás helyesebb fordítására és az ősibb szövegre való visszatérésére vonatkozik, nem érinti a rózsafüzér imádkozásában szereplő titkok megfogalmazását. Ugyanis a dicsőséges olvasó idézett része nem a Szentlélek eredetére vonatkozik hanem annak elküldésére. A Szentírás mondata nagyon világossá teszi ezt a különbséget. "Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök majd nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, Ő tesz majd tanúságot rólam." (Jn 15,26). A Szentlélek, tehát az Atyától származik, akit a Fiú küld el nekünk. Ezzel a szavával utalt Jézus a pünkösdi eseményre. Az Eucharisztia tiszteletére vonatkozó előírások nem változtak. Ma is ugyanúgy érvényben van, hogy a Szentséget érintő edényeket csak fölszentelt személyek foghatják meg, az ilyen kendőket csak papok vagy diakónusok moshatják ki első vízben. Ennek a nagyfokú tiszteletnek része az is, hogy kerüljük a sok kanalas áldoztatás gyakorlatát. A koronavírus rendkívül agresszív terjedése idején tűnt úgy, hogy az embereket jobban megnyugtatja az, ha nem ugyanazzal a kanállal kapják a Szent Eucharisztiát. Ez nagyon rossz gyakorlat volt, de a szükség erre kényszerített minket. Istennek hála, az a vadul terjedő, súlyos betegséghullám elült. Fertőzések természetesen ma is vannak, tehát az elővigyázatosság mindig szükséges. Annak mértéke azonban mindig az adott helyzethez igazítandó. Nem szabad az akkori félelmeinket kivetíteni a jelenre vagy a jövőre. Ma nincs világjárvány, hanem a mindig is velünk élő fertőzések esélyei vesznek körül minket. Ehhöz igazította egyházunk a liturgikus rendelkezését.

Ha valamely híradás úgy fogalmazott, hogy az 1700 éves hitvallás szövegét követjük, az valóban téves. Bűnnek nem mondanám, de valóban nem fedi a valóságot, mint arra Ön helyesen utalt. A hivatalos közleményben az alábbi mondat szerepel: Görögkatolikus egyházunk 2025. szeptember 1-jétől visszatér a Hiszekegy eredeti, az I. (Nikaia, 325) és II. (Konstantinápoly, 381) egyetemes zsinaton megfogalmazott szövegéhez.

A keleti rend - legalábbis a bizánci rítusban - az, hogy minden héten végigolvassuk a zsoltárokat. Szombat este kezdjük az első 8 zsoltárral, majd vasárnap reggel folytatódik a 9-23. zsoltárokkal. Ennek rendje a görögkatolikus Zsoltároskönyv utolsó oldalán megtalálható. Ez azért jelentős, kb. napi 30-40 percet vesz igénybe, tehát nem kevés. De ha az ember csak napjában egy-egy zsoltárt imádkozik el, az is nagyon jó. Szépen, sorban, minden nap a következőt. Így is lehet. Ezt kinek-kinek magának kell megtalálni, hisz oly különbözőek vagyunk. Amit érdemes követni, hogy a napi zsoltárolvasásunk lehetőleg ugyanazon napszakban történjék. Akkor jobban tud rögzülni, hogy ez a napunk elengedhetetlen része. Aztán fontos még a komoly figyelem. Ha csak elhadarom, átfut rajta a szemem, az nemigen nevezhető zsoltározásnak. De hozzáteszem, jobb, mint a semmi. Nem szabad letenni, nem szabad félbehagyni. Az arra szánt időt azzal kell tölteni, akármilyen lelkülettel is sikerül imádkoznunk. Aztán, sokminden nem elsőre érthető a zsoltárokban. Ezen ne hökkenjünk meg. Menjünk tovább, s talán máskor, az sem kizárt, hogy 10-20 év múlva!) fogjuk megérteni.

Az Egyház tanításához való hűséget nem szabad összekeverni a szűklátókörűséggel. Ennél az atyánál ez utóbbi érzékelhető. Valójában nagyon is sok féle módja van az Eucharisztia vételének. Az általunk jónak tartott változat kizárólagosságának hirdetése valóban teljesen félrevezető. Mintha valaki azt állítaná, egyedül csakis így lehet köszönni: Dicsértessék a Jézus Krisztus! - és minden más köszönési forma téves.

Az biztos, hogy nem természetes. Kell, hogy legyen valami kibeszéletlen, feltáratlan oka annak, hogy a férje így viselkedik. Nem vagyunk egyformák, a házaskapcsolatok is egészen különbözőek. Van, ahol hetente többször is van együttlét, van, ahol ennél jóval ritkábban, de rendszeresen. Ezeket mondhatjuk nagyjából egészségesnek. Érdekes módon házastársi kötelességnek is szoktuk nevezni a házaséletet, tehát, ha az egyik fél nem is nagyon akarja, hosszú távon akkor sem teheti meg, hogy egyoldalúan tartózkodik. Ezeket azért írom le, hogy megnyugtassam, az Ön hozzáállása természetes és egészséges. Mindenképp változtatni kell ezen a helyzeten. Ha a férje nem hajlandó szakemberhöz fordulni, első körben Ön tegye meg ezt a lépést. A szakember pedig megfelelő tanácsokat fog adni, hogy a férjét is hogyan tudják bevonni ebbe a tényfeltáró, gyógyító folyamatba. Ne is késlekedjék sokat ezzel a lépéssel, mert ha nem változtatnak ezen, idővel egyre nehezebb lesz.

Talán ezt így általánosságban nem lehet kijelenteni. Helye válogatja, hol, milyen lehetőségek adódnak. Szavaiból azt érzékelem, hogy sok személyes kudarca volt már ezen a téren. Lelki tanácsom, hogy ne engedje a lgondolataiban elhatalmasodni ezt a keserűséget. Már csak azért sem, mert ez a lelkiállapot nem segít a munkahely keresésben. Legyen türelme és bizalma! Valakinek a minap hasonló tanácsot adtam, hogy azzal segítheti az életét, ha elmélyül a hitében és jobban bízik Istenben. Akkor látjuk meg a csodát, ha bízunk.

Az emigrációban élő oroszok egyik kísérlete volt; lényege az, hogy ők most nyugaton élnek, tehát nem a rítust, hanem az ortodoxia szellemét kell megőrizniük. Tehát létezik ilyen, de hogy mennyire lesz hosszú távú, az még nem látszik. Általában egy vagy két generációt ér meg az ilyes fajta kezdeményezés.

Helyes megállapítás, hogy a Szentlélek eredésének kérdésében a görög atyák közül Szent Atanáz alexandriai püspök álláspontja állt a legközelebb ahhoz a később a nyugati területeken kibontakozó teológiai nézethöz, amelyet Szent Ágoston és a követői képviseltek. Hogy 386-ban, a vita kiéleződésekor milyen álláspontot képviselt volna, követte volna a kappadókiai atyák nézetét vagy ellenezte volna, ezt ma nincs ember, aki bizonyossággal állíthatná. Mindenesetre tény, hogy a konstantinápolyi egyetemes zsinaton nem az ő, korábbi nézete kapott hitelesítést. A nicea-konstantinápolyi hitvallás hosszú évszázadokra rögzült mind Keleten, mind Nyugaton. III. Leó pápa a 800-as években még erőteljesen érvelt a Filioque nélküli hitvallás rögzítése mellett. Egészen annyira, hogy annak szövegét egy aranytáblára íratta és kifüggesztette a Szent Péter bazilika mai helyén korábban álló templom falára.

Nem tudom, ennek mi lehet az oka. Talán a helyszűke miatt szerkesztették így? Nem tudom. De az bizonyos, hogy mind a szerkesztők, mint a kiadó szentként tiszteli ezeket a személyeket. Remélem, ezt a bejegyzést ők is olvassák, s ha lehetséges, a jövő évi kiadványban már így fog szerepelni. Köszönjük a jelzést.

Ne reménykedjék, hogy ez egyedül, saját erejéből menni fog. Ehhöz mi gyöngék vagyunk. Abban viszont bizonyos lehet, hogy Isten Önnek segíteni tud és akar is. Ezt a nagy elhatározását elsősorban őneki tegye, neki ajánlja föl, és tőle kérje hozzá a segítséget. Ez azt is jelentheti, hogy azonnal le tudja tenni ezt a bűnt, de azt is, hogy még egy folyamaton kell átmennie, tehát nem biztos, hogy nyomban sikerül. De az egész folyamat arra lesz jó, hogy Istenben, a belé vetett bizalmában fog megerősödni. Talán furcsa, de ez sokkal fontosabb, mint a bűn minden áron való kerülése. Persze, idővel ez majd együtt jár. De ha nem sikerül még legyőznie a bűnt, ez azt jelzi, hogy még nem tud kellő erővel belékapaszkodni az Úrba. Ezen gyakorolja magát, ebben mélyüljön, ehhöz kérje Isten Szentlelkét. Szép folyamat lesz, nem küzdés nélküli. De a legszebb éppen az, amikor az ember előtt föltárul, hogy micsoda segítséget kaphatunk a Mindenhatótól. Imádkozzék azért is, hogy ez sikerüljön!

A római és görögkatolikus egyház ugyanahhoz az egy, szent, katolikus és apostoli anyaszentegyházhoz tartozik, egymással teljes közösségben, szentségi közösségben van. Ezen semmit nem változtatott a szeptember 1-jétől a hitvallásban bevezetett két szavas eltérés. Annál is inkább, mert a római katolikus templomokban eddig is az "egylényegű" kifejezést használtak, amely a görögkatolikus szövegekben eddig nem pontos fordítással "egyvalóságú"-ként szerepelt. Tehát eddig is volt szóhasználatbeli eltérés a két rítus között, és ez az eltérő szóhasználat nem okozott semmi nehézséget. Ugyanígy a Filioque használata vagy annak elhagyása sem eredményez semmilyen valós hitbeli különbséget. Ennek a szembeállítása a keleti és nyugati egyházfél évszázadokon át tartó szembenállásának, egymással szembeni meg nem értésének és ellenségeskedésének volt az eredménye. Minthogy - Istennek hála - ma már nem ez a kölcsönös meg nem értés, hanem épp ellenkezőleg a másik álláspontjának értő megközelítése jellemzi a komolyan gondolkodó teológusokat és egyházi vezetőket, ezért juthattunk el oda, hogy ugyanazon katolikus egyházon belül mindkét teológiai álláspont érvényesülhet.

Kedves Sándor! A magyar görögkatolikus egyházban szeptember 1-jétől bevezetett két szavas módosítás a hitvallásban nem jelent igazán jelentős elmozdulást az ortodox testvérekkel való szervezeti kapcsolatban. A szentségi közösség sajnos ezen apró lépés eredményeképpen még nem tud helyreállni. Mégis, az egymáshoz való közeledés jelének tekinthető.