Kedves Lelkiatya! Van egy református barátom, aki elmondása szerint elhiszi, hogy az Oltáriszentségben Jézus valóságosan jelen van, nem csak szimbolikusan. Párszor elmondta, hogy ha részt venne liturgián, szívesen megáldozna. Megkérdeztem, hogy nem szeretne-e áttérni a katolikus hitre, de nemmel válaszolt. Hogy álljak hozzá? Mit mondjak neki erre? Kérem segítségét. Köszönöm. Kornél
Kedves Kornél!
Az Eucharisztia kiemelten az Egyház szentsége, Krisztus Teste, amely maga az Egyház. Az abból való részesülésnek nem csak az a feltétele, hogy valaki hisz-e a valóságos jelenlétben, kicsit leegyszerűsítve úgy fogalmazhatunk: hiszi, hogy a kenyér átváltozik Krisztus Testévé, a bor Krisztus vérévé, hanem hogy ebbe a krisztusi titokzatos testbe beletartozik-e. Ennek lépései pedig a keresztség, a bérmálás, ha szükség van rá, a szent gyónás és végül az Eucharisztia. Ezek hiányában nem helyes az Eucharisztiához hívni bárkit is, legyen az illető bármilyen jámbor és mélyen hívő ember. Ugyanakkor elutasítónak sem kell lenni. Ha nem is járulhat az Eucharisztiához, azért érdemes neki minél többet beszélni erről a titokról, erről az ajándékról. Ehhöz az Ön lelki elmélyülése is szükséges, amely megadatik, ha kéri az Úrtól. Tehát most jobb, ha nem áldozik meg az illető a Szent Liturgián, de azért elhívhatja, a közös Isten-dicsőítésbe őt is bekapcsolhatja.
Hogyan zajlik a görög katolikus mise?
Úgy, mint a római katolikus szentmise. A szerkezete, az állandó részei ugyanazok, csak más imákkal, más énekekkel épül föl.
Áldott Lelkiatya!
Ma a szentmise közben az evangélium elhangzása után, mikor az egyedüli gyóntató atyához már jó ideje nem mentek be, akkor ő kilépett a gyóntató fülkéből, s befejezte a gyóntatást, majd elvonult. S bennem ezzel azt a kérdést vetette fel, hogyha Istennél van az irgalom, s az végtelen, akkor ha a testvérem nálam meghallgatást vagy vigasztalást keres, ott kell lennem Krisztus szeretetével mellette. De vajon meddig? Hogyan őrizzem meg a szívemben a készséget Isten szeretetének/örömhírének továbbadására és a lelkek vigasztalására ha közömbösséget és/vagy elutasítottságot tapasztalok?
Válaszát köszönve:
Mónika
Kedves Mónika!
Hogy meddig kell ott lennem a testvérem mellett a vigasztalással, ez nem könnyű kérdés, általános választ nem lehet rá adni. Van, amikor csak néhány megértő vigasztaló szó is elegendő, van, amikor órákat kell rászánnom, hogy a testvéremet ne hagyjam magára. Ám lehetséges olyan helyzet is, más feladataim miatt kell mérlegelnem, hogy mennyi időt szánhatok a bajban levő testvéremre. Hogy egy példát mondjak, amikor egy több gyermekes édesanya olyan helyzetben kerül, hogy valaki tőle vár vigasztalást, akkor bizonyos időt eltölthet az illető mellett, de egy ponton túl lehet, hogy fontosabb feladata, hogy hazamenjen és a gyermekeit ellássa. S persze, számtalan hasonló eset lehetséges.
A készséget viszont egyáltalán nem befolyásolhatja a másik ember magatartása, közömbössége. Arra kell törekedni, hogy az örömhír továbbadásának a készsége töretlen és törhetetlen legyen bennem. Ha még nem ilyen, akkor időről időre meg kell gyónnom, hogy elfogyott a szeretetem, a türelmem. De emellett fontos fölismerés, hogy a másik ember magatartása ezt nem befolyásolhatja. Hiszen nem miatta igyekszem készséges lenni, hanem érte. Tehát attól teljesen függetlenül, hogy ő ezt hogyan fogadja.
Ami a gyóntató atyát illeti, a tette meglehetősen általános. A Szent Liturgián, szentmisén általában ezt szoktuk tenni, hogy más szertartás közben addig gyóntatunk, amíg jönnek a hívek. Utána még egy kicsit maradunk, hátha valaki később gondolja meg magát. De utána folytatni kell a más jellegű feladatokat.
Kedves Lelkiatya!
Mikor Jézus Urunk azt mondja: ?Isten országa köztetek van? (Lk 17, 20-25.) akkor azt hogy kell helyesen értelmezni? Úgy érzem mikor ezt a részt olvasom, hogy magáról beszél, de akkor miért nem azt mondja, bennünk, hanem, hogy köztünk van? Azt szeretné ezzel jelezni, hogy az Urat, s az Ő országát lehetetlen egészen befogadnunk itt a földön?
Válaszát köszönve: Lívia
Kedves Lívia!
Ezt a Szent Lukács által leírt részt többféleképpen is lehet értelmezni. (Mint Jézus minden más tanítását is, hiszen végtelen mélységűek ezek a szavak.) Egyrészt a jövőről beszél, az Isten Országának eljöveteléről, amelyet nem lehet sem helyhöz, sem időhöz rögzíteni. "Nem lehet azt mondani, hogy itt van vagy ott van." "Ne menjetek oda..." Hiszen földi értelemben megfoghatatlan valóságról van szó. Az Isten Országa lehet az eljövendő ország, ahová mindnyájan vágyunk, s reményeink szerint Isten irgalmából el is jutunk. De ha azt mondja Jézus, hogy köztetek van, akkor ez mégsem csupán halál utáni lét, hanem sokkal közelebb van hozzánk, mint gondolnánk. Az Isten Országát lehet az Egyházra is érteni, amely nem más, mint Krisztus titokzatos teste, amelynek tagjai vagyunk. Szintén közel van, de mégis beteljesülése távoli, mert még sok lehúzó emberi vonást hordoz magán. A tökéletes egyház szintén majd csak a végidő bekövetkezte után valósul meg, Krisztus második eljövetelével. Ugyanakkor már most érzékelhetjük csodálatos jelenlétét. Nemde vannak pillanatok, amikor egy-egy egyházi eseményben, celebrációban a mennyben érezzük magunkat. S ez nem csalóka érzés csupán, hanem Isten ajándéka, a beteljesült boldogság előíze. Megint egy másik értelmezés szerint az Isten Országa maga Jézus Krisztus, hiszen személyében jelen van a teljes Szentháromság, s a mennyország sem lesz más, mint Isten jelenlétében való végtelen öröm és boldogság. Nemde erről is van már némi töredékes tapasztalatunk, amikor elfog a boldogság Jézus közelségének megtapasztalása nyomán. De azt is tudjuk, hogy Jézus nem csak közel van hozzánk, hanem - mint arra kérdésében is utal - bennünk van. Ő közelebb van hozzánk, mint mi saját magunkhoz - Szent Ágoston szavai nyomán. Olyan közel van hozzánk, hogy bennünk van. Ebben is megerősít nem egy imatapasztalat.
Itt most csak néhány gondolatot villantottam föl, hogy milyen sokrétű módon lehet értelmezni Jézusnak ezeket a szavait, milyen sok és mély értelmű üzenet bontható ki belőle. Válaszom tehát, hogy nem lehet azt mondani, hogy ez a tanítás ezt vagy azt jelenti, nem kell ide vagy oda futkosni érte. A válasz bennünk van. Ha befelé figyelünk, ha arra törekszünk, hogy Jézus közelébe jussunk, akkor szépen lassan kibomlik ezeknek a szavaknak a tartalma. De egy élet is kevés hozzá, hogy kimerítsük.
https://www.facebook.com/KatolikusValasz/
A fent jelzett facebook oldalon (Katolikus Valasz) kritizaljak Papp Miklos atya, s tobb izben eretneknek nyilvanitjak gondolatait. Sot, Erdo Peterhez irtak mar - a bejegyzesek szerint - levelet, hogy mentsek fel szolgalata alol. Ez ellen mit lehet tenni? Lehet en vagyok kevesbe tanult e teren, de nekem eddig Papp Miklos atya szavai utmutatoak es hitelesek voltak, s maradtak is azok. Nem lehet, hogy ez az oldal igencsak teved?
Ez a "Katolikus Válasz" sajnos nem mindig katolikus, csak annak állítja be magát. Vannak ezen az oldalon nagyon jó írások is, meg kevésbé jók. De nincs mit tenni ellene. Szerintem Miklós atya nem szorul különösebb védelemre. Hála Istennek, sok embernek tudott már nagyon jó tanácsokat adni. Reméljük, ezt folytatni is fogja.
Tisztelt Lelkiatya! Van egy dolog az életemben, amit nem tudom, hogyan kezeljek Istennek tetszően. A probléma: szexuális tartalmú kényszergondolataim vannak....
Egy hozzászóló a következő tanácsokat fogalmazta meg (alighanem a saját tapasztalataira is építve!)
Én a következő megoldást tanácsolnám.
1. megoldás: Erősebb érzés felidézése.
Amikor kényszergondolatai támadnak, akkor ne harcoljon ezek ellen, hanem idézzen fel magában erős szeretettel teli pillanatokat az életéből. Például, ahogy édesanyja szerette, amikor boldogságot élt meg barátai, családja körében. Gondoljon arra a személyre, akit tisztelettel és bensőségesen szeret, valamelyik családtagra. Mindezek, az érzelemteli pillanatok, a szerető személyek Isten szeretetének eszközei.
Mivel az illető hitét gyakorlónak tűnik, ezért az lenne a leghatékonyabb, ha azt a pillanatot/eseményt kezdené keresni ilyenkor s aztán megtartani szívében, amikor Isten szeretete közvetlenül megnyilvánult az életében.
(A gonosz azt igyekszik elhitetni vele, hogy nincs aki szeresse és elfogadja, tehát ne is várja ezt másoktól hiába, hanem azonnal és gyorsan tegye boldoggá önnön magát, mert ehhez joga van.Isten szeretete ezzel szemben örök és ingyenes és Ő mindig jelen van és készen áll, hogy azonnal elsöpörje a Kísértőt, ha a lélek ezt szabadakaratából és szívéből kéri.)
Tehát, ha a kényszergondolataim jönnek helyettük a szeretetélményeimre összpontosítok önmagamban, akkor ezzel Isten jelenlétét idézem föl, és eközben megérzem, hogy Ő akkor is, most is, örökre szeret.
Ez a szeretet hálát vált ki belőlem és viszontszeretetet, és arra gondolok, hogy annyira szeretem az Urat, hogy nincs ennél erősebb, igazabb, boldogítóbb érzés, és eszemben sincs megbántani azt, aki engem ennyire és örökre szeret.
A másik megoldás Foglalja el az elméjét mással.
Pl.: kezdjen el mosogatni, takarítani, vigye le a szemetet, írja le bevásárlási listát, szereljen meg valamit!
Ezzel is semmibe veszi a kísértő gondolatokat, egyszerűen nem hagy nekik teret kibontakozni. Persze, az ima a leghatékonyabb.
Mindezekhez hozzá jön, hogy magában sőt inkább, ha lehet hangosan mondja e kísértő gondolatoknak: ?Nem.? esetleg ?Én Istent szeretem.? A kísértőnek a legnagyobb pofon, ha semmibe veszik, ha közömbösen elfordulnak tőle. Ezért van az, hogy az önzésre, büszkeségre, hiúságra, erőszakosságra, türelmetlenségre hajló emberek komoly veszélyben vannak...s mennyire ilyen voltam/vagyok én is
Kedves Lelkiatya!
Szeptemberben költöztem el otthonról. Azóta minden hétvégén hazajárok, de nem érzem magam jól. Feszengek a családom körében, kellemetlenül érzem magamat. Mintha nem is velük éltem volna ezidáig. S ez kihat a kapcsolataimra, főleg az édesanyám és köztem okoz feszültséget. Minden lelki beszélgetésnek vagy hétvégének veszekedés a vëge. Mit tehetnék, hogy ez változzon?
Nem hiszem, hogy kötelessége volna minden hétvégén hazajárni. Sőt, tanácsolom, hogy töltse a hétvégéit egyedül, illetve barátaival. S néha menjen csak haza a szüleihez. Ez lehet, hogy szívtelen tanácsnak hangzik, de nekem úgy tűnik, ezzel most jobban építené a kapcsolatot velük, mint ha fönntartja ezt a heti hazajárást. Ez még, persze, kevés, de lehet, hogy elengedhetetlen első lépés. Azt hiszem, most sokkal inkább arra kellene figyelnie, hogy saját életét rendezze. Arról is lassan le kell tennie, hogy a lelki dolgait velük beszéli meg. Lehetséges, hogy túl erős függési kapcsolat alakult ki, amelyből most nehéz leválni, pedig ez az élet rendje. Amiről ír, az csak jelzés, hogy valami nincsen rendben a kapcsolatukban, és ezt egyszerűen elhatározással, elfogadásra törekvéssel nem lesz lehetséges gyógyítani.
Tisztelt Lelkiatya!
Bocsánat, ha kicsit buta lesz a kérdésem. Bűn meghallgatni egy olyan dalt, ami egy olyan film betétdala, ami két férfi szerelméről szól? Megtetszett ennek a dalnak a dallamvilága, mikor először hallottam, még nem tudtam, miről szól a film, amiben felcsendül. Magát a filmet biztosan nem nézném meg soha, keresztényként elítélem a homoszexuális/leszbikus életvitelt, biztosan nem lelném örömömet egy ilyen filmben. De ha a dalt önmagában nézem, semmi nem utal benne arra, hogy miről szól a film. Így bűn, ha újra meghallgatom?
Előre is köszönöm a választ!
Nem bűn. Mégsem javaslom, hogy ezt hallgassa. Minden bizonnyal van ebben is valami vonzó. Mint ahogyan lehet, hogy a filmben is van. Nem azzal csalogatnak ezek az erők, hogy csúfságukat föltárják, hanem, hogy a legelképesztőbb dolgokat is tudják vonzóan tálalni. Ha túlságosan hozzánő a szíve ehhöz az ártatlannak tűnő dallamhoz, akkor netán mégis megkedvelheti annyira, hogy ha másért nem kíváncsiságból mégis megnézi azt a filmet. Amely megint lehet, hogy nem volna bűn, de hogy nem válnék épülésére, az csaknem bizonyos. Inkább érdemes kerülni ezeket.
Kedves Lelkiatya!
Ha majd halálunk után sikerülne elnyernünk a mennyországot, mit fogunk érezni ha arra gondolunk, hogy vannak olyan családtagjaink, akik elkárhoztak. Ha hitünk szerint ott vég nélküli boldogság lesz, akkor ez a tudat nem fog nekünk mégis fájni? Vagy egyáltalán hogy kell ezt elképzelni?
Válaszát előre is köszönöm!
Hogy mit fogunk érezni, azt nem tudom. Ezt a helyzetet úgy érdemes elképzelni, hogy ha megpróbáljuk Isten szemével látni. Egészen bizonyos, hogy Isten is szereti a mi családtagjainkat, sőt, sokkal jobban szereti őket, mint mi magunk. Emberileg mondhatjuk ugyan, hogy neki is fáj, hogy vannak, akik elszakították magukat tőle, ő mégis teljes boldogságban él. Hogy ez hogyan lehetséges, nem tudjuk. Nem érdemes a földi gondolkodásunkat és érzelmeinket rávetíteni a végtelen életre, mert úgysem tudjuk ezt fölfogni. Ami egészen bizonyos, hogy ott nem fog hiányozni nekünk semmi és senki. A legteljesebb és legtökéletesebb boldogságban fogunk élni. Adja Isten, hogy oda eljuthassunk!
Tisztelt Lelkiatya!
Van egy dolog az életemben, amit nem tudom, hogyan kezeljek Istennek tetszően. A probléma: szexuális tartalmú kényszergondolataim vannak. Nem fordultam orvoshoz a problémával, de az interneten (megbízható orvosi honlapokon) olvasottak alapján egyértelműnek tűnik, hogy ebben szenvedek. Ez azt jelenti, hogy erotikus, gyakran perverz tartalmú gondolatok akaratomon kívül, nagy erővel betörnek a fejembe, és olyankor erős szorongást okoz mással foglalkozni, másra figyelni. Nem csak a munkavégzés, de a kikapcsolódás, pihenés is nehéz a kényszergondolatok hatása alatt. Azt elfogadom, hogy maga a kényszerbetegség önmagában nem bűn, mert a gondolatokat nem én akarom. De nagyon nehéz mérlegelni, hogy mikor mennyi felelősségem, beleegyezésem van abban, hogy a gondolatok meddig maradnak a fejemben. A görcsös elfojtás nem segít, sajnos sokszor a figyelemelterelés sem, néha segít, ha megengedem magamnak, hogy 1-2 percig végiggondoljam az adott gondolatot, de nem tudom, ezzel bűnt követek-e el, hiszen ebben már benne van a beleegyezésem. De ami még rosszabb ezzel az állapottal kapcsolatban, a gondolatok, és az általuk okozott szorongás sokszor nem múlnak el máshogy, csak önkielégítéssel. Ami miatt aztán bűntudatom van, főleg úgy, hogy perverz gondolatok voltak közben a fejemben, de gyakran olyan erős a szorongás, hogy úgy érzem, nem tudok mit tenni. Ezzel kapcsolatban is állandóan gyötrődöm, és azt kérdezgetem magamtól, vajon tényleg kitartottam-e, ameddig csak lehetett.
Szakemberhez nem fordultam a problémával, sajnos nem tudom, hogyan vehetném fel a kapcsolatot hívő pszichológussal, nem hívőhöz pedig nem szívesen fordulnék. Pontosabban tanácsot már kértem nem hívő pszichológustól, de azt a választ kaptam, hogy a vágyaim elfojtása okozza a jelenséget, és ha ezzel felhagynék, megszűnnének a kényszergondolatok. Ezt a tanácsot nem akarom elfogadni, kerülni akarom a házasság előtti szexet, ahogyan eddig is tettem.
Illetve még egy kérdés: mivel nagyon erős vágyak vannak bennem, nem tudom, hogy kezeljem például azt, hogy egyszerű hétköznapi dolgoktól is izgalomba jövök, például egy öleléstől, vagy akár attól, ha meglátok egy csinos hölgyet, hiába nincs bennem tisztátalan gondolat ilyenkor. Sokszor úgy érzem, minden amit teszek, bűn, mert a vágyaimat gerjeszti. Illetve öleléskor külön stresszforrás, nehogy észrevegye rajtam a hölgy, akit megölelek, hogy mi történik velem az ölelés hatására.
Tudna valamit tanácsolni a leírtak alapján?
Előre is nagyon köszönöm a választ!
A kényszergondolatok,kényszer cselekedetek lehetnek a kényszerbetegség részei, de lehetnek más pszichés probléma része is. Akkor tartjuk betegségnek, ha naponta hosszabb ideig, legalább egy óráig tartanak, és jelentősen akadályozzák az érintett személy mindennapi életvitelét és szorongást,szenvedést okoznak számára. A kényszergondolatok visszatérő gondolatok,melyek lehetnek szexuális (tiltott vagy perverz) tartalmúak is.Az érintett személy szeretne megszabadulni tőlük,igyekszik elnyomni őket,de újra és újra akarata ellenére is visszatérnek.Ha próbál megszabadulni tőlük, jelentős szorongást okoznak, ha pedig haűyja, bűntudata lesz vagy kényszer cselekedettel (pl.masturbációval) enyhül a szorongás, de utána ismét büntudat jelentkezhet, mert hagyta, hogy eluralják ezek a zavaró gondolatok.
A leírtak alapján vélhetően pszichológiai és a probléma súlyosságától, jelentkező szorongásoktól függően gyógyszeres terápiára lenne szükség. A keresztény fiatal számára hasznos lenne egy keresztény pszichológus vagy pszichiáter, aki a tisztaság megőrzése mellett nem az elfojtott vágyak "kiélését",hanem számára is elfogadható pszichológiai és gyógyszeres segítséget javasolja. A kombinált kezelés a leghatékonyabb. Érdemes segítséget kérni.
Tisztelt Lelkiatya!
Jézus azt mondja, hogy aki hozzá megy, azt nem küldi el magától. Felmerülhet a kérdés: mi van akkor, ha olyan ember megy Jézushoz, aki elkövette a Szentlélek elleni bűnt, és emiatt nem üdvözülhet. Jól gondolom, hogy ennek a látszólagos ellentmondásnak az a magyarázata, hogy aki elkövette a Szentlélek káromlását, az biztosan nem megy Jézushoz, aki pedig hozzá megy, az biztosan nem követte el a megbocsáthatatlan bűnt, tehát Jézus nem küldi el magától, és kész minden bűnét megbocsátani?
Előre is nagyon köszönöm a választ!
A Szentlélek elleni bűn a megátalkodottság. Ezért mondja Jézus, hogy megbocsáthatatlan, mert a megátalkodott ember nem is kér bocsánatot, tudatosan a bűnben él, a bűnben marad. Mikor azonban valaki fölismeri ennek tarthatatlanságát, megtér, és az Úrhoz fordul, akkortól már újra van reménye, hogy bocsánatot nyerhet.
Tisztelt Lelkiatya!
Néha történeteket írok, saját szórakoztatásomra. Ezzel kapcsolatban a következő lenne a kérdésem: Bűn olyan történetet írni, amiben házasság előtti szex történik, ha a következő feltételek teljesülnek:
1) nem részletezem a cselekményeket, csak utalás történik rá
2) a történetből kiderül, hogy a házasság előtti szex bűn, nem tüntetem fel jó dologként, esetleg maguk a szereplők is utólag megbánják, szégyellik tettüket, Isten bocsánatát kérik miatta.
Tisztelettel köszönöm a választ!
Ilyen összefüggésbe állítva kifejezetten hasznos lehet erről a dologról írni.
Tisztelt Lelkiatya! Létezik olyan magyar nyelvű irmologion, mely tartalmazza az egyes ünnepek kánonjainak (és persze a többi különleges/alkalmi éneknek, pl. fényénekek) díszes dallamait? Megvan nekem a Boksay-féle irmologion, de az e téren elég hiányos (pl. a nagyhétből is alig van benne valami). Ha létezik, hol lehet hozzájutni? Valamint érdeklődni szeretnék, hogy a Nyolchangú énektár mikor fog elkészülni? Válaszát előre is köszönöm. Tisztelettel, Gábor
Kedves Gábor!
Egyelőre sajnos nincsen ilyen. De úgy tudom, hogy készülőfélben van. Talán leghamarabb a Nyolchangú énektár fog elkészülni. Reméljük, minél hamarabb.
Kedves lelkiatya!
Azt mondta az egyik ismerősöm azt mondta hogy azért nem szeretnek az emberek mert nagyképű vagyok és hazug is. Ha valaki nem szimpatikus én nem éreztetem vele mert úgyse érek el vele semmit azzal csak magamnak ártok, mert visszakapom én is egyszer. Én nem szoktam senki életével foglalkozni, mert mostanság azon vagyok hogy minél előbb legyen munkahelyem. Nem tudom miért probléma az, hogy más politikai párttal szimpatizálok mint más. Miért van ez?
Bizony, sok türelemmel tanulnunk kell az emberi kapcsolatainkat jól kezelni. Sok viszály fakad abból, hogy nem vagyunk egyformák, s ez még nem is lenne baj, eleve így van kitalálva, csak ott rontjuk el, hogy a másiktól is azt várnánk el, hogy legyen olyan, gondolkodjék, viselkedjék úgy, mint én. Ez már téves megközelítés. A másikat úgy kell elfogadni, ahogy van. Ezzel egyet is szoktunk érteni, amikor el akarjuk hárítani, ha minket kritizálnak. De be kell látnunk, magunk is nagyon gyakran ugyanezt tesszük. Igaz, hogy Ön azt mondja, Ön nem foglalkozik senki életével - ami önmagában nem is túl nemes hozzáállás - mégis bosszantja Önt az illetőnek a magatartása. Elvárná, hogy ne tegyen ilyet, ne legyen ilyen. Mondom, sok türelem kell. Ha az ismerőse kimondta ezeket a súlyos vádakat, azt tanácsolom Önnek, hogy egy kis magányba visszavonulva gondolkodjék el ezen. Akkor kerül ki jól ebből a helyzetből, ha tanul belőle, és amit szükséges, igyekszik változtatni a viselkedésén. Amikor kikerülünk szüleink szárnyai alól, akkor nekünk kell kézbe vennünk saját nevelésünket. Nekünk kell tovább fejlődnünk, amit úgy hívnak, hogy önnevelés. Tehát ne bántódjék meg, ha ilyeneket mondtak Önre. Ha igaz, el kell fogadni, ha nem igaz, nem kell vele törődni. Kövesse nyugodtan legjobb meggyőződését, s ha bármi okból kritika éri Önt, jussanak eszébe Jézus szavai: "Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak."
Kedves Lelkiatya! Lelkiismereti kérdésben kérném a tanácsát.Van egy mondjuk úgy barátnőm.Amikor állapotos lett a 2.gyermekével és előrehaladottabb állapotba került a nyárban kellett neki valaki aki segít feltakarítani a házat.Én ajánlottam neki,?azt vállalom de kikötöttem gyermekvigyázást nem vállalok? Igaz,hogy fizetnek érte,de felháborított,hogy megpróbáltak manipulálni,hogy vállaljak be gyerekvigyázást is,pedig nem vagyok az a típus aki ezt ellátná.Nem értem miért kell forszírozni avlamit mindenáron ha azt a másik ember nem akarja elvállani, ? Nem tudok úgy segíteni másoknak ha azzal magamnak ártok? Ön hogy látja a helyzetet? Mit kellene tennem? Már azon is gondolkodom egyáltalán nem kellene menni hozzájuk.(Kérem ne közölje teljes egészében amiket leírtam csak részletekben, a helyzet ismeretetése végett irtam ilyen részletesen). Válaszát előre is köszönöm! Mia
Kedves Mia!
Bátorítom, hogy legyen ebben a dologban továbbra is határozott. A szülőket most itt nem minősítem, hogy bizony, nekik kellene többet foglalkozniok a gyermekekkel, de nem is erre kérdezett rá. Minden bizonnyal jól mérte föl, hogy Ön miben tud segíteni nekik és miben nem. Tartson is ki ebben. Ez nem szeretetlenség, hanem józanság, s az ő érdekükben is teszi. Ha lehet, járjon el továbbra is hozzájuk, de akár meg is említheti, hogy ha az Ön akarata ellenére is erőltetik ezt a gyermekvigyázást, akkor azt érhetik el vele, hogy inkább nem is jár tovább hozzájuk. Legyen tehát őszinte és bátor!
