Kedves Lelkiatya!
Léteznek már régóta vírusok,betegségek.
Azt olvastam ötvenes években sok gyermek meghalt gyermekbénulás betegségben.
Legutóbb a Covid volt jelen itt az emberiségnek.
Sok mindent hallani ,hogy ezt generálták,kivolt találva .
Anno én beoltattam magam, 2 oltásom van ,de mi van ha a másik oldal az igazság?
Hogy csak félelemkeltés volt és aki oltakozott azt se tudja pontosan mi lesz majd vele....
Ez tényleg ilyen fura valami lenne mint valami ilyesztő filmben?
Isten tudta lesz ilyen vírus.
Azért van vírus mert Isten teremtette azt is nem?
És van egy működése,persze az ember próbáljon vigyázni magára.
De látjuk az életben ősszel pl több a felsőléguti megbetegedés is idő miatt is ok-okozat.
Nem akarok félni a vírusoktól,de jó lenne jól látnom miként tekintsek jól rá,és az általa okozott betegségre is.
Köszönöm szépen!!
Hogy a vírust gyártották, vagy valóban valami állati eredetű betegség, ez ma már teljesen mindegy. Hogy betegség volt, ezt a józan gondolkodású orvosok (csaknem) mindegyike megerősíti, s mint ilyen orvosságot, gyógyítást igényel. Én úgy láttam, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb vélemények voltak azok, amelyek bizonyították, hogy a fölkínált, fölfedezett gyógyszerek hatékony segítséget nyújtottak a betegségben. Még ha voltak kísérő tünetek is. De ez más gyógykészítmények esetében is előfordulhat. Ezért is javasolják, hogy használat előtt vagy tünetek esetén "...kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!"
Hogy miért engedi meg mindezeket az Úristen, ezen már sokat töprengtünk. Lássuk be, nem tudjuk. Azt tudjuk, hogy Isten nem akarja a rosszat, csak megengedi. De minden rosszból ki tud hozni jó, valamiképpen bele tudja szőni az ő akaratát. Ez a lényeg. Ám, hogy ez megtörténik-e, rajtunk múlik, a mi hitünkön, Istenhöz való ragaszkodásunkon. Ha a nehézségek eltántorítanak, netán eltávolítanak Istentől, akkor ez a kapcsolódás gyönge volt, erőtlen, ha pedig megerősítenek, még jobban Istenhöz kötnek, akkor a hitünk kiállta a próbát.
Kedves Lelkiatya!
Kisfiúnk 15 hónapos és hamarosan keresztelője lesz!Római katolikus!
Elfelejtettem a plébánián megkérdezni,hogy " ekkora korban " 15 hónaposan is teljesen fehérben kell lennie a gyermeknek?Kisbabákat abban szokás tudom.
Vagy lehet a kisfiúnk világos színű,vagy kék ,fekete nadrágban fehér kisinggel? Szépen, csinosan felöltözve
Jelent problémát, bajt ha nem teljesen fehér minden?Ha igen természetesen megoldom !!
Köszönöm szépen!!
Nem jelent nehézséget egyáltalán. Ha ünneplő ruhában jön a kislegény a keresztelőre, az már nagyon szép dolog. Valójában a keresztségben való részesülés után kellene fölvennie a fehér ruhácskát. Ha ez megszervezhető, az még jobb. Ugyanis ez a kis átöltözés jól mutatja, érzékelhetővé teszi a keresztelendőnek is meg a vele együtt imádkozóknak is, hogy a keresztségben teljesen új, tiszta életet kaptunk. Ezt, persze, érdemes megbeszélni előtt a keresztelő atyával is. De ha nincs is ilyen játék a ruhával, attól még ugyanúgy meg lehet keresztelni a gyermeket.
Kedves Lelkiatya! Nemrégiben volt kérdés a tetoválásról. Nagyon sok olyat látok, hogy fiatal keresztények valamilyen keresztény dolgot tetováltatnak magukra: bibliai szakaszt, a "Jézus" nevet, egy keresztet és hasonlókat. Jó dolog ez vagy sem? Gondolkodtam már rajta egyszer én is, de nem vagyok a tetoválások híve alapvetően. Bevallom, először picit irigyeltem azokat, akiknek van ilyenje, mert az biztos nagyon jó, hogy magán hordja valaki Jézus nevét vagy a szimbólumokat (kereszt, hal) amik rá vonatkoznak. Ennek ellenére mégsem fogok tetoválásra vállalkozni, mert nem vagyok az a típus. Az ékszereimben, kiegészítőimben már inkább vannak keresztény elemek, nyaklánc rajta kereszttel és tervezem, hogy veszek más ilyet is. Szeretném is a véleményét kérdezni és gondoltam, már mindegy ha itt teszem meg és nem külön kérdést írok, némileg talán kapcsolódik is egyik téma a másikhoz. Láttam egy gyűrűt és egy karkötőt, valamelyiket szívesen megvenném, de nem tudom szabad-e ilyet vagy melyiket érdemes. A karkötő szilikonból van és fekete színű fehér felirattal és mintával szóval mindenféle ruhához illik, nem ázik meg, ilyen szempontból jó. Egyik oldalán minta van, tövisminta, a másik oldalán egy mondat: "Jesus Christ, Son of God, have mercy on me, a sinner!" Ez jó emlékeztető az imádságra, a bűneimre, a bűnbánat fontosságára és Jézus szenvedésére. Így néz ki: https://www.amazon.com/Black-Silicone-Thorns-Bracelet-Prayer/dp/B00VVJHTLM
Az általam kinézett gyűrűn Jézus neve szerepel. Ilyen:https://www.keresztenyekszer.com/product-page/jesus-ac%C3%A9l-gy%C5%B1r%C5%B1-ez%C3%BCst-sz%C3%ADnben-fix-m%C3%A9ret%C5%B1
Azért szeretnék ilyesmit venni, mert így még többet gondolnék rá, jobban ott lenne a gondolataimban minden pillanatban. Egy kísértés közepén biztosan sokat segítene. Emlékeztetne arra, aki az életét adta értem és akit ha tényleg szeretek és tisztelek, akkor kibírom a kísértést. Nem csak kísértéskor hasznos hanem máskor is. Emlékeztetne, hogy mindig jó keresztényként kellene viselkednem, mindennek amit mondok és teszek, ennek megfelelőnek kell lennie és szerintem segítene a lelkemet is lecsillapítani amikor nehéz helyzetbe kerülök. A gyűrű azért is jó mert mindenféle ruhához hordható és a kezem mindig a szemem előtt van, látom ami az ujjamon van de egy nyakláncot csak a tükörben látok. A kéz amúgy is az a testrészünk, amivel cselekszünk. Lehet vele jót tenni, alamizsnát adni szegényeknek, imádkozni, de rosszat is, megütni valakit, lopni, önkielégíteni, mindenféle bűnöket. Már így is sok bűntől megtisztultam, de ha Jézus neve lenne a kezemen, olyan lenne mintha "megszentelődne" ezáltal és ez motiválna a jóra. Szabad ilyen ékszereket hordani?
"Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít" - írja Szent Pál (1Kor 10,23). Vagy egy másik szövegkörnyezetben: "Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává" (1Kor 6,12). Szóval, nem csak az a kérdés, hogy valami bűn-e vagy sem, hanem, hogy használ-e vagy sem.
A testfirkáról már többször kifejtettem markáns véleményemet. A hordozható ékszerek, egyebek viszont kicsit más megítélés alá esnek, hiszen ezek fölvehetők, letehetők. És tetszik az az az érvelés is, amit Ön ír, hogy eszébe juttatja, kihöz is tartozik. Valójában a csuklón viselt csotkinak is hasonló szerepe van. Azzal a különbséggel, hogy az még imára is késztethet, ha az ember kézbe is veszi. A cél a fontos. Persze, sajnos könnyen be is tudjuk csapni magunkat, mert szép érveket gyárthatunk, de lehet, hogy mindeközben a divatot követjük. Tetoválást senkinek sem javaslok. Szép vagy emlékeztető ékszer hordásában is a mértékletességet tartom követendőnek.
Kedves Lelkiatya!
Azt mondja Krisztus:
De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.
Jn 4, 14
Melyik ez a víz? A mostani Egyház mikor juttatja ezt híveinek Krisztus hatalmának közvetítőjeként?
Ha ad belőle, miért lehet, hogy nem leljük azt a vízforrást magunkban?
Köszönve: Adél
Hasonló megfogalmazást találunk a 7. fejezetben is: "Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék! Aki hisz bennem, annak szívéből, az Írás szerint, élővíz forrásai fakadnak." Ez azért fontos, mert ott a szöveg értelmezéssel folytatódik: "Ezt a Lélekről mondta, amelyben később a benne hívők részesültek." (Jn 7,39) A Lélek az, aki bennünk él, aki a hívő ember szívében olyan ki nem apadó forrás, mely felülhalad minden emberi képességet. A Lelket hivatalosan a bérmáláskor kapjuk. Ez a Lélek tesz minket képessé és alkalmassá arra, hogy Isten egyéb ajándékaival, a szentségekkel és minden más látható és nem látható erőforrással hatékonyan élni tudjunk.
Kedves Lelkiatya!
Egyre jobban zavar,hogy a férjem sok mindent halogat itthon!
Férfi munka,amit én nem tudok megcsinálni.
Áprilisban vettem házszámtáblát,azóta sincs felrakva,ha mondom még ő az ideges,majd,most nem érek rá,őt ez nem érdekli majd meglesz,mikor milyen választ kapok éppen...
Próbálok türelmesen várni,de olykor teljesen kiakadok,nem igaz ,hogy ez akkora munka megcsinálni....
Van más is,ami hónapok óta nincs meg ,kész.
Nagyon halogató tipus!!
Köszönök bármilyen jó tanácsot.
Ezek azok az apróságok, amelyeket, ha nem jól kezelünk, akár a válásig is elvezethetnek. Úgyhogy nagyon fontos odafigyelni arra, hogyan bánunk velük. Van Önben egy elképzelés, hogy a férjének milyennek kellene lennie. Vizsgálja meg, bírálja fölül ezt az elvárását, hogy mennyire valós, mennyire reális. Mert ha nem reális, tehát, ha a férje egész egyszerűen nem képes ezekre a dolgokra, akkor olyan elvárásokat támaszt, amelyek soha nem fognak teljesülni, az Ön elképzelései soha nem valósulnak meg, teljes kudarcban és elégedetlenségben telik az életük. Erre mondják, hogy akkor már jobb elválni. Holott, csak nem mérték föl helyesen a lehetőségeket. Lehet, azt mondja, néhány szög beverése igazán nem nagy dolog. Ez így van. Mégis úgy tűnik, van valami akadály. Ön azt mondja: "halogató típus". Ez már egy megállapítás. Szereti-e a férjét, aki halogató típus? Vagy így már nem szereti? Csak akkor szereti, ha elvégzi a férfi munkákat? Bízom benne, hogy nem, hiszen nem egy karbantartóhoz ment feleségül. Mondom, mérje föl, hogy mi lehetséges és mi nem. Vannak férfiak, akik képtelenek egy szöget (jól) beverni a falba. De ettől még férfiak, lehetnek jó férjek, jó édesapák. Ha a felesége elfogadja a férjének ezt a gyöngéjét, akkor nagyon boldog házasságot élhetnek meg így is. Kicsit másként, mint előre elgondolták, dehát, sokat változik az élet. Például nagyon fontos, hogy a házastársunkban ne a szüleinket akarjuk látni, ne hozzájuk akarjuk hasonlítani: amilyen ügyes volt apám, olyan legyen a férjem, amilyen jól főzött anyám, olyan legyen a feleségem, stb. A házastársunkat föl kell fedeznünk, nem pedig az elvárásainkhoz igazítanunk. Akkor remélhetem, hogy engem is nem a tulajdonságaimért fog szeretni, hanem önmagamért. Hiszen ez az alapvető vágyunk. Konkrét tanácsom még, hogy azt mérje föl, Önnek miben kell változnia, hogy a férje kedvében járjon. Kezdje önmagán a házasságuk építését, ne az elvárásaival. Lehet, úgy érzi, már így is olyan sokat engedett? Nos, ezeket őszintén meg kell beszélni. Nem szemrehányással, nem követelőzéssel, hanem nagy megértéssel, nagy egymásra figyeléssel.
Kedves Lelkiatya!
Tudom minden ember más ,van aki félénk,szerényebb,van aki barátságosabb.
Kiskoromtól kezdve én könnyen barátkozom,sokak szerint jó természetem van úgyértve,hogy kedves vagyok,közvetlen.Hamar szóba elegyedek bárkivel!!Mosolygós is vagyok.
De mindezek ellenére azt mondta a férjem, szerinte sokszor gyerekesek a szavaim,megnyilvánulásaim sokkal komolyabbnak kellene lennem,anyaként.
Határozottabbnak,talpraesettebbnek is,sokszor úgy viselkedem helyzetekben mint egy kiskorú.
Hogy tudok komolyabbá válni??van benne igazság amit mond,mert érzem tudom ilyen vagyok...
Hogy változtassam meg magam?
Köszönöm szépen!!
Ez csak akkor fog menni, ha Ön is szívből, teljes meggyőződésből így akarja. Úgyhogy először is saját magát kell erről meggyőznie - ha meg kell. Sok jó is származik abból, ha az ember nem veszi magát túlságosan komolyan. Azt javaslom, hogy beszéljen erről a férjével, beszélgessenek erről. Leginkább tőle kell megkérdezni, hogy mire is gondol, mit vár el, miben legyen más. De azt is mondom, adott esetben meg is védheti önmagát. Nagyon szép és értékes dolog, ha a férje szavára, kívánságára törekszik megváltozni. De bevallom, ha lenne lehetőségem a férjével beszélni, arra kérném, hogy vizsgálja meg alaposan, mélyen, hogy Önnek valóban változnia kell-e ezen a téren. Ha ő szigorúbb, határozottabb, komolyabb, akkor pont jó lehet, hogy van mellette egy nő, aki viszont pajkosabb, mosolygósabb, kedvesebb. E kettő olyan szépen kiegészítheti egymást. De csak akkor, ha mindketten így gondolják. Ezért beszélgessen erről a férjével.
Az ilyen beszélgetés azt is felszínre hozhatja, hogyha a férjének valójában mélyebb indítékai is vannak abban, hogy az Ön személyiségének, tulajdonságainak a megváltoztatását kéri. Ez lehet nagyon súlyos is. Nem akarom előre vetíteni a rossz dolgokat, de nem kizárt, hogy a férje részéről ez valamiféle elhidegülésnek a jele. Adja Isten, hogy ne az legyen, de ha mégis, azt is ki kell beszélni. Akkor ugyanis mindkettejüknek változnia, változtatnia kell. Azt nem tudja orvosolni, elégségesen eredményezni az Ön változásra irányuló törekvése. Akkor a férje újabb kifogásokat találna. Persze, bízhatunk abban, hogy egyáltalán nem erről van szó, de ezért kell beszélgetni, mélyen, őszintén megismerni, megérteni egymás gondolatait. Ha prdig valóban komolyodni kell, komolyodni akar, a férjétől kérjen javaslatokat, hogy miben legyen más!
Kedves Lelkiatya! Ön szerint érdemes jelezni a gyóntató atyának, hogy a gyónó autista?
Mármint maga a gyónó jelezze-e előre, hogy "autista vagyok"? Igen, ez segítséget jelent, hogy a gyóntató jól meg tudja állapítani a helyzeteket és jobb tanácsot tudjon adni. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy az ilyen személynek mindig ezzel kellene kezdenie a gyónását. Legjobb, ha állandó gyóntatója van, akkor erre, ugye, nincs szükség. Ha ez nem adatik meg, akkor is csak akkor lehet hasznos, ha ezt előre jelzi, ha mélyebb beszélgetésre is vágyik. Ha rendszeres gyónását végzi el, akkor talán nincs erre szükség.
Kedves Lelkiatya!
Sok hír van mostanában Tóth Gabi énekesnőről ( aki a pápa előtt énekelt)
Elég ilyesztő számomra,hogy ilyen létezhet.Új ház,hitelre,nemrég költöztek be,és már 3 hónap leforgása alatt egy új szerelem.
A férj pedig elment szomorúan albérletbe kollégája nyilatkozta nagyon megviselték a történtek,az énekesnő új szerelme meg már a volt közös otthonban ott alszik vele .
Én is házasságban élek,de van amit nem értek.
Ha szeretünk valakit azért mert a másik férfi jobban néz ki fiatalabb,energikusabb nem dobjuk a régit, férjet főleg ha gyermek is van?Vagy ha gond van megkell beszélni. Dolgozni kell építeni a kapcsolatot.
Vagy létezhet ilyen szerelem érzés ,hogy jön és felrúg minden eddigit?Házasságot családot?Már csak az új a lényeg?
Eszembe jutott mi van ha ilyen van akkor senki nem lehet nyugodt ,hogy mi jól megvagyunk szeretjük egymást?
Köszönöm ha segít ezt megérteni.
Erről a kérdésről, mármint a házasság és szerelem értékéről, ezen értékért való küzdésről Ön teljesen helyesen gondolkodik. Úgy sejtem, hogy az itt leírt eset ebben Önt nemigen ingatja meg, inkább csak jólesik kimondani, hogy ez valóban így van. Miközben jólesik ezt kimondani, egyben titkon az is jólesik, hogy egy híres ember, aki ráadásul meglehetősen jómódban él, ezen a téren eléggé lemarad, tanulhatna tőlem, tőlünk. Ennek a rejtett érzésnek azonban nem szabad teret adni. Valójában ítélkezés, megvetés, a másik fölé helyezkedés is párosul vele. Megerősíthetem tehát Önt, hogy a szerelem és a házasság örök érték, és mint ilyenek, természetesen küzdeni kell értük. Tanulság lehet még az is, hogy a jómód, a hírnév ezeket súlyosan ki tudja kezdeni. De a legfőbb tanácsom az eset kapcsán leginkább az, hogy ezekkel a dolgokkal nekünk egyáltalán nem kell törődnünk. Semmi értelme nincs, ha érdeklődünk híres emberek magánélete után. Ezt a mai világ a maga végtelen eszköztárával roppant színesen kínálja föl, de sokkal jobban tesszük, ha ezekkel mi egyáltalán nem foglalkozunk. Vagy ha akaratlanul is tudomásunkra jut, akkor elmondunk az érintettekért egy imát, de se nem adjuk tovább, sem különösebben nem kutatunk utána. Az eset kapcsán legfőként ez a tanácsom.
Kedves Lelkiatya!
40 éves feleség,édesanya vagyok!
Meg szeretném kérdezni, hogy tetszik nekem a sötétebb vörös haj,régen fiatalabb korban volt nekem már,de visszatértem a sötétbarna hajszínre jó pár éve.Az az eredeti is,de mivel nagyon őszülök így festetem!Tudom van aki felvállalja,de én nem szeretnék még így lenni ,esetleg idősebb korban elfogadva ....
Szeretnék kicsit újítani hajszínben,hajformában ,férjemnek is csinosodni,tetszeni,bár tudom, hogy ő barna hajjal is ugyanúgy szeret,ez inkább bennem van,hogy újítsak neki e téren is ....
Ez nem bűn ugye?
Legalábbis reménykedem vörös hajjal is szeretne Isten.Bár nehezen képzelem el,hogy hajszínre menne,de mégis felmerült bennem.
Köszönöm a válaszát.
Az biztos, hogy a Jóisten a hajunk színétől teljesen függetlenül is szeret minket, vörösen is barnán is, őszen is, kopaszon is. Mindig egyformán, mert mindig végtelenül szeret. A férjétől viszont érdemes megkérdeznie, hogy ő hogyan szereti. Az szép dolog, ha a feleség szeretne tetszeni a férjének. De legyen őszinte is, mert - soraiban be is vallja - ez hajfestés inkább női törekvés, nem annyira a férje kívánságát teljesíti vele. Épp az imén írtam a tetoválásról. Lehet, hogy a hajfestés talán kevésbé veszedelmes divatkövetés, mivel utólag lehet rajta változtatni. A tetováláson már alig, vagy csak nagyon nehezen. De ha megkérdeznek engem, mindenkinek azt mondom, fogadja el saját magát olyannak, amilyennek Isten megteremtette. Úgy a legszebb, annál szebb nem lehet. Az őszülést is azért találta ki a Teremtő, hogy ezzel segítsen a korosodást is jobb lélekkel fogadni. Félő, hogy ha valakinek nem tetszik a saját haja őszülése, akkor ezzel saját korosodását is szeretné tagadni, vagy legalábbis késleltetni. Holott ez butaság. Az tény, hogy egészségesen kell élnünk, idősebb korban is sokat mozogni, egészségesen táplálkozni, de ilyen mesterséges eszközökre időt és pénzt pazarolni igazán nem érdemes. Ez az én véleményem, amit elmondok, ha már kérdezett. De ennél sokkal fontosabb a férjének a véleménye. Mindenesetre erre is azt mondhatom, hogy hajat festetni talán nem bűn, legalábbis, ha nem túl sok pénzt költ rá az ember. De az biztos, hogy hasznosabb dolgokra is áldozhatna.
Kedves Lelkiatya!
Az egyik kérdező a protestáns fordítású Bibiliával kapcsolatban érdeklődött, s az Ön válaszából egyetlen egy dolgot hiányoltam, mégpedig azt, hogy a protestáns fordítású Szentírás nem teljes: az csak 66 könyvet tartalmaz, míg a katolikus Biblia 73-at + Dániel könyvének a függelékét. Tehát nemcsak az egyes igékhez fűzött magyarázatokkal kell csínján bánni a protestáns fordítás esetén - ha nem akarjuk, hogy eltávolódjunk a katolikus hitünktől - hanem a hiányzó könyveket is szemünk előtt kell tartani.
Például az egyetlen ószövetségi utalás a Tisztítóhely létére a protestáns Bibliából hiányzó Makkabeusok II. könyvében szerepel a 38-45. versekig. Ez a rész pontos előképe a gyászmisék intézményének, amiben a protestánsok nem hisznek, nekünk katolikusoknak viszont a legfontosabb és legértékesebb, amit elhunyt szeretteink javára megtehetünk.
László
Kedves László! Köszönöm szépen a kiegészítést, pontosítást.
Kedves Lelkiatya!
Nagyon meglepődtem,a Facebookon a fiatal papunk rómaikatolikus( káplán) atyánk kitett egy fotót ahol egy ismerősével rövidnadrágban van ( jó meleg is van ezért lehetett lazábban) de meglepetésemre a mellkasán egy tetoválás van.
Meglepődtem, nem gondoltam, hogy a papoknak is lehet tetkója,pontosabban, hogy megengedett ,de az is eszembe jutott, hiszen testvéremnek is van ,akkor lehet ez nem olyan nagy gond,mint hinném....
Így van?
Lehet papsága előtt tette magára anno....
Tény, hogy én sem ajánlanám se papnak, nem papnövendéknek, de egyetlen fiatalnak sem, hogy tetoválást kérszíttessen a testére. Fura divat ez. Az én meggyőződésem, hogy nem érdemes követni. De azt sem mondhatnám, hogy ez bűn volna. A divatot követni nem bűn, de legalábbis nagyon meg kell fontolni, hogy abból mit teszünk magunkévá és mit nem. De ha egy fiatalnak megengedett a tetoválás - csak épp nem ajánlott - akkor ugyanúgy egy pap is megteheti. Neki sem nagyobb vétek, mint másnak. A pap ugyanúgy ember, mint bárki más. Természetesen sok esetben példa mások előtt, s ezért nagyobb a felelőssége. A bűnt ezért kell különös erőfeszítéssel is kerülnie, hogy rossz példát ne mutasson. De az is igaz, hogy inkább a fontosabb dolgokra kell odafigyelni, mint a testfirkálás.
Kedves Lelkiatya!
Kérem szépen bátorítson egy szülés előtt álló fiatal édesanyát! Milyen gondolatokba kapaszkodhatok, milyen imát imádkozhatok?
Egyik legfontosabb dolog, hogy félni egyáltalán nem kell, nincs is miért. Isten kezében van az édesanya is meg a pici is. Ennél biztosabb és megnyugtatóbb tény nincsen a világon. Minden bizonnyal az első szülése még az édesanyának, ezért nagyon ismeretlennek tűnik fel az esemény. Ez természetes. Amit mondani tudok, az az, hogy nem az ismeretlen és nehéznek tűnő eseményre kell gondolni, hanem arra a csodálatos folytatásra, aminek ez csak a kapuja, megnyitója. Egy új emberélet kezdődött meg az édesanya szíve alatt, már eddig is csodálatos együttlétet éltek meg, amely csakis az édesanya sajátja, kilenc hónapon át ezt senkivel nem tudja megosztani, csak a magzatával, aki viszont ennek az együttlétnek boldog haszonélvezője. Ez a titokzatos együttlét alakul át, s a nagy vihar után elmondhatatlan, de valóban elmondhatatlan öröm lesz majd, amikor már nem csak a szíve alatt érzi gyermeke létét, hanem testi szemeivel láthatja, karjába foghatja, ajkával puszilgathatja. Annyira szépen kialakította ezt a Teremtő. Az áteredő bűn miatt van ez a vihar, de majd szépen lecsendesedik. A viharban is Istenre kell tekinteni, ha nehéz is, ha fájdalmas is, Isten akkor is fogja a kezét, biztonságban van. Adjon hálát mindenért!
Kedves Lelkiatya!
Annyira fáj a lelkem,hogy már szeretném kiírni,köszönöm ha tud segíteni!Isten áldja érte!!!
Sajnos az én és a férjem családjában is jelen volt/ van az alkohol ,alkoholizmus ez a szörnyűség.
Azt mondták nekem mások ,hogy ez egy betegség.
De valamit nem értek!
Ha betegség, akkor miért van az ,hogy mégis pokollá tesz általa házasságokat,életeket az adott ember?
Mert a tettének komoly következményei vannak!
A hozzátartozóban ez nem csak úgy jön le ,hogy szerencsétlen beteg,ápolom,segítek,hanem rémisztőleg,szorongást félelmet átélve akár!Rengeteg házasság ezért megy tönkre,vagy pedig menekülni kell valakinek otthonról mert az apa részeg.
Természetesen segíteni kell,de van amikor már hiába ,mert az ember nem dönt mégsem az mellett ,hogy kezeltesse magát.
Ezt nem tudom megérteni,ide hogy nem jön képbe a bűn ,hogy nem betegség, hanem egy rossz pusztító cselekedet....
A családunkban van példa olyanra is akit ez elvitt,belehalt,és van olyan is aki letette ,és már nélküle él!
Ezt sem értem,hogy van ez?
Az egyik ember kijön a másik belehal.
Isten mindvégig ott van ,látja is.
Ebből ő szedi ki őket?A másikat is megmentené,csak nem tudja,mert nem engedi? Vagy ezt hogy értelmezzem,értsem meg? Van egy mondás azon lehet segíteni aki hagyja is....
Barátnőm élettársa is ivott cigizett gégerákot kapott fiatalon,jól lett,majd ugyanúgy élt tovább ital,cigi.
Kiújult,de az már rosszabb lett,ömlött a vér szegény kisfia volt vele otthon, miután teljesen kiborult szegényke, nem bír a mai napig sem a házban meglenni ,a szobában mert tudja ott volt apa,amit látott.
Sír az apukája miatt keresi,hiányzik neki ,de dühös is rá mesélte barátnőm.
Ezt a traumát,hogy lehet feldolgozni szegénynek?
Azt vettem észre, hogy ahol jelen van az alkoholizmus,ott 2 véglet van ,a gyerek vagy 1 életre megutálja az italt,vagy idő kérdése és ő is hasonlóvá lesz.
Rengeteg ilyen történetet olvastam,hogy utáltam amit apám tett,és ugyanolyanná váltam....Arra is gondoltam ez valami minta amit tudatallatt követnek ??
Miért lesz az ember ugyanolyan,ha undorító neki??
A férjem szülei is ittak.
Apukáját elvitte ,szövődményekbe belehalt,anyukája 20 éve nem iszik,de pl az is egy nagy titok mármint anyósom nem beszél erről, nem is tudja ,hogy ezt tudom,hogy ivott.A férjem mesélte el milyen rossz gyerekkora volt.
Ilyen takargatós valami ez,nem tudom lehet szégyen miatt,nem beszélünk róla,nincs is elven ....de a férjem elmesélte!Legalább nem kellett tovább hordoznia ezt!
Már sajnos a férjem is beleesett ebbe az ital problémába.
Mondogattam én már neki sokszor,szerintem egyre sürübben iszol,fiatalon heti 1-2 hétvégén buli miatt ,utána már eltelt jó pár év és ott tartottunk,hogy pénteken szombaton vasárnap, majd olykor hétköznap is .
Ő nem itta részegre magát , nem nagy mennyiséget ivott itthon és akkor mert csak beszélni a lelki fájdalmairól mikor ivott.
Mit élt át gyerekként.Valahogy szerintem oldotta a szorongását.
Szombaton elment szülinapi buliba a biciglimmel.
Úgy jött haza,hogy elesett vérzett az orra .
Azt mondta a jó Isten vigyázott rá mert ennyivel megúszta.
Már azt is mondta most már tényleg nem iszik többet( több leállási kísérlet is volt már)mostanában mondogatta már egyszer eljön biztos az az idő,hogy leteszi.
Mondtam most jött el !!!
Mondtam én már nem vagyok hajlandó több esélyt adni,ha mégegyszer iszik elkell költöznie a keresztapjához.
Elvonási tünetek vannak mert amiket olvastam van amit látok rajta.
Annyira megilyedtem mert most szembesültem legjobban azzal ,hogy tényleg alkoholista a férjem.
Sokszor már azt hittem túlzok,mi van ha annak mondom és nem az,miért baj ha néha iszik az ember,ez a mennyiség még lehet nem okoz olyat ,valami mentséget kutattam!!
De Isten megmutatta nekem a tükröt ( jelképesen) nézz bele ez a valóság!!!!
Amikor láttam ,hogy reagál a teste már .( 45 éves)
Én nem szeretném elhagyni sokat imádkoztam érte ,hogy ne igyon.Utáltassa meg vele az italt Isten !!
Ebből hogy tudja kiszedni Isten őt?
Szerintem érezte már ő is,hogy gond van ,de tagadgatott .Oh tudom én ezt nem olyan sokat iszok én ,hétvégén lehet,ilyeneket mondott anno.
A baleset lehet jel neki,hogy vigyáztam rád,más úton kell most már járnod,mert ez a halálba visz ?
Lehet ilyen?
Köszönöm szépen a tanácsot, választ!!
Rengeteg kérdést tett föl, amelynek a legfontosabb része, hogy mi lesz, mit tegyen a férjével. Igen, ez egy nagyon összetett, mély, sokrétű probléma, amelynek a megoldása sem egyszerű. De a hittel, a kitartással, a megrendíthetetlen bizalommal hatalmas eredményeket lehet elérni. Mindenképpen imádkozzék továbbra is a férjéért. Én úgy érzem, közel van már az a pont, amikor le fogja tenni az italt. Csak, hogy addig mi történik, azt nem tudjuk, s lehet, nem is úszhatjuk meg, nem kerülhetjük el. Az a jól megvalósítható tanácsom, hogy vegye föl a kapcsolatot az Ön lakóhelyéhöz közel levő AA csoporttal. Mi az? Anonimalkoholisták csoportja, amely több településen is megtalálható. (https://www.anonimalkoholistak.hu/) Nyilván elsősorban a férjének kellene velük fölvenni a kapcsolatot, de nagyon sok segítséget kaphat Ön is, hogy hogyan kezelje ezt a helyzetet. Illetve rajtuk keresztül megtalálhatja az alkoholisták rokonságának a csoportját. Ugyanis nagyon sok mindent meg fog tudni érteni, sőt, megtanulni, hogy mi is rejlik ezen folyamatok mélyén, illetve hogyan lehet jól kezelni. Sok sikert hozzá!
Kedves Lelkiatya!
Mi a leghatásosabb lustaság,halogatás ellen,ha az ember tudja mi mindent kellene a porta körül megtennie,de mégsem teszi.
Feltűnt van olyan munka ( festés) ami akkor nem lett megcsinálva,és már eltelt 4 év ,és azóta sem .
Nem azért mert nem tellett volna rá pénz,hanem inkább úgy mondanám nem is érdekel közömbösen hagy.Hiába van szólva érte.
Azt is észrevettem, hogy ha megcsinálok dolgokat,nyugodtabb vagyok,olyan jó érzés na ez is megvan....De a másik oldal is fenáll sajnos.
Köszönöm a segítséget!!
Többféle módszer van erre. Az egyik például, hogy az ember összeírja, hogy mi mindent kell elvégeznie. A papíron be is számozza őket. Ha csak racionálisan nézi végig, akkor nagyjából könnyű ezt eldönteni. Ez csak egy papír. Ám utána ebből lehet egy tervezet. Ennek a sorrendnek megfelelően lát hozzá a teendőkhöz. Sokszor az veszi el a kedvünket, erőnket, hogy rengeteg a tennivaló, és kapkodva mindig azt végezzük el, ami épp adódik, vagy amihöz kedvünk van. Így tolódnak a nem szeretem dolgok, azok egyre sokasodnak, szinte rátelepszenek a lelkünkre, és egyre nehezebben tudunk már a tettek mezejére lépni. Ezért érdemes rangsorolni, és azt a sort követni.
Lehet, hogy más más módszert javasol. De attól óva intem, hogy megoldási javaslatokat vadásszon, keressen tovább, mert akkor még ezzel is még jobban megterhelődik a tennivalók sokasága. Lépjen inkább.
Kedves Lelkiatya!
Úgy gondolom, és érzem élni jó,nagyon sok szép ajándékot kapunk Istentől.
Akár azt ,hogy édesanya lehetek.
De van egy másik oldal,a nehézségek, betegségek, mindennapi küzdelmek,amit olykor nagyon nehéz megélni,elviselni.
Sokszor tehetetlenséggel is párosulhat.
Volt olyan vágyam, bárcsak könnyen viselném az élet adta nehézségeket.
Istennek tetszően !!
Egyszer olvastam valahol mindig csak 1 nap !!
Csak a mai.
És nem gondolni a jövőre,hogy oh mi lesz majd ha...ez és ez jön, és ezt miként oldjam meg.
Próbálom is alkalmazni kisebb nagyobb sikerrel.
Van még más jó tanácsa Atyám,hogy lehet jól megélni az életet a nehézségek közepette?Köszönöm szépen!!
Ez a mindig csak 1 nap, csak a mai, akár teljesen pogány tanács is lehet. Nem rossz, alapvetően működik, de ennél sokkal szebb, teljesebb, tartalmasabb életet ajánlott nekünk a Teremtő. A szeretetben eltöltött nap mindig szebb, mint a szeretetlenségben. Ezért erre kell leginkább törekedni. Van sok tényező, amelyet nem tudunk befolyásolni, azok történnek velünk. De az, hogy bennünk él-e a szeretet, az rajtunk múlik. Legalábbis hosszú távon. A hitben és szeretetben élő embernek, persze, éppúgy vannak rossz napjai, de a szeretet átalakítja azt. Nem veszi el a rosszat, hanem a hozzá való viszonyunkat varázsolja át. És itt, elsősorban az Isten iránti szeretetre gondolok. Ez az alapja mindennek. Ha él bennem a szeretet Isten iránt, akkor van antennám fogadni az Ő szeretet jelzéseit is. Kiderül, hogy szeretve vagyok. Minden pillanatban. Bármi is történik velem. Ha szeretem Istent, bízom benne, hiszek az ő hatalmas szeretetében, szerető hatalmában, akkor mindezek mellett eltörpülnek az élet nehézségei, még a legsúlyosabb betegségek, szenvedések is.
Én ezt tanácsolom Önnek, az egy nap kibírása helyett. Fedezze föl, hogy minden nap, annak minden pillanatában ott van Isten Önnel! Isten jelenléte fogja bearanyozni az életét.