A Debreceni Parókia nyári tábora

Az első nap Kapin István parókus atya ismertette a Kegyhely történetét, majd mindannyian részt vettünk az esti Szent Liturgián.

Minden reggel – a résztvevők nagy örömére – frissítő tornával kezdődött a nap, majd közös imával folytatódott a Kegytemplomban. Az időjárás kegyes volt hozzánk, így a terveknek megfelelően élményekben gazdagon telt a hét: ha éppen nem kirándultunk, akkor különféle sportokban mérethettünk meg, de számháborúra és sorversenyre is jutott idő.

Egyik este a Keresztelő Szent Jánosról elnevezett gyógyvizes medence melegét is élvezhették az arra vágyók.

A hetet kirándulások színesítették: jártunk Nyírbátorban, ahol megnéztük a Báthori Várkastélyt. Láthattuk, hogyan működik a vízimalom Túristvándiban. Máriapócson a Bazilita Monostort látogattuk meg, ahol a Lautitia kórus tagjai éreztek magukban annyi bátorságot, hogy dalra is fakadjanak.  

A településtől nem messze fekvő Rabócsi Ring versenypályán lehetőség volt kipróbálni a gokartokat. Az utolsó programok egyike volt a „Ki mit tud?” Itt sokan megmutathatták tehetségüket egymásnak és egy felettébb szórakoztató esti mulatság kerekedett ki a végére. 

A tábor lelki oldala sem maradhat említés nélkül; egy nagy kihívás elé néztünk a hét közepén: elindultunk a „Boldogságok útján”, aminek lényege az volt, hogy minden állomásnál hallhattunk egy rövid elmélkedést az adott boldogságról, amely az érdekes témának és az interaktivitásnak köszönhetően nyitott fülekre talált. Fő kérdése, a fölösleges terhek és az azoktól való megszabadulás szükségességének problémaköre volt, amely mindannyiunk életében aktuális jelenség. Fárasztó és nehéz volt, de itt is élményekkel gazdagodtak a táborozók, közösségi és lelki téren egyaránt.

A hét hamar elrepült, ez is jele annak, hogy tartalmas és értékes napokat éltünk át együtt. Úgy gondolom mindenki nagyon jól érezte magát, öröm volt látni, ahogy kisebbek és nagyobbak békességben, szeretetben töltötték együtt napjaikat. Végül az élményeket megkoronázta a Nyíregyházi Vadaspark.

Egy nagyszerű hét után továbbra is azt tudom mondani, Máriapócs valóban a „csodák helye”.

Hálás szívvel köszönjük a segítőknek: Dalanics Gabriella és Kapin Szilvia tanárnőknek, Tóth Enikő pszichológus nőnek,  Nagy Árpád és Tóth Kornél apukáknak! További támogatóinknak: a Máriapócsi Nemzeti Kegyhely munkatársainak, Papp Istvánnak a Hajdúhús vezérigazgatójának, Rabócsi Tibornak a Rabócsi Ring igazgatójának és  Magyar Kormány EFOP uniós programjának!