"A Görögkatolikus Egyház kincsei"

A minden hónapban megtartandó előadások konkrét témák köré csoportosulnak, tematikusan felépítve így a rendszeres találkozást. Az előadó meghallgatása után pedig lehetőség nyílik a téma elmélyítésére, bővebb kibontására.  Az összejövetelek olyan fontos témákat ölelnek fel, mint a görögkatolikusság helye a kereszténységben és Magyarországon, a Szent Liturgia, az ünnepekhez kapcsolódó görögkatolikus hagyományok, a Szentháromság értelmezése, a nemi szerepek jelenléte és jelentősége a Bibliában, és további morálteológiai kérdések, melyek a család, a gyermekvállalás, a szexualitás és az elengedés témáját is feldolgozzák.

Évek óta jelentkező igény teljesülhetett most, 2022-ben ezzel az előadássorozattal, mely a 2011-ben átvett gyermekvédelmi intézményben már akkor is megmutatkozott. Amikor a Görögkatolikus Egyház újra jelentős társadalmi szerepvállalása előtérbe került az árvák és elesettek támogatását illetően, egy nagyon fontos találkozás valósulhatott meg: a hit és a szakmaiság párbeszéde indult el. Az akkori lelkivezetők nagyon lelkesek és nyitottak voltak arra, hogy a szakma és a lelkiség párbeszéde elindulhasson, s ők tanulhassanak a gyermekvédelmi működésről, s a gyerekek többszörösen traumatizált lelki világáról. Eltelt bő 10 év és ez a párbeszéd új szintre emelkedett, most a gyerekvédelem tanul az Egyháztól. Tóth Lóránt atya, lelkivezetőként nagyon fontosnak tartja, hogy a katolikus szemlélet és hagyomány összefonódjon a gyermekvédelmi, szakmai munkavégzéssel és magánéleti vonatkozással is, hisz a szakralitás és az istenkeresés is minden emberi életciklus egy fontos és elkerülhetetlen pontja.

Az első alkalmat Fülöp metropolita atya tartotta, a „Minek a 40 Uram irgalmazz?!” című előadásával, ahol az Aranyszájú Szent János Liturgiáján is oly gyakran elhangzó liturgikus mozzanat jelentőségére hívta föl a hallgatók figyelmét. A vallástörténeti gyökerektől elindulva választ kaphattak a hallgatók arra, hogy a kereszténység hogyan alakult ki Európában, hogyan vert gyökeret Magyarországon, s vált egyre erősebbé a görögkatolikusság, mely bizánci alapokon nyugszik, a bizánci rítust követi (pl. ikonábrázolás).

A kereszténység legfontosabb alapgondolatát így fogalmazta meg az előadó: A kereszténység nem más, mint az, hogy Isten Fia lejön a Földre, az Isten jön le közénk, s ez által megnyílt az út az Éghez!”

Az Istenben három személy van: Atya, Fiú, Szentlélek. A Szentlélek által pedig Isten lelkéhez tudunk kapcsolódni, melynek gyakorlati formája az imádság. Az imádságra, nemcsak mint beszélgetésre tekinthetünk, ez annál több: szeretetteljes együttlét Istennel! Ezzel a gondolattal erősödött fel az az érzés, hogy az Isten szeretetre és jóra teremtette az embert, az Isten pedig maga a Szeretet!

Az "Uram, irgalmazz!" fohász, így is érthető: "Uram, szeretlek!". S így talán jobban érhető, hogy ez a felkiáltásszerű rövid mondat miért hangzik el többször is egy-egy szertartáson, néha egyenként, néha háromszor vagy tizenkétszer, de nem ritkán negyvenszer.

Jogosan merül fel mégis a kérdés, hogy de miért is kell ezt a mondatot mégis 40-szer ismételgetni? Mi a jelentősége?

Az ismétlés nagyon erősen hat, az érzelmi érzékenységünket szólítja meg. Az ismétlés által a psziché jobban aktivizálódik és kizár mindent. Egy olyan rituálé, mely közelebb hozza az embert társaihoz, családjához és magához az Istenhez. Nem meggyőzni és nyomatékosítani akar csupán ez a mondat, hanem körülölelni. Egységet és teljességet adni, emlékeket felidézni, és felerősíteni, mely az élő istenkapcsolatot is életben és állandó mozgásban tartja. Ebben a rítusok, az énekek, az illatok (pl. tömjénezés) mind a segítségünkre vannak.

Isten egyenlő a szeretettel, egy olyan szeretetkapcsolatban vagyunk mi emberek, az a biztos tudás és érzés áll rendelkezésünkre, hogy szeretve vagyok és én is képes vagyok szeretni.

Ez a bizánci lelkület és szemlélet különbözteti meg a keleti embert a nyugati embertől, hisz a görögkatolikus vallásgyakorlásban is az érzelmek hangsúlyossága mutatkozik meg. Ez az érzelmi többlet az egyik nagy kincse a görögkatolikus egyháznak, amely az éneklésben is megfigyelhető.

Ezekkel a gondolatokkal nyílt meg az első előadás és hívott bennünket életre a további kincskeresésben!

Köszönjük Fülöp metropolita atyának, hogy ezt a kincskereső túrát elindította, és Lóránt atyának, hogy túravezetőként továbbra is kísér bennünket! Várjuk a folytatást! Isten áldásával!