A Jóisten csodája akkor nyilvánul meg, ha hisszük, hogy azt Ő viszi végbe-Jézus-ima nap Hajdúdorogon

Imaórával indult a lelki nap, majd Boksay Péter iskolalelkész, a hajdúdorogi Jézus-ima alkalmakat vezető atya köszöntötte a résztvevőket, Fülöp metropolita atya pedig a zarándokházba invitálta őket.

A közös lelki feltöltődés tanítással kezdődött, majd szilencium (elcsendesült időszak) következett négy részre osztva, rövid szünetekkel. Érsek atya felhívta a figyelmet, hogy a szilencium alatt ne a tanítások tartalmával vagy elemzésével foglalkozzunk, azokat raktározzuk el későbbre, használjuk támpontokként, amik még jobb irányba alakíthatják imaéletünket. 

Érsek atya tanítása a legutóbbi Egyesült Államokbeli látogatásán ért benyomások alapján hangzottak el: az ottani imaélet párhuzamba állítása a magyar gyakorlattal, személyes tapasztalatokkal, történetekkel színezve rávilágított arra, hogy csak a szívbe, annak mélységbe hatolva ismerhetjük meg valódi önmagunkat, hiszen ott nincs már semmilyen felszínes álarc, ott önmagunk lehetünk a Jóistennel. 

Mennyei Atyánkba kapaszkodva, Vele tudatosan együtt élve egy egészen másik horizont tárul elénk, ami megsemmisíti az egoizmust, háttérbe szorítja az önzést, és a másokon való átgázolást. Isten szeretetében élve, Tőle tanulva alázatossá válunk, és mások javát keressük, láthatjuk, hogy az Ő akarata sokkal jobb, mint amit mi elképzelhetünk magunknak. A bűnös mivoltunk tudatosítása nem az önvád tere, – szó sincs róla – hanem hogy akarjunk tiszta szívűek lenni, akarjunk megtisztulni. A másik végletbe sem eshetünk, nem arról van szó, hogy a Jóisten mindent elrendez helyettünk, a fejünk fölött dönt mindenről, miközben mi nem szólhatnánk bele. Nem így van!

A vakonszületett meggyógyításának történetét felolvasva, kiragadva a tanítványok hozzáállásának végtelenül emberi és szűklátókörű magatartását, értésünkre adta Érsek atya, hogy a Jóisten csodája akkor nyilvánul meg, ha hisszük, hogy a csodát Isten viszi végbe. Ha nem látjuk meg a csodát, nem is tudunk róla, hogy megtörtént. A vakonszületett ifjúnak a Siloe-tavában kellett megmosnia szemét, hogy ismét lásson. A tó neve küldöttet jelent. Így az ifjú küldötté vált, küldetése pedig az lett, hogy hirdesse a vele megtörtént csodát, hogy életpéldájával közelebb vigye az embereket Krisztushoz. Máriapócsra is azért zarándokol el évente többezer hívő, mert tudja, hogy ott megtörtént a csoda, és újra megtörténhet. Nyitott szívvel várjuk életünkbe az Úr csodáit mindennap, legfőképpen az Eucharisztiában, ahol egyesülhetünk fizikailag is Krisztussal; kérjük tehát, hogy könyörüljön rajtunk!