Karácsony napjaiban megünnepeltük annak örömét, hogy velünk, köztünk van Isten, aki irgalmas szeretettel meghívott minden embert a Vele való szeretetközösségre. Ennek szellemében mi, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai a következő üzenettel fordulunk lelkipásztorainkhoz és Egyházunk tagjaihoz.
A Hittani Dikasztérium Fiducia supplicans kezdetű, az áldások lelkipásztori természetéről 2023. december 18-án kiadott nyilatkozata nem változtatja meg a Katolikus Egyház kezdettől vallott hitét és tanítását a házasságról és a nemi erkölcsről. Hazánk lelkipásztori helyzetét mérlegelve a Püspöki Konferencia útmutatásként fogalmazza meg a lelkipásztorok számára, hogy nemi identitásától és szexuális orientációjától függetlenül egyénenként minden embert megáldhatunk, mindig kerülni kell azonban azt, hogy a pusztán párkapcsolatban együtt élő, az egyházilag nem érvényes házasságban vagy egynemű párkapcsolatban élő párok számára közös áldást adjunk.
Ugyanakkor minden sajátos élethelyzetben élő testvérünket kísérjük szeretettel és tisztelettel, segítve őket Isten akaratának mélyebb megértésére a Krisztus evangéliuma szerinti élet útján.
Budapest, 2023. december 27.
A 2023. december 18-án kiadott Fiducia supplicans című, az áldások lelkipásztori jelentéséről szóló dokumentum kapcsán, mint Egyházmegyétek püspöke szólok hozzátok.
A dokumentum kiemeli, hogy „a házasság egy férfi és egy nő közötti kizárólagos, végérvényes és felbonthatatlan egység, amely természete szerint nyitott a gyermeknemzésre... A szexuális kapcsolat csakis ezen belül kapja meg el a maga természetes, megfelelő és teljes mértékben emberi jelentését.” (4. pont) „Az egyház mindig is csak a házasságon belüli szexuális kapcsolatot tartotta erkölcsileg helyesnek.” (11. pont) A dokumentum azt is hangsúlyozza, hogy nem szabad erkölcsileg igazolni azt, ami nem egyezik Isten akaratával. (9. pont, 11. pont).
Amikor egy azonosnemű pár kér áldást, pontosan azáltal, hogy ezt együtt kérik, kifejezik azt, hogy a kapcsolatukra, az életdöntésükre is szeretnék kérni Isten áldását, az egyház erkölcsi jóváhagyását. Meghamisítanánk Krisztus evangéliumát, és elmulasztanánk azt, amit lelkipásztorként egy ilyen pár felé tennünk kellene, ha egy ilyen esetben a kettőjükre áldást adnánk.
Krisztus evangéliuma nem csak Isten végtelen irgalmáról szól, hanem felhív mindannyiunkat a megtérésre. Ha ezt a második felét elhagyjuk, hamis evangéliummá válik. Jézus arra hív, hogy menjünk be a szűk kapun, mert széles az út, ami a pusztulásba visz (Lk 13,24). Arra hív, hogy égjen a mécsesünk, hogy legyen menyegzős ruhánk, nehogy az ajtón kívül maradjunk majd az utolsó napon (Mt 22,11; 25,1-13). Jézus egészen különös erővel, féltékeny szeretettel védi a házasságot: „Isten a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten összekötött, azt ember szét ne válassza... Aki elküldi feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör.” (Mk 10,8-11) „Aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele. Ezért ha jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested a kárhozatra jusson.” (Mt 5,28-29) A Biblia és az egyház szent hagyománya az azonosneműek között létesített szexuális kapcsolatot erkölcsileg helytelennek tartja (Ter 19; Róm 1,26-27; 1Kor 6,9-10; 1Tim 1,10; KEK 2357).Krisztus törvénye igényes, Isten irgalma nem olcsó irgalom, szeretete nem langyos szeretet.
Ezért – a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia döntésének megfelelően – felszólítom a lelkipásztorokat, hogy a Szombathelyi Egyházmegyében ne végezzék az azonosnemű párok megáldását. Fogadjuk az azonosneműek iránt vonzalmat érző testvéreinket is nagy szeretettel és tisztelettel, de ne igazoljuk a helytelen életdöntésüket, hanem segítsük őket a Krisztus evangéliuma szerinti élet útján. Ezzel leszünk az ő igazi, hiteles pásztoraik és testvéreik.