A Missziós kereszt jelenlétében ünnepelhették meg a téglásiak azt, hogy megszépült templomuk

1997-re készült el a Szent Illés próféta nevét viselő templom, amelynek külseje eléggé leromlott állapotban volt már, ezért  időszerűvé vált korszerűsítése. A pénzből a lelki hajlék szomszédságában található közösségi ház felújítására is jutott pénz.

/A madártávlatból készült képet a Magyar Távirati Iroda fotóriportere Czeglédi Zsolt készítette/

Az ünnepi Szent Liturgiát megelőzően áldotta meg Kocsis Fülöp érsek-metropolita atya az épületet, melynek gazdáját Urgyán Antal parókus atyát is komoly elismerésben részesítette. A lelki vezető és családja 2010 óta teljesít szolgálatot a településen és eddig elvégzett munkájáért papi mellkereszt viselésére hatalmazta fel a főpásztor.

„A kereszt az egész földkerekség fönntartója, az egyház dísze, a királyi hatalmak, a hívek erőssége, az angyalok dicsősége, az ördög romlása” – így hangzott a Seszták István főhelynök atya tolmácsolásában elmondott főpapi áldás, amelyet követően Fülöp metropolita atya helyezte Antal atya nyakába a mellkeresztet.

„Amikor majd fölmagasztaltatik az ember fia, akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok” (Jn 8,21-30) - Jézus ezt keresztre feszítéséről mondta, kezdte prédikációját érsek-metropolita atya külön kiemelve az „én vagyok” megfogalmazást, hiszen a világtörténelemben ezt a Teremtő mondta ki először, kinyilatkoztatva ezzel magát Mózesnek a csipkeborokban.  

Ezekről a szavakról később megfeledkeztek az apostolok, mert amikor valóban fölmagasztalták az Ember fiát, keresztre szögezték testét, akkor senki sem arra gondolt, hogy ez fölmagasztalás, hiszen ez egy szégyentelen tett volt. Jézus mégis erről az eseményről beszél, amikor felemelik őt a keresztre.

- Megölték, megöltük bűneinkkel az Ember fiát és mégis azt mondja: „senki sem veheti el tőlem az életet én magam adom oda”(Jn. 10,18) . Mivel vállalta ezt az önfeláldozást, ezért az ő kereszthalála megdicsőülésül szolgált és meghozta nekünk a megváltást. Jézus életének a vége, emberi szemmel nézve, a földről tekintve csúfos vereség, kudarc, ő mégis fölmagasztalásként beszél erről. – világított rá Fülöp metropolita atya, majd ennek kapcsán az elmúlásról beszélt, hangsúlyozva, hogy az ember életének a vége határozza meg és jellemzi egész életét, vagyis jól kell tudni meghalni, hiszen ez a legfontosabb pillanat az életben.

- Nem arra kell készülni, hogy a kórházi ágyon mit is mondok utoljára, hogyan lehelem ki a lelkemet, hanem, hogy az utolsó utáni pillanatban hogy állok Krisztus ítélőszéke elé. Úgy kell élnem, hogy halálom pillanatában kiderüljön: oda állhatok –e, hogy aztán bebocsátást kaphassak Isten házába. Mert oda mindenkit meghív, azt szeretné, hogy tele legyen. Tőlem függ, hogy ott leszek-e. - mondta a főpásztor és hozzátette, hogy a szentek, akik a Missziós kereszt ékköveiként érkeztek ide, már ott vannak. Ők úgy éltek, hogy haláluk pillanatában az egész világ, az egész egyház számára egyértelművé vált: igen, ők bemehetnek a Mennyei Atya házába. Az egyház velük azt akarja nekünk tanítani, hogy mi is szentekké válhatunk, ha a szentek nyomdokaiba lépünk, példájukat követjük.

Érsek-metropolita atya arra is emlékeztette a híveket, hogy ezekben a napokban a bizánci egyházunkban nagyon sokszor beszélünk a keresztről. Az Evangéliumokban Krisztus fölmagasztalásáról, a keresztről, haláláról hallunk, olvasunk sokat, mert egyházunk szeptember 14-én ünnepli a Szent Kereszt fölmagasztalásának az ünnepét, mely ünnepkör lezárása éppen erre a napra esett.  

- Gondviselésszerű, hogy éppen ezekben a napokban állomásozik Főegyházmegyénkben a Missziós kereszt, ami országjáró körútjával arra hivatott, hogy fölkészítsen minket az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. Még egy év van addig. – mondta Fülöp metropolita atya.

A szertartás végén Antal parókus atya mondott köszönetet a Magyar Kormánynak, a Főegyházmegyének, a kivitelezőnek és a híveknek azért, hogy megújulhatott a templom. Egyben reményét fejezte ki, hogy a Missziós kereszt benső megújításra késztet majd mindenkit.

Molnár Csilla református tiszteletes asszony is hálát adott azért, hogy a téglási görögkatolikus egyházközség fejlődése folyamatos, amit ő már évtizedek óta nyomon kísér.  

Az ünnepi szertartás végén Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára szólalt fel. Kiemelte: több mint kétezer éves kereszténységünk és több mint ezeréves magyar kereszténységünk valóban egyik fontos jele, üzenete és összetartó ereje a kereszt. E jelkép – tette hozzá – Antal parókus atya számára mostantól az évtizedek küzdelmeire emlékeztet, ugyanakkor a folytatásra is. Összefogás eredményeként megújították a templomot, a közösségi házát és a kereszténység gyakorlati tanítását is példaértékűen végzik.  

Az államtitkár arra is felhívta a figyelmet, hogy nincs még egy olyan nemzet, amely egy uralkodóházon keresztül ennyi szentet adott, ahol az első és az utolsó uralkodó is szent (Szent István illetve  IV. Károly) – erre pedig büszkének kell lenni!

Arról is fontos Soltész Miklós szerint megemlékezni, hogy szintén nincs még egy olyan nemzet, mint a magyar, amely noha a történelem viharain keresztül számos hányattatást élt meg, mégis papjainak, püspökeinek, de adott esetben civil embereknek is köszönhetően fantasztikusan kiállt hitéért. Gondolt itt a görögkatolikusokra vagy Batthyány-Strattmann Lászlóra, akik még a kommunista időkben is vállalták kereszténységüket. Feladat követni őket és kötelesség ennek tükrében felkészülni az Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra – hangsúlyozta az államtitkár.

A szertartást követően a Missziós keresztet Debrecenbe szállították, a részletes programról ide kattintva tájékozódhatnak.