Az Egyház ezt az ünnepet az Úr keresztje megtalálásnak emlékére rendelte el. Konstantin császár édesanyja, Szent Ilona Jeruzsálembe ment, és egy idős zsidó útmutatása alapján sikerült megtalálni egy gödörben Jézus és a gonosztevők keresztjét. Mivel a kereszt felírása elkeveredett, Istenhez fordultak, hogy Ő mutassa meg az igazit. Először egy betegen fekvő asszonyhoz érintették a kereszteket. Jézus keresztjének érintésére az asszony meggyógyult. Utána egy temetésre vitt halottnál tették meg ugyanezt. Az igazi kereszt érintésére a halott feltámadt. Ezeknek a csodáknak híre sok embert vonzott a Golgota hegyére. Mivel a nagy tömeg miatt nem volt arra lehetőség, hogy mindnyájan megérintsék, megcsókolják Jézus keresztjét, Makariosz pátriárka, egy magas helyre állva, tisztelettel emelte a magasba Jézus keresztjét, hogy mindenki láthassa.
Hagyomány:
A monda szerint a csengő orbáncfű vagy szentjánosfű (Hypericum perforatum) Jézus Krisztus keresztfája alatt nőtt ki, öt szirma és vörös nedve Krisztus sebeire és vérére emlékeztet. A Megváltó vére rácsöppent a növényre ezért vörös a nedve. Ugyanezt tartják a lapulevelű keserűfűről (Polygonum lapathifolium) is, melynek a levelein láthatóak piros foltok. A csengő orbáncfüvet hatásos gonoszűző szernek gondolták.