A Szentlélek kegyelméből diakónussá lett

Márk evangéliumából választott jelmondatot magának Haramura Béla alszerpap, kinek a diakónussá szentelésére zsúfolásig megtelt Debrecenben, az Attila téri főszékesegyház. 2018. április 29-én a Szamariai asszony vasárnapján szentelte fel őt Kocsis Fülöp metropolita. Az ünnepi liturgián számos paptestvér volt jelen, amit még különlegesebbé tett, hogy a kántori feladatokat – mások mellett – Béla testvér gyermekei Anna és Máté látták el.

A Szamariai asszony már az ötödik vasárnapját jelöli a húsvéti ünnepkörnek, amibe egyre mélyebben megyünk bele és ahhoz, hogy igazán átéljük, megértsük ennek a folyamatnak a lényegét az egyház tanításokat, himnuszokat, szentírási szövegeket ad mellé – kezdte prédikációját Fülöp atya. E naphoz tartozik az Apostolok Cselekedeteiben olvasható evangéliumi szakasz: Az egyház megalakítása Antióchiában. Ebben a nagyon gazdag kultúrájú görög városban úgy néz ki jó táptalajra talált az evangélium hirdetése, mert rengetegen keresztelkedtek meg, nem csak zsidók, hanem pogányok közül is.

Az egyház növekedése a mi életünknek is része, ez nem csak a múlthoz, hanem a jelenhez is hozzátartozik, ennek mi is részesei vagyunk folyamatosan – hívta fel a figyelmet érsek atya. „Növekednie is kell! Azért ünnepeljük újra és újra a feltámadást, hogy szembesítsen az egyház bennünket, Krisztus-követőket, hogy hol is vagyunk, mi a mi életünk!” Lehet, hogy ez most furcsán hat a mai világban, ezekben az esztendőkben, hiszen pont az ellenkezőjét látjuk. Manapság éppen ott üldözik a legjobban a keresztényeket, – Szíria és Kis-Ázsia területén –, ahol egykor virágzásnak indult. Ez is a valóság része, ezzel is szembesülnünk kell, hogy ne hagyjuk ezt a rombolást. Hacsak közvetve, de a mi felelősségünk is, hogy Jézus szülőföldjén ne pusztuljon ki a kereszténység! Ezt – érsek atya szerint – akkor lehet elkerülni, ha Krisztus elvárása szerint ott fog növekedni az egyház, ahol mi vagyunk. „Első sorban bennem, környezetemben, családomban” – erről, ezen az alkalmon különösen jó dolog volt beszélnie a metropolitának, hiszen szép számmal megtelt a templom, köszönhetően Haramura Béla testvérnek is.

Neki igen nagy a felelőssége abban, hogy növekszik- e majd az egyház, hogy tud –e azért tenni, hogy más vasárnapokon is megteljen a templom. De mindezt első sorban nem azzal fogja elérni, hogy hangjával szépen beénekli a templomot (Haramura Béla 2009 óta kántori teendőket lát el az Attila téri főszékesegyházban – a szerk) hanem, hogy felismeri a feltámadásnak az erejét, ezzel pedig hatással lehet mások életére is mondta a főpásztor. Az Isten ajándékának megtalálásához azonban nem kell mindenkinek diakónussá lenni, e nélkül is tudunk növekedni abban, amit az Istentől kaptunk. Mondjuk ki hangosan „Oh, ha én is felismerhetném, amit az Isten bennem művelni tud, akkor az én életemben, családomban környezetemben, valóban a szentlélek egyre erőteljesebben tudna működni és dolgozni rajtam keresztül”- zárta gondolatait érsek atya.

A diakónus-szentelésre a Miatyánk elimádkozása után került sor, majd a Szent Liturgia végén Haramura Béla is köszöntötte az egybegyűlteket.

Szerpapi szolgálatának kezdetén Jézus szavait idézte János evangéliumából. „Tanításom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem… Aki magától beszél, a saját dicsőségét keresi. Aki azonban annak dicsőségén munkálkodik, aki őt küldte, az igaz, és nincs benne  hamisság.” A frissen szentelt diakónus azt mondta: úgy érzi, hogy ezen napon erre kapott felszólítást: a mennyei Atya dicsőségén munkálkodni, azt szolgálni Krisztus követésében. Ez a dicsőség pedig nem másban mutatkozik meg, mint a Fiú szolgai alakjában, aki értünk, emberekért egész életét odaajándékozza. „A mai nappal én is egész életemet odaajándékozom főegyházmegyénk, a debreceni parókia, s minden ember szolgálatára.” 

Isten áldása kísérje Haramura Béla diakónusi munkáját!