A Szentlélek leszállásával az élet is megújul - Templomszentelés Bagamérban

Néhány héttel ezelőtt Kokadon gyűltek össze a hívek, hogy megünnepeljék felújított templomukat, most pedig Bagamér következett. Ugyanazon pályázatnak köszönhetően ugyanis három hajdú-bihari település görögkatolikus temploma korszerűsödhetett az elmúlt években.  

A tormatermesztéséről híres településen 300 görögkatolikus hívő várta türelmesen, hogy az imádságokhoz méltó templomban vehessen részt a Szent Liturgiákon. A gyülekezet itt eddig is nagyon sokat tett azért, hogy kisebb felújításokkal szépüljön az épület: jótékonysági bálok bevételéből új csillárt, járólapot kapott a templom és még az ikonosztazion restaurálására is jutott pénz. A külső-belső felújítás végül uniós és hazai pályázaton nyert pénzből, mintegy 24 millió forintból valósulhatott meg.

Talán véletlen egybeesés, talán nem, hogy a munkálatok lezárulta éppen egybeesik egy igei időszak végével. Mint ugyanis Fülöp metropolita atya a prédikációja elején rávilágított, a pünkösd előtti szombaton zárul az Apostolok Cselekedeteinek olvasása és János evangéliuma is, s az sem véletlen, hogy ezen a napon halottainkról is megemlékezünk.

„Talán csodálkozunk azon, mit keres itt a halottak tisztelete húsvét után, közvetlen pünkösd vasárnapja előtt. De nyilván nem véletlenül helyezték ide az atyák a nagyböjti és húsvéti két nagy időszak végére ezt a megemlékezést. Az szentírási szakaszok világosan jelzik, hogy most lezárul valami: egy ünneplő időszak a végéhez ér, és Pünkösddel egy egészen új kezdődik. Akárcsak az ember élete, ami szintén előbb vagy utóbb egyszer csak lezárul, de hitünkkel tudjuk, hogy utána kezdődik egy új. Amikor a halottakról megemlékezünk, akkor szembesülünk ezzal a kíméletlen valósággal. Előbb vagy utóbb lezárul az életünk, véget ér minden földi érték. De ezekben a földi értékekben is ugyanezt élhetjük meg kicsiben: sok színes esemény követi egymást, amikor az egyik befejeződik, jön utána egy új” – részletezte tanítását a főpásztor, s hozzátette: az Egyházban mindig úgy gondolunk a halálra, az elmúlásra, hogy az bár valaminek a lezárása, de egyben egy újnak is a kezdete.

Szépen megmutatkozik ez a görögkatolikus gyászszertartásokon is, ami nem feltétlen csak a bánatra összpontosul, hanem az Isten dicsőítésére is. Így a temetés során sok örömről, boldogságról énekelünk, mert nagyon jól tudjuk, hogy bár az emberi élet fájdalmasan lezárul, de hitünkben örvendezünk, hiszen valami egészen új kezdődik szerettünk számára, odaát az Isten országában. Ebben áll a hitünk. Fülöp metropolita szerint a koporsónál állva nyer igazolást, hogy hiszek-e vagy nem, hogy erre az életre összpontosulnak a gondolataim, a figyelmem, vagy tudom, hogy ez le fog zárulni és kezdődik valami egészen új. Aki hittel él, az valójában erre készül, az utolsó befejezésre, s ezzel együtt a végérvényes új kezdetre, odaát. Ilyen a húsvéti idő is, ugyenerre emlékeztet: sok szép szertartást végzünk benne, de aztán ez lezárul, azért, hogy valami új kezdődjön.

„Pünkösddel valami egészen új indul el az Egyházban és az életünkben. Minél inkább az Egyházban élek és átélem az eseményeket: a föltámadást, az ünnepfelezést, a mennybemenetelt, a halottak szombatját, a pünkösdöt, annál inkább válik a Szentlélek leszállása az én életemnek is megújítójává.” – mondta Fülöp metropolita. Felhívta a figyelmet arra, hogy a pünkösd általi megújulást segíti az Egyház. Igaz, hogy évről-évre átéljük ezt a megújulást, de sohasem ugyanoda érkezünk, hanem - jó esetben -, mint egy emelkedő spirálon, ugyanazokon a pontokon mindig magasabban.

„Minél inkább az egyházban élek, minél inkább hagyom, hogy a pünkösdi Lélek megújítson, annál inkább át tudom élni, hogy minden lezárulás, minden átélt veszteség egyben új kezdetet, új lehetőséget nyit meg. Erre hív minket az Úristen, erre az állandó megújulásra késztet, hiszen a hitünk sohasem lezárult. Minden nap át kellene élnünk hitünk megújulását, de pünkösdkor különösen.” – jegyezte meg érsek-metropolita atya. Tanítása végén arra hívta fel a figyelmet, hogy ezekben a napokban tőlünk is azt kérdezi Jézus, mint Simon Pétertől: szeretsz-e engem? Sőt, a kérdés helyesebben így hangzik: jobban szeretsz-e engem, mint a többiek?

„Általában óvakodnunk kell attól, hogy magunkat másokhoz hasonlítsuk. De itt, ez a kérdés, melyet maga Jézus tesz föl Péternek és nekünk, nem vezet félre, hanem előrevezet, hiszen az újítja meg az életünket, ha bátran vállaljuk: mindennél, mindenkinél jobban szeretjük az Urat. Ebben a szépen felújított templomban is most lezárult egy hosszú éveken át tartó folyamat, és kezdődik egy egészen új. Jézus tehát ennek az újnak a küszöbén nekünk is, nekem is felteszi a kérdést: "Szeretsz-e engem?" Vagy inkább így: "Jobban szeretsz-e engem, mint eddig?" Ez a szép templom hozzá fogja a segíteni az itt élőket, hogy helyes választ adjanak Jézus kérdésére” – zárult a prédikáció.

A Szent Liturgia végén Jaczkó Dániel parókus atya köszönte meg a Főegyházmegyének, az egyházközségnek és a település vezetőinek az összefogást, amire nagy szükség volt ahhoz, hogy a 2016-ban kezdődő korszerűsítési munkálatok végre lezáruljanak.

A bagaméri templom uniós és hazai pályázaton nyert pénzből újult meg:  utólagos külső hőszigetelést és födém hőszigetelést kapott, a régi fa nyílászárókat korszerű, ajtókra és ablakokra cserélték, az elektromos rendszert pedig megújuló energiaforrás használatával kiegészítve újították meg. A munkálatoknak köszönhetően jelentősen csökken a környezetterhelés és az üzemeltetési költség.

A templommal párhuzamosan a parókia is megújult, amely épület különösen rossz energetikai állapotban volt. Ezért a régi, korszerűtlen nyílászárókat műanyagra cserélték és az energiát a fenntartáshoz napelemes rendszer biztosítja.