Babilon folyóvizei mellett...

Az utána következő hetet – vélhetően Virágvasárnap miatt – „virágos triódnak” hívjuk. Ez már természetesen a Nagyhét, amely után újabb egyházi időszak, a húsvéti idő következik majd. Ez most még egy kicsit messze van. Az esztendőnek ez a különleges szakasza sok liturgikus érdekességet kínál. Ezekből adunk ízelítőt itt, a honlapunkon keresztül is.

Most, arra az utrenyei énekre hívjuk föl a figyelmet, amelyet egész évben mindössze háromszor éneklünk el. A Tékozló fiú vasárnapján, Húshagyó és Vajhagyó vasárnapokon. Ez a különleges ének a kezdő szavairól kapta a címét: Babilon folyóvizei.

A 136. zsoltár szavai azt a kesergést éneklik meg, amelyet a fogságban lévő zsidók éltek át távol hazájuktól, földjüktől, s főként távol a templomtól. A Húsvét felé törekvő ember is ekkor még távol érzi magát nem csak az ünneptől, hanem sokkal inkább magától az Istennek e hatalmas ajándékától, a föltámadástól. A bűneit fölismerő ember érzi, hogy fogságban van, nem azt teszi, amit szeretne, a jót, hanem, amit nem akar, a rosszat (Róm 7,15-19). Vágyik arra, hogy bűntelenül éljen, de érzi a maga képtelenségét is erre. Mégis, vágyának kiéneklésével szinte előrevetíti, hogy egyszer talán mégis eljuthat erre az állapotra. Ezzel a szomorúan szép énekkel a mi lelkünk is elővételezi ama hatalmas ajándéknak édességét, amelynek elnyerésére már mostantól készülünk.

Az ének kottája és hangfelvétele lentebb, vagy a Liturgia - Dallamvilág aloldalon megtalálható.