"A bibliai igazságot szeretet, könyörületesség, irgalmasság által kell érvényre juttatni" - elkezdődött az ökumenikus imahét

A vecsernyén részt vett többek között Derencsényi István református lelkészi főjegyző, Vad Zsigmond, református esperes, Krakomperger Zoltán, római katolikus plébános, Fodor András plébános, Sipos Barnabás ortodox atya és Asztalos Richárd evangélikus lelkész. Kapin István görögkatolikus parókus köszöntötte a híveket és ő vezette az imaközösséget is.  

A szertartás megkezdése előtt Porkoláb Gyöngyi a Debreceni Hospice Ház elnöke szólalt fel, az ökumenikus imahét perselyadományait ugyanis e szervezet számára ajánlják fel. Az alapítvány kuratóriumi elnökétől megtudhatták a jelenlévők, hogy munkájukkal a végső stádiumban lévő daganatos betegek és családtagjaik gondjait igyekeznek enyhíteni. 10 éves társadalmi szemléletformáló program után sikerült Debrecenben, közös összefogással – egyházakkal, szakmával, az egészségügyi ellátó rendszerrel – egy 20 ágyas részleget elindítani a Kenézy Gyula kórházban, amely segíti a családokat.

Január 27-ig a különböző felekezetű gyülekezetek ökumenikus közösségben tartanak istentiszteleteket és imádkoznak a keresztények egységéért. Minden imahétnek van mottója, ezúttal Mózes ötödik könyvének egy szakaszát választották az Indonéz testvérek: „Az igazságra és csakis az igazságra törekedj…” (MTörv/5Móz 16,18–20) Az imahét első napjának témáját pedig Ámosz próféta könyvének egyik gondolata adta:  

 „Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben. Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom. Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak. Járultatok-é hozzám véres áldozatokkal s ételáldozatokkal a pusztában negyven éven át, oh Izráel háza?!” (Ám 5, 21-25)

Ezek a mondatok az emberi véleménynyilvánításon és kritikán túl Isten bírálatáról szólnak népe kultusz és énekgyakorlatára vonatkozóan – kezdte elmélkedését Derencsényi István, a Tiszántúli Református Egyházkerület főjegyzője, aki szerint kellemetlen, mondhatni egyenesen provokáló gondolatsorok ezek Istentől, és a szóhasználat zavarhat is minket, mivel az istentiszteletet, az ünneplő gyülekezetet, a liturgikus eszközöket, énekeket, az áldozatot érinti. A református lelkész úgy gondolja: azért is zavarhatnak minket ezek a kijelentések, mert tükröt tartanak a jelenkor ünneplői elé, hiszen manapság is gyorsan elcsábíthatók a hívek a templomokból egy-egy wellness hétvége vagy nagy bevásárlás miatt.

„Vannak még helyek, ahol lennének ünnepek, csak már ünneplők nincsenek.” – jegyezte meg Derencsényi István lelkész úr. Majd azzal folytatta a prédikációt, hogy a kemény igéknek manapság lehet azok tudnak örülni – meggondolatlanul – akik az egyházat szekularizálni, elvilágiasítani akarják vagy az egyházban csak a multifunkcionális, szociális intézményt látják és azt mondják: nem a templomban kell ülni, hanem a tettek mezejére kell lépni. Isten igéjének azonban nem ez az egyszerű, „banális” alternatívája van. Az alapigében a próféta nem az istentisztelet ellen van, hanem azok ellen, akik úgy ünneplik az istentiszteletet, hogy közben lábbal tiporják a törvényt. Figyelmen kívül hagyják Isten akaratát, az igazságot.

Isten nem az egyházi évet vagy annak felépítését, az ünnepek rendjét, vagy az egyházzenét kritizálja, hanem a törvénytelenségeket bírálja. A jogi csűrés-csavarást, a személyes érdeket az előnyök érvényesítése érdekében. Isten azt kritizálja, hogy visszaélések történnek azok kárára, akik nincsenek abban a helyzetben, hogy saját érdekeiket és javaikat meg tudják védeni. Isten azt kritizálja, hogy vannak, akik eltűrik az „ordító szegénységet a pöffeszkedő luxus mellett”. A Teremtőnek ez Ámosz próféta idején sem tetszett és ma sem tetszik. A nép ugyanis nem hozzá igazodik, hanem a saját feje után megy, a saját érdekeit hajszolja.

„Hiába jár istentiszteletre Isten népe, ha nem az Isten útján jár. Istennek az fájt, hogy csak ünnepelték a hitet, de nem élték meg. Ámosznak azt adja feladatul, hogy hirdesse meg, kérje számon a törvényt és az igazságot, hogy aztán az áradhasson, mint a bővizű patak.” – fogalmazott a lelkészi főjegyző és felhívta a figyelmet arra, hogy Isten ezen az estén a mi szívünkbe helyezi az igazságot, amiről a Szentírás sokkal egyszerűbben és életközelibb módon gondolkodik, mint ahogyan azt a nyugati civilizációs kultúrkörben teszik.

„A bibliai igazságot szeretet, könyörületesség, irgalmasság által kell érvényre juttatni – Isten ezt az eljárásmódot hiányolta népénél. Ha istentiszteleteink, melyeket megünneplünk, nem érintik meg a lelkünket, ha nem formálják szemléletmódunkat és magatartásunkat, nem igazítanak az életünkön, akkor ezek az ünneplések hiábavalóak” – hangsúlyozta Derencsényi István.  

A vecsernye vége is az ökumené jegyében ért véget, hiszen a különböző felekezetek képviselői egyenként adtak záróáldást.

Az ökumenikus imahét országos nyitó istentiszteletét Budapesten, a Deák téri evangélikus templomban tartották, ahol Erdő Péter Erdő Péter bíboros, prímás és Szabó István református püspök mondott beszédet. Itt képviselte Kocsis Fülöp érsek-metropolita atya a Görögkatolikus Egyházat.