A böjt és a mértékletesség ökumenikus megközelítése – konferenciát rendeztek Debrecenben

A böjt és a mértékletesség ökumenikus megközelítése – konferenciát rendeztek Debrecenben

2026-11-18 08:42:25
Szerző: Hajdúdorogi Főegyházmegye/BSZI,Tóthné Espán Margaréta Fotó: BSZI/Tóthné Espán Margaréta
Kocsis Fülöp érsek
Debrecen
ökumenikus
A Both Antal Teológiai és Kulturális Alapítvány ökumenikus konferenciát rendezett novemberben Debrecenben, a Református Kollégiumban „Böjt és mértékletesség a Szentírásban és a keresztyén hagyományban” címmel. A kétnapos rendezvény célja az volt, hogy a különböző keresztény felekezetek képviselői közösen gondolkodjanak a böjt bibliai alapjairól, teológiai jelentőségéről és a keresztyén életben betöltött szerepéről.

Fekete Károly református püspök köszöntőjében a böjt és az önmegtartóztatás református hagyományban betöltött jelentőségét idézte fel. Kiemelte Kálvin tanítását, amely szerint a keresztyén ember életében fontos szerepe van az önfegyelemnek és a lelki állóképesség fejlesztésének. A böjt nem öncélú lemondás, hanem a test fegyelmezésének, az Isten előtti alázatnak és az elmélyültebb lelki életnek az eszköze. Hangsúlyozta, hogy a böjtöt szabadon, önként és őszinte hittel kell gyakorolni, nem pedig emberi elismerés vagy érdemszerzés céljából. Beszédében a református teológiatörténet több jelentős alakját és gondolatát is felidézte, rámutatva arra, hogy az aszkézis nem pusztán a lemondásról szól, hanem a keresztyén élet tudatos formálásáról és az Istennek való szolgálatra való felkészülésről is.



Kocsis Fülöp metropolita köszöntőjében örömét fejezte ki, hogy a böjt témája ökumenikus párbeszédet teremt a különböző felekezetek között. Saját tapasztalataira utalva elmondta, hogy a böjt kérdése korábban is alkalmat adott a protestáns és katolikus testvérek közötti közös gondolkodásra. Hangsúlyozta, hogy a felekezeti különbségek ellenére sok közös érték és tapasztalat kapcsolja össze a keresztény közösségeket. A konferenciát olyan tanulási folyamatként értelmezte, amelyben minden résztvevő tanítvány, és lehetősége van arra, hogy a másik felekezet hagyományaiból is tanuljon. Kiemelte, hogy az ilyen találkozások fontos lépést jelentenek a keresztény egység erősítésében.

Kustár Zoltán, a Both Antal Teológiai és Kulturális Alapítvány kuratóriumi elnöke köszöntőjében bemutatta az alapítvány tevékenységét és ökumenikus küldetését. Elmondta, hogy a 2016-ban létrejött szervezet elsődleges célja a keresztény felekezetek közötti testvéri kapcsolatok erősítése, valamint a történelmi egyházak közötti érdemi teológiai párbeszéd támogatása. Ennek érdekében pályázatokkal, díjak alapításával és konferenciák szervezésével segítik az ökumenikus együttműködést. Hangsúlyozta, hogy a böjt különösen alkalmas téma a közös gondolkodásra, hiszen egyszerre jelent közös keresztény értéket és olyan területet, amelyben az egyes felekezetek sajátos hagyományai és hangsúlyai is megmutatkoznak.

A konferencia nyitónapján Dejcsics Konrád OSB, a Pannonhalmi Főapátság kulturális igazgatója és Hafenscher Károly, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Teológiai Tanszékének professzora tartott előadást.

Másnap a reggeli áhítatot követően további tizenhárom előadó mutatta be a böjt és a mértékletesség témában végzett kutatásának eredményeit. Az előadók az Ó- és Újszövetség, a filozófia, a hagyományok és a kultúra szemszögéből járták körül a böjt témáját. A hallgatóság azt is megtudhatta, melyik egyházban milyen szabályozás vonatkozik a böjtre.

Görögkatolikus egyházunkat a konferencián Szabó Irén, Gyurkovics Miklós és Papp Miklós képviselte. 

Az előadások nagy száma miatt cikkünkben csak az előadások összefoglalóját közöljük. 

Dr. Hafenscher Károly professzor emeritus, Evangélikus Hittudományi Egyetem – Gyakor­lati Teológiai Tanszék, Budapest:  „Nekem az olyan böjt tetszik...” – és a protestánsoknak?

Az egyház már nem olyan szigorú. A protestánsok szinte elfelejtették. A világ újra feltalálta. Mi is a böjt valójában? Egészségvédelmi program, vallási fegyelmező eszköz, az önsanyargatás eszköze, új utakat kereső mozgalom, netán esztétikai változást elérő út? A böjtnek értelme és célja van. Isteni jelzés nyomán, emberi tapasztalat alapján, felekezeti szokásoktól függően más és más módon, de minden kultúrában megjelenik. Ökumenikus szempontból elválasztó vonal? Vagy éppen összeköt? A protestantizmustól nem idegen – még akkor sem, ha eltávolodtunk tőle, megfeledkeztünk róla, s már nem is ismerjük. Sem a tartalmát, sem a módjait. A 20. század végén – a modern, majd a posztmodern, s végül a poszt-poszt modern út és identitás-keresésben újra rátaláltunk. Barátkozunk vele. Újraértelmezzük. Protestánsként nem tehetjük másként, mint kérdéseket feltéve, bibliai támpontokat keresve, testvéreinktől tanulva. Böjt 2026. Talán a világ gazdasági és etikai válságában is egy lehetséges út a megújulás felé? Milyen böjt tetszik Istennek? És milyen a protestánsoknak?

Dr. Racs Csaba tanszékvezető, nyilvános rendkívüli tanár, Pázmány Péter Katolikus Egyetem – Hittudományi Kar, Ószövetségi Szentírástudományi Tanszék: Böjt az Ószövetség korában

Az Ószövetség minden könyvcsoportja, proto- és deuterokanonikus könyvek egyaránt, érinti a böjt gyakorlatait, kérdését. Az ószövetségi zsidóság böjti gyakorlata képezte az újszövetségi Szentírásban megjelenő, sokszor az ószövetségitől eltérő, böjti szokások hátterét. Megalapo­zan­dó a konferencia során rá következő előadásokat, célunk egy átfogó képet adni a böjt gyakorla­táról, helyéről és jelentőségéről az ószövetségi Izrael társadalmában.

Az előadás egy rövid terminológiai ismertetővel kezdődik. Majd ezt követően, az egyes fontosabb könyvcsoportoknak megfelelően, Tóra, történeti könyvek, prófétai irodalom, tanító jellegű könyvek, deuterokanonikus iratok, általános jelleggel áttekinti azokat a szövegeket, amelyben a böjt témaköre megjelenik. Következő lépésben az előadás megpróbája rendszerezni az ószövetségi böjti gyakorlatok típusait, céljait, meghatározni azok mélyebb, az adott időszakban megmutatkozó, vallásgyakorlati, teológiai értelmét. A fentieken túl az áttekintett, vizsgált szöve­gekben megjelenő azon személyeket is szeretnénk érinteni, akik adott esetben a böjt, a böjti gyakorlat ószövetségi mintái.

Dr. Kustár Zoltán tanszékvezető egyetemi tanár, Debreceni Református Hittudományi Egyetem – Ószövetségi Tanszék, Debrecen: Hamis és igaz böjt a fogság utáni kor prófétai irodalmábaban

A prófétai irodalom visszatérő toposza a kultuszkritika. Ezekben a szakaszokban a fogság előtti próféták a templomi rítusokba vetett vak hitet ostorozzák, felmutatva, hogy azok a felebaráttal szembeni etikai és szociális kötelességek teljesítése nélkül nem tölthetik be céljukat: Isten megbékél­tetését és áldásának, oltalmának biztosítását. Bár korábban a protestáns írásmagyarázat előszeretettel tekintette ezeket a szakaszokat egy, a kultikus szertartásokon felülemelkedő, magasabb rendűnek tekintett „erkölcsi vallás” előfutárának, ma már nyilvánvaló, hogy erről nincsen szó: a próféták nem a kultuszt általában, hanem annak „ex opere operato” értelmezését utasítják el.

Előadásomban ebből a tágabb kontextusból kiindulva elemzem az Ézs 58 és a Zak 7 böjttel kapcsolatos tanítását. Amikor a babiloni fogság után Izráelben a böjt immár maga is a templomi istentisztelet, illetve az egyéni kegyesség állandó része lett. E két szakasz szerzői a fogság előtti kultuszkritikus próféciák mondanivalóját adaptálják a saját viszonyaikra. Ők sem önmagában utasították el a böjtöt, mintha az nem lenne megfeleltethető Isten akaratával, hanem annak lelki és szoteriológiai hasznát tagadják, amennyiben a böjttel élők nem teljesítik a felebarát iránti szolidaritás és a cselekvő szeretet parancsolatát.
 

Dr. Zsengellér József egyetemi tanár, Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem – Szentírás- és Talmud­tudományi Tanszék, Budapest: Funkcióváltások a böjt értelmezésében a korai és a rabbinikus zsidóságban

Előadásomban a böjt szerepét és jelentésváltozásait vizsgálom a korai zsidó és rabbinikus irodalomban. Kiindulópontom, hogy a böjt a Héber Bibliában nem elsősorban öncélú aszkézis, hanem egy válság – gyász, könyörgés és önmegalázás – testi kifejezése. A prófétai hagyomány ugyanakkor relativizálja a rítus önmagában vett értékét, és az igazságos cselekvéshez, valamint a megtéréshez kapcsolja. A Második Szentély korának forrásaiban – különösen Judit, a Makkabeusok könyvei, Philón, 4Ezra és 2Báruk szövegeiben – a böjt funkciói kibővülnek: megjelennek a rendszeres jámborság, az önuralom, az engesztelés és a kinyilatkoztatásra való felkészülés motívumai. A Szentély pusztulása után a böjt egyes forrásokban az áldozati gyakorlat testi helyettesítőjeként is értelmezhető. A rabbinikus irodalom e gyakorlatokat részben intéz­mé­nyesíti és jogilag szabályozza, különösen Jóm Kippur, a közösségi böjtök és a történelmi emléknapok esetében, részben pedig korlátozza az öncélú aszkézist. A rabbinikus felfogásban a testi lemondás értéke nem önmagában, hanem a megtérésben, a közösségi felelősségben, az emlékezetben és az Istennel való kapcsolat helyreállításában rejlik. Összegezve, funkció­váltá­sokat figyelhetünk meg a böjt esetében, ami egy válság egyéni testi megjelenítésétől a szabályozott közösségi intézményig tart.

Dr. Bugár István egyetemi tanár, Debreceni Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Filozófiai Intézet, Filozófia nem önálló Tanszék, Debrecen: A böjt és az ókori görög filozófia

Előadásomban a nésteia kifejezésnek és a kapcsolatos fogalomkörnek nyújtom vázlatos áttekintését a filozófia történetében az archaikus kortól a római világ Nagy Konstantin előtti szakaszáig. A széles korszak átfogását az teszi lehetővé, hogy a forrásanyag meglehetősen szűkös. Először a kife­je­zés egyéb (vallási, orvosi) területen való alkalmazására kell vetnünk egy pillantást, hogy a filozófiai használatot, annak különböző jelentéstartományait megértsük. Az áttekintés Empedoklésztól és a püthagoreus hagyománytól Plutarkhoszon át Porphürioszig halad, de kitekint olyan – első hallásra talán meglepő – párhuzamokra is, mint Epikurosz gondolkodása. Mint látni fogjuk, a böjt bizonyos jelentéseiben felkerült a hellénisztikus és római kori filozófiai iskolák fő polarizáló vitatémái közé a világrend örökkévalósága, a rossz eredete és az emberi szabadság kér­dése mellé, de keze nyomát otthagyta a hellénisztikus zsidó, valamint a keresztény böjtfelfogáson is.



Dr. Kocsis Imre tanszékvezető egyetemi tanár, Pázmány Péter Katolikus Egyetem – Hittudományi Kar, Újszövetségi Szentírástudományi Tanszék, Budapest: Jézus és a böjt a szinoptikus evangéliumok szerint

A szinoptikus evangéliumok többször említik a böjtöt, ám a hivatkozások egy része (Mk 2,18 és párh.; Lk 2,36; 18,12) csak a korabeli megszokott gyakorlatra vonatkozik. Jézussal kapcsolatban közvetlenebb formában mindössze három szövegben van szó böjtről. A Mt 4,2-ben a sivatagban tartózkodó Jézus negyven napos böjtje kap hangsúlyt. A Mk 2,19-ben és a párhuzamos helyeken Jézus a böjtöt hanyagoló tanítványait veszi védelmébe, a Mt 6,16-18-ban pedig tanítást ad a helyes böjtről. Emellett a Lk 7,33–34 (és párhuzamos helye: Mt  11,18–19) is figyelemre méltó, mert ebben a szövegben Keresztelő János életformája („nem eszik és nem iszik”) Jézus életformájával („eszik és iszik”) van szembeállítva. Ezeknek a Jézussal kapcsolatos szövegeknek vizsgálata arra enged következtetni, hogy Jézus Krisztus nyilvános működésében a böjt nem a leghangsúlyosabb szempontok közé tartozott, ami azonban nem jelent leértékelést, még kevésbé elutasítást.

 

Dr. Ledán M. István tanszékvezető egyetemi docens, Debreceni Református Hittudományi Egyetem – Újszövetségi Tanszék, Debrecen: Böjt az Újszövetségben és a görög-római kultúrában

Előadásunkban három újszövetségi műfajban vizsgáljuk meg a böjt kérdését: evangéliumok (szinoptikusok), levelek (Pál), illetve ApCsel. A szinoptikus evangéliumok esetében nem arra kérdezünk rá, hogy mit gondolt Jézus a böjtről (hogyan gyakorolta vagy nem gyakorolta), hanem arra, hogy maguk a szerzők (Márk, Máté, Lukács) miként gondolkodtak a böjt gyakorlatáról. Ami pedig a páli leveleket illeti: bár viszonylag gyakran kerül szóba az étkezés/eledel kérdése, ezeknek a kontextusa a kashrut, a bálványáldozati hús vagy az asztalközösség. Egyik téma sem kap­csolódik a böjthöz. Ezekkel tehát nem foglalkozunk, ahogy a „szexuális böjttel” sem (vö. 1Kor 7,5). Mielőtt a fentebb jelzett műfajokban tüzetesebben is szemügyre vennénk a böjt kérdését, röviden vázolni fogjuk a görög–római világnak a böjthöz való viszonyulását. Leginkább azt vizsgáljuk, hogy miként jelenik meg a böjt kifejezetten vallási kontextusban. Ezt a kitekintést csupán háttérnek szánjuk az újszövetségi böjt vizsgálatához.

Dr. Gyurkovics Miklós tanszékvezető egyetemi tanár, Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola – Patrológia Ókeresztény Irodalom és Dogmatörténet Tanszék, Nyíregyháza: Az Istennek tetsző böjt. Hermasz böjti lelkiségének recepciója

Az apostoli atyák írásai között a böjt témája szempontjából különösen jelentős Hermasz Pásztor című műve. A szerző ugyanis önmagát egyrészt esendő és gyarló emberként mutatja be, másrészt pedig több alkalommal is beszámol saját böjtöléséről. Nyilvánvaló, hogy Hermasz elsődlegesen a bűnös állapotból való megtisztulás és lelki helyreállás céljából böjtöl; ugyanakkor az Iz 58,5–11-re épülő tanításában a böjt olyan értelmezése bontakozik ki, amelyben a korai kereszténység szociális érzékenysége, aszketikus lelkisége és teológiai reflexiója szorosan összekapcsolódik.

Előadásomban megkísérlem feltárni a hermaszi aszkézisnek, közelebbről a „testi” és „lelki” böjtölésként meghatározható gyakorlatnak és szemléletnek a későbbi patrisztikus hagyományban kimutatható recepcióját. A hermaszi szövegek elemzése során figyelemre méltó párhuzamok rajzolódnak ki Alexandriai Kelemen, Órigenész és Nüsszai Gergely böjtről és aszkézisről szóló tanításával. Az előadás második felében e szerzők írásainak összehasonlító vizsgálata révén egy közös hagyományban gyökerező aszketikai és teológiai szemlélet körvonalait kívánom bemutatni. E megközelítés a böjtöt nem pusztán az ételektől való tartózkodás gyakorlataként értelmezi, hanem annak szociális, spirituális és teológiai dimenzióit is feltárja.

Dr. Szabó Irén néprajzkutató, igazgató, Görögkatolikus Múzeum, Nyíregyháza: A böjt szabályozása és gyakorlata a magyar görögkatolikus vallásgyakorlatban a 20. században

A magyar görögkatolikus vallásgyakorlat szerves része a teljes liturgikus évet több szálon átszövő böjti időszakok szabályos rendje, valamint a hozzá kapcsolódó, rendkívül gazdag szokásanyag. Előadásomban áttekintem az egyházi évben az egyes ünnepekhez és liturgikus cselekedetekhez kapcsolódó böjti szabályokat, majd ismertetem a különleges életállapotokhoz és szentségekhez kötődő előírásokat. Bemutatom, hogy a böjt az étkezésen kívül hogyan jelenik meg az élet más területein – így az öltözködésben, a megengedett és tiltott viselkedésformákban, valamint az egyéni és közösségi életeseményekben. Mivel a 20. század folyamán a háborúk, a nagy társadalmi átalakulások és az egyház jogi-politikai helyzetének megváltozása miatt ezekben az egyházfe­gyelmi szabályokban gyökeres változások következtek be, munkámban forráskritikai elemzésnek vetem alá a Hajdúdorogi Egyházmegye 1912-es alapításától kezdődően megjelent püspöki kör­leve­lek szabályozásait. Az ezek nyomán kirajzolódó változási folyamatot végül az 1991–2000 közötti recens néprajzi gyűjtések – emlékezettel még elérhető időszakra vonatkozó – adataival egészítem ki.

 
Dr. Krakomperger Zoltán egyetemi tanár, Egri Hittudományi Főiskola és Érseki Papnevelő Intézet – Fundamentális Teológia Tanszék, Eger: Böjt és böjtölés a katolikus teológiában

A keresztény vallás gyakorlatait tudatosan elsajátítani akaró kortársaink igényt tartanak a böjtölés értelmes indoklására. Ez jelentős mértékben segít abban, hogy értelmét belátva belső igényünk legyen a böjtölés, és ne külső előírás kényszerére történjen. Ezért a böjti fegyelmet is a keresztény élet egészében, az üdvösség horizontján kell megérteni. Magunk és mások üdvösségénél nincs fontosabb, és a megváltott emberi méltóságunknál nincs jelentőségteljesebb.

A katolikus teológia meglátása szerint a böjtöléshez kapcsolódó lemondás előmozdítja a személyi értékek megvalósítását, segíti az összhang elérését megváltott emberi méltóságunkkal, az abban való növekedésünket, mivel helyreállítja és megerősíti szellemi énünk uralmát az Istentől, felebarátainktól és önmagunktól elidegenítő vágyaink és törekvéseink felett. Ez a folyamat betel­jesedik azzal, hogy előkészít a kegyelmében önmagát nekünk ajándékozó Szentháromság Egy Istennel való találkozásra, mivel helyet készít bennünk a hétköznapitól eltérő, új tapasztalásnak.

Dr. Borsi Attila tudományos főmunkatárs, Károli Gáspár Református Egyetem – Művészettudományi és Szabadbölcsészeti Intézet, Szabadbölcsészet Tanszék, Budapest: Szabadítás és úrvacsora feszültségében. A böjt és önmegtartóztatás teológiai kérdése a helvét reformátori gondolkodásban

A böjt, az önmegtartóztatás teológiai kérdése, s leginkább a kérdés dogmatikai megfontolásának jelentősége valahogyan mindig kívül esik a mi református gondolkodásunkon. Figyelmünket gyakran ennek csak etikai, antropológiai és gyakorlati megfontolásai kötik le. Bizonyosan ennek is köszönhető, hogy erre vonatkozóan mind a mai napig többféle megközelítést alkalmazva csak arra utalunk, hogy a mi református böjtünk nem olyan, mint a többi felekezeté, mert máshogy gondoljuk. De hogyan? Mit is gondolunk máshogy? Hol van ennek a helye a református dogmatikában? A helvét reformáció tanítását, különösen Zwingli és Kálvin elgondolását követve, jól látható, hogy számukra a böjt nem mellékes dogmatikai kérdés volt. Előadásunkban egyrészt arra vállalkozunk, hogy a böjt dogmatikai jelentőségét felvillantsuk. Másrészt, erre alapozva törekszünk arra, hogy a böjtről szóló tanítást el is helyezzük a reformátori tanítás összefüggésébe. Az alapfelvetésünk az, hogy a böjt dogmatikai, teológiai jelentőségét a szabadítás teológiai toposzához és az úrvacsora reformátori tanításához viszonyítva lehet felismerni.

 

Dr. Béres Tamás tanszékvezető egyetemi tanár, Evangélikus Hittudományi Egyetem, Rendszeres Teológia Tanszék, Budapest: A böjtölés kérdése a Közös Nyilatkozat a Megigazulás Tanításáról hátterében

A Közös Nyilatkozat műfaji adottságának megfelelően az ünnepélyes szöveg nem minden esetben a felek konszenzuális véleményét rögzíti, sok esetben az egyéni hangsúlyok kiemelése maradt a megállapodók szándéka. A megigazított ember jó cselekedeteiről szóló rész (4.7.) különösen érdekes, mert ebben kerülnek a szöveg fogalmazói a legközelebb az egykori vita teológiailag legkérdésesebb pontjához, az érdemek szerepéhez a megigazulás és az üdvösség szempontjából. Az érdemszerző cselekedetek üdvösség-státuszának felek általi jellemzésében a szövegben nagy szerep jut a retorikának (idézőjelek használata) és az etikának (kötelességetika vs. következmény­etika, illetve közös nevezőként esetleg az erényetika). Ha a megállapodás szándéka szerint a sokszor tehetetlen szavak drapériája mögé nézünk, ott a hit mint forrás és a cselekedet mint érték közös értelmezési körében a figyelemirányítás egyik kiemelkedő tradicio­nális eszközének, a böjt szerepének előtérbe kerülését sejthetjük meg.

Dr. Papp Miklós tanszékvezető, intézetvezető egyetemi tanár, Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola – Etikai Intézet, Morálteológiai Tanszék, Családteológiai Intézet, Budapest: Böjt a fogyasztói társadalomban

A morálteológia az értékek szerinti életvezetést kutatja, ahol fontos az értékek belátása, az azoktól való elbűvöltség, de fontos az aszkézis, a fegyelem, a böjt is. A keresztény aszkézis nem egészségügyi megtartóztatás, és nem is dualista világmegvetés, biblikus alapokon állva mondhatjuk: a cél osztatlan szívvel Isten felé fordulni. Az aszkézis és böjt nem öncélú, hanem cél a szeretet edzése. A szeretet három irányának megfelelően Isten, a felebarát és önmagunk felé is van relevanciája. A transzcendens Isten felé készségessé, nyitottá tesz, őrzi az alapdöntést (optio fundamentalis), valamint magára veszi a kereszt fájdalmát is. A felebarát felé szolidárissá tesz, őrzi a közösségi kohéziót, valamint van ökológiai dimenziója is. Önmagunk felé az aszkézis a test és a lélek fegyelmezettségét segíti elő, töményebbé teheti az életvezetést, de nem pótolja a szeretetet. A böjt prófétai jel a fogyasztó társadalomban: kihív a világból, s meghív a teljességre. Az aszkézis és a böjt gyakorlati megvalósításában sokat meríthetünk a spirituális irányzatokból, az egyházi tradíciókból.

Dr. Kovács Krisztián egyetemi docens, Debreceni Református Hittudo­mányi Egyetem – Szociáletikai és Egyházszociológiai Tanszék, Debrecen: Önmérséklet és lemondás a mai református etikában

A technika és tudomány fejlődésével egyre szélesebbé válik az az etikai spektrum, ami nyilvánvalóvá teszi azt a genuin etikai kérdést, hogy megtehetjük-e mindazt, amire képesek vagyunk. Miközben egyre több területen tapasztalhatók meg a mindennapi élet és eleve az emberi élet optimalizálásának újabb és újabb lehetőségei, aközben úgy tűnik, hogy etikailag a kérdés leszűkül arra a kérdésre, hogy milyen feltételek mentén lehet, szabad, kell, érdemes élni a lehetőségekkel. Az önmérséklet és lemondás etikája áldozatul esik olyan törekvéseknek, amelyek az emberi élet és életkörülmények megjobbítását tűzik zászlójukra, s amelyek a moralizálás gyanújával címkézik fel azokat az érveket, amelyek megszólaltatják a mértékletes és lehetőségeket elengedő életmódot. Az előadásban a mai protestáns etika legújabb kérdései (gazdaság, információ, média, politika, szexualitás, bioetika stb.) kerülnek rövid megvilágításra abból a szempontból, hogy mit is jelentene mindezekben az önmérséklet és lemondás, s mindezeknek milyen teológiai, spirituális alapjai vannak, s egyben milyen hatással lennének a református (protestáns) ember életvezetésére nézve.

 

VEZETŐ HÍREK
Hitünk nyomában – cserkészként a görögkatolikus hagyományok útján

Újabb mérföldkő a szeminárium növendékeinek hivatásútján

A szolgálat, amely szeretetből fakad – A szociális munka napját ünnepelték Máriapócson
 
AKTUÁLIS
KAPCSOLÓDÓ GALÉRIA
VEZETŐ HÍREK
Hitünk nyomában – cserkészként a görögkatolikus hagyományok útján

Újabb mérföldkő a szeminárium növendékeinek hivatásútján

A szolgálat, amely szeretetből fakad – A szociális munka napját ünnepelték Máriapócson
 
AKTUÁLIS
EZEKET OLVASTA MÁR?
 
Hitünk nyomában – cserkészként a görögkatolikus hagy...
Hitünk nyomában – cserkészként a görögkatolikus hagy...
 
Újabb mérföldkő a szeminárium növendékeinek hivatásÃ...
Újabb mérföldkő a szeminárium növendékeinek hivatásÃ...
 
A szolgálat, amely szeretetből fakad – A szociális munk...
A szolgálat, amely szeretetből fakad – A szociális munk...
 
Felszentelik a budaörsi templomot
Felszentelik a budaörsi templomot
 
Templombúcsú és püspöki Szent Liturgia Hajdúdorogon
Templombúcsú és püspöki Szent Liturgia Hajdúdorogon
 
„A kövekbe írt hit” – Nyirán János előadás-soroz...
„A kövekbe írt hit” – Nyirán János előadás-soroz...