A célt tartsuk szem előtt futásban és életünkben is – Pray&Run futózarándoklat Máriapócson

A futózarándoklat a tavalyi évben a Szentatya halála miatt elmaradt, futás helyett a Boldogságok útján zarándokoltak az oda érkezők, imádkozva Ferenc pápa üdvéért. Idén a sport és hit újra kéz a kézben járt. A családi örömfutás egy kilométerén kicsik és nagyok egyaránt elindultak, de a kategória érvényes volt a teljes napra: a görögkatolikusok nagy családja a közös mozgásban és a szervezésben egyaránt megmutatkozott. Intézmények, parókiák, iskolák csoportjai együtt vettek részt a programokon, tanúságot téve az Istenszülő lábánál megélhető otthonosságról is.

Kovács Csaba pasztorális referens atya a szervezőcsapat együttműködésében is az összefogást emelte ki: a rendezvény motorját olyan elkötelezett önkéntesek és munkatársak alkották, mint Kocsis Dániel, Margitics Zoltán, Zadubenszki Norbert és Ecsedi László, akik családtagjaikkal együtt, közösen dolgoztak a háttérben a nap sikeréért. A szpíkerek, ifj. Obbágy László atya és Szikora Gábor a nap hangulatáért, Zsohár Ádám a bemelegítésért, a Kállai házaspár az időmérésért felelt. A Nyíregyházáról érkező ifjúsági segítő csapat szintén hozzátette erejét, tudását a rendezvényhez.

Ez az összehangolt munka tette lehetővé, hogy a Metropólia minden szegletéből érkező futók – a legkisebbektől a senior korosztályig – biztonságban tölthessék a napot a polgárőrség, a rendőrség, a mentőszolgálat, a Görögkatolikus Motorosok és a helyi atyák, dr. Mosolygó Péter kegyhelyigazgató, Trella Tibor és Pindzsu István atyák kíséretében. A korábbi pasztorális referenstől, Szabó Tamás atyától örökölt esemény az ő jól bejáratott rendszerét követte – ezt is megköszönte Kovács Csaba atya.

A napot indító parakliszon, melyet Szocska A. Ábel megyéspüspök vezetett, a főpásztor a sport és a keresztény életút mély párhuzamairól beszélt. Személyes fiatalkori emlékeit felidézve hangsúlyozta, hogy a kitartás és a cél ismerete elengedhetetlen mind a pályán, mind a hitben. „Az életünk tart valahova, és nem felejthetjük el, hogy hol a cél. Pál apostol is futáshoz hasonlította a keresztény életet, aki a pályát megfutotta, a hitet megtartotta. Ez a párhuzam ma is érvényes: aki futni indul, annak tisztában kell lennie azzal, hova tart, különben hiába a rajt, eltévedhet” – tanította a főpásztor.

A püspök atya kiemelte: a célunk nem más, mint maga Jézus Krisztus, az úton pedig a Szűzanya segít minket. Külön hangsúlyozta, hogy egyedül futni sokkal nehezebb; a közösség, a család és az égi pártfogás az, ami átsegít minket a nehézségeken.

A zarándoklat mottóját a Tamás apostolról elnevezett vasárnap üzenetéből kiindulva választották: „Egy érintésre”. Tamás apostol egy érintéstől vált hitetlenből hívővé. Ez a megérintettség a befutóérmekben vált tapinthatóvá: az egyedi érmeket a szakolyi Szent Heléna Görögkatolikus Integrált Szolgáltató Központ fogyatékkal élő lakói készítették ujjlenyomatukkal díszítve azokat, a szalagokkal pedig a hodászi Szent Miklós Ápoló-Gondozó Otthon ellátottjai látták el. Minden egyes érmen ott szerepel az alkotó ujjlenyomata. Ez a mementó arra emlékeztette a résztvevőket, hogy az egyház nagy családjában nincsenek egyforma utak, de minden érintés és minden ujjlenyomat pótolhatatlan érték Isten szemében.

A részvétel ingyenes volt, a távok pedig lehetőséget adtak mindenki számára a bekapcsolódásra. A már említett családi örömfutás mellett indult több gyermek-kategória, volt felnőtt és senior versenyszám, és nevezhettek 5-10 kilométerre, sőt félmaratonra is. A fizikai teljesítmény élménye és a lelki útravalók mellett a dobogós befutók kupát vihettek haza.

A „családi örömfutás” szellemiségét a hétköznapokba is magukkal vihetik azok, akik futottak: a pályán, a családban és közösségeinkben is fontos, hogy néha „bevárjuk egymást”, és emlékeztessük a másikat: nem egyedül futunk.