A feltámadás öröme a békétlen világba is elhozza a békességet - koliba-szentelés a Főszékesegyházban

A böjti liturgiát dr. Seszták István főhelynök atya végezte. Prédikációjában kitért arra, hogy milyen gyorsan eltelt böjti zarándoklásunk első hete.  

"Nagyböjti utazásunk akarva-akaratlanul is halad, mégpedig oda, ahová el szeretnénk jutni, abba a békés, békességes állapotba, amit Krisztus feltámadása jelent. A hívő ember azért viszi végbe a nagyböjti zarándoklását és futását, mert részese szeretne lenni Krisztus feltámadásának, annak az eseménynek, amely az igazi békességet hozza el a világba minden esztendőben, akkor is, hogyha a világ békétlen.” – hangsúlyozta István atya.

Krisztus feltámadása az az állapot – folytatta – amelyben az ember rácsodálkozik arra, hogy ha az Isten akaratát követjük és az Istenben élünk, akkor rend van. Az után vágyakozunk, hogy ebben az esztendőben az Isten ajándékozzon meg minket a paradicsomi állapottal, melynek elvesztése az ember kudarca. Az Isten nem változtatja meg az örökké tartó teremtés szándékát, azt a békességet, nyugalmat, amelyet az ember akkor tisztel és tart meg, hogy ha követi isten akaratát – tette hozzá főhelynök atya.

A nagyböjti futásunk kezdetén talán a bölcs egyházunk eszünkbe juttatja, hogy az ember elvesztette ezt a békességét. Bárhogyan is élünk az esztendőben a böjt arra szolgál, hogy kikristályosítsuk ezt az utat: a visszatalálást, a megtalálást és a rátalálást.

Tanítását István atya azzal zárta, imádkozik azért, hogy ebben a békétlen világban magunk békétlenségében is érezzük meg: az Isten keres minket, szándéka van velünk.   

„Az Isten a maga szeretetében, ebben az esztendőben, ebben a húsvétban is meg akar minket a legnagyobbal ajándékozni, az igazi paradicsomi állapottal, a békességgel, amelyben tudjuk, hogy az ember útja egyedül az Isten akaratának keresése. Szent Tivadar emlékére és ünnepére, amely talán már kicsit segíteni szeretne minket, hogy ebben a szomorúnak tűnő böjti utazásukban találjuk meg azokat az édesnek is mondható pillanatokat, amelyek segítik a mi utazásunkat, a mi fölfedezésünket, hogy Isten országa Krisztus föltámadásával milyen csodálatos” – zárult a prédikáció. 

A Szent Miklós Diákotthon és a Szent Miklós Roma szakkollégium diákjai készítették el a kolibát. Az aszalt gyümölcsökből készült böjti eledel szilva, sárgabarack, datolya, mazsola, füge, lekvár, méz és főtt búza keveréke. A régi századokban a szerzetesek fogyasztották, főleg azok, akik kenyeret sem fogyasztottak.  Keresztény értelmezésben a koliba az örök élet édes ízére utal. 

Megáldását követően szétosztották az ott lévő hívek közt.