A görögkatolikusok Csíksomlyóról továbbmentek Balázsfalvára

Az eseménynek Balázsfalva adott helyszínt, hiszen a ma élő mintegy háromszázezer hívőnek ez a település a történelmi központja. Úgy is mondhatnánk, ez a kis város a romániai görögkatolikusok Hajdúdorog-ja, hiszen sok történelmi esemény fűződik hozzá, s ennek közösségéből számos pap és püspök származik. A most ünnepelt püspökök közül többen is itt születtek, vagy itt végezték tanulmányaikat, itt szolgáltak fiatal papként. A történelmi helyszín méltó keretet adott a történelmi eseménynek. Hiszen példátlan, hogy egyszerre több személyt is boldoggá avat a pápa a román görögkatolikus egyházban, de magát a pápai látogatást is életre szóló eseményként fogják jegyezni az elkövetkező évtizedekben.

A téren több mint ötvenezer ember jelent meg, s minden bizonnyal nem csak görögkatolikusok. S nem is csak Romániából, hiszen néhány busznyi hívő még Magyarországról is érkezett, hogy együtt örvendhessenek határon túli görögkatolikus testvéreikkel. Természetesen jelen volt a teljes görögkatolikus püspöki szinódus: a nagyérsek mellett mind a hét püspök. Egyikük az Egyesült Államokból érkezett, aki az Amerikában élő román görögkatolikusok vezetője. Jelen volt még Görögországból és Magyarországról két-két püspök, tőlünk Fülöp metropolita és Atanáz püspök atyák. Együtt ünnepeltek még a Szentatyával és a hívekkel a pápai kúria legrangosabb képviselőin túl az ország római katolikus püspökei is Jakubinyi György gyulafehérvári érsek vezetésével.

Az egyébként is gyönyörű Isteni Szent Liturgia legmeghatóbb pillanatait talán éppen a boldoggáavatás eseménye nyújtotta. Lucian bíboros egyszerű szavakkal kérte a Szentatyától a fölsorolt hét görögkatolikus vértanú boldoggá nyilvánítását, amelyre a Pápa – a szokásos latin nyelvű szöveggel – beleegyezését és áldását adta. Majd a Szent Liturgia végén különösen is megrendítő szavakkal mondott köszönetet a romániai görögkatolikusok legfőbb vezetője ezért az aktusért. Fölidézte XII. Piusz pápa 1952-ben mondott szavait, amelyben kifejezte együttérzését a kommunizmus vallásüldözése miatt szenvedőkkel. Az akkori pápa így fogalmazott: „meg akarom csókolni Romániában a vallás elleni támadásban jogtalanul bebörtönözöttek, siránkozók és szenvedők bilincseit”. Ez az álom most vált valósággá – fűzte tovább a gondolatot a nagyérsek: mert Péter itt van (hatalmas taps). Itt van köztünk (újra fölharsanó taps). Hogy megerősítsen minket a hitben. Hogy megcsókolja és gyógyítsa sebeinket.

A sokat szenvedett görögkatolikus egyház a vértanúhalált halt püspökeivel együtt megdicsőült ezen a napon. A kommunista diktatúra nem csak az egyházi vezetőket nem tudta megtörni, de éppen ez az esemény tett bizonyságot arról is, hogy az egész görögkatolikus egyházat nem lehetett és nem lehet eltiporni. A hívek sokasága él, éli hitét, viszi tovább őseitől kapott hitvallását.

A Szent Liturgia végén Ferenc pápa megáldotta a hét vértanút ábrázoló ikont, amely mellé a boldoggá avatottak még ma élő hozzátartozói hozták föl az oltárhoz a vértanúk ereklyéit. Az ikonon János evangélista levelének egyik mondata olvasható:

Mindenki, aki Istentől született, legyőzi a világot. És ez a győzelem, győzelem a világ fölött, ez a mi hitünk. (1Jn 5,4)