A ministránstábor egyfelől jutalomút volt azoknak a fiataloknak, akik hétről-hétre kapcsolódnak be lelkesen a liturgikus szolgálatba és az egyházközségi hittanba. A gyerekek, fiatalok olyan aktív és közösségi életet élnek, munkát végeznek, amely a mai rohanó világunkban nagy kincs és érték. Másfelől cél volt az is, hogy az egyházi programokon túl a gyerekeknek élményszerű, szabadidős programot szervezzen a parókia.

Hosszútávú tervként pedig egyben pasztorális cél, hogy vonzóbbá tegyük a ránk bízott gyerekeknek az egyházhoz való kapcsolatát és kis apostolokként, világító őrtoronyként éljék a keresztény életüket. „ Szentlélek, amely a közösség sok különböző tagját megérinti és rezgésbe hozza.” (Alexandriai Kelemen)
A tábort Szent Liturgiával kezdtük Hajdúdorogon, ahol hálát adtunk a Jóistennek, hogy elindulhatunk erre a közös jutalom-kirándulásra. Az első állomáshelyünk Bodrogkeresztúron, a Hétvezér szoborcsoport emlékműnél volt, amit a Honfoglalás 1100 éves évfordulója alkalmából állítottak. A Bodrog partján álló mű remek alkalmat teremtett nekünk arra, hogy kicsit elgondolkozzunk magyarságunkról, annak gyökereiről.

Tovább haladva megérkeztünk Erdőbényére, a szálláshelyünkre, a helyi római katolikus plébániára.
A következő napokban részt vettünk egy „survivor túrán” majd megnéztük a sárospataki várat, strandoltunk és helyi készítésű finomságokat kóstolhattunk. Nem volt hiány lelki feltöltődésben sem: Pál Miklós atya buzdította a ministránsokat, elmondta mit üzen a Jóisten, mert a ministráns fiúk előtt két út lehetséges: akik egész életükben az oltárt szolgálják, vagy akik hiteles keresztényként élik az életüket.

Még ezen az estén vendégünk volt Dalanics Zoltán parókus atya is. Közös beszélgetős fórumot tartottunk, ahol mindenki bátran kérdezhetett hivatásról, papságról, lelki életről. Meglátogattuk a tokaji görögkatolikus templomot, ahol Gorcsa György parókus atyától hallhattunk érdekes történeteket a lelki hajlékról. Még a kisvonatozásra is maradt idő az észak-magyarországi borvidék fővárosában.

A résztvevők nevében is bátran állíthatom, hogy élményekben gazdag napokon vagyunk túl, melyen mindenki jól érezte magát. A gyerekek hitben és élményekben gazdagon tértek haza, már a jövő évi tábort tervezgették, csak kérték, legalább egy hétre menjünk.

Köszönjük az anyagi támogatást: az Itthon, Szülőföldön, Fiatalon Egyesületnek továbbá a Kisalföldi Mezőgazdasági Zrt.-nek és a buzgó segítőinknek, hogy szolgáló szeretettel elláttak bennünket.
Hálát adunk az elmúlt napokért a mi Istenünknek, és egyben kérjük, hogy még számos éven át tudjuk a jövő ministráns nemzedéket táboroztatni.