A liturgikus ének nemesíti a lelket és még tisztábbá teszi a jóra törekvőket

A tábor utolsó előtti napján is töretlen lelkesedéssel gyakoroltak a gyerekek, hiszen estére, a Metropóliai Hivatalban adhatták elő az egész héten megtanult énekeket.

Az ország minden pontjából érkeztek fiatalok e néhány napra; Figeczki Flóra például Szegedről. Az ifjú hölgy a liturgikus ének verseny egyik győztes csapatának tagja és amellett, hogy a barátaival akart még több időt eltölteni, azért is jött el a táborba, hogy magabiztosabban énekelje az egyházi dalokat. „Egy-egy versenyre mindig jól begyakoroljuk az énekeket, így ott nincs gond. De a templomban bizonytalanabb vagyok, és ezen szerettem volna segíteni” – mondta Flóra, aki hamar összebarátkozott az Egerből érkező Piros Abigéllel. Abigél „kezdő” görögkatolikus, csak nem régóta jár Szent Liturgiákra, de nagyon tetszenek neki az énekek, amiket könnyen el is sajátított, hiszen több népdaléneklési verseny győztese.

Hat csoportban, több mint fél száz gyermek gyakorolt négy napon keresztül, aminek zavartalan lebonyolításában segédkezett mások mellett Boksay Péter atya és felesége Bernadett. A hajdúdorogi egyházzenész házaspár nagyon pozitív benyomással zárta a tábort, elmondásuk szerint ugyanis a délutáni közös énekléseken és a vecsernyéken lehetett a legjobban érzékelni, hogy minden gyermek, aki eljött egy-egy kincs, és nagy reménysége a görögkatolikus jövőnek. Hozzáállásuk nem utolsó sorban nagyon jó kezdet lehet a tábor jövőjét illetően is. 

A tisztelendő asszony, csoportvezető külön hangsúlyozta, hogy micsoda öröm volt számára a kilencfős hajdúdorogi „különítmény” teljesítménye, hiszen rajtuk keresztül tudta lemérni a tábor hozadékát: „egész évben nem fejlődtek annyit a liturgikus éneklésben a gyerekek, mint e néhány napban”.

A legkedvesebb színfoltja a tábornak, kétségkívül az óvodások voltak, amely korosztályt is sokan képviselték. A kicsikkel Királyné Kocsis Magdolna foglalkozott, aki számára igazi kihívás volt ez a program, még úgy is, hogy a szegedi Karolina-iskola zeneiskolájában vezet bébi szolfézst.

„A zenetanításnak ezt a formáját még soha nem próbáltam, ezért nagy várakozással töltött el az, hogy jöhetek. Nagyon üdítő volt az egész, valószínűleg azért, mert olyan célt tűztünk ki maguk elé a liturgikus énekek tanításával, ami egyrészt szívügy, másrészt régi álom.” – hangsúlyozta „Magdi néni”. A zenepedagógus egyéni módszereit alkalmazva (például rajzok segítségével) tanította meg a liturgikus énekeket az ovisoknak, akik kifejezetten fogékonyak voltak erre.  

Szintén csoportvezetőként volt jelen a táborban Kocsis Fülöp érsek-metropolita atya, aki régen nem tanított már ilyen sok időn keresztül, de tanítványaival gyorsan összecsiszolódtak.

„Nagyon nagy öröm volt ez a néhány nap számomra. Főként azért, mert megkaptam azt a visszajelzést, amit titkon reméltem: a liturgikus ének nemesíti a lelket, még tisztábbá teszi a jóra törekvőket – ez hatványozottan beigazolódott” – hangsúlyozta Fülöp metropolita atya. A főpásztor szerint napról-napra lehetett érezni a gyerekeken a fejlődést – persze azért rendesen elfáradtak a végére, hiszen még is csak 24 éneket tanultak meg illetve a hozzátartozó előverseket!

A Metropóliai Hivatalban megrendezett záróhangversenyen aztán kicsiktől a nagyokig – mindenki bemutatta tudását. Nem csak a táborban tanultakat adták elő, hanem népdalokat is énekeltek, verset szavaltak és többen hangszeren is játszottak. Fülöp metropolita atya szerint a közös fellépés nagyon jól megmutatta azt a különleges hangulatot, ami uralta az egész tábort.